Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-05-05 / 18. szám

I I. nrniLio cu, N A „Énekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodákat tett!” Zsolt 98,1 VASÁRNAP „Nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az URat!” Zsolt 117,2 (2Tim 2,13; Mt 11,25-30; Kol 3,12-17; Zsolt 108) Zengjen hát az ének, ha nem is az ajkadon, de szíved mélyén zengjen Istennek - hiszen néki kö­szönheted életed, ezt a napot, naponként megújuló irgalmát és azt, hogy nem fogyott el türelme, sem jósága irántad. Hálaadásunk, köszönetünk új éneke csendüljön fel hát! HÉTFŐ „Emeljük fel szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van.” J Sir 3,41 (Mt 26,41; Ap Csel 16,23-34; Péld 3,13-26) Mennyei Atyánknak nemcsak hálánkat mondjuk el, hanem feltárhatjuk a szívet nehezítő gondjainkat, sőt vétkeinket is előt­te, hiszen Ö a szent, mégis a mi Atyánk. Ne enged­jük, hogy lefelé vonjon bűn és gond. Szárnyaljon az ének és szárnyaljon vele a szív is! KEDD „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem." Zsolt 23,4 (Róm 8,31-32; Jn 6,66-69; Péld 3,27-35.) Nincs olyan helyzet, amikor magunkra maradnánk és retteg­nünk kellene, hiszen társunkká lett a jó Pásztor, aki még életét sem sajnálta értünk áldozni. Népe bízvást tudja: Ő csak jót akar. Még kemény botja, sújtó vesszeje is vigasztaló, mert nem haragos kéz használ­ja azt, hanem az Ő szelíd és irgalmas keze! SZERDA „Saját szemeddel nézheted a király szépsé­gét!” Ézs 33,17 (Tit 2,11-12.13; Lk 19,37-40; Péld 4,10-19.) Ma még tükör által homályosan látunk - emlékezünk Pál szavaira - de egyszer szemtől szem­be csodálhatjuk Isten fenségét. Ma csak olykor csil­lan fel a természetben, egy-egy boldog órában, nagy­szerű élményben, s a bünbocsánat örömében Iste­nünk szépsége - akkor teljes valóságában láthatjuk és szemünket lesütve szégyellhetjük, hogy soha nem gondoltuk volna ezt - pedig ígéretünk volt reá Isten­től magától! CSÜTÖRTÖK „így szól az ÚR: Akik engem dicsőíte­nek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak.” lSám 2,30 (2Kor 7,1; Móz 14,0-14.19-20.24-25.30-31; 15,1-3; Péld 4,20-27.) Atyánk az Isten. Jó Pásztorunk. Istennel mégsem lehet játszani. Fenséges és szent Isten Ő. Ma is. Most is. Félvállról venni Öt, megszegni akaratát nem lehet büntetlenül. A bűn fölötti haragja ott mérhető le a kereszten! Az átok fáján. Intsen és emlékeztessen a kereszt szüntelen arra, hogy gyalá­zat a bűn ítélete! PÉNTEK „Ekkor azt mondta Isten Jákobnak: Én vagyok az Isten, Atyádnak Istene! Ne félj lemenni Egyiptomba. Én megyek veled Egyiptomba és én is foglak visszahozni!” lMóz 46,3-4 (Fii 1,6; lKor 2,6-10; Fii 1,1-11) A szent Isten a bűnösök barátja, velünk járó Isten. Nem hagy magunkra nehéz út­jainkon sem. A mélységekbe is leszáll értünk és ve­lünk. Van szíve, hogy lehajoljon és ereje, hogy fel­emeljen. Mert nem gyönyörködik a bűnös halálában - hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen. A nagy Szabadító jár velünk, hogy visszatérítsen és hazase­gítsen. SZOMBAT „Békében fekszem le és el is alszom, mert csak te adod meg, URam, hogy biztonságban élhes­sek.” Zsolt 4,9 (Jn 14,27; lSám 16,14-23; Fii 1,12-18/a) Atyánk oltalma benső biztonságot és nyugalmat ajándékoz. Nincs mitől aggódnom és félnem, ha Ő ölel át és szeretetével védelmez. Elcsen­desülhet szívem, ha zajos is körülöttem a világ. Bé­kében aludhatunk ölén - bűn és halál, semmi sem rettenthet! Az ÚR maga a békesség, s aki őbenne hisz - vele él! Legyen ez a nap és a holnapi vasárnap is nyugodalom - békesség napja. Ez most csak raj­tunk múlik. Ő megtett érte mindent! Bencze Imre El IMAVEZÉRFONAL KÜLÖNÖS GYÖNYÖRŰSÉG „Gyönyörködöm a Krisztusért... nyomorúságokban.” 2Kor 12,10 Induljunk ki a „nyomor” szóból, ami a legszük­ségesebb dolgok hiányát jelenti. Akinek nincs bete­vő falatja, hajléka, ruhája, az nyomorog. Ez a leg­­szánandóbb életforma, az emberi méltóság lábbal tiprása. Persze nemcsak a kenyér, a ruha, a lakás az élet elengedhetetlen feltételei. Ha figyelmünket, igényün­ket a teljesebb, az igazabb életre is kiterjesztjük, akkor más feltételek is előkerülnek: a lélek kívánalmai, a lelkiismeret békéje, az érzelmi élet kiegyensúlyozott­sága. Egy szóval: Isten. A vele való közösség. Amikor valaki rádöbben ezek hiányára a saját életében, akkor éppen olyan nyomorba kerül, mint az éhező vagy ruhátlan. Az ilyen állapot is nyomor, bár itt már inkább nyomorúságról beszélünk. Tartalmában ez a kifejezés teljesen azonos az elsővel. Éppolyan fájdal­mas, gyötrő tapasztalás, ha nem még nagyobb mérté­kű, mint az éhezés vagy hajléktalanság. Ilyenkor már sokan mondták el a minden szavában megrázóan őszinte páli kiáltást: „Óh, én nyomorult ember, kicsoda szabadit meg engem a halálnak ebből a testéből?” Rm 7,24. Az ilyenben ugyan kinek telhetik öröme? Mi gyö­nyörűség lehet ebben a halálos mélységből feltörő sikolyban? Valóban senkinek se, aki nem tudja hozzá­fűzni „a Krisztusért”. Pál és nagyon sokan mások folytatni is tudták: „Hálát adok az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által.” 25. v. A lelkiek hiánya miatti nyomorúság segélykiáltásra indít. A szív gyöt­rődése, a lelkiismeret furdalása utat készít a bünbo­csánat kéréséhez és elfogadásához, a hithez. Ennek már igazán lehet örülni. Sőt előre örülni már akkor, amikor még csak a lelki nyomorúság jelentkezik: „Hadd ujjongjak és örüljek kegyelmednek, hogy meg­láttad nyomorúságomat, és ügyet vetettél lelkem szen­vedéseire.” Zsolt 31,8. Ahogyan a próféta is Isten kezét látja már szíve gyötrődésében is, és annak kö­szöni, hogy lelke kitárult a nagy ajándék előtt. „Imé áldásul volt nekem a nagy keserűség, és te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulás verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűnömet.” Ézs 38,17. Imádkozzunk: Istenünk, ne engedj elboldogulnunk nélküled, a magunkén, hanem nyisd meg szemeinket hiányaink felfedezésére és igazi nyomorúságunkra: a tőled való elszakadásra. Halld meg kiáltásunkat, és hozd el a felüdülés idejét kegyelmed, jelenléted örömé­vel és békéjével. Taníts bennünket áldani dorgáló keze­det is, és örülni - ha könnyek között is - a téged kereső és hozzád késztető nyomorúságnak. „Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszé­ded megelevenít engem.” Zsolt 119,50. Csepregi Béla JÉZUSSAL ÉLEK BIZONYOSSÁG „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő” Ján 20,27 Kibírhatatlan érzés az ember számára a bizonytalanság. Mindig biztos talajt aka­runk tudni lábunk alatt. Szeretjük a biztos anyagiakat, bizonyosságot önmagunk és családunk megélhetése felől. Szeretjük a bizonyosságot emberi kapcsolatainkban is. Bizonyosságot akarunk szerezni a má­sik megbízhatósága vagy megbízhatatlan­sága felől, bizonyosságot valami felől, hogy az jó vagy rossz, biztos vagy bizony­talan. Életünk minden dolga felől bizo­nyosságot akarunk szerezni. Tesszük ezt mindazért, mert jól tudjuk, hogy csak így igazodhatunk el a világ dolgaiban, csak így láthatunk tisztán, csak így boldogul­hatunk. Egy dolgot tekintve azonban mintha hiányoznék belőlünk, egyházhoz tartozó emberekből is a bizonyosságra tö­rekvő nyugtalanító vágy. Hiányzik a vágy hitünk dolgainak tisztánlátása, vagyis a bizonyosság megszerzése Isten léte, Krisz­tus feltámadása, egyáltalán isteni lénye, a Biblia igazságai stb. iránt. De sok vallásos ember él közöttünk, még presbiterek is, akik csak annyit tudnak elmondani Isten­ről: kell, hogy legyen valaki, vagy valami (!) felettünk! Krisztus Istensége és a Szent­lélek felől pedig abszolút bizonytalan a látásuk, a bűnbocsánat bizonyosságáról nem is beszélve. Sok oka lehet ennek. Ok az, hogy job­ban hallgatunk a körülöttünk lévő hitet­len világ okoskodására, mely szerint tudo­mánytalan dolog Istent keresni. További ok lehet életvitelünk, melyben óriási ener­giákat kötnek le mindennapi életünk gondjai, az anyagi biztonság megteremté­se, fokozása, a családdal, háztartással való törődés, a háztáji vagy városiaknak a hét­végi telek művelése, egy kis esti tévézés, kikapcsolódás és a mindennapi rohanás­ban végül semmi energiánk nem marad hitünk tárgyai felől bizonyosság szerzésé­re. S mindez azért van, mert végül is nem tartjuk fontosnak hitünk dolgait anyagi dolgaink mellett. Lehetne még tovább ke­resni az okokat, amelyek elnyomják ben­nünk a hitbeli meggyőződés keresésének vágyát, de minden okot össze lehet foglalni egyetlen szóval: bűn. Erre gyógyszer csak egy valaki (!) van: Jézus. Mert csak ő tud kivezetni a bűn okozta bizonytalansá­gunkból, hitetlenségünkből. A történet­ben egyértelmű Tamás hitetlensége. Nem hiszi el társainak, hogy Jézus feltámadt. Bizonyosságot akar szerezni: látni és ta­pintani akarja őt. És Jézus megmutatja magát néki. Ekkor jutott bizonyosságra Tamás Jézus feltámadása felől. Tamás tör­ténete a mi történetünk. Nemcsak a hitet­lenségünkben vagyunk azonosak vele, de azonosak vagyunk azzal a Tamással is, aki­nek megmutatja magát Jézus. Hiszen ma is ugyanúgy közel jön hozzánk az Úr Jézus, sőt még közelebb van hozzánk, mint akkor testileg Tamáshoz. Igéje és Szentlelke által a földön élő minden emberhez akár egyide­jűleg is eljut megmutatván értünk, bűnein­kért vérezett sebeit, h'ogv higgyünk, hogy bizonyosságunk legyen Őfelőle. Tamás mi­kor végre érinti Jézus sebeit, hisz. Erre van nekünk is szükségünk: érinteni Jézust. Ma hittel lehet érinteni őt, de így is ugyan­olyan bizonyosságot lehet szerezni a Feltá­madott felől. Sőt! Jézus ezt mondja Ta­másnak: „Mivel látsz engem, hiszel: bol­dogok, akik nem látnak és hisznek.” Itt arról van szó, hogy fel lehetett fogni az embernek érzékszervekkel Jézus Istenségét és bizonyosságra jutni, de ez önmagá­ban kevés a boldogsághoz. Hit által le­het úgy érinteni őt, hogy bizonyosságot nyerjek saját bűnösségem és ezért kegye­­lemreszorultságom felől, de a bűnbocsá­nat felől is, mely egyúttal az örök élet bizonyosságára is eljuttat. E bizonyos­ságok révén lehetünk igazán boldogok. Hogy ezt elérjük, egy dolog szükséges: engedjük, hogy Jézus megmutassa ön­magát nekünk és hittel érintve sebeit ki­gyógyuljunk bűnokozta bizonytalansá­gunkból. Deme Zoltánná Ä VÄSARNAP SGEJE VIGASZTALÓ - TANÍTVÁNYNAK ÉS VILÁGNAK Jn 16,5-15 Egy pillanatnyi sötét, de mögöt­te cél és értelem van. Mögötte már virrad. Milyen gyakori pályája ez életünknek! Hány és hány vonat­kozásban tapasztaljuk! Tudjuk, hogy nehéz. Iszonyú türelmet kí­ván. És lankadatlan reménységet. Rendíthetetlenül hinni, hogy az alagútnak van vége, és ott ragyog a nap. Ha valaki hírt ad az alagút végén felragyogó fényről. Elmegyek - mondja Jézus. A ta­nítvány nem lát, és már nem is kérdez. Csak a hiányt érzi, az elvá­lást fájlalja. Tudja, hogy árva lesz és kiszolgáltatott. Pedig nem is tud mindent, mert Jézuzs nem mond el mindent. Ma még összeroppanna a tanítvány, ha tudná, mi lesz hol­napi sorsa. Hogy számkivetett lesz. Üldözött, kergetett, megszégyení­tett és mártír. Ma még nem tudná­tok elviselni. Milyen bölcs Jézus hallgatása! Csak annyit mond, amennyi elhordozható. De ígér valakit. Mindig ígér. Mindig azt, ami a leginkább kell. Ha Vigasztalót ígér. De hát mi a vigasztalás egyáltalán? Biztosítás a szeretetünkről? Az együttérzé­sünkről? Néma együttzokogás? Ez mind. De több ennél. Az alagút vége - nagyon sajátos és kemény értelemben. Az az erő, amely meg­tanít elhordozni a holnapot. A mainál keményebbet. A ma még feldolgozhatatlant. Vigasztaló a tanítványoknak. Erő, hogy hor­dozni tudjanak. Pártfogó, aki mel­lettük áll. Az alagút vége nem a terhek megszűnése, hanem az erő, amely elhordozza. A Lélek, aki az Atyától és a Fiútól jön. És csoda­módon mindig épp elegendő. A mai teherhez ma, és a holnapi­hoz holnap. Az egész világhoz Vigasztaló ér­kezik. Ahhoz a világhoz, ami a tanítványok munkaterülete. Aki­hez őket küldte Jézus. Hogy hírt adjanak, evangéliumot hirdesse­nek, tanítsanak és Jézushoz segít­senek. Egy egész világhoz, amely ellenáll és szembehelyezkedik. Mit itt a tanítvány esélye? Csekély len­ne Pártfogó és Vigasztaló nélkül. De Jézus ígér. Mindig ígér. A ránkszakadó feladatok sűrűjé­ben is. Olyan Pártfogó, akit előt­tünk jár, és a munka dandárját elvégzi. Erejével a meg­térés felé, a nagy felismerés fel húz­za, viszi, segíti a világot. A három alapkérdésben. A bűn kérdésében. Hogy a nem elkövetett vétkek tö­mege. Hisz nincs az tömérdek bűn, ami gyógyulásra ne lelne Jézus sze­­retetének tüzében! Egyetlen bűn van, ami az esélyünket s vele az életünket rabolja el, ha eltaszitjuk magunktól Jézust. Akkor nincs többé megoldás, akkor mindennek vége. Az igazság kérdésében. Fel­hő takarta el a távozó Jézust. Az­óta is felhő takarja. A világ számá­ra ez a tény a vád koronatanúja. Az igazság pedig az, hogy így van igazán közel hozzánk. Efelé az igazság felé szorítja a Pártfogó a világot. Az igazság felismerésére vezet. Eligazít a harmadik nagy kérdés, az ítélet tekintetében is. A gonosz legyőzetett. Megítélte­tett. Pedig az ellenkezője látszik, egyre korlátlanabbá és ádázabbul uralkodik. Ezt látja a világ. Ugyan ki tudná meggyőzni arról, hogy az acsarkodó és dühöngő gonosznak nincs ereje már? Jézus a Pártfogót küldi, aki felnyitja a szemeket igaz látásra. Hogy a Győzőt győztes­nek, a Megítéltet megítéltnek lás­suk. Ebbe a világba, a Pártfogó által már megdolgozott világba küldi Jézus a tanítványokat. Mit is kez­denének egyébként? Esélytelenek lennének. Es ez már másodszor az alagút vége. Vigasztal, mert a lehe­tetlent lehetségessé teszi. Mert úgy küld munkába, hogy velünk jár, sőt bőven megelőzött. Egy pillanatnyi sürü sötétség. A tanítvány már nem is kérdez, csak gyászol. Tudjuk-e, hogy ez az alagút vége? Ez az igazi vigaszta­lás: a holnap elhordozható. Ami pedig a munkát illeti: nem jársz töretlen úton. Valaki előtted járt, s a lényeget elvégezte. Szabóné Mátrai Marianna Imádkozzunk! Jövel, legfőbb Vigasztaló, mert gyengék vagyunk és tehetetlenek. Köszönjük, hogy Te erős vagy. Hadd legyen ez nekünk mindenre elegendő! Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1001. április 28. I., Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván, de. 10. német istentisztelet; de. 11. (úrv.) Szilas Attila, du. 6. Széchey Béla. II., Toroc­­kó tér de. fél 9. Szilas Attila. II., Modori u, 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor. Pesthideg. kút, II., Báthory u. 7. de. fél 11. Csizmazia Sándor. Csillaghegy, III., Mátyás klr. út 32, de. fél 10. Donáth László. Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nagy István. Újpest, IV., Leibstück Mária u. 36-38. de. 10. Blázy La­jos. V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pintér Ká­roly, de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter, du. 6. orgonazenés istentiszt. Zászkaliczky Péter. VII., Gorkij fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. ifjúsági Fodor Viktor. VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. VIII., Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák istentisztelet: Cselovszky Ferenc, déli 12. magyar istentisztelet: Kertész Géza. VIII., Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Fabiny Tamás, du. 5. szeretetvendégség. X., Kerepe­si út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Kelenföld, XI., Bocskay u. 10. de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Budahegyvidék, XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) Böröcz Enikő, de. 11. (úrv.) Böröcz Enikő, du. fél 7. Benkő Ferenc. XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György. XIII., Frangepán u. 43. de. 8. ilj. Kendeh György. XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marian­na. XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Pestújhely, XV., Maxim Gorkij tér de. 10. Bízik László. Újpalota, XV., Hártyán köz (Zöld Klub) du. 5. ökume­nikus. Rákospalota, Nagytemplom, XV., Ré­gifóti út 73. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszent­mihály, XVI., Hősök tere de. 10. Kamer Ágoston. Cinkota, XVI., Kultúrház u. de. fél 11. Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI., Pro­­dám u. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula. Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Det­­re János. Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula. Rákosli­get, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Detre János. Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 4. de. 10. Havasi Kálmán. Pestszentimrc, XVIII., Rá­kóczi út (Református templom) de. háromne­gyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX., Baj­­csy-Zs. tér de. 10. Széli Bulcsú. XIX., Kis­pest, Wekerle-telep de. 8. Széli Bulcsú. Pest­­szenterzsébet, XX., Ady Endre u. 89. de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Csepel, XXI., Kato­na J. u. de. fél 11. Mezősi György. Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Rözse István. Budaörs, Ref. Imaház de. 9. Rözse István. Húsvét utáni 4. vasárnap az oltárterí­tő színe: fehér. Az istentisztelet oltári igéje: Jk 1,16-21, az '„^iiirdetés alap­igéje: Jn 16,5-15. Husvet utam 4. vaasrnay ^ AN1 ^ TE= „Énekeljetek az Úrnak új éne­ket..." (Zsolt 98,1-2) Az egyházi ének és zene vasárnapja Az ősi evangélium tekintetünkéi a vigasztaló ítélő, tanító Szentlélek felé fordítja, mint az onnan felülről alászálló adományok koronájá-ÖRÖMHÍR címmel jelentkezik egyhá­zunk május 5-en, vasa map a 1V! prog­ramjában 16.40-kor. Az anyáknapi mű­sorban közreműködik: Levente Péter. Gryllus Vilmos, Tolcsvay László, Re­­gősné Zászkaliczky Zsuzsanna. HAZAI ESEMENYEK A kelenföldi gyülekezet ének- és ze­nekara április 27-én mutatja be azt a műsorát, mellyel testvérgyülekezete lá­togatására indul Erdélybe. Másnap, Cantate-vasámapján de. 11 órakor pedig a budavári Schütz-kórus­­sal együtt énekelnek a felügyelő- és pres­biteriktató ünnepi istentiszteleten. Bezi A gyülekezet felügyelőjévé választot­ták dr. Roszik Péter tsz-elnököt. Az új gondnok Barcza József lett. Beiktatá­suk megtörtént. Enese A gyülekezet megalakulásának 100 éves évfordulója alkalmából 1991. áp­rilis 21-én 10 órakor ünnepi istentiszte­let lesz, igét hirdet Szebik Imre püspök. Hosszú évtizedek után ismét van fel­ügyelője a Bezihez társult enesei gyüle­kezetnek Gülch Csaba tanár-költő sze­mélyében, aki anyai ágon a Mesterházy család leszármazottja. Beiktatása meg­történt. Lébény Április 21-én a de. 11 órakor kezdő­dő istentiszteleten Szebik Imre püspök felszenteli a gyülekezet teljesen felújí­tott orgonáját. Virágvasárnapon megtörtént a gyü­lekezet új tisztségviselőinek a beiktatá­sa. Az új felügyelő ifj. Hatos István épí­tésztechnikus, gondnok ifi. Németh Ár­pád, aki e tisztségben édesapja örökébe lépett, pénztáros Halász Károlyné lett. Kőbánya Szokolay Sándor zeneszerző tart elő­adást „A hit és a hazaszeretet szerepe a művészetben" címmel Kőbányán, sze­retetvendégség keretében a X. kér. Ká­polna utca 14. alatti gyülekezeti terem­ben, április 28-án, vasárnap du. 5 óra­kor. Minden érdeklődőt szeretettel vá­runk. Halálozás Balku Vince a kölesei gyülekezet presbitere, 38 esztendőn át hűséges kántora, hosszú szenvedés után 1991. március 28-án meghalt 64 éves korában. Temetésén Lábossá László lelkész: 1 Péter 3,18. igevers alapján hirdette a feltámadás öröm­üzenetét a résztvevő nagy gyüleke­zetnek. „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy elvezessen minket az Istenhez, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint.” A Keresztyén ökumenikus Baráti Társaság május 4-én, szombaton 18 órakor ökumenikus istentiszteletet­­szentmisét tart a Regnum kápolnában (XIV., Zomborhegy tér 4. 77-es troli a Népstadion megállótól). Keresek Budapest I. vagy VI. ke­rületében 20-30 m2 lakásrészt, amely orvosi rendelőnek alkalmas. Minden megoldás érdekel. Telefon: 1751-749. 20-22 óráig. Gyönyörű hangú digitális temp­lomi és házi orgonák közvetle­nül Európa vezető gyártójától, kedvező export áron AHLBORN ORGEL GMBH D-7257 Ditzingen-Heimerdin­­gen, Németország. Tel.: 00-49-7152-52081, Fax: 00-49-7152-58197 Referenciahangszer és tájékozó­dás: Somogyi-Tóth Gábor, 1122 Budapest, Maros u. 9. Tel.: 156-7753 DEÁK TÉRI ORGONAZENÉS ÁHÍTAT keretében április 28-án 18 órakor a MAGYAR CHORAL QUINTETT Frescobaldi-, Bach-, Terényi-, Bertali- és Mozart-műveket ad elő Közreműködnek: Ella István - orgona Faragó Laura - ének A belépés díjtalan. MEGJELENT a Fébé Evangélikus Diakonissza Egye­sület kiadásában Túrmezei Erzsébet „Emberré lettél, hogy ember legyek” című verskötetének 2. kiadása. Ára 180,- Ft. Megrendelhető Gubek Mária címén: 2141 Csömör, Kossuth u. 1. Szeverényi János új címe: 1131 Bu­dapest Keszkenő u. 13. 4/13. Telefonon elérhető minden hétfőn 16-18 óráig a KIÉ irodájában: 1-660- 304. 1111 Bercsényi u. 14. 3/2. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fónyszedő Központ Kft. (910040/20) Nyomós: rotációs ofszetnyomás 91.20017 PETŐFI Nyomda RT, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÁS BÉLA elnök-vezőrigazgatő Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 300 Ft, egy évre 600 Ft. Csekkszómlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom