Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-12-06 / 49. szám
57. ÉVFOLYAM 49. SZÁM 1992. DECEMBER 6. Advent második VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft Dolgozz úgy, mintha örökké élni akarnál, s mégis vedd úgy, mintha ebben az órában meg kellene halnod. Ez az, hogy derekunk legyen felövezve, mikor a Vőlegényt várjuk. Luther i■■mmbhmi-------A TARTALOMBÓL DIAKÓNIA A VÁLTOZÁSOK KORÁBAN KÓRUSTALÁLKOZÓ PÉTERIBEN SZÁZÉVES A NYÍREGYHÁZI EVANGÉLIKUS ELEMI ISKOLA ÁDVENTI VÁRAKOZÓK Keresztelő János Alakja magasan kiemelkedik a várakozók sorában. Hiszen Jézus így szól róla: „nem született még asszonytól nagyobb ember!” - igaz, hozzáteszi: „de a mennyek országában még a legkisebb is nagyobb nála.” Jézus szavával azt szerettem volna érzékeltetni: alakja, szolgálata, várakozása is összetett, nem lehet egyszerűen meghatározni. Sőt, röviden összefoglalni is nehéz: aki az olvasók közül ismeri az Újszövetséget, tudja, minden evangélium mennyit ír róla. Egyszer külön és egymagában is érdemes lenne Keresztelő I ádventjével foglalkozni. Mégis, most nézzük rö- I viden, összefoglalva alakját. És ha figyelmesen nézzük, rájövünk, hogy várakozása nem tétlen volt, sőt az is összetett, többszínű is volt. Várakozásában útmutató volt. Az I evangéliumok elején olvassuk: „megjelent és ezt hirdette: Térjetek meg, mert egészen közel van már a mennyek országa.” Személyéről írva, nem I az a döntő, mit evett és hogyan öltözködött (bár taníthat!), hanem ez: „kiáltó hangja szól a pusz- I tában”. És kiáltó hangja útmutató szó. Mutatja I mindenkinek: az Urat igaz megtéréssel kell várni. Tömegek mentek hozzá, vallották meg bűnei- I két és keresztelkedtek meg. Mondhatjuk: szol- j gálata nyomán ébredés támadt. Kemény hangján utómunkát is végez az evangélizáció után: megmutatja mindenkinek, mit jelentene életében a I megtérés gyümölcse. így mutat utat a mennyek [ országa felé. De méginkább így mutat utat az Érkező felé: ő az. Sőt: „íme, az Istennek Bárá- I nya, aki elveszi a világ bűneit”. Keresztelő szolgálata az egyház szolgálata azóta is, ma is. Be- I töltjük-e? Ezt tesszük-e? Sőt, az igaz ádventi várakozás útmutatás minden keresztyén életében I is. A te ádventi várakozásod is? Várakozásában megrendült Keresztelő János. Ezt is el kell mondani róla őszintén. Amikor „hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványával: Te vagy-e az Eljöven- [ dő, vagy mást várjunk?” Lehet, hogy megrendü- I lésébe belejátszott kilátástalan börtönhelyzete, sejtette kivégzését is? De az ige ezt mondja: I „amikor hallott Krisztus cselekedeteiről...” akkor kérdezte ezt. A „mást várjunk” - üzenetében benne volt: ő mást várt. ítéletet, fejszecsapáso- I kát, rostálást, hatalomátvételt. S mit hallott: betegek gyógyulnak, elesettek erőre kapnak. - I Nem azért rendülünk meg sokszor várakozá- [ sunk ban, mert mást várunk? Mi akarjuk előírni, I mit tegyen Urunk ? - De lám, Krisztusnak egyet- I len feddő szava nincs. Megüzeni mit tesz O, és [ erősíti szolgáját. Ez Urunk szeretete, kegyelme. I Megrendültek - sokan vagyunk - Krisztushoz! Kérdéseinkkel, tévedéseinkkel - mindenestül őszintén Eléje! Ő a megrendültek erősítője az idei ádventben és a vég felé közeledve még mindig. Várakozásában örömöt is kapott I Krisztus „rabszolgája”, ő nevezte magát annak. Mindvégig alázatos volt: „nem vagyok méltó... | nem vagyok... nem én vagyok...” Sőt, János evangéliumában olvassuk: „Ákié a menyasszony, I az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig ott áll... I ujjongva örül... ez az én örömöm lett teljessé... Annak növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” Krisztus alázatos szolgája, pedig egyben Urának barátja is, akinek ő örömöket is ad. Nem erről énekelt Mária is? Nem ezt írja Pál is: „örüljetek az Úrban... az Úr közel.” Igen, az I alázatos egyháznak, Krisztus alázatos szolgájának úra örömöket ad ma is közelében és közeledtével. Isten ajándékozzon meg minket ma is f - karácsony örömén túl - a Krisztusban alázatosak örömével is. Keresztelő János várakozása indítsa egyhá- I zunkat és mindnyájunkat útmutató szolgálatra, megrendülésünkben is mindig Hozzá, az igaz I örvendezésre is. Ilyen ádventet adjon Urunk. I . Keveházi László DIAKÓNIA VASÁRNAPJA Egyházunkban az ádventi idő 2. vasárnapja régtől fogva a diakónia vasárnapja. Családban és gyülekezetben mindenütt már lázas karácsonyi készülődés folyik. Az egyház családja igen nagy és kiterjedt család. Beletartoznak nemcsak a gyülekezetek, lelkészek és világiak, de különösen is szeretettel kell néznünk azokra, akik akár mint gyermekek, akár mint idősek vagy betegek, egy-egy egyházi szeretetintézményben élik napjaikat. Ők a mi családtagjaink. Igyekezzünk az ő karácsonyunkat boldoggá, széppé, emlékezetessé tenni. A mai vasárnap olfertóriuma dia- kóniai offertórium, melyet az otthonok lakóinak, szeretetintézményeink gondozottjainak karácsonyára gyűjtünk össze. Legyen Isten áldása az adakozókon és a gondozottak karácsonyi ünneplésén is. • • „Ürülök, ha munkámban valami értéket lehetett találni...” Id. Dedinszky Gyula tiszteletbeli doktorrá avatása Békéscsabán Bensőséges ünnepség színhelye volt Békéscsabán november 7-én délelőtt a gyülekezeti terem. Id. Dedinszky Gyulát ekkor avatták az Evangélikus Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktorává az egyházi néprajz és a gyülekezet-történet területén végzett kiemelkedő munkásságának elismeréseképpen. Id. Dedinszky Gyula 1905-ben Dunagáloson (ma Glozan, Jugoszlávia) született, édesapja Dedinszky János lelkész, édesanyja Stollmann Anna, lelkész leánya volt. Teológiai tanulmányait 1927- ben fejezte be Sopronban. 1927/ 28-ban Finnországban volt ösztöndíjasként. 1942-től, betegsége miatti nyugalomba vonulásáig 30 éven át szolgált Békéscsabán. 1931-ben kötött házasságot a győri születésű Veress Margittal. Két fiuk, Gyula és Tamás szintén lelkész. - Békéscsabára kerülése, különösen is nyugdíjba vonulása óta - amint erről életútját méltatva dr. Fabiny Tibor professzor beszámolt - id. Dedinszky Gyula igen jelentős, úttörő munkát végzett a Békés megyei szlovákság nyelvének, néprajzának, hitéletének kutatásában (például „A szlovák betű útja Békéscsabán”). Számos műve még nem is jelent meg nyomtatásban. „A gyermek vasárnapja” című könyvnek is szerkesztője volt. Az ünnepelt meghatottan, szerényen mondott köszönetét a tiszteletbeli doktori oklevél átvétele után: „Amikor az első hírt kaptam... nem találtam semmi olyat, ami erre érdémesitene. Örülök, ha munkámban valami értéket lehetett találni... Kívánom, hogy a Teológiai Akadémia tanári kara minél több fiatalt tudjon a tudományban és hitben való gazdagodásra nevelni...” (A tanévnyitón egészségi állapota miatt nem kerülhetett sor az avatásra.) Dr. Reuss András dékán rámutatott, hogy bár az egyházi néprajz, a gyülekezet-történet nem tartozik a teológia divatos ágai közé, mégis fontos. Azt vizsgálja, hogy valósul meg az egyházi élet a mindennapokban, hogyan alakítja az emberek életét a hit, és hitét az élet. Ehhez a hazai nemzetiségek, közöttük a szlovákság kutatása is hozzátartozik: „Magyarországi Evangélikus Egyházunkban ugyanis kitörölhetetlen helye van a magyarság és a németség mellett a szlovákságnak.” Táborszky László esperes, püspökhelyettes köszöntésében „történelmi pillanatnak” nevezte az alkalmat, amely a legnagyobb gyülekezetben sem mindennapi esemény. Id. Dedinszky Gyula - Haan Lajos és Szeberényi Lajos után - a harmadik békéscsabai lelkész, akit valamely egyetemi intézmény tiszteletbeli doktorrá fogadott.- Szilágyi Menyhért, a Megyei Önkormányzat elnökhelyettese a megye és a város nevében köszöntötte id. Dedinszky Gyulát, kiemelve, hogy emberi nagyságáért, magatartásáért is tisztelték. - Dr. Szabó Ferenc, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum és a megyei múzeumok igazgatója elmondotta, hogy a vezetése alatt álló intézmény élvezte legtöbb hasznát id. Dedinszky Gyula munkásságának, amelyet fokozott erővel kívánnak folytatni. Dr. Krupa András, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke a nagy elődök (Tessedik Sámuel, Haan Lajos) méltó követőjeként üdvözölte. - A Magyar- országi Szlovákok Demokratikus Szövetsége nevében István Anna szlovák nyelven mondott köszöntést. Az üdvözlő szavakra id. Dedinszky Gyula többek között így válaszolt: „Nem tudok némán elmenni. .. volt idő, amikor a hivatalosak nem nagyon vettek körül szeretettel...” Annál inkább kérjük, hogy Isten adjon időt, erőt és egészséget a további szolgálathoz. Szentpétery Péter A bizalom jegyében A Bács-Kiskun Egyházmegye közgyűlést tartott Hartán. Tisztújító közgyűlés volt. A rendkívüli benne az, hogy a régi vezetők kaptak újra bizalmat. Az egyházmegye gyülekezetei Káposzta Lajos soltvadkerti lelkészt esperesnek, Dudla Imre dunaegyházi felügyelőt egyházmegyei felügyelőnek teljes egyhangúsággal újra megválasztották. Az egyházmegyei közgyűlés előtt istentisztelet volt, melyen dr. Harmati Béla püspök tartott igehirdetést Jn 4,35-38 alapján és a végén esküt tettek az újonnan megválasztott presbiterek és tisdfcégviselők. Az igehirdetésben a régi vezetőkhöz szólt először: aratásra érett a táj, tegyétek tovább munkátokat, nem volt hiábavaló. Az újonnan választottakhoz pedig így szólt: A mások munkájába állótok be. Más a vető és más az arató. Hűséges elődök vetéséért adunk ma hálát, de a ti munkátok, hogy működőképes legyen az egyházmegye. Sok arató kell, meg kell találnotok a kezeket, akik még beállhatnak az aratás munkájába. Az esküt tett új tisztségviselők között egy eddig nem ismert bizottság nevét is hallottuk: ingatlankezelő bizottság. Nyilván a most nagyon aktuális ingatlankérdések, építkezések és visszaigénylések szakszerű bonyolítására hívták életre. Dudla Imre felügyelő köszönettel kezdte jellntését. Köszönet a bizalomért, a szeretetre szeretettel, a bizalomra bizalommal szeretnék válaszolni. Majd röviden összefoglalta az elmúlt hat év sok kinyílt „új kapujának” eseményeit. Hitoktatás, iskolák, óvoda, templom és lelkészlak renoválások, új tervek, melyek között első helyen áll a dunaújvárosi templom és a kiskőrösi szeretetotthon építése. Ezek jelentették a hat év munkáját. Kérte, hogy presbiteri konferencia minden évben legyen! Káposzta Lajos esperesi jelentésében foglalkozott a megszaporodott keresztelésekkel, hitoktatás munkájával. Egy jellemző gondolata: „...a hittanra beiratást a keresztelés jelenti és nem a külön akarom, vagy a gyerek akarja-e vagy sem. Minden megkeBalról jobbra: Káposzta Lajos, újraválasztott esperes, dr. Harmati Béla püspök és Szabó István espereshelyettes resztéit gyermek hittanköteles.” A lelkészek és lelkészcsaládok kérdései is az esperes gondolatainak előterében vannak. Csak egy adat. „a gyülekezetek átlagban egy lelkésznek 12 683 Ft-ot adnak helyi illetmény címén.” Ennek kapcsán megjegyezte: „Új alapokat kell teremteni egyházfenntartói járulék és adomány tekintetében... a gyülekezetek gondolják át költségvetésüket, adakozókészségüket, hozzáállásukat. Jelentése végén egy nála megjelent SZTK-ellenőr szavait idézte: „Az evangélikus gyülekezetekben befejeztük az ellenőrzést. Az egyházmegye minden hozzánk tartozó gyülekezetében az ügyvitelt és a kifizetéseket rendben találtuk.” A püspök jóleső érzéssel hallgatta ezt a bejelentést. Ebben az egyházmegyében rend van — mondta. A gyülekezetek élete békességben, munkában folyik, jó a kapcsolat a polgármesterekkel. Pál apostolt idézte: „légy példa a hívőknek.” Ezt az egyházmegyét példaként lehet állítani mások elé. Köszöntötte az új munkába induló egyházmegyei vezetőket dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő, Bolla Árpád esperes, Baranyai Tamás espereshelyettes, Bán Béla helyi református lelkész Szabó Gábor esperes nevében, dr. Balogh László a tneAz új tisztségviselők eskütétele gyei közgyűlés alelnöke, dr. Leitert János hartai és Berkecz László soltvadkerti polgármester, valamint e sorok írója. Mint házigazda Szabó Vilmos Béla helyi lelkész köszöntötte a közgyűlést. Nagy visszhangot talált javaslata: A lelkészek országos erőnléti bajnokságáról. Szolgálatuk végézéséhez lelki és testi egészség szükséges. Javaslatát lelkesen elfogadta a közgyűlés. (A javaslatot a 3. oldalon közöljük.) Az egyházmegye vezetői elindulhatnak munkájukba, gyűjteni az embereket Isten közelébe, Jézus közösségébe. tszm KÉRÉS OLVASÓINKHOZ Megértést és szeretetet kérünk olvasóinktól, amikor az alábbiakat tudomásukra adjuk. Lapunk árát utoljára 1991. év elején emeltük, példányonként 12,- Ft-ra. Azóta két éven keresztül igyekeztünk tartani ezt az árat. A papírárakat és a nyomdai kivitelezés árát már azóta háromszor emelték, így ez év végére az előfizetési díj és az előállítási ár viszonya megváltozott. Kiszámítottuk az előállítási árat egy példányra vetítve és az eredmény: 14,30 Ft. Tehát minden példányra, amelyet 12,-Ft-ért megvettek, mi ráteszünk 2,30 Ft-ot. Ézt sajnos nem lehet tovább folytatnunk. Tudjuk, hogy ma a lap- és könyvkiadás ráfizetéses vállalkozás. Mi sem nyerészkedni szeretnénk, csupán azt, hogy az előfizetési dijak fedezzék a tényleges költségeket. Most ismét olvasónkhoz kell fordulnunk. A Sajtótanács határozata alapján lapunk árát 1993. január 1 -tői a következőképpen módosítjuk: Egyes szám ára: 18,-Ft ünnepi kettős számok: 24,-Ft Előfizetési díj egész évre: 960,-Ft félévre 480,-Ft. Tekintettel arra, hogy lapunkat külföldre is kérik, meghatároztuk a külföldi árat is. Eszerint az előfizetési díj 20 DM és 35 DM a portóköltség, összesen 55,-DM. Vagy 12,-USD előfizetési díj és 23,-USD portóköltség, összesen 35,-USD. Tudjuk, hogy elsősorban a kis nyugdíjasoknak ez a hírünk újabb megterhelést jelent. Felajánljuk, hogy több részletben is befizethetik, hiszen negyedévenként automatikusan elhelyezzük a lapban a befizetési utalványokat. Fájdalmas minden egyes laplemondás, ezért arra kérjük a gyülekezeteket, próbálják felkarolni, anyagilag segíteni azokat, akik a lap lemondására kényszerülnek és esetleg egy bibliaórai vagy szeretetvendégségi offertóriumból segítsék hűséges olvasóinkat abban, hogy ne kelljen lemon- daniok a lapot. Egyházunk élete a megújulás útján sok eseménnyel, belső mozgással folyik és erről igyekszünk beszámolni, hogy az egész országban tudják, mi történt egy-egy gyülekezetben. De ez csak akkor lesz közkincs, ha mindenütt olvashatják a lapot. A megértést és a szeretetet kérjük továbbra is olvasóinktól! Szerkesztőség Dudla Imre felügyelő jelentését ismerteti
