Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-09-20 / 38. szám
Evangélikus Elet 1992.. szeptember 20. GYERMEKEKNEK 3. Végül egy kis bibliaforgatás. Elolvasásra vár: ApCsel 1-9. fejezet. NAGYOK: Nektek nagyobb részt adunk fel. ApCsel teljes könyve. (1-28. fejezet.) Mindkét korosztálynak ajánlatos az egyházi ünnepek szépségeibe, rejtelmeibe belepillantani, mert sok-sok feladat ebből Tesz. A téma összefoglalva: Szentlélek Isten. Találkozunk az Evangélikus Élet hasábjain beharangozott napon és helyen. Aki nem olvassa, lemarad! Az Úr áldása kísérje munkátokat! Börőnte Márta JÁTÉK Betűkirakó A játék ugyanaz, mint a múlt héten, de most nem neveket kell kirakni a betűkből, hanem a Bibliában szereplő városokat. Ez már nehezebb. Egy-egy város annyi pontot ér, amennyi a betűk értékéből összeadódik. Egy betűt annyiszor lehet csak felhasználni, ahányszor a sorban szerepel. Természetesen az új városnévhez ismét fölhasználhatod az összes betűt. Próbálj meg minél több bibliai várost írni. A csillagokat tetszés szerinti betűként használhatod. JKAÁN + EIÓUSL + EPA + M 18439 6238651 4842 2 4 A megoldásokat a gyerekrovat címére küldjétek! Határidő szeptember 29. KÉSZÍTETTÉK Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Cím: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. N em hiszem, hogy alkotóművésztől elhangzott már olyan kérés, hogy a műbe, amelyet hazánknak készít, szeretné beépíteni a magyar föld ásványait, köveit. Gilbert Albert világhírű ötvösművész-ékszerész ezt tette. Szép tervével, elgondolásával hazánk iránti megbecsülését akarta kifejezésre juttatni és ezzel is erősíteni azt a kapcsolatot, amely a közeljövőben a Vámegyed és Carouge (Genf) testvérvárosi szerződésével létrejön. Ajándéka: a képen látható „Szent Ist- ván-emlékkereszt”. Átérezve, hogy a magyarság számára mit jelent István király - a tiszteletére készített 110 cm magas aranyozott bronz keresztbe - első kiráCSODÁK Eső után Peti kutya és Cirmi cica ámulva nézték a felhőket, és közben annyira elgondolkodtak, hogy észre sem vették: az okos béka eltűnt.- Nahát, biztosan igaza volt a kis brekkencsnek - mondta egy kis idő múlva Peti kutya. - Nézd csak, Cirmi, az a felhő milyen gyorsan úszik az égen!- Hát persze, hiszen elkezdett fújni a szél is - mondta Cirmi okoskodva.- Jó, jó de a színe már nem is hasonlít a tejszínhabhoz, hanem szürke mint Csabi Csacsi az istállóból.- Tényleg! Én rosszat sejtek. Ideje lesz hazaindulnunk.- Igazad van, menjünk! Már az eső is csepereg. - Mondta Peti beleegyezően. Alig tettek pár lépést, az eső máris úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna, így hát futásnak eredtek. Már a falu határában voltak, amikor az esőcseppek egyre kisebbek lettek, mire befordultak az utcájukba, már el is állt az eső.- Húúú, brrr, de kifáradtam! - rázta meg magát Cirmi.- Hi, hi, úgy nézel ki, mint egy felborzolt toliseprű! - puk- kadozott Peti kutya a nevetéstől.- Te csak ne vigyorogj, ha látnád magad, nem nevetnél így. - vágott vissza Cirmi.- Hapci, kühüm, kühüm! Min nevettek ennyire, ilyen nagy zivatar után? Mindketten a hang irányába fordították a fejüket, de senkit sem láttak.- Az árok felöl jött a hang. - Mondta Peti.- Igen, már látom, az a barna faághoz hasonló valami! - kiáltott fel Cirmi.- Méghogy én, faághoz hasonló?! Kikérem magamnak, én a Nagy Földigiliszták ősi leszármazottja vagyok! - kiabálta sértődötten a gilisztahölgy.- Ezer bocsánat, ha megsértettük, kedves gilisztakisasszony! Bőrig áztunk és egymáson nevettünk. - Udvariasko- dott Peti kutya.- Ahogy az imént hallottam, a kedves kisasszonynak nem tett jót, ez a hirtelen jött eső.- Hát ami igaz, az igaz, eléggé prüszkölök, de fel kellett jönnöm ide a talajból, mert különben megfulladtam volna. - Mondta a Nagy Földiek leszármazottja, most már egy kicsit kedvesebben.- Hogyhogy megfulladt volna? - kérdezte Peti és Cirmi egyszerre.- Azért mert a járatainkat elöntötte a víz.- Akkor miért bújt a föld alá? — kérdezősködött tovább Cirmi.- Én nem odabújtam, hanem ott lakom! De ilyenkor, mikor hirtelen elered az eső, a talaj felső rétege annyira átázik, hogy kénytelen vagyok feljönni a napfényre, mert különben nem kapok elég levegőt. Most már sietnem kell, a nap is előbújt a felhők mögül. - Ezzel a giliszta, bámulatos gyorsasággal fúrta be magát, ismét a földbe. Cirmi Cica álmélkodva nézett a gyorsan eltűnő furcsa állatka után.- Látod Peti, milyen jó nekünk, hogy mi élvezhetjük a napsugarat, futkározhatunk a mezőn, nézegethetjük a felhőket! Szegény giliszták pedig ott dideregnek a földben, és egy nagy vihar a lakásukat is tönkreteheti.- Nem is biztos, hogy dideregnek, és ha akarják, a napfényt is láthatják, hiszen nekik.éppen az,a.dolguk,hogy, fellazítsák.. a talajt a növények számára, néha előbukkannak, de igazán a'júfatdtkban érzik jől'trt'dgúkát.'“ 'l'1J- Tudod Peti, elcsodálkoztam azon, hogy mennyi érdekes dolgot alkotott Isten. De jó lenne valamennyit felfedezni! ORSZÁGOS BIBLIAI ÉS HITTANVERSENY 3. forduló Ha kezetekbe vesztek egy naptárt és előre lapozgattok néhány oldalt, látjátok, hogy lassan szeptember végét ír a kalendárium. Itt az ideje, hogy postára adjátok címünkre (MEVISZ) a 2. forduló megoldásait. A füzetre írjátok rá a teljes neveteket! Már várjuk az ötletes megoldásokat; eddig ebben nem szűkölködtetek. Ha már lapozgatjuk ezt a képzeletbeli naptárt, menjünk tovább. A 3. forduló ideje közeleg. Idejét, helyét az Evangélikus Életben tesszük közzé, ezért az első feladatotok, hogy rendszeresen vegyétek kezetekbe egyházunk újságját. A további feladatok: KICSIKNEK: 1. Menjetek el a vasárnapi istentiszteletre és tágra nyílt szemekkel fedezzétek fel a templomotokat! Figyelmetek különösen az oltárra terjedjen ki. 2. Vegyétek elő az énekeskönyvünket! A 786-os es 787-es oldalon lévő szimbólumokat tanulmányozgassátok. Csak az egyházi esztendő jelképeit kell nézegetnetek a hozzá tartozó igével és a megfelelő oldalon lévő képekkel. (11 darabot találtok.) Egy kis segítség, pl. koronák csillaggal PETER HANDKE Dal a gyermekségről Mikor gyermek volt a gyermek, karját lóbálva járt, folyónak hitte a patakot, folyamnak a folyót, és tengernek ezt a pocsolyát. Mikor gyermek volt a gyermek, nem tudta, hogy ő gyermek, mindenben lelket érzett, és egynek érzett minden lelket. Mikor gyermek volt a gyermek, semmiről sem volt véleménye, nem voltak szokásai, gyakran ült törökülésben, nekifutás nélkül ugrott, forgó volt a hajában, és nem fintorgott fényképezés közben. FULOP ES BIBI Márk 1,40-45 Sziasztok! Láttátok a King Kongot? Én nem, mert nem engedték. Azért se alszok! Mérgemben elővettem a zseblámpámat, és a takaró alatt szörnyeset olvastunk Bibivel. Volt egy ember, akit szörnyeteggé változtatott egy betegség. A lepra. Nem is egy ilyen beteg ember volt. És sajnos van még- ma is. De most csak ez az egy ember a fontos. Mindenki félt tőle, mert csúnya volt és veszélyes. Akit csak megfogott, az mind elkapta tőle a szörnyűséget. A lepra gyógyíthatatlan, ezért az emberek messze elkerülték a leprásokat. Nem tudom, hogy, de ez az ember találkozott Jézussal. Jézus ezek szerint nem futott el, sőt, meg is érintette a beteget. És Jézus a leprást meggyógyította!- Mit tehetnék érted, hogy köszönjem meg? - kérdezte az ember, mert nagyon boldog volt. Jézus szigorúan ráparan- csolt: . - Vigyázz, senkinek el,nf mondd! ^mi v^led törtqit, titok. A ’tőszóiét egyedül Istené. Néki’tudod,'mivél tartozol... . ^És akkor az az ember .elfutott. De ahová csak ment, mindenütt elmondta, mi történt vele. Szegény Jézus meg nem mehetett sehova, mert a rengeteg ember még a pusztába is követte őt. Miért nem fogadott szót a meggyógyult leprás Jézusnak? És miért volt az rossz, hogy mások is meg akartak gyógyulni? SZilöjy 2>I3I PRÓBÁLD MEG! Gyöngyfűzés. Fadarabba szöget verünk, amelyre egy karikát akasztunk. így rögzítjük a szálakat, hogy össze ne akadjanak. íme, néhány szép minta. Gilbert Albert ötvösművész ajándéka FIATALOKNAK „Ha az Ür akarja és élünk...” Jak 4,15/á egyik öröme a szombat délután Amikor visszakaptuk a volt egyházi iskolát, ifjúságunk elhatározta, hogy „ha az Úr akarja és élünk” a nyáron több napos Ifjúsági Konferenciát rendezünk. Tervünket imádságainkban hordozva július 24-26-ig megtarthattuk a találkozót. Balassagyarmati, ipoly- szögi, csesztvei, szécsényi, mohorai és a szügyi fiatalok harmincán voltunk együtt. Gyülekezéskor örömmel tűztük ki az első keresztyének itt látható szimbólumát, a halat, mely alatt a nevünk volt olvasható. A reggeli és esti áhítatok a hitről szóltak, melyeket a gyülekezet lelkésze tartott. Felhívta a figyelmünket a Zsid 11 alapján arra, hogy mennyire kapcsolódik az első keresztyének jele az ige üzenetével: amint a hal nem tud víz nélkül élni, úgy nem élhet a keresztyén ember hit nélkül. Pénteken iskolánk igazgatója, Nagy Pál, községünk történetét ismertette. Utána „Evangélikus vagyok” címen a lelkész felesége tárta fel előttünk egyházunk múltját, őseink hitének harcát. Este bibliai vetélkedőt tartottunk, melyen mindenki nagy buzgósággal dolgozott. Ezt a szolgálatot Bérces Ildikó és Osztrozics Katalin ifjúsági tagok állították össze. Szombaton Deme Károly, salgótarjáni lelkész a Krisztus követő életről tett bizonyságot, előadása mély hatással volt mindnyájunkra. Délután Seben István galgagutai lelkész „Hogyan tovább?” címen szeretettel szólt és adott útmutatást a keresztyén életvitelhez. A Konferencia volt, amikor a közeli hegyre (Dudáska) kirándultunk. Itt játékos, sportos vetélkedők színesítették a programot. A lelkész gitárkísérete mellett új énekeket is tanultunk. Az esti áhítatot ebben a szép környezetben tartottuk, melynek szolgálatát Cservenák Anna ifjúsági tagunk végezte. A tábortűznél örvendező és hálás szívvel zengett szívünkből az ének! Vasárnap a záró istentiszteleten együtt vettük az Úr szent vacsoráját. Hálát adunk azért a megtapasztalásért, hogy imádságot meghallgató Urunk van, Aki úgy áldotta meg együttlétünket, hogy nehéz volt elbúcsúzni egymástól. Kovács Mária A harmadik Vasi Zenei Tábor Ebben az évben a Jer, dicsérjük Istent kezdetű énekünk foglalta össze egyhetes munkánkat, melynek során Isten dicséretében kívántunk néhány lépést tenni a gyülekezetek hasznára, s a magunk örömére. Zügn Tamás körmendi lelkész szervezte és vezette a tábort. Kérdőíveken, jelentkezési lapokon előre tájékozódott a résztvevők felől, s végül 8 csoportban került sor hangszeres oktatásra. Döntően billentyűsökön (harmonium, orgona) de volt - többnyire második hangszerükként - gitáros tanuló- csoport és furulya-fuvola csoport is. Ä 47 résztvevő, akik között győriek és budapestiek is voltak, négy szólamra osztva belekóstolt az énekkari munkába is. Augusztus 2-től 8-ig két lelkész, egy lelkészi munkatárs, két zenetanár, két teológus, valamint Csiz- mazia Béla soproni és Somogyi Éva alsósági kántor oktatott, illetve felügyelt a gyermekek munkájára, akik őszinte igyekezetét az olvasó előtt érzékelteti, hogy egy részük a gyakpjlást választotta nemegyszer, kánikulai időben, fürdőzés helyett. A körmendi gyülekezet és filiái - Hegyháthodász, Katafa, Szarvaskend - természetbeniekkel is jelentősen hozzájárultak a kielégítő napi ellátáshoz. Zügn Tamás felesége is segített a Körmendről kijáró Nagy Kálmánné szakácsnőnek és Giczi Nikoletta konyhai önkéntes mellett szükség szerint került a tábor lakói közül ügyes segítség az étkeztetéshez. - Orimagyarósdon egyre alkalmasabb lesz a hely egy- egy ilyen tábor gazdasági feladatainak ellátására és az elszállásolás megoldására. A jelentkezők számán kívül két dolog örvendeztetett bennünket. Először, hogy újra együtt lehettünk azokkal is, akik első táborunkig hangszer közelébe sem kerültek, viszont azóta gyülekezetükbén rendszeresen szolgálnak istentiszteleteken. Szépen játszanak néhány koráit. Tulajdonképpen ez az amiért a táborokat terveztük, szervezzük. Reméljük, ebben az évben is sikerült ezen az úton, a gyülekezeti, istentiszteleti éneklést segitő úton néhány indító, segítő mozdulatot együtt megtennünk. Kérjük a szülőket, nemkülönben a gyülekezeteket is, hogy teremtsék meg ezeknek a gyermekeknek a folytatás lehetőségét. Türelmesen, biztató szóval segítsék továbbhaladásukat. Örömünk volt azután a „hangverseny”. Abban a másfél órában versenyeztek egymással két kéz szorgalmas ujjai, amikor a Korál- iskola első darabját billegették, amikor a négyszólamú korálokat játszották és Bach kis F-dúr prelúdiumában is. Isten dicséretére igyekeztek. Úgy, mint a gitárosok, vagy furulyások, a rábapatyi trombitás, és a gitár mellett éneklő leányok. Végül a kórus énekelt. Azaz az egész tábor, gyerekekkel együtt a vezetők. Öt nap alatt három művet tanultunk meg. Befejezésül a Jer dicsérjük Istent énekeltük 4 szólamban, kísérettel. Velünk együtt örülhettek a szülők, akik hallhatták. A tábor idején, reggel-este, az egyházmegye lelkészei és egy teológus tartottak áhítatot, mely alkalmak hangsúlyozottan, példák segítségével is Isten dicséretére irányították a figyelmet. - Délutánonként fürdéssel hűsítettük magunkat, ami a napi 7 órás programmal lekötött idő mellett, a nagy melegben különösen is jól esett. Nehezen lehetett végét szabni, akárcsak az utolsó estén a tábortűznek. Rácz Miklós PÁLYÁZAT A MEVISZ költségvetéséből pályázatot Ér ki evangélikus ifjúsági közösségek, gyülekezeti ifjúsági közösségek, gyülekezeti ifjúsági körök, MEVISZ-cso- portok számára. A pályázat célja a közösségi ifjúsági munka támogatása, feltételeinek javítása. A pályázatnak tartalmaznia kell a közösség - nevét, címét, létszámát,- eddigi tevékenységének leírását,- terveit,- anyagi helyzetének leírását. Az elbírálásnál előnyben részesülnek azok, akik az alábbi célok valamelyikére kívánják fordítani az elnyert pénzt: 1. közösség szervezésének elősegítése, 2. programok szervezése, 3. tárgyi feltételek biztosítása (vetítő, hangszerek stb.), 4. kiadvány megjelentetése, 5. szociális jellegű munka vagy annak szervezése, 6. erdélyi, kárpátaljai, felvidéki kapcsolatok tartása. A szétosztásra kerülő összeg max. 150 000 Ft. A pályázatokat a kibővített elnökség őszi ülésén bíráljuk el. Beküldési batáridő: 1992. szept. 30. Elbírálás és visszajelzés: 1992. okt 3I-ig lyunk működéséhez és a magyar történelemhez kötődő területről kívánta beépíteni a kőanyagot. A kiválasztás - melyre dr. Szabó Zoltán professzor, a veszprémi egyetem tanára vállalkozott, - nem volt könnyű, hiszen nem dúskálunk ásványi kincsekben. De nem is az érték volt a fontos, hanem az, hogy földünk, népünk történelmének tanúi legyenek, mint a süttői vörösmárvány, a Dunakanyarban található andezit, gránitkövek, kőzetdarabok a recski kőfejtőből, féldrágakövek. A keresztszárak kereszteződésébe zempléni jáspisból Magyarország térképét alakította ki, közepébe pedig apró gyémántokból kirakott kis keresztet helyezett ezzel is kifejezve a kereszténységért ezer éve küzdő kis ország iránti tiszteletét. Az ajándékozás és a testvérvárosi kapcsolat kialakulásához hozzátartozik, hogy a Várnegyed polgár- mestere a Genf környékén élő magyarok, elsősorban dr. Luka László közvetítésével kapcsolatba került Ca- rouge-nak, Genf történelmi elővárosának polgármesterével s ennek a találkozásnak eredménye Gilbert Albert ötvösművész-ékszerész kiállítása a budavári Hadtörténeti Múzeumban. A kiállított tárgyak, ékszerek értéke nemcsak a művészi elgondolásban és kivitelezésben rejlik, hanem az alapanyag kiválasztásában is: ékszerek, asztali «díszek anyagai a tenger mélyéről származó különböző formájú és színű gyöngyök, a föld ősidejéből származó kövületek, gyökerek, megkövesedett fák, skarabeusok, „meteoriták”, kagylók, csigák... A kiállítás legszebb, csodálatos darabja a Hadtörténeti Múzeum tüzértermében a „Szent István-emlékkereszt" volt, amely augusztus 20-án végleges helyére, a Mátyás templom oltárára került. Emlékezetesek maradnak a Művész mondatai is, melyeket a kereszt gondolatáról, történetéről, saját érzéseiről mondott a kiállítás megnyitásakor. A sok szépséget feltáró és rendkívüli élményt nyújtó kiállítás szeptember 20-ig tekinthető meg. (Hadtörténeti Múzeum, Bp. I. kér. Tóth Árpád sétány 40.) Sebeiken Pálma „Egy lángot adok, ápold, add tovább...”- Székely János halálára 1992. augusztus 24-én hirtelen elhunyt marosvásárhelyi otthonában az erdélyi magyar irodalom egyik fáradhatatlan munkása, Székely János. Szívbetegsége ragadta magával. Kezéből kihullott ugyan a toll, szellemi és erkölcsi nagysága révén, amely a próza virágos mezején és a dráma katartikus elmélyülése által csillant fel, azonban továbbra is kortársunk lehet. Igen értékes életművet hagyományozott az utókorra. Pályája műfordításaival vette kezdetét (1953), majd verseskötettel kezdett kiteljesedni (1955). Az ötvenes évek derekától haláláig több mint húsz kötete jelent meg a Kriterion gondozásában és hazai kiadók segítségével. Olvasói figyelmét méltán bilincselhették le olyan drámái, mint a Caligula helytartója, a Hugenották, az Irgalmas hazugság, vagy Dózsa Györgyről írt sikeres, sokszor játszott történelmi darabja. Székely János legalapvetőbb írói élménye a kisebbségi sors vállalásának belső kényszere, amely mintegy kiegészül a kialakult emberi és közéleti valóság elvisel- hetőségének vagy éppen elviselhetetlenségének szörnyű dilemmájával. A lezártnak sohasem tekinthető kérdés- felvetésre - az anyaországban és kisebbségi környezetben - természetesen többféle válasz adható. Nem csupán említett, néhol egyháztörténelmi hátterű drámai alkotásai, hanem csiszolt esszéi és olyan kisregényei is erre a kérdésre próbálnak lényegében válaszolni, mint Az árnyék, a Soó Péter bánata és A nyugati hadtest. Szerepvállalásának, összmagyarsága szolgálatának megéltsége magában hordozza századunk erdélyi magyar irodalmi műveltségének klJbszikusnak mondható hagyományait. Művészetébe beleolvad a transszilvá- nizmus közösségformáló fegyelmezettsége, történelmi epizódok iránti érzékenysége Reményik Sándor, Áprily Lajos mély patriotizmussal átszőtt költészetétől és Tamási Áron, Nyirö József prózaművészetétől Kányádi Sándor, valamint Sütő András magyarságáig. Ezért lehet mostani szerény emlékezésem méltóságteljes mottója Reményik Sándor házsongárdi sírfelirata: „Egy lángot adok, ápold, add tovább...” Emléke maradjon velünk. Ifj. Tompó László
