Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-10-18 / 42. szám
Evangélikus Elet 57. ÉVFOLYAM 42. SZÁM 1992. OKTÓBER 18. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 18. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft A boldogság útja nem a világtól való visszavonulásban van, hanem a munkás, tevékeny gyakorlati életben. A. Francke A TARTALOMBÓL QUO VADIS MAGYAR ÖKUMENÉ? EGYHÁZI ÓVODASZENTELÉS TÓTKOMLÓSON A BÉKE POÉTÁJA Teológiai Akadémia tanári kara TEMPLOMSZENTELÉS 1992. szeptember 20-án vasárnap délután emlékezetesen szép és felejthetetlen hangulatú ünnep volt a Békés rttegyei Telekgerendáson, amikor dr. Harmati Béla püspök két szolgatársával, Táborszky László esperessel és Kovács Pál békéscsabai igazgató-lelkésszel felszentelte a falu első és egyetlen templomát. Együtt ünnepelt a község lakóival szinte az egész megye: autók, buszok tömege jelezte, hogy messziről is érkeztek vendégek osztozni a helyiek örömében. Örömre pedig volt ok. Az új templom: a maga eleganciájával, külső és belső szépségével megörvendezteti annak a lelkét, aki ránéz, és remélhetőleg különösen azoknak a lelkét, akik majd igazi lelki otthont találnak benne Isten igéjét hallgatva, a szentségeket véve. „Jer dicsérjük Istent, szívvel, szájjal, lélekkel...” zengett az Istent magasztaló ének a templom zárt ajtaja előtt, ezzel is jelezve, hogy a felmérhetetlenül sok társadalmi, közösségi munka ellenére, a falu páratlanul dicséretes összefogása ellenére - amely nélkül aligha jött volna létre ez az épület -, mégis Istent kell dicsőiteni, Őt kell magasztalni, Aki lehetővé tette a történelemnek azon fordulatát, hogy végre békességben és egyetértésben ünnepelhessen együtt a politikai és az egyházi vezetés. Kezdve Lukács Miklós államtitkárral, Gyebnár János telekgerendási polgármesterrel, dr. Simon Imre megyei önkormányzati elnökkel, akik az ünnepi közgyűlésen kivétel nélkül örömüknek adtak hangot, s folytatva azt egyházi vezetőkkel, a már említett szolgálattevőkön kívül a keleti országhatáron túlnanról jelen volt a nemrégen hivatalába iktatott Mózes Árpád kolozsvári püspök, Pintér fános esperes a szomszéd egyházmegyéből, dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő, szép számmal lelkészek, valamint a református egyház képviseletében Nagy László gyulai esperes, a katolikus egyház képviseletében, Bielek Gábor békéscsabai apát-plébános, akik szintén meghitt és szívhez szóló szavakkal köszöntötték a telekgerendásiakat, akik szinte teljes létszámban voltak jelen, hiszen mindannyiónk öröme - az új templom - elsősorban is konkrétan az ő örömük, vallási hovatartozás nélkül, lévén ez az evangélikus templom a falu egyetlen temploma, de nyitott az ajtaja az Ágostai Hitvallásunk értelmében a többi testvér- és történelmi egyház szolgái és hívei előtt is. Emelte az ünnep hangulatát és szépségét az a liturgiái cselekmény, hogy a már felszentelt templomban első alkalommal 37 gyermeket keresztelt meg a püspök. Első sorban ülve és figyelve meghatott annak az édesanyának a félhangos, örömteli sóhaja, amikor a tömegben araszolt az oltár és a keresztelést végző püspök felé: „végre ezt is megérhettük”. Nem maradt el a válasz, mert két vagy három oldalról is ott volt a felelet: „hála Istennek, megértük.” Nem pusztán a szavak fejezik ki az örömöt, hallani kellett, hogy ezekFotó: Kovács Erzsébet ben a sóhajtva mondott szavakban benne izzik a falu öröme, szeretete, boldogsága. A telekgerendásiak akarták, hiszen falugyűlésen határozták el 1989. tavaszán az új templom építését. A helyi önkormányzat ingyen adta a telket, Benedicty Gyula, Gálik András, Szabadosné Szásztelki Ilona pedig szeretetből készítették a szükséges terveket. 1991. július 14-én volt az ünnepélyes alapkőletétel, és 1 évvel később, 1992. szeptember 20-án a szentelés. Óriási összefogás volt: vállalatok, kft-k, üzemek, a lakosság apraja nagyja, mesterek és segédmunkások, evangélikusok és más vallásúak, vagy nem hivők fogtak össze. Az igazi keresztyén, evangéliumi szellemiség testesült meg a faluban : áldozatkészség és áldozathozatal! Sokan áldoztak idejükből, tudásukból, pénzükből. Különösen is sokat fáradozott a minden munkafolyamatot, pénzszerzést koordináló Táborszky László esperes, aki a szó legszorosabb értelmében szívügyének tekintette a telekgerendásiak álmát. Lelkészi szolgálata koronájának is tekintheti ezt a templomot, amely közel 7 millió forintba került, ám az építkezést még nem lehet abbahagyni, gyülekezeti házra is szükség van, amely bekerülési ösz- szege aügha lesz kevesebb, mint a templomé. A gyülekezeti élethez méltó gyülekezeti házra is szükség van, ahol közösségápoló, családias jellegű összejövetelekre, bibliaórákra, szeretetvendégségekre kerülhet sor. Szép szeretetvendégség szervezéséhez a telekgerendásiaknak is nagyszerű érzékük van, hiszen a hosszú ünnepi liturgia után, a közös úrvacsoravételt és az ünnepi közgyűlést követően gyülekezeti ház híján a kultúrházba hívták meg a jelenlevőket szeretetvendégségre. Igazán nagyon dicséretes volt az, hogy a hatalmas tömeg ellenére (közel kétezer ember) sem volt tapasztalható tülekedés vagy tolakodás, feltűnő volt a lelki fegyelmezettség, még az úrvacsora vétele alatt is, amikor sokan körmenetszerűen áthaladtak a templomon. Nem felejtendő el még a harangszentelés sem, amikor a püspök által megadott jelre megkondult a nagyon kellemes hangú harang, hogy hangoztassa a lényegét: hívogat! Ezt a harangot is Gombos Lajos kitűnő mester készítette soron kívül. Ugyancsak megjegyezendő a székelykeresztúriak - Telekgerendás erdélyi testvérközsége - énekkarának, valamint a békéscsabai anyaegyház énekkarának a szolgálata. Mit is kívánhatunk a telekgerendásiaknak és az új templomban kialakulandó gyülekezetnek? Azt, ami a püspök igehirdetésében is elhangzott a meghívón olvasható Zsolt 26,8 alapján: legyen ez a templom 1./ az imádság háza, 2./ az ige háza és 3./ a szentségek háza. Valamint azt, hogy legyen ennek a templomnak, a benne élő gyülekezetnek jézusi kisugárzása, hiszen egy elsivatagosodó, eldurvuló világban szükség van az olyan helyekre, ahol felragyoghat Jézus Krisztus, mint a világ világossága. Nagyon jó, hogy felépült Telekgerendáson ez a templom kőből, fából, de épüljön a gyülekezet is, a lelki templom, hogy benne sok fiatal, idős szíve változhasson templommá, mert önmagában egy kőtemplom a falu közepén kevés, a kőtemplom igazi értéke az Istent imádó, igét hallgató és megtartó, a szentségeket elfogadó élő gyülekezet. Dr. Harmati Béla püspök a telekgerendási szolgálata után este a békéscsabai anyagyülekezetben hirdette Isten igéjét az Útmutató heti igéje alapján és egyben egy bensőséges ünnepre került sor abból az alkalomból, hogy Táborszky László esperes 20 éve szolgál a csabai gyülekezetben és betöltötte életének 65. esztendejét. Érthető volt így az Útmutató igéjének aktualizálása a hálaadás és a köszönet értelmében, azaz hogy egyedül Istené a dicsőség, egyedül Őt illeti köszönet és hála. Mi szolgái pedig alázattal és bűnbánattal állhatunk csak meg szent színe előtt, hogy méltasson minket ezután is arra a kegyelemre, hogy engedi szolgálatunkat továbbra is, amint vagyunk... Ribár János TANÉVNYITÓ A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN Doktoravatás és kitüntetések átadása Középiskoláinkban szeptember elején megkezdődött a tanítás, amint erről már beszámoltunk. Főiskolánkon, Teológiai Egyetemünkön az évnyitó ünnepi akadémiai ülést szeptember 26- án tartották meg. Istentisztelettel kezdődött, melyen Szebik Imre az Akadémiát felügyelő soros püspök végezte az igehirdetés szolgálatát, alapigének választva 2Thessz 2,13-17 verseit. A keresztyén élet és szolgálat feltételrendszerét látta meg a sok tévtanítás ellen küzdő apostol levelének ebben a szakaszában. Ebben a feltételrendszerben az első: hálát adni a hitért. Ma elsősorban azok hitéért, akik elhívást kaptak a szolgálatra. A hálát adni kifejezés eredetijében a kegyelem szava rejtőzik, ez arra figyelmeztet, hogy minden kegyelem, az első évesek, az utolsó évesek, akik már a lelkészi szolgálat felé lépnek, a hittan- tanári képzés lehetősége, mind csupa kegyelem. Van miért hálát adni annak az Istennek, aki ezt elhozta nekünk. , De tovább szól az ige: a hagyományokhoz hűségesek legyetek. Nem emberi hagyományokról van szó, hanem arról, amelyik Jézus Krisztust, az Urat és Megváltót, a Megfeszítettet és Feltá- madottat állítja elénk. Ennek nyomán ismerik meg a gyülekezetek a hitet. A hit „szabad piac” korszakában élünk. Egyik szélsőség a fundamentalista tudományellenesség, a másik az extázisba menekülő elhivatottság, ent- huziasztikus lelkesedés. Pál azt a Krisztust állítja elénk, akit „öt szót értelemmel” lehet követni és prédikálni, nem túlhangsúlyozva egy-egy karizmát, sajátosságot. A harmadik vonás: jó reménységgel legyetek. Sok ma a csalódott ember, de nekünk szabad reménykednünk, lAgy aki elhozta népünknek a szabadság hajnalát, egyházunknak útkontroll és korlátozás nélküli szolgálat lehetőségét, lehetőséget adott az életre. A Szentlélek gyújtsa meg hitünk kanócát, hogy világítsunk, melegítsünk és úgy fényljék világosságunk, hogy lássák az emberek és dicsőítsék a mennyei Atyát. Dr. Reuss András dékán székfoglalójában a Teológia a hit és a tudomány feszültségében címen mérte fel a teológia helyzetét az egyházban. K^j tételben fejtette ki témáját: A hit tudományra törekszik, a tudomány hitre törekszik. „Hit és ismeret nemhogy ellentétben nincs az Újszövetségben, hanem a hitnek egyenesen velejárója az ismeret... A hit velejárója a megismerés törekvése. Számunkra szokatlanul, mégis meg- ragadóan fogalmazza meg ezt az egységet Canterbury Anselmus, amikor így vall: mert bizonyosságunk van a hitben, azért éhezünk a mélyebb megértésre’. És: mulasztás az, ha nem törekszünk jobban megismerni, amit hiszünk, miután megerősödtünk a hitben”. (Anselmust Urbán Ernő több mint 50 évvel ezelőtt elfogadott doktori értekezéséből idézte.) Szabó Lajos két hete elfogadott doktori értekezéséből is idézett: A keresztyénség nem vallásos infantilitásból táplálkozik, hanem tudatos küzdelem a tanulásban egy egész élet folyamán. A hit tehát nem kapcsolja ki az ember értelmét, hanem szolgálatba állítja. A misszió mellett a hitnek az igazsággal is szembesülnie kell. Ennek elengedhetetlen eszköze a beszélgetés, a vita, elsősorban a kortársak párbeszéde, de eleven egyházi élet csak ott képzelhető el, ahol fenntartják a „szentekkel”, „a már elhunyt és Isten közelében szolgáló szentekkel” a beszélgető kapcsolatot. Ugyanakkor az igazsággal való szembenézés elengedhetetlen eszköze a keresztyén hit külső kritikusaival folytatott párbeszéd *is. „A teológiának vállalnia kell és nem feloldania a hit és a tudomány feszültségét... Akár a tudomány, akár a hit szenved rövidséget, a teológia nem teljesíti feladatát. Kettős tevékenységben, hitre és tudományra törekedve, a teológia az egy szükségesről tesz bizonyságot: Isten ajándékáról Krisztusban” - fejezte be előadását a dékán. (Jó volt hallani előadásában a magyar teológiai doktorok megállapításait, tudományos eredményeinek felhasználását.) Az ünnepi ülés szívmelengető eseménye az új hallgatók, elsőévesek felvétele volt. Huszonöt teológiai hallgató és 4 hittantanári hallgató folytatja tanulmányait a nappali szakon. Ezenkívül 55-en levelező hittantanári képzésben vesznek részt. Az új hallgatókat dékáni kézfogással és fogadalmuk letételével iktatták az Akadémia hallgatói közé. (Névsorukat külön közöljük.) Két héttel előbb védte meg doktori dolgozatát az Akadémia adjunktusa, Szabó Lajos zuglói lelkész a tanári kar előtt. A „cum laude” fokozattal minősített munka után ezen az ünnepi ülésen avatták doktorrá. Az avatás szertartásához hozzátartozik rövid életrajzának ismertetése is. (A felolvasott életrajzot lapunk más helyén közöljük.) Ez alkalommal két kitüntetés átadása is emelte az ünnep jelentőségét. A Művelődési és Közoktatási Miniszter Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel tüntette ki D. dr. Prőhle Károly ny. professzorunkat, aki 1940 óta, előbb, mint lektor, majd mint rendes tanár tanított és nevelt lelkésznemzedékeket. Igényessége ma is nagy kihívás hallgatók és tanárok számára egyaránt. Ugyancsak a Művelődési és Közoktatási Miniszter A Magyar Felsőoktatásért emlékplakettet adományozta dr. Cserháti Sándor professzornak, aki tíz éve tanszékvezetője az újtestámentumi tanszéknek, tevékenyen vett részt az új akadémiai épület felépítése munkálatainak szervezésében és tervezője és vezetője volt a nyári posztgraduális képzés tanfolyamának. (Lapunk 36. számában beszámoltunk róla.) Az ünnepi ülés végén dr. Harmati D. dr. Prőhle Károly ny. professzor Dr. Cserháti Sándor professzor Béla püspök meleg szavakkal köszöntötte az Akadémiát, az új elsőéveseket, a doktorrá avatott Szabó Lajos zuglói lelkészt, az Akadémia adjunktusát és a volt tanítvány háláját és köszönetét tolmácsolta D. dr. Prőhle Károly ny. professzornak kitüntetése alkalmából. Nemzedékeket nevelt, Isten áldja meg magvetését, hogy bőséges termést hozzon. Köszöntötte dr. Cserháti Sándor professzort is, megköszönve azt a munkát, melyet a továbbképzés érdekében végzett. Régen volt ennyi ünnepélyes és örvendetes esemény Akadémiánk tanévnyitóján. A megjelent nagyszámú gyülekezet még sokáig együtt maradt és tovább ünnepelt induló teológusokkal, kitüntetett professzorokkal és újonnan avatott doktorral. tszm. AZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM HATÁROZATA TESTVÉREGYHÁZI KAPCSOLAT A BAJOR EVANGÉLIKUS EGYHÁZZAL Budapesten tartott ülése megállapodást fogadott el egyházunk és a Bajor Evangélikus Egyház testvéregyházi kapcsolatáról. Az ülésen részt vett és a megállapodást ismertette Friedrich Nägelsbach lelkész Münchenből. A Bajor Evangélikus Egyház közgyűlése 1992. november 22-28. között Schweinfurtban tárgyalja a tervezetet. A megállapodás teljes szövegét annak németországi elfogadása után közöljük lapunkban. Most ismertetjük a testvéregyházi kapcsolatokra vonatkozó jelentősebb pontokat: „A Magyarországi Evangélikus Egyház és a Bajor Evangélikus Egyház sajátos testvéregyházi kapcsolat létrehozóiban állapodik meg. Hozzá akarnak járulni lehetőségei szerint ahhoz, hogy növekedjék az evangélikus keresztyének felismerhető és megélhető közössége (communio), amely látható kifejeződését a lelki és szentségi közösségben, valamint a közös bizonyságtevésben és szolgálatbannyeri-eL„ _________________ Kölc sönösen megosztják egymással a maguk lelki tapasztalátairés teológiai meglátásait, valamint diakóniai és missziós munkájuk, oktatási és nevelési feladataik eredményeit. A testvéregyházi viszonynak az egyházak minden szintjén, egészen a gyülekezetek szintjéig élettel kell megtelnie a kölcsönös adásban és elfogadásban... Mindkét egyház sajátos módon akar egymásért felelősséget vállalni. Ehhez tartoznak többek között: 1. kölcsönös tájékoztatás az egyház és a diakónia területén történő jelentős eseményekről, jelentések, jegyzőkönyvek és kiadványok cseréje által; 2. kölcsönös látogatások; 3. részvétel a zsinat és az országos presbitérium ülésein és egyházi közgyűléseken; 4. az egyházak vezető testületéi képviselőinek rendszerint évenként tartott megbeszélései a diakóniai szervezetek vezetőinek bevonásával; 5. kölcsönös részvétel az egyházak által ápolt további ökumenikus kapcsolatokban; 6. lelkészek és más egyházi munkások korlátozott időtartamra szóló cseréje; 7. együttműködés a teológiai főiskolák között; 8. ösztöndíjak biztosítása teológiai hallgatók és egyházi munkások számára; 9. meghívás továbbképzési rendezvényekre, résztvétel szakkonferenciákon, munkaelképzelések cseréje; 10. együttes lelkészi munkaközösségek; 11. meghívás az ökumenikus tanulmányi kurzusra (Josefstal); 12. kapcsolatok szorgalmazása gyülekezetek között egyházmegyei szinten, valamint egyházi és diakónai otthonok és létesítmények és azok fenntartói között; 13. együttműködés a diakónia területén tervek és segélyek végrehajtásában; 14. együttműködés az ifjúsági és az asszonyok között végzett munkában, az oktatás és nevelés területén (pl. iskolai intézmények közötti testvérkapcsolatok) a széles körű nyilvánosság előtt végzett munkában (tömegkommunikációs eszközök) és a szórványszolgálatokban; 15. tanácsadás és segítés új munkaterületek kiépítésében. Ez a megállapodás egyelőre három évre érvényes...” Budapest, 1992. szeptember 25. AZ ELSŐ ÉVRE FELVETT TEOLÓGUS HALLGATÓK: Blatnicky János Marossy Attila Szász Adrienn Ernszt Cecília Martincsek János Takács Eszter Farkas Ervin Molnár Erzsébet Tóth Szilvia Garas Krisztina Novotny Dániel Gazdag Zsuzsanna Orosz Gábor HITTANTANÁRI Hamza Kinga Percze Sándor HALLGATÓK Hegyi Emőke Povazsanyecz Júlia Bálint Krisztina Kerekes Csaba Sánta Anikó János Judit Krska Mária Smidéliusz András Krámer Balázs Kuncz Nóra Solymár Péter Szabó Zsolt Lengyel Henriette Szakos Csaba
