Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-08-16 / 33. szám
Evangélikus Élet 1992. augusztus 16 ifts A n GYERMEKEKNEK & A A REZKIGYÓ Edóm királya néni mutatkozott engedékenynek. Nem engedte át országán a vándorló népet. Elindultak tehát, hogy megkerüljék a hatalmas területet. Áron elfáradt. Egyre nehezebben bírta az utat. Fiatalabbak léptek mellé, hogy segítsék. Az öreg azonban már tudta, hogy lassan véget ér számára az út. Egy napon aztán különlegesen ünnepélyes hangulat támadt a táborban. Mózes Áront támogatva, elindult föl a hegyre. Nem beszéltek sokat, de mindenki tudta, hogy most látják utoljára az öreg főpapot. A testvérek mögött Áron fia, Eleázár ballagott lehajtott fejjel. Áron mégegyszer visszanézett. Nem volt szomorú. A nép a hegy lábánál maradt. Csak nézték, hogy mennek fel egészen a csúcsra. A hegy tetején Áron levette papi ruháját. Mózes pedig felöltöztette Eleázárt apja ruháiba. Minden nagyon egyszerűen és szépen zajlott. Áztán Áron meghalt. Csendesen, mint egy nagy fa. Mózes és Eleázár lejöttek a hegyről. Mózes így szólt: I Eleázár az ÚR papja! Mindenki tisztelettel nézett Áron fiára. Edóm határainál nagy csatákat kellett vívniuk. Egy napon elfogyott a türelmük. Ismét lázadom kezdtek. Szidták Istent és főként Mózest. Feszült volt mindenki. Aztán egy napon nagy baj történt. Egy férfi vízért ment és egy mérges- kígyó megmarta. Néhány perc alatt végzett vele a méreg. Másnap egy lóba mart bele egy kígyó. Egy reggelen aztán nagy sikoltozással ébredt minden sátor. A földön, az ágyakon, még a sátor ponyváján is mindenhol kígyók voltak. Sziszegtek és megmarták az embereket. Az áldozatok nem sokáig éltek. Mindenki tudta, hogy ez nem véletlen műve. A lázongásnak ismét meglett a gyümölcse. Tudta ezt Mózes is. Kérlelni kezdte az URat, hogy szűnjön meg a csapás. Aztán elindult. Egyik kezében egy réz pózna volt, talán egy szekér tengelye. Másik kezében egy nagy kalapácsot tartott. Bizony még az üllőről is egy kövéren tekergőző kigyót kellett lesöpörnie. A rézdarabból egy kígyót kovácsolt. Elsőként a testét alakította ki legvégül pedig a fejét. Az öreg Mózesnek még mindig nagy ereje volt. Amikor elkészült a rézkígyó, egy lyukat fúrt rá és elindult a tábor közepe felé. Kezében még mindig ott volt a kalapács. Fogott egy sátorpóznát, a kígyót rászögezte és hangosan így kiáltott:- Az ÚR azt ígérte, hogy ha valaki felnéz erre a rézkígyóra, akkor az életben marad még akkor is, ha megmarta egy mérgeskígyó! Valaki kételkedőén kiáltott a tömegből :- Inkább ellenmérget adott volna az ÚR! A többiek azonban csendre intették. • A kígyók még napokig ott voltak. Utálatosan sziszegtek és gyakran megmartak embereket. A tragédia azonban elmúlt. Az, akit megmart a kígyó, csak fölnézett a rézkígyóra és a sebe néhány óra alatt nyom nélkül begyógyult. Voltak persze, akik még mindig megpróbáltak elszaladni a kígyók elől. Mások inkább kivágták a harapás helyét a húsukból vagy ellenmérgeket kerestek. Ez azonban nem segített. Csak azok maradtak életben, akik a rézkígyóra néztek. Hiszen nem a kígyó számított, hanem az a hit, amivel az ÚR kígyójára tekintettek. I L 0 K N K „Kezdetben teremtette...” „A föld tele van égi dolgokkal, s minden közönséges csipkebokor lángol Istentől.” (Browning) Biztosan tudjátok, hogy a keresz- tyénség Jézus keresztjét gyakran azonosította a rézkigyóval. Jézus ezt mondja János evangéliumában: „Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” (Jn 3,14-15.) Igaz, hogy a bűnök belénk marnak, de aki Jézus keresztjére néz, az megmenekül. Emlékszem még arra az izgatott, büszkeséggel kevert örömre, amit 1968-ban kamaszként éreztem arra a hírre, hogy az Apolló 8 űrhajó, fedélzetén Frank Borman, James Lowell és William Anders űrhajósokkal, elhagyta a Földet, és elindult a Hold felé. December 24-én, Szenteste éjszakáján értek égi társunk közelébe. 11 óra tájban a következő adást vették a houstoni központ rádiói az Apolló 8-ról: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek felett...". S tovább, a Teremtés könyvének első 31 verse. Három kemény repülőtiszt, csúcstechnikával körülvéve, történelmi esemény főszereplői; három árva a végtelen térben, megrendülve attól, amit látnak és átélnek, mondani kezdenek egy két és félezer éves szöveget, egy vallomást. Mert a Biblia első mondatai vallomást rejtenek. Nem egyszerűen tanítást, hanem a teremtmény megrendült és mégis fegyelmezett vallomását arról, hogyan kapott arcot a káosz, miért van jelentése a dolgoknak, és mitől van az, hogy ő, aki szól, szólhat, elmondhatja mi történt kezdetben. Az a kor, amelyben megformálódtak a Kezdetről valló mondatok, még tudott olvasni a világban. Nem is nagyon volt még más könyve, amit forgathatott volna, csak az, amit az Isten írt. Aztán szaporodni kezdtek a könyvek, és elöntött minket a szavak áradata. S mintha elveszítettük volna érzékenységünket a füvek és a fák szavára. A világ, mihelyt időt, figyelmet szánunk rá, beszélni kezd. Olyasmit is elmond, amiről azt gondolnánk, hogy csupán teológiai műszavakkal fejezhető ki. Egy fa jelenléte, ha jelentését átélem, éppúgy beszél bűnről és kegyelemről, mint az evangélium. Kétéves fiam, féléves lányom szembogarában ott tükröződnek még az édenkert fái, szellőjárás idején^ amikor ott járt- kelt köztük' az Úristen, ahogyan Ádám és Éva is. Igen, minden közönséges csipkebokor lángol Istentől. A dolgok jelentések hordozói, üzennek olvasójuknak. Az írássá lett Ige nem tagadása a teremtő Igének és a teremtésnek, hanem világosság a világ olvasásához meggyengült szemünknek. Az Igétől született teremtmények és a teremtménnyé született Ige üzenete lényege szerint ugyanaz. János megértette ezt, ezért kezdi evangéliumát az Ige himnuszával. Jánosra figyelve, soha nem szabad szembeállítani a Teremtés szavát az írás szavával. Ugyanazt mondják, csak éppen mi vagyunk azok, akiknek elsötétedett a szivük és a tekintetük, ezért véljük másnak az írott Szót, mint az égboltra és a hegyekre rajzoltat. Értetlenül állunk a jelentéssel teli jelenségek előtt, vagy észre sem vesszük már körülöttünk Isten ujja nyomát, a dolgait, „miket állandó ittlétük miatt oly könnyen, szüntelenül fele dünk” (Weöres Sándor).- Meg kell tanulnunk olvasni i világot- írja Pilinszky János, aztá elmeséli, ő hogyan olvassa: „Ülő- a koraőszi kertben, és olvasok A kertet, az égboltot, a fákat, s eg) öreg kutya pillantását, jelenlétét ol vasom. Esténként előbb a szürküle tét, később a csillagok betűit, az éjszaka zajait, a csönd »betűvetését«. Kifogyhatatlan olvasmány! Szöveg, amit a csecsemők is értenek, s a bölcsek se tudnak megfejteni. Könyv, amiben egyedül az idei lapozgat. írás, amiben egyszerre vagyok olvasmány és olvasó. A különböző kultúrák: ugyanan-l nak a könyvnek - a Könyvek Köny-| vének-, ugyanannak a »szövegnek<\ a különböző megfejtései... Lehetet len ezzel a Könyvvel versenyre kel-j ni! Lehetetlen, de nem is kell. Ami, mi írunk, valójában nem írás - csu pán jobb-rosszabb olvasása az elén!\ táruló lapoknak...” A könyvek könyvét felütve, aj bibliai teremtéstörténet a Könyvek Könyvére, a teremtett világra irányítja figyelmünket. Igaz, ebben aj Könyvben mások a betűk, dq ugyanazzal a lélekkel íródtak. Kovács Inirtj IMÁDSÁG GYEREKEKNEK SAKK Apa sakkozni tanít. Már fel tudom állítani a bábukat a megfelelő helyre. Nagyjából ismerem a lépéseket is. Én mindig a fehérrel szoktam lenni, mert az kezd. -y ntiUnv. insert inroRi Az egészben az a legjobb, hogy minden bábunak megvan a maga feladata. Az egyik futó csak a fehér, a másik csak a fekete mezőkön tud futni, így soha nem ütköznek össze. Az egész mégis egy csapat. Egy a céljuk, hogy az ellenséges királynak mattot adjanak. Jó lenne, ha mi is ilyen csapat lennénk. Mi viszont gyakran a saját királyunknak akarunk mattot adni, és olyan mezőkre lépünk, ahol semmi keresnivalónk nincs. Apa egyszer hagyta, hogy én győzzek... TANÉVNYITÁS AZ EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMOKBAN NYÍREGYHÁZI EVANGÉLIKUS KOSSUTH LAJOS GIMNÁZIUM Augusztus 30-án, vasárnap de. 10 órakor tanévnyitó istentisztelet a templomban. Igét hirdet: Szebik Imre püspök. Ünnepi beszédet mond Andrásfalvy Bertalan művelődésügyi és oktatási miniszter. BUDAPESTI DEÁK TÉRí EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM Augusztus SO-án^ vasafnáp du íeí S^rakor a Deák téri templomban. Igét hirdet: dr. Harmati Béla püspök. BUDAPESTI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM Augusztus 31-én, hétfőn de. 9 órakor istentisztelet a fasori evangélikus templomban. Igét hirdet: Tóth-Szöllős Mihály. BONYHÁDI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM Augusztus 31-én, hétfőn du. 2 órakor istentisztelet a bonyhádi evangélikus templomban. Igét hirdet: dr. Harmati Béla püspök. SOPRONI EVANGÉLIKUS BERZSENYI DÁNIEL GIMNÁZIUM (LÍCEUM) Augusztus 31-én, hétfőn du. fél 5 órakor istentisztelet a soproni evangélikus templomban. Utána tanévnyitó ünnepély a templomban. Valamennyien ismeritek Weöres Sándor Ima c. versét (Új ének 33.), amelyet Kovács Imre idéz igemagyarázatában. Ennek a versnek számtalan párja van. • Bizonyára igaza van W. G. levélírónak, aki Kovács Nóra Húsvétkor megjelent, azóta nagyító alá tett versét is ide sorolja. És hadd álljon e rovat végén még egy ezek közül, Rónay György: Jelenlét c. költeménye. Ideillőnek érzem még W. G. levelének egy részét: „Mert a virág lelkét el lehet képzelni illatnak, aminek »kilehelésével« úgy dicsőíti teremtőjét, mint a madarak dalaikkal; a Nap ölelései - sugarával, fényével, melegével — a Teréhiíő 'élérét adó' ajándékának.” RÓNAY GYÖRGY: Jelenlét Nézz föl az égre: ott van felhők és csillagok közt. Pillants körül a földön: ott van fűben, virágban, állatok ámuló szemében, emberek arcán. Áss le a föld alá: csontokból és kövületekből szándékainak lábnyoma dereng feléd. Mindenütt láthatatlan. Mindenben látható. MEGRENDELŐLAP Belépek a DIAKONIA című Evangélikus Szemle előfizetői közé. Kérem megküldeni* az ez évi 1-2. számot is. Kérem küldeni a folyóiratot a következő, 1992/3. számtól kezdve. Az előfizetési díjat, évi 280 forintot (egy szám esetén 70 forintot) a számhoz mellékelendő csekklapon befizetem. * Kívánt rész aláhúzandó. Név: Cím: A borítékra írandó címzés: Diakonia Kiadóhivatala, 1447 Budapest, Postafiók 500 fAaFesztivál a templomban N agy hagyománya van Miskolcon a diósgyőri várban a Kaláka Folkfesztivál- nak, és reméljük hagyományteremtő lesz, ami július 12-én délelőtt volt a Luther-udvarAz angliai Miró együttes koncertje a miskolci evangélikus templomban A svédországi Rotvälta együttes koncertje a miskolci evangélikus templomban ban lévő evangélikus templomban. A miskolci gyülekezet fogadta be — ahogy a meghívás szólt, feleke- zetre való tekintet nélkül - a fesztivál látogatóit és muzsikusait. Szentkereszti Béla felügyelő üdvözölte magyarul és angolul a vendégeket, majd elsőként a svéd Rotvälta együttes játszott. Énekelt Sándor Ildikó, a csángó zenét játszó Tatros együttes tagja, Kanalas Éva, a Vajdaságból érkezett kitűnő kobozjátékos Fáb- ri Géza kíséretével és Miskolci Mária, a Kaláka Fesztivál versenyprogramjának egyik győztese. A Kaláka Luther zsoltárát, az Erős vár a mi Istenünk-et énekelte József Attila fordításában. Sárkány Tibor esperes igehirdetése után az angol Miro együttes játszott, itt is, mint a várban nagy sikerrel. A záró-ének után a templomkertben folytatódott a muzsika az alkalmi gyülekezet nagy örömére. A diósgyőri várban ez volt a 13-ik Kaláka Folkfesz- tivál, melyen az amerikai, angol, ukrán, svéd zenészek mellett felléptek a legismertebb magyar folk- és táncházi együttesek is, a Téka, Méta, Holló, Muzsikás, Barbaró és természetesen a névadó házigazda, a Kaláka. Mint a fesztivál egyik szerwezője ezúton is szeretném megköszönni Sárkány Tibor esperes szeretetteljes fogadókészségét és segítségét. így együtt tudtunk örülni ennek a sokszínű, tartalmas órának. Viszontlátásra 93. július második hétvégén. Gryllus Dániel A Diakonia új számai A Xni. KALÁKA FOLKFESZTIVÁL a diósgyőri várban Fotók: Halmai László M iután a régi álom megvalósult, és egyházunk folyóirata negyedéves lett, áprilisban az első, július elején pedig ezévi második száma is megjelent. Ezúttal együtt mutatjuk be a kettőt. Az 1. szám már jelzi, hogy a negyedéves megjelenés aktualitásra is alkalmat ad, Kékén András, felejthetetlen lelkészünk húsvéti prédikációjával (A kereszt Krisztusa) indul. Gondolatmenetéhez kapcsolódik Vajta Vilmos Anders Nygren-1, a világhírű svéd teológust bemutató tanulmánya (Teológiai gondolkodás a szeretet példáján). Nygren szembeállítja a keresztyén szeretet (agapé) és a görög filozófia szeretet (erosz) fogalmát, állítva, hogy az agapé teocentrikus, istenközpontú, míg az erosz egocentrikus. A szeretetet leginkább éreztető János-levelekkel foglalkozik ezúttal Veöreös Imre teológiai tanulmánysorozatának (Az Újszövetség színgazdagsága) új fejezete is, mégpedig a legújabb kutatások tükrében. A többi témák között az irodalom vezet. Jeleníts István Pilinszky János evangéliumi esztétikáját mutatja be. Két vers mesteri elemzésével világítja meg a költő módszerét és mondanivalóját az emberi lényről. A 80. születésnapját ünnepelt költő, Takács Gyula Berzsenyi Dánieltől, Ferdinand István Petőfi „szabadságvallásáról” (vagy inkább bálványáról) szól. A természettudományokat Kézdy Edit, a fasori gimnázium biológiatanára képviseli rendkívül izgalmas dolgozatával, mely az állatvilágban megnyilvánuló agresszióról (Mint az állatok?) beszél, és megmutatja az emberi agresszió biológiai hátterét is az állati viselkedésben. Hangot kap a művészettörténet is: H. Kolba Judit az evangélikus gyülekezetek birtokában lévő korai barokk kelyheket mutatja be. Tájékozódunk a taizéi közösségről is, melyről a tavalyi budapesti találkozó idején sok szó esett. Ezúttal nem róluk, hanem tőlük alkotott beszámolót olvashatunk, melyet a szerzetesközösség tagjai a Diakonia számára készítettek. Találunk az 1. számban idézeteket régi magyar prédikátoroktól (Mányoki János válogatása); verseket Hars Ernőtől és Tarbay Edétől; gyönyörködhetünk Szák András kisplasztikáiban (képmelléklet Bizik László meditációjával); a Kulturális figyelő pedig ezúttal is felhívja a figyelmet néhány megismerni érdemes könyvre (Veöreös Imre, Bozóky Éva, Bojtos Sándor, Rédey Pál recenziói). A külföldi egyházi sajtót ezúttal Benczúr László szemlézi, különös tekintettel az egykori két Németország protestáns egyházainak az elmúlt félszázadbeli helyzetére. A Diakonia 2. számát kézbe véve talán elsőnek olvassuk e l Bízik László interjúját Mécs Imrével, (az SZDSZ parlamenti képviselőjével, az 1957-es megtorlás halálra ítélt, majd évekij l börtönben tartott áldozatával, a papköltő Mécs László unojl kaöccsével és a feltaláló-villamosmérnökkel); hasonló kíván I csisággal folytatjuk a Pilinszky költészetéről és esztétikájáról szóló Jeleníts tanulmányt, amely valóságos kulcs a költő élet I művéhez; Veöreös Imre soron következő Újszövetség-magya I rázatát a másodlagos páli levelekről (Kolossé, Efezus és «I pásztorlevelek, valamint Pál saját levele Filemonhoz) -, má sodlagosak, mert az apostol nevét, szellemét, tanítását viselikll mégis valószínű, hogy munkájának folytatóitól származnak éji a következő nemzedékhez szólnak. Nem kevésbé érdekesek a többi írások: Gadó Pálé, meljl éppen a Rio de Janeiro-i környezetvédelmi világkonferencií I napjaiban döbbent rá környezetromboló életmódunk végzejl tes hatásaira; Donáth Lászlóé, mely Franz Rosenzweigtől, a| századelő német-zsidó perszonalista filozófusáról, s a kéII vallás elválaszthatatlanságának hirdetőjéről szól. (A dolgoII zat címe eredeti Rosenzweig idézet: „Zsidó maradok”, ánjl a fejlécen sajnálatos sajtóhibával olvasható a cím: „Zsidql maradtam”); Dedinszky Gyula néprajzi ihletésű munkájaI (Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok hétjl köznapjaiban); Fried István irodalomtörténeti esszéje (Lelj! készek vitája a szlovák irodalmi nyelvről 1846-ban); ítenczúil Lászlóé, mely a közelmúlt egyháztörténetének egyik lényege] I metszetére világít rá (A gyermekmunka kibontakozása egy házunkban a 2. világháború után). Kedves élményeket örökít meg Koren Emil (Találkozási saim Tatay Sándorral) az íróról s a badacsonyi tájról, aholl a harangzúgás is kék, akár a nyári égbolt. Boda László A latin eposz inkulturálása címmel Vergilius! és Dante, az Aeneis és az Isteni Színjáték lélekrokonSágátjl mutatja be (az inkulturáció egyik kultúrának a másikba valói termékeny beoltását jelenti), és kettejükhöz még a IX. Szim- r fónia Beethovenjét is csatlakoztatja, az Eliziumnak az öröm- [ ódában való zenei kifejezését. A költőket ebben a számban Rába György és Sarkad)|| Sándor képviseli; a zenét ifj. Hafenscher Károly (A szekszárdi di orgona újra a régi). A Kulturális figyelő Ribár János, ZayM László és Bozóky Éva kritikáival irányítja az olvasót fontos] új szellemi alkotások felé. A folyóiratot Veöreös Imre szer] keszti, helyettes szerkesztő Bízik László. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy egy-egy szám árai olcsóbb lett (70 Ft), hogy ne terheljük túl lapunk barátait] és megkérjük lelkészeinket, hogy fizessék elő, ha lehet több I példányban is a folyóiratot, hogy kölcsönadhassák azoknak 1 a gyülekezeti tagoknak, akik érdeklődnek iránta, de megven] I ni nem tudják. (B. É.ll I
