Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-02-09 / 6. szám

Evangélikus Elet 1992. február 9. EjD jftj GYERMEKEKNEK I O K N K A MENEKÜLŐ GYILKOS Mózes tanult. A királyi udvar iskolái és mesterei kitűnóen tanítottak. Egy­re műveltebb lett, de a népről, az ő népéről sóba nem feledkezett meg. Ő közéjük tartozott. Elszorult torokkal hajtotta a ko­csiját. Pedig csak egy kis mozgásra vágyott, hogy legyen türelme még ott ülni tovább a könyvek fölött. Maga sem tudta, miért megy min­dig a nagy építkezésekhez. Látta testvéreit, amint húzták az igát. Türelmesen és nyögve. Mózes már gyűlölte azt a kettősséget, ami éle­tében volt. Bent a palotában a ki­rályi család tagja, kint pedig ugyanolyan tagja egy rabszolgává gyötört népnek. Hirtelen jajgatás törte meg gondolatait. Az épülő fal mellett egy sovány zsidót ütlegelt a munkafelügyelő. Hatalmas volt az egyiptomi. Kopaszra nyírt fején ki­dagadtak az erek. A korbács újra és újra lecsapott.- Mit művelsz! - ordított rá Mózes. ORSZÁG - VAROS NEVEZETES ÉPÜLETEK Ezen a héten nevezetes épületeket kell kiírni a Bibliából. Azt nem lehet írni, hogy „egy ház Kapernaumban”, csak annak a megjelölésével, hogy ott mi tör­tént. Természetesen igehely is kell. Elfo­gadom azt is, ha egy különleges épület - aminek a nevét esetleg nem a Bibliából tudod - névvel szerepel a felsorolásban. Akkor is kell azonban olyan utalás, ami a Bibliával összeköti. Minden jó épület egy pont. Beküldési határidő: február 20. Cím: Koczor Tamás 2373 Dabas­Gyón, Luther u. 14. ........... A levelezőlapra írjátok rá: ÉPÜLE­TEK Pontszámok az ORSZÁG után. Bár azt ír­tam, hogy országrészt, tartományt nem fo­gadok el, mégis elfogadtam. így csak azokat húztam ki, amik városok vagy földrészek egy-egy felsorolásban. 42 pontos: Rapcsák János - Dabas-Gyón 40 pontos: Evangélikus Ifjúság - Soltvadkert 39 pontos: Pityer Gabriella - Sopron 32 pontos: Kohuth Jolán - Dabas-Gyón 30 pontos: Kollár Gábor és Tamás - Duna- egyháza 25 pontos: Lukács Lívia - Galgaguta Sinkó Laura - Tét 17 pontos: Zalán Eszter - Bp. VIII. 16 pontos: Mészáros Szilvia - Homokbö- döge Palányi Ildikó - Nemeskolta 14 pontos: Marthon Ildikó - Bököd Illés Adél - Egyházasdengeleg 12 pontos: ifj. Szabó Mihály - Bököd Butki Endre - Beled 10 pontos: Benke Zsuzsanna - Ajka Leugrott a kocsiról, a düh szinte elvette a szavait.- Mi közöd hozzá, uram? - szólt az őr magabiztosan. - Ez itt csak egy zsidó féreg. Eggyel több vagy kevesebb, mit számít?- Hagyd abba - szólt Mózes, -, mert velem gyűlik meg a bajod.- Uram, én azt a parancsot kap­tam, hogy ne engedjek semmiféle lazaságot - szólt a felügyelő. - Ez a zsidó pedig már megint lazsált. A nyomaték kedvéért még egyszer ráhúzott a szerencsétlenre. Mózes előtt elsötétült a világ. Maga sem tudta később, hogy tör­tént. Megindult a botja és fiatalsága minden haragjával lecsapott a ko­pasz fejre. Az egyiptomi azonnal elterült. Nem volt idő gondolkozni.- Gyere gyorsan - szólt a meg­gyötört emberhez -, segíts eltemet­ni gyorsan! A zsidó azonban nem mozdult Megbénította, amit látott. Mózes gyorsan gödröt ásott és belelökte a holttestet. A száraz homokkal gyorsan betemette.- Ha élni akarsz - szólt a még mindig dermedt honfitársához -, tartsd a szád. Nehogy megtudja valaki. A titok azonban hamar kitudó dott. Egy napon két verekedő zsi­dót látott. Mózes le sem szállt a kocsiról, nem akart beleavatkozni nagyon. Csak éppen odaszólt:- Hagyjátok egymást, hiszen testvérek vagytok! A verekedők leengedték a kezü­ket.- Mi közöd neked hozzánk?- Vagy minket is meg akarsz öl ni, mint az egyiptomit? Mózes megrémült. Ki árulhatta el? Ha ezek itt tudják, akkor lehet hogy már a fáraó is tudja? Vágtában hajtotta a lovakat ha­za. Menekülnie kellett. Gyorsan búcsúzott hásanépétől, anyjától, apjától, testvéreitől. A fáraó éppen azokban a pilla­natokban adta ki az elfogató pa­rancsot Mózes ellen. A katonák azonban már nem találták otthon. Mózes elmenekült. Félelménél erő­sebb volt a keserűsége. Segíthet-e valaha Izráel népén? Szeretnél megmérettetni a Biblia tükrében???? Háromfordulós bibliai és hittanverseny A cím elolvasása után bizonyára úgy érzed, szokatlan, furcsa kér­déssel kopogtatunk be otthonod­ba. A következő sorok mindent megmagyaráznak Neked. Szeretnénk rendezni egy orszá­gos bibliai és hittanversenyt 3 lép­csőben, tehát 3 különböző időben, de még az 1992-es esztendőben. Ne ijedj meg, nem dolgozatírásról vagy jegyre való felelésről van szó, mint az islcolábán. Ä lépcső első fokára május első napján léphetnél, ekkor bonyolítjuk le az első fordu­lót. A játék sem marad el ezen a napon. A lépcső többi foka még titok. Biztosak vagyunk benne, nem találnád igazságosnak ha az általá­nos iskolások és a középiskolások együtt mérettetnének meg. így két korcsoportban lehet pályázni (egyénileg vagy a gyülekezet kere­tében) : felsős osztályosok, középis­kolások csoportja. Hogyan jelentkezhetsz? Ha fel­sős vagy, arra kérünk, válaszd ki a legszimpatikusabb, a szívedhez a legközelebb álló ószövetségi sze­mélyt (ősatya, király, próféta) és küldj róla rajzban, képben egy szimbólumot, egy jelet, amiről ki­találjuk, felismeijük: Ki ő? Kire gondoltál? A középiskolásoknak hasonló a feladat. Ha már középis­kolás vagy, készíts 5 kérdésből álló interjút egy ószövetségi személlyel (ősatya, király, próféta)! Csak az 5 kérdést küldd be! Nekünk kell majd kitalálnunk az interjú ala­nyát. A legjobb feladatok talány­ként, feladatként szerepelni fog­nak a versenyen. '"A' pályázati 'féltét^‘”éláhiijá, ' hogy az Ószövetség könyvéiből fogunk témát választani először. Különös gondot fordítunk a Te­remtő Istenre, aki Téged is életre hívott. Március 15-ig add fel postán a MEVISZ címére jelentkezésedet (1088 Budapest, Szentkirályi u. SÍ.)! Ez a nap az utolsó határidő. A 3-3 legötletesebb jelentkezést külön díjazzuk. Segítségért fordul­hattok lelkipásztorokhoz is, mert nekik külön is megküldjük a tájé­koztatót. Minden nevezésre írásban vála­szolunk személyesen és a további információkat is megküldjük. Már csak egy marad hátra: Isten áldá­sát kérjük készülésedre. Börönte Márta Bizonyára észrevettétek, két hónapon át „kiadtam” az ifjúsági rovatot egy-egy gyülekezeti közösségnek. Köszönöm mind a pécsiek, mind a kőszegiek vállalkozását. Csak egy hónapra szakad meg ez az akció. Márciusban újra kezdjük - persze más ifikkel. Ne gondoljátok azonban, hogy minden közösségről tudnék. Lehet jelentkezni erre a feladatra. Címem (az újabbak kedvéért): Bencze András, Székesfehérvár 8000, Pintér K. utca 31—33. Most olvassátok el azt a Váci Mihály verset, amelyet Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnapra választottam. A megdicsőülés hegyén Ez a vasárnap Krisztus dicsőségéről szól. A tanít­ványok közül hárman - Jakab, János és Péter látta ezt a dicsőséget. Azonkívül István vértanú, miközben halálra kövezték, Pál a damaszkuszi úton és János Patmosz szigetén, száműzetésében. Különleges látás ez. Ritka. Reményik Sándor a Szőnyeg visszája című versé­ben igazul írja: „A világ Isten-szőtte szőnyeg / mi csak visszáját látjuk itt / S néha - legszebb perceinkben / a színéből is - valamit.” Nem úgy tűnik, hogy a megdicsőülés hegyén lennénk. Pedig be szeretnénk ott lenni! Ha nem is a hegyen, de valamilyen más emelvé­nyen : a dobogó tetején, tömegek előtti szószéken. Be szeretnénk valami hírnevet! Ha nem is a magunkét, Váci Mihály: Eső a homokra Használni akartam - nem tündökölni, sem esztétikák rangsorát porolni. A halhatatlan szent tülekedésben lemaradtam - a startnál már lekéstem. Ezért a pályát messze elkerültem, a robotoló tömegbe merültem, és dolgoztam hajnaltól éjszakáig, a gondolat míg csonton átvilágít, s míg csillagok közt kószált annyi bajnok,- gürcöltem, mint egy elnyűtt hivatalnok. Nem restelltem leszállni a keresztről, ha egy paraszt kérvénnyel keresett föl; s két megváltó ihlet közti szünetben értekezleten szóltam — bár ügyetlen. Nem hittem én az elnyomott zsenikben: - ki tenni akart - az tehetett itten!- Volt mit! Mert volt kereszt is, hogy reája feszüljön vagy meggömyedjen alája. Volt pokol is - megjárni mindazoknak, kik nemcsak vonakodva tusakodtak, fennszóval áhítva a pokoljárást, vigyázva: - maguk semmibe ne ártsák. Volt itt dolog, nagy ügy, kárhozat annyi! Lett volna - volt! - miért élni, meghalni. Voltak milliók - elhagyva ügyükben - kikért élhettünk volna vert hitünkben. Volt pálya, ügy, elhívó kötelesség, biztató kor - közülünk várva hősét. Ez az idő se nyújtott kevesebbet, csak mi - fiai, voltunk kevesebbek:- bősz nagyravágyók: - lesve a csodákat: nem tettük azt, amiből csoda válhat r "ftíert nemT’íulzemrSogy né lehetett volna’^ __ ’ kitartó, csendes, hű forradalomban élni: - szeretni, hinni a világot; tenni valamit, mivel besugárzód; melegítni: - telet a gyertya lángja; szelidítni: - aszályt a szik virága; rázni a vüágot: - szellő az erdőt; kérlelve biztatni: - karsztota felhők; lázadni - úgy, hogy magadat naponta feláldozod, ha mégoly kis dologra; ellenszegülni: másképp nem? - parányi toporzékoló ügy nyergébe szállni; osztani magad: - hogy így sokasodjál; kicsikhez hajolni - hogy magasodjál; hallgatni őket, hogy tudd a vüágot, róluk beszélni, ha szólsz a világhoz. Széjjel szóródni - eső a homokra - sivatagnyi reménytelen dologra, s ha nyár se lesz tőled - s a táj se zöldebb:- kutakká gyűjt a mély: - soká isznak belőled! Még nem hiszem, hogy ne lehetett volna élni: - a lehetetlent ostromolva, hát próbálom önvesztő szerelemben mi együtt - nem lett volna lehetetlen. legalább valakiét a családon belül, akire büszkén mu­tathatunk : íme, a hős, a tudós, a kiváló, az elismert - és én hozzá tartozom, ő hozzám. Szeretnénk olykor mi is dicsőségben járni. És akkor megszólal egy hang: Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, őt hallgassátok! És felnézel, és látod Jézust, egyedül. És egyből átértékelődik a dicsőség fogalma, mert akit most ott látsz egyszerű ruhában indulásra készen Jeruzsálem felé, az ugyanaz, mint akit fény vett körül. A dicsőség az, amit Váci Mihály írt: „Széjjel szó­ródni - eső a homokra Tovább hát nem érdemes várni rendkívüli alkalmakra, amikor majd megmutat­hatod erőd, tudásod, nagyságod, hanem abban az egyszerű ruhában, amiben vagy, átlagos képességed­del és adottságoddal próbálj meg most emberségesnek lenni. És tovább az lenni, és újból az lenni. Ez a dicsőség. Nem az, ha tűz száll le szavunkra az égből - hanem ha szótlanul másik faluba megyünk (Lk 9,51 kk), nem az, ha karddal lesújtunk, hanem ha azt mondjuk: hagyjátok ezeket elmenni (Jn 18,1 kk), nem az, ha nagy pénzeket dobunk a perselybe, hanem ha mindenünket Istennek szánjuk (Lk 21,1 kk). Nem úgy tűnik, mintha a megdicsőülés hegyén len­nénk, pedig ott vagyunk. S egy kicsit rajtunk is múlik - milyen alázatos is az Úr -, hogy Krisztus dicsősége láthatóvá lesz-e. Bencze András Ökumenikus Ifjúsági Találkozó Nagyveleg a Bakony és Vértes találkozásánál Mór mellett fekvő kis 700 lelkes falu. Lakosainak több mint a fele evangélikus. A fehér-komáromi egyházmegyében rendszeresen vannak ifjúsági napok, de ez a mostani programon kívüli volt. Sokan imádkoztak ezért, a napért hogy Isten áldása legyen rajta. Hideg decemberi nap volt, mégis sokan indultak útnak - biciklin, motorkerékpáron, bérelt buszon - hogy eljussanak a nagyvelegi Grünfeld kastélyba. A nagyteremben megtartott reggeli áhitaton már 118 fiatal hallgatta Isten igéjét. Ezt követően Szebik Imre, az északi egyházkerület püspöke magyarázta el - előadás keretében - a jelenlevőknek, hogy mit is jelent ez a szó Ökumene -. Ennek a görög szónak a fordítása - teljes, lakott föld. Megtudjuk, hogy összekeverik az ökológiával (élő környezettan) és az ökonómiával (tudományos politikai és gazdaságtan). Elhangzik - ha ábrázolni szeretnénk — a történelmi egyházak Jézustól a kör közepétől indultak el a kör széle felé, eltávolodván egymástól és Krisztustól egy­aránt. A huszadik század elején ez a folyamat megállt, majd megfordult a Szentlélek vezette mozgalom hatására. Reménység szerint ifjúsági talál­kozónk is ezen a megkezdett úton való továbblépés,, az egymáshoz és a Messiáshoz való közeledésben. A fiatalok többsége az ökumenét mint hatalmas színes virágcsokor plasztikus képében értették meg. Az előadást követően vidám énekszó hangjai szűrődtek ki a teremből, Wélybén áfíátalok hálát adtak Istennek az együttlétért, $ kérték a minden- áeg Uftf, hógy „Tégy eggyé Urunk .'. :” Ezután mutatkoztak be az ifjúsági csoportok, pár szóban és énekkel ismertetvén önmagukat. Először a „házigazda” NE VI (nagyvelegi evangé­likus ifjúság) köszöntötte a jelenlevőket, majd gyülekezetünk másodfel­ügyelője, Molnár Sándomé tett jó tanúbizonyságot Jézussal való találko­zásáról, hitéről. Szavait pár perces néma csend, szemekben megjelenő könny követte. Bemutatkozott a vendéglátókon kívül még a csetényi református ifjúság is. Vezetőjük - Kovács Attiláné - aki fiataljaival már többször megtisztelte együttlétünket. A móri katolikusokat egy ferences rendi szerzetes hozta. Eleget tettek még a meghívásnak a móri, oroszlányi, tatabányai, tatai, bokodi; pusztavámi evangélikus fiatalok tagjai Lábossá Gyuri lelkes vezetésével. A bakonycsernyei evangélikus fiatalok lelkészük­kel együtt jöttek. Lelkészük, Bencze Imre - az alkalom egyik vezetője volt. A bemutatkozások után egy énekkel Cserági Enikő tornáztatta meg a fiatalokat. Az óvoda ebédlőjében az asszonytestvérek szorgos keze nyomán terített asztalok várták a vendégeket. Délután csoportos megbeszélések voltak, a samáriai asszony története alapján. Az öt órakor kezdődött úrvacsorái istentiszteletre már a gyüleke­zet felnőtt és idősebb tagjai is eljöttek osztozni a közös igehallgatás, Urunk testének és vérének vételében. Bibliaköri vetélkedővel zárult a nap. Nagy segítség volt, hogy az ökumenikus Tanácstól - Lehel Lászlótól - komoly erkölcsi, anyagi támogatást kaptunk a találkozó lebonyolításá­hoz. Reménység szerint a csendesnap minden résztvevője azzal az érzéssel búcsúzott Nagyvelegtől, hogy ismét közelebb kerültünk Jézus Krisztushoz és egymáshoz. Cserági István A reformáció elfeledett magyar harcosa: HUSZÁR GÁL r eológus kö­rn romban nagy egyház- és iroda­lomtörténeti szen­zációként tartottuk számon Schulek Tibor 1939-ben megjelent nagysze­rű monográfiáját az addigelé alig- alig ismert Borne­misza Péterről, (1535-1584) a posztilla-író prédi­kátorról. A teoló­giai doktori érteke­zésnek készült mű nemcsak hézag­pótló, hanem alap­vető iratnak bizonyult, hiszen a XVI. századi magyar művelődés és lelkiség tárult fel benne. A szerző így vallott előszavában: „Minél jobban bontakozott ki előttem Bornemisza élete és munkássága, annál inkább kerültem varázsa alá. Boldog lennék, ha az olvasónak is olyanféle gazdagodást jelentene ez a könyv, mint amilyet jelentett a szerzőnek." Schulek Tibornak ez a kívánsága hatványozottan teljesült. Sokan kaptak ak­kor kedvet a XVI. század még feltáratlan területével, személyiségeivel való foglalkozásra és számtalan ki- sebb-nagyobb tanulmány, értekezés világított meg egy- egy részletet és könyvtárakban, levéltárakban meglepő és nem várt felfedezések születtek. Ezek közé tartozott Bottá István is. Schulek Tibor bátorítására kezdett el kerek háromr évtizeddel ezelőtt Huszár Gál életútjával foglalkozni. És most kezünkben van az óriási, kitartó munka gyönyörű gyümölcse az Akadémiai Kiadó jóvoltából: „Huszár Gál élete, művei és kora (15127-1575)’’. Újabb alapvető művel gazda­godott egyház- és irodalomtörténetünk! De bátran mondhatjuk: ismerettárunk teológia-, himnológia- sőt nyomdatörténeti szempontból is fel nem becsülhető kinccsel bővült általa! Schulek Tibor csak a kéziratot láthatta és formálódását követhette figyelemmel, de sajnos, a könyv kiadását már nem érhette meg. A ma már 50 év feletti - volt kelenföldi fiatalok lelkesen emlékeznek arra, hogy munkájának egyik-másik rész­letét a szerző körükben is ismertette. A tordasi csendes parókián - ahová kelenföldi má- sodlelkészségből való száműzetés során került Bottá István - egyre szaporodtak a cédulák, a kutatómunka aprólékos adatai könyvtárak, levéltárak kitartó és fá­radhatatlan böngészése közben. Bottá István félezer oldalas, hatalmas monográfiája nemcsak egy életrajz kronológiai egymásutánját tisz­tázza, hanem megvilágítja a reformáció terjedésének, az irányzatok szétválástálak, az egyházak akkori szer­vezkedésének folyamatát, a teológiai és hitbeli tisztázó­dás kérdéseit. Az olvasó előtt föltárul a XVI. század küzdelmes, viharos korszaka, amikor - Nemeskürly István kifejezésével élve - „küldetéstudattal" végezték szolgálatukat a reformátorok, prédikátorok. Bottá István munkájának az éppen a nagyszerűsége, hogy tisztázni meri a beidegződön félreértéseket, téve­déseket. Az elfogultsággal és irányzatossággal helytele­nül értékelt dokumentumokat nem röstelli újra alapos kritikai vizsgálat tárgyává tenni, úgy amint ezt egy kisebb munkájában Dévai Mátyással kapcsolatos félre­értés dolgában néhány éve is tette. (Dévai Mátyás, a magyar Luther. Bp. 1990.) Aztán helyes következtetés­sel rámutat az irat igazi s eredeti értelmére, bebizonyít­va a valóságot. A szerzőnek éles szeme és jó megérzése van ahhoz, hogy a kényes kérdéseket feloldja és megoldja. Ezt tapasztaltuk a „Melius Péter ifjúkora, Bp. 1978” mű­vében, amikor nagy filológiai bravúrral bizonyította a vágsellyei tanító Somogyi Péter azonosságát a debrece- mi reformátorral. Az új könyvben nyomon követhetjük Huszár Gált színes életútján, a vízkeleti plébánosságtól Magyaróvá­ron, Kassán, Debrecenen sőt Nagyszombaton és Kom- játin át egészen Pápáig. A tárgyi tényezők ismertetése közben Bottá alkalmat talál arra, hogy tudományos alapossággal mutassa be a lutheri történelem- és társa­dalomszemléletet, amelyet Huszár Gál is vállalt és val­lott, hogy tájékoztasson az akkori országos politikai viszonyokról, az egyház és iskola kapcsolatáról, a föl­desuraknak a reformációval kapcsolatos reagálásáról. Vagyis kirajzolódik előttünk a Mohács utáni kor teljes színgazdagságával. Megismerkedhetünk Huszár Gál pártfogóival, egyebek között a Thurzó-, Enyingi Tö­rök- és Forgách-család tagjaival, akiknek oltalma alatt, vagy támogatásával végezhette reformátori tevé­kenységét, működtette nyomdáját. Életútján kívül másfélszáz oldalon mutatja be Bottá a nagy reformátor-prédikátor és nyomdász műveit: a prédikációs könyvecskét; a kalandos sorsú 1560-as éne­keskönyvét és Graduálját. Ezek közül különösen is figyelemre méltó az énekeskönyv részletes ismertetése, hiszen a már elveszettnek hitt kottás énekeskönyv egyetlen példányát 1975-ben Borsa Gedeon irodalom- történész fedezte fel egy stuttgarti (Németország) könyvtárban. Klaniczay Tibor akadémikus így vélekedett Bottá István könyvéről: „A monográfia klasszikus típusával van dolgunk, egy olyan műfajjal, mely sajnos egyre ritkább a humán tudományok újabb produkciójában... Manapság az ilyen könyv olyan ritka, mint a fehér holló. Bottá könyve azonban ilyen... Huszár Gálról szóló ismereteinket korábban egy-két lapon össze lehe­tett foglalni... Bátran állíthatom, hogy Huszár Gál életének és életművének bemutatásával a szerző egyút­tal a magyar reformáció történetének egyik alapművét hozta létre!” Azért ne gondoljuk azt, hogy csak tudósoknak író­dott Bottá István könyve. Stílusa élvezetes, a mű érdek­feszítő, lebilincselő. Általános műveltségünkhöz, evan­gélikus tudatunk kiteljesítéséhez feltétlenül szükségünk van elolvasására. Bencze Imre Amerikai könyvek érkeztek a Teológiai Akadémia Könyvtárába Harmincegy amerikai teológiai könyv érkezett az Akadémia könyvtárába. Ebből 9 bibliaóra előkészítő füzet és 22 az egyház megújítása és gyarapítása témá­ról szól. Az összes könyv angol nyelvű. A könyvek az Amerikai Evangélikus Egyház (Evangelical Lutheran Church in America) ajándékai a Magyarországi Evangélikus Egyháznak. Az ajándé­kozás mögött az a szándék és reménység húzódik meg, hogy a könyvek segítenek végiggondolni és meg­ismertetni mindazt, aminek révén laikusok, lelkészek, teológusok és professzorok kezdeményezhetik gyüle­kezetük lelki megújulását és számbeli gyarapodását. A könyvek nagyobb része az amerikai, kaliforniai Church Growth Institute (Egyház Megújulási Intézet) kiadványa. Ezen intézet célja, hogy könyvek, filmek, előadások, szemináriumok révén segítse a gyülekeze­teket a megújulás folyamatában. Amerikai tanulmányutam során részt vettem ennek az intézetnek az egyik tanfolyamán. Aki többet szeret­ne tudni az intézet munkájáról, vagy az amerikai megújulási munkáról, az írjon a címemre: Csontos Virginia 2370 Dabas, Ravasz László u. 7. itt HUMANIZMUS ÉS ­REFORMÁCIÓ %■ . AKADÉMIAI KIADÓ-Rl IDAPF.SI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom