Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-19 / 29. szám

Evangélikus Elet 1992. július 19. BEIKTATTÁK ERDÉLY ÚJ EVANGÉLIKUS PÜSPÖKÉT AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA Felvételi Bizottsága írás­beli és szóbeli vizsga alapján a 35 je­lentkező közül az alábbiakat vette fel az 1992/93 tanév első évfolyamába: Balog Eszter, Ernszt Cecília, Farkas Ervin, Garas Krisztina, Gazdag Zsu* zsanna, Hamza Kinga, Hegyi Emőke, Kerekes Csaba, Krska Mária, Kuncz Nóra, Lengyel Henriette, Marossy At­tila, Martincsek János, Molnár Erzsé­bet, Novotny Dániel, Orosz Gábor, Percze Sándor, Povazsanyecz Júlia, Sánta Anikó, Smidéliusz András, Sza­kos Csaba, Takács Eszter, Tóth Szil­via. Mózes Árpád püspök eskütétele. Az oltárnál: Kiss Béla püspökhelyettes, dr. Harmati Béla püspök, dr. Christof Klein püspök Az új püspök beiktatása Kolozsvár, 1992. június 24. Az evangélikus templom kellemesen hűvös belsejében a Romániai Magyar Evangélikus Egyház gyülekezeteinek lelkészei és küldöttei csendben gyülekeznek az ünnepi istentiszteletre. Az egyház népe püspököt választott és ünnepélyes beiktatására kerül most sor. Abban a templomban, melynek oltárterében ott van a pro memoria márványtábla, mely Járosi Andorra, a gyülekezet nagyon szeretett és tisztelt lelkipásztorának szolgálatára és tragikus eltűnésére emlékeztet. Itt volt valamelyik padban a csendesen meghúzódó nagy költő helye. Reményik Sándor így vallott erről: / Csak ezt a szócskát: „én bűnös vagyok”, / Nem bírták velem úgy értetni meg, / Ahogy Te tetted, én „kicsi papom”, / Általad lett a templom menedékem,... / Ebben a temp­lomban, ebben az emlékező, történelmi levegőben felkérésre dr. Harmati Béla, egyházunk püspöke végezte az iktatást. Társai voltak a szolgálat­ban dr. Christof Klein, az Erdélyi Szász Evangélikus Egyház püspöke és Kiss Béla kolozsvári lelkész, püspökhelyettes. Erdély vala­mennyi „recepta religiójának”, val­lásfelekezetének egyházfői össze­gyűltek a jeles ese­ményre és együtt imádkoztak és kér­tek áldást az új püspökre: Mózes Árpádra. Harmati Béla püspök Keresztelő János ünnepén (az egyházi naptár szerint) Jn 1,35-39 versei alapján pré­dikált. Személyes evangéliumot he­lyezett az új püs­pök szívére: „Ket­tős irányba figyelj! Jézus Krisztusra, Isten bárányára és azokra az embe­rekre, akiket rád bízott. Az igehirde­tés és a tanítás fel­adata hangsúlyos. Nem azt kell hir­detni, ami divatos vagy ami korszel­lem. Van, amikor találkozik a kon­textus és a Szentlé­lek, de meg kell ta­lálni a sajátos mondanivalót, hogy együtt a többiekkel hirdethessétek. A másik feladat az emberek lelki­pásztorolása. .Nincs egyház szemé­lyes kapcsolat megélés, egzisztenci­ális kapcsolat 'fiélkül. A fejünkben hordozhatjuk az igazságot, de el kell jutni a fejtől a szívig. Több nyelvű, kultúrájú egyházban leszel vezető, magyarul, románul, néme­tül, szlovákul kell szólnod, de egy­ségben kell lenni, ugyanazt a nyel­vet beszélni, mert a megértés nem nyelv, hanem hit kérdése. Ez le­gyen püspöki szolgálatod: kétfelé figyelj: Jézusra és az emberekre!” Az iktatás liturgiájában vala­mennyi lelkész együtt kérte az ál­dást, együtt énekelték „Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél ér­tünk. ..” Mózes Árpád püspök igehirdetés keretében mondta el beköszöntő­jét. Mt 28,18-20 alapján tett bi­zonyságot életére, pályájára visz- szatekintve, hogy „egyedül csak Ő, az Úr volt és maradt mindörökké az én őriző Pásztorom!” A misszió átfogja, átlépi az idő és tér határait. E misszió kell, hogy legyen a jövendőben is feladata egyházunk minden szolgájának. Egyházunk nem ölel fel milliós, százezres tömegeket, de küldetése semmivel sem kisebb más egyhá­zaknál, mi is épp oly drága örök­ség hordozói vagyunk... Megmaradásunk feltétele csak az egységben, az egymásra utalt­ságban, ama lelki kötődésben le­het, mely egy akaratba fűzi lelki- pásztorainkat a szolgálatban. Ahogy a tanítványok is egy aka­rattal együtt voltak az első pün­kösdkor és Isten megáldotta őket. De ugyanez az egység köt össze a testvéregyházakkal és szervezetek­kel, akikkel egyek vagyunk a hit­ben. Lehet népek között kőfalat 'építeni,■mint a múltban; lehet,'■és tudnak a gyűlöletből szakadékot ásni, amint teszik azt ma is, lehet hamis eszmékkel drótakadályokat kiépíteni a jóakaratú emberek kö­zött, de lelki egységünknek, hi­tünknek, ami összeköt, nem lehet sorompókat állítani. Beszédének e részében mondott köszönetét a Lutheránus Világszövetségnek, a Martin Luther Bundnak és a Gus­tav Adolf Werknek, valamint a né­met, a norvég, a finn és nem utol­sósorban a magyarországi evangé­likus egyházaknak azért, hogy fel­vállalták sorsukat, gondjaikat és segítettek. „Hadd legyek e szószék­ről ,kiáltó szó’ hittestvéreink felé Európában és a nagyvilágban, akiktől - Istennek hála - idegen a kisebbségi sors. Hadd legyenek szavaim kiáltás a végvárakról min­den luteránus egyház felé... itt, a Kárpátok ölelésében a lét és nem­lét határain vergődő gyülekezete­Dr. Podhradszky László felügyelő megnyitja a közgyűlést Áldás a gyülekezetre ink a nagy lutheránus egyház vég­várai.” Visszafordulva a hazai egyház életéhez „az elsőrendű feladat nem lehet más, mint figyelni Isten igéjé­re, tanulni imádkozni s így minél több drága kincset magunkénak tudni evangéliumi örökségünkből, mert csak ez által lehetséges a ré­gen áhított belső lelki és hitbeli megújulás, amihez feltétlenül kö­tődnie kell a gyülekezetek, és né­pünk iránti szeretetnek és hűség­nek... Együttes erővel és közös imádsággal indulunk azon az úton, mely egyházunknak, né­pünknek - legyen az magyar, szlo­vák, német vagy más - híveinknek a ránk bízott telkeknek szebb és boldogabb jövőt ígér! A közgyűlést dr. Podhradszky László egyetemes felügyelő ma­gyar, német és román nyelven el­mondott beszédével nyitotta meg. Hosszú sorban következtek ez­után az erdélyi és külföldi egyhá­zak képviselőinek köszöntései. El­sőként dr. Harmati Béla, iktató püspök szólt, majd a Lutheránus Világszövetség nevében dr. Görög Tibor Európa-titkár ígérte a támo­gatást, kérve ugyanakkor az össze­fogást és összetartást, valamint pontos tervek készítését. Dr. Christof Klein, az erdélyi szászok püspöke a közös jövő közös fel­adataira mutatott rá. A Gustav Adolf Werk nevében H. J. Nölke főtitkár, a Martin Luther Bund ne­vében E. Keller professzor adott át üdvözletét, hangsúlyozva, hogy a diaszpóra egyház számára készek a szolgálatra, segítésre. Lars Halvor- sen norvég lelkész arról tett bizony­ságot, hogy a személyes kapcsolat­ból közösségi kapcsolat nőtt ki. Antal László lelkész a kerület lelkészeinek, gyülekezeteinek és presbitériumainak nevében ígérte az együttműködést. Több nyelvű egyházban mégis van egy nyelv, amelyet mindenki megért és ez a szeretet nyelve! D. Tőkés László református püspök hangsúlyozta, hogy őrzők kellenek a nyáj mellé és erre rendeltetett az új püspök, Dr. Csiha Kálmán református püspök pedig a közös alapra, a Jézus kő­sziklára épített egyházak egységét hangsúlyozta. Dr. Kovács Lajos unitárius püspök, dr. Irineu Bistri- teanul püspök az ortodox egyház, Gheorghe Gutiu püspök a görög ka­tolikus egyház, dr. Jakubini György püspök a római katolikus egyház nevében mondott áldást és ígért testvéri együttműködést. A kor­mány köszöntését Vládutescu ál­lamtitkár szavai tomácsolták az új püspöknek és egyházkerületének. Kedves jelenet volt, amikor az aradi és a kolozsvári gyülekezetek szólaltak meg. Aradról sokan kísér­ték el esperesüket, énekkarral, gyer­mekkórussal jöttek és számaikkal emelték az iktatás áhítatát. Külön köszöntötték a püspök feleségét is. A közgyűlés végén az új püspök válaszolt üdvözlőinek. Ide illenek szavai: „máskép nem lehet ezt vál­lalni, csak azzal a hittel, azzal a bizonyossággal, hogy életünk az Úr Isten oltalma alatt áll. Csak az­zal a szándékkal, hogy ne az én aka­ratom, emberi tö­rekvéseim legye­nek úrrá az egy­házban és szolgá­latomban, hanem benne legyen min­den egyedül csak a könyörülő Istené.” A püspök áldás­mondása után ért véget az iktatás ünnepélye. tszm DOKTORAVATÁS PÖLTE EDITH Bochum-i (NSZK) lelkész doktorrá avatása július 19-én de. 11 órakor, az istentisztelet kere­tében lesz a zuglói evangéli­kus templomban (Budapest XIV. Lőcsei út 32.). Érdeklő­dőket is szeretettel vár a Teo­lógiai Akadémia. Amadé Dominika grófnő és a malomsoki evangélikusok Lelkészlak Malomsokon Fotók: Babos János Kedves történe­tet olvashatunk az Újmalomsoki Evangélikus Egy­házközség (1954 óta Malomsok) és az egykori földbir­tokos, báró Ücht- ritz Emüné Amadé Dominika grófnő kapcsolatáról a közelmúltban megjelent: Udvar­ház és kastély Marcalion című könyvből. Malomsokot és környékét ugyanis évszázadokon át birtokolta az Amadé család; bár tagjai hivő katolikusok voltak, a malomsoki evangélikusok hitéletét nem korlátozták. Az 1875-ben el­hunyt Amadé Dominika grófnőt pedig a malomsokiak körében tisz­telet és elismerés övezte, különösen azután, hogy az ökumenikus gon­dolkodás szép példáját mutatva - a tűzvész után bajba jutott evengé- likusoknak - méltányosságból és kedvező áron eladta a korábban számvevője lakta telkét, a rajta lé­vő romos épülettel együtt lelkész­lak, ahogy akkor írták „papház” és templomépítés céljára. E telekeladás előzményeiről az említett egyház elöljárósága által 1864. július 30-án tartott ülés jegy­zőkönyvéből a következő részlete­ket olvashatjuk: „Tárgy: 1. A július 18-ára for­duló éjszaka helységünk tűz által elpusztíttatván, ez alkalommal el­hamvadt iskolaházunk éppen ma­radt falaira leendő felépíttetése. 2. A papiak ez évben fel nem építtethetvén, a lelkésznek egy évre lakás béreltessék. Az új papiak he­lyéül pedig az uradalmi elpusztult tisztilak fundusa megvásárlásában próbát tenni kiküldetnek Tóth Ist­ván, Kovács Imre és a lelkész.” Ezt követően a tárgyalás ered­ménye olvasható az Újmalomsoki Evangélikus Egyházközség köz­gyűlésén, 1865 június 15-én felvett jegyzőkönyvből, a következők sze­rint: „A méltóságos grófnő, tulajdonos azon szándékától, hogy a fundust (telket) el nem adja, elállván, hatá­rozott kimondása szerint az evan­gélikus gyülekezetnek papiak épí­tésre eladja 1200 ölét 2 600 érték­ben forintért. ...a nagy többség a templomot és a papházat a falu közepén kívánták megépíteni, ezért a gondnokokat és Nagy Ist­vánt megbízták a szerződés meg­kötésére a grófnővel, egyúttal in­tézkedtek a keszői kőfejtőből a kő megrendelésére. Kimondták, hogy tervük szerint 1866 tavaszán kez­dődjön az építkezés.” Más forrásból ismerjük, hogy az építkezés terv szerint haladt, a falu legszebb helyén elkészült a lelkész­lak és az első lakója 120 évvel ez­előtt beköltözhetett új otthonába. A ma is álló épület azóta Szigethy Dániel (Dr. Szigethy Lajos író, műfordító, tanár és lelkész édesap­ja) után otthont adott Kovács Ist­ván, Nagy Gábor, Asbóth László, Bálintné Varsányi Vilma és férje Bálint László lelkészeknek. Jelen­leg pedig Asbóthné Pécsinger Éva Malomsok és Csikvánd községek lelkipásztorának otthona. H. Szabó Lajos Malomsoki evangélikus templom Az MDF Kereszténydemokrata Köre Kecskeméten Sokak álláspontja szerint Európá­nak és hazánknak nem lehet más alter­natívája - mint Tőkés László szép gon­dolatával - a nemzeti értékekre mint alapelvre, princípiumra épülő keresz­ténydemokrata berendezkedés. Ezen út lehetőségeit, perspektíváit vizsgálták június 20-21-én Kecskeméten a Tudo­mány és Technika házában (volt zsina­góga) tartott összejövetelükön az MDF kereszténydemokrata körei. Filó Katalin a Haza és Haladás Ala­pítvány igazgatója nyitotta meg a talál­kozót. Bevezető gondolatait az ezer­éves magyar múltból és a keresztyén- ségből merített optimizmus határozta meg, majd Gazdik Tamás piarista diák mondta el Mécs László versét. Utána Salamon László országgyűlési képvise­lő tekintette át előadásában a keresz­ténydemokrata gondolat történelmi út­ját, kiemelve a társadalmi szolidaritást mint alapértéket. Az előadást követő vitában számos kitűnő hozzászólás hangzott el. Dr. Balsai István igazság­ügyminiszter attól óvott, nehogy az or­szág vezetése felelőtlen erők kezébe jus­son, Horváth Béla képviselő pedig a szárszói konferenciát idézve attól, ne­hogy a magyarság bennszülött legyen hazájában. Teleki Pál alapelveit: ke- resztyénség, magyarság, európaiság hangsúlyozta. Hivatkozott azokra az értékekre, melyeket fiatalon egy budai katolikus ifjúsági körtől kapott, de utalt az oda beépült maoista KISZ- titkárra, aki ma a Demokratikus Char­ta szóvivője. A eltartások erkölcsi hite­léről talán csak ennyit... Szót kaptak a találkozón az egyhá­zak képviselői. Acs István római katoli­kus püspök mélyen evangéliumi gon­dolataiban kifejtette: minden ember fontos, és akinek tehetsége van, az szol­gálja a hazát, Deme Zoltán evangélikus lelkész képviselő Pál apostolt idézve bírálta a korlátlan liberalizmust: „Mindent szabad nekem, de nem min­den használ.” Pálóczi Károly reformá­tus lelkész szerint fájó lenne, ha az or­szág és a keresztyéndemokrata kísérlet megbukna. Dr. Kelemen András államtitkár a Caritas fogalmát, a keresztyén politizá­lás alapelveit vizsgálta, Farkas Gabriel­la MDF-alelnök szintén ezekkel a kér­désekkel foglalkozott. Dr. Marx Gyula képviselő konkrét, a munkanélküliek átképzését célzó elgondolásait ismer­tette. A találkozó résztvevői kerekasz- talszerű beszélgetésen cserélhettek gon­dolatokat keresztyén művészekkel; Bánffy György színművész képviselő­vel, Szokolay Sándor zeneszerzővel, Kerényi Imre rendezővel. 21-én vasárnap mondott beszédet dr. Antall József miniszterelnök. Beszéde előtt átvette Pólyák Ferenc, a híres matkói fafaragó ajándékát; egy fara­gott corpussal díszített feszületet, és Rostás Farkas György cigány költő dedikált verseskötetét, igazolva ezáltal a két nap alatt sokszor elhangzott kije­lentést: az MDF keresi a hazai etnikai, vallási kisebbségekkel való konstruktív együttműködés útját és ellene van min­den megkülönböztetésnek. A miniszterelnök közel egyórás be­szédében felvázolta a rendszerváltás a kormányra háruló súlyát és felelőssé­gét. Megemlítette azt a veszélyt, hogy a gazdasági szférába visszavonult kom­munista vezető réteg a gazdasági ne­hézségek miatti elégedetlenség folytán visszatérhet a politikai hatalomba, pe­dig 1990-ben utolsókat rúgó stafétafu­tóként, > rohanva adták át a politikai hatalmat, az összeomlott gazdasággal együtt. Megfogalmazta az MDF népi­nemzeti, kereszténydemokrata, nemze­ti liberális szárnyának egységét. A nemzeti liberalizmus, egyébként is kötődik a keresztyénséghez. Kossuth, Deák, Andrássy liberalizmusa mara­dandót alkotott, egészen más, mint a századelő,polgári liberalizmusa és radi­kalizmusa, amely a nemzeti értékeket elvetette, amelyhez kötődik a mai, ma­gát liberálisnak tekintő ellenzék. Ezért N em cigányul: magyarul és őszintén nézzünk szembe ezzel a kérdéssel. Vallásilag, ha egyáltalán tartoznak valahova, akkor 95%-a római katolikus. Csak elvétve, a többség hité­nek nyomására található más felekezetű. Most persze nekünk nem ez a lényeges. Komoly a kérdés. A minden-nap asztalán van s győzkö­dünk vele. Valljuk meg őszintén, még mindig elég kevés sikerrel. Talán e rövid cikk is segítsé­get nyújt abban, hogy sorsuk, emberségük ki­művelésében egy kakaslépéssel előbbre jutha­tunk. Hol ringott bölcsőjük? Sokféle találgatás lá­tott napvilágot a „fáraó népéről”. Szaracénok, amoriták, tatárok, egyiptomiak? Az utolsó ver­zió tartotta magát a legerősebben. Egy magyar történész és nyelvész, Vályi István akadt az igazi nyomukra. Külföldi egyetemen végezte tanul­mányait, ahol együtt élt több indiai, közelebb­ről malabári diákkal, kiknek beszéde nagyon hasonlított a cigányokéra. Nyelvészeti kutatásai során elkészítette a malabári és a cigány szótárt, s kiderült a két nép nagyon közeli rokonsága. A történelem országútján követve az echós sze­kerek nyomát, rájött, hogy Északnyugat-India malabári néptörzséből indultak el a X. század­ban. Nem tudni miért, de néhány csoportja e népnek az utak vándora lett. Irány: Irán, Szíria s itt kettéválnak. Egy részük Egyiptomba, má­sik fele nyugatnak Európába tart s hamarosan, főleg Közép-Európában, de még északon is megtalálhatók. Nyelvük a szanszkrithoz hason­ló új-ind nyelv. Antropológiailag pedig a dravi­dákra emlékeztetnek. Ebben a korban szívesen látott emberek min­denütt. Hozzánk Zsigmond korában érkeznek. Néhány évtized alatt nagyon elszaporodtak. Nagy szaporaságuk s a törökökkel vélt cimbo- raságuk miatt megindul ellenük a nagy „vadá­szat”. Európa sok országából egészen kiűzték, vagy kiirtották őket. 1555-1780-ig tartott ez a nehéz idő. Nálunk irtóhadjáratot nem indítot­tak ellenük. Királyok sora próbálkozott letele­pítésükkel, „bámbatörésükkel”, sajnos nem sok sikerrel. Mária Terézia 1761 és 68-ban hozott velük kapcsolatban néhány törvényt, mely sze­rint a Bánságban gondolták őket letelepíteni. Ez a törvény törli el, hogy cigánynak nevezzék őket. Három új nevet javasol: „új magyar”, „új paraszt”, „új lakos”. Tiltja az egymásközötti házasságot, a gyermekeket kiemeli a családok­ból és paraszt családokba kívánja beépíteni, de nem ment. József a Türelmi rendeletben velük is foglalkozik, s az előző törvények szigorán igye­kezett enyhíteni és változtatni a tapasztalatok szerint. Városok külön vívták velük kapcsolat­ban a harcukat. Sokan, mint iparosok megtele­pedtek és nagy hasznára voltak egy-egy város­nak. Mesterségüket tekintve ilyen cigányokat ismerünk: kovács, vályogvető, teknővájó, dró­tos, üveges, kolompár, rézműves, bádogos, kö­riem is méltók ők a múlt századi neme­si-nemzeti liberalizmus szelleméhez. A miniszterelnök kitért környezetünk súlyos problémáira, kiemelve átalaku­lásunk békés jellegét. A kétnapos talál­kozó a Kecskeméti Leánykórus pün­kösdi ihletettségű dalaival zárult. Osz- szességében e találkozó jelentős lépés volt a keresztyén-nemzeti értékekre alapozott politikai kultúránk fejlődésé­ben. Ezután a tetteket a keresztyén- nemzeti-szellemű oktatás, médiák lét­rehozását, a foglalkoztatás, a vállalko­zásélénkítést várjuk. Károlyfalvi József KDNP Kecskemét szörűs, szőnyegárusok, gyepmester, muzsikus... Félelmetesek voltak sok vásárban a lókupecek. Kezdetleges szerszámokkal dolgoztak általában s így kezükből nem sok remekmű került ki. ők voltak az emberek sokszor házhoz járó és szállí­tó mestereik. Nagy nevet szereztek Európa-szerte a fegy­verkovácsok. Verdi is megörökíti őket a Truba­dúrban. Mint tüzérek is híresek voltak. Mátyás seregében, mint pattantyúsok szerepelnek. Bocskai híres hajdú-kapitánya: Lippai Balázs is cigány fegyverkovács volt. Debrecenben egy időben külön céhük volt a cigány kovácsoknak. Különösen ez a mesterség volt az, amiben na­gyok voltak. Annyira, hogy a görög és albán nyelvben a cigány és a kovács egy fogalmat, a mesterséget jelöli. Letelepítésük országos kérdéssé vált az első világháború előtt, de nem jutottak tovább az összeirásuknál, amit áthúzott a háború. Kb. 20 évvel ezelőtt láttam azt a szovjet filmet, melynek címe ez volt „A cigányok...” Ennek is a főmon­danivalója az az erőlködés volt, ahogy az echós- szekerekkel vándorló csoportokat megpróbál­ták egy-egy kolhoz közelében letelepíteni. Nem sok sikerrel. Mindenütt kérdés ez, s hol köze­lebb, hol távolabb állnak a megoldástól. Gyerekkori élményeim közé tartoznak a ké­pek, amint a cigányok (oláh-cigányok) ássák ki a 2-3 nappal előtte elföldelt dögöket, főleg disznókat, s hol itt, hol ott megtelepedtek s nyárson sütötték a „csemegét”. Milyen öröm volt, amikor kapott a kolduló cigány 1-1 dög­lött baromfit... Szörnyű képek. Hol vagyunk ettől? S mégis sokszor zúgolódunk, elégedetle­nek vagyunk az eredménnyel. Sokszor úgy érez­zük, talán sok az a kedvezmény, amit és ahogyan kapják. Túlságosan ismerik és ragaszkodnak jo­gaikhoz, s ugyanakkor nagyon keveset tudnak kötelességeikről, mellyel önmaguknak és min­denkinek tartoznak. Hiszem, hogy mindnyájunk szive örül, ami­kor látunk a televízióban, vagy más sajtóorgá­numban olvasunk olyan cigányokról, akik so­kat léptek, ugrottak, repültek néhány évtized alatt a felé, hogy ők is hozzánk hasonló tisztelet­nek örvendő emberek legyenek. Hiszem és val­lom, hogy nem a gazdasági megerősítésük egye­dül, hanem a lelki nevelésük, a nékik adott sze­retet, előlegezett bizalom, megbecsülés együtt érhetnek el életükben gazdag sikereket. Velük szemben is érvényes, amit Bodelsch- wing Frigyes mondott, amikor idegen emberek, látogatók számára így mutatta be elesett, nyo­morék betegeit: „ők a mi professzoraink, akik minket a szeretetre tanítanak.” Az első és legfontosabb lépés: próbáljuk, őket is EMBERNEK tekinteni. Megvetés, lenézés he­lyett: melléjük állni. Hemád Tibor CIGÁNYOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom