Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-05-03 / 18. szám

Evangélikus Élet 1992. május 3. ffl J(% GYERMEKEKNEK A 1 0 K N K ÜLDÖZÖTTEK Végre elindultak. Mózes ment elől, a többiek utána. Végeláthatatlanul kígyózott a sor, Izrael vándorló karavánja. Mózes mélyen a gondolataiba temetkezett. Mit is tett valójában? Elhozta népét Egyiptom földjéről. Hosszú vándorlásuk elkezdődött. Mindenkiért fele­lősséget érzett. Látta, hogy sokan fáradékonyak, ne­hezen lépdelnek a mély homokban. Hogy fogják ők kibírni? Belül a szívében azonban megszólalt az ÚR hangja. Most már megértette Mózes, hogy nem az ő gondja csupán ez a nép, hanem az Isten jár előttük. Megnyugodva nézett hátra.- Bírjátok még? - kérdezte a mögötte jövőktől, akik egy ládát cipeltek.- Még ha nem bírnánk, akkor is vinnünk kellene, hiszen őseink megesküdtek erre - válaszolták a láda vivők. A ládában József földi maradványai voltak. Mózes még az indulás előtt elrendelte, hogy azt el kell vin­niük.- Miért nem a tenger mellett megyünk el? - kérdez­te valaki.- Az ÚR nem akar minket csatákba keverni - vála­szolta Mózes. - A tenger mellett egyiptomi helyőrsé­gek táboroznak. Nem lenne jó találkozni velük.- így viszont utunkat állja a tenger - érvelt a másik.- Jobb nem gondolni arra, hogy mi lenne velünk, ha a fáraó mégis üldözőbe vesz minket. Előttünk a tenger mögöttünk a sereg...- Ne aggódj - szólt Mózes. - Az ÚR megőriz min­ket. Hamarosan letáboroztak. Mózes végigsétált a he­venyészett sátrak között. Mindenkihez volt egy báto­rító szava. Lódobogás hallatszott. Fiatal legények indultak, hogy felderítsék a környéket.- Remélem, nem lesz semmi baj - gondolta Mózes. Hajnalban hangos kiáltozásra ébredt. Az emberek rémülten szedelőzködtek.- Mi történt? - kérdezte Mózes.- Most érkeztek vissza a felderítők. Jönnek az egyiptomiak. Mózesnek elszorult a torka. Mi lesz most?- Mi lesz most? - kiáltott feléje egy asszony.- Talán nincs elég sírhely Egyiptomban, hogy ide I hoztál minket meghalni? - kérdezte valaki gúnyosan. Egyre többen gyülekeztek Mózes köré. Volt, aki vádlóan nézett rá, volt, aki reménykedve.- Mózes hangosan szólt:-Ne féljetek! Az ÚR harcolni fog értetek. Úgy fogjátok őt látni, mint még soha. KI VAGYOK ÉN? 3. ember 1. Két testvérem van. (Mózes és Áron) 2. öcsém nagy veszélyben .Volt. .. 3. Talpraesett lány voltam. 4. Szívesen szerzek szoptatós, daj­kákat. 5. Egyiptomban születtem. (2Móz I 6. Én is vándoroltam népemmel a pusztában. 7. Testvéreim az ÚR parancsa szerint vezették arnépet. 8. A nevem: MIRJÁM 4. ember 1. Hat társam mellett én voltam a hetedik. 2. Görög nemzetiségű vagyok. 3. Jól ismerem az Ószövetséget is. 4. Kőzáporba kerültem. 5. Hamis vádakkal illettek. 6. Eredetileg csak az asztalok kö­rüli szolgálat volt a feladatunk. 7. Halálom hasonlított Megvál­tóm halálára. 5. ember 1. Én születtem legelőször. 2. Van egy öcsém. 3. Földművelő vagyok. 4. Véres lett a kezem. 5. Rajtam keresték a pásztort. 6. Utódaim között már fegyver- kovácsok is voltak. 6. ember 1. Irtó jó .trükköket ismerek. ' 2T Vatf pénzein'élég'.'' 3. Jyfindenkit ámulatha ejtettem. 4. Szívesen veszek mindenféle ha­talmat. 5. Samáriában élek. 7. ember 1. Egyik utam során egy nagysze­rű emberrel találkoztam. 2. Kár, hogy a százados ránk hall­gatott. 3. Nincs hajóm. 4. Úticélunk Itália volt. A PONTSZÁMOK az egy nappal korábbi lapzárta miatt nem teljesek. Az eddig beérkezett meg­fejtések alapján a következő az állás: 28 pontos: Illés Adél - Egyházasdenge- leg 27 pontos: Jansik Balázs - Pilis 22 pontos: Kaucsek Lilla és Szántó Szilvia - Bp. II. 18 pontos: Kollár Gábor és Tamás - Dunaegyháza Rapcsák János - Dabas-Gyón 17 pontos: Gombár Éva - Kiskőrös Somogyi Krisztina - Sárszentlőrinc Toronyi Brigitta - Sárszentlőrinc 15 pontos: Bállá Éva és Zoltán - Balas­sagyarmat 14 pontos: Marthon Ildikó - Bököd 13 pontos: Donáth Ferkó - Ózd 12 pontost-Zalán Eszter,- Bp. VIII, - l) pontos: Benke Zsuzsanna - Ajka " 1 j LukacSoLívia.íf.'GailgagBta- -■»— Karaba Melinda - Ácsa 10 pontos: Drinóczi Réka - Sárszent­lőrinc Bogdán Szilvia - Sárszentlőrinc Bogdán Szilvia - Sárszentlőrinc Szüsz Judit - Sárszentlőrinc 7 pontos: Gősi Tímea - Sárszentlő­rinc 5 pontos: Bogdán Erzsébet - Sár­szentlőrinc Csillag Gábor - Molnaszecsőd Balogh Tímea - Sárszentlőrinc 4 pontos: Fancsali Gy-BK Pintér Attila - Sárszentlőrinc A megfejtéseket a lap dátuma utáni keddig kell postára adnotok. Címem: Koczor Tamás 2373 Dabas-Gyón Lu­ther u. 14. Ne felejtsétek ráírni a lapra, hogy melyik emberre tippeltek és melyik meghatározás után. Ezen az úton köszönöm meg Nektek húsvéti jókívánságaitokat. Én is kívá­nok Nektek sok húsvéti örömöt még húsvét után is. Nehéz ügy dolgozni, ha az ember nem követheti nyomon munkája hatását. Az élő beszéd közben legalább a szemek csillogása vagy a horkolás ad valami visszajelzést. Kérem hát az olvasókat - fiatalokat és idősebbeket egyaránt - tegyék könnyebbé a munkámat. Bencze András „Kívánj szép álmokat" Gondolatok egy dokumentumfilm alapján Az emberek felbátorodva szedték a sátorfájukat. A félelem következő hulláma akkor töltötte el őket, amikor meglátták a Sás-tenger ragyogó vonalát.- Be vagyunk kerítve - szólt valaki halkan. Már senki nem kiáltozott. Mindenki a halálra ké­szült. Mózes azonban már tudta, mit kell tennie. Az ÚR maga mondta el, hogy mi fog történni. A hátra tekintgetők hirtelen meglátták az egyiptomi sereget. Először csak a porfelhő látszott, aztán a harci kocsik körvonala is kibontakozott. Nemsokára azt is látták, hogy hármasával állnak a katonák a kocsikon. Hirte­len forgószél támadt. A forgószélből felhőoszlop lett. Mózes felkiáltott:- Nézzétek, az ÚR maga vezet minket! Az emberek sietni kezdtek. A gyerekeket felkapták, az időseket támogatták. Odaértek a vízhez. Az üldö­zők már egészen közel voltak. Hallani lehetett a kato­nák harci kiáltozásait, a lovak nyerítését. Mózes már a víz szélén állt. Botjával a tengerre sújtott. Minden mozdulatában ott volt az Isten iránti bizalom. A ten­ger egyszerre mozogni kezdett. A szél ketté választot­ta a vizet. Az emberek előtt száraz ösvény nyílt. Mó­zes szava ébresztette fel őket:- Indulás! Át a tengeren! Mindenki elindult. Szaladtak át a Sás-tengeren. A közepén jártak, amikor a fáraó katonái beugrattak a kettévált tengerbe. A nehéz harci kocsik kerekei nehezen mozogtak a sárban. Közben a nép kiért a túlsó parton. Mózes még egy utolsó pillantást vetett a katonákra, majd a botjával újra lecsapott. A víz hatalmas bődüléssel zárult össze. A hullámok lassan elsimultak. A tenger néhány pillanat múlva egy-egy páncéldarabot vagy összetört kocsit dobott a felszín­re. Az ÚR keményen harcolt népéért. Az Úr szeretetével tele van a föld - ezt hirdeti a mai vasárnap zsoltára (Zsolt 33,5) Látod-e ezt? S ha ezt látod, va­jon jól látsz-e? Nem takarod-e el szemed elől a valóságot? Hiszen megérné ezt tenni! Mennyivel ké­nyelmesebb olyan világban élni, amelyben nem tudsz bajról, bűn­ről, fájdalomról! Milyen felemelő érzés volt annak idején - talán Kü­lönb út címmel - filmet látni a ma­gyar keresztyénségről, tele templo­mokról, száznyi konfirmandusról, szépen ékesített szeretetintézmé- nyekről! Mennyire. megnyugtatta az embert egy-egy régebbi statiszti­ka: Magyarországon nincs mun­kanélküliség, s az életszínvonal ha alacsonyabb is, mint Nyugat- Európában, ám kiegyenlítettebb és nincsenek bádogvárosok. S ha kinyitod a szemed, vagy kinyittatta veled egy dokumen­tumfilm az egyik szociális intéz­ményről: tört csempéjű fürdőszo­ba, zsúfolt termek, s a vallomások: „férjem évente egyszer megláto­gat” ; „ha hazamegyek, örökbe fo­gadok egy gyermeket” - vajon igaz-e, amit a zsoltáros ír: az ÜR szeretetével tele van a föld? Hiszen sokaknak még az sem jut, amit megérdemelnének. Lehet-e akkor irgalmas szeretetről beszélni? De fordítsunk egyet gondolko­dásunkon ! Ne a tapasztalati való­ságból induljunk ki, hanem a hit valóságából. Valljuk, hogy a Szentírás hűségesen tanúskodik arról, mi a viszonya Istennek a vi­lággal. (Valahol persze ez is ta­pasztalati valóság.) Igaz az: az Úr szeretetével tele van a föld. Való­ban tele van irgalmas szeretetével, könyörülő jóságával. Jézus halála és föltámadása a halálon túllátás gazdagságát adja. S ez a kincs az egész teremtettségnek szól. Tele van a föld az Úr szerete­tével - de ránk vár, hogy eloss- szuk, hogy mindenkinek juttas­sunk belőle. Talán úgy, ahogy a beteggondozó, miközben tolóko­csiba tette a béna lábú asszonyt, reményét táplálva elígérte neki az első tangót. Talán úgy, hogy mielőtt leenné magát a beteg, a kamerás leteszi a felvevőgépet, mert segíteni akar, s nem azt, hogy valaki röhögjön a beteg nyomorúságán. Az Úr szeretetével így van tele a föld. így valósul meg ma is, ami a pusztában történt a mannával: nem volt fölöslege annak, aki töb­bet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett.” Bencze András Heverni Sálom Nehéz helyzetben vagyok. András arra kért, hogy újságcikkben számoljak be izraeli utunkról. Biztos másoknak is ismerős az a tapasztalat, hogy egy tá­voli vidékről (de lehet, hogy éppen egy nyári táborozásról) hazatérve úgy érzi az ember, hogy tele van élményekkel. Esetleg már útközben is arra gondol, hogy milyen jó lesz ezt meg ezt elmesél­ni barátainak, kedveseinek. Aztán, mi­kor elérkezik az alkalom a beszámoló­ra, alig tud megszólalni, vagy rájön, hogy amit és ahogyan elmond, az az emlékeiben egész másként él, nem tud­ja átadni azt élményt, amit neki magá­nak jelentett. Ettől félek most én is. El tudom-e mesélni a készülés izgalmait, hogy láza­san bújtuk Gerhard Kroll Jézus nyo­mában c. könyvét, és nézegettük a könyveket, amelyeket reménységünk szerint hamarosan megláthatunk? (Akkor még szinte hihetetlennek tűnt.) Ä repülőtéri találkozás izgalmait is csak az értheti meg, aki már átélt ha­sonlót^ Kik le_s?ijek a csoportunkban azokoqpz. ismerősökén. IpyüI,'Aikről már Tudunk?'Milyen lesz a repülés, a felszállás és az érkezés? Ilyen és ha­sonló kérdések foglalkoztattak engem akkor, aki előszr vettem részt társasu­tazáson, és először utaztam repülőgép­pel. Nehéz elmondani a megérkezés örö­mét is, a kedves fogadtatást az egyipto­mi határtól kb. 30 km-re fekvő katonai repülőtéren. Itt már várt ránk egy busz és Izsák, az idegenvezetőnk, aki na­gyon jól beszélte nyelvünket, hiszen negyven évvel ezelőtt Magyarországról költözött Izraelbe. Neki nem kellett ke­resnie a szavakat (csak kezdetben a magyar megfelelőket) azért, hogy átad­ja nekünk élményeit, emlékeit. Nyolc napon keresztül mesélt zsidó népe múltjáról, jelenéről, életéről, harcairól és munkájáról egy olyan országban, amelynek több mint a fele sivatag. Iz­rael legdélibb pontjáról indultunk, és utunk során eljutottunk a Negev-siva- tagon keresztül Jeruzsálemig, majd on­nét tovább a Földközi-tenger partján Tel-Avivon át és Haifát érintve a Gene- záret-tóig. Sőt, kis kirándulást tettünk egészen északon a libanoni határ men­tén. Igyekeztünk megismerkedni a le­hető legtöbb történelmi, építészeti és bibliai nevezetességgel, ami csak rövid időnkbe belefért. Az utcákat járva, arab és zsidó emberekkel beszélgetve próbáltuk megérteni és megismerni Iz­rael mai életét. Hogyan is lehetne minderről egy rövid újságcikkben be­számolni? De legalább az érdeklődést szeret­ném felkelteni az iránt az ország iránt, amely színhelye volt, és még ma is ta­núja Jézus történetének. És talán a zsi­dó nép történelmének megismerése is hasznunkra válik abban, hogy megért­sük, milyen volt akkor a világ. Varga Krisztina Ha Krisztinek sikerült elérnie célját, az érdeklődés felkeltését, akkor részlete­sebb információkat Brebovszky János­tól, paksi lelkész testvérünktől, vagy va­lamelyik utazási irodától léhét kétni. Mi a paksi NepturiTöürs-szal utaztunk, és nagyon meg voltunk elégedve'. B. A. TEOLÓGIAI KISSZÓTÁR JELENTKEZÉS a nyári országos ifjúsági konferenciákra Idén nagyobb lehetőségekkel kezdjük el az ifjúsági konferen­ciáink sorát. Ez azt is jelenti, hogy a felvehető létszám nagyobb lesz ugyan, de a konferenciákra SZI­GORÚAN CSAK A FELVÉ­TELT NYERT fiatalok jöhetnek el. Időpontok: június 21-17. - Piliscsaba, június 28-július 4. - Gyenesdiás, július 12-18. - Piliscsaba, július 12-18. - Gyenesdiás, július 19-25. - Piliscsaba, július 19-25. - Gyenesdiás, augusztus 9-15. - Gyenesdiás, augusztus 6-22. - Gyenesdiás. Felvételi díj: 1200 Ft. Kéijük, hogy a jelentkezéshez lelkészi aján­lás kapcsolódjon. A jelentkezés ha­tárideje: május 20. C£tü'! Koczor TarHäs“23TSVHttt&S- Gyón, Luther u. 14. Tel.: 174. Istennélküliség (agnoszticizmus) Agnosztikusnak nevezzük azt a magatartást, amely számol a megismerés határaival, s nem hiszi, hogy mindent tud, vagy tudhat. Szom­szédja a kételkedőnek, a szkeptikusnak. Ez a magatartás bizonyos szempontból egészséges, hiszen eleven, gyakran és igényesen kérdez, s helye van a keresztyén életben is, melytől Jézus, az Üt azt mondta, hogy az úton járás, követés, nem pedig mindent (jobban) tudás és azonnali célbaérkezés. Az úton járónak vannak támpont­jai, van Mestere, de nem kap mindig minden kérdésére magától értetődő feleletet. Az agnosztikus magatartás és az agnoszticiz­mus között viszont lényegi különbség van: utóbbi az előzőnek vallásosan felfokozott tiszte­lete. A XVIII. század végi felvilágosodás még csak arra a kijelentésre jutott, hogy a (középko­ri) istenfogalmat nem tudjuk minden izében bi­zonyítani, a későbbi „fejlődés” viszont már azt állította, hogy nem is találhatunk bizonyítéko­kat, melyek Isten léte és értünk folyó munkája mellett szólnak. Az agnoszticizmus sorra meg­kérdőjelezi a keresztyén dogmákat, s helyükre egyetlen megkerülhetetlen dogmát állít: Isten­ről semmi biztosat nem mondhatunk, azaz (filo­zófiai nyelven): abszolút igazság nem létezik. Nem tagadja Istent, csak nem számol vele, efelől „tudományosan” meg is nyugtatja magát, s azt, aki Istennel együtt látja a világot, rejtett érdek­től mozgatott és nem egészen becsületes gondol­kodónak tartja. Aki hitéből erővel száműzi a kételyt, az fana­tikus; aki a kételyt isteníti, az az agnoszticiz- must választja vallásául. Jézus útja az ezektől jól megkülönböztethető keskeny út. Csepregi András Vallás vagy lélekgyógyászat? Gondolatok Els Nannen: Pszichológia a mérlegen könyvével kapcsolatban. Primo Kiadó, Bp. 1989. M ostanában egyre többekben vetődik fel a címben foglalt, tulajdonképpen rosszul feltett kérdés. Nannen könyve tipikus példája ennek. Mivel egyfajta szélsőséges hivő beállítottságról van szó, amit nagy részletességgel fejt ki, ennek megismerése a vele kap­csolatos vélemény kialakítása szempontjából igen hasz­nosnak mondható. Más oldalról viszont sok hívő embert képes súlyosan megzavarni, akik nem rendelkeznek kellő tájékozott­sággal a felvetett sokszor nagy mélységű szakmai - teológiai és pszichiátriai - témák területén. Az áláb- biakban terjedelmi okból orvosi oldalról csak a legfon­tosabb észrevételeket teszem meg. Nannen a pszichoterápia (lélekgyógyászat) kérdésé­vel, tehát az orvostudomány, azon belül a pszichiátria egyik szakágazatával foglalkozik anélkül, hogy ezek­ben a tudományokban képzettséggel és tapasztalatok­kal rendelkezne. Ez a hozzá nem értés alapjában meg­határozza a munkáját. Pszichiátriai fogalmakat és szakmai koncepciókat használ meg nem értve, illetve félremagyarázva. Ezekre elméleteket épít, amiket egy­oldalúan válogatott bibliai igékkel indokol. Munkamódját, eljárását más tudományterületre is alkalmazva azt mondhatnánk, hogy mivel azok a mér­nöki teóriák és képletek, amelyek alapján a villamost kialakították, nincsenek benne a Bibliában, ne utaz­zunk vele, mert az sátáni. Vagy ne vegyük be azt a gyógyszert, amit hosszas állatkísérletek után, a darwini evolúciós elméletet is alkalmazva az orvostudomány kifejlesztett. További hibája, hogy véleményét rendszerint még csak nem is saját olvasmányaira alapozza, hanem má­sod- vagy harmadkézből vett információkat épít to­vább. Abba a tévedésbe is beleesik, amibe sajnos több más, kevésbé elfogult vallásos ember, lelkész is: azt hiszi, a pszichoterápiát könyvekből, elméleti úton meg lehet ismerni, meg lehet érteni. Súlyos tévedés! A lélekgyógyászat lényege messze több, mint tudo­mányos elmélet, ha ilyen teóriákkal rendelkezik is. A szerző egyszerűen nem érti a tudomány és a pszicho­terápia viszonyát. Az orvostudomány egésze, ezen belül különösen a pszichoterápia, akár maga az élet, sokkal több, mint a tudomány. Az orvoslás pedig gyakorlati életpraxis. így legalább annyira művészet is, és morális, ha úgy tetszik, vallásos tett is. Ezen túlmenően, ahogy zongorázni, birkózni, de még esztergályozni sem lehet megtanulni könyvekből, tehát lényegét akár csak alap­fokon is megismerni, elsajátítani, úgy a pszichoterápiát sem. A könyv a fentiek miatt sajnos tudományos értékkel nem bír, pedig igen nagy szükség lenne hívő emberektől jövő avatott együttműködésre. A tudomány az igazsá­got keresi, a valóságot igyekszik megérteni, és ebben a munkájában etikai normái miatt szigorúnak kell lennie. Még így is sok a buktatója. Elméleteit rendszeresen felül kell vizsgálnia, módosítania - amit egyébként a szerző többször felró - egyik kutatás a másikat gyak­ran megcáfolja stb. De ezen az úton a tudomány azért mégiscsak komoly eredményeket ért el. Ha a vallások, az emberi élet morális problémáival leginkább foglalkozó közösségi szervezetek csak tört részét érték volna el ennek, ma nem ott tartana civilizációnk, ahol jelenleg. Mert nem az az emberiség mai dilemmája, hogy van atomfizika, hanem, hogy mire használjuk. L élektani oldalról a vallási életnek négy területét érdemes megkülönböztetni: 1. A személyes él­ményt, a transzcendens, misztikus tapasztalatot. 2. A lelkületet, azt a szellemet, ami áthatja és sugárzik az illetőről mindennapi élete során. 3. Az életgyakorlatot, ahogy él, amit tesz. 4. A világképet, a legteljesebb értelemben vett életmagyarázatot. A tudománynak ez utóbbival volt a legtöbb baja. A vallásos világkép sokszor kifejezetten a sátáni erők eszközévé vált. Nyilván nem a keresztyén lelkűiéiből származott az, hogy tudósokat felfogásuk miatt meg­égettek. Ugyanígy nem ebből származott az, hogy a világháborúkba induló katonákat mindkét oldalon megáldották, hogy eredményesebben gyilkoljanak. Ez az aktuális és helyi, politikailag is átitatott szemlélet eredménye volt. A vallásos és tudományos világképnek három nagy összeütközését láthatjuk a történelem során. Az elsőt a csillagászat, földrajz, fizika fejlődése okozta, és a geocentrikus és heliocentrikus szemléletben csapott össze. A második a technikai és biológiai tudományok kibontakozó eredményével kapcsolatos. Ennek a kon­frontációnak a darwini evolúciós tan volt az egyik fő témája, eredménye pedig az értelmiségiek tömeges el­fordulása a vallástól a múlt században. A harmadik századunkban zajlik és ennek fő területe a lélektan. Mint látjuk, a világkép vonatkozásában a konfrontáció az ember lényegéhez egyre közelebb került. A szerző, amikor az egyes pszichoterápiás módsze­rek sátáni természetét igyekszik kimutatni pl. a hipnó­zis, vagy az analízis jelenségeiről, akkor egyáltalán nem tud arról a problémáról, hogy számos - éppen az olyan elfogultságra hajlamos lelkész, mint 5 - ugyanazokkal a lélektani technikákkal dolgozik, mint amit annyira elítél. Konkrétan a szuggesztió, az áttétel (régebbi ne­vén indultáttétel), sőt az ún. vásári vagy színpadi hipnó­zis módszereivel. És a főbaj nem is ez, hanem az, hogy nem tudják, mit cselekszenek, és éppen ők azok, akik a lélektani és pneumatikus hatásokat összekeverik. M indezekről a gyógymódokról Nannen oly kontár módon beszél, és annyi tárgyi tévedést enged meg magának, hogy az már önmaga erős túlértékelésé­nek minősíthető. Az etikai problémán túl ez felidézi azt a lélektani tapasztalatot, hogy az ilyen jelenség mögött rendszerint az illető súlyos belső félelmeit találjuk saját lelkének mélyebb problémáitól. Ez a félelem a pszicho­lógiával kapcsolatban a vallásos emberek közt is elég gyakori és alapvetően abból származik, hogy a mélylé­lektan az ember nyomorúságaira, rejtett vétkeire még jobban rátapint. Elsősorban nem elméleti szinten, ha­nem az élményi valóságban. Aki pedig szinte minden­ben ördögi, démoni erőket lát, az maga van tele ha­sonlókkal, és ezért látja bele ezt másokba. így jut olyan elfogult következtetésekre, hogy a lélektani em­berképek bibliaellenesek. Az egészséges keresztyén lelkűiét ezzel szemben min­denben - még a súlyos elmebeteg lelki mélységeiben is - Isten szeretetének munkálkodását, az ő országát ke­resi. Végül a hit oldaláról, mint keresztyén pszichoterape- uta, a hivő embereknél többször találkozom azzal a jelenséggel, amit a szerző fő szellemi eltévelyedésének érzek, hogy a Bibliából bálványt csinál. A bálványnak pedig egyik fő jellemzője az, hogy mi készítjük így saját gyarló természetünk belevetül, és ezt még imádjuk is. Nem azt mondta Jézus, amikor testben eltávozott tő­lünk, hogy ad majd nekünk egy jó könyvet, amiben minden utasítás meg lesz írva, hanem a Szentleiket ígérte nekünk. Dr. Sülé Ferenc főorvos

Next

/
Oldalképek
Tartalom