Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-04-12 / 15. szám

U| Evangélikus Élet 1992. április 12. VIRÁGVASÁRNAP IGÉJE A KERESZTBE REJTETT IGAZSÁG János 18,33-38 Furcsa és szokatlan ige szólal meg ma, virágvasámap. A szi­vünkhöz oly közel álló bevonulási történet helyett - melyben Jézus mintha engedne a királynak járó hódolatnak ma egy szomorú és megrázó helyzetben láthatjuk Jé­zust. Ott áll Pilátus előtt, mint fo­goly, teljesen egyedül. Tanítványai elfutottak. Péter, akit kősziklának mondott, háromszor tagadta meg. Érthetetlen és felfoghatatlan, hogy ő, aki betegeket gyógyított, halot­takat támasztott fel, csodákat cse­lekedett - most elhagyottan áll Pi­látus előtt! Érthetetlen és felfogha­tatlan, hogy akit annyi ember cso­dált, akit annyi ember hallgatott, akit szívesen királlyá választott volna a nép, mégse uralkodik, ha­nem elhagyatottan, sőt fogolyként áll a helytartó előtt. Mi az igazság? Hol van hát az igazság? - szólal meg bennünk is a kérdés, mint egykor elhangzott Pi­látus ajkán. Elhangzó kérdésünkre azonban Isten már régen régen fe­lelt -, csak rá kellene ébrednünk, csak rá kellene eszmélnünk. De oly sokszor süket a fülünk, vak a sze­münk, kemény a szívünk! Pedig Isten előttünk vitte végbe a minden embert üdvözíteni akaró akaratát. Olvashatunk Róla Bib­liánkban, hallhatunk felőle igehir­detésekben, láthatjuk lelki sze­meinkkel az előttünk végbement üdvtervet: hogyan lett Jézus em­berré, elhagyva a mennyek orszá­gát, hogy az emberi szemmel látha­tatlan, emberi ésszel megfoghatat­lan, el-elrejtőzködő Istent önma­gában láthatóvá, felfoghatóvá, sőt megragadhatóvá tegye, hogyan ta­nított minden embert megbékélés­re, bűnbocsánatra, hogyan békí- tett meg minket Istennel. így vitte végbe Isten üdvtervét. Nem ural­kodott országok felett, nem töre­kedett földi hatalomra, dicsőségre, csupán arra, hogy a szívek Ura és Királya legyen úgy, hogy az elrej­tett igazságot önmaga által napvi­lágra hozza. Szomorúnak és megrázónak ér­zed, hogy Jézus, a te szived Királya fogoly, de halld meg, lásd meg és értsd meg, hogy Isten Igazsága csak az ő halálában, az ő golgotái keresztjében lett győztes igazság. Mi hát az igazság? Jézus legyőzte a gonoszt, vesztett a Sátán, Isten utat nyitott az üdvösség felé a ke­reszten - ez a legnagyobb, a leg­drágább igazság! Mégis, hány és hány ember szá­mára csak önigazság létezik, és rejtve marad előtte az isteni, a győztes^ igazság, mely az életre visz... Ámen. Tamásy Tamásáé IMÁDKOZZUNK! Áldunk téged Jézus, igazság és békesség királya, hogy szolgává lettél értünk. Formálj minket hozzád hasonlóvá, hogy példád szerint éljünk és terjesszük a Te békességedet és igazságodat. Ámen ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1002. április 12. I. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós; de. 10. német istentisztelet; de. 11. (úrv.) Nagy Gyula; du. 6. (orgonaest) Balicza Iván IL Torockó tér de. fél 9. Szilas Attila IL Modor! n. 6. de. fél 10. Csizma- zia Sándor. Pesthidegkút, II. Báthory o. 7. de. fél 11. Takács József Csillaghegy, III. Mátyás kir. át 31. de. 10. Donáth László Óbuda, III. Dévai Bíró M. tér. de. 10. Nagy István Üjpest, IV. Ldbstfick Mária a. 36-38. de. 10. Blázy Lajos V. Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pintér Károly; de. 11. (úrv.) Harmati Béla; du. 6. János passió dr. Harmati Béla VII. Gorkij fasor 17. de. 11 (úrv) Szirmai Zoltán; du. 6. (családi) Fodor Viktor VIII. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza Vlfl. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza Vili. Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák istentisz­telet: Cselovszky Ferenc, déli 12. magyar irstentisz- telet: Kertész Géza VIII. Vajda Péter u. 33. de. fél. 12. Fabiny Tamás IX. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál Kőbánya X, Kápolna n. 14. de. 10. Fabiny Tamás. X. Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos Kelen­föld XI. Bocskay u. 10. de. 8 (úrv.) Missura Tibor; de. 11. (úrv.) Missura Tibor; du. 6. Missura Tibor XI. Németvölgyi át 138. de. 9. Fcrenczy Erzsébet Budabegyvidék, XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) de. 11. (úrv.) du. fél 7. Takács József XIII. Kassák Lajos n. 22. de. 10. Vámos József XIII. Fran- gepán a. 43. de. 8. Vámos József XIV. Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Szabó Lajos XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos Pestújhely, XV. Maxim Gorkij tér de. 10. Bízik László Újpalota XV. Hártyán köz du. S. ökumenikus istentisztelet Rákospalota, Nagy­templom,,XV. Régifóti út 73. de. 10. Bolla Árpád Rákosszentmihály XVI. Hősök tere de. 10. Karner Ágoston Cinkota XVI. Kul túrház u. de. fél 11. Szalay Tamás Mátyásföld, XVI. Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás Rákosbegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Kósa László Rákoscsaba XVII. PéceU út 146. de. 9. (úrv.) Detre János Rákoskeresztúr, XVII. Pesti út 111. de. fél 11. Kósa László Rákosliget XVÜ. Gőzön Gy. u. de. 11. Detre János Pestszentlőrinc XVIII. Kossuth tér 4. de. 10. Havasi Kálmán Pestszentimre, XVIII. Rákóczi út (Református templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán Kispest, XIX. Bajcsy Zs. tér de. 10. Széli Bulcsú XIX. Kispest, Wekerle-telep, de. 8. Széli Bulcsú Pestszenterzsébet XX. Ady Endre u. 89. de. 10. Győri János Sámuel Csepel XXI. Katona J. a. de. fél 11. Mezősi György Budafok XXII. Játék u. 16. de. 11. Rőzse István Budaörs, Ref. Imaház de. 9. Rőzse István. VIRÁGVASÁRNAP az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Ffl 2,1-4, az igehirdetés alapigéje: Jn 18,33-38. NAGYCSÜTÖRTÖK IGÉJE Pilátust a profán források ke­gyetlen embernek, vérengző hatal­masságnak mutatják. Rejtély, mi­ért volt olyan jóindulatú Jézus ügyében. Ez a jóindulat annyira ellentétes a jellemével, hogy emiatt Hernádi Gyula kétségbe vonja a róla szóló evangéliumi elbeszélés hitelességét (Új Idő 1989. május 15., 17-18. L)1 Mind a négy evangélium hír­adása ugyanaz: próbálta a véd­telen embert menteni. Mikor pe­dig akarata ellenére ítélkeznie kellett, megalázottnak érezte ma­gát. Meg is tett mindent, hogy sértett önérzetének elégtételt sze­rezzen. „Elhatárolta magát” sa­ját ítéletétől. Első kísérlete a kézmosás volt. | Ezzel kapcsolatosan sokaknak van i kételyük az esemény leírásának [ szokásos értelmezésével szemben, >' mert a kézmosás zsidó hagyomány volt, a rómaiak jelképes cseleke­detként nem ismerték. Kétféle ma- ! gyarázattal próbálkozhatunk: 1.) Nem kézmosással, hanem valami más módon igyekezett „vétlensé­gét” bizonyítani, de eljárását az evangélista a maga népének jel- ! képrendszerére kódolta át. A jel- ! tudomány logikája megengedi ezt a feltételezést. 2. Valóban kezet mosott; még erre a zsidó gesztusra | is hajlandó volt, hogy igazolja ma­gát. A főpapok a kereszt tetejére il­lesztett felirat („a zsidók királya”) megváltoztatását kérték, mert sé­relmesnek tartották magukra és a népre nézve. Az ingerült Pilátus azonban éppen ezért ragaszkodott hozzá: meg akarta szégyeníteni el­lenfeleit, akik a döntés pillanatá­ban föléje kerekedtek. A rómaiak többnyire nem en­gedték eltemetni a lázadókat, holt­testüket a dögevő állatokra bízták. Pilátus azonban engedélyezte Jé­zus temetését, s ezzel ismét jelezte, hogy a politikai vádat nem fogadta el. Ä köztörvényes bűnözők holt­testét átadták a hozzátartozóknak, ha a római hatóság így látta jónak. Arimathiai József azonban nem volt Jézus rokona. Pilátus tehát az elítéltet semmiben nem látta vét­kesnek, s ezt a világ értésére adta minden olyan intézkedésével, amelynek meghozatalában nem akadályozta a zsarolás. Jézusnak mint a római jog szerint vétlen sze­mélynek adták meg a végtisztessé­get. A prokurátor értesült a feltáma­dásról. Az evangéliumi elbeszélés­ből sejthetjük, hogy kárörvendve hallgatta a hírt - bár valószínűleg nem hitte el, és újabb „megelőző” intézkedésre nem volt hajlandó, így írja a Quo vadis? c. regény szer­zője, a nagy lengyel író Sienkiewicz is egy novellájában, amely Jézus haláláról és az azt követő két nap eseményeiről szól. Mihail Bulga­kov merész ötlettel döbbenti meg olvasóit: Júdás nem lett öngyilkos, hanem Pilátus ölette meg, bérgyil­kossal. Természetesen ennek nincs történelmi hitele, mégis igazat mond valamiről: arról, hogy Pilá­tus mindenre hajlandó volt, hogy visszaüssön. Római úri gőgje nem tudta elviselni a számára jelenték­telen ügyben elszenvedett kudar­cot. A helytartó személyével száza­dunk több más jeles írója is fog­lalkozott. Robert Graves az ítélet közvetlen okát megvesztegetés­ben látja: Heródes jó mélyen a zsebébe nyúlt, hogy a számára nagyon kellemetlen Názáreti el­tűnjön a világból. Hihetőbb Francois Mauriac feltételezése: Pilátus utálta és megvetette a Egy késői megemlékezés 1944. augusztus 20-án, a hűvös­völgyi Nagyréten három katonai akadémia tisztjelöltjeit avatták tisztekké. A Bolyai Műszaki-, a Horthy István Repülő- és minde­nek előtt a Ludovika Akadémia növendékei állottak eskütételre ké­szen. Az avatás után hamarosan a frontra kerültek a fiatal tisztek, akik közül 74-en hősi halált hal­tak. Mindeddig nem lehetett róluk megemlékezni, neveiket hősi em­lékművön feljegyezni. 1992. március 14-én a budai Hadtörténeti Múzeum udvarán lepleztek le emléktáblát, melyen megörökítették a hősök nevét. Az emléktábla avatásán egyházunk képviseletében dr. Pósfay György ny. lelkésztestvérünk tartott ige­hirdetést. A 46. zsoltár 10. versét olvasta: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!" Csak csendben lehet a táblán sze­replőkre, szolgálatukra, sőt áldo­zatukra emlékezni. Személyes han­gon folytatta. „Én, aki itt állok előttetek, legszívesebben szintén elnémulnék, hogy az így megte­remtődött csendben visszaidézhes­sem az említett nap első esemé­nyét, amikor is - fiatal lelkészként - Bátorkeszi Kiss István, a Ludovi­ka Akadémia protestáns lelkipász­torának a meghívására - úrvacso­rát oszthattam az intézet kápolná­jában az avatásukra készülő evan­gélikus és református végzett aka­démikusoknak, köztük testvér- öcsémnek is.” Pósfay László neve is odakerült az emléktáblára, életét áldozta. Igehirdetésében megszólalt az evangélium vigasztalása. „Adja Is­ten, hogy ebben a csendességben, amely az emléktábla előtt most megállókat körülveszi és a később ide zarándoklókat körül fogja ven­ni, a szomorúvá tevő emlékezés mellett sokan meglássák, hogy ezen emlékeztető tábla ittléte a tör­ténelemben ma if munkálkodó Is­A BÜNTÖRLŐ VÉR Máté 26,20-30 Milyen furcsa és mégis mennyire igaz, helytálló gondolat: a vér be­szélni tud. Gondoljunk csak Arany János balladájára, melyben azon a bizonyos lepedőn levő vérfolt be­szélt, s ha más nem is, de gazdája, Ágnes asszony, bizony nagyon jól tudta, hogy mit is mond a folt. Ábel kiontott vére is beszélt. Nemcsak a világ testvérgyilkosai­nak, akik valóban a testet ölték meg, hanem nekünk, hívőknek is. Hiszen Isten közelében is hozzánk férkőzhet a Sátán, hogy a szentség állapotából a szentségtelenség, azaz a bűn mélységébe rántson. Lelki emberekben (így magunkban is!) hányszor megfigyelhetjük az irigységet, a féltékenységet, az elbi- zakodást, melyek egymás ellensé­geivé, sőt gyilkosaivá tesznek em­bereket, és minket is. így beszél nekünk, emberek sokaságának ki­ontott vére bűnről, ítéletről, halál­ról, kárhozatról. És most fordítsuk magunk felé a gondolat menetét. Vajon kinek a vére beszél ellenem? Kinek okoz­tam a lelki halálát irigységem, sze- retetlenségem, gőgösségem, vagy sok más negatív érzésem miatt? Vérfoltok, lelki sebek beszélnek el­lenem, s én Ágnes asszonyhoz ha­sonlóan kétségbeesetten próbálok szabadulni a kárhoztató bűnjeltől — mindhiába! A folt, a seb marad, a lelkiismeret-furdalás csak nő! Hol van hát menedék, szabadu­lás, megtartatás? Csakis egy lehe­tőség van - s ehhez is vérre van szükség. De ez Jézus Krisztus vére; mely azért ontatott ki, hogy általa irgalmat, kegyelmet, megtisztulást, megbékélést - azaz üdvösséget kapjak, nyerhessek. Isten ezt a fur­csa utat választotta a megtartatás- ra, mert ez a vér most már nem bosszúért kiált, hanem általa üd­vösség, megtisztulás száll arra, aki hittel kéri Jézus vérét, és ilyen hit­tel veszi is az úrvacsorában. Nagycsütörtökön, az úrvacsora szereztetésének napján rádöbben­hetünk: egyedül Jézus vére által van örök élet, minden más vér vá­dol, elitéi. Jézus vére által azonban bűnbocsánatot, üdvösséget nyer­hetsz! Ámen. Tamásy Tamásné IMÁDKOZZUNK! Hálát adunk neked, Istenünk, szent Fiad vacsorájáért: az új szövetségért, amely- lyel népeddé tettél minket, és a testvéri közösségért, amelyben erősíted hitün­ket. Add, hogy ma is növekedjünk ke­gyelmedben és épüljünk szeretetedben az Ür Jézus Krisztus által. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1992. április 16. I. Bécsikapa tér du. 6. (úrv.) Madocsai Miklós D. Modori a. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor Pesthidegkút, □. Báthory a. 7. du. fél 6. Köszeghy Tamás Csillaghegy, III. Mátyás kir. út 31. du. 6. Donáth László Óbuda, III. Dévai Biró M. tér. du. 6. Nagy István Újpest, IV. Leibstück Mária a. 36-38. du. 6 (úrv.) Blázy Lajos V. Deák tér 4. du. 6. (úrv.) Tóth- Szöllős Mihály VD. Gorkij fasor 17. du. 6. (úrv.) Szirmai Zoltán VÜL Üllői út 24. Kará­csony Sándor n. 31-33. de. 9. Kertész Géza VIII. Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák isten- tisztelet: Cselovszky Ferenc, déli 12. magyar istentisztelet: Kertész Géza. VIII. Vajda Pé­ter u. 33. de. fél. 12. Fabiny Tamás. Kőbánya X, Kápolpa u. 14. de. 10. Fabiny Tamás; du. 6. Vető Béla. Kelenföld XI. Bocskay a. 10. du. 6. (úrv.) Bencze Imre Badahegyvidék, XII. Tartsay Vilmos a. 11. du. fél. 7. Takács Jó­zsef XIII. Kassák Lajos u: 22. du. 6. ifj. Ken- deh György XIII. Frangepán a. 43. de. 8. ifj. Kendeh György XIV. Lőcsei út 32. du. 6. (úrv.) Szabó Lajos Pestújhely, XV. Maxim Gorkij tér de. 10. iizik László Rákospalota, Nagytemplom, XV. Régifóti út 73. de. 10. Bolla Árpád Rákosszentmihály XVI. Hősök tere de. 10. Karner Ágoston Cinkota XVI. Kaltúrház u. de. fél 11. Szalay Tamás Má­tyásföld, XVI. Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás Rákoshegy, XVÜ. Tessedik tér. du. 6. Detre János Rákoskeresztúr, XVII. Pesti út 111. du. 6. Kósa László Pestszentlőrinc XVm. Kossuth tér 4. du. 6. Havasi Kálmán Kispest, XIX. Bajcsy Zs. tér du. 6. Széli Bul­csú Pestszenterzsébet XX. Ady Endre u. 89. du. 6. Győri János Sámuel Csepel XXI. Kato­na J. u. du. 6. Mezősi György. NAGYCSÜTÖRTÖKÖN az oltár­terítő színe: fehér. Az istentisztelet oltá­ri igéje: Jel 19,6-8, az igehirdetés alapi­géje: Mt 26,20-30. SOLTVADKERT (Bács- Kiskun egyházmegyei beszámolónkból kimaradt) Egy levelezős gondolatai F ő tanácsot (Szanhedrin = szü­nedrion), de félt is tőle - vitat­kozott vele, de aztán teljesítette a követelését. A pilátusi ítélet feltételezett ezer­kilencszázadik évfordulóján, 1933- ban, öttagú testület (ma úgy mon­danánk: társadalmi bíróság) ült össze Jeruzsálemben, hogy Jézus perét újra tárgyalja. Jean Imbert francia történész szerint 4:1 arány­ban felmentették a „vádlottat”. A nem szavazat talán az advocatus diaboli („az ördög ügyvédje”) kö­telező szerepjátszása volt. Jó lenne tudni, hogy a szavazó mivel in­dokolta véleményét. Imbert könyvéből azonban, sajnos, ez nem derül ki. Dr. Bán Ervin tenről is tanúságot tesz. Aki Jézus Krisztus által megígérte, hogy ve­lünk lesz, mert ő a mi erős várunk. Az által a Jézus Krisztus által, akit a táblán szereplőkhöz hasonlóan szintén elragadott tőlünk a halál, de Aki azután győztesen tért on­nan vissza, bizonyságot téve, hogy Isten szeretetétől a halál sem sza­kíthat el senkit sem. őt sem, azo­kat sem, akiket most gyászolunk, de minket sem, sőt tudhatjuk, hogy - az ő kegyelméből - egykor mindannyian az Ő győztes seregé­nek tagjai lehetünk” - fejezte be igehirdetését dr. Pósfay György. tszm Pár hónap és befejeződik a 4., egyben az utolsó levelező teológiai tanfolyam. Mögöttünk csaknem 3 év küzdelme, előttünk, az utolsó megmérettetés. Azért jelentkeztünk, mert elhivatást éreztünk erre a kép­zésre, majd várhatóan az ezt követő gyülekezeti munkatársi szolgálatra. Szakma mellett, többen diplomával a kezünkben, szívesen csináljuk. Volt, akiben felmerült a kérdés egy beszélgetés során, valójában mire jogosít fel ez a 3 évet lezáró végbizo­nyítvány. Képesítésünk gyülekezeti munkatárs. Közülünk valaki felve­tette, mi a különbség köztünk és a gyülekezetben, szolgálatot végző, 'azon munkatársak között, akik nem végezték el ezt a tanfolyamot, azaz nem részesültek teológiai kép­zésben. A kérdés tisztázatlan, de lépjünk most ezen túl, és figyelmün­ket irányítsuk a gyülekezeteinkben várhatóan reánk váró feladatok irányába. „Az aratnivaló sok, a munkás kevés” - Jézus szavai ma nagyon is hangosan szólnak. Más­fél éve lehetőségem adódott egy lel­készösszejövetel előadásait hallgat­ni, ahol az egyik téma ez volt. 2Móz 18,18 alapján: „Túlságosan nehéz ez neked, nem tudod egyedül végez­ni, kimerülsz...” Elnéztem a tekinteteket, mintha az arcokra lett volna írva, ez ma is milyen igaz, hiszen egyházunk lel­készei igencsak túl vannak terhel­ve. Kérdés, mit vállalhatunk a ter­hekből, mire elég a 3 évi havi 2 napos konzultáció, az otthoni ké­szülés és a majd várhatóan letett mintegy 35 vizsga. Soltvadkerten nagy gyülekezet tagjaként személyesen is látom a feladatok súlyát és az igényt segí­tőre, munkatársra. Egy 3000 fős gyülekezetben egy lelkész végzi a szolgálatot, aki ugyanakkor a me­gye esperese is. A mintegy 200 gye­rek hitoktatása, az egyéb hétközi, továbbá vasárnapi szolgálati al­kalmak erő feletti lelki és fizikai teherbíró képességet igényelnek. Vannak, akik közöttünk már je­lenleg is főállású hitoktatók és a jövőben többünket ez a terület ér­dekelne leginkább. A mi végzettsé­günk azonban erre nem jogosít fel, hiszen a jövőben hittanár csak az lehet, akinek van pedagógiai vég­zettsége. Ez érzékenyen érint ben­nünket. Lelkészünk szavaiból 2 mondat: „A hitoktatásban a tan­könyvön túl jelentős szerepet kap a tanár egyénisége, személyisége, sze­mélyiségén átsugárzó hit, amelyet ä könyv nem tartalmaz. Tegye von­zóvá az egyházat tanulói előtt.” Megszívlelendő gondolatok. Akik eddig is Isten előtti felelősséggel és komoly hozzáállással végezték ezt a munkát, tennék ezt így ezután is. (Ezért merült fel az ez irányú to­vábbképzés gondolata.) Vannak kisebb gyülekezetek, ahol nincs lelkész, de igény van a magvetés munkájának végzésére. Vannak közöttünk, akik elhivatást éreznek teljes körű lelkészi szolgá­lat végzésére és tennék is ezt szíve­sen ők, ha lehetőségük lenne rá. Akik jó és jeles eredménnyel végez­nek, és akiket egy gyülekezet meg­hív, azokat felavathatják diakó­nus-lelkésszé. Beszélgetvén erről egy lelkész ismerősömmel, felvetet­te: „Nem értem, akkor mi a kü­lönbség. ..” A kérdés jogos, érthető is, de jelenleg a helyzet akkor is változatlan. Szükség tehát van teo­lógiailag képzett, Isten igéjét helye­sen fejtegető munkatársakra, olya­nokra, akikre lehetne építeni, akik aktív szerepet vállalnának a tanít­vánnyá tétel, a szolgálat munkájá­ban. Kérdés, kit, hol, milyen for­mában fogadnak el az eltérő sa- játosságokkal rendelkező gyüleke­zetek. Honti Irén KISKŐRÖS Zenei élet gyülekezetünkben A kiskőrösi gyülekezet vegyeskara 1945 év őszén alakult. Ezt megelőzően az 1930-as évek elejétől tudunk egy női karról. Viszont azt nem tudjuk, hogy ki vezette és hogy hányán voltak. Vegyes- karunkról azonban tudunk. A kezdet kezdetén 45-50 fővel indult a munka. Evangélikus iskolánk tanárai igen kép­zett jó zenészek voltak. Mikus János, Mendelényi János, Meskó György, Sol­ti János - ezeket a neveket mind a mai napig emlegetik híveink, mint olyan emberekét, akiknek emléke áldott. So­kat tettek a gyülekezet zenei életéért. Az elmúlt évek alatt több karnagya volt énekkarunknak. 1945-50 között két kántortanító. 1950-57 között Tóth- Szöllős Mihály az akkori segédlelkész. Módosított felvételi hirdetmény a Teológiai Akadémiára Az Evangélikus Teológiai Akadémia váija azok jelentkezését, akik Jézus Krisztusban hisznek és elhivatást érez­nek, hogy élethivatásukként lelkészi, hittan-tanári vagy hitoktatói szolgála­tot vállaljanak evangélikus egyházunk­ban. Az Evangélikus Teológiai Akadémi­án a képzés lehetőségei a következők: 1. Nappali tagozaton a lelkészi szol­gálatra felkészítő teológiai tanulmá­nyok. A tanulmányi idő öt év. A felvé­tel, melynek feltétele a középiskolai érettségi, írásbeli és szóbeli felvételi vizsga alapján történik. (Felvehető hallgatók száma: 30.) 2. Nappali tagozaton hittan-tanár képzés olyan jelentkezők részére, akik valamely budapesti tanárképző főisko­lán vagy egyetemen tanárszakra már felvételt nyertek, üyen szakot végez­nek, s természetesen ezt megfelelően igazolni is tudják. A tanulmányi idő négy év. A felvétel felvételi beszélgetés nyomán történik. (Felvehető hallgatók száma: 10.) 3. Levelező tagozaton hittan-tanár ill. hitoktató képzés olyan jelentkezők részére, akik már főiskolán vagy egye­. temen szerzett pedagógusi diplomával rendelkeznek. Azok részére is felvételi lehetőséget nyújtunk, akik csak érettsé­givel rendelkeznek. Számukra azonban külön pedagógiai képzést írunk elő. A tanulmányi idő négy év, havonta legalább egyszer tartott hétvégi előadá­sokkal, konzultációkkal és szemináriu­mokkal. A felvétel felvételi beszélgetés nyomán történik. (Felvehető hallgatók száma: 50.) A felvételi kérvényhez, melynek fel kell tüntetnie, hogy milyen képzésre jelentkezik a kérvényező, a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születé­si bizonyítvány, 2. a legmagasabb isko­lai végzettségi (érettségi) bizonyítvány, érettségi előtt állóknak az iskola által a felvételi vizsgákon a középiskolából hozott pontok kiszámításához kitöltött betétlap, 3. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai ta­nulmányokra alkalmas, 4. keresztelési bizonyítvány, 5. legalább két évvel ko­rábbi konfirmációt igazoló bizonyít­vány, 6. kézzel írott részletes önéletrajz, mely feltárja a jelentkező családi és szo­ciális körülményeit, kapcsolatát gyüle­kezetével, valamint a jelentkezés indíté­kait. 7. az elmúlt két évben végzett egy­házi szolgálatairól (az illető gyülekezet lelkésze által) kiállított bizonyítvány. - Az okmányokat eredetiben kell bekül­deni, de indokolt esetben hiteles máso­latban is lehet mellékelni. A másolat „egyházi használatra” megjelöléssel az egyházközségi lelkész által is hitelesít­hető. A felvételhez szükséges az illetékes lelkész ajánlása, mindenesetre annak a lelkésznek az ajánlása a jelentkező al­kalmasságáról, aki az illetőnek az utób­bi időben lelkipásztora volt. Ezt az aján­lást a lelkészi hivatal a kérvénnyel egy­idejűleg küldje meg külön levélben köz­vetlenül az Akadémia dékánjának cí­mezve. Az Akadémia lelkészi szolgálatra ké­szülő hallgatói kötelezően lakói a Teo­lógus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. Á jó tanulmányi ered­ményt élért és rászoruló hallgatók ösz­töndíjban is részesülhetnek. Elegendő hely esetén a hittan-tanár szak nappali hallgatói is kaphatnak elhelyezést a Teológus Otthonban. A felvételi vizsga írásbeli és szóbeli részére egymást követő napokon kerül sor, melynek időpontjáról a jelentke­zők értesítést kapnak. Az időpont mó­dosítására nincs lehetőség. A felvételi vizsga anyaga: 1. Magyar nyelv, 2. az Evangélikus Énekeskönyv páratlan számú énekverses rendjeiben (1, 3, 5, T, 9, 11) található énekversek éneklése könyv nélkül. 3. általános bib­liaismeret (az iskolai hittankönyvek alapján), 4. Kiskáté, 5. Prőhle Károly „Az evangélium igazsága” c. hittan­könyve, 6. Sólyom Jenő „Hazai egy­háztörténet” c. hittankönyve. Az emlí­tett kiadványok beszerezhetők a lelké­szi hivatalodban és a Sajtóosztályon. A fentiek szerinti mellékletekkel ellá­tott és az Evangélikus Teológiai Aka­démia Felvételi Bizottságához címzett kérvényeknek, valamint a piros posta- utalványon feladott 800 Ft. felvételi vizsgadíjnak 1992. május 15-ig kell megérkezniük az Akadémia Dékáni Hivatalába (1141 Budapest, Rózsavöl­gyi köz 3.) beérkeznie. Ez az időszak szintén felejthetetlen em­lékeket idéz az idősebb énekkari tagok között, hiszen ez az időszak volt ének­karunk csúcsa. Fénykornak is nevezhet­ném, hiszen ekkor az énekkarhoz zene­kar is társult. Komoly és igen nehéz műveket tanultak. Sokat szerepeltek az ország különböző helyein. Midőn Tóth- Szöllős Mihály elkerült Kiskőrösről az énekkar vezetését a zenekar első hege­dűse veszi át Kiss Sándor személyében. Kiss Sándor 1957-től kántora és karna­gya gyülekezetünknek. Munkáját élete végéig hűségesen és kitartóan végezte. 1980-ban végeztem el a kántorképzőt és így okleveles kántorként 1980-tól szol­gálok a gyülekezetben. Kiss Sándor kar­nagy sokszor megkért, hogy segítsem a szólamok betanítását, néhány alkalom­mal helyettesítettem. 1983-ban a gyüle­kezet új lelkészt kapott Lupták György személyében, aki kiváló karnagy, hiszen teológiai tanulmányai előtt Szegeden magyar- és énekszakos tanári diplomát szerzett. Énekkarunk így már két jól képzett vezetővel működhetett. Ered­ményesen szerepeltünk 1984-ben az LVSZ gyűlésén. Sok sikeres hangverse­nyünk volt az egykori NDK területén. Eisenach, Erfurt stb. Minden nyáron szolgálattal egybekötött kirándulást tervezünk. Legutóbb Marosvásárhe­lyen voltunk. 1989-ben baleset követ­keztében meghalt Kiss Sándor karnagy és a vezetés Lupták Györgynek jutott. Nagy eredmény az, hogy kórusunk megtanulta a kézről való éneklést, az úgynevezett szolmizálást. Több mo­dem, mai szerzőtől származó darabot is éneklünk. Viszont hűségesen ragasz­kodunk a régi nagy mesterekhez. Mű­sorainkból nem hiányoznak a közis­mert művek. Ismerjük hiányosságain­kat is, hiszen nem jutottunk el a kantá­tákig és nagyobb művekig, de ennek ellenére minden nagy ünnepen éneke­lünk. Jelenleg 50-en vagyunk. Próbáin­kat hetente, hétfőn tartjuk. Nagy gon­dunk az utánpótlás, mert énekkarunk csupa idős tagból áll, kevés a fiatal. Tervünk az, hogy elindítunk egy ifjúsá­gi kórust, de ez még csak álom. Itt kell megemlitenem azt is, hogy a rendszerváltás után igen jó lett a kap­csolatunk a zeneiskolával. Pethő István igazgató és az iskola tanári kara kész­ségesen segíti munkánkat. Istennek le­gyen hála mindenért. Kecskeméti Pál Pilátus bosszúja?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom