Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-03-29 / 13. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 1 57. ÉVFOLYAM 13. SZÁM 1992. MÁRCIUS 29. BÖJT 4. VASÁRNAPJA A föld tele van égi dolgokkal, a csodák óceánjában úszunk. Minden közönséges csipkebokor, mint Mózes csipkebokra, lángol az Istentől Emerson ÁRA: 12 Ft A TARTALOMBÓL LÍCEUMI ALAPÍTVÁNY D. KOVÁCS SÁNDOR SOLTVADKERTEN JÁRTUNK Az épülő siófoki papiak TOVÁBBRA IS SZEMLESÜTVE;?- Az egyházak társadalmi pozíciója napjainkban BÖJTBEN „Örüljetek Jeruzsálemmel” Ézs 66,10; Zsolt 78,1-8, 18-25 A mai vasárnapot kis húsvétnak is nevezik. Egy kis öröm a böjtben. A mai napra választott igék arról szólnak, hogy Isten áldása a kenyér. Zsoltárunk a pusztai vándorlást idézi. Az a nép, amely sok csodát átélt, Isten áldását sok-sok formában megtapasztalta, mégis tudott így zúgolódni, amikor éhes volt: - „Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?” Zsolt 78,19. Az óegyházi evangélium szerint nagy sokaság közeledett Jézushoz. Urunk először a tanítványokhoz fordult. - „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ne éhezzenek?” Jn 6,5. Végül 5 árpakenyérre és két halra mond Urunk áldást. A tanítványoknak adja az Atya által megáldott ételt, és bőven elég lesz 5000 embernek. Amikor a kenyérkérdés kerül elénk nagyon nehéz megszólalni. Az éhség már itt kopogtat sok polgártársunk ajtaján. Talán - e lapot olvasók között is van, akit meglátogatott a nincs. Urunk végignéz a hozzá menő sokaságon. Talál olyanokat, akik láttak már sok csodát életük története folyamán. Olyanokat, akik visszatekintve életükre nem szerencséről, hanem Isten csodálatos gondoskodásáról vallanak. Urunk látja az elnémuló sziveket is. A csupa aggodalommal telt életeket. Sokszor megtapasztalta már az Úr erejét, de most? Hogyan lehet ebben a szellemi, lelki ürességben megszólítani embereket? Embereket, akik mindenből kiábrándultak, hogy tudjuk jóllakatni? Mit válaszolhatunk ott, ahol a múlt héten lett munkanélkülivé, félj és feleség? Hogyan tudjuk a kereső embereket kielégíteni. Gazdasági és lelki kérdések sokasága tornyosul előttünk. Isten igéje bizonyságtételre biztat. Szóljunk Istenről az Atyáról, aki eddig is gondoskodott rólunk. Jézus a kevés táplálékot a kezébe vette, megáldotta, és a tanítványoknak adta, hogy osszák szét. Kevés amink van? Létbizonytalansággal küzdő embereknek mit mondjunk? Van-e táplálék, egy halálos beteg számára? Ha magunkat adjuk bizony kevés, amink van. Urunk kezében ez a kevés elég lesz. Felejthetetlenek számomra azok a házi úrvacsorái alkalmak, amikor magnószalagról szólalt meg a templom harangja, a gyülekezet éneke. A betegség csak rövid igehirdetést tett lehetővé. A kezemben Krisztus teste és vére, kenyérben és borban. Előttem egy szenvedő test, körülöttem az ápolásban kimerült család, úgy éreztem, hogy nagyon kevés, amit én nyújtottam, de csodálatos, hogy Jézus Krisztus kezében ez megsokszorozódott, áldást, békességet, új erőt jelentett. Felkészülést egy csendes hazamenetelre. Bátran tegyük le Jézus kezében fizikai és lelki kincseinket. A kevés nála elég lesz. Milyen sok minden válhat kenyérré. Táplálékká, ami nélkül éhen halnak az emberek. Urunk szere tete rajtunk keresztül megsegít sokakat. „Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? Zsolt 78,19. Tud-e Isten országunk, világunk gazdasági kérdésein segíteni? Van elég élettér mindenki számára? Mi képtelenek vagyunk a teremtett világ kincseit elosztani, még szűk közösségben sem tudjuk mindenki megelégedettségére tenni. Tegyük Jézus elé. ő az Atyához fordul. S mi lenne a legfontosabb, amit el kell mondanunk, Isten Atyánk. Tegyük le az életünket a Atya kezébe. Aki eddig hordozott bennünket. Az Úrnál kész a terv. Krisztus elindul a böjti úton, hogy az önzés bűvöletéből megváltson. S a bűnbocsánaton át az Atyához vezet. így megszületik küzdelmek közben is az öröm: köszönöm, Atyám, elég. Szabó Vilmos Az elmúlt években többször jártam a siófoki gyülekezetben. Hirdettem igét még a régi imateremben és élmény volt szolgálni az új templomban. De élmény volt látni a hitből fakadó további tervek megvalósulását, a papiak épülését, és hallani a Balaton menti új lutheránus konferenciaközpontról szőtt álmokról. Mindez sajátos üzenetet hordoz böjtben. Tömören kifejezve a tehervállalás üzenetét. Nehéz erről írni, amikor egyszerűen elszoktunk - kevés kivétellel - a tehervállalás legalapvetőbb formájától, az anyagi áldozatvállalástól is. Amikor új templomok, új egyházi intézmények építésekor hazai adományok alkotják a legkisebb részt a bevételek között. Nagy a lelkesedés iskolák újraindítására, lényegesen kisebb a részvétel a fenntartás terheiben. Magam is ismerem a jelenséget magyarázó, mentő érveket. Dehát éppen ez a lényeg, a ráció lépett, lép a hit helyébe. Természetesen nem az adakozásra serkentés a böjti üzenet. Böjtben minden út a golgotái kereszthez vezet. Hiba lenne az egész egyházi esztendőt böjtként megélni, de a böjti időszak hordozza hitünk számára legfontosabb híradást, a kereszt evangéliumát. Kereszt nélkül ma sem lehet a Krisztus útján járni. Megdöbbentő, hogyan ismétlődik az egyház életében is a történelem, jönnek újra meg újra korszakok, kísérletet téve a kereszt nélküli keresztyénség megvalósítására. A nemzeti érzés a konstruktív politikai meggyőződés, a széleskörű kultúrális érdeklődés mind-mind értékes része lehet a keresztyén ember életének is, de a kereszt evangéliuma nélkül a nemzeti, a politikai, a kulturális „keresztyénség” üres mázat jelent csupán. Evangélikus szószékeken is követjük hétről-hétre Jézus útját, amely a Golgotára vezetett. De hangzik-e erőteljesen szószékekről és mindenhonnan az egyházból a böjti üzenet, a kereszt evangéliumának az üzenete: Térjetek meg, higgyetek abban, aki az életét adta azért, hogy nekünk életünk legyen, aki példát mutatott számunkra, végigjárva a keresztvállalás útját. Sok mindentől hangos ma a társadalom. Az egyházak is sűrűn szerepelnek, oda kerültek ismét a középpontba. Támogatók és támadók hadakozásában az egyház, kell hogy hirdesse mindkét tábornak a kereszt evangéliumát. Másként veszélyes a két magatartás. A támogatás elaltat, a támadás ítélkezésre, indulatokra ragadtat. Hol van az evangélium? Hitem szerint beszélt orvos kollégám egyházunk TV-műsorában arról, hogy az ember fogadhatja Isten kezéből a csapást, de a szenvedés nem Isten akarata, hanem a bűn következménye. A keresztvállalás útjának két nagy csapdája, hogy nem a keresztet vállaljuk, illetve, hogy nem vállaljuk a keresztet. Az elsőről már valójában szóltunk, említve néhány „keresztyén” magatartásformát, de vannak pozitívabbak is, például az etikus, erkölcsös, vagy éppen a nagyvonalúan adakozó. Mindent vállalnak a keresztyénségből, csak a keresztet nem. Ok aktívan hárítják el a kereszt kihívását. A másik, a passzív elhárítás, az érdeklődőké, olykor őszintén vá- gyakozóké, akik az utolsó, a döntő lépést mégsem tudják megtenni, nem vállalják a keresztet. A kereszt Isten titka. Nem a szenvedés a mértéke, hanem lényege önmagunk feladása, mások életének, terhének a felvállalása. Isten kezéből, annak a kegyelemnek az alapján, amiben a Fiú áldozata révén részesedhetünk. Sokan keresik a nagy keresztet és közben elkerülik azt a terhet, amelynek hordozását az Atya éppen tőlük várja. Igen, a magunk keresztjét kell viselnünk. Mennyi mindent megteszünk, hogy éppen azt ne kelljen. Valóságos emberré lett Jézus, ezért akarta Ő is elkerülni a rámért keresztet. Hihetetlenül gazdag a böjti üzenet. Érthető, hogy évezredek, évszázadok során a különböző ke- gyességi irányzatok számos böjti szokást is alakítottak ki, amelyek ha olykor meg is üresedtek, de segítették az embereket a böjti üzenet megértésében, megélésében. A lényeg mégis a kereszt evangéliumának nem fakuló, embereket, életeket, egyházakat megújító ereje. Siófok, de más siófokok, templomoknál maradva, Telekgerendás, Nagycserkesz ... jelkép is lehet. A hitből fakadó tehervállalás jelképe, ők elsősorban nem az anyagi terhek miatt, talán immár világos ez, hanem abból a hitből fakadóan, hogy évtizedek, évszázadok után is a kereszt evangéliuma életet újít, gyülekezetét, egyházat teremt majd. Frenkl Róbert Az 1989. évi rendszerváltás az egyházak és benne a keresztyények számára döntő fordulatot hozott. Míg korábban az egyház intézményesített szolgálata a templom falai közé korlátozódott, mostantól zöld lámpát kapott az iskolákban gyermekek és ifjúság között végzett hitoktatás, a börtönökben és kórházakban tartott istentisztelet, sőt a hadsereg katonái közötti pásztorolás körvonalai is lasan kirajzolódnak. A keresztyén egyházak szolgálata ily módon kiterjed a társadalom minden korosztályára s áthatja az élet minden területét, részt vehet benne foglalkozásra, nemre és pártállásra való tekintet nélkül minden állampolgár a belső lelkiismereti döntés jegyében. Bár mindenkinek szíve joga és személyes vállalkozása valamely egyházhoz, vagy vallási közösséghez való csatlakozás, mégis igaz, hogy a hitbeli meggyőződés fundamentumán verbuválódó gyülekezetek a társadalom színes palettáján megjelenő sajátos közösségek- tömegeit tekintve mintegy az összlakosság 50-60 %-a - akiknek a létükhöz, fennmaradásukhoz és munkájukhoz lelki-szellemi és anyagi feltételrendszer megteremtése szükséges. Ennek ismeretében a vallás, az egyházak szolgálata nem lehet magánügy. Nem lehet azért sem. mert a hitbeli összetartozás alapján szerveződő közösségek nem önmaguk fennmaradását tűzik ki célul, hanem szolgálni kívánnak az egész nemzet javára. Emberi kapcsolatok jönnek létre abban a társadalomban, ahol oly sok a magányos, kötődés nélküli. Közösségek képződnek ott, ahol oly kicsi az összetartó kohéziós erő. Az erősebb hivatott hordozni a gyengébbet, a tehetősebb támogatni kész a rászorulót. A tartással megáldott dolga, hogy felemelje a bukdácsolót. Ezt az életfelfogást akarja az egyház erősíteni. Két területen különösen kitapintható a keresztyén egyházak munkája. Az egyik az idős emberek szeretetotthoni (szociális) gondozása, amelyet a pártállam idején is végezhetett az egyház hívei adoAz eddigi ismertetés során olyan vallási irányzatokkal találkozhattunk, amelyek az előző században keletkeztek s hatással voltak a mai divatos vallási áramlatok kialakulására. Ezek megértéséhez azonban olyan jelenségekkel is kell foglalkoznunk, amelyek átfogják az emberiség egész történetét. Ezek: az okkultizmus és a mágia. Az okkultizmus abból a meggyőződésből indul ki, hogy a világ tele van természetfölötti, titokzatos erőkkel, szellemekkel; hisz bennük, foglalkozik velük, s mindezt világképpé és világnézetté foglalja össze, mégpedig több formában : asztrológia, spiritizmus, sátánizmus, teozófía, antropozófia és újabban ufológia. Akik ufológiával foglalkoznak, azok kikérik maguknak, hogy „tudományukat” vallásnak tekintsük. De látnunk kell, hogy ez jellemző azokra is, akik az okkultizmus (a mágia) bármely ágával foglalkoznak. Sőt előszeretettel öntik „tudományos” formába világnézetüket. És csak abban az esetben jelennek meg vallásos „köntösben”, amikor a vallások valamelyikében vélik megatalálni azon titkok nyitmányainak a segítségével. A másik az iskolai nevelés saját iskolahálózat kiépítésével. Ez utóbbi a protestáns egyházak előtt csak a szabad államban szabad egyház koncepciójának elfogadása után nyílt meg 1989-ben. A keresztyén egyházak szeretnék - kilépve a templomfalak bezártságából - az egész nemzet javát szolgáló munkát bővíteni. Gondolunk árvaházak szervezésére - közismert az állami nevelő otthonokban uralkodó légkör -, nyugdíjas házakat szeretnénk létrehozni, diákotthonokat megnyitni, s korábban eredménnyel működő iskoláink egy részét kívánjuk működtetni a keresztyén szellemiség jegyében. A fenti intézménysor nem jelent sem meggazdagodási alapot, sem hasznot hozó vállalkozást. Az egyház küldetése nem profitorientált, hanem altruizmust növelő és örökkévaló távlatokat sejtető. Ezért kettőzötten furcsának tűnik, sőt egyes esetekben fájdalmas, hogy a magyar közéletben olyan vélemények hangzanak el, mintha az egyház gazdagságra törne vagy politikai hatalmat igényelne magának. Nyilván ez a következtetés az 1948. évet követő kényszerű államosítás idején elvett egyházi ingatlanok visszaigénylése során artikulálódik többek ajkán. Megértéssel kell fogadnunk azon intézmények gondját - elismerjük, hogy nincsenek könnyű helyzetben -, akik most új épület keresésére kényszerülnek. Az egyházak azonban csak azt kérik visz- sza, amit híveik adományából és kétkezi munkával felépítettek - s most a társadalom javára fel akarnak használni. Hazánkban mintegy 3200 település található, 6200 körül van a visszakért ingatlanok száma. A négy történelmi egyház osztozik ezen. Könnyen kiszámítható, hogy még két épület sem jut átlagban egy településre. Mindez korántsem jelenti az 1945 előtti tulajdoni helyzet tényleges visszaállítását. Hatalmi igényről senki sem szól, felelősségvállalásról annál inkább. Szégyenkeznünk kellene azért, mert küldetésünk intenzívebb beAz okkultizmus jához a kulcsot, amelyekben hisznek; vagy ha valamelyik vallásról úgy gondolják, hogy felfedi számukra azt a titkos kiskaput, amin keresztül az érzékeken és tapasztaláson túli, magasabb rendű világ feltételezett erői jelentkezhetnek, ill. amin keresztül ebbe a „másvi- lág”-ba bejuthat az ember. Ha ez megtörténik, akkor erre mondja az okkultizmus, hogy az ember „fel- szabadulása”, „megváltása” végbement. A történelem során ennek számtalan formája, módszere és „szertartása” alakult ki és szinte számba sem lehet venni azokat az eszközöket, amiket az okkult eljárásoknál alkalmaztak és alkalmaznak. Általában szükség van közve- títő(k)re, médium(ok)ra, akik elré- vült (transz) állapotban tartják a kapcsolatot a szellemekkel, a holtak leikével. Szükség van a magasabb rendű, rejtett tudás (gnószisz) megszerzésére is. A túlvilági szellemitől áthatott ember felette áll minden evilági törvénynek, ami miatt szabadnak érzi magát minden kicsapongásra (lPt 2,16; 2Pt 2,19-22; Jel 2,6—15), vagy éppen ellenkezőleg, nehogy az anyag lélekre gyakorolt veszedelmes hatása érvényesülhessen, a legszigotöltésére részben igényeljük azt, amit korábban létrehoztunk, amit kártalanítás nélkül kényszerrel eltulajdonítottak tőlünk, s bérleti díjról még említést sem tettek? Iskoláink újraindítása körül is sok a téves információ. Közismert, hogy a közel félévszázados nevelés „a kötelező világnézet” terjesztése jegyében zajlott. Ez az ifjúság, sőt később sok esetben a felnőttek.önálló gondolkodásának elvesztésével járt. Zsákutcát jelentene, ha ellenkező előjellel ugyanez következnék be bármely iskolában. A gondolkodás szabadsága, nézetek ütköztetése és a keresztyén hit terjesztése egyszerre jellemezte a korábbi idők egyházi iskoláinak szellemiségét. Napjainkban sem képzelhető el más alapelv, amikor új egyházi iskolák - elsősorban középiskolák - nyitják meg kapuikat. A társadalom részéről felmérhető az egyházi iskolák iránti igény, hiszen általában többszörös, némely esetben öt-hatszoros a túljelentkezés. Hálátlan feladat jó képességű gyermekeket más iskolába terelni, s fájdalmas érzés érzékeny lelkűkén éppen az egyháznak sebet ütni. Másrészt érthetetlen az egyházi iskolák megnyitása elleni hangoskodás. Az egyház senkit nem akar kényszeríteni a hitre, csupán felkínálja a Krisztus-követést. Nem kéri a pedagógustól a hitterjesztést, hanem a türelmet és a nyitottságot. Nem kívánja őket apostolutódokká avatni, de a tisztességes tanár emberségre nevelő példaadását és a tudomány gazdag tárházába elvezető felnőtt értelmiségi helytállását igényű. Úgy gondolom, e kettős követelmény komolyanvétele nélkül állami középiskolában sem volna szabad senkinek tanítania. 1948-at követően híveink másodrangú állampolgárokként éltek e hazában. Sokszor megbélyege- zetten és háttérbe szorítva. Furcsa és fájdalmas lenne, ha negyven év múltán újra szemlesütve kellene odaállni a társadalom közvéleménye elé azoknak, akik egyházi iskolát kívánnak létrehozni, vagy részben visszaigénylik azt, ami évészázadokon át az övék volt. Szebik Imre rúbb önmegtartóztatást és önmegtagadást vállalja. Az ó- és középkor során az okkultizmust számos titkos tudományban foglalták össze s ezek némi változtatással ma is felbukkannak. Az okkultizmus összekapcsolódik a babonával, a jelenségek önkényes ok-okozati elrendezéséhez, a nagyonis egyéni tapasztalások alapján. A Biblia rámutat arra, hogy éppen az okkult vallásos jelenségeken keresztül jelentkezik a bűn valósága (Csel 8,9-13). Isten teremtette a világmindenséget (lMóz 1,1). Ezért nincs szükség titkos tudományokra, valamilyen „magasabb rendű” világ segítségére. Viszont az okkultizmus felvirágzása arra figyelmeztet minket, hogy a pusztán racionális, természettudományos világkép, az Istenről megfeledkező világnézet nem tudja átfogni az egész valóságot, nem tud választ adni az emberiség sok fontos létkérdésére és ezért az ember életében, lelkében űr támad. „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden kijelentéssel is, ami Isten szájából jön.” (Mt 4,4; 5Móz 8,3.) RAzse István Az Európai Protestáns Nagygyűlés delegátusai a következő gyülekezetekben szolgálnak 1992. március 29-én: Tatabánya: Adorjáni Dezső Zoltán Románia Pilis: D. dr. Christoph Klein Románia Bpest-Zugló: Claus-Jürgen Roepke EKD/Németország Budavár: K. praes. Werner SchrammEKD/Németország Nagytarcsa: Dr. Weber Albrecht Nagy-Britannia Győr öregtemplom: Frances Young Nagy-Britannia Soltvadkert: Sup. dr. Ziemer Christ Németország VALLÁSI IRÁNYZATOK MAI VILÁGUNKBAN
