Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-06-14 / 24. szám
57. ÉVFOLYAM 24. SZÁM 1992. JÚNIUS 14. SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA Ám tanuljon az ember Isten kikutathatatlan és megfoghatatlan akaratából; de arra merészkedni, hogy azt fel is fogjuk, - nyaktörő vállalkozás. Luther A TARTALOMBÓL AZ UTOLSÓ MISKOLCI PREPÁK ÖTVEN ÉVE BALLAGTAK LELKÉSZIKTATÁS DEBRECENBEN MENEKÜLTÜGY A MÉRLEGEN MERRE TART A ZSINAT? A napokban múlott egy éve zsinatunk ünnepélyes megnyitásának. Azóta négy ülésszak volt és sokan találják lassúnak a zsinat munkáját. Rövidesen - e hónap végén - ötödik ülésszakra ülnek össze. Részben az ülésszak előkészítése, részben az elhangzó vélemények és kritikák miatt határozott úgy a zsinat elnöksége, hogy május 1-jén egész napos megbeszélésre ültek össze. Merre tart a zsinat? - ez a kérdés foglalkoztatja ma egyházunk népét és az elnökség ülése után erre a kérdésre igyekezünk választ keresni. Elsőként a zsinat lelkészi elnökét, dr. Reuss András professzort kérdeztük meg.- Milyen céllal tanácskozott a zsinat elnöksége?- Már korábban szükségét érez- • tűk, hogy hosszabb ülést szenteljünk a zsinat ügyének megtárgyalására. Erre került sor május 1-jén, amikor egész napra együtt volt a zsinat elnöksége és a szakbizottságok elnökei.- Mi volt a megállapítás az eddig végzett munkáról?- Lassan hömpölyög, mindenki szeretné, ha meggyorsulna ez a munka. Nem lehet azzal gyorsítani, hogy a zsinati tagok szólásszabadságát korlátozzuk, tehát más módon kell gyorsítani. Egy év és négy ülésszak után világos - amikor már az érdemi munkába is be- lekezdtünk -, nem lehet, hogy bizonyos alapkérdéseket ne tisztázzon a zsinat. Erre két megoldás kínálkozik. Az egyik, hogy a szak- bizottságokon keresztül elkészül egy-egy törvény és azután áll össze a részekből az egész. Ez azzal a veszedelemmel jár, hogy elhatározó dolgokban esetleg később módosítani kell. A másik, hogy alapkérdéseket tisztázva az egészre nézve alakul ki átfogó elképzelés.- A zsinat alkotott egy bizottságot, melynek ezt feladatává tette. Mit végeztek el?- A bizottság elvégezte feladatát, a törvénykönyv szerkezetét felvázolta. Eléggé egységes az álláspont a szerkezet dolgában, de egy kérdés van, amiben különböznek, abban, hogy az egyházi szolgálat kérdését külön is érintse a törvény, vagy csak az egyházközségekkel kapcsolatban? Itt a jogászi és a teológus-vélemény nincs teljesen összhangban egymással.- Melyek lennének a főbb alapkérdések?- Egyik ilyen kérdés az egész egyház felépítése, a presbitérium vagy a közgyűlés legyen a döntéshozó? Kell-e minden szinten ez a kettősség, hiszen a közgyűlés tagjai csak az egyházközségben azonosak az egyházközségi tagokkal, a többi szinten a közgyűlés tagjai delegáltak, küldöttek. A másik alapkérdés a paritás elve. Lelkészi és világi tagok együttes működése. Az igehirdetés munkájáért kiváltképpen a lelkészek viselnek felelősséget. Más dolgokban esetleg a nem lelkészek viseljenek felelősséget anélkül, hogy elválasztanánk a két felet egymástól. Hány szintű legyen az egyházkormányzás? Négy szintű, mint most (egyházközség-egyházme- gye-egyházkerület-országos egyház), vagy esetleg kevesebb, de hatékony adminisztrációval. Ide tartozik a területi beosztás kérdése is. Legyen változtatás vagy sem. Ne gondolkozzunk egyszerűen a püspökök számában. Tisztázzuk, hogy mit vár a zsinat a változtatástól? Elérjük-e a változtatással, amit el akarunk érni? Részletekről nem tárgyaltunk, de abban egyetértés volt, hogy most kell elővenni e kérdéseket és nem később. Alapvető e kérdésnél, hogy a püspök személyét a hatalom szemszögéből, vagy az egyházi szolgálat szemszögéből határoz- zuk-e meg.- Mi lesz hát a következő ülésszakon?- A következő ülésszakon minden bizottság állást fog foglalni az alapkérdésekről, mert már megkapták és addig foglalkoznak velük. A napirenden az egyházközségről a már elkezdett törvény, szerepel (a 3. sz. bizottság munkája), annak szervei a presbitérium és a közgyűlés, a tisztségviselők és az egyházközségi tagsággal járó feladatok. Előterjesztést kell tennie a gazdasági bizottságnak. Szó lesz az etikai bizottságról és ügyrendi kérdésekről. Addig valamennyi bizottság foglalkozik az alapkérdésekkel és eldöntjük, augusztusban hogyan megyünk tovább. Az mindenesetre jónak látszik, hogy egy- egy javaslat kétszeri olvasásban kerül elő: a bizottság előterjesztése felett vitát folytatunk, annak alapján visszaadjuk átdolgozásra és azután már nem kell szavanként szavazni.- Köszönöm a beszélgetést. tszm. MEGHÍVÓ A SZARVAS-ÓTEMPLOMI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG és SZARVAS VÁROS ÖNKORMÁNYZATA 1992. június 14-én, vasárnap de. 10 órakor kezdődő ünnepi istentiszteleten és közgyűlésen emlékezik TESSEDIK SÁMUEL templomépítő és iskolaalapító lelkészére születésének 250. évfordulóján. Igehirdető: DR. HARMATI BÉLA püspök Ünnepi megemlékezés: DR. PALOV JÓZSEF múzeumigazgató Az ünnepség díszvendégei: GÖNCZ ÁRPÁD a Magyar Köztársaság elnöke és JESZENSZKY GÉZA külügyminiszter Délután 4 órakor hangverseny a templomban. Közreműködnek: PESKÓ GYÖRGY orgonaművész, BERCZELLY ISTVÁN, a Magyar Operaház szólistája. Szeretettel várjuk a velünk együtt ünneplőket, érdeklődőket. MEGHÍVÓ „Együtt - Egymásért” TEMPLOMÚJRASZENTELÉSI ÜNNEP ÉS NEMZETISÉGI TALÁLKOZÓ EINLADUNG .Miteinander - Füreinander" KIRCHENNEUEINWEIHUNGSFEST UND NATIONALITÄTENTREFFEN HARTA 1992. június 21. A hartai Evangélikus Gyülekezet és a hartai Önkormányzat tisztelettel meghívja önt a felújított evangélikus templom újra- szentelési ünnepére és a nemzetiségi találkozóra. Die Evangelische Kirchengemeinde von Hartau und die har- tauer Selbstverwaltung ladet Sie zum Fest der Neueinweihung der renovierten evangelischen Kirche und zum Nationalitä- tentreffen herzlichst ein. Program: 9.45 Ünnepi istentisztelet és közgyűlés. Igét hirdet német nyelven dr. Harmati Béla püspök Utána a második világháborús emléktábla megkoszorúzása. 12.00 Ünnepi nagygyűlés Kiállítás megnyitása: dr. Leitert János polgármester SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAP ÉS A NICEA/KONSTANTINÁPOLYI HITVALLÁS Az egyházi év első - az Úr Jézus Krisztus életére és megváltó művére emlékeztető - félévének méltó befejezője, koronája pünkösd ünnepe. Ezen a napon ünnepeljük azt, hogy a Szentlélek Isten szívünkbe, életünkbe elhozta az üdvözítő Krisztust, és megvalósítja jótéteményeit. A pünkösd utáni vasárnap - a Szentháromság vasárnapja - pedig arra emlékeztet, hogy a Szentlélek egy az Atyával és a Fiúval, „akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk, és dicsőítünk” a Szentháromság Egységében, és az Egység Hármasságában. A Szentháromság ily módon való ünneplése is arra tanít, hogy Istennel való kapcsolatunkban az Úrra, az Igére való figyelés és az Ő imá- dása szorosan összetartoznak. Az istentisztelet tehát nem azonos a prédikáció meghallgatásával, hanem hozzátartozik az ÚR dicsőítése és magasztalása (Zsolt 95,6). Ugyanilyen szorosan összetartozik a gyülekezeti istentisztelet és a hétköznapi munkás élet. Az ÚR előtt hódoló egyén és közösség erőt nyer „Urunk és éltetőnk”, a Szentlélek által. így az istentisztelet az erőgyűjtés alkalma (Zsolt 138,3). Az így nyert erő teszi lehetővé, hogy a munkás életben folytatódjék az istentisztelet. A Szent- háromság utáni vasárnapokat - melyeknek sorozata adventig tart - az Egyház vasárnapjainak is szokták nevezni. Ezek a vasárnapok pedig arra hívják fel figyelmünkét, hogy Isten népének, az egyháznak az élete megméretik: vettünk-e Szentlelket, aki bennünk, és rajtunk keresztül kortárs környezetünk életében is munkálkodni akar. A Szentlélek aki felkészít bennünket arra, hogy összejöveteleinken és hétköznapi életünkben dicsérjük az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, egy Istenünket és Róla valljunk életünkkel és beszédünkkel. A korai Egyház három évszázadon át folytatta azt a lelki/szellemi küzdelmet, melynek eredményeképpen Kr. u. 325-ben Niceában megfogalmazták, majd 381-ben Konstantinápolyban Egyetemes Zsinatokon kiegészítették a Szent- háromság Istenről és az Ő üdvözítő munkájáról való vallástételt. Akkor elsősorban Ariusnak Krisztus istenségét és így a Szentháromságot tagadó tanításával szemben volt szükség a Szentírás alapján a tiszta hit megváltására. Ez a hitvallás azonban több volt, mint hitvédelem a hamis tanítás támadásaival szemben. Ez segítette évszázadokon át Isten népét Krisztus személye titkának, és az általa szerzett Nagy Szabadítás megértésében, elfogadásában és megváltásában. Ez a hitvallás csodálatosan fejezi ki a Szentháromság, és az emberré lett Örök Fiú, és a Testtélétel, valamint a megszentelés és egyházgyűjtés munkáját végző Szentlélek Isten titkát. Nem csoda, hogy a némely protestáns egyházban a 19. század folyamán úrrá lett racionalista/libe- rális felfogás - melyet méltán neveztek nagy teológusaink gyakorlati unitarianizmusnak - nem tűrte és elhallgattatta ezt a hitvallást istentiszteleteinken. De meghagyták a nyugati Apostoli Hitvallást, melynek minden mondata igaz, de nincs benne a Szentháromságtagadással szembeni határozott, félreérthetetlen állásfoglalás. Az „egyszülött Fiú” kifejezést még lehet jelképesen értelmezni. De Ni- cea/Konstantinápoly világos szavait - „valóságos Isten a valóságos Istentől; született, és nem teremtetett, az Atyával egylényegű” - szépen csendesen el kellett hallgattatni. Ez szinte teljes sikerrel ment végbe a magyar protestantizmusban. Napjaink vágyva vágyott lelki és teológiai megújulásának egyszerre lehetne gyümölcse és további munkálója ez a Hitvallás. Ne engedjük régi hitvallási könyveinkben porosodni, hanem engedjük megszólalni istentiszteleteinken. Álljon itt a Nicea-Kons- tantinápolyi Hitvallás az új, ökumenikus fordításban: Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Teológiai és Keresztyén Egység Bizottsága Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében. Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idő előtt, világosság a világosságtól, valóságos Isten, a valóságos Istentől született és nem teremtetett, az Atyával egylényegű, ás általa lett minden. Érettünk emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből. Megtestesült a Szentiélektől és Szűz Máriától, és emberré lett. Keresztre feszítették értünk Poncius Pilátus alatt, kínhalált szenvedett és eltemették, harmadnapon feltámadt az írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atya jobbján, újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és uralmának nem lesz vége. Hiszek a Szentiélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától (és a Fiútól)* származik, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, és aki szólt a próféták által. Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen. * Az („és Fiútól”) kifejezés későbbi nyugati betoldás. A Kelet egyházai nem fogadták el. AII. Helvét Hitvallásban sem szerepel. VALLÁSI IRÁNYZATOK MAI VILÁGUNKBAN A scientologie church A „tudás tana egyház”-ról sokan úgy vélekednek, hogy annyiban egyház, amennyiben anyagi előnyt jelent ez számukra s önreklámozásukban ilyen alapon kedvezőbb színben tudják magukat feltüntetni. Lafayette Ronald Hubbard (1911-1986) népszerű tudományos-fantasztikus (sci-fi) író, aki először a „Kelet templomosainak rendjé”-ben együtt dolgozott a már ismert angol fekete mágussal (A. Crowley-val), és megtanulta tőle, hogy az „emberen kívül nincs más istenség” (vö. Zsolt 86,10. Mt 16,16. lKor 8,4!); ő alapította ezt az irányzatot a hindu vallás elemeinek felhasználásával. Tanítása szerint az ember elsősorban szellemi lény, „thetan” s a lélekvándorlás során sok mindent átél, jót és rosszat tesz, téved, elviseli környezetét vagy hat rá - mindez „beíródik” a thetanba. Ezek az engram-ok okozzák a fájdalmat, szenvedést, tudatlanságot, bizonytalanságot, meghasonlást önmagunkkal és a környezettel, a betegségeket, minden nyomorúságot és a háborúkat; de ezek miatt van, hogy az ember nem szabad s nem tud önállóan dönteni, ösztöneitől vagy politikai-gazdasági elnyomástól függetlenül. Az engramokat ki kell törölni és akkor a thetan tiszta (claer) lesz és az ember az Isten helyére léphet. „Cselekvő szellem” (O. T.) lesz az emberből. A megtisztulás tanfolyamon (auditing), elbeszélgetések formájában történik, személyiségvizsgálattal és pszichoanalízissel egybekötve; amit addig kell ismételni, ameddig a „megtisztulás” meg nem történik. Ezt ellenőrzi egy elektromos készülék, amelyet EKG-szerűen alkalmaznak és „kimutatja” az engramokat és azt is, ha „sikerült” kitörölni a thetanból őket. Ennek megfelelően naiv a személyiségvizsgálat is. A pszichoanalízisről pedig tudvalevő, hogy ha nem szakember végzi, akkor súlyos lelki zavarokat idézhet elő. Á tisztákká nyilvánítottaknak ez után 8 tökéletesedési fokozaton kell átesniök (egy-egy fokozat tetszés szerint ismételgethető - magas tandíj mellett) és ha sikerült, akkor a claer uralkodni tud az anyag és az energia felett, tér és idő nem köti - sétálhat más bolygón, ellátogathat a jövőbe -, képes a jövőt megváltoztatni, tud gondolatot olvasni és sem önmagára, sem pedig embertársaira nem kell tekintettel lennie. Igaz, hogy szinte rabszolgaként kötődik a vezetőhöz és teljes engedelmességgel tartozik neki. Annyira természetesen sokakat nem lehet elkábítani, hogy ne lássák a nagy különbséget a beharangozott „tökéletesség” és a valóság között, amiből azután újabb lelki összeomlás következhet és ha még hozzátesszük, hogy modern világunkban az ifjúság életében pont a túlzott elvárások, az állandó teljesítmény és túlteljesítés hajszolása okoz gyakran meghasonlást, vált ki romboló és önromboló életvitelt. Jogosan látunk lelki mérget ebben a vallásos irányzatban. Isten teremtő szándéka ajándékoz meg minket éppen azzal, hogy képének és a hozzá való hasonlóságnak lehetünk a hordozói (lMóz 1,26,27.), de amikor az ember Isten helyére akar lépni, akkor veszti el ezt a tőle kapott nagy ajándékot (lMóz 3.4.6.11). Erről beszél Jézus a tékozló fiúról szóló példázatában: távol Istentől az ember elpusztul - Istenhez azonban vissza lehet térni. Ahogy olvassuk: „az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” (Lk 15,24.) Erről szól a mi új énekünk Cantate!... (Zsolt 98,1.) RAzse István
