Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-03-01 / 9. szám

I

!

FÓRUM BÉKÉSCSABÁN

Evangélikus Élet 1992. március |

Egy malmöi bibliaórán

Békéscsaba alpolgármesterének, Molnár Györgynek a meghívására vett részt Frenkl Róbert országos felügyelő azon az önkormányzati fórumon, melyet a városházán rendeztek 1992. február 12-én. Témája az egyházi iskolák kérdése volt.

Ahogyan az alpolgármester fogalmazta, ez a tájékoztatás egy olyan folyamat kezdetét is jelentheti, mely végül az egyház és az önkormányzat közötti, a helyi érdekeket is figyelembe vevő megoldáshoz vezet majd. Bár ez a fórum nem arra volt hivatott, hogy konkrét, helyi kérdésekben fogalmazzon válaszokat, hanem arra hogy a problémát általánosságban megvitassa.

Frenkl Róbert úgy szólt, mint aki tudja, hogy a bölcsek kövét senki sem birtokolja. Tehát nem oktathatjuk ki ebben a kérdésben sem egymást. Mégis, fontos ezt a kérdést összefüggéseiben áttekinteni.

A történelmi előzmények olyan tények, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. (A hozzászólások, visszaemlékezések ezt meg- erősitették). Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a mai Magyarországon élők többségének nincs konkrét élménye ezekről, az egyházi intézményekről. Amig azonban a tulajdonviszonyok nem rendeződnek, addig a társadalomban újra és újra erősödnek a feszültségek. Ezért fontos a volt és a visszaigényelt egyházi ingatlanokról is szólni.

Frenkl Róbert rámutatott arra, hogy a fő kérdés elsősorban az, hogy mi mutat előre ebben a kérdésben is. Az egyháznak részt kell vennie (intézményein keresztül is) a társadalom regenerálásában. Ebben az összefüggésben pedig nem egyszerűen az egyháznak van szüksége volt ingatlanaira, hanem az adott közösségnek is szüksége van azokra áz értékekre, melyeket az egyházi iskolák mindig is képviseltek.

Konszenzusra kell jutni az egyházi iskolák szerepéről, az egyházi ingatlanok funkciójáról és az egyházi intézmények működtetésének forrásairól. Konfliktust eredményezhetnek azonban mindenkor a kétértelműségek, bizalmatlanságok és a valódi közösségi érdekek figyelmen kivül hagyása is.

Pap János polgármester hozzászólásában a szürke középszerűség veszélyeiről szólva, kifejezte óhaját, hogy városában ezen túl kellene lépni. Ebben e vonatkozásban pedig találkozik véleménye Frenkl professzoréval.

Több hozzászólás után elmondhattuk, hogy a tájékoztató fórum a volt egyházi ingatlanok visszaigénylésével kapcsolatos kérdésekről, oktatási intézmények átvételéről hasznos véleménycsere volt.

Többen részt vettek olyanok is a fórumon, akik azután az esti gyülekezeti alkalmon, mondhatjuk úgy, hogy „megkönnyebbülve” hallgatták a beszámolót a délutáni

találkozásról és az aktuális egyházi kérdésekről. Az imatermet ezen a hétköznapi estén is megtöltő gyülekezet szép példáját adta egyház- szeretetének, melyre az országos felügyelő is utalt. Fórum volt bizonyos szempontból ez az esti együttlét is, de elé kívánkozik a jelző: családi fórum.

Fontosak ezek a találkozások, megbeszélések, hiszen csak így lehet feszültségek nélkül továbblépni.-y-ó

Gazdag szeretetvendégség

Gazdagságról beszélni a mai elszegényedő helyzetünkben felelőtlenségnek tűnik. Sokan a pénztárcájukhoz nyúlnak és megállapítják: egyre vékonyodik. Egyesek a szivükhöz kapnak: ritmuszavar. Mások futnak és nem érik utol magukat: időzavar. Idősek számolgatják az éveket: egyre fogynak és velük az érő. - Ilyenek jöttünk össze egy téli vasárnap délutánján, hogy meggazdagodjunk Krisztusban, aki szegénnyé lett értünk!

Gazdag volt zenében és énekben, a soproni együttlét ének és zene nélkül elképzelhetetlen. Vele lehet dicsérni az Istent; mint az Urat magasztaló Mária. Furulya-fuvola számok mellett csodálatos zenei élményt nyújtott Szokolay Balázs és Szokolay Orsolya művészek zongora- és hegedűjátéka (Mozart- mű). A gyülekezeti énekkar, melyet Weltler Sándor lelkész újjászervezett, szép szolgálatot végzett. Dr. Weltler Jenő ny. karnagy, aki most zongorán gyülekezeti éneket is kísért, így jellemezte: tiszta hangú.

Gazdag volt az előadásban, melyben Szokolay Sándor zeneszerző nemcsak zeneszerzők jubileumát tárta fel, kezdve Mozarttal, hanem az ádventi muzsikának gyökereit is. Szeretetközösséget formál ez, melyre nagy szükségünk van jelenlegi helyzetünkben, amikor a gyűlölet hangjai jelentkeznek a pártoskodásban. Gazdag mondanivalóját, mint útegyengetők, gyermekei készítették elő művészi játékukkal. „Inspiráltak engem” - mondta az örülő apa.

Gazdagon hangzott az ige. Nemcsak a mindenki előtt elhelyezett igés lap utalt az evangéhum gazdagságára, hanem Weltler Ödön ny. lelkész német nyelven elhangzott igehirdetése is. ő szivesen szolgál ebben a gyülekezetben, ahol testvére Weltler Rezső espereslelkész hosszú ideig szolgált és most fia, Weltler Sándor tölti be az egyik lelkészi állást a július 27-i beiktatása óta.

Gazdagon terített asztalok mellett ültünk, melyre nőtestvéreink süteményt helyzetek. Jólesett a meleg tea mindnyájunknak a korán beköszöntött hideg télben. - Istennek legyen hála ennyi gazdagságért!

Osztogassunk a szegényeknek ebből a sok gazdagságból, mert nem élvezetre, hanem szolgálatra kaptuk!

Szimon János

A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány ösztöndíjpályázata

l.

Az Alapítvány ösztöndíjainak célja: a magyar protestantizmus hitbeli, erkölcsi és művelődési örökségének ápolására, gazdagítására magas színvonalon képes protestáns értelmiségiek nevelésének, tanulásának támogatása szociálisan hátrányos helyzetű tehetséges diákok kiválasztásával.

n.

A fenti célt három síkon igyekszik megvalósítani:

1. Olyan középiskolai tanulók támogatásával, akik a jelenlegi értékelési rendszerben 4,5-ös vagy ennél jobb tanulmányi eredményt érnek el (vagy egy új rendszerben ennek megfelelőt!); vagy valamelyik tárgy területén kiemelkedő, rendkívüli tehetségre valló jegyeket mutatnak és a mindenkori szociális mutatók szerint szüleik, illetve eltartóik anyagi helyzete nem, vagy alig tenné lehetővé az illető gyermek magasabb iskoláztatását. (Az ide vonatkozó jövedelmi határok mindig az időszerű helyzetnek megfelelően bírá- landók el).

2. Olyan középiskolai tanárjelöltek tanulmányainak (mind belföldi, mind külföldi formában) elősegítése, akik szociális helyzetük és tanulmányi eredményük (4,5-ös vagy annál jobb átlag) alapján támogatandók és a támogatás fejében az ösztöndíj folyósítási tartamával megegyező időre vállalnak tanítást valamely protestáns iskolában.

3. Olyan kisebbségi magyar fiatalok (elsősorban lelkészek és tanárok) pénzügyi támogatása, akik a megfelelő tanulmányi eredményen (4 egészen felüli átlag) és a szociális helyzeten túl vállalják, hogy visszatérnek az őket küldő közösségbe.

m.

Az alapítvány által nyújtott pénzügyi támogatás mindig meghatározott egyénre és időre (egy félév - egy szemeszter) szól.

IV.

Az ösztöndijas elveszíti az ösztöndíját- ha szocmlis helyzete kedvezően változott;- ha félév alatt a tanulmányi eredménye leromlott;- vagy ha fegyelmi (erkölcsi) okokból a támogatásra méltatlanná vált.

V.

Az ösztöndíjakat az Alapítvány által összeállított (vizsga) bizottság ítéli oda az előzetes ajánlások (tanulmányi eredmény, tanári és / vagy lelkészi javaslatok, versenyeredmények stb.) és

a bizottsági elbeszélgetés alapján. Különösképpen hangsúlyozzuk azt, hogy az Alapítvány létrehozói pedagógiai optimizmussal nem „kész”, hanem fogékony, nyitott személyiségű fiatalokat akarnak támogatni, akik nemcsak őrizni, hanem gyarapítani is képesek lesznek a reformá- ciós örökséget és a magyar nemzeti kultúrát.

VI.

Pályázhatnak protestáns diákok

a) egy részletes önéletrajzzal (amelyben a szociális helyzetet a valóságnak megfelelően kérjük bemutatni),

b) tanári és / vagy lelkészi ajánlással (az Alapítvány az egyházi kötődést önkéntes belülről fakadó nevelési célnak s nem formális előfeltétel- nek tekinti),

c) tanulmányi eredményeket igazoló dokumentumokkal.

VII.

Az Alapítvány elsődlegesen olyan fiatalokat támogat, akik más alapítványoktól, szervezetektől nem kaptak ösztöndíjat.

VIII.

Az Alapítvány a későbbiekben segíteni kívánja a középiskolai tanulmányait otthon folytató, hátrányos társadalmi helyzetű és szórványban élő tehetséges kisebbségi magyar diákokat is, s pénzügyi helyzetéhez képest tehát minden elszakított magyar protestáns közösség gyermekeinek is hirdet pályázatot. Feltételei a hazaiaknak megfelelőek (a kikerülhetetlenül szükséges módosításokkal).

IX.

Az Alapítvány támogatási arányait és támogatott diákok tanulmányi-szakmai irányultságát nem tekinti véglegesnek. Lehetőségeihez és a szükséglethez képest fogja azokat meghatározni.

A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány ösztöndíjait - mintegy kísérletképpen - először 1992. március-április-május-ra hirdeti meg. összege személyenként havi 3000 Ft, egyetemistáknak havi 4000 Ft. Első alkalommal 15 középiskolás diák, 3 középiskolai tanárjelölt és 2 Magyarországon tanuló kisebbségi, felsőfokú tanintézetben tanuló magyar diák számára hirdet pályázatot. Pályázati határidő: 1992. március 20.

Cím: MPTA. 1083 Budapest, Baross u. 113/a. (Az Alapítvány számlaszáma: Kulturbank Rt. MNB-219 93040. Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület.)

Svédországban a teljes vallás- szabadságot csak 1951-ben vezették be.

Az iskolákban van hitoktatás. Általános jellegű tájékoztatást nyújtanak a Biblia világáról, magát a Bibliát történelmi dokumentumnak tekintik. A tantárgyon belül a világ más részein kialakult vallási életet, a különböző világnézeteket és emberi kapcsolatokat is megvitatják.

Á svéd evangélikus és a különböző szabadegyházak felhívják a fiatalok figyelmét, amikor azok elérik 14. életévüket, hogy vegyenek részt az evangélikus hit keretein belül történő konfirmációoktatásban. Az oktatást templomi konfirmáció és úrvacsoraosztás fejezi be. A svéd fiatalok több mint fele részt vesz az ilyen oktatásban. Egyes ünnepnapok alkalmából szivesen felelevenítik a régi egyházi hagyományokat. (Annak ellenére, hogy sok olyan régi hagyománnyal szakítottak, amelyben az egyház részt vett a családok életében.) Megünneplik az adventét, a karácsonyt megelőző négy vasárnapot, továbbá korai istentiszteletet tartanak karácsony első napjának reggelén, amikor sokan éneklik együtt a

karácsonyi zsoltárokat és hallgatják a karácsonyi evangéliumot. Sok svéd köt egyházi esküvőt, és megkeresztelted gyermekeit.

A II. világháború után Svédországban sokszínűvé vált a vallási élet a nagy bevándorlás következtében. Sok külföldi bevándorló ragaszkodik a hazájából magával hozott hithez.

Az Észak- és Északnyugat- Európából származó bevándorlók általában lutheránusok (evangélikusok) és többnyire a svéd egyházhoz tartoznak. Van ezenkívül bizonyos számú „nemzeti” lutheránus gyülekezet, amely szorosan együttműködik a svéd egyházzal. Ilyenek például a magyar protestáns gyülekezetek (Ungerska pro- testantiska församlingar).

Amikor legutóbb Svédországban jártam, meghívást kaptam egy ilyen magyar protestáns gyülekezetbe. Koltai Ferencné, az ismert karmester felesége hívott meg egy beszélgetésre, illetve egy bibliaórára. A malmöi Stadion-templom- ban barátságos, kellemes társaság és kellemes atmoszféra fogadott. A résztvevőktől megtudtam, hogy Molnár Veres Pál lelkipásztor havonta egyszer meglátogatja őket,

átjön Stockholmból bibüaórát tartani.

De a gyülekezet is megteszi a magáét! Tagjaik nemcsak vallásukat gyakorolják, de őrzik és ápolják a magyar nyelvet, gyermekekkel, fiatalokkal foglalkoznak, van magyar énekkaruk is. Kézimunkára, magyar receptekre is tanítják egymást; és jóindulatúan segítik az újonnan érkezőket, pl. az Erdélyből menekülteket. Koltainé jelenlétemben hamarosan kórussá változtatta az egybegyűlteket. Szép magyar nyelvű egyházi énekeket énekeltek. Ezután Kodály Zoltánt idézte: „ne tekintsük magunkat olyanoknak, mint akik örökre elszakadtak a hazától, hanem inkább a haza egyik kihelyezett, de szerves részének! Magyarország jövője attól függ, hogy erősebb-e az, ami összeköti a kivándoroltakat a régi hazával, vagy erősebb, ami elválasztja.”

A magyar haza egy Svédországba, Malmőbe kihelyezett, szervezett kis csoportja megmutatta, hogyan lehet a tiszta magyar nyelvet, és a tiszta magyar szívet megőrizni az emigráció sok megpróbáltatása ellenére. Örülök, hogy ott lehettem! Dr. Szalontai Éva

GEDULY HENRIK

a Nyíregyházi Evangélikus Leánygimnázium alapítója

55 évvel ezelőtt, 1937. február 18-án halt meg Geduly Henrik nyíregyházi evangélikus püspök, a tiszai evangélikus egyházkerület püspöke. 75 évvel ezelőtt ő alapította a nyíregyházi Evangélikus Leánygimnáziumot, amelynek a Zrínyi Ilona Gimnázium a jogutóda.

Geduly Henrik 1866-ban született Bécsben. Ősei között evangélikus lelkészeket találunk a reformációig visszamenőleg. Középiskolai tanulmányait Losoncon kezdte és Selmecbányán az evangélikus líceumban fejezte be. Pozsonyban végezte a teológiát, ahol az ifjúság vezére volt és lapot szerkesztett. Zólyomban volt segédlelkész két és fél éven át.

1891-ben került Nyíregyházára segédlelkésznek és az Evangélikus Gimnáziumba vallástanámak, amely 1921-ben vette fel Kossuth Lajos nevét. Hamar bekapcsolódott a közéletbe. Irodalmi tevékenységet folytatott, lapot szerkesztett, ünnepségek szónoka lett. 1896-ban a Honfoglalást ünneplő Nyíregyháza Város felkérésére megírta Nyíregyháza történetét „Nyíregyháza az 1000. évben” címmel. Ugyancsak 1896-ban a nyíregyházi evangélikus egyház- község megválasztotta parókuslel- készévé. 1911-ben lett a Tiszai Evangélikus Egyházkerület püspöke, amely Árvától Brassóig terjedt. Vele lett Nyíregyháza evangélikus püspöki székhely és az is maradt több mint negyven éven át.

Jelentős szerepe volt az egyház életében az 1934-37 között lezajlott zsinaton. Irodalmi tevékenységéért a szegedi egyetem „honoris causa” díszdoktorává avatta.

1937. február 18-án halt meg. Az Evangélikus Elemi Iskola dísztermében ravatalozták fel. Kis- cserkészként én is őrt álltam a koporsójánál. Temetése az evangélikus templomban volt. Sírja az Északi Temetőben a ravatalozó

mögötti sétányon található. Emlékművében márvány mellszobra látható.

„Nyíregyházán az Evangélikus Gimnázium már 1861-ben kezdte meg működését, amelyben csak fiúk tanulhattak. 80 évvel ezelőtt, 1912-ben vettek fel először lányokat magántanulóként, akik évközben rendesen bejártak az iskolába, de év végén vizsgáztak. Számuk 1917-re már nyolcvanra emelkedett.

Ekkor, 1917-ben határozta el Geduly Henrik, hogy a reformáció 400. évfordulóján leánygimnáziumot alapít. A tanítás 1917. szeptember 15-én indult meg az elemi iskola (ma 4. sz. Általános Iskola) és a püspökség tanteremnek átadott helyiségeiben. Ezek rövidesen szűknek bizonyultak. 1925-ben Nyíregyháza Város a Széchenyi utca végén lévő Huszár féle házat engedte át a gimnázium céljára.

1935-ben új fejezet nyílt az Evangélikus Leánygimnázium történetében. A Jósa András utca 2-4-6 számú telken megépült az új, egyemeletes gimnáziumi épület, melyben méltó otthonra talált és felvette alapítója Geduly Henrik nevét. 1939-ben tornaterem és 1941-ben a mellette lévő két házban leányinternátus is létesült.

Személyes élményem is fűződik a Jósa András utcai gimnázium épületéhez. Mind az alapkőletételkor, mind az épület átadásakor gyermekként részt vettem. Amikor a háború alatt a Kossuth Gimnázium épületét a honvédség hadikórháznak foglalta le, akkor a testvériskolába a Geduly Gimnáziumba jártunk iskolába délután.

Az iskola egyházi főhatósága a nyíregyházi evangélikus püspökök voltaié az államosításig: D. Geduly Henrik, dr. Dómján Elek, Turóczy Zoltán.

Felügyelők: dr. Meskó László, dr. Buttler Sándor, dr. Prok Gyula, dr. Simkó Endre, Szohor Pál.

Igazgatók: dr. Popini Albert, Adorján Ferenc, Weiszer Gyula, Lábossá Lajos.

Az államosításkor az iskola Zrínyi Ilona nevét vette fel. Amikor a Széchenyi utcán, a Júlia malom helyén szép, új iskola épült, ide költözött át és a Jósa András utcai gimnázium épületét átadta a Vasvári Pál Gimnáziumnak. A növedékek hűségének szép pédája, hogy a Széchenyi utcán a Zrínyi Gimnázium előtt álló Zrínyi Ilona szobrot az a szobrászművésznő alkotta, aki az iskola jogelődjében, az Evangélikus Geduly Henrik Leánygimnáziumban érettségizett 1942-ben.

Geduly Henrik püspökre, mint magvetőre emlékezem, mert a tu-' dás magját vetette el akkor, amikor leánygimnáziumot alapított. Ezzel megnyitotta a kaput a lányok előtt a gimnáziumi érettségi megszerzéséhez. Ez pedig utat jelentett az egyetemi, főiskolai diplomák megszerzéséhez. Azóta is sok nő lett ezáltal orvos, mérnök, tanár és művész, akik mind értékes tagjai társadalmunknak.

Az elődöké volt a magvetés, az utódoké az aratás. Az övék az emlékezés, a tiszteletadás, és a főhajtás. Ezt teszem most.

1992-ben ünnepelhetnek a volt evangélikus iskolák. Nyíregyházán. Száz évvel ezelőtt, 1892-ben épült meg Alpár Ignác tervei alapján a 42 tanerős központi elemi iskola. 80 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a lányok előtt a Kossuth Gimnázium. 75 évvel ezelőtt alapította Geduly Henrik az Evangélikus Leánygimnáziumot, amely a Zrínyi Gimnázium jogelődje. 1935-ben épült meg a Jósa András utcában az Evangélikus Geduly Henrik Leánygimnázium, amelyben most a Vasvári Pál Gimnázium működik.

Az evangélikusok Nyíregyházán is iskolákat alapítottak évszázados protestáns szokás szerint.

Dr. Reményi Mihály

Kicsi Agnes- Egy nőgyógyász naplójából Js^esö ősszel egy alacsony szőke asszony nyitott be a J\. kórházi szobámba, ahol éppen egyedül üldögél- i tem az asztal mellett. Olyan fiatal volt, hogy első pillantásra kamaszlánynak véltem.- Jó napot kívánok! Azt hiszem, ide szólnak a papírjaim - rebegte félénken, majd zavartan kotorászott a kézitáskájában.- Foglaljon helyet! - nyugtattam. - Miben segítheI- Teherbe estem, a magzatom szeretném elvetetni.- És mi készteti erre?- Nemrégen esküdtünk össze az urammal, keveset keresünk, lakásunk nincs, anyámnál húzzuk meg magunkat.

Ez a szőke, vékony asszonyka halványan felidézte bennem feleségem egykori alakját, megjelenését, zsenge fiatalságát, talán azért kérdeztem tőle olyat, amit más nőknél még soha nem feszegettem.- Ha meg tudná hagyni a kicsit, kisfiút vagy kislányt I szeretne?

I

Az asszony gyanútlanul válaszolt:- Kislányt.

I - És akkor minek nevezné?

Arcán az örök anya mosolyával válaszolt:- Ágnesnek.

Megrezzentem.- Igazán szép név. Agnus Dei, az Isten báránya. Az én első gyermekem is Ágnes.

A felcsendülő kedves név csak fölerősitette bennem fiatalságom fénylő éveit, és akaratlanul ömleni kezdett belőlem a szó.- Tudja, huszonöt évvel ezelőtt, amikor Agnes lányomat vártuk, nekünk sem volt önálló lakásunk, az anyósomnál kaptunk egy szobát. Nem aggályoskodtunk, mikor megtudtuk, hogy feleségem várandós, sőt örültünk, hogy a nagymama közelsége megosztja a gyermeknevelés terhét. Mi is lányt vártunk. Konokul hittünk abban, hogy először csak lányunk lehet. Feleségem el is nevezte az édes terhét kicsi Ágnesnek, én meg ráhagytam.

Hogy szerette már létezése első pillanatától. Még a tekintete is megváltozott. Olyan üdvözült pillantásokkal kezdett nézni, mint.ahogy Mária nézhetett a kis Jézusra várva. Különösen az első időkben faggatott, milyen a kicsike, én meg rendre válaszolgattam.- Kicsi Ágnes még csak másfél hónapos, de teste gyorsan formálódik, lábacskája, kezecskéje vidáman növekszik, már mozogni is tud.- Két hónapos. Minden szerve készülőben van, erek hálózzák be apró testét. Most már biztosan eldőlt az is, hogy kislány.- Három hónapos lesz hamarosan. Szeme is van már, bár még csukva tartja. Haja, szemöldöke kezd növekedni, biztosan gyönyörűek lesznek. Szépen, ritmikusan ver a szíve, örül, ha biztos helyen érzi magát.

Istenem, hogy féltette!... Engem mindenekelőtt leszoktatott a dohányzásról, a bevásárlásaimra pedig fokozottan ügyelt. Szatyromban mindig kellett lenni fehérjeforrásnak: tejnek, túrónak, sajtnak, húsnak vagy tojásnak... Mosolyogtunk a születésnapján, mikor koccintás után teljesen érintetlenül tette vissza az asztalra a poharát. Egy korty pálinkát sem ivott még illendőségből sem... Esős időben félve lépkedett az úton, nehogy megcsússzon, elzuhanjon, esetleg baja essék a kicsinek.

És szép volt a nagy hasával. Nekem azóta mondhatják, hogy csúnyák a terhes asszonyok, én szépnek látom őket, a legszebbeknek a világon. Mondogattam is a feleségemnek:- Most tetszel a legjobban.- Ne udvarolj, úgysem hiszem el! - nevette el magát olyankor.

Most már tudom, hogy akkoriban szerettem a legjobban. Mi férfiak soha annyira nem szerethetünk egy

feleséget, mint mikor áldott terhét hordja: hiszen akkor kettőt szeretünk, a benne lévő kis életet ugyanúgy, mint az anyát.

Kicsi Agnes egy idő után sokat mozgott a méhében. Feleségem többször a hasára tette a kezem, és kételkedve mondogatta:- Nem válik be a jóslatunk, meglásd, futballista lesz kicsi Ágnesből.

De lány lett, ahogy gondoltuk.

Hogy mit jelentett feleségemnek a szülés, igazán csak néhány éve tudtam meg. Egy karácsony táján a régi fényképeket nézegettük, és megkérdeztem tőle:- Melyik volt életed legszebb pillanata?- Amikor a szülés után először megláttam a kislányunkat. De minek erről beszélni, ezt az érzést úgysem lehet szavakba foglalni.

*

Befejeztem a beszélgetést, a múltból visszazuhantam a jelenbe. Felálltam asztalom mellől, és kinéztem az ablakon a kórház eső áztatta udvarára. Az asszonyka továbbra is mozdulatlan maradt. Csak akkor rebbent meg a tekintete, mikor megszólítottam kicsit ridegre váltott hangon.- Nos, fiatalasszony, akkor most elvegyük a maga Ágnesének az életét?

Nem szólt, csak a fejét rázta. Hogy ölné meg azt, akit már annyira ismer, akit annyira szeret, akinek már nevet is adott. Nagy Zoltán