Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-09-13 / 37. szám

Evangélikus Elet 57. ÉVFOLYAM 37. SZÁM 1992. SZEPTEMBER 13. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 13. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft Semmi sem lehet biztosabb lépcső az Isten szeretetéhez, mint az embernek embertársa iránti szeretete. Augustinus AZ ÖRÖM KÉT NAPJÁ EGYHÁZUNKBAN A TARTALOMBÓL A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ VISELJETEK GONDOT MAGATOKRA ÉS AZ EGÉSZ NYÁJRA Kossuth Lajos születésének 190-ik, halálának 100-ik évfordulója alkalmából az Országos Emlékünnep so-1 rozat keretében hálaadó istentiszteletet és ünnepi közgyűlést tart Tállyán, az.evangélikus templomban, 1992. szeptember 13-án, vasárnap délután 4 órakor. Igét hirdet: Szebik Imre püspök SAREPTA Előadást tart: Az evangélikus Kossuth címen dr. Fabiny Tibor teológiai professzor A politikus Kossuth címen dr. Jeszenszky Géza külügyminiszter 130 ÉVE ÖNÁLLÓAN A TÚR PARTJÁN Erre az ünnepi alkalomra minden érdeklődőt szeretettel hív és vár A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége EGYHAZUNK A MAGYARSÁG ÉLETÉBEN Előadás a Magyarok III. Világkongresszusán A III. Magyar Világkongresszuson sok értékes előadás hangzott el a különböző szekciókban. Ezek sorában a „Magyarság az ezredfordulón” sorozat keretében dr. Frenkl Róbert professzor „Testi-lelki egészségünk. Egészségkultúra - testkultúra” címen tartott előadást Egy előadássorozat foglalkozott az egyházak szerepével a magyarság életében. Egyházunkból két felkért előadó szólt a témához: Szokolay Sándor zeneszerző és dr. Fabiny Tibor professzor. Előadásaikat lapunkban folyamatosan közöljük. Augusztus hónap két utolsó napja nem különösebb ünnepnap. Az idén mégis azzá lett, sőt örömünneppé egyházunkban. Hat gimnáziumban gyüle­keztek tanévnyitó istentiszteletre diákok, tanárok és szülők. Az események­ről szóló tudósításunkat a nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázi­um megnyitásával kezdjük, mivel ez egyben országos tanévnyitó is volt a művelődési és közoktatási miniszter beszédével. A többiekről következő számunkban olvashatnak. (Szerk.) Tisztelt Kongresszus! A költő szavával: „Édes Nemzetem!”- A Magyarok Harmadik Vi­lágkongresszusa Kodály: Zrínyi Szózatával kezdődött! - E mű szó­lította meg az Önök lelkét! Nem véletlenül!- Zrínyi Miklós múltba, jelenbe, jövőbe világító üzenete mottónk lehet! - Legyen is! - ... Sőt - ... Örök aktualitásé az üzenete! - Ez megmaradásunk segítője is! Kodály Zoltán „éneklő élete” -, történelmünk újabb legnagyobb magyaljaként, - a „bizonytalanná - tett Jövőbe” kiált! ­Őseink drága üzenetét nemzeti imádsággá hevítette! - Nyelvemre vehetem hát e kodályi-üzenetet -, mely az „ötvenes évek” csodálatos „ürügy-nótája” lehetett! - Kodály e művét az akkori történelmi igaz­ságtalanság lobbantotta fel! - Mint egy titkos Jeladás - vissza­vonhatatlan nemzeti felkiáltás -, egy régi veszedelmet úgy élt újra! Nem csitítható e mondat mai aktualitása sem! - „Váljon nem hasonló-e az én mostani felkiáltá­som édes nemzetem tehozzád?” - Mert múlhatatlan erejű a felkiál­tás: „Ne bántsd a Magyart!”- A „területrabló hatalmak” morzsolásában mindig újraélhető volt e kiáltás! - Tatár... török... német... szovjet veszedelem ellen!- De nem szívszorító, ha még ma is kiáltanunk kell?- Ma - amikor végre, hosszú idő után szabadok lettünk! Nincs ide­gen katona földünkön! - De e sza­badság örömét megélni nem mer­jük! Gyáván elhesegetjük! - Hálát adni nem merünk? - Ami évtizede­kig elképzelhetetlennek tűnt, - azt pillanatok alatt megszokottá deg­radáljuk? Ne legyünk hálátlanok!- Bevezetőm senki számára ne tegye kétségessé, hogy értekezé­sünk kiírt témájáról szólok! Éppen arról!... Csak messzebbről közelít­ve! - De ma minden eddiginél „ne­vén nevezőbben” kell szólnom!- Többé nem a közélet tisztség­viselőjeként! - „Csak” „egyesszám első személyben"! S ez a „csak” a nem létező hatalmamból való ki­vonulásomat jelenti csupán... De nem visszavonulásomat! - Hitem, nemzetvállalásom életfogytiglani! Ezt azonban csak magamra nézve érzem egyre kötelezőbbnek! - De: más se tegye hitetlenségét, kételyeit másokra kényszeríthető módon „kötelezővé!”...- A demokráciát a tiszta és rom­latlanabb emberek lassan és elég ügyetlenül tanulják! - Semmi ru­tinjuk. .. Leszoktak az önálló gon­dolkodásról!- Magabiztosak persze a volt diktatúra képviselői! És egyre han­gosabbak a névtelen háttérben ma­radt „súgóik”!-A volt ideológusok átfogal­mazzák azokat a demokratikus követeléseinket melyeket „nem­rég önmaguknak címezhettek vol­na! Csak címet változtattak!- Most - féléves hallgatás után szólok! - melybe később a meg­próbáltatások bele is kényszerítet­tek... de betegségemből látható módon felépültem... Új életet pró­bálok!. .. s erről is csak a tájékozat­lanok őszinte érdeklődése miatt szólok!- De most hitemben, további magatartásomban megerősödve szólok, - számot adok, - főleg a „közös utat” vállalóknak, s más embertársaimnak is...- Főleg azt szeretném: ha szava­imat „koncentrált művekre" vált­hatnám ! - Istenre —, s hazára figye- lőbben!- Gondolataimat, érlelődő érzé­seimet - persze belül egyre inkább elcsendesedve -, egyesszámban is szeretném „rátok ragasztani'! - Megújuló erőm semmit sem fél a rámragasztott „kodálykodó” és „magyarkodó” magatartástól... sőt bátrabban és kényszerű okok­ból : direktebben „Kodálykodva és Magyarkodva” (a szó legneme­sebb értelmében) szeretném én is e kétesnek mondott küldetést vállal­ni! „Édes Hazámat akarom szol­gálni” Domokos-Pál-Péterekkel együtt én is! Remélem, hogy keve­sek kárára, s többek örömére!- Az emberség elválaszthatatlan hűségével, ragaszkodó szerelmével szeretem magyarságunk összes ke­servét! A „Magunkéit!” - Nem ha­zug és lapító szemérmességgel -, hanem éppen „nemzeti tartozása­im" mielőbbi kiegyenlítésével!- Be­fejezésre váró hatodik operám után - ígérem -, épp ideje hogy én, a „tékozló fiú”... annyi kalan­dozás után „hazatéijek”... s nem­zeti operát" újak e kihaló műfaj­ban...- Hiszem, hogy történelmünk sohasem kapott évszázadok óta ily tartósnak ígérkező Szabadságot! Belső felemelkedésünk visszahoz- hatatlan, el nem szalasztható al­kalma ez! Talán ezt egy emberséges, - er­kölcsre épülő Új Risorgimento-nak vágyhatom!...- A „címre”: „az egyházak a magyarság életében” - azzal sze­retnék visszautalni, hogy - a törté­nelmi egyházak hitét, s a magyar­ság nemzetté nemesülő megmara­dási vágyát a történelmi gondvise­lés kovácsolta össze elválaszthatát- lanul!- De - ideje, hogy ez a magyar­ságvállalás az egyházak életébe is visszatérjen, s újra összeforrjon! — ... Mert az elmúlt évtizedek rontó szelleme félt a hit és a nemzeti szel­lem összeforrasztásától... Egymás­tól elszakítva... külön börtönökbe kényszerítve szerette volna elpusz­títani... S Igaz ez Ma is! Kodály Zoltánnak is ez a máig érvényesülő .főbűne!” Hitét és ma­gyarságát európaivá, sőt egyete­messé merte Bartókkal együtt fej­leszteni! - Kár, hogy nagyjaink játszottsága a nagyvilágban nö­vekszik, míg idehaza, sajnos az anyaországban csökken!- Ebben az évben Kodály Zol­tán kettős évfordulóját pl. a nem­zet valóban hálaadással ünnep­li?... Halálának negyedszázados, születésének 110-ik évfordulóján: nem Őt kellene zenei életünknek mérlegre tennie, mert 0 méri már népét az örökkévalóság mérlegén!- Pedig az „ateisták uralma” nem nyújtott még valamennyire vonzó példát sem! A történelem nemes eredményeit az Isten-hívők a Lelkekbe Építették! Sőt egybe építették a hit és a kultúra templo­mait! - a nemzetek és az emberiség védelmére! - a Tovább-Élők oku­lására ! - Aki a mások hitét gyaláz- za, annak saját hitében sem bízha­tunk! Az Élet megismételhetetlen morális szentség!!!- A tehetség: művészetekben, tudósokban, politikusokban is, és az igehirdető papokban is, nevelő­inkben: újra örömszerző isteni-ve­zeték lehetne! Amiért a talentuma­inkat vkaptuk”! Áldás és nem átok! És nem pénzszerzési lehető­ség! - mert az csak „megveszi" a lelkeket és el is veszejti!... Nem a szórakoztatásért vagyunk! A mű­vészet sem! Elmélyítésért! Nem le­leplezésért! Felmutatásért! Még a tv és a rádió is többért van, mint amit hőskorában álmodni tudott! Erősítő, vigasztaló, ne­mesítő, gazdagító, - mindenütt - „fogható” hitet, műveltséget su­gárzó adó!... (Folytatás a következő számban) Szokolay Sándor Az EVT új főtitkára Konrad Raisert választották az EVT új főtitkárává Emilio Castro utódjaként. Konrad Raiser 54 éves, evangélikus lelkész, a rendsze­res teológia és ökumenika pro­fesszora a Bochumi Protestáns Teológiai Fakultáson. (EPS) Egyházunk megbecsülését, az is­kolaügyben tanúsított felelősségtu­datunk elismerését jelentette, hogy Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter a nyíregyházi nagytemplomban tartotta meg tan­évnyitó beszédét 1992. augusztus 30-án, ezen a kánikulai vasárna­pon. Á televízió révén az egész or­szág ott lehetett a templomban, és ha a tanévnyitót megelőző istentisz­teletből csak keveset közvetíthetett és az ünnepségből is csak a minisz­teri beszédet, mégis a legfontosab­bat mindenki megtudhatta: negy­vennégy év után ismét evangélikus iskola a Kossuth Lajos Gimnázium. Az istentiszteleten Szebik Imre püspök hirdette az igét Ezékiel 36,27 alapján, a liturgikus szolgá­latban Bozorády Zoltán esperes és Laborcziné Sztankó Gyöngyi lel­késznő is részt vett. A keresztyénség gyakori félreér­tése: Isten tilt és követel, parancsol és büntet. Isten azonban mielőbb bármit igényel tőlünk, előbb ad, ajándékoz. Elsősorban önmagát, hogy bizalom ébredjen iránta szí­vünkben, s így elrejtettséget, oltal­mat tapasztaljunk Nála. Isten rend­jét kínálja nekünk, hogy életet nyer­jünk erejét adja, hogy útjain jár­junk. így áldja meg Urunk az újra megnyíló Kossuth Lajos Gimná­ziumot tanáraival és diákjaival együtt. A miniszter beszédében többek között arról szólt, hogy indokolat­lan a félelem a mindössze két száza­lékos arányt jelentő egyházi isko­Ilyen egyszerűen, minden jelző nél­kül vonul be majd az Európai Egyhá­zak Konferenciájának az a Nagygyűlé­se, amit Prágában tart az EEK szep­tember Hl. között. A 10. nagygyűlés lesz ez, a munka­dokumentum szerint az összefoglaló téma így hangzik: Isten egyesit - Krisz­tusban új teremtés (God unites - in Christ a New Creation). Jellemző mó­don a legutolsó előkészítő fűzet cím­lapján már ez áll: az Európai Egyházak Konferenciája a nyugtalanság Európá­jában (CEC in a Europe of Turmoil). Az eredetiben csupa nagybetű. Európa ma valóban újra nyugtalan, izgalmas hónapokat él át, sokfelé újra zűrzavar tapasztalható. Ennek a nyugtalan Eu­rópának egyházait várja Prágába. (Ma már több, mint 100 tagegyháza van az EEK-nak.) Prága: az öt dombon épült, tízkerü­letű, gyönyörű város, a Moldva két partján elterülő cseh főváros, amit né­pe oly sok jelzővel látott már el. A leg­ismertebb talán az arany Prága (zlata Praha), de nevezik száztomyú Prágá­nak, Barokk városnak, Városok anyjá­nak, az egykori Német-római Biroda­lomban Caput Regni = a Birodalom Feje volt a neve. Európa földrajzi köz­pontjában, szivében helyezkedik el, s talán ez is ma jelképes lehet. Reméljük, hogy ez a szív egészségesen működik s belőle friss vér árad Európa egész ke­reszténységének testébe is... Európa: Három évvel a nagy fordu­latnak nevezett esztendő (1989) után, a lelkes, eufórikus hangulat után, ma új­ra betegnek tűnik ez a drága szeretett földrész, sóhajtozik, nyög, békesség, nyugalom, rend és kiegyensúlyozott esztendőkre vár sóvárogva. A berlini fal ledőlt, de mintha gadasági fal oszta­ná ketté a mai Európát, nincs többé vasfüggöny, de gazdasági vasfüggöny­ről lehet beszélni. Európa északi felé­ben magas életszínvonalon, igazán jó­létben élnek emberek, déli részén dö­rögnek a fegyverek, százezrek hagyják el otthonukat, polgári lakosok sebesül­nek meg, műemléképületek és kicsiny otthonok pusztulnak, s mig 12 állam az Egyesült Európa megalakulását ün­nepli, addig a volt Szovjetunió széthul­lása tapasztalható, gazdasági problé­láktól. Ezek értéket jelentenek, a társadalom többsége bizalommal van irántuk. A szellemi értékeken túl, főként az alsóbb osztályokban kell nagyobb súlyt kapjon a művé­szeti nevelés és a testedzés. A diák­évek fontos feladata az önismeret megszerzése. Andrásfalvy Bertalan után az is­kolának az istentisztelet keretében esküt tett, hivatalába beiktatott új igazgatója dr. Bánszki István nyitot­ta meg nagy horderejű beszéddel a Kossuth Lajos Gimnázium új tan­évét (a beszéd teljes szövegét az egyik későbbi számunkban közöl­jük). Az igazgató beszéde után kö­szöntők következtek. Dr. Frenkl Róbert országos fel­ügyelő köszönetét mondott mind­azoknak, akiknek a hite, szeretete, munkája benne van az újrakezdés­ben. Egyházunk büszke múltunk értékeire az iskolaügyben is, de a jövő miatt vállaljuk az újrakezdést - mondotta. Egyházi iskolában ta­nulni, ott tanítani azt jelenti, hogy a maximumot szeretném nyújtani. Kifejezte reményét, hogy az iskolai élet természetes folyamatában a di­ákok megértik a tudomány bölcses­ségének és az Isten bölcsességének üzenetét, harmóniáját. Dr. Virágh Pál c. államtitkár, a régió köztársasági megízottja an­nak jelentőségét hangsúlyozta, hogy az egyház ismét helyet kap, feladatot vállal a közművelődés­ben, az iskolaügyben. Utalt saját pályakezdésére, abban az egyházi PRÁGA 1992 mákkal és etnikai feszültségekkel. Szél­sőséges csoportok csapnak össze a rendőrökkel Németországban, s a munkanélküliség réme fenyeget millió számra embereket, határokat törölnek el a gyakorlatban gazdasági, kulturális, jogi téren néhány államban, másutt né­pek gyűlölik meg egymást, vagy félnek egymástól. Micsoda összetett kép: Eu­rópa?! Joggal tehetjük fel a kérdést éppen ebben az évben, 1992-ben: Quo vadis Európa? Hová mégy, Európa? Túl vagyunk az európa-központúság kísértésén Kolumbusz évében, amikor megtanultuk, hogy van tovább, van más földrész is és nem Európa a világ közepe, de nekünk, akik itt élünk, to­vábbra is fontos szeretett kontinen­sünk sorsa, hogyan is alakul e kettős gyökerű (zsidó-keresztény és görög- latin) gazdag műveltségű, sok kincsű Európa. Az EEK-1 joggal nevezik az európai ökumenének, hiszen benne képviselve van a keleti és nyugati kereszténység, ortodoxok, anglikánok és protestán­sok, és szoros szálak fűzik az európai római katolikus egyházakhoz is. Can­berra 1991, az Ausztráliában tartott Egyházak Világtanácsa legutóbbi vi­lággyűlése után sokan látják úgy, hogy az Európai Egyházak Konferenciájá­nak szerepe megnőtt. Egy földrész egy­házai jobban megértik egymást, mint más kontinensek hittestvéreit, a közös múlt, a közös kulturális környezet, a közös sors segíthet keresztényeknek is egymás jobb megismerésében és megér­tésében. Nem leértékelése ez az Egyhá­zak Világtanácsának, egyszerűen való­sághű megállapítás... Bármennyire ki­csiny is lett az egész világ és kicsiny faluhoz szokták hasonlítani azok, akik már megszokták a világméretekben gondolkodást, kicsiny falu, ahol min­denki tud mindenkiről mindent a hír­közlő eszközök révén, mégis egy-egy földrész lakói, mint egy család tagjai még többet tudnak egymásról s még szorosabb szálak fűzik össze a család­tagokat. A prágai EEK nagygyűlés előzményei közül kettőt szoktak kiemelni és jog­gal: 1. Az 1989-ben tartott bázeli kon­ferenciát vagy konvokációt (ahol orto­doxok, római katolikusok, anglikánok ifjúsági munka és Karácsony Sán­dor meghatározó szerepére. Nagy tetszést aratott dr. Endreffy Ildikó alpolgármester, aki egy Lu- ther-idézettel köszöntött, amit a re­formátor 1524-ben írt a német vá­rosok polgármestereihez a keresz­tyén iskolák felállításáról: „Annak okáért a tanács és a felső­ség kötelessége, hogy az ifjúságra a legnagyobb gondot és figyelmet for­dítsa. Minthogy az egész városnak vagyona, becsülete, teste és élete az ő kezükre van bízva, Isten és világ előtt nem tölthetik be hivatásukat, hogy ha minden erejükből éjjel és nappal nem munkálkodnak a város javán és felvirágoztatásán. Valamely város felvirágzása azonban nemcsak attól függ, hogy rengeteg kincset gyűjtenek és erős falakat, szép háza­kat építenek, hanem abban van a város igazi java és felvirágzása, bol­dogsága, üdve és ereje, hogyha minél több művelt, tudós, értelmes, tiszte­letre méltó jól nevelt polgára van. Ezek után tudnak kincseket és min­den jót gyűjteni, meg is tudják azo­kat tartani és helyesen is tudnak azokkal élni." Bachát László tanszékvezető ta­nár az egykori tantestület tagja a 45 évvel ezelőtti utolsó egyházi tanév­nyitóra emlékezett, felvillantva, mi­lyen értékektől fosztotta meg magát az iskolaállamosítással a társada­lom. Lábossá Lajos püspökhelyettes az öregdiákok nevében köszönte meg az Úristennek a megszégyenítést, nem remélték, hogy meg az ő életük­ben bekövetkezik ez az esemény. Reménységgel köszöntötte az isko­lát, a mai diákokat, tanárokat. Az ünnepséget Gergely Petra sza­valata és az énekkar szolgálata - Bárdos : Szeretet kantáta (lKor 13) - egészítette ki.-h­és protestánsok egyaránt jelen voltak, tehát a megszokott kereteken túllép­tek). 2. Az idén márciusban Budapes­ten tartott, protestáns lelkészek által kezdeményezett találkozót, amely „Ke­resztyén felelősségünk Európáért" cí­men tanácskozott. Más felekezetek képviselői megfigyelőként vettek részt. Jean Fischer, az EEK főtitkára elő­szavából hadd idézzek néhány szót a Prága' 1992 nagygyűléssel kapcsolat­ban: „Az 1990. év korai szakaszában tapasztalható lelkesedés eltűnt és a bo­nyolult valósággal kerültünk szembe, amiben még testvérháború is lehetséges és a megoszlás új falai épülhetnek... Európa újra szétszakadásának veszélye nagy kihívás az európai egyházak szá­mára... a 9. nagygyűlés (Stirling 1987) óta valóban sok minden történt Euró­pában, az európai helyzet egészen meg­változott és a prioritásokat (elsődlege­sen fontos témákat) a jövő határozza meg... a legfontosabb most is a szemé­lyes találkozás lehetősége lesz, a közös információcsere, az istentiszteleti élet közös élménye. Biblia-tanulmányaink, teológia-reflexióink az európai környe­zetet (kontextust) figyelembe véve lé­nyegesen meghatározó tényezők lehet­nek. ..” Hadd fejezzük be ezt a „prágai előze­test” stílszerűen Comenius szavaival. A nagy tanító a harmincéves háború végén (1648) könyvet kezdett írni, ször­nyű pusztítások és európai tragédiák után ilyen ebnen: Egyetemes tanácsko­zás az emberi dolgok megjobbításáért. Latin enne röviden: „Consultatio Ca- tholica”. Ez a hivő tudós többek között ezt úja: „Ameddig a világ terjed, addig kell, hogy kiterjedjen az iskola, a tudo­mány, a teológia, az állam és politika gondja és felelőssége. Minden szinten, a helyitől a világot átfogóig keresni kell, hogy miként vezethető az emberi együttélés a megsemmisülésből a meg­újulás felé". E cél érdekében egyetemes tanácskozást javasolt. Számomra szin­te alig-alig érthető, hogy az ő idejében valaki átlátott nemzeti határokon és európai méretekben mert gondolkodni és reménykedni. Comenius gondolatai­val, látásával és reménységgel indulok én is a prágai EEK-nagygyűlésre. dr. Hafenscher Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom