Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-08-04 / 31. szám

Evangélikus Élet 1991. augusztus 4, A pápalátogatás - evangélikus szemmel „Nem ti választottatok engem” A JÖVŐ ÖKUMENÉJE Nehéz feladatra vállalkozom, amikor a pápa ma­gyarországi látogatása kapcsán a jövő távlatait pró­bálom megrajzolni, merre fejlődik a kétezres években az ökumené, az egyházak együttmunkálkodása. Hi­szen ki tudná pontosan meghatározni előre, hogy a gazdasági és politikai téren egységesebb Európát épí­tő országokban milyen lesz az egyházak szerepe? A hírközlés és utazási lehetőségek segítségével egyre kisebbre zsugorodó világban mit tud nyújtani a jövő­ben a kétezer éves keresztyénség? Vajon az elmúlt évtizedek egyházellenes korszaka után mennyire tud­nak élni az elnyert szabadsággal lelkész- és szakmun­káshiánnyal küzdő magyar egyházaink? 'A kérdőjelekre hármas a válaszom. Először is azt kell hangsúlyoznom, hogy az egyház lényegéből adó­dóan Jézus felöl kell tájékozódnunk. A régi megfogal­mazás szerint az egyes keresztyének és az egyes egyhá­zak akkor kerülnek közelebb egymáshoz, ha közelebb kerülnek Jézus Krisztushoz. Az Újszövetség ugyanis úgy tanúskodik az egyházról, mint amelyik Krisztus személyén és a róla való tanúskodáson áll vagy bukik. Pál apostol ezt így írja a korintusi gyülekezetnek: ....más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus”. A különféle bibliai kifejezé­sek, mint „Krisztus teste”, az „Isten népe”, „Isten háza”, „Isten nyája”, „a szentek” vagy a „királyi papság” az egyház egyes megjelenési formáit írják körül. Mindegyik formában kötelező azonban az, amit Pál apostol a filippibelieknek írt: ...„az az indu­lat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is meg­volt”. Protestánsok és római katolikusok, különböző egy­házak és keresztyének Jézus akaratának, igéjének ke­resésében és követésében találhatnak egységet. Nem „kívülről”, azaz formai vagy strukturális, politikai vagy jótékonysági területről kell tehát elsősorban az egységet keresni, hanem „belülről”, a középpont felől. Hozzátartozik azután Krisztus megismerésében és akaratának követésében való egységünkhöz egymás megismerése. A pápa látogatása kapcsán kiderült, hogy protestánsoknak és római katolikusoknak sok tanulnivalójuk van egymásról. Az egyház mint emberi közösség az „úton levők” közössége, amelyik a törté­nelemben magával cipeli az elmúlt évszázadok terheit és mulasztásait és ma is hibázhat és vétkezhet, ezért állandóan Isten bünbocsánatára szorul. A vallásháborúk idején szemben és egymással ellen­ségesen kiépült felekezeti frontok csak úgy építhetők# át a Krisztus küldetésében végzett missziói együttes felelősség és a szeretet munkája bástyáivá, ha például hittankönyveinkben és oktatási és gyülekezeti tevé­kenységünkben eltűnnek a másik felekezetről rajzolt NÉMET RÉZFÚVÓS-EGYÜTTES ; írt»» „ntvA-FASORBAN-...... Július hatodikén, szombaton délután egy német rézfúvós-együttes zenélt a Fasorban, Gier ny. lelkész vezényletével. Schmillinghausen, a Kassel közelében lévő kis helység partneri kapcsolatban van Bonyháddal, a ma­gyarországi német kisebbség egyik központjával. Odajöttek a vendégek, -ahol hetedikén, vasárnap közös nagy, kétnyelvű istentiszteletet tartot­tak, - és onnan látogattak Pestre a rekkenó hőségben. - Fúvóshangszere­ken játszani ilyenkor valóban csak a templomok hűvösében lehet. A német hivatásos zenekarok ilyenkor „Hitzefrei” címmel külön szabadságot is kapnak, - ha még egyáltalán tart az évad valahol, - hiszen különösen a fúvósokat fenyegeti a szélütés veszélye. A kiváló együttes derék tagjait a nagy meleg nem zavarta. Nagy hagyo­mányra tekint vissza Németországban az egyházi rézfúvós együttmuzsiká­­lás. Szinte minden protestáns gyülekezetben működik egy „Bläser-En­semble”, más néven „Posaunenchor”, amely nem csupán harsonákból áll. Trombiták játsszák a koráldallamot, vagy a diszkant-melódiát és kürtök, tubák és egyéb mély rezek kísérik, ellenpontozzák őket. Az ilyen együtte­sekben kizárólag nemhivatásos zenészek játszanak, közöttük sok fiatal; gyakran rendkívül magas nívón muzsikálnak. Gier karnagy vezetésével régi barokk tételeket adott elő a schmilling­­hauseni zenészek tizenöttagú együttese, kerek, telten kiegyensúlyozott hangzásban, de nem hiányzott a 19. századbeli német romantikus zene sem (Zilcher). - Kedves mozzanata volt a kb. háromnegyedórás együttlétnek, amikor a német karmester javasolta, hogy a gyülekezet, a hallgatóság válasszon egy koráit, amit ők eljátszanak. Szirmai Zoltán lelkész az egybe­gyűltek nevében a Jézus, én bizodalmám kezdetű éneket választotta. A régi éneket (Berlin 1653) „Jesus, meine Zuversicht” címmel jól ismerik Német­országban, ahol az gyakran temetésen hangzik el. A rézfúvók játéka és a gyülekezet éneke nem csupán szimbolikusan egyesítette tehát a megjelen­teket. Végezetül ki-ki a maga nyelvén mondta el a Miatyánkot. A soronlévó egyházi esküvő előtt a németek még „térzenét” is adtak a Fasori Templom lépcsői előtt, - a jegyespár és vendégeik örömére és tiszteletére. (Sz. L.) torzképek. Nekünk, protestánsoknak különösen is oda kell figyelnünk arra, hogy a második vatikáni zsinat után milyen teológiai és gyakorlati fejlődés indult meg a római katolikus egyházban a Bibliával való foglalkozás terén, az istentiszteleti élet megújítá­sában és az ökumenikus közeledésben. Bizonyos, hogy a reformáció igazságai nem lettek érvénytelenek az ökumené évszázadában sem és nem lesznek semmissé a jövőben sem. Hiszen számos pon­ton lényeges különbségek vannak közöttünk és bib­­liai-reformátori identitásunkat meg kívánjuk őrizni. Ugyanakkor azonban hangsúlyt kell kapnia annak is, hogy sok alapvető hitigazságot köt össze és a keresz­tyénség első tizenöt évszázadát együttes múltunknak tekintjük. Az a reményem, hogy a jövőben az ökume­nikus imahét rendezvényei vagy a tervezett együttes Pax Rádió adásai révén többet tudhatunk meg egy­másról. A jövő útja az egymásról és egymástól való tanulás útja! Mély igazság húzódik meg abban a régi mondásban, hogy aki nem tudja elviselni Krisztus másfajta juhainak birkaszagát, az magamagát rekesz­ti ki Jézus nyájából. Végül harmadszor Krisztus és egymás mélyebb és jobb megismerése után a világ, a környező társadalom jobb megismerésére kell a következő évtizedekben töre­kednünk. Hiszen az egyház, a gyülekezet, Isten elhívá­sa és kiválasztása nem öncél, hanem szolgálatra ada­tott. Jézus missziói parancsa nyomán kötelesek va­gyunk a reánk bízott javakkal szolgálni. A mai és a holnapi magyar, európai vagy bármilyen más ország­beli nemzedékeknek szüksége van szeretetre és meg­bocsátásra, békességre és türelemre, az élet, a munka és a család megbecsülésére és védelmére. Ezt a szolgá­latot csak úgy tudjuk végezni, ha jézusi önbírálattal és a körülvevő világ helyzetének ismeretében közvetít­jük az evangéliumot. Bizonyos vagyok abban, hogy az elmúlt évtizedek marxista-materialista világnézetének bírálata után el­lene kell mondanunk a mai és jövőbeli azon vulgár­­materializmusnak, amelyik a pénzt, az anyagi javakat tartja a legfőbb jónak és az életet csak a gazdasági oldalról közelíti meg. A „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” jézusi normáját a különböző egyházak­nak együttesen kell képviselniük a társadalomban. Evangélikusok és római katolikusok keresztyének­ként együtt végzendő bizonyságtételre, misszióra és ^szolgálatra kaptunk küldést Jézus szerint: „Úgy ra­gyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat”! Dr. Harmati Béla FÜLE LAJOS „HOGY MINDNYÁJAN EGYEK LEGYENEK...” KRISZTUS egyháza, e széthull! edény, élő vizét tört cserepekben őrzi, s vannak akik még tovább tördelik. Amikor elment, így imádkozott pedig: „mindnyájan egyek legyenek, amint TE bennem s én benned, ATYÁM!” Mi meg hitünkből falat emelünk, pedig híd kell a szakadékon át felekezettől felekczetig, néptől népig, lélektől lélekig. Hisz egy nevünk van: emberek vagyunk, egyképpen szánt a bűn ekéje rajtunk, egyképp gyötör meg minden fájdalom, s ha a föld bármely pontján dúl a harc, keresztyénségünk csődje benne van. Tanuljuk hát a főpapi imát s minden imánknak refrénje legyen: a Kegyelemben és a szeretetben, az ATYÁBAN és a FIÚBAN egyek legyenek végre, kik Őt követik! Mert a bűnnek nincs felekezete, s a Kegyelemből sincs kiközösítve sem nép, sem ember, sem felekezet. ISTEN előtt nem fontosak a formák, csak a szív fontos: szeresd az URAT teljes szívedből! És a bizonyíték: felebarátod, mint magad, szeresd! „Neked két hazát adott végzeted...” NAGY ELEMÉRNÉ ULLA HAUHIA (1928-1991) Az 1732-ben, épült nemeskéri artikuláris templom padjai megteltek július 5-én, pénteken délután. Az oltár előtt, ugyanazon a helyen ahol hat éve férje ravatala állt, most özvegyének Ulla Hauhiának koporsóját borították virágok és koszorúk. Születésnapja után két nappal, 63 éves korában váratlanul állt meg szívverése Gye­­nesdiáson, a Balaton partján. Ravatala mellett szigorló építészmérnök fia, Nagy Dániel, a temetésre Finnországból érke­zett bátyja: Jaako Hauhia, húga: Peivikki Ti­­raola-Hauhia és gyermekeik. A finn budapesti követségről két autón érkeztek munkatársai. Ulla Hauhia a nagykövetség kultúrális titkára volt. Számtalan autón érkeztek a fővárosból barátai, ismerősei. Autóbuszon a környékbeli evangélikusok. Nyári szabadságát megszakítva eljött Szebik Imre püspök feleségével. Gyenesdi­­ási nyaralójukból szomszédjuk és jóbarátjuk: Jánosy Istvánék. Sztehló Mátyás büki ny.lel­­kész, aki évekig gondozta Nemeskért, Madocsai Miklós Ulla budavári lelkipásztora. Varga Domokos a Finn-Magyar Társaság nevében olvasta fel szép magyar ejtéssel, iro­dalmi szintű búcsúztatóját. Tompa Mihály­nak „A gólyához” c. vénét idézte: „Neked két hazát adott végzeted.” Ulla Hauhia a dél-finnországi Kotkában született, a közeli Karhulában töltötte ifjúságát. Gondolt e ar­ra a Balti-tenger mélyen zöld hullámai csil­logó alkonyati fényében, hogy egyszer a ma­gyar tenger partján, a finn-magyar kapcsola­tok fáradhatatlan és eredményes munkása­ként hunyja le szemét? A magyarul hibátlanul beszélő, választéko­sán fogalmazó Ulla Hauhia népfőiskolán szer­zett tanári oklevelet. A háború után tizenegy évet töltött messze északon, a lappok között halóban. Ismerte nyelvüket. Közismereti tár­gyakat és angol nyelvet tanított. Egy nyári egyetem alkalmával, Jyväskylä-ben előadásokat hallott a magyar történelemről és irodalomról. Felébredt érdeklődése hazánk iránt. Ösztöndí­jasként került Debrecenbe, majd finn lektorként a budapesti egyetemre és rövid idő múltán a finn nagykövetségre. 1967-ben kötött házasságot Nagy Elemér építészmérnökkel, a nemeskéri templom faradhatatlan felújítójával és a nemes­kéri napok kezdeményezőjével. Nemeskéren ke­resztelték fiát. Innen kísértük koporsóját az al­­sószopori temetőbe, hogy félje és férjének lel­készősei mellé helyezzék földi maradványait. A gyászjelentést Dani fia fogalmazta és irta sajátkezűleg szép, míves betűkkel. Elején édes­anyjának kedves igéje: „Elég néked az én ke­gyelmem”. A végén, a Miatyánk harmadik kéré­se: „Legyen meg a te akaratod”. Ez utóbbihoz kapcsolódott igehirdetésében Benczúr László ny.lelkész, a család régi, meghitt barátja. Isten nem azt akarja, hogy beletörődjünk amibe nem lehet és nem is szabad beletörődnünk - mondot­ta. Isten azt akarja, hogy minden körülmények között, most is, kövessük Fiát, Jézust. Ulla így értette a harmadik kérést. Próbáljuk mi is így érteni. Élete Krisztus-követő élet volt, ez tette lehetővé, hogy vállalni és gazdagítani tudott. Ezt tette Lappföldön. Ezt tette Magyarországon. Hi­szen Jézus is vállalta és gazdagította őt. Ugyanerről az igéről beszélt finn és magyar nyelven Csepregi Béla ny.lelkész is. Hangoztat­ta: csak a Jézus Krisztusba vetett hit által tud­juk elfogadni, hogy Isten gondolatai mások mint a mi gondolataink és az ő útjai magasab­bak mint a mi útjaink. A sírnál is ő szolgált finn nyelven a finn temetési rend szerint, míg a ma­gyar rend szerint Zoltán László ny.lelkész, a gyülekezet jelenlegi gondozója. Sokat énekel­tünk. A gyászistentiszteleten ifj. Fasang Árpád szolgált az orgonánál. „Vállalni és gazdagítani!” Isten közelében, angyalainak színe előtt ez nem kérdés. Jézussal azt kérjük az általa nékünk adott imádságban, hogy ami érvényes a mennyben, legyen érvényes a földön is, a föld legföldibb pontján: szívünk­ben. Vállalni és gazdagítani egymást - Jézust követve - többre juthatnánk mi is Középkelet- Európá soknemzetiségű népei. Amikor az alsószopori temető kapujához ér­tünk, a.rekkenó hőségben rövid időre felhő hú­zódott fölénk, üdítő permetet hintett ránk. Egy idős finn ember - Matti Pesonen - három ma­gyar mondatára gondolva hagytuk el a temetőt. Ezelőtt őtven évvel így búcsúzott a soproni diá­koktól: „Mi egyek vagyunk Finnországban, Magyarországban és a mennyországban”. b. I. 1991. június 30-án újra összegyűltek a Galga-menti falvak Aszódon a templomban, hogy két év után megint örvendezzenek annak, hogy az Aszódi Evan­gélikus gyülekezet ismét szárnyára bocsájtja egyik fiát, Kustra Csabát, hogy elmenjen és Jézus tanítvá­nyaivá tegyen minden népeket. Dr. Harmati Béla püs­pök szavait idézve „Csaba apostolaként álljon be abba a sorba mely a tanítványok évezredes hosszú sora Péter apostoltól mind a mai napig. Akik kézhez kapták Csaba meghívóját, többet tudhattak meg erről az eseményről, hiszen ennek igéje János evangéliuma 15:16 teljességgel összefoglalja Csaba indulását és megérkezését. Erről prédikál püspökünk is, hogy ha Jézus választ minket, azt nem rázhatjuk le magunkról, mint egy magunk választotta pályát, hivatást. Ha Ó választ minket, akkor erőt is ad a nehéz munkához, a lelkek mentéséhez, a sok mennivalóhoz, amit a szór­vány jelent. Külön értékelte azt a tényt, hogy Csaba a benne rejlő művész szemével is tudja látni egyhá­zunk templomait, oltárait, azt már a szülők tették hozzá, hogy szeretnék, ha ezen képességeit is az egy­ház javára kamatoztathatná. Az ünnep fényét emelte az énekkar szereplése és az, hogy az áldás finn és svéd nyelven is elhangzott, hiszen az alandi testvér gyülekezet is elküldte képviselőjét Sirkka-Liisa Enquist személyében s a domonyi gyüle­kezet finn testvér lelkésze is megáldotta. Az Isten tiszte­let után a parókia és udvara adott otthont az örvendező vendégeknek. Itt szeretném megköszönni az aszódi gyülekezet presbitériumának fáradságot nem ismerő munkáját, és szeretetét. Itt került sor a köszöntésekre és egyházunk múltjának, jelenének és jövőjének nagy dolgaira. Szeretném hát közre adni a tényeket: Aszód város a magyarországi Evangélikus Egyház körülbelül másfél milliárd forint értékű épületeivel rendelkezik. Több száz éves hagyományával, szellemi életünk központja, bástyája, mozgató rugója volt. Általános Iskolája, Gimnáziuma és Leány nevelője, mely szeptember 8-án ünnepli fennállásának 100 éves évfordulóját, s melynek történetéről Detre János lel­készünk könyvet is írt, s püspökünk előszavával a napokban fog megjelenni, - alkalmas helyet biztosít­hat egy Evangélikus Tanítóképző számára is. Próbáljunk meg élni lehetőségeinkkel! Isten iránti hálával emlékezünk meg arról, hogy a gyülekezet kapcsolata nem szűnik meg a Teológiával, mivel az ünnepségen közreműködő Muntág Andor dékán tarsolyában hozta egy új felvételiző örömhírét. Sok erőt kívánunk Detre János lelkészünknek, hogy még végigkísérhesse a harmadik fiatal futását és célba érkezését is. Fischlné dr. Horváth Anna IRATTERJESZTÉS RÁKOSPALOTÁN Sajtónkban ritkán esik szó az irat­terjesztésről, pedig templomaink bejáratánál megszokott látvány a Bibliákkal és könyvekkel telira­kott kis asztal. Szükséges elmon­danunk, hogy az iratterjesztők semmiképpen sem azonosíthatók azon kufárok mai utódaival, aki­ket Jézus kiűzött a templomból. Mert ők a kultusz számára a tör­vény által kötelezően előírt állato­kat és kellékeket árulták magas ha­szonnal a saját gazdagságuk növe­lésére. A mi iratterjesztőink ön­ként, térítés nélkül vállalják azt, hogy a templomba járó hívekhez közel viszik a Biblián kívül mind­azon írásokat, amelyek hitünkben erősíthetnek, egyháztörténeti is­mereteinket bővíthetik, és keresz­tyén életünkben útmutatást adhat­nak. A Rákospalotai gyülekezetben 7 éve foglalkozunk iratterjesztéssel. Isten iránti hálával számolhatunk be arról, hogy ez alatt az idő alatt a forgalom megötszöröződött. Az elmúlt évben, 1990-ben, 50,712.-Ft., míg a hét esztendő alatt összesen 175 534.-:Ft. érték­ben forgalmaztunk kiadványokat. Az első három évben, tehát 1984- től 1986-ig érthető módon a Bib­liák vásárlása volt elsősorban ta­pasztalható. Évenként átlagosan 26 db különféle kiadású (Képes Újszövetség, Zsebbiblia, teljes Bib­lia, stb.) kötetet vásároltak meg híveink. Az átlagosnak tekinthető 1987-es év adatait figyelembe véve, amikor 311 db könyvet (zömmel az Evangélikus Sajtóosztály kiad­ványait) forgalmaztuk, ez azt je­lenti, hogy hét év alatt legalább 2100 kötet jutott el a gyülekezet tagjaihoz. A palotaiak szeretnek olvasni. Már 1948-ban mintegy 1000 köte­tes könyvtárral rendelkezett a gyü­lekezet, ez sajnos megsemmisült. Abban az időben a palotai ifjúság tagjai a hónuk alatt vitték az olvas­nivaló könyveket. Egy mai olva­sónk Tatay Sándor Csepp a ten­gerben című válogatásáról nyilat­kozott így: „Nem tudtam letenni, míg el nem olvastam!” S ha egy sokakat érdeklő könyv már elfo­gyott, akkor az ismerősök, szom­szédok átadják egymásnak sorba­­olvasásra. Ez a kis „könyvolvasó” mozgalom nagy örömünkre ma is egyre bővül. A múltbeli hagyo­mány, és a mai fokozódó ércjekjp­­dés táplálta reménységből 1989- ben újra leraktuk egy gyülekezeti könyvtár alapjait. A parókián 2 db. ajándékba kapott üveges könyvszekrény áll rendelkezésünk­re. A könyvtár 1989-ben 175, 1990-ben 150 kötettel gyarapo­dott, s ehhez hozzátettük a lelkészi hivatal 193 kötetéi is. Az idén 12 000.-Ft. értékű beszerzésre van lehetőségünk. A gyülekezeti könyvtár beszer­zési helye elsősorban és mindenek előtt az Evangélikus Sajtóosztály, de vásárolunk az állami könyves­boltokban is a kereszténységgel és a vallással kapcsolatos szépirodal­mi, ismeretterjesztő és életrajzi műveket, valamint szakkönyveket. Sajtóosztályunk méltányolta eddi­gi igyekezetünket, és egy 8 kötetes, teljesvászon kötésű, 3 és 5 mm-es betünagyságú újszövetséget aján­dékozott a könyvtárunknak. Szívesen gyarapítanánk könyv­tárunkat külföldön megjelent mű­vekkel (pl. Finnország, Erdély, Szlovákia), valamint hazai gyer­mek- és ifjúsági könyvekkel. Ez utóbbiak nagyobb számban való megjelentetésére ezúton is szeretet­tel kérünk mindenkit. Korunk információáradatának egyre süllyedő színvonalában nem csak lehet, de kell is az iratterjesz­téssel foglalkoznunk, mégpedig lelkiismeretes odafigyeléssel. Úgy tűnik, Istennek hála, Rákospalota ezen a téren is jó úton jár. Agárdi György Veperdi Zoltán Az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hiva­tala garázst keres 1991. augusztus 1-től Bp. XII., I., II. kerület területén. Jelentkezés írásban vagy telefo­non 1085 Bp. Üllői út 24. Tel.: 1343-737. Bérleti díj megegyezés szerint. * • • Az Északi Evangélikus Egyházkerület titkárnőt keres teljes munkaidőben (esetleg félállásban). A német nyelv ismerete ajánlatos. Jelentkezés levélben a Püs­pöki Hivatal címén, 1085 Budapest, Üllői út 24. TIZENKÉT ÉV MÚLTÁVAL... Ezelőtt tizenkét évvel fiatal fiú kopogtatott a Fóti Kántor­képző Intézet kapuján. A kelenföldi gyülekezetből jött, Finta Gergelynek hívták, kántor szeretett volna lenni. Ujjai hamar egybeforrtak a billentyűkkel, szíve-lelke a fóti otthonnal és az egyházi zenével. Egymás után vette az akadályokat, telje­sítette a vizsgafeltételeket és megszerezte a kántori oklevelet. Aki csak egyszer is részt vett egy fóti vizsgán, az tudja, hogy ez komoly felkészülést és minőséget jelent egyházzenei szolgá­latunkban. Ma már a budapesti Zeneakadémia növendéke. Tizenkét év után - július 7-én, vasárnap - a kelenföldi templomban zenés istentisztelet volt. A Kántorképző idei első tanfolyamának hallgatói és előadói működtek közre. A csoportot Finta Gergely vezette. Missura Tibor esperes így jelentette be az eseményt: 13 évvel ezelőtt Kelenföldről in­dult el és most eljött Isten iránti hálából köszönetét mondani a gyülekezetnek, az idén rábízott 60 tagú csoporttal és elő­adó társaival. Változatos és igényes műsort hallgattunk vé­gig, különböző kórusmüveket, hegedű-, fuvola- és orgona­számokat és örültünk fiataljaink szép szolgálatának. Ez a hálaadó alkalom két szempontból volt nagyon ked­ves és példamutató. Először azért, mert jó az, ha a gyülekeze­tek időnként kapnak valami ízelítőt abból, milyen munka, felkészítés folyik egy-egy intézményünk keretében. A másik pedig az, hogy aki elindult egy gyülekezetből, jó, ha visszatér egy idő után és számot ad arról, meddig jutott és hogyan szolgál egész egyházunk javára. Korunkat szeretik a hálát­lanság korának mondani. Lám azért megterem a hála virága ott, ahol a mag a szívekbe hull... tszm KÜLFÖLDI HÍREK Jugoszláviai evangélikus egyházi vezetők Szlovénia függetlenségéről Minden népnek joga van az önrendelkezéshez és a szabad­sághoz a saját országában - mondotta Andrej Beredi, a Jugoszláviai Szlovák Evangélikus Egyház (Újvidék) püspö­ke Chicagóban, a Lutheránus Világszövetség Tanácsának ülésén, július 11-én. Szlovénia elszakadása azonban ne okoz­zon károkat a többi köztársaságnak. A problémákat tárgya­lásokon kell rendezni. - Az LVSZ a jugoszláv tagköztársasá­gok elnökeihez intézett levélben követelte az ellenségeskedé­sek beszüntetését Szlovéniában és Horvátországban. Ludvik Novak, a Szlovéniai Evanglikus Egyház esperese július 3-án levelet küldött az LVSZ Tanácsának. Ebben támogatást kért a szlovák függetlenségi törekvésekhez. A 19 ezres tagságú egyház szoros kapcsolatban van a néppel, annál is inkább, mivel a szlovéniai reformátoroknak köszön­hető a nép kulturális és nemzeti identitásának megalapozása. A kiválásnak fokozatrosan, tárgyalások útján kell történnie. - A jugoszláviai evangélikusok száma 56 ezer, a harmadik a Horvátországi és Bosznia-Hercegovinai Evangélikus Egy­ház 4 ezres lélekszámmal, mindhárom egyház tagja az LVSZ-nek (Iwi - szp) MEGHÍVÓ Augusztus 9-én, du. 4 órakor SZEBIK IMRE az Északi Egyházkerület püspöke a Budapest-Zuglói templomban lelkésszé avatja KOCZOR GYÖRGY és MENICH ZSUZSANNA végzett teológusokat. * Augusztus 11-én, vasárnap du. 4 órakor a nemescsói templomban FATALIN HELGA végzett teológust. Mindkét alkalomra szeretettel várják az érdeklődőket. MAGYAR PROTESTÁNS TANULMÁNYI ALAPÍTVÁNY A Fővárosi Bírósága 9.Pk.66 237/1. számú végzésében 1691. sorszám alatt nyilvántartásba vette a Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítványt. Az alapítvány célja:- a tehetséges, hátrányos szociális helyzetű diákok tanulá­sának segítése ösztöndíjak odaítélésével,- protestáns szellemű ifjúsági egyesületek, közösségek kultúrális, tudományos rendezvényeinek támogatása,- a protestáns és nemzeti szellemű társadalomtudományi munkák támogatása, különös tekintettel az új, polgári Ma­gyarország kialakulását leíró, elemző tanulmányok finanszí­rozására,- a Protestáns Szemle című folyóirat újraindítása,- a Világban és a Kárpát-medencében élő magyar protes­tánsok együttműködésének segítése. Az alapítvány nyitott, bármely bel- és külföldi természetes és jogi személy csatlakozhat, ha az alapítvány céljaival egyet­ért, azt támogatni kívánja. Az alapítványi célok megvalósítá­sára alapvetően az alapítvány vagyonának kamatai szolgál­nak. Azok a személyek, akik 1991. szeptember 30-ig csatla­koznak az alapítványhoz, társalapítókká válnak. A kuratórium elnöke: Für Lajos Alapítók: Albert Gábor, Bartók Béla, Bibó István, Bőd Péter Ákos, Diczházi Bertalan, Harmati István, Horváth Péter, Pongor Zoltán, Pősze Lajos, Szentágothai János, Tő­­kéczki László Számlaszám: Kulturbank Rt KL 1-10 133-5012 Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány Az ösztöndíjakat már az új tanévben meghirdetjük

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom