Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-08-16 / 33. szám
Tájékoztató a telekgerendási templom építéséről Evangélikus Élet 1992. augusztus 16. Egy mintaszerű istentisztelet Foton Egy évvel ezelőtt az Evangélikus Elet hírül adta, hogy Békés megye egyik kis községében Telekgerendáson új templom építését kezdték meg. Hetilapunk közölte a templom és a hozzá tartozó gyülekezeti helyiségek tervét, beszámolt az ünnepélyes alapkő-elhelyezésről is, midőn a szabad ég alatt, a leendő templom helyén felállított tábori oltárnál 1991. július 14-én, vasárnap, 10 gyermeket kereszteltünk meg. Mi történt azóta? Bizonyára érdekli ez az Evangélikus Élet olvasóit is. Még a múlt nyáron megkezdődött - az építkezés első ütemében - a templom építése. Az ősz folyamán felépültek a falak, s a torony. Elkészült a tető. A tél elmúltával folytatódott a munka. Megkezdődött a villany- szerelés, a belső és külső vakolás. Hamarosan sor kerül a festésre, meszelésre, valamint a nyílászárók szerelésére és mázolására. Hátra van még a templom belső berendezésének - szószék, oltár, padok - készítése. Jelenleg ez a legnagyobb gondunk és feladatunk. Hiányzik egy templomi célokra alkalmas harmonium is. Örömünkre szolgál, hogy a telekgerendási önkormányzat új harangot öntetett és adományoz a templomba. A harang már elkészült Gombos Lajos őrbottyám műhelyében. Annak is örülhetünk, hogy a Telekgerendás határában tevékenykedő Állami Gazdaság elvállalta, hogy az építkezés második ütemében felépítendő kiegészítő gyülekezeti helyiségek alapozását hamarosan elvégzi. Sokak önkéntes munkájával és áldozatával, valamint egyházi és állami támogatással épül az új templom. Egy Alapítvány is létesült a templom építésének és az új leánygyülekezet életének támogatására. az Alapítvány neve: „A Telekgerendási Templomért Alapítvány”, címe: Békéscsaba, Rózsa Ferenc tér 3. száma: OTP 619-006196-0. Amikor tájékoztatjuk a Kedves Olvasókat a templom építéséről, bizalommal kérjük mindazokat, akik készek segíteni az új templom építését, hogy adományaikat küldjék az alábbi címre: Evangélikus Leányegyházközség, 5675 Telekgerendás, Dózsa Gy. út 19., vagy a fent nevezett Alapítványra. Az új templom felszentelésének tervezett ideje 1992. szeptember 20. vasárnap délután 2 óra. A felszentelés szolgálatát dr. Harmati Béla püspök fogja végezni. Táborszky László Magyarországi evangélikus egyházunkban sokszáz istentiszteletet élnek át híveink. Nincs igazabb, vagy kevésbé igazi. Mégis meg merem kockáztatni: olyan istentiszteleten vettem részt július 25-én Foton, a második nyári kántorképzö tanfolyam zárásán, a templomban, amilyet mindig csak vágytam hallani, átélni. De hol az idő volt szűk, hol a felkészültség kevés, hol pedig az előkészítő munkát nem szánták rá azok, akik megtehették volna. Tulajdonképpen semmi különös nem történt, csak annyi, hogy élt ennek a tanfolyamnak fiatal vezetősége azokkal a lehetőségekkel, amelyek énekeskönyvünkben, az agen- dánkban már megfogalmazódtak, és amelyeket evangélikus eleink, mint drága örökséget hagytak ránk. Az istentisztelet az énekeskönyv 14. számú liturgiája szerint történt. Ezt „lutheri liturgiának” is szoktuk nevezni. Az istentiszteletet Bach egyik jeles nagy prelúdiuma nyitotta meg. Miközben hallgattuk, gyönyörködhettünk a fóti templom új orgonájának nemes hangzásában. A kezdő ének után a bevezető zsoltárt váltakozva énekelték a fiúk és a lányok, ahogyan arra módot ad az énekeskönyvi zsoltárok gyűjteménye a 18. sorszámtól. Majd a lelkészek énekelt mondataira válaszolt a gyülekezet kyriéval, glóriával. Sőt: a ritkán hallható „laudamus Te” is elhangzott. (Szintén váltakozva, az énekeskönyv 72. lapján írottak szerint.) A hitvallás a klasszikus Credo volt: a niceai. A főének előtt annak dallamára előjátékot hallottunk. Főének és igehirdetés a maga szép rendje szerint. A fiatal igehirdető János 20,31 alapján jól találta meg a hangot az ifjú szivekhez. Az istentiszteletbe építve el-elhangzott Buxtehude egyik kantátája énekkarra, két fuvolára, csellóra és orgonára. Majd egy motetta is helyet kapott a liturgiában. A gyónás a szokott módon történt, de az úrvacsora megint visz- szakapcsolódott a „lutheri” rendhez: énekelt sanctus és Agnus Dei (Szent, szent... és Krisztus, Isten Báránya). A Miatyánkot a gyülekezet, a szerzési igéket a lelkész énekelte. Minden fiatal az oltár elé járult, a még nem konfirmáltak áldást kaptak. Az úrvacsora alatt művészi rögtönzést, korálvariáció- kat hallottunk a „Készítsd magad” dallamára. Áhítat és szívből túlcsorduló öröm, a tanfolyamért való hálaadás és a búcsúzás szomorúságának érzései keveredtek a szívekben. Nekem ez alkalom azt juttatta eszembe, hogy ez egy igazi evangélikus istentisztelet, ahol az igét tisztán hirdetik, a szentségekkel élnek, a hívek énekelnek, és az Isten dicsőségére, a lélek gyógyulására gazdagon hangzik a szent zene. És mindezt a fiatalok maguk gondolták el, hozták létre és dolgoztak ékes véghezvitelén. Álljon itt a szolgálók neve: Ecsedi Zsuzsa karvezető, tanfolyamvezető, Ördög Endre teológus, lelki vezető, Bachorecz Katalin és Kovács László lelkészek, Kinczler Zsuzsa zenetanár, Wulf orgonaprofesszor Herfordból, és a hetven fiatal résztvevője - oktatók és hallgatók - a második nyári kántorképző tanfolyamnak. Trajtler Gábor Űj lehetőségek és kihívások Közép- és Kelet-Európáhan Teológiai hallgatók II. ökumenikus szemináriuma Potsdamban Immár második alkalommal találkoztak egymással Közép- és Ke- let-Európa református, evangélikus és orthodox teológiai hallgatói a történelmi nevezetességű Potsdam városában. (Az első találkozót 1991-ben Bossey-ban tartották.) A résztvevők azt kutatták, milyen esélyei vannak ma a keresztyén bizonyságtételnek, és azt, hogy milyen kihívásokkal kell az egyháznak szembenéznie. Érdekes módon a legjelentősebb számú csoport az orthodoxoké volt, akik orosz, lengyel, bolgár, román, szerb nemzetiségűek voltak. A reggeli és esti áhítatokat az ő többszólamú énekük keretezte. A szeminárium indiai alelnöke bevezetőjében a következőket hangsúlyozta: Közép- és Kelet- Európában nagyon rövid idő alatt igen jelentős társadalmi változások történtek. Figyelemre méltó, hogy Nyugat nagyobb szervezetekbe tömörül,''" Kelet inkább szétválik, kisebb egységekre tagolódik. Ez a két ellentétes tendencia feszültségeket szül. Mi, keresztyének ezekből a feszültségekből jövünk, hogy az egy Megváltóról valljunk. Lehet, hogy a felekezetek elválasztanak, de az alap közös: keresztyén identitásunk. Sürgősen egy közös textust kellene találnunk, mely közös lelki táplálékunk lehet a különböző kontextusokban (társadalmi helyzetekben). A napi program reggel kisebb csoportokban bibliatanulmánnyal kezdődött, majd plenáris ülés következett, egy-egy ország képviselői pódiumbeszélgetésen válaszoltak a nekik feltett kérdésekre. Délután kisebb csoportokban folyt tovább a munka. Szinte minden ország résztvevői beszámoltak arról, hogy egyházuknak komoly kihívást jelent a karizmatikus mozgalmak jelentkezése, tevékenysége. Tipikus példa volt erre a szeminárium egyik résztvevője, aki prágai evangélikus teológiai hallgató, de a Hit Gyülekezetének tagja ugyanakkor. Ez kihívás számunkra, és e kérdésben a konferencián nem is tudtunk konszenzusra jutni. Az orosz orthodox csoport örömmel újságolta, hogy a templomok előtt sorban állnak a keLelkészavatás A gyülekezet fennállása óta (1872) csak egyszer, 35 évvel ezelőtt volt Rákospalotán lelkészavatás. Akkor, egy hideg januári vasárnap 1957. január 6-án Or- dass Lajos püspök avatta lelkésszé Szabó István, jelenlegi dunaegyházi lelkészt. Mt 3,13-19 alapján arról prédikált, mit is jelent, hogy a menny megérkezett a földre. Akkor annak örültünk, hogy gyülekezetünk végzett teológusa a „kispadról”, ami neki a gyárimunkás sorsot jelentette végre elindulhat a lelrv - I Most 1992. június 27-én, amikor a szülők, a békéscsabai gyülekezetből jöttek és a palotaiak szeretete átölelte a két lelkészjelöltet, vajon ki gondolt már arra, hogy ezek a fiúk, Baranka György és Sikter János, amikor elkezdték tanulmányaikat, más volt itt az élet. Itt voltak a szovjet csapatok, volt ÁÉH, az egyház beszorítva a templomfalak közé és kevés fiatalnak volt elhi- vatása ilyen közegben szolgálni. Hálásak 'vagyunk e Istennek azért, hogy mindez már a múlté. Ajtók sora nyílott meg előttünk, tervezhetünk, építhetünk. Rossz volt talán Harmati Béla püspök textusválasztása? 2Tim 1,7: „Nem a csüggedés lelkét adta nékünk az Isten...” Miért kellene itt és most csüggedni? Mert erőnkfeletti, szédületes amiben .élünk és ami vár ránk. Igehirdetésében a püspök egyik mondatában utalt rá, hogy magasban dolgozóknak azt tanácsolják : „Ha szédülsz, nézz fölfelé!” Magam is dolgoztam állványon és szédültem és néztem fölfelé. És azt tapasztaltam, legjobban akkor féltem, amikor még egy nem kész állványra, egy nem kipróbáltra kellett felmennem dolgozni. resztelésre várók. Novoszibirszk- ben egyetlen istentiszteleten 50 felnőttet kereszteltek. Az orthodox theológián újabban nőhallgatók is tanulnak. Mindezek csak apró pillanatképek, de igen jellemzőek és irányt mutatnak, hol és hogyan végezzük missziói munkánkat. Tóth Sándor Rákospalotán Míg a püspök prédikált, arra gondoltam, még csak épülő állványzat hazánk és benne egyházi formálódó struktúránk, ahol magunk alól is ki kell szedni a nem ép pallót és függve ég és föld között kell váltanunk. És egyszer a mi általunk épített állványzatot is lebontják és a falon meglátszik, amit csináltunk. Istennek felelünk azért, mit ítélünk korhadtnak, és mit mutat az a templom, ahol. szolgálunk, amikor ezt az állvány sort lebontják. Könnyen elcsüggedhetnek ezek a fiúk, ha ebbe belegondolnak. Értem már, jó a textusválasztás: „Nem a csüggedés lelkét, hanem az erő, szeretet, józanság lelkét adta nékünk az Isten." így már indulhatnak Baranka György, haza Békés megyébe, Sikter János már feleségével, Csizmazia Ágnessel együtt Somogyor- szágba. Szülőknek, gyülekezetnek jó hallani: Szeretettel várják őket. „Nem kívülről, hanem felülről irányítottak legyetek...! Ne csüggedjetek szép szolgálat vár rátok. Adjátok tovább mindazt amit kaptatok.” A felavatott lelkészeket testvéri csókkal köszönti a püspök, majd megáldja őket. A segédkező és jelenlévő lelkészek igével és kézrátétellel áldást mondanak, majd éneklik a konfirmát. Istenem, köszönöm, hogy két evangélikus lelkésszel megint többen vagyunk! Köszönöm, hogy vannak otthonok, ahonnan lelkészeket kap egyházunk. Köszönöm, hogy van Teológiánk, ahol felkészülhetnek a lelkészi szolgálatra. Köszönöm, hogy ezt a két testvérünket eddig is gyülekezetek szerették és ezután is szeretni fogják. Bolla Árpád A MAGYAROK III. VILÁGKONGRESSZUSA A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE 1992. augusztus 19-21 között VILÁGKONGRESSZUST rendez a Budapest Kongresszusi Központban. A megnyitás előestéjén, augusztus 18-án kedden a főváros több templomában felekezetenként tartanak istentiszteleteket. A Deák téri templomban lesz evangélikus istentisztelet du. 6 órakor. Az istentiszteleten szolgálnak: dr. Harmati Béla püspök Szebik Imre püspök Gémes István lelkész (Stuttgart) Pátkay Róbert püspök (London) Az istentiszteleten a Fóti Kántorképző Énekkara szolgál ifj. Hafenscher Károly vezényletével. Ugyanebben az órában a budai Mátyás templomban katolikus, a Kálvin téren református, a Nagy Ignác utcában unitárius és a Dohány utcai zsinagógában is lesznek istentiszteletek. Az ünnepélyes megnyitó a Budapest Kongresszusi Központban 19-én, szerdán de. 10 órakor kezdődik. Megnyitót mond Csoóri Sándor, a MVSZ elnöke, a világkongresszust köszönti Antall József miniszterelnök. A külföldi magyarság nevében beszédet mond: Tőkés László református püspök, Teller Ede atomfizikus és Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus közössége elnöke. Az előadások sorában szerepel egyházi vonatkozású is. Augusztus 21-én, pénteken du. 2 órakor „Az egyházak a magyarság életében” címmel tartanak előadást a következő előadók: Balczó András, Blankenstein Miklós, Fabiny Tibor, Hegedűs Lóránt ref. püspök, Szokolay Sándor, Ortutay Elemér (Kárpátalja), Schweitzer József főrabbi, P. Szőke János és Tempfli József nagyváradi püspök. Aki rendszeresen olvassa az Evangélikus Életet, minden nyáron találkozhat egy beszámolóval több éve kezdődő, azóta is élő kapcsolatunkról a Mariehamn-i Gyülekezettel. Azt gondolom, a testvérvárosi, testvérgyülekezeti kapcsolatok akkor érnek valamit, ha mind a két fél úgy érzi, hogy kapott valamit. Valami olyat, amit sohasem kapott volna, ha ez a kapcsolata meg nem lett volna. Mi is ezért örülünk évenként újra ennek a kapcsolatnak, mert mindig kapunk valamit - a szép utazáson kívül valami maradandó élményt is, - s jólesik évről évre megtapasztalni Isten kegyelmét, hogy mi az, amit rajtunk keresztül adni tud testvéreinknek. 51-en utaztunk látogatóba hozzájuk az aszódi gyülekezetből: Nekem külön örömömre is szolgák, hogy 23-an fiatalok, sokan frissen konfirmáltak, így különösen is könnyű volt naponként közösen együtt lenni az Útmutató igéje mellett, vagy közös istentiszteleteken. Az útvonal (Magyarország) Aszód, Berlin, Stockholm, Marie- hamn (Finnország) volt odafelé. Gondoskodó szeretetük már a hajójegy lefoglalásánál kezdődött, s az ott töltött három és fél nap alatt csak folytatódott. A fiatalabbak a lembőtei Ifjúsági Táborban kaptak helyet, ahol a csoport többi tagja is többször megfordult a közös istentiszteleten a gyermektábor zárásán, a tábortűznél és a szaunában. Szűnni nem akaró esti énekO Alandi nyár lésben ahol az álandi vendéglátók és az aszódi csoport felváltva énekelt éjszakába menően s tanította meg egymást hálaadó énekre és népdalra. Az együttlét egyik fontos eseménye a közös istentisztelet volt, ahol átadtuk egymásnak az ajándékokat és megköszöntük a gyülekezetünk számára karácsonyi ajándékba vásárolt fénymásolót, amelyet azóta nagy áldással használ lelkészünk mindennapi gyülekezeti munkájában, különösen a gyerekmunkában. A Szent Iván napi események mindig nagy élményt jelentenek számunkra. Érdekes volt hallani magyarországi evangélikus fülünkkel Keresztelő Szent János náluk betöltött szerepét liturgikus életükben és északi népszokásaikban. A gyülekezet tagjai közül sokan Észtországban és Izlandon voltak más közös egyházi eseményen, mégis jólesett, hogy vezető lelkészük, Stefan Snellmann feleségével együtt ezt a néhány napot reggeltől késő éjszakáig velünk töltötte, és hogy régi barátaink Gunilla, Mió, Katrin, és Péter mérhetetlen lelkesedéssel szervezték mindennapjainkat. S hogy búcsúzáskor mit köszöntek Ők nekünk? Nem csak az ajándékba kapott rézgyertyatartókat, hanem Istentől megszentelt közös énekléseinket, a vidám és komoly beszélgetéseket, melyekről kiderült, hogy jelenlegi romló gazdasági helyzetükben a mi vendéglátásunk boldog jótétemény volt, melyben szerettek volna valamit visszaadni abból, amit egyházunk, országunk jónak nem mondható gazdasági helyzet mellett is tesz a menekültekkel napjainkban. A visszaút Svédországon, Dánián, Németországon, Ausztrián át igazán segített egy érettebb közösségi élet és szokások megszerzésében és kialakításában. Köszönjük Istennek, hogy ilyen keresztyén hitet mindennap gyakorló, igazán példamutató testvérgyülekezettel ajándékozott meg minket. Fischlné Dr. Horváth Anna OLVASÓI LEVÉL Unokáztatás közben fényképeket nézegettünk. Előkerült egy csoportkép. 1957. Fót van a hátlapján. Emlékezetem szerint papgyerek-konferencia volt az elnevezése. Magam első gyermekemet várva, szolgáló férjemet kísértem el, mindketten papgyerekek lévén. Akiknek van ilyen képe, és esetleg a nevek is, keressük a kapcsolatot, vajon kivel - mi történt azóta, 1957. augusztusa óta? Ehhez kérem szives segítségét, mint olvasói levélnek közreadását, vagy esetleg „gyökér” keresés címmel beépíthető egy emlékeztetésbc. Aki többet tud erről az alkalomról, megírhatná. Esetleg találkozót lehetne hirdetni^ vagy egy sorozatot az Evangélikus^ Életben. Az Úr velünk - áldása legyen rajtunk. Testvéri köszöntéssel: 1992. júL 28. Magassy Sándorné (Urban Margit) A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány ösztöndíjpályázata I. Az Alapítvány ösztöndíjainak célja: a magyar protestantizmus hitbeli, erkölcsi és művelődési örökségének ápolására, gazdagítására magas színvonalon képes protestáns értelmiségiek nevelésének, tanulásának támogatása szociálisan hátrányos helyzetű tehetséges diákok kiválasztásával. II. A fenti célt három síkon igyekszik megvalósítani: 1. Olyan középiskolai tanulók támogatásával, akik a jelenlegi értékelési rendszerben 4,5-es vagy ennél jobb tanulmányi eredményt érnek el (vagy egy új rendszerben ennek megfelelőt!); vagy valamelyik tárgy területén kiemelkedő, rendkívüli tehetségre valló jegyeket mutatnak és a mindenkori szociális mutatók szerint szüleik illetve eltartóik anyagi helyzete nem, vagy alig tenné lehetővé az illető gyermek magasabb iskoláztatását (az ide vonatkozó jövedelmi határok mindig az időszerű helyzetnek megfelelően bírálandók Ü 1 . 2. Olyan középiskolai tanárjelöltek tanulmányainak (mind belföldi, mind külföldi formában) elősegítése, akik szociális helyzetük és tanulmányi eredményük (4,5-es vagy annál jobb átlag) alapján támogatandók és a támogatás fejében az ösztöndíj folyósítási tartalmával megegyező időre vállalnák a tanítást valamely protestáns iskolában. 3. Olyan kisebbségi magyar fiatalok (elsősorban lelkészek és tanárok) pénzügyi támogatása, akik a megfelelő tanulmányi eredményen (4 egészen felüli átlag) és a szociális helyzeten túl vállalják, hogy visz- szaternek az őket küldő közösségbe. ül. Az alapítvány által nyújtott pénzügyi támogatás mindig meghatározott egyénre es időre (egy félév - egy szemeszter) szól. • IV. Az ösztöndíjas elveszíti az ösztöndíjat- ha szociális helyzete kedvezően változott;- ha félév alatt a tanulmányi eredénye leromlott;- vagy ha fegyelmi (erkölcsi) okokból a támogatásra méltatlanná vált. V. Az ösztöndíjakat az Alapítvány által összeállított (vizsga) bizottság ítéli oda az előzetes ajánlások (tanulmányi eredmény, tanári és/vagy lelkészi javaslatok, versenyeredmények stb.) és a bizottsági elbeszélgetés alapján. Különösképpen hangsúlyozzuk azt, hogy az Alapítvány létrehozói pedagógiai optimizmussal nem „kész”, hanem fogékony, nyitott személyiségű fiatalokat akarnak támogatni, akik nemcsak őrjzni, hanem gyarapítani is képesek lesznek a refor- mációs örökséget és a magyar nemzeti kultúrát. VI. Pályázhatnak protestáns diákok a) egy részletes önéletrajzzal (amelyben a szociális helyzetet a valóságnak megfelelően kérjük bemutatni), b) tanári és/vagy lelkészi ajánlással (az Alapítvány az egyházi kötődést önkéntes, belülről fakadó nevelési célnak és nem formális előfeltételnek tekinti!), c) tanulmányi eredményeket igazoló dokumentumokkal. VII. Az Alapítvány elsődlegesen olyan fiatalokat támogat, akik más alapítványoktól, szervezetektől nem kaptak ösztöndíjat. VID. Az alapítvány a későbbiekben segíteni kívánja a középiskolai tanulmányait otthon folytató, hátrányos társadalmi helyzetű és szórványban élő tehetséges kisebbségi magyar diákokat is, s pénzügyi helyzetéhez képest tehát minden elszakított magyar protestáns közösség gyermekeinek is hirdet pályázatot. Feltételei a hazaiaknak megfelelőek (a kikerülhetetlenül szükséges módosításokkal). IX. Áz Alapítvány támogatási arányait és támogatott diákok tanulmányi-szakmai irányultságát nem tekinti véglegesnek. Lehetőségeihez és a szükséglethez képest fogja azokat meghatározni. Ezért ebben az évben néhány nem tanárjelölt egyetemi és főiskolai hallgatónak is adunk ösztöndíjat. A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány ösztöndíjait most 1992. szeptember-december és 1993. január hónapokra hirdeti meg. Összege személyenként havi 3000 Ft, egyetemistáknak havi 4000 Ft. Pályázati határidő: 1992- szeptember 30. Cím: MPTA. 1083, Budapest, Baross u. 113/a (az Alapítvány számlaszáma: Kultúrbank Rt. MNB-219 93040 Magyar Protestáns Tanulmányi alapítvány.