Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-01 / 44. szám

Evangélikus Élet 1992. nóvember 1. REFORMÁCIÓ ÜNNEPÉNEK IGÉJE Veni Creator Spiritus NE FÉLJETEK!-BÁTRAN VALLJÁTOK MEG HITETEKET! Lukács 12,1-10. Óriási tömeg gyűlt össze. Őt akarja mindenki hallani, csodát akarnak látni, biztos, hogy sok beteget is vittek, talán meggyógyítja őket. Voltak benne hívők, sokan, akik csak a nagy látvány kedvéért mentek. Egymást tapossák az emberek. Minél közelebb kerülni Hozzá, jól hallani minden szavát, egyetlen mozdulatról se maradjunk le. Jézus azonban szűk köréhez, a tanítvá­nyokhoz fordul és nekik ad útravalót. Felruházza őket két hatalmas erővel: az Istenbe vetett bizalommal és az isteniéle­lemmel. Ez az a két nagy ajándék, mely nagyon nehéz küldetésükben mindig erőt adhat nekik. Jézus tudja, hova és miért küldi el az ő tanítványait. (4-5. v.) Ön­kéntelenül Luther Márton Kiskáté ma­gyarázatának csodálatos üzenete tolul a szívembe: „Istent mindennél jobban kell félnünk és szeretnünk és csak Benne bíz­nunk”. Régen tanultam... még a konfir­máció idején, úgy ötven éve... azóta sem felejtettem. De vajon szükségünk van-e ma nekünk erre a tanításra? Felnőtt érett fejjel, ke­resztyén élettel? Tele vagyunk már életta­pasztalatokkal, tudományos ismeretekkel. Mi már - úgymond - kinőttünk a gyerme­kes ábrándozásokból, két lábbal reálisan állunk ezen a földön. Mégis: e hit nélkül nem lehet élni, ez a krisztusi élet alapja. Mit jelent ez számomra, a reformáció gyer­mekének számára? Azt, hogy az ember az Istent egész élete megtartójának és irányítójának tartja. Biztonsággal számíthat arra, hogy nem kell félnem semmitől, az Ő kezében van az egész életem. Az Istenbe vetett bizalomnak ezzel a formájával mai életünkben is lépten- nyomon találkozhatunk. Jézus Istenbe vetett bizodalma azonban egészen más, mint a miénk. Ő Istenben nemcsak az élet Urát látja, hanem a halálét is. Vagyis egész emberi sorsunk Urát isme­ri benne (6-7. v.). Amikor a Reformáció Istentől kapott felmérhetetlen áldásaira emlékezünk a mai ünnepen, jó idézni reformátorunk csodála­tos hitvallását, amit Wormsba menet, ag­gódó barátainak mondott: „Ha egetverő máglyatüzet raknak is Wittenberg és Worms között, megyek az Úr nevében, és a Behemothnak az ő nagy fogai közt szájá­ba lépek és a Krisztusról ott is vallást te­szek, s azután rábízom magam!” Nem az az ő bizodalma, hogy eztiffa1 lálkozást sértetlenül ússza meg és simán hazatérhet, hanem az, hogy a Krisztus igazsága minden poklon keresztül győzni fog... Éppen ennek a hitvallásnak az alap­ján zúghat Reformáció Ünnepén ajkunk­ról az ének: „Kincset, életet, nőt és gyer­meket, mind elvehetik, mit ér ez őnekik, mienk a menny örökre”. így vallott Pál is: „Meg vagyok győ­ződve...” (Róm 8,). Ez a hitvallás nem a test, hanem a lélek sérthetetlenségéről vall. Az istenfelelem kiűzi az emberi félelmet. „Túl vagyok minden veszélyen” - ujjon­gott Luther, mikor bátor hitvallását el­mondotta az akkori ország és világ hatal­masai előtt. „Én az Istennel és Isten ve­lem!” így lesz az istenfelelem az Istenbe vetett bizalomnak az alapja. „Valaki vallást tesz rólam az emberek előtt...” menj tehát határozottan Jézus nyomában, ne nézz se jobbra, se balra. Légy bátor az Isten oldalán, tudva azt, hogy Isten is melletted van. A Reformáció nagy üzenete ma is: JÉ­ZUS NEMHOGY MEGTAGADNA BENNÜNKET BŰNEINK, VÉTKEINK MIATT, HANEM ÉPPEN ELLENKE­ZŐLEG: VALLÁST TESZ RÓLUNK A MENNYEI ATYA ELŐTT! Hát ne félj - légy bátor bizonyságte­vő!!! Solymár Péter IMÁDKOZZUNK! Istenünk, köszönjük, hogy a Reformáció nagy ajándéka az, hogy a Te tiszta Igéd szól­hat hozzánk és mi éppen ezért teljes bizalom­mal hagyatkozhatunk Reád. Ne engedd, hogy bármi is eltántorítson bennünket a hitvalló élettől. Adj erőt, hogy műidig, mindenkinek igaz hittel tudjunk bizonyságot tenni arról, hogy Te élsz és munkálkodsz, Szentlelked ál­tal ma is reformálni akarod egyházadat. Re­formálj minket ma! Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1992. október 31. I. Bécsikapu tér de. II. (úrv.) Madocsai Miklós du. 6. Balicza Iván Csillaghegy, III. Mátyás kir. út 31. de. 10. Donáth László Óbuda, III. Dévai Bíró M. tér de. 10. Zászkaliczky Péter Újpest, IV. Leibstück Mária u. 36-38. de. 10 Blázy Lajos V. Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Brebovszky Éva de. 11. (úrv.) Harmati Béla VII. Gorkij fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán du. 6. ref. templomban Közös ref. ünnepély Vili. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza VIII. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. úrv. Kertész Géza du. 6. Ref. ünnepély Kinczler Irén VIII. Rákóczi út 57/bde. 9. szlovák istentisztelet: Cselovszky Ferenc, déli 12. Vili. Vajda Péter u. 33. de fél 10. Fabiny Tamás IX. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya X. Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Tamás Kelenföld XI. Bocskay u. 10. de. 11 (úrv.) Missura Tibor du. 6. Csepregi András Buda-hegyvidék, Bö­szörményi út 28. du. 6. Közös reformációi ünnepély. XIII. Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György XIII. Frangepán u. 43. de. 8. ifj. Kendeh György XIV. Ref. templom Róna u. 197. de. 10. (úrv.) Közös istentisztelet Pestújhely, XV. Templom tér de. 10. Bízik László Újpalota XV. Hártyán köz du. 5. öku­menikus istentisztelet Rákospalota, Nagytemplom, XV. Régifóti út 73. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszent­mihály XVI. Hősök tere de. 10. Kamer Ágoston Cinkota XVI. Batthyány I. u. de fél 11. Szalay Ta­más, Rákoskeresztúr, XVII. Református templom de. fél 11. közös istentisztelet. Pestszentlörinc XVIII. Koasúth tér 4,\üe.^10,'.Havast hyálmán Pestszentimre, XVIII. Rákóczi út (Református templom) de. három­negyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX. Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú XIX. Kispest, Hungária út 37., de. 8. Széli Bulcsú Pestszenterzsébet XX. Ady Endre u. 89. de. 10. Győri János Sámuel Csepel XXI. Katona J. u. de. fél 11. Mezősi György Budafok XXII. Játék u. 16. de. 11. Zsigmondy Árpád, du. 6. ökumenikus ist. Zsigmondy Árpád. REFORMÁCIÓ ÜNNEPÉN az oltárterí- tő színe: piros. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2Kor 4,5-7; az igehirdetés alapigéje: Lk 12,1-10. Manapság, mint az építkezés egyetfen lehetséges irányáról, min­denki az alulról építkezésről be­szél. Okkal, ha emberi - s köztük egyházi - közösségek vezető­irányító-ellenőrző testületéinek létrehívásáról van szó. Nem alkal­mazható azonban ez a modell, ha arra a kérdésre keresünk választ: hogyan születik, épül, őrződik meg közöttünk az EGYHÁZ? Luther, miután felülről megra­gadta őt az Isten, minden szenve­délyével azt az őshazugságot igye­kezett széttörni, hogy Krisztus egyháza alulról építheti fel magát. Tagadta, hogy a földön vásárolt értékpapírokkal fizetni lehet a mennyben. Tagadta, hogy az egy­házi szertartások befolyásolni ké­pesek az Úristent. Őrültségnek ne­vezte azt a hitet, hogy a bármi áron megszerzett földi hatalmat oda­fenn is akceptálják. Nevetett azok naiv(?) buzgólkodásán, akik azzal áltatták magukat, hogy idelent ők látják el a Főnök teljes körű képvi­seletét. Mindezek helyett a semmi­ből teremtő Istenről, a Krisztusról beszélő Igéről és az Igét élővé tevő Lélekről tudott, s a hitről, amely alulról felfelé nyúlva beléjük ka­paszkodhat. Azt hiszem, ha Luther ma élne, s történetesen evangélikus család­ban született volna, akár közöt­tünk, Magyarországon, nem ad­hatná át magát mindenestül a szá­mára oly kedves, békés szentírás- tanulmányozásnak. Az őshazug­ság bennünk is él, minket is fertőz. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy létrehozhatjuk, s ha szüksé­ges - mert itt-ott kicsit deformált - megújíthatjuk egyházunkat. Szá­mon tartjuk tisztaságukról és bá­torságukról híres evangélikus eleinket, már-már elvitathatatlan örökségeinknek, szinte birtokaink­nak tekintjük őket, lassan azt hisz- szük, hogy az emlegetés révén ha­sonlóak leszünk hozzájuk, ahe­lyett, hogy felülről kérnénk el azt, amit ők is felülről kaptak. Részt akarunk vállalni a társadalom er- kölcsi-lelki-szellemi megújulásá­ban, szomorkodunk afelett, hogy még mindig nem kémek belőlünk eléggé, még mindig nem fedezték fel, hogy milyen kincsesbánya va­gyunk, mintha mieink volnának azok az értékek, melyekkel felvér­tezve magunkat síkraszállhatnánk a tiszteletlenség, a gyűlölködés, az erőszak és a kirekesztés kísérletei­vel szemben, s nem kellene nekünk is felülről elkérni - igen, napon­ként! - a fegyvert és az erőt. Néha úgy tűnik, hogy a társadalom lelki­ismerete akarunk lenni, ahelyett, BETHESDA Idősebb olvasóink nem csupán egy bib­liai névre gondolnak címünk olvasásakor, hanem bizonyára emlékeznek még a buda­pesti református egyházi kezelésben műkö­dött hasonló nevű kórházra. Amikor az egyházra rászakadt a templomok négy fala közé való beszorítás, amikor sok minden­ről „kiderült”, hogy tulajdonképpen nem is egyházi foglalatosság, akkor ez a kórház is áldozatul esett, „államosították”. A Re­formátus Egyház visszakérte és kapta a fő­városi önkormányzattól kórházát még jú­lius elején és most, három hónapos üzemel­tetés után hivatalosan is bejelentették és beszámoltak működéséről. A kórház orvos-igazgatója dr. Dizseri Tamás arról szólt, hogy a gyógyítás szak­mai irányelvei ugyanazok, mint az önkor­mányzati vagy állami kórházakban, de ke­resztyén szellemben fognak gyógyítani és ez minőségben jelent mást. A kórház meg­marad abban a szakrendszerben, melyben eddig végezte a gyógyító munkát, tehát gyermekkórház marad. Mivel a gyógyítás nem ismer ideológiai határokat, „nemre, bőrszínre, nemzetiségre és vallásra való te­kintet nélkül minden beteget ellátnak”. Lesz a kórháznak természetesen lelkésze, de egyetlen gyermekre sem fogják ráeről­tetni a keresztyén hitet és nem lesz hitokta­tás sem. Senkit nem bocsátottak el a kór­ház személyzetéből, csupán két dolgozó­juktól váltak meg, de súlyos fegyelmi vét­ség miatt. Szakmai és etikai kritériumo­kon kívül mást nem kívánnak dolgozóik­tól. A Bethesda Gyermekkórház továbbra is ellátja a főváros néhány kerületének gyer­mekorvosi ellátását, ezen túlmenően saját betegeket is fogad. Sajnos az egykor kor­szerű kórház helyett ma a főváros egyik leginkább leromlott állapotban lévő épü­letét kapták vissza, melynek rendbehozása százmilliós nagyságrendű renoválást igé­nyel. Dr. Hegedűs Lóránt püspök örömmel számolt be a kórház visszatéréséről. A fő­városi önkormányzattal mintaszerű meg­egyezést sikerült kötni. Azt a reménységét fejezte ki, hogy a „kétségbeesés meredélyé­nek szélére kerülő betegek többet kaphatnak az egyházi, mint az állami intézmények­ben. " Ugyanakkor azt is kifejtette, hogy a nagykorúvá lett világban missziói halásza­tot folytatni - ha valaki gyengeségbe esett - nem emberi és nem keresztyéni dolog. A kórház fenntartásában számítanak kül­földi egyházak, a Johannita Lovagrend va­NYÍLT LEVÉL Koppány Béla plébános úrnak, Diósgyőr Főtisztelendő Plébános Úr! Véletlenül (?!) kezembe került a Tükör 1992. szeptember 14-i számában megjelent „ Legyen ünnep Mindenszentek " című cikke. Egyetértek Főtisztelendő Úrral abban, hogy álökumenizmus elhallgatni a megis­mert igazságot vagy a keresztyénségen (Páz­mány így írta) belüli sajátosságot. Remény­iem, abban is egyetértünk, hogy a catholi- cum, amit mindig, mindenütt mindnyájan hittek, döntő eleme a helyes ökumenikus^ catholicus=egyetemes keresztyén gondol­kodásnak és szolgálatnak. Hasonlóképpen reményiem, egyetértünk szent Ágoston (Augustinus) egyháztanító gondolatával: „A biztos dolgokban egység, a bizonytala­nokban szabadság, mindenekben szeretet!” Ezért hadd utaljak Cserháti József püs­pök úrnak az Új Emberben (emlékezetem szerint a hetvenes évek első felében) megje­lent cikkére a halál és a feltámadás közti közbülső állapotról. Ebben kimondja: nem tagadhatjuk meg a keresztyén nevet azoktól, akik a tisztítóhelyről szóló taní­tást nem találják a Bibliában. Mikor hazánkban a római egyház felad­ta Urunk mennybemenetelének hagyomá­nyos dátumát és a Szentlélek kitöltése ün­nepének második napját, akkor a protes­lamint a saját egyház tagjainak segítsé­gére. A kórház ma 264 ágyas, 48 orvosa, 135 ápolónője és 38 asszisztense van. Éves költségvetése 245 millió forint. tszm tánsok megőrizték az óegyházi hagyo­mányt. Urunk mennybemenetelének üze­nete, vagy a Szentlélekisten egyházteremtő és -fenntartó munkájának hirdetése közös kincse a keresztyénségnek. Talán fonto­sabb egy üdvtörténeti ünnep, mint egy olyan, amely középkori kegyes hagyo­mányból született. Az egyetlen Szentlélek (és műve, az egyetlen anyaszentegyház) nem lehet leszavazott kisebbség a minden szentek megszámlálhatatlan sokaságával szemben. Ez a szembeállítás már magában elképzelhetetlen. Temetőbe munka után is kimehetünk, de az ünnepi istentisztelet rendes ideje kö­zel kétezer éve (vasárnap vagy ünnepnap) délelőtt van. Reményiem, hogy miután a Szentatya megkoszorúzta a gályarabok emlékművét, nem lesz igazam abban a félelmemben, mi­szerint a hazánkban erőszakkal uralkodó­vá vált római egyház visszatér sajátossá­gainak elszakadt testvéreire erőltetéséhez. Ne akarják elvenni tőlünk az ősi keresz­tyén ünnepet, és helyébe azt adni, ami problémákkal terhelt középkori szokás! Főtisztelendő Uram életére és szolgála­tára az egyetemes anyaszentegyház Urának áldását kérve, tisztelettel és szeretettel kö­szöntőm. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Dr. Zsigmondy Árpád evangélikus lelkész A Trans World Radio (Monte Carlo) norvég és finn testvéreink által fenntartott adásainak NOVEMBERI programja a 49 m-es rövidhullámon (6200 kHz) ___ 19 .00-19.15-ig 1. vasárnap - Áhítat: Madocsai Miklós 7. szombat - Missziói negyedóra: „Megtalálta a Messiást” - Terray László 8. vasárnap - Áhítat: Gáncs Péter 14. szombat - „Nem tesz-e pesszimistává a Krisztus-hit?”: Gémes István 15. vasárnap - Áhítat: Sztojanovics András 21. szombat - „Levelesláda”: Gáncs Péter 22. vasárnap - Áhítat: Pósfay György 28. szombat - Gyermekprogram Kelenföldről: Ferenczy Erzsébet 29. vasárnap - Adventi áhítat: Fóris Katalin (Sepsiszentgyörgyi Zeneakadémiai Tanévnyitó Zuglóban vagy anélkül, hogy saját bűneinkre kérnénk bocsánatot - elsősorban nem a közvélemény, a mindenkori hatalom vagy a történelem ítélő­széke előtt, hanem feljebb, Isten­nél. Veszélyes gondolatok ezek; s Luther, ha köztünk élne, bennünk is felfedezné a reformációra szo­rulót. Azért kérjük együtt a közhely- szerű használat dacára is elemi erejű szavakkal: Uram, refor­máld egyházadat - és kezdd raj­tam. .. Csepregi András Egyre többször találkozunk ez­zel a szóval és ez arról tanúskodik, hogy az egyház szolgálatának ez a napjainkban fiatal ága erősödik és terebélyesedik. Most azért kerül elénk ez a szolgálat, mert szeptem­ber végén hazánkban tartotta éves összejövetelét a Börtönlelkészek Nemzetközi Szövetsége (IPCA) a Magyar Börtönpasztorációs Társa­ság meghívására. A társaság német elnöke Peter Rassov elmondta, hogy 1985-ben alakult meg az IPCA, évente más-más országban gyűlnek össze, ma kb. 182 ország­gal tartanak kapcsolatot. Van egy európai tagozatuk is, ez a legköze­lebbi közgyűlését 1994-ben Szege­den készül megtartani, 1995-ben pedig Kanadában lesz a világszö­vetségi közgyűlés. Most ennek Kormányzó Tanácsa tartotta évi rendes ülését nálunk, melynek ka­nadai, fülöp-szigeteki, ghanai, me­xikói, norvég, német és holland tagjai számoltak be magyarországi élményeikről. A szövetség célja a különböző országokban kettős: egyrészt segí­teni a börtönlelkészeket, másrészt ráirányítani az egyházak figyelmét erre a szolgálatra. Felekezetközi, Zuglói templomunk orgonájának látványa nemcsak arányos megjelenést, de jelképes értel­met is sugall. A Trajtler Gábor tervezte hangszer homlokzata kitárt tenyérbe alászálló Szentlé- lek-galambot szimbolizál. Ez különleges at­moszférát ad az e templomban tartott tanévnyi­tó alkalmaknak. De nemcsak emiatt emlékezünk örömmel arra a szeptemberi szombat délutánra, mikor a Zeneakadémia Egyházzene Tanszaka tartotta itt évnyitóját. Amikor három évvel ezelőtt több évtizedes kényszerű szünet után újra indult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán az egyházzenészkép­zés, a körülmények miatt nem volt mód a tanév ünnepélyes megnyitására. Maga a tény tette tehát ökumenikus a szövetség munkája. A magyar társaság négyes fel­adatot igyekszik ellátni: foglalkoz­nak az elítéltekkel, otthon maradt hozzátartozóikkal, a büntetésvég­rehajtó személyekkel és a börtönből szabadultak rehabilitációjával. Ez utóbbi feladatról igen elismerően nyilatkoztak a külföldi küldöttek, amikor dr. Majzik Mátyás a ma­gyar társaság ügyvezető elnöke el­mondta, hogy néhány városban át­meneti szállással segítik a szabadu­lok beilleszkedését, Szeged-Algyön hozzák létre az első „védett ott­hont”, 25-30 részére. Tolna megyé­ben vásároltak egy birtokot, ahol mezőgazdasági munkával foglal­koztatják majd az intézet lakóit. Sopronban a katolikus egyház adott át egy volt árvaházat, melyben 100 ágyas átmeneti otthon lesz és ugyanilyet terveznek megnyitni nők számára Szegváron. Ezek az ottho­nok abban szeretnének segíteni, hogy a börtönviseltek saját lábra állhassanak. A fenti célokon kívül a magyar társaság célkitűzései kö­zött szerepel még a bíráskodás és a börtönviselés szellemének és gya­korlatának humanizálása is. mégis sokunk számára ünneppé a csendes indu­lást. A tavalyi - második - tanévet már isten- tisztelettel kezdtük a zuglói templomban, s idén újra örömmel jöttek tanáraink, a régi és új hall­gatók a Teológia szomszédságában lévő egysze­rű templom hatalmas oltár-keresztje alá tanév­nyitó istentiszteletre. Az istentisztelet rendje nem a Magyarországi Evangélikus Egyházban legelterjedtebb ének- verses rend, hanem az ősi alkonyati istentiszte­let, a vesperás rendje volt aktualizált szövegek­kel. A bevezető orgonajáték - Buxtehude egyik, a Szenlélek adományáért könyörgő korálelőjá- téka - után felhangzott a kezdő ipiádság: „Isten figyelmezz az én segítségemre..majd a legré­gibb és legszebb imádsággyűjteményből, a Zsol­tárok könyvéből szólalt meg három Zsoltár, a 117., a 127. és a 145. a Református énekes- könyvből vett keretverssel, mely ennek a résznek központi gondolata volt: „Ha Te meg nem tar­tasz, Uram Isten, hiába vigyáznak a mi sze­meink ". A zsoltáréneklés a legegyszerűbb és leg­kézenfekvőbb példája annak, hogyan válhat egy egyszerű dallam a szöveg hordozójává. A Zsol­tárok sorozatát igeolvasás és D. dr. Pröhle Ká­roly professzor, a protestáns hallgatók liturgia tanárának rövid igehirdetése követte. Kol 3,16-17 alapján Pál apostol példáján állította elénk a hálaadásból fakadó éneklés és zenélés bizonyságtevő erejét. Életünket, tanulásunkat szüntelenül fonja át a Szentlélekért való kö­nyörgés : ezzel a gondolattal vezette be dr. Török József, a katolikus liturgiatanár a gyönyörű himnuszt: „Veni Creator Spiritus”, mely Babits Mihály fordításában versszakonként váltakozva gregorián dallamon és Bach négyszólamú ko­ráljának hangjain szólalt meg. Gregorián és Bach-feldolgozás váltakozásával énekeltük a Magnificatot (Lk 1,46-55) is. Záró könyörgés, majd nemzeti Himnuszunk eléneklése után Bach orgonamuzsika zárta az istentiszteletet. Az ősi rend alkalmazása nem valami formális hagyománytisztelet, hiszen az az istentisztelet, ahol bőséggel szólalnak meg a Biblia legszebb imádságai - a Zsoltárok az Ószövetségből, a Magnificat az Újszövetségből - az „első, névtelen egyházzenészek”, vagy éppen legnagyobb egy­házzenészünk dallamainak hangjain, ahol a IX. sz.-i himnusz mellett hangzik a személyes hangú igehirdetés, már formájában is hirdeti a liturgia lényegét: a ma keresztyéné, keresztyénsége abba a világ teremtése óta szüntelenül folyó istentiszte­letbe kapcsolódik bele, mely az üdvözültek Isten dicsőítésében jut teljességre. p‘ ^ g | Börtönpasztoráció NÓGRÁDI NAPOK (Folytatás a 3. oldalról) tés nélkül szolgálhat­nak az egyházak és a kereső hívek minden hátrány nélkül léphe­tik át a templomok ka­puit, küldhetik gyer­mekeiket hitoktatásra. A keresni és találni igepár az egész keresz- tyénség történelmét, hitvilágát magába fog­lalja és egész vonulatá­ban mindannyiunkat megszólít: keresd az Urat, mert megtalál­ható! A gyülekezet új lelkészének az a felada­ta, hogy erre irányítsa rá a hívek figyelmét. Hirdesd azt a Krisztust - mondta -, aki mindannyiunk Ura, aki nélkül nincs élet és üdvösség, akiben minden a miénk lehet itt és Isten országában. A püspök, az esperes és Záborszky Csa­ba volt petényi lelkész kézrátétellel mond­ta a Miatyánkot a gyülekezettel együtt, majd több mint tíz lelkész áldotta meg a gyülekezet új lelkészét és énekelte az áldó ősi confirmát (Erősítsd meg Istenünk...). A beiktatott lelkész a Zsoltárok 115,1 verse alapján hirdette Isten igéjét. Mi az Isten dicsősége és ez mit jelent ránk nézve? - adta meg igehirdetése alaphangját. Isten megment minket és magához emel - ez az Ő dicsősége. Ez más, mint az emberek di­csősége. Jézus és az Atya dicsősége azonos. Ez lett nyilvánvalóvá a Golgotán, hogy felemelhessen minket. Ebben mutatta meg dicsőségét, örülünk annak - mondta -, hogy ilyen alkalmakkor a pásztor és a nyáj egymásra talál. De az igazi örömünk az, hogy Isten szeret és felemel, mert Ő kegye­lem és hűség. Kérhetjük Urunkat a zsoltá­rossal együtt hogy ne nekünk, hanem nevé­nek szerezzen dicsőséget. így örömünkben és bánatunkban emel fel magához most és egykoron örökre. Az ünnepi közgyűlésen a beiktatott lel­készt köszöntötte Szebik Imre püspök, aki az ünnep igazi lényegét a hangzó igében, a közös imádságban és a testvéri együttlét- ben határozta meg. így az ünnep „lelkesül­het”, felemelhet és megáldhatja a lelkészt és a gyülekezetét. Kalácska Béla esperes az egyházmegye nevében köszöntötte az új lelkészt. A többi között azon örömének adott hangot, hogy 17 év után egyik volt gyülekezete, Felsőpe- tény kapott lelkészt Zólyomi Mátyás sze­mélyében, aki jelenleg szolgálati helyének, Balassagyarmatnak szülötte, örül, hogy Nógrád szülötte Nógrádba visszatért. Záborszky Csaba espereshelyettes, 18 évig volt felsőpetényi lelkész, a lelkészi munkaközösség nevében köszöntött, hangsúlyt helyezve a szeretetre, amely által lehet szolgálni gyermekek és felnőttek kö­zött egyaránt. Agócs István plébános „ka- lács-osztogató” lelkészi szolgálatot kíván az új lelkésznek. A helybeli baptista gyüle­kezet nevében Révész József lelkész kö­szöntésében kiemelte; Jézus nélkül semmit, vele mindent megtehet a hívő lelkész. A község nevében Lórik József polgármes­ter, az ősagárdi és nógrádi testvérgyüleke­zetek nevében Tóth András és Dobos Vince felügyelők, a FÉBÉ Evangélikus Diako­nissza Egyesület nevében Túrmezei Erzsé­bet köszöntöttek. Végezetül Benyusovics Ervin, a közgyű­lést levezető fiatal felügyelő köszöntötte új lelkészüket és a fehér asztalokhoz invitálta a vendégeket. Templomszentelés Mohorán MOHORA - Másnap a kis nógrádi tele­pülés felszentelésre váró temploma lett ki­csi, amelynek oltára előtt 1883. január elsején esküdött - immáron végleg - hűsé­get Mikszáth Kálmán Mauks Ilonának. A templom 1875-ben, tornya 1902-ben épült. A 100. évforduló alkalmával felújí­tották a templomot. Most a mintegy 100 lelkes gyülekezet teljes belső korszerűsítést és felújítást hajtott végre. Szebik Imre püspök a 84. Zsoltár 5-6. versét választotta templomszentelési ige­hirdetése alapjául. Bevezetőjében szólt a múltról, ahol az egyháztörténelem be­ágyazódik a világi történelembe, de mint mondta izgalmasabb a jelen és reménytel- jesebb a jövő. Éhben a templomszentelő zarándokzsoltár ad eligazítást a boldog­ság mibenlétéről szólva. Isten igéje nem akarja - mondta - figyelmen kívül hagyni a boldogsággal kapcsolatos természetes emberi törekvéseket, de mélyebbre visz, amely mindenki számára közös lehet, füg­getlenül a történelmi eseményektől, gaz­dasági változásoktól, életkortól és sok egyébtől. „Boldogok, akik házadban laknak”. Ez azt jelenti, hogy bekapcsolódunk a temp­lomban Isten erőterébe, miközben nem fe­lejthetjük el napi gondjainkat. Az Urat dicsérhetjük énekkel és zenével. Ez felemel minket és átvisz egy másik vi­lágba, amely által képesek leszünk erőnket meghaladó dolgok elvégzésére (L. Tolsz­toj). „Boldog az az ember, akinek te vagy az ereje”. A mai magyar valóságban szabad „felülről” erőt meríteni az ige ismerete és hallgatása által, amikor már nehezen bír­juk tovább. így válhatunk isteni energiák hordozóivá. „Boldog az az ember, akinek szívében a te utaid vannak”. Ez az az ember, aki egész egyéniségével Isten ösvényén kíván halad­ni. Az egyik ilyen ösvény a bűnbánat. Sza­bad bevallani bűneinket, tévedéseinket, az elmúlt évtizedek vonatkozásában is. Isten meghallgatja a bűnbánó ember imádságát. Ehhez tartozik a megbocsátás ösvénye is. Nem a harag és gyűlölet épít egyházat és nemzetet, hanem a megbocsátás és segítő­készség. A harmadik ösvény a bölcsesség, amelyet Isten a szívünkre akar helyezni. Ha tönkre tehet valami és valakit valami­lyen eszme, az mindig az Istentől való el­pártolás, a hitetlenség és a közöny. Isten félelme a bölcsesség kezdete. Élet mindig ott születik, ahol tudnak az emberek bo­csánatot adni és nem akarják visszafizetni az elszenvedett sérelmeket (Dante). Legyen mától kezdve ez a felújított templom számotokra a boldogság templo­ma - fejezte be igehirdetését a pöspök. Az ünnepi közgyűlésen a gyülekezet történetéről - 1650-es évekre megy vissza - és a renoválásról Záborszky Csaba, a gyülekezet lelkésze számolt be részletesen. Benkó Károly pénztáros aki a renoválás egyik oszlopos tagja volt, ismertette a re­noválás anyagi összetevőit. A 105 lelket számláló gyülekezet tagjainak adományai, szakipari és társadalmi munkája, valamint a kerületi, megyei, testvérgyülekezeti stb. támogatások lehetővé tették a felújítást és korszerűsítést. A közgyűlésen a kerület nevében Szebik Imre püspök, az egyházmegye nevében Ka­lácska Béla esperes, a római katolikus egy­ház nevében Pajor Lajos plébános, a Teo­lógia nevében dr. Fabiny Tibor professzor, az önkormányzat nevében Fajcsik József polgármester köszöntötte a hálaadó gyüle­kezetét. A gyermekek énekei, szavalatai tették még meghittebbé és reményteljesebbé az ünnepet. A fehér asztalnál Szvák Mihály presbiter köszöntötte többek között a ven­dégeket. Vasárnap lévén, rövidesen elindultak a szolgálati gépkocsik, hogy vigyék a lelké­szek tovább az evangéliumot a völgyekben meghúzódó kis nógrádi falvakba. Kalácska Béla Felülről építkező egyház

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom