Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-12 / 2. szám

Evangélikus Élet 1992. januAr 12. Mit írnak rólunk a norvég hittestvérek? i Az EVANGÉLIKUS ÉLET ol­vasói bizonnyal visszaemlékeznek arra, hogy lapunk augusztusi szá­maiban közlemények jelentek meg egy tervezett, a budapest-kelenföl- di templomban tartandó két és fél­napos evangélizációról, amelynek esti sorozatos igehirdetéseit egy norvég lelkipásztor fogja tartani. Az evangélizáció és az azzal kapcsolatos rádiómissziói találko­zó szeptember első hetének a vé­gén, a tervek szerint megvalósult. Az elmúlt hetekben kezeim közé került a „Misjonsblad” című, ha­vonta megjelenő norvég folyóirat ez év novemberi száma, amelyben az evangélizátor Heitmann Rolf Gunnar, egy beszámolót közöl ezekről a napokról. Mivel - tud­tommal - erről a találkozóról ed­dig nem jelent meg beszámoló az EVANGÉLIKUS ÉLET hasáb­jain, talán érdekes lesz e norvég szemszögből írt cikk fordításának az elolvasása. Inspiráló missziói- és evangélizációs konferencia: Magyarországon új Misz- szióegyesfilet alakul.- Ma este úgy éreztem, hogy Jé­zus ül mellettem a templom padjá­ban. Bár már hat évvel ezelőtt hitre jutottam, sohasem ismertem meg ilyen közelről Jézust. Most tudom, hogy ő él és ezt el fogom mondani rokonaimnak. A fenti mondatokat nemrégen Budapesten, a kelenföldi gyüleke­zetben tartott missziói- és evangéli­zációs konferencia alkalmával egyik női résztvevő személyes bi­zonyságtevésként mondta el. És nem ő volt az egyetlen a 300 körüli résztvevő között, aki ott keresz­tyén életének a megújulását átélte. Isten Lelke megelevenítette sok olyan számára az evangéliumot, akik lelki életük megújulása és el­mélyülése után vágytak. A konferenciára minden érdek­lődőt meghívtak, azonban a Nor­vég Egyházi Misszió és az Északi Rádiómisszió (NOREA) által fenntartott magyar rádióadások hallgatói felé külön meghívás is ment. Az adások szerkesztője, Pós- fay György volt a találkozó meg­szervezője.- Már a múltban is szerveztünk hasonló konferenciákat, de ez volt az első, amikor annak a megtartásá­ról a nagy nyilvánosságot értesítet­tük, ill. arra meghívtuk. Várakozá­sunkon felül, igen nagy számban jöt­tek el testvéreink erre az alkalomra, - mondotta Pósfay György, miköz­ben végigtekintett a teljesen megtelt templomban összegyűltek seregén. Fontos a hallgatókkal való kapcsolat A konferencia résztvevőinek al­kalmuk volt a korábbi szerkesztő­vel, aki egy ideig a Norvég Egyházi Misszió főtitkára is volt, Terray Lászlóval is találkozni. Nyilván­való volt, hogy sokan igen örültek ennek a lehetőségnek, mert amikor véget ért a déli ebédszünet, Terray lelkész ebédje még érintetlen volt. Ugyanis az egyes igehirdetések és előadások közti szünetben igen so­kan szerettek volna vele beszélni vagy kapcsolatba kerülni... Sokak számára Kelemen Erzsé­bet diakonisszatestvérrel való talál­kozás jelentette a nagy élményt. Hosszú évek óta Erzsébet testvér válaszol a rádióadások hallgatói­nak a levelére és ezek által sok hall­gató úgy tekint fel őreá, mint lelki édesanyjára és igen fontos szolgála­tot végző lelkigondozóra... Jöjj..., légy segítségünkre! A résztvevők között 50 Romá­niából érkezett személy is volt. Hosszú utazás után, bérelt autó­busszal érkeztek meg a konferen­ciára. ..- Több mint 40 évig úgy kellett élnünk, hogy nem találkozhattunk hittestvéreinkkel evangélizációs al­kalmakon... Most már szabadon összegyülekezhetünk ilyen alkal­makra is, de a nép igen passzívvá vált, bár vannak, akik lelki meg­újulás után vágynak. De nincsen köztünk olyan, aki ezen a téren vezetne bennünket és úgy hirdetné köztünk Isten Igéjét, hogy szolgá­lata egy ébredéshez vezetne. A vá­rosokban sok szektával és magu­kat lelki mozgalmaknak mondó próbálkozással találkozhatunk, de ezek főképpen „lélekhalászat”-tal foglalkoznak. Mit tegyünk ilyen helyzetben? Jöjjetek Romániába és segítse­tek rajtunk! - Ez volt az kérés, ami engem, a Norvég Egyházi Misszió fördei körzetének utazó-lelkészét különösen megragadott.- Sokan anyagi segítséget kül­denek nekünk. Mi ezért hálásak vagyunk, mert szükségünk van ezekre a dolgokra. De még inkább szükségünk van Isten Igéjére. Ezért tekintünk azokra, akik Nor­végiából eljöttek erre a konferen­ciára úgy, mint nekünk címzett Is­ten ajándékaira. Ritkán éltem át azt, hogy az ige­hirdetéseknek ilyen visszhangja lett völna. Sokan gyorsírással je­gyezték le az elmondottakat. El is mondták, hogy miért teszik ezt: - Haza akarom vinni azt, amit itt hallottam, mert tudom, ha haza­érek, otthoni gyülekezetünkben sokakat érdekeim fogja az, amit itt hallottam. Zsidókeresztyének bizonyságtevése A konferencia résztvevője kö­zött több zsidókeresztyén is volt, NAC/YKANIZSAI HONISMERETI FÜZETEK 1991 __fónyAp pAl__ A NAC/YKANIZSAI EVANQÉLIKUS GYÜLEKEZET TÖRTÉNETE Megjelent a KÜLMISSZIÓI HÍRADÓ 1. száma. A lap kéthavonta fog napvilágot látni, elsősorban a Liebenczelli MISSZIÓ kiadványaiból közöl cikkeket. Megrendelhető: LIEBENCZELLI MISSZIÓ KÉPVI­SELETE, 4200 Hajdúszoboszló, Csokonai út 32. Addig is amíg Evangélikus Külmissziói Egyesületünk folyóirata meg­jelenik, különösen is ajánljuk testvéreinknek. bár ezek közül csak kevés határoz­ta meg így identitását... Egy asszony szólott édesanyjá­ról, akit elhurcoltak. Amikor any­járól mesélt, sírva fakadt, úgy zo­kogott, mint soha annak előtte. Bár arról nem tett említést, hogy ő maga zsidó lett volna, de azt el­mondta: Ez a konferencia új lelki- erőt adott nekem! Ezért nagy örömöt jelentett az is, hogy sokan nagyrabecsülték azokat az előadásokat, amelyek révén beszámoltunk az Izrael ál­lamban folyó keresztyén szolgá­latról és a külmisszió munkájá­ról. Amikor azokról az izraeli polgárokról beszéltünk, akik a Jézusban való hitre jutottak, az egybegyűltek között egy asszony felállt és ezt mondta: - Ilyesmi­ről eddig még nem is hallottam! Nem tudtam arról, hogy ma is vannak zsidók, akik Jézusban hisznek. Néhány nap múlva zsi­dó barátaimmal fogok találkoz­ni. Amit most hallottam, az ne­kem bátorságot fog adni, hogy velük az evangéliumról beszél­gessek. Megalakult a Külmissziói Egyesület A második világháborút köve­tő első fél évtized végéig a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház keretében működött egy misszió­egyesület. A Norvég Egyházi Misszió magyarországi misszio­náriusai együtt munkálkodtak ezzel a szervezettel. De a kom­munista kormányok alatt min­den egyesületi keretben folyó munka tiltott dolog volt. Ennek ellenére, az elmúlt 40 esz­tendő alatt is voltak férfiak és nők, akikben élt ama nap utáni vágy, amikor ismét nyíltan össze lehet majd jönni és missziói köröket szervezni. A kelenföldi konferen­cián vágyuk beteljesedett. Újra megszervezték a misszióegyesüle­tet és megválasztották annak a ve­zetőségét. A Norvég Egyházi Misszió szí­vesen együttműködik majd ezzel szervezettel... Befejezésül megjegyezhetjük, hogy ugyanennek a folyóiratnak említett számában még két magyar vonatkozású cikk van. Az egyik­nek a keretében Aarflot Helge, a. Norvég Egyházi Misszió jelenlegi főtitkára beszélgetést folytat Kornis Mihály magyar dráma­íróval, a másikban egy beszámo­lót olvashatunk a bukaresti ma­gyar evangélikus templomban, az odalátogató norvég hittestvé­rek által tartott bibliaóráról. Mind a fentebb ismertetett, mind a most felsorolt írásokat fényképek is illusztrálják.-y-y SÍK SÁNDOR TEDEÜM Téged Isten dicsérlek és hálát adok mindenért Hogy megvolt mindig a mindennapim és nem gyűjtöttem másnapra valót, hála legyen. Hogy mindig jutott két garasom adni, és magamak nem kellett kéregetnem, hála legyen. Hogy értenem adatott másokat és nem kellett sírnom, hogy megértsenek, hála legyen. Hogy a sírókkal sírni jól esett, és nem nevettem minden nevetővel, hála legyen. Hogy megmutattál mindent ami szép, és megmutattál mindent ami rút hála legyen. Hogy boldoggá tett minden, ami szép, és ami rút nem tett boldogtalanná, hála legyen. Hogy sohasem féltem a szeretettől és szerethettem, akik nem szerettek, hála legyen. Hogy akik szerettek, szépen szerettek, és hogy nem kellett nem szépen szeretnem, hála legyen. Hogy amim nem volt nem kívántam, és sohasem volt elég, aki voltam, hála legyen. Hogy ember lehettem akkor is, mikor az emberek nem akartak emberek lenni, hála legyen. Hogy megtarthattam a hitet és megfuthattam a kicsik futását és futva futhatok az Érkező elé, s tán nem kell a városba mennem a lámpásomba olajért hála legyen! Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen! és ma is kiálthatom: úgy legyen! és holnap és holnapután és azután is akarom énekelni: úgy legyen! - hála legyen, Uram! hála legyen I —r* ;---------------------------------------­PÁ LYÁZATI FELHÍVÁS A Magyarországi Evangélikus Egyház pályáza­tot hirdet a Budapesti Evangélikus Gimnázium tanári állásainak betöltésére. Pályázhatnak evangélikus vallású, egyházhű, pe­dagógiai elhivatottsággal rendelkező olyan taná­rok, akik megfelelő képesítéssel rendelkeznek, tudományos munkát végeznek, legalább két ide­gen nyelvet bírnak és a gimnáziumi tanári és nevelő munkát élethivatásuknak tekintik. A következő szaktárgyakra lehet jelentkezni: magyar-angol, magyar-német, magyar-francia, latin-görög, történelem-angol, történelem-német, történelem-francia, történelem-földrajz, matematika-fizika, kémia-biológia, kémia-fizika A pályázók pályázatukat 1992. január 20-ig nyújt­hatják be a Budapesti Evangélikus Gimnázium irodájában (Bp. VII. Gorkij fasor 17-21. I. em., irányítószám: 1071.) A pályázatnak tartalmaznia kell az erre a célra kibocsátott „Pályázati lap”-ot (beszerezhető a gimnázium irodájában); önéletrajzot; a tudomá­nyos és pedagógiai tevékenység bibliográfiáját; tanítói és nevelői tevékenységének elvi elképzelé­sét (ez utóbbit maximálisan 1 oldalnyi terjede­lemben). A MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOL­GÁLAT 1991. december 15. napjával új székházba költözött. Címe: 1116 Budapest, Tomaj u. 4. Telefon: 186-5453. SEGÉLYSZÁLLÍTMÁNY BULGÁRIÁBA Harmadik 4 millió Ft értékű segélyszállítmányát indí­totta útnak november végén Bulgáriába a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat. A szállítmány gyógy­szereket, tartós élelmiszert, valamint irodafelszerelé­seket tartalmazott. A magyarországi vásárlást a svéd evangélikus segély- szervezet, valamint az Egyházak Világtanácsával együttműködő nyugat-európai protestáns szeretet­szolgálatok finanszírozták. A segélyküldemény szétosztásáról a Magyar Ökume­nikus Szeretetszolgálat munkatársa, valamint a bul­gáriai protestáns, (metodista) egyházközségek gon­doskodtak. (Rusze, Várna, Sumen, Szófia). A szállít­mány szófiai címzettje a több mint egy esztendővel ezelőtt megalakult ortodox papi szövetség. ADVENTTÓL - ADVENTIG Általában a naptári év végén szoktunk egy év eseményeire vissza­gondolni, mérleget készíteni. Most azonban egy peremkerületi, a buda­foki gyülekezet életét szeretném az egyházi esztendő végén Ádventtől- Adventig bemutatni, mert ebben az időszakban gyülekezetünk különös­képpen érezte Isten gondoskodását, szeretetét, és többször örvendezhet­tünk. Az 1992. szeptember 1-jén megnyíló Nyíregyházi Evangélikus Kos­suth Gimnázium igazgatói állására pályázatot hirdetünk az alábbi feltételekkel:- egyetemi (tanári) végzettség,- öt év gyakorlat,- evangélikus gyülekezeti tagság,- lelkészi ajánlólevél,- életrajz. A beküldési határidő: 1992. január 31. A pályázatot az Északi Evan­gélikus Egyházkerület püspöki hivatala címére (Budapest, 1085 Üllői át 24.) kell beküldeni. Egy gyülekezet története A Nagykanizsai Honismereti Füzetek 1991/3. számát hozta meg a posta a napokban. Címlapján a nagykanizsai evangélikus templom, s ez már jelzi a tartalmat: A nagykanizsai evangélikus gyülekezet története. Fónyad Pál, a gyülekezet nemrég nyugdíjba ment lel­késze „aktív nyugdíjasként" nekifogott az anyaggyűjtésnek és 24 oldalon össze­állította a gyülekezet történetét a város 1322-es kezdetétől napjaink gyülekezeti eseményeinek megírásáig. A füzet köze­pébe befűzött néhány oldalon 11 képpel is illusztrálja mondanivalóját. Dicséret és köszönet a szerzőnek, mert szép ajándékot tett le városa és gyülekezete asztalára. Köszönet a Vá­rosvédő Egyesület Honismereti Körének a kiadásért. Fónyad Pál példája buzdít­son másokat is haosnló munkára, hogy társadalmunk is kapjon lelkészeink kul­turális, tudományos munkájából. tszm A Somogy-Zalai Egyházmegye gyülekezetei, november egyik vasárnapjá­nak offertóriumát felajánlották a Jugoszláviából menekültek megsegíté­sére. Az összegyűlt 44 417 Ft-ot, az egyházmegye pénztárosa és esperese személyesen adták át a nagyatádi menekülttábor vezetőinek. A MAGYARORSZÁGI LUTHER SZÍVETSÍG FELHÍVÁSA •Az 1991 októberében alakult Magyarországi Luther Szövetség - amelyik a Luther Társaság és az Országos Luther Szövetség jog­utódjaként jött létre - egyik elsődleges küldetésének tartja, hogy Luther alapvető művei és a Lutherről szóló modern teológiai iroda­lom magyar nyelven minél hamarabb hozzáférhető legyen. A Szö­vetség számba vette az eddig megjelent magyar nyelvű műveket és megállapította, hogy számos alapműnek, mint például a De servo arbitrio-nak nincs magyar fordítása, de a rendelkezésre álló fordítá­sok több része is elavult. Úgy véljük, hogy egyházunk tagjainak, a teológus ifjúságnak és egész magyar népünknek is adósai vagyunk a lutheri életmű anyanyelvűnkön való megismertetésével. Különö­sen is szükség van erre ma, a tiszta teológiai gondolkodás több évtizedes tudatos visszaszorítása után. Az égető hiány orvoslására a Magyarországi Luther Szövetség többféle sorozat kiadását (pél­dául „Magyar Luther Füzetek”, „Magyar Luther Könyvek") indítását kezdeményezi. Ennek érdekében a következő felhívással fordul a nyilvánossághoz: 1. Ilyen nagyszabású tervek megvalósításához mindenekelőtt je­lentős anyagi bázist kell teremtenünk. Számítunk mindazon hazai és külföldi testvérünk és az ügyünk iránt rokonszenvezők pénzügyi támogatására, akik velünk együtt úgy vélik, hogy minden magyar nyelvű olvasónak szüksége van a Luther ma is élő tolmácsolásában megszólaló evangéliumra. 2. Tudomásunk van arról, hogy az elmúlt évtizedekben lelkészek és világiak jóvoltából számos fordítás készült a lutheri életműből és a Lutherrel kapcsolatos modern teológiai irodalomból házi haszná­latra. Kérjük mindazokat, akiknél ilyen kéziratok vannak, vagy tud­nak ilyen kéziratokról, hogy a publikálás érdekében juttassák el azokat Szövetségünk elmére. 3. Várjuk a fordítók és a lektorok jelentkezését. Elsősorban olyan fordítókra számítunk, akik már rendelkeznek fordítási gyakorlattal. 4. Hálásan vesszük, ha az egykori Országos Luther Szövetség, III. a Luther Társaság kiadványait segítenének beszerezni a Magyaror­szági Luther Szövetség alakuló könyvtára számára. Szeretnénk, ha a század elején megjelent Masznyik-féle Luther-kötetek több pél­dányban is rendelkezésünkre állnának, s érdeklődő olvasók számá­ra azokat is kölcsönözni tudnánk. 5. Kérnénk, hogy minden munkánkat segftő további tanácsaikat, észrevételeiket, valamint támogatásukat az alábbi címre küldjék el: Magyarországi Luther Szövetség GYŐR, Petőfi tér 2. 9025. (Tel. 96-20-312). Budapest, 1991. december 7. A Magyarországi Luther Szövetség Elnöksége Mik is voltak ezek a hálaadásra okot adó ünnepek? Novemberben befejeződött a tönkre­ment templomtető lecserélése, a silány horgonylemez borításokat kicseréltük tartós vörösréz lemezekre. A beázások megszűnése után sort keríthettünk a templom belső megújítására, festésére. Még el sem felejtettük az áthághatat­lannak tűnő nehézségeket, melyeken Istenünk segítségével túljutottunk, egy újabb esemény kezdetét is láthatta a gyülekezet: a templom karzatán meg­kezdődött az orgona felépítése. Ezen az orgonán korábban a Fóti Kántorkép­zőben sok későbbi gyülekezeti kántor gyakorolhatta az orgonálást. Nagy öröm volt számunkra, hogy virágva­sárnap már ezen az orgonán kísérte a gyülekezet énekét kántorunk. Az ünnepélyes avatást későbbi idő­pontban Missura Tibor esperes végezte. Ugyanekkor Trajtler Gábor lelkész, or­gonaművész rövid hangverseny kereté­ben bemutatta mit is tud az orgona, és gyönyörködhettünk művészi játéká­ban. Ezúton is köszönetünket fejezzük ki az orgona beszerzésében, felújításá­ban való segítő közreműködéséért. Az avatás óta több hangversenyt is tartot­tunk templomunkban. Az egyházi év vége felé Isten még egy ünnepi alkalmat készített számunkra. Hosszú fáradozás, küzdelem után, sok­szor úgy érezve, sosem készül el, átve­hettük a lelkészlakást. A templom re­noválása, az orgona felállítása fel­emésztette a kicsiny gyülekezet pénzét. Szebik Imre püspök gyülekezetünk meglátogatásakor a presbitériummal folytatott beszélgetés során tájékozó­dott a félbemaradt lakásépítkezésről és felajánlotta segítségét. Végül november 10-én Szebik püs­pök igehirdetésével lelkészlakást avat­hattunk. Egyházi szokás szerint a püs­pök a templom kertjében a lelkészlakás épületét megáldotta, és kérte Isten ál­dását a benne lakó mindenkori lelkész­re. (Természetesen gyülekezetünkben voltak nehézségek, volt meg nem értés, tanácstalanság, ezekről most nem aka­rok beszámolni, mert örömeink ezeket elfelejtetik.) Befejezésül, először Istennek adunk hálát, hogy így megsegített minket. Köszönetét mondunk Szebik Imre püs­pöknek, Missura Tibor esperesnek, Trajtler Gábor zeneigazgatónak, a kül­földi támogatóinknak, a kelenföldi gyülekezetnek. Köszönetét mondunk gyülekezetünk lelkészének, Rozsé Istvánnak, aki sok­szor erején felül is fáradhatatlanul mű­ködött a gyülekezet fejlesztésén, és mindazoknak a testvéreinknek, akik kétkezi munkájukkal, tanácsaikkal, anyagi hozzájárulásukkal támogatták a munkálatokat. Wunderlich Sándor SZÍNHÁZIGAZGATÓ - A BIBLIÁRÓL Ebben az esztendőben igazán jó időben jelent meg a bibliaolvasó Útmutató. A hermhuti testvérkö­zösség által immár 262. kiadást megélt kis könyvecskét jómagam is lassan fél évszázada ismerem, s használom. Nem mindig volt ez így. Hiszen kedves professzorom - dr. Deák János - teológus éveim alatt arra biztatott bennünket, hogy rendszeres egymásutánban olvassuk végig a Szentírás egyes könyveit. Meg is tettem, miként - azt gondolom, rajtam kívül sokan mások 1s. így szinte évenként és évente elolvastam az egész Bibliát. De az Útmutatónak is sok hasz­na van. Naponta ad egy-egy igei gondolatot, szinte összefogottság­ra késztet. Van sorozatos igeolva­sási vezérfonala napról napra. Te­hát a folytatólagos olvasást is segí­ti. De minek is soroljam mindezt? Inkább közreadom egy, már ré­gen elköltözött írónak, volt színház- igazgatónak a véleményét. Irataim és régi levelezésem rendezgetése köz­ben került kezembe egy levél Csathó Kálmántól (1881-1964) még 1954. február 8. keltezéssel. Akkoriban többször megfordult pesterzsébeti gyülekezetünkben. Ezt írja: „Kedves öcsém Uram! Hálásan köszönöm a kis Útmutatót. Na­gyon örülök neki, mert a Könyvek Könyve, amellyel gyermekkorom óta nem bírok betelni, állandó ol­vasmányom és ennek a kis könyv­nek a segítségével, úgy érzem most majd némi rendszerbe terelődik eddigi szeszélyes bolyongásom a bibliai, lélekemelő bölcsességek rengetegében.” - Bizony, nem a „divat-keresztyénség” korában íródtak ezek a sorok, s nem akkor kereste fel a gyülekezetét az író, amikor előnyt jelentett a Biblia kéz­bevétele, de olyan időkben, amikor sokak számára világossá vált, hogy hit nélkül, Isten szava nélkül nem lehet megállni az élet harcaiban. S az anekdotázó írónak is erőt je­lentett az Ige napi olvasása. Bencze Imre ITEUTInnaMHH■ fi ÜT- WMtlffmrTfl IIJ ÍW í íffli L;:ill Ok J íil? Ju 1-Ti

Next

/
Oldalképek
Tartalom