Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-04-19 / 16. szám
Evangélikus Élet 1992. április 19. GYERMEKEKNEK FIATALOKNAK UTOLSÓ NAPOK EGYIPTOM FÖLDJÉN A csapások szörnyen megviselték Egyiptom népét. Az emberek már alig jöttek ki házaikból. Voltak olyanok, akik hangosan imádkoztak Ré- hez, a Napistenhez. Az asszony hirtelen fölébredt. Még éjszaka van? Máskor ilyenkor már sütni szokott a nap. Most teljesen sötét volt minden. Talán ő tévedne? Nem. Mások is mozgolódtak már. Hallotta, hogy a szomszéd házban hangosan beszélnek. Az emberek egymást keresték. Nem lehet éjszaka. A gyerekek is mozgolódni kezdtek. Máskor inkább ébreszteni kell őket reggel. Mi történhetett? Egy mécses után kutatott. Hova is tette az este? Végre megtalálta. Nagy nehezen sikerült meggyújtania. A fény azonban erőtlenül küzdött a sötétséggel. Az asszony alig látta. Sűrű, fekete éjszaka volt ez. Valaki hirtelen fölkiáltott az utcán:- Ré, a Napisten nem ébredt ma fel! Az asszony hirtelen megértett mindent. Hetek óta sejtette már, de igazából most értette meg, hogy mi az igazság. Az ÚR, Izráel Isten most teszi nevetségessé a mi hitünket - gondolta. A sötétség három napig tartott. Az emberek der- medten ültek házaikban. Senki nem szólt a másikhoz. Szűkölve várták, hogy egyszer talán újra reggel lesz. A fáraó Mózessel beszélt. A keményszívű uralkodó még most sem akart engedni. Mindketten érezték, hogy hamarosan nagy dolgok történnek majd. Mózes hangosan hirdette ki Isten üzenetét: - így szól az ÚR: Éjféltájban átvonulok Egyiptomon, és meghal minden elsőszülött Egyiptom földjén. A trónján ülő fáraó elsőszülöttje csakúgy, mint a kézimalmot hajtó szolgáló elsőszülöttje. Még az állatok elsőszülöttje is elpusztul. Nagy jajveszékelés lesz egész, Egyiptomban, amilyen nem volt és nem is lesz többé. Mózes hangja szinte dübörgött a csöndben. A fáraó KI VAGYOK ÉN? 1. ember 1. Küldetésem van. 2. Jól viselem a tengeri utazásokat. 3. Szeretem, ha Isten megteszi azt, amit ígért. 4. Ami vagyok, abban kicsi vagyok. 5. A menetrendet tudatosan néztem el. 6. Élő tengeralattjárón utaz- taqi. 7. Nem könnyen értem Nini- vébe. 8. A nevem: JÓNÁS. (Jónás 'lönyve.) 2. ember * • 1. Nem nagyon szeretnek az emberek. 2. Két nevem is ismert. 3. Jézus szerint orvosra van szükségem. 4. Nem másztam fára. 5. Munkám az elnyomó rómaiakhoz köt. 6. Jézus tanítványa lettem. 7. Az egyik evangélium az én nevemet viseli. 3. ember 1. Két testvérem van. 2. Öcsém nagy veszélyben volt. akaratlanul is a tenyerébe vájta körmeit. Nem érdekelte az ország, már saját hatalma sem érdekelte. Csak arra a néhány hónapos kisfiúra tudott gondolni, aki az övé' volt. ’Büszke volt az új trónörökösre. Mózes folytatta:- Izráel fiainak semmi bántódása nem lesz, még a kutya sem ölti rájuk a nyelvét. így tesz különbséget az ŰR a te néped és az ő népe között. Mostantól nem látsz engem többé. A fáraó sápadtan hallgatta Mózest. Jég volt a szíve. Mózes és Áron sietve mentek Gósen felé. Sok dolguk volt még. Föl kellett készíteni a népet az utazásra. Elérkezett a várva várt nap. Ma még szörnyű események tanúi lesznek, de holnap indulhatnak. A pontszámok így alakultak: 18 pontos: Rapcsák János - Da- bas-Gyón 17 pontos: Illés Adél - Egyházas- dengeleg 16 pontos: Jansik Balázs - Pilis 13 pontos: Kancsek Lilla és Szántó Szilvia - Bp II. 12 pontos: Zalán Eszter- Bp. VIII. 11 pontos: Lukács Lívia - GaIgaguta Karaba Melinda - Ácsa 9 pontos: Donáth Ferkó - Ózd 5 pontos: Csillag Gábor - Molna- szecsőd Balogh Tímea - Sárszentlőrinc Szösz Judit - Sárszentlőrinc Bogdán Szilvia - Sárszentlőrinc Drinóczi Réka - Sárszentlőrinc 4 pontos: Fancsali GyBK Pintér Attila - Sárszentlőrinc 3 pontos: Gombár Éva - Kiskőrös Benke Zsuzsanna - Ajka Még voltak megfejtések, de azok nem kaptak pontot. Az új rejtvény beküldési határideje a lap dátuma utáni kedd. Címem: Koczor Tamás 2373 Da- bas-Gyón, Luther u. 14. Kérlek titeket, hogy a megfejtés mellé írjátok fel azt is, hogy melyik emberre gondoltatok és melyik meghatározás után! 3. Talpraesett lány voltam. 4. Szívesen szerzek szoptatós dajkákat. 5. Egyiptomban születtem. ‘ 6. Én is vándoroltam népemmel a pusztában. 4. ember 1. Hat társam mellett én voltam a hetedik. 2. Görög nemzetiségű vagyok. 3. Jól ismerem az Ószövetséget is. 4. Kőzáporba kerültem. 5. Hamis vádakkal illettek. Sír*emberi^ -irt» -? c i ■-‘■I * kj‘Én--születtem‘legelőször. * 2. Van egy öcsémr 3. Földművelő vagyok. 4. Véres lett a kezem. 6. ember 1. Irtó jó trükköket ismerek. 2. Van pénzem elég. 3. Mindenkit ámulatba ejtettem. 7. ember 1. Egyik utam során egy nagyszerű emberrel találkoztam. 2. Kár, hogy a százados ránk hallgatott. Húsvét van. Valamikor régen két fiatalember érdeklődött az utcán, kinek mit mond ez az ünnep. Megdöbbentő volt, hogy még a templombajáró férfi is azt vallotta: ez csak szép mítosz - már ami az ember feltámadását illeti. Azóta bennem mindig fölveti fejét a kétely: mennyire szokás csupán az ünneplésünk, van-e tartalma, s ha van, mi. Megosztom most veletek e kételyt. Életet gazdagító gondolkodást kívánok! Remélem, e számunk írásai, rajza, segítséget jelent. Szeretettel várom soraitokat, mire jutottatok - akkor is, ha nem túl megnyugtató az eredmény. Sőt, akkor talán még inkább. (Bencze András, Székesfehérvár 8000. Pintér Károly utca 31-33.) Alain-Foumier könyvét nem ismerem, de azt az érzést, amiről Kovács Nóra írt versében, azt az érzést ismerem. Álmodol valami célról, s esti félálmodban vagy hajnali ébredésed pillanataiban tervezgetsz. Megálmodod az utat is. És minden tökéletes, minden illik egymáshoz, minden tiszta és minden csupa dal - és ennek a tökéletesnek képét viszed magaddal, hordozod egész nap, mint valami nagy hátizsákot. És bár az elején mindent széppé tesz ez a te nagy álmod, egyre többször ütközik bele a valóságba, egyre több kérdés és kétely fogalmazódik meg benned : létezik-e a cél, amelyet kitűztél, oly szép-e, mint az álmod, s a hozzá vezető út, vajon bírod-e majd - no nem a csupazöld mezőt, mit álmodban láttál, hanem a beléd tapadó bogáncsot? Gondolok most fiatalokra. Tegnap ott ültek a családsegítő klubjában tűvel fülükben — ettől remélik szabadulásukat másfajta, drogos tűktől, zacskótól, alkoholtól. Önként jöttek ide. Senki nem beszélte rá őket. Hallottak róla és jöttek. Álmodnak valami nagyon nagyot, családot, lakást, szerethető munkahelyet, álmodnak igazi szabadságot} :efe vajon mikor vissza- I mennek a hajléktalanok közé, nem I foszlik-e szét az álmuk, a hitük, amikor megkívánják nem is a ragasztószer „illatát”, hanem a szertartást. Tudják-e, hogy a célhoz megérkezni nem lehet másként, csak küzdelmen át, külső-belső verítékben fürödve, csak úgy, ha hiszik a szorongattatások között is, hogy létezik még, elérhető számukra is az a megálmodott cél. És gondolok most egy asszonyra, aki a fiát temette. Vajon a hite, a felolvasott ige jelentett-e vigasztalást akkor is, mikor a nyugtató már megszűnt hatni? S gondolok 'a lelkészekre, akik mostanság sokat beszélnek feltáHúsvét öröme madásról, Húsvétról. Vajon mit jelentenek nekik e beszédek? Szertartáshoz illő szép szavakat? Álmot, mint Csoóri Sándor csodakutyája - amely szertefoszlik minden halálos ágy mellé lépve vagy komolyabb megpróbáltatásban, hadd ne mondjam: kísértésben, mikor ranggal, elismeréssel, anyagi javakkal kísértetik az Egyház, hogy megszűnjék Krisztus teste lenni? Vagy valóságot, amely éltet, ha „legbensőnkben fölüvölt a magány”, amely megerősít, ha törpének, nyomorultnak találjuk magunkat? Valóságot, amelynek nemcsak hitbéli, hanem erkölcsi, életviteli következményei vannak? Mit jelent a feltámadás? Tudjuk-e, hogy böjt nélkül nem létezik még az ünnep öröme sem? Megha- lás nélkül nincs föltámadás! Tud- juk-e, hogy a célhoz - ahhoz az utolsó Húsvéthoz megérkezni nem is lehet másként csak küzdelmen át, külső-belső verítékben fürödve, ha hisszük szorongattatásaink között is, hogy létezik, elérhető számunkra is Jézusért az, amit mások álomnak vagy szép szavaknak tartanak csupán. Bencze András Föltámadt Urunk! Te alázatosan mellénk szegődsz anélkül, hogy ránk erőltetnéd magadat. Velünk vagy, fölajánlod bizalmadat és nem hagysz el senkit soha, akkor sem, amikor legbensőnkben fölüvölt a magány. , - (Taizéi imádság, Arany Tanár Úr Nagykörösön Oízületési évfordulókon O számtalan megemlékezés, ismertetés és kiállítás foglalkozik azzal, akinek alakját újra felelevenítik más-más szempontból. A 175 éve született Arany János költészetünk, szép anyanyelvűnk kiapadhatatlan forrása gyönyörűséges alkotásaival. Reá emlékezve lapoztam fel újra két régebbi tanulmányt (a Nagykőrösi Arany János Múzeum kiadványát és Debreczeni István: Arany hétköznapjai c. könyvét), amelyek hitelesen állítják elénk a költő-tanárt. Érthetően keveset foglalkoztak a költő életének eme szakaszával, hiszen Nagykőrösön annak „homokos és salétromos Kánaánjában" nem szívesen, kelletlenül és szükségből lett tanárrá. A letelepedés után egy évvel már több bizakodás hangzik soraiban, amikor egész családjával, feleségével (Ercsey Juliannával) és két nagyobbacska gyermekével Nagyszalontáról ideköltözött: „egy idő óta már itt is jobban találjuk magunkat s reményünk van, hogy vagy megszokunk, vagy megszökünk." Csaknem egy évtizedre megszokott itt. Termékeny barátság alakult ki az idelátogató Tompa Mihállyal, s vendégük volt Jókai Mór és Gyulai Pál is, mintegy alátámasztva a fentebbi kijelentését. Tompának írta tréfásan 1857-ben a város nevezetességeiről szólva: „...mint Bach miniszternek mondta egy itteni hivatalnok, midőn Kőrös nevezetességeit elszámlálta: Wir haben Rákóczi- Bibel, Türkische Blatter (török dohány, leveleket akart mondani) und alles” (1857. márc. 8.). Itt, Nagykőrösön valóban mindent megtettek a költő megnyerésére, hogy a Református Gimnázium tanárságát vállalja el, még az átköltözés költségeit is fedezték. Szeretettel fogadták, s kollégáinak bemutatkozása Arany maradandó emléke: „...jó emberek, mint mindenhol itt is vannak, kik szívesen osztoznak gondjainkban: első helyen áll ezek közül a Mentovich család és Szász Károly, - Jánosi tanár, kik érettem igen sokat tettek, látó ttok-futottak. És ez az, miben kárpótlást találok. Kollégáim közül fogod ismerni Kis Lajost (ki Vaynál nevelő volt). Hallhattad hírét Acs Zsigmondnak, s a régi professzor Warga Jánosnak. Van még egy öreg Fitos, egy fiatal pap ember Csikai, ki vallást tanít, egy Weiss, ki németet tanít s ép a tizedik." (1851. nov. 12.) Arany akkori „társaságát" jól bemutatja az az egy mondata, melyet sógorához irt: „A fél Akadémia Kőrösön lakik..", hiszen a tanári kar hét tagja volt akkor akadémiai tag, ami talán példátlan a vidéki Magyarország tudománytörténetében. A költő egy évtizeden át állt helyt, pedig az állás elfogadásának előzményeként az abszolutista kormány rendelete szerint, az életrajz egy pontján meg kellett jelölni: „hol és minemű foglalkozásokban töltötték idejüket 1848. év mártius 15. napja óta addig míg Nagykőrösre megajánlkoztak ?” A politikai .feddhetetlenség", tehát előfeltétel volt. Tanári munkájáról tudjuk, hogy azt igazán soha nem szerette, hivatalnoknak, számkivetettnek érezte magát, ennek ellenére jó tanár lehetett, mert diákjai valósággal rajongtak érte. A heti 16 óra mellett, havonta 130-140 dolgozatot javított, s még a szünidőben is ritkán pihent. Soha nem késett, diákjait folyton ösztönözte tehetségük kibontakoztatásában, állhatatos türelemmel javítgatta önképzőköri munkáikat, s derűs megjegyzéseket fűzött egy-egy dolgozatjavításhoz. Mély lélekismer elével, hatalmas tárgyi tudásával ragadott meg mindenkit. Óratervei, melyeket a tanítás megkönnyítésére szerkesztett, az általa írt kéziratok pótolták a költőnél is kevésre becsült hivatalos tankönyveket, hiszen diákjai sokszorosították ezeket, s gyakran kisegítette őket Arany Laci, diáktársuk is - a költő fia -, aki az otthoni papírkosárból is elő tudott halászni egyegy „nyers" példányt, így pl. az esztétikai előadásokhoz. Végül álljon itt két hiteles visszaemlékezés-részlet Arany Tanár Úr egyéniségéről, két volt tanítványa, az országos hírű Tolnai Lajos és a későbbi, mezőtúri lelkész Turgonyi Lajos szava: „Koronája az egész fényes tantestületnek Arany János volt... Ideírom, ahogy legelőször láttam. Középtermetű, köpcös, kemény járású ember volt. Hangja tompa volt, mely versolvasáskor édesen ellágyult. .. A latin nyelvet és a magyar irodalmat tanította. Nem volt élénk pedagógus-tanár, de rendszerető, sőt szigorú is, ki a legkisebb helytelenséget sem tűrte el szó nélkül. Különben szekundát talán senkinek se adott... Amint kezdtünk a nagyobbak által tudomására jutni, hogy kicsoda ezen szigorú ember: imádtuk. Nem beszélt, nem magyarázott feleslegesen, semmi népszerűséget sem hajhászott... Mégis lestük és boldogok voltunk, amikor az ö órája következett. ..Az a törvény volt nálunk, hogy az ő tantárgyait becsületbeli dolognak tartotta mindenki lehetőleg megtanulni.” „A katedrán legtöbbször komoly, ritkán mosolygó, tréfás volt. Nem pirongatott túlságosan, nem büntetett meg fentmarasztalással sem soha... A hanyag tanulóknak alkalmas, szép példákkal lelkére beszélt úgy, hogy ha csak egy paránya volt bennök a becsület és az önérzetnek, szorgalmas, rendes tanulókká váltak... Ezen eset az ötödik osztályban történt. Liviust magyarázta, mint rendesen, s annyira belehevült, hogy az óra már régen eltelt, sőt a negyed is végéhez közeledett, amikor egy, az osztály leghátulján ülő gyerek a lábával dobolni kezdett. Az^ öregúr - mert csak így hívtuk - végre észrevette, s így szólott fájdalmas, rezgő hangon: „Mit dübörögnek Önök, mint a lovak az istállóban?...” Ez oly nagy büntetés volt, s annyira fájt az egész osztálynak, hogy ez maga büntette meg a magáról elfelejtkezett tanulót, s annak már a második iskolai évben el kellett távoznia. Azontúl nagy csendesség volt előadása alatt, pedig 50-60-an voltunk az osztályban." Boldog idők, boldog tanárok és diákok! Kliment Zsuzsanna Könyvek, amelyek itthon nem jelenhettek meg Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, az Occidental Press és a Püski Kiadó felbecsülhetetlen értékű és a magyar irodalom elzártságában különösen nagy jelentőségű kiadványaiból rendezett igen szemléltető kiállítást Forrai Márta muzeológus Kaposváron, a Református Gyülekezeti Házban. Az évtizedek nehéz napjaira emlékeztető, az emigráns magyar irodalmat bemutató kiállítást Bellái Zoltán református esperes nyitotta meg. Tartalmas beszédében emlékeztetett arra, hogy számos mű csak nyugaton, a fenti kiadók segítségével és nemegyszer áldozatos munkájával jelenhetett meg. így pl. Ravasz László püspök írásai, szónoklatai 1943-tól itthon már nem kerülhettek nyomdába, legfontosabb írásai kint jelentek meg, mint ahogy Ordass Lajos önéletrajza is a Protestáns Magyar Szabadegyetem gondozásában jelent meg, Bitó István, Cs. Szabó László, Sütő András, Bíró Sándor, Tamási Áron, Domahidy Miklós, Szabó Zoltán művei mellett. Csicsery-Rónay István az Occidental Press két éve Washingtonból hazaköltözött alapítója beszélt arról az átfogó kiadói tevékenységről, mely a különböző országok kiadóival teremtett kapcsolat révén segítette a magyar irodalom értékeinek megjelentetését. Sok irodalmi mű egyszerű, vagy díszes kiadása - itthon nem jelenhettek meg! - olyan belső tartalommal került az olvasó kezébe, amely egyaránt mutatta a hazaiak küzdelmét az életért s a szinte reménytelennek tűnő várakozást... A szabadságjogok felvetése mellett a nyugati magyar költők antológiájában helyet kapott a kisebbségi kérdés, a nemzetiségi kérdés, az irodalompolitikai irányítása, az értelmiség egyre súlyosbodó itthoni gondjai. A Somogyi Tavasz rendezvénysorozatába beiktatott könyvkiállítás figyelemfelkeltő is: mennyi értéket nem ismerhettek meg generációk! Lehet ezt még pótolni? / Sebeiken Pálma KOVÁCS NÓRA: A titokzatos birtok (Alain-Fournier könyvére) Zöld réteket képzelek magam elé, melyeken ballagok, elképzelem a földeket, amiket elhagyok. Agyamban született a rajz, álmom öltöztette fel. azóta keresem a helyet. Valahol ott rejti az út mélye. Soha nem találom meg? Sohasem? Sohasem? Nem hiszem. És keresem, mert vezet oda út, hegyek mögött lapul; szép lejtői csodásak a növényeknek lelke van a föld felemel, a Nap megölel. Meddig tart, míg odaérek?
