Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-16 / 33. szám

Tájékoztató a telekgerendási templom építéséről Evangélikus Élet 1992. augusztus 16. Egy mintaszerű istentisztelet Foton Egy évvel ezelőtt az Evangélikus Elet hírül adta, hogy Békés megye egyik kis községében Telekgerendá­son új templom építését kezdték meg. Hetilapunk közölte a temp­lom és a hozzá tartozó gyülekezeti helyiségek tervét, beszámolt az ün­nepélyes alapkő-elhelyezésről is, midőn a szabad ég alatt, a leendő templom helyén felállított tábori ol­tárnál 1991. július 14-én, vasárnap, 10 gyermeket kereszteltünk meg. Mi történt azóta? Bizonyára ér­dekli ez az Evangélikus Élet olva­sóit is. Még a múlt nyáron megkezdő­dött - az építkezés első ütemében - a templom építése. Az ősz folya­mán felépültek a falak, s a torony. Elkészült a tető. A tél elmúltával folytatódott a munka. Megkezdődött a villany- szerelés, a belső és külső vakolás. Hamarosan sor kerül a festésre, meszelésre, valamint a nyílászárók szerelésére és mázolására. Hátra van még a templom belső berendezésének - szószék, oltár, padok - készítése. Jelenleg ez a legnagyobb gondunk és felada­tunk. Hiányzik egy templomi cé­lokra alkalmas harmonium is. Örömünkre szolgál, hogy a te­lekgerendási önkormányzat új ha­rangot öntetett és adományoz a templomba. A harang már elké­szült Gombos Lajos őrbottyám mű­helyében. Annak is örülhetünk, hogy a Telekgerendás határában tevékenykedő Állami Gazdaság el­vállalta, hogy az építkezés máso­dik ütemében felépítendő kiegészí­tő gyülekezeti helyiségek alapozá­sát hamarosan elvégzi. Sokak önkéntes munkájával és áldozatával, valamint egyházi és állami támogatással épül az új templom. Egy Alapítvány is létesült a templom építésének és az új le­ánygyülekezet életének támoga­tására. az Alapítvány neve: „A Telekgerendási Templomért Ala­pítvány”, címe: Békéscsaba, Ró­zsa Ferenc tér 3. száma: OTP 619-006196-0. Amikor tájékoztatjuk a Ked­ves Olvasókat a templom építé­séről, bizalommal kérjük mind­azokat, akik készek segíteni az új templom építését, hogy ado­mányaikat küldjék az alábbi címre: Evangélikus Leányegy­házközség, 5675 Telekgerendás, Dózsa Gy. út 19., vagy a fent nevezett Alapítványra. Az új templom felszentelésének tervezett ideje 1992. szeptember 20. vasárnap délután 2 óra. A fel­szentelés szolgálatát dr. Harmati Béla püspök fogja végezni. Táborszky László Magyarországi evangélikus egy­házunkban sokszáz istentiszteletet élnek át híveink. Nincs igazabb, vagy kevésbé igazi. Mégis meg me­rem kockáztatni: olyan istentiszte­leten vettem részt július 25-én Fo­ton, a második nyári kántorképzö tanfolyam zárásán, a templomban, amilyet mindig csak vágytam halla­ni, átélni. De hol az idő volt szűk, hol a felkészültség kevés, hol pedig az előkészítő munkát nem szánták rá azok, akik megtehették volna. Tulajdonképpen semmi különös nem történt, csak annyi, hogy élt ennek a tanfolyamnak fiatal vezető­sége azokkal a lehetőségekkel, ame­lyek énekeskönyvünkben, az agen- dánkban már megfogalmazódtak, és amelyeket evangélikus eleink, mint drága örökséget hagytak ránk. Az istentisztelet az énekeskönyv 14. számú liturgiája szerint történt. Ezt „lutheri liturgiának” is szok­tuk nevezni. Az istentiszteletet Bach egyik jeles nagy prelúdiuma nyitotta meg. Miközben hallgat­tuk, gyönyörködhettünk a fóti templom új orgonájának nemes hangzásában. A kezdő ének után a bevezető zsoltárt váltakozva éne­kelték a fiúk és a lányok, ahogyan arra módot ad az énekeskönyvi zsoltárok gyűjteménye a 18. sor­számtól. Majd a lelkészek énekelt mondataira válaszolt a gyülekezet kyriéval, glóriával. Sőt: a ritkán hallható „laudamus Te” is elhang­zott. (Szintén váltakozva, az éne­keskönyv 72. lapján írottak sze­rint.) A hitvallás a klasszikus Cre­do volt: a niceai. A főének előtt annak dallamára előjátékot hallot­tunk. Főének és igehirdetés a maga szép rendje szerint. A fiatal igehir­dető János 20,31 alapján jól találta meg a hangot az ifjú szivekhez. Az istentiszteletbe építve el-elhangzott Buxtehude egyik kantátája ének­karra, két fuvolára, csellóra és or­gonára. Majd egy motetta is helyet kapott a liturgiában. A gyónás a szokott módon tör­tént, de az úrvacsora megint visz- szakapcsolódott a „lutheri” rend­hez: énekelt sanctus és Agnus Dei (Szent, szent... és Krisztus, Isten Báránya). A Miatyánkot a gyüle­kezet, a szerzési igéket a lelkész énekelte. Minden fiatal az oltár elé járult, a még nem konfirmáltak ál­dást kaptak. Az úrvacsora alatt művészi rögtönzést, korálvariáció- kat hallottunk a „Készítsd magad” dallamára. Áhítat és szívből túlcsorduló öröm, a tanfolyamért való hála­adás és a búcsúzás szomorúságá­nak érzései keveredtek a szívek­ben. Nekem ez alkalom azt juttatta eszembe, hogy ez egy igazi evangé­likus istentisztelet, ahol az igét tisz­tán hirdetik, a szentségekkel élnek, a hívek énekelnek, és az Isten di­csőségére, a lélek gyógyulására gazdagon hangzik a szent zene. És mindezt a fiatalok maguk gondolták el, hozták létre és dol­goztak ékes véghezvitelén. Álljon itt a szolgálók neve: Ecsedi Zsuzsa karvezető, tanfolyamvezető, Ör­dög Endre teológus, lelki vezető, Bachorecz Katalin és Kovács László lelkészek, Kinczler Zsuzsa zenetanár, Wulf orgonaprofesszor Herfordból, és a hetven fiatal résztvevője - oktatók és hallgatók - a második nyári kántorképző tanfolyamnak. Trajtler Gábor Űj lehetőségek és kihívások Közép- és Kelet-Európáhan Teológiai hallgatók II. ökumenikus szemináriuma Potsdamban Immár második alkalommal ta­lálkoztak egymással Közép- és Ke- let-Európa református, evangéli­kus és orthodox teológiai hallgatói a történelmi nevezetességű Pots­dam városában. (Az első találko­zót 1991-ben Bossey-ban tartot­ták.) A résztvevők azt kutatták, mi­lyen esélyei vannak ma a keresz­tyén bizonyságtételnek, és azt, hogy milyen kihívásokkal kell az egyháznak szembenéznie. Érdekes módon a legjelentősebb számú csoport az orthodoxoké volt, akik orosz, lengyel, bolgár, román, szerb nemzetiségűek vol­tak. A reggeli és esti áhítatokat az ő többszólamú énekük keretezte. A szeminárium indiai alelnöke bevezetőjében a következőket hangsúlyozta: Közép- és Kelet- Európában nagyon rövid idő alatt igen jelentős társadalmi változá­sok történtek. Figyelemre méltó, hogy Nyugat nagyobb szervezetekbe tömörül,''" Kelet inkább szétválik, kisebb egy­ségekre tagolódik. Ez a két ellenté­tes tendencia feszültségeket szül. Mi, keresztyének ezekből a fe­szültségekből jövünk, hogy az egy Megváltóról valljunk. Lehet, hogy a felekezetek elválasztanak, de az alap közös: keresztyén identitá­sunk. Sürgősen egy közös textust kel­lene találnunk, mely közös lelki táplálékunk lehet a különböző kontextusokban (társadalmi hely­zetekben). A napi program reggel kisebb csoportokban bibliatanulmánnyal kezdődött, majd plenáris ülés kö­vetkezett, egy-egy ország képvise­lői pódiumbeszélgetésen válaszol­tak a nekik feltett kérdésekre. Délután kisebb csoportokban folyt tovább a munka. Szinte minden ország résztvevői beszámoltak arról, hogy egyhá­zuknak komoly kihívást jelent a karizmatikus mozgalmak jelentke­zése, tevékenysége. Tipikus példa volt erre a szeminárium egyik résztvevője, aki prágai evangélikus teológiai hallgató, de a Hit Gyüle­kezetének tagja ugyanakkor. Ez kihívás számunkra, és e kérdésben a konferencián nem is tudtunk konszenzusra jutni. Az orosz orthodox csoport örömmel újságolta, hogy a temp­lomok előtt sorban állnak a ke­Lelkészavatás A gyülekezet fennállása óta (1872) csak egyszer, 35 évvel ezelőtt volt Rákospa­lotán lelkészavatás. Akkor, egy hideg januári vasárnap 1957. január 6-án Or- dass Lajos püspök avatta lelkésszé Sza­bó István, jelenlegi dunaegyházi lel­készt. Mt 3,13-19 alapján arról prédi­kált, mit is jelent, hogy a menny megér­kezett a földre. Akkor annak örültünk, hogy gyülekezetünk végzett teológusa a „kispadról”, ami neki a gyárimunkás sorsot jelentette végre elindulhat a lel­rv - I Most 1992. június 27-én, amikor a szülők, a békéscsabai gyülekezetből jöttek és a palotaiak szeretete átölelte a két lelkészjelöltet, vajon ki gondolt már arra, hogy ezek a fiúk, Baranka György és Sikter János, amikor elkezd­ték tanulmányaikat, más volt itt az élet. Itt voltak a szovjet csapatok, volt ÁÉH, az egyház beszorítva a templom­falak közé és kevés fiatalnak volt elhi- vatása ilyen közegben szolgálni. Hálá­sak 'vagyunk e Istennek azért, hogy mindez már a múlté. Ajtók sora nyílott meg előttünk, tervezhetünk, építhe­tünk. Rossz volt talán Harmati Béla püs­pök textusválasztása? 2Tim 1,7: „Nem a csüggedés lelkét adta nékünk az Is­ten...” Miért kellene itt és most csüg­gedni? Mert erőnkfeletti, szédületes amiben .élünk és ami vár ránk. Igehirdetésében a püspök egyik mondatában utalt rá, hogy magasban dolgozóknak azt taná­csolják : „Ha szédülsz, nézz fölfelé!” Ma­gam is dolgoztam állványon és szédül­tem és néztem fölfelé. És azt tapasztal­tam, legjobban akkor féltem, amikor még egy nem kész állványra, egy nem kipróbáltra kellett felmennem dolgozni. resztelésre várók. Novoszibirszk- ben egyetlen istentiszteleten 50 fel­nőttet kereszteltek. Az orthodox theológián újab­ban nőhallgatók is tanulnak. Mindezek csak apró pillanatké­pek, de igen jellemzőek és irányt mutatnak, hol és hogyan végezzük missziói munkánkat. Tóth Sándor Rákospalotán Míg a püspök prédikált, arra gon­doltam, még csak épülő állványzat ha­zánk és benne egyházi formálódó struktúránk, ahol magunk alól is ki kell szedni a nem ép pallót és függve ég és föld között kell váltanunk. És egyszer a mi általunk épített állványzatot is lebontják és a falon meglátszik, amit csináltunk. Istennek felelünk azért, mit ítélünk korhadtnak, és mit mutat az a templom, ahol. szolgálunk, amikor ezt az állvány sort lebontják. Könnyen el­csüggedhetnek ezek a fiúk, ha ebbe be­legondolnak. Értem már, jó a textusvá­lasztás: „Nem a csüggedés lelkét, ha­nem az erő, szeretet, józanság lelkét ad­ta nékünk az Isten." így már indulhat­nak Baranka György, haza Békés me­gyébe, Sikter János már feleségével, Csizmazia Ágnessel együtt Somogyor- szágba. Szülőknek, gyülekezetnek jó hallani: Szeretettel várják őket. „Nem kívülről, hanem felülről irányí­tottak legyetek...! Ne csüggedjetek szép szolgálat vár rátok. Adjátok tovább mindazt amit kaptatok.” A felavatott lelkészeket testvéri csókkal köszönti a püspök, majd meg­áldja őket. A segédkező és jelenlévő lelkészek igével és kézrátétellel áldást mondanak, majd éneklik a konfirmát. Istenem, köszönöm, hogy két evan­gélikus lelkésszel megint többen va­gyunk! Köszönöm, hogy vannak otthonok, ahonnan lelkészeket kap egyházunk. Köszönöm, hogy van Teológiánk, ahol felkészülhetnek a lelkészi szolgá­latra. Köszönöm, hogy ezt a két testvérün­ket eddig is gyülekezetek szerették és ezután is szeretni fogják. Bolla Árpád A MAGYAROK III. VILÁGKONGRESSZUSA A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE 1992. augusztus 19-21 között VILÁGKONGRESSZUST rendez a Budapest Kongresszusi Központban. A megnyitás előestéjén, augusztus 18-án kedden a főváros több templomában felekezetenként tartanak istentiszteleteket. A Deák téri templomban lesz evangélikus istentisztelet du. 6 órakor. Az istentiszteleten szolgálnak: dr. Harmati Béla püspök Szebik Imre püspök Gémes István lelkész (Stuttgart) Pátkay Róbert püspök (London) Az istentiszteleten a Fóti Kántorképző Énekkara szolgál ifj. Hafenscher Károly vezényletével. Ugyanebben az órában a budai Mátyás templomban katolikus, a Kálvin téren református, a Nagy Ignác utcában unitárius és a Dohány utcai zsinagógában is lesznek istentiszteletek. Az ünnepélyes megnyitó a Budapest Kongresszusi Központban 19-én, szerdán de. 10 órakor kezdődik. Megnyitót mond Csoóri Sándor, a MVSZ elnöke, a világkongresszust köszönti Antall József miniszterelnök. A külföldi magyarság nevében beszédet mond: Tőkés László református püspök, Teller Ede atomfizikus és Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus közössége elnöke. Az előadások sorában szerepel egyházi vonatkozású is. Augusztus 21-én, pénteken du. 2 órakor „Az egyházak a magyarság életében” címmel tartanak előadást a következő előadók: Balczó András, Blankenstein Miklós, Fabiny Tibor, Hegedűs Lóránt ref. püspök, Szokolay Sándor, Ortutay Elemér (Kárpátalja), Schweitzer József főrabbi, P. Szőke János és Tempfli József nagyváradi püspök. Aki rendszeresen olvassa az Evangélikus Életet, minden nyá­ron találkozhat egy beszámolóval több éve kezdődő, azóta is élő kap­csolatunkról a Mariehamn-i Gyü­lekezettel. Azt gondolom, a test­vérvárosi, testvérgyülekezeti kap­csolatok akkor érnek valamit, ha mind a két fél úgy érzi, hogy ka­pott valamit. Valami olyat, amit sohasem kapott volna, ha ez a kap­csolata meg nem lett volna. Mi is ezért örülünk évenként újra ennek a kapcsolatnak, mert mindig ka­punk valamit - a szép utazáson kívül valami maradandó élményt is, - s jólesik évről évre megtapasz­talni Isten kegyelmét, hogy mi az, amit rajtunk keresztül adni tud testvéreinknek. 51-en utaztunk lá­togatóba hozzájuk az aszódi gyü­lekezetből: Nekem külön örö­mömre is szolgák, hogy 23-an fia­talok, sokan frissen konfirmáltak, így különösen is könnyű volt na­ponként közösen együtt lenni az Útmutató igéje mellett, vagy közös istentiszteleteken. Az útvonal (Magyarország) Aszód, Berlin, Stockholm, Marie- hamn (Finnország) volt odafelé. Gondoskodó szeretetük már a ha­jójegy lefoglalásánál kezdődött, s az ott töltött három és fél nap alatt csak folytatódott. A fiatalabbak a lembőtei Ifjúsági Táborban kap­tak helyet, ahol a csoport többi tagja is többször megfordult a kö­zös istentiszteleten a gyermektábor zárásán, a tábortűznél és a szauná­ban. Szűnni nem akaró esti ének­O Alandi nyár lésben ahol az álandi vendéglátók és az aszódi csoport felváltva éne­kelt éjszakába menően s tanította meg egymást hálaadó énekre és népdalra. Az együttlét egyik fon­tos eseménye a közös istentisztelet volt, ahol átadtuk egymásnak az ajándékokat és megköszöntük a gyülekezetünk számára karácso­nyi ajándékba vásárolt fénymáso­lót, amelyet azóta nagy áldással használ lelkészünk mindennapi gyülekezeti munkájában, különö­sen a gyerekmunkában. A Szent Iván napi események mindig nagy élményt jelentenek számunkra. Érdekes volt hallani magyarországi evangélikus fü­lünkkel Keresztelő Szent János ná­luk betöltött szerepét liturgikus életükben és északi népszokásaik­ban. A gyülekezet tagjai közül sokan Észtországban és Izlandon voltak más közös egyházi eseményen, mégis jólesett, hogy vezető lelké­szük, Stefan Snellmann feleségével együtt ezt a néhány napot reggeltől késő éjszakáig velünk töltötte, és hogy régi barátaink Gunilla, Mió, Katrin, és Péter mérhetetlen lelke­sedéssel szervezték mindennap­jainkat. S hogy búcsúzáskor mit köszön­tek Ők nekünk? Nem csak az aján­dékba kapott rézgyertyatartókat, hanem Istentől megszentelt közös énekléseinket, a vidám és komoly beszélgetéseket, melyekről kide­rült, hogy jelenlegi romló gazdasá­gi helyzetükben a mi vendéglátá­sunk boldog jótétemény volt, melyben szerettek volna valamit visszaadni abból, amit egyházunk, országunk jónak nem mondható gazdasági helyzet mellett is tesz a menekültekkel napjainkban. A visszaút Svédországon, Dá­nián, Németországon, Ausztrián át igazán segített egy érettebb kö­zösségi élet és szokások megszerzé­sében és kialakításában. Köszönjük Istennek, hogy ilyen keresztyén hitet mindennap gya­korló, igazán példamutató testvér­gyülekezettel ajándékozott meg minket. Fischlné Dr. Horváth Anna OLVASÓI LEVÉL Unokáztatás közben fényképeket nézegettünk. Előkerült egy csoportkép. 1957. Fót van a hátlapján. Emlékeze­tem szerint papgyerek-konferencia volt az elnevezése. Magam első gyermeke­met várva, szolgáló férjemet kísértem el, mindketten papgyerekek lévén. Akiknek van ilyen képe, és esetleg a nevek is, keressük a kapcsolatot, vajon kivel - mi történt azóta, 1957. augusz­tusa óta? Ehhez kérem szives segítségét, mint olvasói levélnek közreadását, vagy esetleg „gyökér” keresés címmel be­építhető egy emlékeztetésbc. Aki többet tud erről az alkalomról, megírhatná. Esetleg találkozót lehetne hirdetni^ vagy egy sorozatot az Evan­gélikus^ Életben. Az Úr velünk - áldása legyen raj­tunk. Testvéri köszöntéssel: 1992. júL 28. Magassy Sándorné (Urban Margit) A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány ösztöndíjpályázata I. Az Alapítvány ösztöndíjainak célja: a magyar protestantizmus hitbeli, erkölcsi és művelődési örök­ségének ápolására, gazdagítására magas színvonalon képes protestáns értelmiségiek nevelésének, tanulásá­nak támogatása szociálisan hátrányos helyzetű tehet­séges diákok kiválasztásával. II. A fenti célt három síkon igyekszik megvalósítani: 1. Olyan középiskolai tanulók támogatásával, akik a jelenlegi értékelési rendszerben 4,5-es vagy ennél jobb tanulmányi eredményt érnek el (vagy egy új rendszerben ennek megfelelőt!); vagy valamelyik tárgy területén kiemelkedő, rendkívüli tehetségre valló jegyeket mutatnak és a mindenkori szociális mutatók szerint szüleik illetve eltartóik anyagi helyzete nem, vagy alig tenné lehetővé az illető gyermek magasabb iskoláztatását (az ide vonatkozó jövedelmi határok mindig az időszerű helyzetnek megfelelően bírálandók Ü 1 . 2. Olyan középiskolai tanárjelöltek tanulmányai­nak (mind belföldi, mind külföldi formában) elősegí­tése, akik szociális helyzetük és tanulmányi eredmé­nyük (4,5-es vagy annál jobb átlag) alapján támoga­tandók és a támogatás fejében az ösztöndíj folyósítási tartalmával megegyező időre vállalnák a tanítást vala­mely protestáns iskolában. 3. Olyan kisebbségi magyar fiatalok (elsősorban lelkészek és tanárok) pénzügyi támogatása, akik a megfelelő tanulmányi eredményen (4 egészen felüli átlag) és a szociális helyzeten túl vállalják, hogy visz- szaternek az őket küldő közösségbe. ül. Az alapítvány által nyújtott pénzügyi támoga­tás mindig meghatározott egyénre es időre (egy félév - egy szemeszter) szól. • IV. Az ösztöndíjas elveszíti az ösztöndíjat- ha szociális helyzete kedvezően változott;- ha félév alatt a tanulmányi eredénye leromlott;- vagy ha fegyelmi (erkölcsi) okokból a támoga­tásra méltatlanná vált. V. Az ösztöndíjakat az Alapítvány által összeállí­tott (vizsga) bizottság ítéli oda az előzetes ajánlások (tanulmányi eredmény, tanári és/vagy lelkészi javasla­tok, versenyeredmények stb.) és a bizottsági elbeszél­getés alapján. Különösképpen hangsúlyozzuk azt, hogy az Alapítvány létrehozói pedagógiai optimiz­mussal nem „kész”, hanem fogékony, nyitott szemé­lyiségű fiatalokat akarnak támogatni, akik nemcsak őrjzni, hanem gyarapítani is képesek lesznek a refor- mációs örökséget és a magyar nemzeti kultúrát. VI. Pályázhatnak protestáns diákok a) egy részletes önéletrajzzal (amelyben a szociá­lis helyzetet a valóságnak megfelelően kérjük bemutatni), b) tanári és/vagy lelkészi ajánlással (az Alapít­vány az egyházi kötődést önkéntes, belülről fakadó nevelési célnak és nem formális előfel­tételnek tekinti!), c) tanulmányi eredményeket igazoló dokumen­tumokkal. VII. Az Alapítvány elsődlegesen olyan fiatalokat támogat, akik más alapítványoktól, szervezetektől nem kaptak ösztöndíjat. VID. Az alapítvány a későbbiekben segíteni kíván­ja a középiskolai tanulmányait otthon folytató, hátrá­nyos társadalmi helyzetű és szórványban élő tehetsé­ges kisebbségi magyar diákokat is, s pénzügyi helyze­téhez képest tehát minden elszakított magyar protes­táns közösség gyermekeinek is hirdet pályázatot. Fel­tételei a hazaiaknak megfelelőek (a kikerülhetetlenül szükséges módosításokkal). IX. Áz Alapítvány támogatási arányait és támoga­tott diákok tanulmányi-szakmai irányultságát nem tekinti véglegesnek. Lehetőségeihez és a szükséglethez képest fogja azokat meghatározni. Ezért ebben az évben néhány nem tanárjelölt egyetemi és főiskolai hallgatónak is adunk ösztöndíjat. A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány ösz­töndíjait most 1992. szeptember-december és 1993. január hónapokra hirdeti meg. Összege személyen­ként havi 3000 Ft, egyetemistáknak havi 4000 Ft. Pályázati határidő: 1992- szeptember 30. Cím: MPTA. 1083, Budapest, Baross u. 113/a (az Alapít­vány számlaszáma: Kultúrbank Rt. MNB-219 93040 Magyar Protestáns Tanulmányi alapítvány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom