Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-03-29 / 13. szám

Evangélikus Élet 1992. március 29. 0£l jfe GYERMEKEKNEK I 0 K N K BÉKÁK, SZÚNYOGOK, BÖGÖLYÖK Bár a vizek vérré váltak, a fáraó nem vette a szívére a dolgot. Az emberek hamarosan szomjazni kezdtek. Hét nap telt el. Mózes és Áron újra kérték a fáraót, de hiába. A fáraó korán kelt. Általában sokáig szokott aludni, de most va­lami felébresztette. Mi lehetett az? Talán valami furcsa zaj? Nem le­het, hiszen ki merné a fáraó álmát zavarni? Megfordult az ágyában. Valami volt a takaró alatt. Meg­mozdult és kicsit nyöszörgő han­got adott. A fáraó kipattant az ágyból. Az álom egy pillanat alatt kiment a szeméből. Egy béka volt. Barna és nagy. Lomhán mászott elő. A fáraó hátán végigfutott a hideg. Éppen a szolgák után akart kiáltani, amikor megpillantotta a másikat. Ez egy kicsit kisebb volt. A tükör mellett ült. A fáraó kiro­hant a szobából. A folyosó tele volt békákkal. A fáraó rohant to­vább. Az udvaron már lapátokkal dolgoztak az emberek: próbálták a békákat ellapátolni. Reményte­len volt. Mintha minden ellapátolt kupac helyére újabb és újabb szü­letett volna.- Tehát mégis meg tudtátok ten­ni? - morgott a fáraó. , Azonnal hívatta Mózest és Áront. A két férfi méltóságteljesen lépett be a palota dísztermébe. A fáraó nem tudott ülni, hiszen a tró­nus is tele volt békákkal. Gyűlölte azt, hogy mindig felugráljon, ha egy nyálkás varangy ráugrott. Mó­zes és Áron körül viszont nem vol­tak békák.- Könyörögjetek az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólam és népemről a békákat. Úgy hallom, az utcák is tele vannak mindenhol. Tegyen így és én elengedlek benneteket.- Mikorra szeretnéd? - kérdezte Mózes.- Minél hamarabb, holnapra - válaszolt a fáraó.- Legyen holnap - mondta Mó­zes - hogy tudd, hogy mindez, ami történt, valóban az UR akaratából lett. Másnapra a békák elpusztultak. Az utcákon orrfacsaró bűz terjen­gett. Az emberek békatetemeket vittek vödrökben. Egész hegyeket hordtak össze a döglött békákból és meggyújtották. Mindenki undo­rodott még magától is. A fáraó azonban fellélegzett. Most, hogy elmúlt a baj, visszavonta, amit ígért. Mózes dühösen a porba csa­pott botjával. Abban a pillanatban szúnyogok milliárdjai szálltak fel, hatalmas zenéléssel. Az emberek és állatok kiáltozva menekültek Mintha a föld minden pora szú nyoggá változott volna.- Isten ujja ez - suttogták az emberek.- Isten ujja ez - mondták az ud vari mágusok, miután látták, hogy ők semmit sem tehetnek.- Isten ujja ez - dühöngött a fáraó és méltóságát feledve vakar ta a szúnyogcsípések helyét.- Isten ujja ez - mondta Mózes Áronnak. Másnap újra kérték a fáraót. A fáraó azonban kemény maradt A következő napon bögölyök lep­ték el az utcákat és a házakat. Áz emberek alig ismertek egymásra. A szúnyogcsípések hólyagjai mellé most véres nagy sebek kerültek az arcokra és a hátakra. A dühödt bögölyök mintha állandóan vért kívántak volna. Néha az emberek menekülni próbáltak. Mások be­látták, hogy minden hiába. Csak ültek a földön, várták a zümmögő kínzókat beletörődve sorsukba. Mózes és Áron hazatért. Gósen földjén nem volt egy szúnyog sem. A bögölyök messze elkerülték Iz­rael fiainak utcáit. A nép csende­sen kezdett készülődni a kivonu­lásra. A mai témánk: formálódás Krisztus alakjára. Vagyis a Szentlélek mun­kálkodása bennünk. A sorozat következő része mellett egy XII. század­beli himnusz és egy XVI. századbeli imádság vezet bennünket a gondol­kodásban. KI VAGYOK ÉN? 1. ember 1. Küldetésein van. 2. Jól viselem a tengeri utazásokat. 3. Szeretem, ha Isten megteszi azt, amit ígért. 4. Ami vagyok, abban kicsi vagyok. 5. A menetrendet tudatosan néztem el. 2. ember 1. Nem nagyon szeretnek az embe­rek. 2. Két nevem is ismert. 3. Jézus szerint orvosra van szüksé­gem. 4. Nem másztam fára. 3. ember 1. Két testvérem van. 2. Öcsém nagy veszélyben volt. 3. Talpraesett lány voltam.^ ;- 4' ember ' ÍV Hát'társam niellett'’étt' Völtátti’ á hetedik. 2. Görög nemzetiségű vagyok. 5. ember 1. Én születtem legelőször. Már ebben a játékban is van ered­mény: ■ 6 pontos: Illés Adél - Egy házasáén- geleg Bravó! Bár volt benne egy kis rizikó. Sajnos mások el is vesztették ezt az embert. Semmi baj, még minden meg­történhet. A beküldési határidő: a lap megjele­nése utáni KEDD. Addig kell postára adnotok. A lapra írjátok rá, hogy me­lyik emberre gondoltatok és melyik meghatározás után. Cim: Koczor Tamás 2373 Dabas- Gyón, Luther u. 14. AZ ORSZÁG - VÁROS játék pont­számai előtt elmondom azt, hogy kap­tam olyan levelet, amiben azt úja egy kedves olvasó, hogy jó lenne, ha a meg­fejtések közül közölnénk néhányat, hogy lehessen követni a játékot. Most a „VÍZBE MÁRTÓZOK” kerültek sorra. Olyan sokféle megfejtés érkezett, hogy nincs hely a felsorolásra, de néhá­nyat hadd emeljek ki. Sokan írtátok a kereszteléseket. Többen írták a beteg fiút, akit a Sátán sokszor vetett vízbe is. (Mk 9,22) Péter többször is vízbe kerül (pl. Mt 14,30). Bár nem az egész, de legalább a lábak vízbe kerülnek a láb­mosás történetében. (Jn 13,5) A pontok pedig így alakultak: 1128 pontos: Kollár Gábor és Tamás - Dunaegyháza 892 pontos: Kohuth Jolán - Dabas- Gyón 739 pontos: Pityer Gabriella’ - Sopron 737.pontos: Sinkó Laura'- Tét 577 pontos: Soltvadkerti Ifjúsági Kör 476 pontos: Lukács Lívia - Galgaguta 415 pontos: Zalán Eszter - Bp. VIII. 396 pontos: Marthon Ildikó - Bököd 337 pontos: Bánki Renáta - Várpalota 297 pontos: Illés Adél - Egyházasden- geleg 288 pontos: Mészáros Szilvia - Ho- mokbödöge 278 pontos: Benke Zsuzsanna - Ajka 275 pontos: Bobák Attila - Bp. XVII. 212 pontos: Finta Zoltán és Attila - Bakonycsernye 102 pontos: Bajnok,Ildikó - Surd 66 pontos: SzaUer Éva - Lajoskomá- rom 51 pontos: Aradszki Tímea - Békés­csaba 50 pontos: Fridrich János - Boba 42 pontos: Rapcsák János - Dabas- Gyón 18 pontos: Smidéliusz Örs - Surd . 16 pontos: Palányi Ildikó - N.emesJkfll-. , ta •llppiitos: Btrtftr'fiiidre'5- Beled; Kara-1 ba Melinda - Ácsa, Szabó Mihály - Bököd KATECHETA-KÉPZŐ-SZEMINARIUM 1992 Az Evangélikus Országos Egyház az ér­deklődő katechéták szamára Katechéta Képző Szemináriumot rendez Budapesten, az Evangélikus Teológus Otthonban 1992. június 22-27. között (hétfőtől szombatig), norvég evangélikus lelkészek szolgálatával. A tematikából: A vasárnapi iskola, A gyermek, Tanítás az egyházban, Igehirde­tés gyermekeknek, Gyakorlati vasárnapi is­kolai munka, A munkatárs, A közlés es aki ezt közli, Az alapigétől a vasárnapi iskoláig ill. a gyermekistentiszteletig, Az elbeszélés és a fantázia, Mit közvetítenek a képek... Költségek: 1100,- Ft az ellátás (6 ebéd, 5-5 reggeli és vacsora, 700,- Ft a szállás, 100,- Ft ágynemű-mosatási díj, ha valaki nem hoz sajat ágyneműhuzatot. Jelentkezés a szervezéssel megbízott Hava­si Kálmán lelkésznél (1145 Budapest, Bos- nyák u. 24), 300,- Ft postázásával piros utal­ványon, túloldalán értelemszerűen közölve: „kérek ellátást, szállást, ágyneműhuzatot”. Á küldött összeg a fenti költségekbe beszá­mít. A résztvevőket idejében értesítjük a részletekről. Akinek anyagi okok gátolják részvételét, úja meg levelben. Részidőre je­lentkezést nem fogadhatunk. - A résztvevők a Katechetikai Szeminárium Iratteijesztésé- ben kedvezménnyel vásárolhatnak. Elsősorban gyakorló vagy leendő katechéták (egyházi személyek, gyermekbiblia-körvezetők, hitoktatók, vasárnapi iskolai tanítók) jelentke­zésére számítunk, és ezt várjuk is szeretettel. Katechéta-Képző Szeminárium Vezetősége Látod Uram, Krisztusom, felebarátom megsértett, becsületembe gázolt, kissé rá is szedett. Alig tudom elviselni, legszívesebben megfojtanám... Oh Istenem, hadd panaszoljam hát ki magam előtted, Szeretnék én ugyan vele jót tenni, de ez most tőlem nem telik. Lásd, kihűltem, szinte egészen halott vagyok. Oh Uram, nem tudok magamon segíteni, csütörtököt mondok. De ha Te formálsz mássá, úgy én is kegyes (istenes és emberséges) ember leszek, különben változatlanul olyan maradok, amilyen voltam Nélküled. (Imádkozzunk együtt Lutherral ma is 85. o.) Megérkeztünk Betániába. Az el­ső alkalommal elindultunk Izráel legészakibb városából: Cézárea- Filippiből. Itt kérdezte meg Jézus: Kinek mondják őt, majd itt jelen­tette be először szenvedését, halá­lát és föltámadását. Majd a Tábor-hegyén jártunk, amelyet Lukács egyszerűen csak a hegynek” nevezett, ahol három tanítvány megláthatta Jézus mennyei dicsőségét, s ahol azt a parancsot kaptuk; Őt hallgassá­tok, Jézust, aki halálba megy. A múlt héten pedig tanúi lehet­tünk annak, hogy egy samáriai fa­luban Jézust nem fogadták be, de annak is, hogy Jézus egészen más­képp viselkedett, mint viselked­tünk volna mi, mint ahogyan vár­tuk volna egy embertől. Ő nem dühödött fel, nem akart bosszút állni, hanem tovább ment. Mert Jézusban más Lélek lakik: Isten Lelke. Ha követni akarjuk őt, ezt a Lelket kell kérnünk. De hogyan kaphatjuk meg? Erre a kérdésre keressük a választ itt Betániában. Közben azonban meg kell valla­nom, hogy Lukács szerint innen még nem ment Jeruzsálembe, ha­nem visszavonult talán egészen Galileáig, s később Jerikón át vo­nult be a szent városba. Úgy gon­dolom, hogy mégis méltó ez a falu arra, hogy itt fejezzük be a soroza­tot, hiszen János evangéliuma sze­rint itt támasztotta fel Lázárt - történetünk két; nőalakjának fivé- , rét - evvel mutatva, jelezve saját feltámadását, s itt kente meg Má­ria Jézus testét, - s Jézus azt mond­ta : Temetésemre kente meg. Sokan úgy is tartják, hogy a mi történe­tünk ugyanezen az estén játszódott le, csak más motívumát ragadta meg Lukács, mint a másik három evangélium. Mert azok a leírások Mária szolgálatát emelik aki, azt, hogy Mária ad valamit Jézusnak. Lukács evangéliumában Márta az, aki adni akar. De Lukács monda­nivalója az, hogy aki igazán érté­keset tud adni, az Jézus. S itt való­jában meg is kapjuk kérdésünkre a választ. Samáriában azt kérdez­tük: hogyan kapjuk azt a „más Betániában Lukács 10,38-42 Lelket”, aki Jézusban van. Ezt a más Lelket, az Úr Lelkét Jézustól kapjuk. Ő adja nekünk. Ő adja, ha elfogadjuk Tőle. Történetünkben Márta nem fogadta el. Ez meg is látszik rajta. Próbált emberséges lenni, vendégszerető, s ahogy Mó­zes ötödik könyvének 10. fejezeté­ben olvashatjuk: szeressétek a jö­vevényt, mert ti is jövevények vol­tatok Egyiptom földjén - próbált törvénytisztelő lenni. Úgy gondol­ta, az ő házában ő a házigazda, az úrnő - mint neve is jelenti - neki kell hát adnia. Igen, minden jót elmondhatnánk Mártáról, - de meg kell látnunk, ez az emberi jó, ez kevés. Emberi lélek áll mögötte, nem az Úr Lelke. Emberi lélek, amely tele van indulatokkal, s ez az indulat ki is tör belőle: Hát nem törődöl avval, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? - Ez ugyanaz a lélek, amely Jakab­ban és Jánosban is megvolt, amely belőlük is kitört Samáriában. Tel­jesen érthető, jogos emberi indulat- de nem az Úr Lelke. Az Úr Lelke az, amit Jézus ad. Nem kell semmit tenni érte, csak leülünk a lábához, mint Mária. A „lábához ülni” - héber kifeje­zés, azt jelenti: tanítvánnyá lenni. Nagyon szemléletes szó: benne van, hogy aki tanítvánnyá akar lenni, kicsivé kell válnia, meg kell aláznia magát. Aki kapni akar, el kell fogadnia, be kell vallania, hogy neki nincs. Ahogy mi is tér­det hajtunk az úrvacsoránál, meg­alázzuk magunkat: elismerjük, ön­magunkban nincs életünk, szüksé­günk van arra, hogy kapjunk. Ta­nítvánnyá kell lennünk - akik bár biztosan többször félreértik Mes­terüket, akik bár olyan nehezen tanulnak, de akiktől nem vehetik el azt a részt, hogy ott ülnek Jézus lábánál és kapnak, egyre csak kap­nak az ő Leikéből, mígnem kifor­málódik - bizonyára hiányosan és töredékesen, de mégis felismerhe­tően kiformálódik Jézus arca. Bencze András Lelkészvizsga a Déli Egyházkerületben Március 6-án a Déü Egyházkerület Lelkészképesítő Bizottsága előtt sikeres lelkészvizsgát tettek a következő segédlelkészek: Detre János, Budapest-Rákoskeresztúr, Fodor Viktor, Budapest-Fasor, Halasi László, Medgyesegyháza, Nagy Veronika, Csengőd, Reisch György, Kisapostag, Simmendingemé Surányi Zsuzsa, Mezőberény. A világ útvesztőjében Isten erejével 400 éve született Comenius A világ útvesztő, a Krétai labirintus csak tréfa volt a XVII. századi Európa nyomorúságá­hoz képest.” - foglalja össze A világ útvesztője és a szív paradicsoma c. munkájának első részét Come­nius, majd így ír: „Igaz dolgok ezek, magad is megtu­dod, ha elgondolkodol rajtuk, kiváltképp, ha ismered életemet és annak eseményeit. Itt ugyanis főként a saját történeteimet mondom el, amelyekkel életemnek az akkor még kevés esztendejében találkozhattam, vagy amelyeket mások életében láthattam, illetve amelyekről másoktól értesültem.” Az 1592. március 28-án Nivnicében született Johan­nes Amos Comenius élete már gyermekkorában fáj­dalmakkal, könnyekkel volt tele. Tízéves, amikor meghal édesapja és egy évre rá ádesanyját is elveszíti. Csaknem egy időben négy nővére közül kettőt elragad a halál. Tíz-tizenegy éves korában megérzi, ha talán nem is érti az elmúlás állandó, fájdalmas jelenlétét. Mint a világ útvesztőjében Fürgelábtól, a szellem kíváncsiságától és Bódulattól, a szokástól vezetett vándor, ő is találkozott azzal a halállal, melynek „írja van csupán, a nyilakat pedig az emberektől veszi el, mindegyiket attól, akit el akar vele pusztítani.” Ugyanakkor a fájdalmak és a kérdések között az ő életében is hangzott a kérdés és a felszólítás: „Mi az, oktondi, szívesebben nézed-e a holtakat, mint az élő­ket? Aki meghal, már oda van, te az életre készülődj!” A szüleit korán elvesztett fiúnak a taníttatása sem megy azonban simán. Mindössze másfél évig jár isko­lába, amikor rokonai mesterségre adják. Tizenhat éves korában tanulhat újra, de csak két esztendeig. A cseh testvérek prerovi iskolájában azonban döntő hatások érik. Az iskolában, ahol a Cseh Testvérek Egyesületének jövendő lelkészei készültek, a fő tan­tárgy természetesen a teológia volt. Tanulmányai so­rán a gondolkodó fiú eljutott addig a felismerésig, hogy az értelmet Isten kegyelméből kapta az ember, hogy eszközként szolgálja az, a világ isteni elrendezé­sének megismerésében. Német egyetemeken, Herbomban és Heidelberg- ben folytatja tanulmányait. Ekkor ismerkedik meg az azóta is nevével együtt emlegetett tudománnyal: a pedagógiával. 1614-ben tért haza Heidelbergből. Egy napon azonban kirobban a már hosszú ideje tartó feszültség és a császári helytartótanács tagjait a cseh rendek képviselői kidobják a prágai vár ablakán. Kezdetét vette ezzel a Habsburg abszolutizmus elleni cseh rendi felkelés, mely később az egész Európára kiterjedő 30 éves háborúvá vált. A császári hadak megszállják Csehországot. A spa­nyol és nápolyi zsoldosok iszonyú kegyetlenkedései­ről szólnak a hírek. Comenius személye ellen különle­ges elfogató parancsot adnak ki. Menekülnie kell, elhagyva fiát és feleségét, aki második gyermekük megszületését várta. Bujdosásában, reménységeiben megcsalva éri utol a hír: újszülött fia világra jötte után meghalt. Nem sokkal ezután a pestis elragadta idő­sebb fiacskáját és feleségét is. Mérhetetlen fájdalmak között menekül. De a figyelmeztetés ekkor is szólt: „Te az életre készülj 1” 1628-ban el kell hagynia hazáját, ahova soha nem tér vissza. Először a lengyelországi Lesnóba menekül. Ezeket az éveket olyan munkák jelzik, mint a Janua vagy a Didactica magna, melyek nevét Európában ismertté tették. Ezekben az években adja ki (1631- ben) Lesnóban A világ útvesztője és a szív paradicsoma c. munkáját, melyet a klasszikus cseh irodalom első nagy alkotásának nevezhetünk. A mű végső formáját 1663-ban nyerte el, amikor Comenius életének utolsó éveiben sajtó alá rendezte és Amszterdamban kiadta. Munkájának, pedagógiai tevékenységének híre bejár­ta Európát. Meghívást kapott Svédországba, Fran­ciaországba, Angliába, hosszabb ideig dolgozott Po­roszországban és, ami számunkra a legkedvesebb, közel négy esztendőt töltött 1650-1654-ig a Rákóczd- ak meghívására Sárospatakon. Sokan úgy tartják, hogy életének legtermékenyebb évei éppen ezek vol­tak. Hiszen ekkor látott napvilágot az Orbis pictus, a Schola ludus, a Genti felicitas. Száműzetésének utolsó állomása Amszterdam volt, ahol sajtó alá rendezte és kiadta összegyűjtött pedagógiai munkáit Opera Di­dactica Omnia címen. Az örök vándor azonban igazán akkor érzi otthon magát, amikor Isten felszólítását követi: „Térj vissza, ahonnan jöttél, a szíved hajlékába, és zárd be az ajtót magad mögött.” (A szív paradicsoma XXXVII feje­zet). „E tanácsot megértettem és követtem is.” Aztán a kételkedő vándorhoz így szól az Isten: „Különös utakon, kerülőkkel és kitérőkkel vezettelek el magadhoz, amiről te nem is tudtál, és nem is tudtad, hogy nekem mi ezzel a szándékom, sőt azt sem vetted észre, hogy én munkálkodom benned. Pedig minde­nütt veled voltam, s azért vezettelek egy darabig kerü­lő utakon, hogy végül annál közelebb vezesselek ma­gamhoz... Csupán azt kívánom tőled hogy mindazt a földi dolgokban kifejtett emberi buzgalmat, amit a világban tapasztaltál nekem szenteld és felém for­dítsd: amíg élsz, ez legyen munkád és hivatásod, és én ama békességet és örömet, amit az emberek keresnek, de nem találnak, bőséggel megadom neked.” (XXXIX. fejezet). Comenius életét, munkáját ennek az isteni felszólí­tásnak és ígéretnek fényében végzi. Ez ad erőt újra és újra a hazáját, családját vesztett vándor számára. Ez mondatja ki vele is, mint munkájában a vándorral: „A te jó lelked irányítson csak engem, s mint sima földön, vezess a világ kelepcéi között, könyörületes- séggel vezérelj utaimon, és a világ nyomasztó sötétsé­gén át vezess az örök világosságra!” Nagy Láaszló JÖVEVÉNYEK ÉS VÁNDOROK Sajtóosztályunk kiadásában jelent meg az elmúlt napok­ban Julia Ray: Jövevények és vándorok című családregénye. Tulajdonképpen nem is regény ez a „Norvég Egyház Szolgá­lata Izráel számára” elnevezésű szervezet ajánlatára és támo­gatásával kiadott könyv. Valódi, 20. századi történet, a tör­ténelem e századi viharait túl nem élő és túlélő, részben még ma is élő embereinek krónikája. A 200 oldalas könyvön három gondolat húzódik végig kimondatlanul is: Isten a történelem Ura. Akkor is, amikor századunk néha nagyon kegyetlen történéseiben alig-alig véljük felfedezni kormányzó kezét, ennek a zsidóból keresztyénné lett, hivő családnak életében szinte percről percre érezzük vezetését. Isten a békéltetés (megbékélés) Istene. Micsoda gyűlölet­folyam hömpölygött végig Európán ebben a században, ha csak a két világháború egymást gyilkoló harcaira, a fajgyűlö­let izzására vagy a kommunizmus elnyomására gondolunk! E család három nemzedéke rátalált az Útra, amelyre a békes­ség Istene vezette őket. Isten a Megváltó Isten, aki egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Egy magát megváltottnak tudó, Krisztust követő házaspár úgy éli meg megváltottságát, hogy az előző és a következő nem­zedék számára is modellé válik, sőt imádságuk nyomán és Isten kegyelméből gyakorlattá is lett. A könyv írója és félje egy budapesti evangélikus templom­ban vette fel a keresztség szentségét. Angliába településük után evangélikus tanításunktól eltérő gyakorlatú gyülekeze­tekben élték tovább hívő életüket. A Lélek keresztségében érzik keresztyén életük csúcspontját. Evangélikus ismerete­ink szerint Isten működése nem szűkíthető le a Lélek kereszt- ségének egyedül üdvözítő módjára. Hisszük, hogy Istennek van arra is hatalma és fantáziája, hogy ennél sokkal többféle módon térítse magához gyermekeit. Mégis nyitott szívvel olvashatunk erről is, abban a tudatban, amit énekünk olyan szépen fejez ki: „Ő a fény, mi színei”. Sokszínűek vagyunk mi Krisztus tanítványai, de az előttünk járó Fény egy: ő. Vegyük kezünkbe ezt a kedves igaz történetet. Idősebbek sok jó és rossz emléket idézhetnek fel, fiatalok életközeibe kerülhetnek századunk szép-szomorú történetével, de mind­nyájan megtanulhatjuk az e családban is megtapasztalt nagy igazságot: „...akik Istent szeretik, minden javukra van.” H. V. Fény sugárzó boldogsága, égből küldött tűz világa, mely apostolokra száll: nyelvet ihlet, szivet éltet s egybehangzóan beszéltet szivet, nyelvet egyaránt. Drága Vigasz, hozzánk térj be, szív kenetje, nyelv vezére: keserűség gyilkos mérge ‘rríeg rte tudja rontani. Általad újjászülettünk, hadd dicsérjen dalban lelkünk: már a kegyelemnek lettünk, nem haragnak fiai. Minden ajándék adója, te tanítasz minden jóra: nyisd szívünket áldó szóra, s add nyelvünknek, hogy dalolja dicsőítő éneked. t Minden bűntől megtisztulva, add, kegyelmek örök kútja, hogy Krisztusban megújulva s végső teljességre jutva benned leljünk örömet, Szentviktoii Áiíáin himnusza (Himnuszok. Szent István Társulat Bp. 1984.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom