Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-12-06 / 49. szám
Evangélikus Élet 1992. december 6. GYERMEKEKNEK ÁDVENTI ÉJSZAKÁN Várok én Rád mozdulatlan. Ó Jézus jöjj, szólok halkan. Halkán kérlek, félve nézlek, ne engedd elveszni néped. Várok én Rád, várom már, gyógyuljon meg, ami fáj. Várok, s hallom, hogy Te jössz, hogy sebemet bekötözd. Jézus várlak, várom már, gyógyuljon meg, ami fáj! Segíts kérlek várni Rád, segíts a fagyos éjen át! GYEREKEK! MENEKÜLJÜNK A VÁRBA! Gyermek csendesnap Miskolcon FÜLÖP ÉS BIBI Az ember fiai IMóz 25,19-28 A legutolsó hittanórán Patrikkal ketten voltunk. Nem ritka ez a Bor- sod-Hevesi Egyházmegyében. Itt meg kell szoknia a lelkésznek is, hogy 40-50 km-es utazás után megérkezve Ozdról Aggtelekre, vagy Miskolcról Tállyára, csak ketten-hárman várják egy nagy templomban, vagy kicsi családi otthonban. A ketten-hárman azonban nagyon várják, mert van múltjuk és van éhség a szivükben az ige után. Még emlékeznek nagy gyülekezetekre, telt templomokra, áldozatos életű lelkészekre. A gyermekeknek azonban még nincs múltjuk. Csak egy két városban, vagy ritkaság- számba menő faluban jelentkeznek nagyobb számban a hittanórára a gyerekek. Többségük csak két-bárom társával ül be a tantermek, vagy a gyülekezeti termek padjaiba. A szórvány-egyházmegyében élő gyermekek számára nagyon fontos, hogy legyenek rendkívüli alkalmak, amikor több gyülekezetből összejönnek, megismerik kis testvéreiket, együtt figyelnek az igére, együtt énekelnek - negyvenen, vagy még többen. Fontos, hogy találkozzanak azokkal, akik ugyanúgy köszönnek, ugyanúgy hisznek az Úr Jézusban s ugyanazt az énekeskönyvet használják. .Évente kétszer rendezünk gyermek csendesnapot a jól megközelíthető megyeszékhelyen, a miskolci gyülekezet termeiben. Ebben az évben a másodjk összejövetelre október 17-én került sor. Szívesen jöttek a gyerekek, mert már többször voltak itt és jó emlékeik maradtak az együttlétek- ről. Lelkészek, szülők, nagyobb testvérek kíséretében a népes csapatot Ózdról, Fancsalból, Encsről, Hernádvécséről, s természetesen itt voltak a miskolci gyermekek is. A 46. zsoltár mondanivalóját dolgoztuk fel közösen három csoportban. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk.” Az első csoport várat épített kötélből, mozdulatokból. Isten oltalma olyan biztos, mint a vár. Mindig Hozzá mehetünk bűneinkkel, gondjainkkal, terheinkkel. Nála biztos a segítség. Nála mindig van menedék. A gyermekek felsorolták, hogy milyen gondjaikat viszik Isten elé: „Beteg a kis testvérem.” „Apu munka nélkül van.” „Nem sikerült a felmérőm.” „Körülöttünk háború van.” - Együtt mondtuk hittel: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk.” A második csoport házat, várost épített, „ahol lakunk, tanulunk, játszunk, dolgozunk, bevásárolunk.” A város közepén folyó van s ez nagyon fontos az emberek számára. Kislányok játszották el a forrás buzgását. Isten igéje még a tiszta víznél is fontosabb, mert abban segít, hogy tudjunk hinni, tudjuk az embereket szeretni s életünket Isten tetszésére tudjuk alakítani. „Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit!” - mondta kórusban a harmadik csoport. Isten hatalmas cselekedete volt a reformáció is. Csörgött a bűnelengedést áruló persely, kopogott a kalapács, amikor kis kezek kiszögezték a 95 tételt. „A seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk” - ez volt a nap aranymondása, amit többször elmondtunk együtt. Az egyszerű falat is jobban esett, mert mindnyájan ettünk. A gyermek, a kísérő felnőtt is együtt nevetett, játszott. Talán a felnőttekben felderengett múltjukból egy-egy áldott csendes nap, vagy tábor emléke. A gyermekek pedig meghallották : érdemes Istenhez menekülni, az Úr Jézusban bizni, mert Nála mindig oltalom és menedék van. Taijániné Vas Ilona Sziasztok! Mit kértek karácsonyra? Én már előre kinéztem magamnak egy klassz társast. Az a címe, hogy ezer játék. Valami német, vagy ilyesmi. És az a jó benne, hogy itt lesznek az unokatestvéreim, és rengeteget játszhatunk, és mindig mást, hogy meg ne unjuk. Nekem nincs rendes testvérem, mert az anyukám beteg. Egyszer azt találtam mondani, hogy szeretnék egy kistestvért, és akkor az anyukám nagyon sírt. Apa meg rám volt mérges, és azt mondta, ezt a témát meg ne hallja többet! Az osztályban a Pistinek egy testvére van, egy lány. A Mónikáék a Katival ikrek. A Ferkóék hárman vannak, a Kovácsék meg öten. Szerintük nekem a jó, mert nem kell osztozkodni a csokin, az ágyakon, meg a játékokon. És különben is, a szülők az egyik gyereket úgyis jobban szeretik. Ez már a Bibliában is benne van! Ezért Bibit is megkérdeztem. Szóval volt egy ikerpár: Ézsau és Jákob. Az idősebb durvább, igazi férfi, a kicsi pedig lányosán szelíd. Az apjuk a nagyobbat szerette, ezért a gyengék, az anya meg a kicsi összefogtak ellenük. Ézsau pár perccel öregebb volt, ő lett ezért az elsőszülött. Ami azt jelenti, hogy felnőve ő parancsol a családban, ő vezet a háborúba, az ő szava dönt majd a vitában, és kétszer annyi jár neki a szülei vagyonából, mint másnak. De ez még mind semmi! A nagynak jár az apai áldás is: az Úr ígéretei és különleges segítsége, védelme a bajban. (Hát miféle igazság ez?) Bibi szerint ez az, amit az embernek nincs joga megkérdezni, mert Isten előtt te meg én, mi mindnyájan kedvencek vagyunk. Mi mindnyájan bárányok vagyunk a nyájban, ami Jézusé. És ez így van jól. Azért egy testvér... az azért jó. JÁTÉK Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! lKor 9,24 A 3. sorozat megfejtései: 1. A 84. zsoltár 2. Oroszlánnal és medvével. - ISám 14,34 3. Jóna - Jn 21,15 4. A jeruzsálemi gyülekezetnek - lKor 8. ill. Róm 15,26 5. Erzsébet - Lk 1,57 FIATALOK NAK A Diognétoszhoz írt levél Van egy régi iratunk, melynek keletkezését legtöbben a III. század első negyedére teszik. Különleges irat ez, hiszen ismeretlen a szerzője, s a címzettről is csak annyit tudunk, hogy tekintélyes, nem keresztyén ember ez a Diognétosz. A levél tartalma alapján feltételezhetjük, hogy a szerző három kérdésre válaszol benne: 1. Milyen a keresztyének Istene? 2. Hogyan gyakorolják a keresztyének a felebaráti szeretetet? 3. Miért olyan későn jelent meg ez az új istentiszteleti forma? E harmadik kérdésre adott feleletből idézek ádventi ajándékul. „Nem földi találmány adatott nekik, mint mondtam, nem is halandó gondolatok gondos őrzésére méltattak, nem is emberi misztériumok rendjét bízták rájuk. Ezzel szemben valóban a mindenható és teremtő Isten, aki láthatatlan, maga plántálta szívükbe a mennyei, szent tanítást, és erősítette meg azt ott. Nem úgy, ahogyan azt valaki elképzelhetné, hogy alattvalót, vagy küldöttet, vagy azok egyikét küldte el, akikre a Föld és ég rendjének felügyelete bízatott, hanem magát a mindenség Alkotóját és Teremtőjét, aki az eget és a földet teremtette, ki határok közé zárta a tengert, akinek misztériumát minden elem hűségesen őrzi, akitől a Nap kapta a feladatot, hogy a nappalok mértékét megfussa, akinek engedelmeskedik a Hold, amikor megparancsolja neki, hogy éjjel világítson, akinek engedelmeskedve követik a csillagok a Hold pályáját; ő rendez el mindent, ő határoz meg mindent, őneki rendelődik alá minden, az ég és ami az égen van, a Föld és ami a Földön van, a tenger és minden ami a tengerben van, tűz, levegő, mélységek, amik a magasságokban vannak, amik a mélységekben vannak, amik a kettő között vannak, őt küldte tehát hozzájuk. Talán félelem keltésére, zsarnokságra küldte volna, mint egyesek gondolják? Egyáltalán nem; hanem szeretettel és szelídséggel küldte, mint király küldte a királyfit, emberként küldte az emberekhez, megváltóként küldte, hogy meggyőzzön, ne pedig kényszerítsen; Istenben ugyanis nincs erőszak. Azért küldte, hogy hívjon, nem azért, hogy büntessen; úgy küldte, mint aki szeret, nem úgy, mint aki ítél. El fogja küldeni bíróként is, s jövetelének ki állhat ellent? Nem látod, vadállatok elé dobják őket, hogy megtagadják az Urat, s nem győznek felettük? Nem látod, minél többet kínoznak meg közülük, a többiek száma annál inkább növekszik? Nem emberi műnek látszik ez; ez Isten ereje, jelenlétének bizonysága” (VII. fejezet) A győzelem útja Lukács 19,28-40 Mind: Áldott az, akijön, a Király, az Úrnak nevében. 1. Evvel a kiáltással üdvözölték a zarándokokat, 2. akik a nagy ünnepekre Jeruzsálembe érkeztek, 1. akik messziről keltek útra az ünnepekre, 2. hogy a nagy gyülekezetben áldják az Urat. 1. Az öregek énekeit és zsoltárait énekelték, 2. és feszülten hallgatták a régi próféta szavát: Mind: Áldott az ... 1. Jézus is fölment Jeruzsálembe a Páska-ünnepre. 2. Amikor az Olajfák hegyének közelébe ért, két tanítványt küldött a faluba. 1. „Hozzatok nekem a faluból egy szamárcsikót, 2. s ha valaki akadályozni akarna bennetek, mondjátok: Az Úrnak van rá szüksége.” 1. Akkor elmentek, és minden úgy történt, ahogyan mondta. 2. Elkötötték a szamárcsikót, és elvitték Jézushoz. Mind: Áldott az ... 1. Királyként kezdték ünnepelni Jézust. 2. Ruháikat rátették a csikó hátára, 1. ráültették Jézust, és az Olajfák hegyétől bevonultak a városba. 2. Ruhákat terítettek a földre szőnyegként. 1. A tanítványok sokaságát öröm töltötte el. 2. Dicsérték Istent minden megtapasztalt csodáért. 5. sorozat 1. Kiről énekelték ezt? Kezünkbe adta istenünk azt, aki az ellenségünk, aki pusztította földünk, s oly sokat megölt közülünk! (5 méter) 2. Ki volt az, aki a galileaiak vérét az áldozatukéval keverte? (4 méter) 3. Hogy hívták Ábrahám szolgáját? (3 méter) 4. Kit választottak Júdás helyere? (2 méter) 5. Kit szeretett jobban Rebeka? (1 méter) Az 5. sorozat válaszait a lap dátuma utáni hétvégéig kell postára adnotok a gyerekrovat címére! A következő számban a betükirakó játék végeredménye is megjelenik. PRÓBÁLD MEG! *■ Ádventi koszorú A koszorú alapját a következő „gyurmából” készítheted: 2 adag liszt, 1 adag só, kevés víz az összegyúráshoz. Készítsd gyurma keménységűre, majd formáld meg belőle a kör alakú koszorúalapot. (Ha tetszik, hármasfonattal fonhatod is.) Kb. egy nap alatt szobahőmérsékleten megszárad. Díszítheted fenyőággal, szalaggal, vagy maradhat nyers színű is. Fontos: ha nem díszíted, még nem kiszáradt állapotban nyomd bele a gyertyákat! Készítették: Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Címünk: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Mind: Áldott az ... 1. Hogy Jézus király, Messiás akarna lenni, 2. nem tetszett mindenkinek, néhány farizeusnak sem. 1. Kérték tehát Jézust, tiltsa meg a tanítványoknak, 2. hogy őt, mint urat és királyt dicsőítsék. 1. „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, 2. a kövek fognak kiáltani.” Mind: Áldott az, aki jön, a Király, az Úrnak nevében. IMÁDSÁG: ' '* mfiTtíix i- - - * *- - -• - r-- r r- - i - ' <.v>/í*Wt s 'TASI. I Uram, köszönjük Neked hitünket és a kérdéseket, melyeket vele útra valóul kaptunk. Kérünk Téged azokért, akik hitükkel útközben vannak, életük értelmét, tartalmát keresve. Add, hogy megismerjenek Téged, aki az élet értelme és tartalma vagy. Ámen. (Kurt Rommel anyagát fordította Bencze Andrásné) Jelentés a Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány 1992 őszi félévre meghirdetett tanulmányi ösztöndíjpályázatának eredményéről összesen 76 pályázat érkezett be, ami az előző félévben először meghirdetett pályázaton résztvevők számához képest (17) jelentékeny emelkedést mutat. A bíráló bizottság részletesen áttekintette és gondosan mérlegelte a pályázati anyagokat. Úgy találta, hogy a feltételeknek megfelelő pályázók tanulmányi eredményeiben és szociális helyzetében tapasztalható eltérések, valamint az Alapítvány korlátozott anyagi lehetőségei indokolttá teszik, hogy ezúttal két fokozatban javasolja a kuratóriumnak az ösztöndíjak odaítélését. A bizottság magasabb ösztöndíj összegre (3000Ft/hó) javasol 11 pályázót: Kemény Emese és Faddi Levente (Kodály Zoltán Gimnázium református tagozata, Pécs), Tamás Ernő (Kolozsvári Protestáns Teológia), Fóris Katalin (Budapesti Evangélikus Teológia), Szász Éva. Bovier Hajnalka és Virág Bertold (Kecskeméti Református Gimnázium), Bálint Gergely (Berzsenyi Gimnázium, Celldömölk), Szász Fatime (Garai János Gimnázium, Szekszárd), Vincze Éva (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szeged), Croitoru Elena (Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem). Alacsonyabb összegű ösztöndíjra (2000 Ft/hó) javasol a bizottság 56 pályázót: Túróczy Éva és Gajdosné Szabó Márta és Torma Galina (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest), Varga Enikő (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szeged), Barna Gábor, Jakab Tamás és Hoppál Péter (József Attila Tudományegyetem, Szeged), Csík Attila (Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen), Burillák Angéla (Budapesti Tanítóképző Főiskola), Mády Anna (Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola, Budapest), Rádi Andrea, Laki Zita, Csorba Dávid, Szeles Szilvia, Szatmári Gabriella (Debreceni Református Gimnázium), Berecz Zsolt és Varga Tamás (Pápai Református Gimnázium), Józan Gábor, Korényi Honoráta és Kocsis Erzsébet (Baár-Madas Református Gimnázium, Budapest), Burger Edina, Fülöp Irén Zsuzsanna és Benkő Hedvig (Budapesti Evangélikus Gimnázium), Gogh Gabriella, Végh Gizella, Mikola Borbála, Szitás Ildikó Barbara, Ablonczy Zsuzsanna, Tóth Réka, Varga László, Kiss Emőke, Aczél Szabó János, Budai Miklós, Göndör Éva, Kustár Emília, Lukácsy György, Horváth Hajnalka, Arnold Erzsébet, Szabó Éva, Udvardi Veronika, Sanchez Adrienne, Zana Marianna, Bobvos Gergely és Kovács Nándor (Kecskeméti Református Gimnázium), Fiikor Bálint, Kajcsa Krisztina, Molnár Roland és Vidovinyec Krisztina (Soproni Evangélikus Gimnázium), Ficzere Anikó és Németh Beáta (Egészségügyi Szakközépiskola, Református Osztály, Karcag), Maier Norbert Zsombor (Sárospataki Református Gimnázium), Baty- tyányi Tamás (Fazekas Mihály Gimnázium, Debrecen), Benkő Márta (Kazinczy Gimnázium, Győr), Szabó Lajos (Illyés Gyula Gimnázium, Dombóvár), Bolla Erika (Egészségügyi Szakközépiskola, Szombathely), Török Hajnalka (Mezőtúri Református Gimnázium). A bíráló bizottság 9 pályázót a kívántnál gyengébb tanulmányi eredmény vagy viszonylagosan kedvezőbb anyagi helyzet, vagy a benyújtott pályázati anyag hiányossága miatt nem javasol ösztöndíjra. Ä Kolozsvári Református Gimnázium kollektív formában benyújtott pályázatát a bizottság külön elbírálásra pártolással ajánlja a Kuratóriumnak. A pályázat kiírására 45 leány és 31 fiú jelentkezett. Közülük 57 középiskolás (ide számoltuk a 6 osztályos gimnáziumok általános iskolás korú diákjait is), 19 egyetemi vagy főiskolai hallgató. Vallási megoszlásuk a következő: 57 református, 13 evangélikus, 1 unitárius, 1 római katolikus, 4 esetben a vallást nem lehetett megállapítani. A pályázók közül magyarországi illetőségű 66, romániai 7, jugoszláviai 2, ukrajnai 1. A nem magyarországiak egy része csupán tanulmányait folytatja itt, másik részük menekült. Szlovákiai diák nem adott be pályázatot. A középiskolás pály&ók közül 50 fő jár egyházi gimnáziumba vagy tagozatra (az összes jelentkezők kétharmada). A pályázók földrajzi és intézeti megoszlása egyenetlen. Nem minden protestáns gimnáziumra teljed ki. A pályázók családjainak tekintélyes hányada komoly szociális gondokkal küzd (egy főre eső alacsony kereseti átlag, munkanélküliség, tartós munkaképtelenség, csonka család). Ez a tény ismételten aláhúzza, mennyire szükséges a szegény sorsú, jól tanuló protestáns diákok ösztöndíjpályázatának meghirdetése. Mivel az ösztöndíj egyszeri alkalommal, öt hónapos időtartamra szól, a pályázat kiírása 1993 kora tavaszán meg fog ismétlődni. Azoknak, akik most elnyerték az ösztöndíjat, a legközelebbi meghirdetéskor csupán a kérelmet kell benyújtaniuk, a megfelelő félévi tanulmányi eredmény igazolásának kíséretében. A nyertes pályázók postán kapnak névre szóló értesítést. Budapest, 1992. október 20. Kovács I. Gábor sk. Kosa László sk. Tőkéczki László sk. egyetemi docens egyetemi tanár egyetemi docens Újraindul a Békéscsbai Evangélikus Gimnázium Isten iránti hálával és örömmel értesítünk mindenkit, hogy hosszú kényszerszünet után az 1993/94-es tanévben újra megnyitja ódon kapuját a nagymúltú Békéscsabai Evangélikus Gimnázium. Az egyházi iskolák évszázadokon át nemzetünk szellemi és erkölcsi műhelyei voltak. Keresztyén iskolánk ma is a hit és a szeretet szellemében az erkölcsös, művelt, jellemes, emberszerető ifjúság nevelését helyezi előtérbe. Elsőrendű feladatunk a korszerű oktató-nevelő munka, az általánost meghaladó műveltségi szint megalapozása és diákjaink magas színvonalú felkészítése a továbbtanulásra. Tanulóink közé szeretettel várunk minden fiatalt, bármely nemzethez, valláshoz tartozónak vallja magát, és azokat is, akik nem kötődnek egyetlen felekezethez sem. Lehetőséget nyújtunk arra, hogy a hittant ki-ki saját vallása szerint tanulhassa. Az oktatás a négyosztályos rendszer mellett folytatni kívánja a régi, 1901-től 1950-ig jól bevált nyolcosztályos gimnáziumi gyakorlatot. Várjuk tehát mindazok jelentkezését, akik ebben a tanévben végzik az általános iskola negyedik (esetleg ötödik), illetve nyolcadik osztályát. A magas színvonalú reálképzés (matematika, biológia, fizika, kémia) mellett nagy hangsúlyt fektetünk a magyar és az idegen nyelvek oktatására. Az emelt szintű kezdő, illetve haladó angol és német nyelvoktatás mellett, második nyelvként a latin, francia, szlovák, orosz, finn és olasz nyelv tanítását is tervbe vettük. Tanulóink az érettségiig egy vagy két középfokú nyelvvizsgát tehetnek. E téren külföldi csere- kapcsolatok kiépítése és ösztöndíjas rendszer segíti munkánkat. A számítástechnikai és marketing alapismeretek oktatását minden tanuló részére kívánatosnak tartjuk. Az érdeklődők érettségizhetnek e tantárgyakból. A tehetséges diákok számára rajzból és énekből szeretnénk biztosítani az érettségi lehetőségét. Szakképesítést adó, szeretetszolgálati képzést is kívánunk nyújtani az érdeklődőknek. Az e szakon elsajátítható ismeretek (lelkigondozás, pszichológia és szociológiai alapok) a társadalomtudományi, pedagógusi, orvosi pályára készülőknek előnyt jelentenek. A kiemelkedő képességű vagy különleges érdeklődésű fiataloknak egyéni fakultáció keretében adunk lehetőséget a választott szakterületükön való elmélyülésre. A messzebb lakó vidéki tanulóknak teljes ellátással kollégiumi elhelyezést biztosítunk. A jelentkezést 1992. december 15-ig az alábbi címre kérjük eljuttatni: Evangélikus Egyház 5600 Békéscsaba, Luther u. 1. * A jelentkezőket 1993 januáijában a kiküldendő értesítés szerint hívjuk felvételi beszélgetésre. Fogadóóra: hétfőn 10-től 12-ig a gimnázium épületében a földszinten, az 5-ös irodában. A beiskolázással kapcsolatos kérdésekre felvilágosítást ad: Aradi Andrásné 5600 Békéscsaba, Rózsa F. tér 2. Tel: 66/322-597, 66/322-162.
