Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-05-10 / 19. szám

Evangélikus Élet 1992. május io. m ji% GYERMEKEKNEK VÍZ F IATALOKNAK „Az Űr csodásán működik..." Elkezdődött a nagy vándorlás. Elhagyták a Vö­rös-tenger partjait. Mögöttük már nem volt üldö­ző sereg. Az ÚR valóban kimentette népét a szolgaságból. A nap hatalmas korongja lassan eltűnt a látóhatár szélén. Az emberek és az állatok egyformán fáradtak voltak. Forró nap volt mögöttük. Mózes végre álljt parancsolt. Az elcsigázott menet legömyedt a homok­ba. Nem sokat szóltak, nem volt hozzá erejük. Itt-ott felsírt egy csecsemő, állatok bőgtek panaszosan.- Legalább vizünk lenne - szólalt meg valaki. Nagyon szomjasak voltak. Az Egyiptomból hozott vízkészletük már régen elfogyott. Három napja, hogy elhagyták a Nílus országát. Másnap reggel azonban a felkelő Nap fényénél távoli oázist vettek észre. Tudták, hogy addig még órákat kell gyalogolniuk, de azt is tudták, hogy ott víznek kell lennie. Mindenki reménykedni kezdett. A Nap már magasan a fejük fölött járt, amire elér- lék az oázis első fáit. A rend hirtelen felbomlott. Az emberek versengve rohantak a kéklő vízhez. A fiata­lok belevetették magukat, az öregek csak a kezüket mártották bele. Az örömük azonban rövid életű volt.- De hiszen ez keserű! - kiáltott fel valaki iszo­nyodva.- Undorító!- Teljesen ihatatlan. Az eddig némán tűrő emberek nehezen viselték, hogy a közeli remény ilyen hamar köddé foszlott. Mózesre támadtak.- Emlékszel te Mózes az egyiptomi csatornák kéklő vizére?- És az ízére?- Minek hoztál el onnan minket?- Egyiptomban van a legjobb víz a világon! Az emberek egymás szavába vágva, fenyegetően gyülekeztek Mózes köré. Mózes egy mozdulatával csendet parancsolt.- Hallgassatok, hálátlanok! Az ÚR nem azért hozott ide minket, hogy elpusztuljunk. Lesz víz, ne féljetek. _ Azzal otthagyta őket. A fák közé vonult, hogy az ÚRhoz kiáltson. Imádság közben érezte, hogy az Isten ott van vele. Tudta, hogy nem hiába kéri. Egy­szerre elakadt a szava. A földön egy ágat vett észre. Jól ismerte ezt a bokrot, amiről az ág leesett. Annak idején, pásztorkodása alatt nem egyszer édesítették meg ilyen ágakkal a sós vagy rossz ízű vizet.- Meghallgatta az ÚR könyörgésemet - kiáltott fel boldogan Mózes. Az ágakat a vízbe dobta. A víz valóban iható lett. Az emberek azonnal elfeledkeztek arról, hogy néhány perccel azelőtt még szitkozódtak. Boldogan szürcsölték az életadó vizet. Akkor szólalt meg a hang:- Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az ÚR- nak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendel­kezését, akkor nem bocsátók rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátot­tam. Mert én, az ÚR vagyok a te gyógyítód. Mindenki felemelte a fejét. Arcukról, Kezükről csö­pögött a víz. Megrettenve néztek fölfelé. A hang kö­rülfogta őket. Isten gondoskodó bizonyítéka, az édes víz kezükön és arcukon száradt. KI VAGYOK ÉN? 4. ember 1. Hat társam mellett én voltam a hetedik. 2. Görög nemzetiségű vagyok. 3. Jól ismerem az Ószövetséget is. 4. Kőzáporba kerültem. 5. Hamis vádakkal illettek. 6. Eredetileg csak az asztalok körüli szolgálat volt a felada­tunk. 7. Halálom hasonlított Megvál­tóm halálára. 8. A nevem: ISTVÁN. (Ap. Csel 6-7. rész) 5. ember 1. Én születtem legelőször. 2. Van egy öcsém. 3. Földművelő vagyok. 4. Véres lett a kezem. 5. Rajtam keresték a pásztort. 6. Utódaim között már fegyver- kovácsok is voltak. 7. Az ÚR jelet tett rám. 6. ember 1. Irtó jó trükköket ismerek. 2. Van pénzem elég. 3. Mindenkit ámulatba ejtettem. 4. Szívesen veszek mindenféle hatalmat. 5. Samáriában élek. 6. Péter megátkozott. 7. ember 1. Egyik utam során egy nagy­szerű emberrel találkoztam. 2. Kár, hogy a százados ránk hallgatott. 3. Nincs hajóm. 4. Úticélunk Itália volt. 5. A baj akkor kezdődött, ami­kor énhelyettem az „Eurak- villó” vette át a kormányt. * A megfejtéseket a lap dátuma utáni keddig kell postára adnotok. A címem: Koczor Tamás 2373 Da- bas-Gyón, Luther u. 14. A lapra írjátok rá, hogy melyik emberre tippeltek és melyik meg­határozás után. A PONTSZÁMOK a következő­képpen alakultak: 29 pontos: Kollár Gábor"es Tamás - -Dnnaegyháza r « 28 pontos: Illés Adél - Egyházas- dengeleg 27 pontos: Jansik Balázs - Pilis Kaucsek Lilla és Szántó Szilvia Bp. n. 23 pontos: Rapcsák János - Da- bas-Gyón 21 pontos: Zalán Eszter - Bp. VIII. 17 pontos: Donáth Ferkó - Ózd Gombár Éva - Kiskőrös Somogyi Krisztina, Toronyi Brigitta - Sárszentlőrinc 15 pontos: Bállá Éva és Zoltán - Balassagyarmat 14 pontos: Marthon Ildikó - Bö­köd 11 pontos: Fancsali GyBk Benke Zsuzsanna - Ajka Lukács Lívia - Galgaguta Karaba Melinda - Ácsa 10 pontos: Drinóczi Réka - Sár­szentlőrinc Bogdán Szilvia - Sárszentlőrinc Szüsz Judit - Sárszentlőrinc Bánki Tímea - Várpalota 7 pontos: Gősi Tímea - Sárszent­lőrinc 5 pontos: Bogdán Erzsébet - Sár­szentlőrinc Csillag Gábor - Molnaszecsőd Balogh Tímea - Sárszentlőrinc Elmondok egy történetet, ami alátámasztja a fenti szavakat: 1986-ban még én sem különböz­tem semmiben azoktól a társaim­tól, akikkel egy faluban laktam. Egy valamiben, talán mégis: olyan voltam mint egy modern Saul. „Üldöztem” azokat a fiatalokat, akik templomba jártak. Persze nem szó szerint értve, nem tetteim­mel hanem szavaimmal. Gúnyol­tam, s igyekeztem lejáratni azokat, akik hittek Istenben. A legfőbb ér­vem ez volt: Ha nem látta még senki, akkor nincs is! A következő év elején egy fiatal lelkésznő került a falunkba. El­kezdte összegyűjteni azokat a gye­rekeket, akik még nem konfirmál­tak valamilyen okból. Én is közé­jük tartoztam. Először csak úgy, minden cél nélkül jártam el a hit­tanórákra. Amikor egy év múlva megkonfirmáltam, még úgy érez­tem, nem változott semmi az éle­temben. Jártam ifjúsági órákra is, de mellette változatlanul éltem a saját kis életemet. Úgy gondoltam, ezzel mindent letudhatok. A lel­késznő egy év múlva elköltözött. Egy ifjú lelkész jött helyette, ifj. Cserháti Sándor személyében. Az együtt töltött idő alatt tudatosult bennem, hogy Isten engem is hasz­nálni akar valamire. Ekkor kezd­tem el harmóniumozni tanulni, a gyülekezetekbe is járni kántorizál- ni. Ekkor értettem meg, hogy az egyház nem egy elérhetetlen, meg­közelíthetetlen valami, hanem igenis mindenki elérheti, és üzenete mindenkinek személyesen szól. Nagyon sokat tanultam akkori lel­készemtől, amiért a mai napig is hálás vagyok. Amíg együtt szolgál­tunk, úgy érzem én is sokat változ­tam. Úgy gondolom, hogy ami a lelkésznő idejében elkezdődött az életemben, az most érlelődött meg, s kezdett átformálni igazán. Két éve, hogy elköltöztem a fa­luból. Abba a városkába kerültem, A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Szövetségének szerve­zésében idén nyáron ismét megrendezésre kerül vezetőképző tanfo­lyamunk kezdőknek. A négy évig tartó rendszerbe épülő „Ifjúsági segítő” képzés célja: a fiatalok szellemi-lelki felkészítése, hogy egy ifjúsági csoport, vezetőjének, aktív segí lehesselek.; A-jcép­„ 0_zésL 1.0.napos tanfolyam,keretében széjzik njejg.a1 fiatalok, ahol az előadások mellett testi-lelki-szellemi kikapcsolódásra és feiíoftő- désre is van lehetőség. Tantárgyak: Üdvterv, Párizsi Alap, Hitgyakorlat, Személyiség, Bibliatanulmány, Az ifjúsági munka felépítése, KIÉ története, felépítése, Sport, Játék, Énektanítás, Áhitattartás, Kirándu­lásszervezés, Elsősegély. A tanfolyam 1992. július 31.-augusztus 9. között. Enyingen lesz. Részvételi hozzájárulás: 1500 Ft. Jelentkezési feltételek:- 14 életév betöltése,- lelkészi ajánlás,- rövid önéletrajz, elsősorban a hobbyra, sportra, zenetudásra és egyéb érdeklődésre térjen ki,- pontos személyi adatok: név, születési dátum, irányítószám, cím, telefon,- a jelentkezés 1992. május 31-ig történő beküldése. Cím: KIÉ 1111 Bp. Bercsényi u. 14. III/2. Nagyszámú jelentkezés esetén elsődleges elbírálási szempont, hogy minél több helyről érkezzenek a hallgatók. ahol a tisztelendőnő is él családjá­val együtt. Meg vagyok győződve róla, hogy ez sem véletlen. Isten akarta így. Elkezdtem komolyab­ban foglalkozni a Bibliával. Több hitoktatói tanfolyamra elmentem. Bekapcsolódtam a helyi ifi munká­jába. 1991 nyarán befejezve tanul­mányaimat úgy látszott nem lesz munkám. Imádkoztam Istenhez, hogy ő mutasson nekem valami­lyen kiutat. Kérésem meghallga­tásra talált. Közel egy éve dolgo­zom gyülekezeti munkatársként, s tanítom a gyerekeket hittanra az iskolákban a Paksi Evangélikus Gyülekezet alkalmazásában. Ez persze nem jelenti azt, hogy nekem mindig minden sikerül. Amikor el vagyok keseredve, ki­nyitom Bibliámat, s elolvasom azt az igeszakaszt, amit még Bre- bovszkyné Pintér Márta lelkésznő választott ki konfirmációm alkal­mából: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhivattál, és amelyről val­lást tettél szép vallástétellel sok ta­nú előtt.” (lTim 6,12) Jéckel Gábor Mi jutott eszembe?... ...Arról a városról, gyülekezetről, ahol élek. Akár játék is lehetne. Próbáld ki magad is, hányadik in­formációnál, mondatnál találod ki a nevét! 1. Római kori neve: Lusónium. 2. Az evangélikus gyülekezet va­lószínűsíthető alapítója Sztárai Mihály, aki Szegedi Kis Istvánnal együtt egy közeli mezővárosban tanított. 3. A település egykori földesura nevét viseli ma is. 4. Evangélikus temploma száz- nyolcvan éves, nagyon szép neo­klasszicista stílusban épült. 5. Volt esperesi, püspökhelyette­si székhely. 6. Híres a Makovecz Imre által épített katolikus templomáról. 7. Ma Tolna-Baranya második legnagyobb evangélikus gyüleke­zete él itt. 8. 1991 karácsonyán jelent meg a gyülekezet története könyvben: Egy evangélikus gyülekezet a Du­na partján - címmel. 9. Itt található hazánk egyetlen atomerőműve. Aki még most sem tudja, annak elárulom a földesúri család legelső ismert tagjának a nevét, akit Paksy Domonkosnak hívtak, s a 13. szá­zadban élt. Brebovszky János TEOLÓGIAI KISSZÓTÁR Istentagadás (ateizmus) Ha valakit ma Magyarországon ate­istának neveznek, az - széles körben - megbélyegző hangsúllyal párosul. A megbélyegzés mögött politikai elő­ítélet áll. A keresztyének - Mesterük nyomán - vonakodnak alárendelni magukat az előítéleteknek, mi is jól tesszük, ha gondos körültekintéssel igyekszünk véleményt alkotni az ateiz­mus mai és mindenkori jelentőségéről. Az istentagadás mögött igen gyak­ran pusztán következetlen, igénytelen, közömbös életszemlélet áll. Valaki ezt mondta az angolokról: „Az angolok hitvallása szerint nincs Isten, de bölcs dolog időről-időre.imádkozni hozzá.’’ Természietesén nem csak angolok élhét­Mop'N löipn ladnllrvi •>!O' • •»» *-• Máskor, éppen ellenkezőleg, az igé­nyes keresés szüli az ateizmust. Ahány féle istenhit, annyiféle ateizmus létezik, s egy bizonyos istenképre kimondott „nem!” ateizmusnak minősülhet. Az ókori Közel-Keleten ataeistának ne­vezték a zsidóságot a bálványimádó népek, mert Izráel nemet mondott a bálványokra és a láthatatlan Istent imádta, akit környezete nem ismert és nem tudott elképzelni. Nagyon meg­fogható, s talán leegyszerűsített isten­fogalmak azóta is bálványoknak bizo­nyulhatnak. Ateistává lehet a szeren­csétlenül járt ember, aki azelőtt csak úgy hallott Istenről, mint aki jó, védel­mező, minden komoly imádságot be- teljesitő mindenható. Minden istenkép emberi kísérlet Isten lényének megra­gadására, s mindegyik tökéletlen; ha az egyik megrendül, a kétely vésője is esz­köz lehet a teljesebb kiformálódásában. Az - igényes - ateista sötét szakadékban jár, s talán azért kell hosszú utat bejár­nia, hogy - miután maga mögött ha­gyott egy istenképet - másikat, s az Örökkévalót jobban kifejezőt találjon. Végül arról sem szabad megfeledkez­nünk, hogy az istentagadás hátterében a. nagy.Jagadó is szíthatja, a tüzet. A Sátán' a világot elítélni akaró fő­ügyész,* S'zavar és feiídfctlebség ttfí Ve^ resége ellenére is folytatja utóvédhar­cait. Nem egyszerűen egy istenfogal­mat tagad, hanem radikálisan ember- és világellenes, istentagadása álcázása érdekében akár valamilyen istenkép mögé is bújhat. Vele szemben nem vér­tez fel sem a barátságos meggyőzés, sem a szabad szellem tiszta világossá­ga, csak a Krisztusban testesült isteni erő. Nem test és vér ellen folyik a mi harcunk - mondja Pál apostol. Ha eb­ben a harcban meg akarunk állni, újra meg újra el kell kémünk a felülről való erőt. Csepregi András TEOLÓGUSOK A KÁPOLNA SZÍNPADON 1992. május 13-án, szerdán du. 6-kor az Evangélikus Teológiai Akadémia Színjátszóköre bemutatja Stefan Andres: Isten riportere című darabját. Rendezte: Lénárt Viktor. Az est keretében fellép a teológusok Promise zenekara. Cím: X. Kápolna u. 14. Belépés díjtalan - adományokat a Kápolna Színpad javára köszönettel vesznek. Szobor, kép, zene — harmónia A Budapesti Tavaszi Fesztivál szép em­léke marad hazai és kül­földi látogatóknak a Gel- lért Szálló Teaszalonjá­ban rendezett kiállítás és koncert. Olyan volt a kis­terem néhány estére, mint egy hajdani zenélő ékszerdoboz - csak talán még értékesebb. R. Tör­ley Mária szobrászmű­vész és Mihályfi Mária festőművész harmonikus kiállításának művészi darabjaiban gyönyörködve, akaratlanul is arra gondoltam: milyen csodálatos, hogy művészek, akik a legembertelenebb időkben szü­lettek, a hitet, a morált elvető, lélekölő évtizedekben nőttek fel. Voltak diákok, akik beleszülettek a hazug­ság pusztító világába, hogyan tudtak ennyire kiemel­kedni, harmonikussá válni és hogyan tudtak ennyire közel kerülni az egyházi művészethez? Mert R. Törley Mária szobraiból, Mihályfi Mária festményeiből su­gárzik az átélés, az a belső meggyőződés, amely kez­dettől életük, művészetük kísérője. Bár művészetük a klasszikus hagyományokra épült, műveik egyéni meg­látásukat, újra törekvésüket tükrözik. A valóság és a képzelet találkozik alkotásaikban. Mindkettőre jel­lemző az igényes szakmai felkészültség. R. Törley Mária egészalakos köztéri szobrai, a mí­tosz világába is elvezető alakjai: Csemballózó lány, Menekülés Egyiptomból, Varázsfuvola, Akrobaták, Játékos figurák különböző anyagokból egymással is kombinálva, néha színekkel is kiegészítve - sokszor ez is hangulatot teremt a mű körül. Van humora az alkotónak, szeret ironizálni is. Az emberi értékek jó meglátása, libegő, lengő figurái elárulják a művész vonzódását a zenéhez. Ezt érezte meg Balázs Árpád zeneszerző is: egy-egy szobor alatt, mellett ott libeg­nek a mű hatása alatt született dallamai, kottasorai is... Mihályfi Mária festményei - mint ahogy Törley Mária szobrai - nem várnak magyarázatra: csendesen szólnak a nézőhöz, sok mindent elmondanak alkotó­juk tiszta, morális világából... életéből is. A halkszavú művész benső világa képeiben tárul elénk. A termé­szet szeretete gyermekkorától kísérője: víz, vízpartok, felhők sokszínű változata. Köröspart, Tavaszi hangu­lat, Vízpart, Útkeresők, csodálatos a Nyárfaliget, a sejtelmes, borongós hangulatú Séta - egy női alak beleolvad a tájba -, szinte a magányosság jelképe is lehetne. Képeiből Los Angelesben, a Magyar Házban is volt kiállítása. A terem egyik sarkában kialakított kis kápolna Mihályfi Mária megvalósulásra váró ol­tárképével, 15 darabos minatür (7x9 cm-es) stációjá­val, Törley Mária nagy bronz Ecce Homo-jával sok látogatót vonzott vissza. Itt van Törley egész ala­kos Modern Madonnája, bibliai jelenetekkel kitöl­tött csodálatos háttérrel, a Dantét idéző - Raven- nában is bemutatott - bronz domborművének né­hány darabja. Március 22-én hangverseny is volt a kiálltóte- remben (a Bolyai János Gyermekalapítvány javá­ra). A művészeket, László Andrea gordonkamű­vészt és Szilasi Alex zongoraművészt Balázs Árpád mutatta be, hitelesen kapcsolva össze az elhangzó Bach, Schumann műveket a kiállítás szobraival, képeivel. A Gellért Szálló Teaszalonjában olyan művészek­kel találkoztunk, akiket a kép, a szobor, a zene kap­csol össze s e művészetek adta hit, harmónia. Schelken Pálma RÁDIÓ, TELEVÍZIÓ, TEMPLOM „Boldogok, akik hallgatják Isten igéjét” Lk. 11,28 Nagy örömmel olvastam a hírt az Evangélikus Élet 1992. március 22-i számában: létrejött a megegyezés az egyházak és a rádió között, miszerint március 29- től ismét lesz minden vasárnap a Kossuth adón isten- tisztelet és a hétköznapi felekezeti adásidők is növe­kednek. Folynak a tárgyalások a televíziós adásokról is. Jó hir ez. Tudunk-e majd helyesen élni ezzel a megnövekedett lehetőséggel? Kinek van reá szüksé­ge? Kik és hogyan hallgatják majd? Ezekre a kérdé­sekre kerestem a választ. t Kinek szól a rádiós igehirdetés? Úgy érzem sok otthon, vagy kórházban lévő betegnek jelent majd keresztje hordozásában áldást, megnyugvást, bizta­tást, hogy Istennél nincs elfelejtve. Milyen jó volna, ha a kórházakban lenne elegendő fülhallgatós rádióké­szülék a fekvő betegeknek. A járó betegeket egybe lehetne hívni a közös ebédlőben és így kialakulna a kórházi gyülekezet. Szórványban élő testvéreink meg­szervezhetnék valamely háznál a közös igehallgatást, így megerősödnének azok a szórványgyülekezetek, ahová ritkán, nem minden vasárnap jut el a lelkész. A tanyán lakóknak milyen áldás lehet, ha a család az istentiszteletet együtt tudja hallgatni. És még lehetne sorolni, hová mindenüvé juthat el az ige ily módon. Felvetődött bennem a kérdés, hogyan hallgassuk a rádiós istentiszteletet? Testvéreim, sose feledjük el, a rádiós istentisztelet nem egy a rádió műsorából. Ha azzá válik, akkor kár hallgatni. Ez nem szórakoztató műsor. Az éter hullá­main Isten maga szól hozzánk. Ő akarja erősíteni hitünket, reményt adni csüggedésünkre, bátorítani, vigaszt adni bánatunkban és még sok mindennel meg akar ajándékozni. Ezért tudjunk erre az időre elcsen­desedni. Ha így hallgatjuk a rádiós istentiszteletet, akkor Isten nem marad el tőlünk. Nem lehet a rádió­ban elhangzó igét úgy hallgatni, hogy közben végzem a munkámat, esetleg a fotelban ülve újságot lapozga­tok, italt fogyasztok, a jelenlévőkkel megbeszélem a napi eseményeket. Ne feledd, az Istent bántod meg ' ezzel. A címben a templom szó is szerepel. Az egészséges emberhez Isten nem csak a rádión és a televízión keresztül szól, hanem elsősorban a templomi közös­ségben. Ott van a mi helyünk, őseink azért építették fel a templomot, hogy ott együtt imádkozzunk, éne­keljünk és hallgassuk az Isten igéjét. Az embernek szüksége van társra, akivel testvéri közösségben élhet, akivel elbeszélgethet a templomban hallottakról. Ezért nem szabad felcserélni a templomot a rádióval. Nekünk egy közösséget kell alkotnunk, eggyé kell épülnünk. Az Úr is erre kérte az övéit „Legyetek eggyé, miként én is egy vagyok az Atyával.” Sok testvéremtől hallottam, hogy „azért mert nem járok templomba hívő vagyok, otthon olvasom az igét és imádkozom”. Aggódom, hogy lesznek, akik ezt kibővítik „...otthon hallgatom a rádiós istentisztele­tet, nézem a televíziós istentiszteletet, nekem ez elég”. Nos testvérem, ne engedd, hogy a Sátán téged is meggyőzzön, te hagyd ezeket az alkalmakat azoknak, akik számára készülnek, és te maradj hű templomod­hoz, gyülekezetedhez. A templom ajtaja nyitva, téged vár, jer dicsérjük együtt Istent, aki téged is oda hív. „Örül mi szivünk, mikor ezt halijukba templomba megyünk, hol Úristennek szent igéjét halljuk." (Régi Dunántúli Énekeskönyv 289.) Wunderlich Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom