Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-07-19 / 29. szám
Evangélikus Élet 1992. július 19. jftS GYERMEKEKNEK A LÁZADÁS Útjuk ismét a pusztaság felé vezett. Csak negyven év eltelte után léphettek be Kánaánba, az ígéret földjére. Mózes és Áron a kör közepén álltak. Fehér hajukat lobogtatta a szél. A körben állók egyforma ruhát viseltek. Ők voltak azok, akik az áldozatoknál segédkeztek, szolgáltak az istentiszteleteken. Vezetőjük, Kórah nagyon dühös volt:- Elegünk van belőletek! Miért emelitek magatokat az ÚR gyülekezete felé? Közöttünk van Isten, tehát az egész nép szent. Mózes már túl volt azon a koron, amikor az ilyen ifjonti lázadások iránt még engedékeny volt.- Elegem van belőletek, Lévi fiai - szólt kemény hangon. - Majd reggel tudtul adja az ÚR, hogy ki a szent, ki az övé és ki közeledhet hozzá. Az közeledhet hozzá, akit ő erre kiválasztott. Holnap reggelre hozzátok ide szenesserpenyőtöket, rakjatok rá füstölőszert, aztán majd dönt az ÚR. Keveslitek, hogy az ÚR szolgálatában állhattok és részt vehettek az áldozatok bemutatásában? Még papságot is akartok magatoknak? Nem Áron ellen fogtatok össze, hanem az ÚR ellen. Azzal fogta magát és kiment a lázadók köréből. Senki nem merte útját állni. Az emberek félreálltak. Mózes még egyszer visszafordult:- Dátán és Abirám, gyertek be a sátramba, beszédem van veletek! A két férfi ott állt a körben Kórah mellett. Most mindketten a lázadás vezetőjére néztek, aki a fejével intett, hogy ne engedelmeskedjenek.- Nem megyünk - nézett újra Mózesre Dátán. - Elhoztál minket arról a tejjel mézzel folyó földről és most még zsarnokoskodni is akarsz felettünk? Nézz körül! Ki akarod szúrni a szemünket? Ide hoztál, hogy meghaljunk a pusztában. Mózes fejcsóválva hagyta ott őket. Kisgyermek koruk óta ismerte a fiúkat. Szegről végről még rokonok is voltak. A sátorba érve leborulva imádkozott:- Uram, ne tekints áldozatukra! Miért bántanak engem? Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem. Másnap nagy tömeg gyűlt össze a kijelentés sátra körül. Kóráh, Látán és Abirám az egész népet a maga igaza mellé próbálta állítani és ez részben sikerült is KEDVES GYEREKEK! Köszönöm leveleiteket, lapjaitokat. Továbbra is várom beszámolóitokat nyári gyülekezeti táborokból, egyház- megyei vagy országos konferenciákról. írjátok meg, hogy teltek ott a napok. Címem: Koczor Tamás 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. GYEREKIMÁDSÁG SÁTORBAN Fekszem a sátorban. Még mindenki alszik a táborban. A sátorlap külső részén egy bogár nekik. Most mind ott tolongtak, hogy lássák az eseményeket. A lázadók szenesserpenyőiket fogták. Füstölőszert tettek bele. A sátor környéke jó illattal telt meg. A füstben egyszerre megszólalt Isten:- Mózes, Áron! Váljatok külön ettől a néptől, mert el akarom pusztítani őket. Hirtelen nagy pánik keletkezett. Az asszonyok sikoltoztak, a férfiak kezüket az égre emelve kiáltoztak. A nagy zűrzavarba Mózes hangja kiáltott bele:- O Isten, aki lelket adsz minden testnek! Ne haragudj az egész népre, hiszen nem mindegyikük vétkes! A nép elhallgatott. Isten pedig ezt mondta:- Mindenki menjen el Kóráh, Dátán és Abirám sátra mellől! Órák teltek el és semmi nem történt. Az emberek mégis elhúzódtak a lázadóktól. Kóráh a sátra előtt állt és gúnyosan méregette Mózest. Aztán megmordult a föld. Először alig hallhatóan, aztán olyan erővel, hogy a lázadó arcáról is lefagyott a gúnyos mosoly. Aztán megmozdult a föld, és mint egy nagy száj elnyelte Kóráh, Dátán és Abirám sátrát. Mózes megsiratta a lázadókat. Hiszen ismerte őket gyermekkoruk óta. araszol halk zizegéssel. A mellettünk levő fa árnyéka furcsa ábrát rajzol a falra. Éjszaka eshetett, mert belül vizes a sátorponyva. Jó ilyen elrej tetten meghúzódni a sátor mélyén. Tegnap egy óráig tartott, amire a zsinórokat és a cövekeket és a rudakat ; &'>a lapokat sátófrá'építettük." 1 «<»*«••-Mintha házat építettünk volna.., ■ • - > Jó most meghúzódni a sátor mélyén. Te is így rejtesz el engem sátrad mélyén. Tudom, hogy biztonságban vagyok Nálad, vigyázol rám. Az is jó, hogy azt a sátrat nem kell a hétvégén lebontanunk. Iskolaügy Ma már szinte hihetetlennek tűnik, hogy a Budapesti Evangélikus Gimnázium újraindítása 1988 elején kapott zöld utat. Ezért is kerülhetett sor a bízvást történelminek nevezhető évnyitóra 1989 szeptemberében. Azóta teljesen szabaddá vált az egyházi iskolák indításának az ügye, illetve sajátosan jellemző gondja ma már társadalomnak és egyháznak, mely korábbi egyházi iskolák kerüljenek vissza az egyházakhoz. Számunkra is nagy lecke ez. Nem véletlenül vált 1948-50-ben is az iskolaügy szakítópróbává, így van ez ma is. Nem ítélhetők el azok, társadalomban és egyházban, akik - más-más meggondolásból - úgy vélik, hogy a polgári demokratikus államban az iskolafenntartás állami felelősség. Az egyházi szempontok érvényesítését, az egyházi szellemű nevelést inkább kollégiumok létesítése szolgálhatja, amelyek minél közelebb kell legyenek a gyülekezetekhez. Magam - egyébként egyetértve az állam iskolafenntartó szerepével és az egyházi kollégiumok szükségességével- úgy vélem, hogy a következő évszázadokban is szükség lesz egyházi középiskolákra. Bizonyos, hogy a közös jegyek mellett markánsan különbözhet a történelmi egyházak iskolapolitikája. A lakosság 4—596-át kitevő hazai lutheraniz- musnak - bár természetesen az evangélikus középiskolák a megfelelő szigeteket célozzák - nem egyszerűen saját népessége számára kell középiskolákat működtetnie. Az evangélikus iskolák minőséget jelentenek. Az igényesség a legjobb értelemben vett egyházi szellemű neveléssel párosul, amely a legfogékonyabb korban lévő fiatalok számára lehetővé igyekszik tenni a találkozást Istennel. Nem az erőszakos térítés révén, hanem az evangélium üzenetének,- az iskolai élet egészében, - közvetlen és közvetett tolmácsolása útján, megőrizve az iskola nyitottságát. Minden iskola más és más. A hagyományokat és a jelent tekintve is. Érzékeny alkalmazkodást kiván ez a helyzet az iskolafenntartótól, a tantestülettől, a szülőktől és maguktól a gyerekektől. Isten kegyelméből az 1992/93-as tanévben már öt evangélikus középiskola működik hazánkban. A Fasor, amelyben immár mind a négy évfolyamon azok járnak, akik itt kezdték meg középiskolai tanulmányaikat. Második tanévét kezdi meg a Soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium.; Indul Budapest Deák tér , tát. osztállyá!, hiszen itt megszűnt a középiskola, tehát újraindulásról van szó. Es visszakerül két további nagyhírű tanintézet: a Nyíregyházi Kossuth Lajos és a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium. Nehéz meghatottság nélkül írni erről. Természetesen nagy kihívás is ez az egyház számára, amely közel négy évtized alatt elszokott ettől a feladattól, ettől a tehertől. Folyamatos, rendszeres munkára van szükség, ezt célozza az egyház oktatási-nevelési bizottságának a tevékenysége, amelynek a rendjét a készülő zsinati iskolatörvény szabja majd meg (a jelen törvénykönyv nem foglalkozik az iskolákkal, hiszen 1966- ban nem rendelkeztünk iskolával). Addig is törekedni kell a legjobb döntésekre. Sokan aggódnak az anyagiak miatt. Kétségkívül kiderült, hogy bár az egyházban, a gyülekezetekben folyamatos volt a vágy az iskolák iránt, egyre kevésbé állt rendelkezésre az ehhez szükséges anyagi erő. A Fasorért áldoztak a gyülekezetek, az öregdiákok, de ezek a köszönetét érdemlő összegek a töredékét fedezték csak az iskola helyreállításának. Hasonló a helyzet a működéssel. Csak a normatív állami támogatás ad realitást az iskolafenntartásnak. Ennek révén, okos gazdálkodással, az egyházi erőforrások célszerű felhasználásiával azonban a lutheránus iskolapolitika újra értékes közreműködője lehet a magyar nevelésügynek. Azok a gyülekezetek, amelyek általános iskola működtetését vállalják, akárcsak az óvodák indítói, az említett kollégiumok létesítői már a hit útját játják, a jövőt építik. Ide tartozik az is, hogy 1993-ban több helyen újra indul a nyolcosztályos gimnázium. Az út kezdetén járunk az evangélikus iskolaügyben, hisszük, hogy jó úton. Frenkl Róbert VALLÁSI IRÁNYZATOK MAI VILÁGUNKBAN A New Age (3.) 1986-ban C. Cumbey „Szelíd félrevezetés” c. könyvében megkongatta a vészharangot az „új korszak” ellenséges magatartása miatt, ami szerinte máris világméreteket öltött s jelen van nemcsak a kultúrában, de az egyházi és politikai világszervezetekben is. A kereszténységgel szembeni fellépést azonban elsősorban abban keH látnunk, hogy szeretné beállítani úgy a kereszténységet, mint ami felett eljárt az idő: idegen vallás és „idegen ideológia” a XX. sz.-ban. A kereszténységen belül már a múlt század óta felerősödött a megújulásra való törekvés. Sokan úgy látták, hogy elbizonytalanodott Isten üzenetének megszólaltatása (1 Kor 9,26; 14,8). Sok vitát váltott ki pl. az ä kísérlet, amelyik a Biblia emberi oldalát akarta elválasztani Isten kinyilatkoztatásától (R. Bultmann, „mitológiátlanítás”). A két világháború és századunk többi tragédiái is sarkallták a kereszténységet, hogy Isten igéjét még komolyabban vegye. Ez a törekvés a teológiai munkában is felerősödött (K. Barth, „dialektikus teológia”). Ugyanakkor keveset foglalkoztak Isten egyetemes kinyilat- koztatásával, amit az ige fényében lehet megérteni és amivel a lelkiismeretben, a történelemben és a teremtett világban találja magát szembe az ember. Századunk sok megoldatlan kérdése zúdult az emberekre politikai, társadalmi, gazdasági és erkölcsi téren, amivel szemben tehetetlenek voltak. Ennek a kereszténység is részesévé vált s ebből 'kiindulva' kezdték- felújítani az Isten haláláról szóló tanítást (D. Sölle). Ezt még az a törekvés is támogatta, amely az új történelmi és régészeti eredményeket igyekezett a kereszténységgel szembe fordítani. A Holt-tengeri tekercsek jelentőségét pl. azzal magyarázták, hogy a kereszténység ettől a kumráni közösségtől ered, maga Jézus is tagja volt (J. Lehmann). A kereszténységet a többi vallással összekapcsolták, és ennek megfelelőén vizsgálták. Újabban a tudományos gondolkodásban is pol- gárjogot nyert a mitológia olyan örök igazságok kifejezésére, amikhez sem a tudományos, sem a művészeti módszerekkel nem juthatunk el. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a természettudósok közül néhányan - mint pl. az atomfizikus F. Capra számtalan kiadást megért könyveiben - a fizika világképét keveri össze a keleti vallások tanításával. Ezzel egyik megalapozója az „új korszakinak. Hirdeti a természet és az emberi lélek egységét. Minden összetartozik: a világszellem, a „világtudat” van jelen mindenütt és mindenben. Minden egyben, egy mindenben tükröződik (univerzalizmus). A nagy egészet egyszerre kell szemlélni (holisztikus látásmód). Tanításában ezért ajánl minden betegség ellen valamilyen gyógymódot (amiben a vegetáriánus étkezés, a meditáció, a természetgyógyászat, pszichológiai eljárások, test- és agykontrol, minden megtalálható). Az ember a háromdimenziós világból (tér) kilép a 4 dimenziósba. Ezzel együtt az „én” börtönéből is kilép és a mindenséggel eggyé válhat (S. Gróf, transperszonális pszichológia). Ennek az a következménye, hogy a személyes élet jelentősége és felelőssége, valamint az emberi közösség értelme megszűnik (lMóz 1,27-31!). A világmindenség csupán „szellemi énergia erőtér”, amiben a különböző „szellemi energiaszintek”, mint anyag, növényi, állati és emberi élet, az isteni lét jelentkeznek. Nincs teremtő Isten, nincs teremtmény, nincs bűnbeesés, és nincs ingyen kegyelemből történő megváltás! Rózse István Egy délelőtt a Késmárki Evangélikus Liceum könyvtárában L egutóbbi tátrai utunk egyik szép élménye volt a késmárki kirándulás. A Poprád partján 625 m magasan fekvő Késmárkra látogattunk el Alexander Kowarik evangélikus lelkész vezetésével, aki huszonhárom évig volt Késmárk lelkésze. Nem véletlen, hogy városnéző sétánkon a helybeliek közül sokan köszöntötték, megállították néhány szóra. Kedves német vendégei vittek át kocsival Poprádról Késmárkra, akik szintén kicsit hazalátogattak. Megtekintettük az öttomyos Thököly-várat, melyet az utóbbi években a szlovák állami műemlékvédelem nagy költséggel restauráltatott, bementünk az 1894-ben felszentelt piros alapszínű harangtomyos új evangélikus templomba, ahol Thököly Imre hamvai nyugszanak a templomhoz épített mauzóleumban. Az 1717-ben fából épült híres templomnak csak hatalmas fagerendákkal megtámasztott külső falait láthattuk, mert restaurálásra vár. Évtizedekkel ezelőtt'én még láttam az ó- és újszövetségi jelenetekkel festett belső falait, barokk oltárát, fasípokkal épített orgonáját, az egykori szószéket és keresztelőmedencét. Az egész védett műemlék. Megmentésén nagy buzgalommal fáradozik Ondrej Köc lelkész. Ennél szebb és biztatóbb látvány volt - úti célunk régen tervezett látogatása - az ősi evangélikus liceum épülete és a benne lévő európahírű könyvtár. Az evangélikus líceumot 1533-ban alapították. Sokáig a Késmárki Evangélikus Liceum volt a Szepesség egyetlen nagyigényű tanintézete, értékes nagy könyvtárral és kiváló professzorokkal. A Magas-Tátra tudományos feltárásában is nagy érdemeket szereztek a késmárki professzorok. A XVII. században Fröhlich Dávid tanár, Buchholz György lelkész és két fia kezdte szakszerűen bejárni a Tátra rengetegeit és ismertetni a hegyvidéket. „Kincsek 13 szobában” címmel a közelmúltban jelent meg a Slovenka című pozsonyi hetilapban részletes tájékoztatás a könyvtár sorsáról, az elzárt kincsek újbóli kitárásáról, kutatók, tudósok látogatásáról. Mert valamikor ezt a könyvtárat a világ minden tájáról látogatták: több száz éves latin, görög, német, angol nyelvű ritkaságok is fellelhetők a hazai, a monarchia könyvei között. A több mint ötven ősnyomtatvány - 1500 előtti I páncélszekrényben van elhelyezve. A tudományos munkáktól a magyar, szlovák, német nyelven írt gramatikákig, iskolai tankönyvekig hatalmas anyag található. Mert a Késmárki Evangélikus Liceum könyvtára nemcsak egyházi gyűjteményből állt. A tizenötezer egyházi tárgyú könyv, Bibliák mellett más könyveket is gyűjtöttek. XVI. századi könyvek orvosi, gyógyszerészeti, földrajzi, történelmi, kémiai, természetrajzi, filozófiai művek sorakoznak a polcokon az irodalmi és teológiai könyvremekek, almanachok között. Külön helyet foglal el a reformáció gazdag - többnyelvű irodalma. Ezekből a könyvekből generációk tanultak. Harmincezer könyv - történelmi könyvtár - ismét kutatókra vár! A teljes restaurálás idejére a könyvtár zöme a Thököly-várban volt elhelyezve. A műemlékvédelem, a járási kultúrosztály segítségével kezdődött az épület helyreállítása 1971-74 között. A könyvtár megmentett anyagát 1955-ben kezdték feldolgozni. A líceumi könyvtár az egyház kezelésében van. Az egyetemes püspöki hivatal tette anyagilag lehetővé a főiskolai képesítéssel rendelkező könyvtáros alkalmazását. A könyvtárosnő, Vlasta Okolicányová most éppen gyesen van, otthonában kerestük fel, hogy a könyvtár további sorsáról, a könyvtár látogatásáról érdeklődjünk, mert egyelőre, részben a vezető szabadsága, részben az ott folyó építkezési munkák miatt nem látogatható, kutatómunka még nem kezdhető el. Kedvesen fogadott és beszélt a könyvtárról, amely úgylátszik nemcsak munkahelye, szívügye is. Egy hetilapot adott, amelyben nem régen mutatták be, több képpel is a megújuló könyvtárat. * A még zárt könyvtárba a késmárki fiatal evangélikus lelkész, Ondrej Kőé vezetett fel bennünket és kérdésünkre készségesen, szívesen válaszolt. Magyarul nem tud, de németül jól beszélt. Volt mit nézni a könyvtár hatalmas polcain. 1470, 1535, 1500, 1786 — olvastuk a különböző díszkötésű, dús aranyozású könyveken. Az első hatalmas könyv, amely az egyik asztalon hevert s csak félve lapoztunk bele: „1592. Dort M. L. Teutsch Das ist die ganze Heilige Schrift" Ez látható a képen. A könyvek már helyükre kerültek. A folyóiratok, szaklapok, időszaki lapok hatalmas mennyisége vár még feldolgozásra. Érdekes látvány volt - talán több is - századfordulós magyar, német, szlovák grammatikák, iskolakönyvek, tanítói útmutatók! Tanulságos, szép nap volt ez a késmárki kirándulás s akinek köszönhetjük: A. Kowarik, alapos ismerője a környéknek, főképpen pedig Késmárknak, melynek evangélikus gyülekezete 1953-ban választotta meg lelkészének. így került a legszorosabb kapcsolatba a könyvtárral és mint mondta, sokaknak szolgált értékes forrásanyaggal. Remélem, nekünk is lesz még alkalmunk sok érdekes, értékes történetet megtudni a könyvtárról, mely úgy látom, ma is nagyon közel áll Kowarik Sándor szívéhez. Jó egészséget kívánva, várjuk a legközelebbi találkozást. Sebeiken Pálma Születésnapi köszöntő Dr. Benkő László 80 éves A Soproni Líceumi Diákszövetség közgyűlése alkalmából - melyről lapunkban hirt adtunk - köszöntötték egykori diákjai dr. Benkő Lászlót, a soproni evangélikus liceum volt tanárát abból az alkalomból, hogy július 11 -én tölti be 80. életévét. Hogyan is alakult az ő életpályája? Diplomájának megszerzése után egy évig Nyíregyházán tanít az evangélikus gimnáziumban, majd 1937-ben meghívják a soproni evangélikus líceumba. A fiatal tanár magyart és latint tanít és rögtön rábízzák az első osztály osztályfőnökségét. A pedagógiai mim- 1 kája mellett bekapcsolódik a város irodalmi életébe és tévé- I kény részt vállal a „Frankenburg Irodalmi Kör"-ben. Sorban | jelennek meg a pedagógiával és a magyar nyelvvel foglalkozó I cikkei az országos lapokban és szakfolyóiratokban. Közben g előadásokat tart, a március 15-i ünnepélyen Ady „A tűz már- j ciusá”-t szavalja a soproni színházban. Még arra is jut ideje, !| hogy gyors- és géplróiskolát is vezessen. Majdfél évre ösztön- I díjjal Bécsbe megy, a német nyelvet és irodalmat tanulmá- I nyozza. A háborút ő sem kerülhette el. Behívják katonának, de a } háború befejezésekor siet vissza Sopronba, hogy pedagógiai I munkáját folytassa. Megnősül. Esküvőjét - rá jellemző módon •, - csendben, feltűnés nélkül Sopronbánfalván tartja, ahol az eskető dr. Pröhle Károly teológiai professzoron kívül csak két j tanár kollégája van jelen tanúként. 1948-ban igazgatónak ) hívják vissza Nyíregyházára. Azonban a történelem újból köz- j 1 beszól és egy év múlva már Miskolcon tanít, de itt nem lehet | igazgató, mert családjában, sőt - horribile dictu - felesége jj családjában is vannak papok. Ő nemes bosszút áll. Egyre, 3 mélyebben ássa bele magát kedvenc témájába, a nyelvészetijj kutatásokba. Ennek eredménye, hogy 1953-ban a szegedi Pedagógiai Főiskola nyelvészeti tanszékének vezetésével bízzák meg. Itt dolgozik nyugdíjazásáig, csak annyi a változás, hogy 1956-os magatartásáért megvonják tőle a tanszékvezetést. A „bosszú" megint nemes. Elkészül a sok nyelvészeti cikk mellett „ Veres Péter írásművészete. A szépirodalmi stílus elemzése." című kandidátusi értekezés. 1974-ben Pozsonyba hívják, ahol három éven keresztül magyar nyelvet és irodalmat ad elő. Közben a tudományos munka tempója sem lankad. Ennek a köszöntőnek nem célja, hogy ezt a tudományos munkát részleteiben ismertesse és értékelje. Ez a szakterület feladata. De mindenképpen meg kell említeni, hogy közben elkészül | „Juhász Gyula költői szótára" című, a maga nemében egyedül- f álló nyelvészeti munka. A sokrétű tudományos munka alapján fi elnyeri a „nyelvtudományok doktora" elmet is. 1977-ben „papíron" nyugdíjba vonul, de ez igazán csak 1 adminisztratív aktus, mert ettől az időtől címzetes egyetemi f tanárként az ELTE-n ad elő. Közben tovább folyik a tudomá- j: nyos munka. Ma is az elmúlt évtizedek magyar irodalmának stilisztikai feldolgozásán munkálkodik, és részt vesz az ELTE stíluskutató csoportjának munkájában is. Eddig csupán a szakmai munkáról volt szó és nem a talán legfontosabbról. Nehéz fellengzősség nélkül szólni arról a pedagógiai munkáról, melynek eredményeként generációk kerültek ki az iskolapadból keze alól úgy, hogy a magyarságtudat, irodalomismeret, az egyház szeretete és tisztelete evidenciává vált számukra. Ez az útravaló segítette sokukat egyenes gerinccel túlélni a közelmúlt viharos történelmét. A 80. születésnap csupán egy állomása, de nem megállóhelye ennek a gazdag életútnak. Alkalom egy baráti-tisztelői ölelésre. (Ismerve őt, ha e sorokat elolvassa, utána biztosan munkához lát.) Ettől nem tartják vissza, hanem ez után az ölelés után további egészséget munkakedvet, derűt és boldogságot kémek számára a Gondviseléstől barátai, munkatársai és hosszú sorban felsorakozó volt tanítványai. Stráner György
