Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-01-05 / 1. szám
Evangélikus Élek 57. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1992. JANUÁR 5. ÚJÉV UTÁNI VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP A mi segítségünk az Űr nevében van, aki teremtette a mennyet és a földet Zsolt 124,8 ÁRA: 12 Ft Ady Endre KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, Istenem, Istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden, Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimban S éles, szomorú nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dőltek, épültek az oltárok. Köszönöm az énértem vetett ágyat, Köszönöm neked az első sírást, Köszönöm tört szívű édesanyámat, Fiatalságomat és bűneimet, Köszönöm a kétséget, a hitet, A csókot és a betegséget. ( Köszönöm, hogy nem tartozók senkinek Másnak, csupán néked, mindenért néked. Napsugarak zúgása, amit hallok,- Számban nevednek jó íze van, Szent mennydörgést néz a két szemem, i Istenem, Istenem, Istenem. Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott, Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm S hogy te leszel a halál, köszönöm. Fölöttünk vannak még az elmúlt esztendő történelmi vulkánkitöréseiből származó sötét fellegek, amikor elkezdjük ezt az évet. Félve tekintünk előre, hiszen sokszor megégetett a gyűlölet parazsa már, beborított országokat és kontinenseket a harag és békétlenség minden zugba behatolni tudó pusztító pernyéje és füstje. Vajon mit hoz még ránk ezekből a vulkánkitörésekből a jövő? Merre meneküljünk a nagy vulkánok mellett sokfelé fenyegető kisebb lávafolyások elől? Hová lett Európában a felvilágosodás óta olyan magas polcra került értelem és tolerancia, mások megbecsülése? Hová lettek azok a bibliai és keresztyén értékek, amelyeket évezredek óta ismer ezen a tájon az ember a Tízparancsolatban, az ószövetségi és újszövetségi szent iratokban? Ebben az évben is többször kell visszafelé tekintenünk, hiszen híres események vagy személyek évfordulóit ünnepeljük, ötszáz éve, hogy Kolumbusz Amerikába eljutott és ezzel az akkor ismert világ gyökeres megváltozását okozta. Hazánk történelmének olyan jeles személyeire emlékezhetünk többek között, mint Kossuth Lajos, Arany János vagy Kodály Zoltán, Tessedik Sámuel vagy a nálunk is működő pedagógus, Komeniusz. Isten színe előtt, Jézus nevében kezdjük az évet és a bibliaolvasó útmutató évi igéje van előttünk: Jézus mondja: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok, én legyőztem a világot...” Bátorítás és biztatás a nehéz időben az a Jézus, aki végigjárta a szenvedés és 19 9 2 halál útját. Nem vagyunk magunkra hagyatva, hanem egyéni életsorsunkat, egyházunkat és a világot az ő kezében tudhatjuk. Ez a bizalom azt jelenti, hogy megerősíthetjük újra azt a fundamentumot, amit Isten készített. Földrengések megrázhatják egy-egy épület alapjait. Az elmúlt évek, a mögöttünk levő változások új lehetőségeket, szabadságot és társadalmi megújulást jelentettek, de új kihívásokkal és feszültségekkel megrendítették hazánkat és Európát. Gyülekezeteinknek, egyházunknak, keresztyénségünknek föl kell ajánlania azokat a megerősítő értékeket, amelyek Jézus személyén és tanításán, életpéldáján sugároznak át. Aki keresztyénnek vallja magát, legyen valóban krisztusi, képviselje valóban Mesterét, legyen kiábrázolója szeretetének, békességének és megbocsátásának. Hadd emeljek ki a fundamentumhoz tartozó dolgok közül most egyet, a tiszteletet. Nemcsak az Isten tiszteletére kell itt gondolnunk, vagy az ősi parancsolatra, hogy tiszteld atyádat és anyádat. A társadalom alapjához tartozik hozzá, hogy az abban élők tisztelik az idősebbet, a vezetőket, az elöljárókat, de ugyanígy az életet, a mások véleményét és személyét is. A bibliai parancsok foglalata a szeretet kettős parancsa, szeresd Istent és szeresd embertársadat. Egyházunknak, gyülekezeteinknek, nekünk keresztyéneknek ellene kell mondanunk annak a divatos, mindent és mindenkit lebecsülő, leordító, semmit sem tiszteletre méltónak tartó, deheroizáló magatartásnak, amelyik eluralkodni látszik közöttünk. Bibliai, jézusi tradíciónk, nemzeti múltunk értékei, a tudás és szakértelem, a mellettünk élő ember megbecsülése, tisztelete nélkül romlik a társadalom, a családok, az egyének élete. A tisztelet különösen is vonatkozik a beszédre, az írott és elhangzó szóra. Hadd mondjam itt el, hogy egyházunk a múltban többször tiltakozott a televízió vagy a tömegkommunikációs eszközök jó ízlést sértő, humánus magatartás elleni, erőszakos, hazugságra vagy felelőtlenségre nevelő műsorai és közlései ellen. Olyan fílmáradat öntötte el hazánkat, amelyik a legdurvább alantas indulatokra, a vulgármaterializmusra, erőszakra és pornográfiára épül. Ezek tovább veszélyeztetik életünk fundamentumát, egyénileg is és közösségileg is. Meg kell találnunk a jóakaratú felelősöket, akik segíteni tudnak ezekben a kérdésekben, hogy tisztuljon társadalmunk. A szabadság jelszavával nem takaródzhat- nak azok, akiknek üzleti hasznuk van a szenny terjesztéséből. Isten nevében, Jézusra tekintve kezdhetjük az Úr 1992. esztendejét. Ő adjon erőt egyházunknak, gyülekezeteinknek, a világ kersztyénségének, hogy betölt- sük feladatainkat, legyen bennünk, körülöttünk és közösségeinkben valami látható Isten szeretetéből és békességéből. Az bizonyos, hogy nem fogjuk tudni megváltoztatni az egész világot, de mindenki söpöijön először a maga háza előtt, és a jelenleginél egy kicsit jobban és szebben fog kinézni a világ. Dr. Harmati Béla ÚJÉVI KÖRKÉRDÉSÜNK: MIT VÁROK 1992-BEN EGYHÁZAMBAN A MEGÚJULÁS TERÉN? IQ. Benczúr László Ha napjainkig Isten egyházunkat megőrizte, megújulásunkra nem azért van szükség, hogy az új történelmi környezetben is megmaradhassunk, hiszen soha nem volt ekkora lehetőségünk külső hatalmi szempontoktól és érdekektől mentesen élni. Megújulásra természetesen szükségünk van, hiszen leszoktunk nrról, hogy mások véleményét türelemmel meghallgassuk, sőt rászoktunk arra, hogy ellenségesnek tartsuk a sajátunktól különböző nézeteket. Megújulásunktól elsősorban azt várom, hogy tudjuk megfogalmazni magyarországi evangélikus voltunk sajátosságait, hogy tudjunk élni sokszínűségünkkel, hogy helyzetünkből adódóan, a kisebbségben lévő csoportok modell értékű kísérletezői lehessünk. Sajátosságaink ismerete nélkül tudatos létünk nehezen képzelhető él. Sokszínűségünk más egyházakhoz, hazánkhoz és a világ emberi közösségeihez való csatlakozási lehetőségeinket jelenti. Földrajzi térségünkben meghatározó forma a kisebbségi lét. Fenntartásának legnagyobb esélye a szeretet és megértés alapján szerveződő közösségeken belül van. Megújulásunk már megkezdő- -. dött és 1992-ben folytatódjon a ' szeretet, a megértés és a megbocsátás jegyében. Dr. Boleratzky Lóránd: Az elkövetkezendő évtől a zsi- íat munkájának jelentős felgyorsulását várom a bizonytalan kezdés után. Remélem, hogy sikerül mielőbb elfogadni az egyház jogrendjének szilárd alapjait, köztük szabályozásra kerül a szolgálati dőtartam, valamint az egyházkerületek beosztásának kérdése. Szeretném, ha emellett a zsinat a megalkotandó törvényei közül kulcskérdésként kezelné az oktatás kérdését, hisz maga Luther is azt hangoztatta, hogy „az egyház érdekében van szükség keresztyén iskolákra és ezek fenntartására - minthogy Isten az egyházat az iskolákon keresztül tartja meg -, az iskolák pedig az egyházat”. Remélem, hogy a zsinat munkája egyre inkább hatékony lesz és teljesítem tudja mindazokat az elvárásokat, melyeket az egyháztagok egy „re- formzsinat”-hoz fűznek. Dr. Koczor Miklós: Várakozásom alapját 1992-ben is a Szent Lélek élő Krisztus-hitet ajándékozó munkája nyújtja. Ma a hazai belmissziói erőfeszítés kibontakozása, megszervezése látszik a legfontosabb feladatnak egyházunkban. Gyülekezeti és gyülekezeteket, nagy, országos tájakat átölelő erőteljes missziói alkalmak, tényleges Krisztusra találást szolgáló, többnapos csendes együttlétek rendezésére van szükség. Értékes jelenségek, tények számomra természetesen egyházunkban a többi területnek - a hitoktatásnak, a zsinatnak, az evangélikus vagy ökumenikus egyesületeknek, a visszaszerzett gyülekezeti objektumoknak stb. - kialakítása, fejlesztése is. összehasonlíthatatlanul fontosabb azonban vallásoskodó, elidegenedett vagy csak látszatérdeklődéssel kötődő evangélikus testvéreink valódi Krisztus-hite, keresztyén gyakorlata, gyülekezeti élete, s a gyülekezetek területén élő nem hívők Krisztusra találása. Tudom, nagy hiány ma egyházunkban a missziói erővel megáldott, jelentős számú szolgáló. Ők is az ifjúsági misszió területén foglaltak leginkább. Sok zavar is kiküszöbölésre vár. A jövő évben mégis jelentős előrelépést várok a belmissziói szolgálat kibontakozásában egyházunk mindegyik korosztályában, de főként a 30 év fölöttiek sorában. Dr. Meskó László: Nem vagyok jós, csak a reménység mondatja velem e sorokat. Egyházunk vezetősége a rendszerváltást követően sokirányú, hatékony intézkedést tett az egyházi szolgálat széleskörű kiteijesz- tésére. Ennek eredményei bizonyára több területen nagyobb eredmény felmutatásával jelennek meg a nyilvánosság előtt. Talán a kelleténél korábban létrehozta - az elmúlt 40 év súlyát még ma is magán viselő, megnyo- morodott egyházi életünk megújítására - az új törvényalkotó zsinatot. A zsinat - remélhetőleg - a jövő évben az új szellemű törvényeinek alapjait megalkotja, s ha nem is fejezi be munkáját, a hitélet erősítéséhez hozzájárulhat. Talán az egyházi életen belül a megbékélés, a megújulás érdekében az összefogás is erősödni fog. A szép eredménnyel beindult hitoktatás, hittantanítás tovább erősödik, fejlődik, s ugyanez mondható el és várható a missziói szolgálatról. Szivem szerint a gyülekezeti életünk megerősödését, a nagyobb istentiszteleti látogatottságot szeretném tapasztalni elsősorban fiatal és középidős hittestvéreink részéről. Várom a lelkészek, presbiterek és hívők megerősödését lélekben, hűséges egyházi szolgálatát. Mindezekhez Isten megtartó kegyelmét kérem. Misik Lajos: Egyházunk nem uniformizált, hanem sokszínű, melyben különböző irányzatok, csoportok alakulhattak és működnek - a megújulás szándékával. Azonban a vélt egyedüli igazságuk hirdetése mellett az utóbbi években különösen - jelentkeztek gyűlölködő hangok, amelyek többet ártanak mint használnak egyházunknak, s amelyeknek megszűnését feltétlen várom 1992-ben, de el kell tudnunk fogadni minden csoport, irányzat valós értékeit. Á zsinati „Nyüatkozat” szellemében mindenkinek meg kell vizsgálnia önmagát, mit és hogyan tett vagy nyilatkozott szóban, vagy írásban 15-20 évvel ezelőtt és most, a változások idején. Türelemmel kell lennünk egymás iránt és szeretetben kell élnünk Krisztus tanítása szerint „úgy bánjatok egymással, ahogy szeretnétek, hogy veletek bánjanak.” Ez vezéreljen minket az újesztendőben. Várom 1992-ben a gyülekezeti élet erősödését - hitben, létszámban és anyagiakban - az egyháztagok aktívabb részvételével. Piri Magda: Ha mesebeli három kívánságom lehetne a jövő évre, akkor három, sajnos már elcsépelt, sokszor üresen, tartalom nélkül használt szóra gondolnék: egyetértés, megbékélés, szeretet. Kívánom a jövő évre az egyetértést és megbékélést mindnyájunk körében, akik bizony sokszor Krisztus ügyéhez méltatlanul acsarkodunk egymásra, állunk szemben egymással. Kívánom és kérem Istentől a szerete- tet, amely egyedül képes megteremteni közöttünk az egyetértést és megbékélést. A kérdező azonban nem mesebeli három kívánságomra kíváncsi, hanem arra, hogy mit várok a jövő évtől. Várom azt elsősorban, hogy a most már gyakorlatilag korlátlan lehetőségek mellett legyen elég időnk, erőnk, Istentől kapott képességünk a tanításra mind a gyerekek, mind a fiatalok, mind a felnőttek között. Várom igehirdetéseink megerősödését, hogy abban a Szentlélek munkálkodhasson, és elérje azokat is, akik távol kerültek gyülekezeteinktől. Sokkal nagyobb türelmet, megértést várok gyülekezeteink tagjaitól 1992-ben egymás iránt és azok iránt, akik most kezdik el helyüket keresni közösségeinkben. Várom azt, hogy azok a keresztyén hívő emberek, akik Krisztus elhívását meghallották, ennek a hívásnak engedelmeskedve, azt követve teljesítsék Istentől kapott küldetésüket az idősek, a betegek, az elesettek, a magukra hagyatot- tak, egyáltalán a rászorulók megsegítésében, vigasztalásában, erősítésében. Mint zsinati tag várom 1991-ben összeült zsinatunktól, hogy a jövő esztendőben hatékonyabban, célratörőbben végezze munkáját. Végül, de nem utolsósorban kérem és várom Istenünk áldását egyházunk népére az előttünk álló évben is. Sztruhár András: Luther Márton a reformációt, a nagy megújulást megtérésre hívással kezdte. Egyházunkban ez a megújulás 1992-ben sem történhet, másképpen. Ezért a rendszeres istentiszteletek mellett minden gyülekezetben nagyobb hangsúlyt kell helyezni az evangélizációs alkalmakra. Hiszem, hogy az evangélium ereje életet, pezsgést, növekedést hoz közösségeinkben. Lehetőségeink, az elvégzendő feladataink nyomasztóan nagyok. Ezeket a többnyire lelkészközpontú gyülekezeteinkkel kihasználni, illetve elvégezni reménytelen vállalkozás. Szolgálni kész munkatársakat várok, akikkel ezt a csapatmunkát kívánó „terhet” örömmel vállalhatjuk. Remélem, hogy ez az öröm 1992-ben nagyobb lendületet ad zsinatunk munkájának is. Tamásy Tamás: Várakozásomat és reménységemet legjobban 467-es énekünk egyik sora foglalja össze: „Adj a jó hímek sebes szárnyakat!” Ennek a felszólításnak minden szava hangsúlyos. „Adj” - ne vedd el, ne sajátítsd ki, ne gátold meg, hanem add önzetlenül, mint aki tudod, hogy a másik is szeretne kapni. „A jó hírnek” - ne a rosszat, ne az összeza- varót, ne a szétválasztót add, hanem a jó hírt, az örömhírt, az evangéliumot, mint aki tudod, hogy a másiknak is erre van szüksége. „Sebes szárnyakat” - ne késlekedve, ne kényelmesen, ne ráérősen add, hanem gyorsan, mint aki tudja, hogy a másik is nagyon várja. - Agyonhajszolt, megfáradt, kiégett, reményvesztett emberek régóta várják az örömhírt, és szeretnék, ha végre eljutna hozzájuk, amíg nem késő. Püspöktől a segédlelkészig: „Adj - a jó hímek - sebes szárnyakat!” Egyedül ettől várom a megújulást. ■n—winw Umtri-imilMUUyA W Itüitpinil tf] I:«! mik Az 1992. év igéje Jézus Krisztus mondja: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok, én legyőztem a világot...” Jri 16,33
