Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-07-07 / 27. szám

Evangélikus Élet 1991. július 7.

HÜ] jftS GYERMEKEKNEK

F

I

A

T A

LÓK

N

A

K

ÉZSAU A HASÁT SZERETI ISTEN HELYETT

Izsák fiai felcseperedtek. Ézsau vadászathoz értő, szabad ember lett. Élete nagy részét az erdőben töltötte. Jákob inkább otthonülő volt. Kitünően megtanult főzni.

Izsák öreg korára ínyenccé vált. Szerette a vadhúst, ezért a nagyobbik fiát, Ézsaut kedvelte jobban, hiszen ő hozta a konyhára a jobbnál jobb falatokat. Rebeka, a felesége pedig inkább a szelíd Jákobot kedvelte. Izsák családja bizony nem volt valami jó család. A testvérek is sokat veszekedtek. Szerencsére ritkán találkoztak. Egy napon Ézsau farkaséhesen jött haza. Már messziről érezte öccse föztjcnek illatát. Amire lerogyott a tűz mellé, már alig bírt magával.

Adj ennem, mert éhen halok!

Jákobnak hirtelen egy nagy ötlet villant az agyába. Most meg lehetne fogni ezt a buta bátyját.- Sajnos nem adhatok - szólt nagy ravaszam - Az enyém ez a főzelék és nem adok belőle senkinek.

Nagyot kanalazott a főzelékből. Ézsaunak a nyála csörgött már.- Talán, ha adnál érte cserébe valamit - bátorodott fel Jákob látva Ézsau ostoba tekintetét.- Mit adhatnék? - csodálkozott Ézsau. - Nincs itt semmi nálam.- De bizony, van - felelte Jákob. - Add nekem azt a jogot, hogy te vagy az idősebb. így majd én öröklők dupla részt a vagyonból, és enyém lesz nagyapám áldása, amit az Istentől kapott.- Hol van az még? - nevetett Ézsau és a fazékba sandított. - Ha neked ez ilyen fontos, legyen a tiéd. Én úgysem érem meg azt a napot. Tegnap is majdnem megevett egy medve.- Rendben - szólt a nagy csaló. - Akkor mától az enyém az elsőszülöttségi jog.- Legyen. Csak add már azt a lencsét!

Jákob mosolyogva merített a főzelékből. Ézsau falt és közben teljesen elfeledkezett Istenről, akinek az áldását odaadta egy tál lencséért.

KI VAGYOK ÉN? - MI VAGYOK ÉN?

A pontok alakulása az 5. ember után:

24 pontos:

Hegyi Emőke - SoltVadkert.

23 pontos:

Donáth Ferkó - Ózd.

21 pontos:

Aradszki Tímea - Békéscsaba.

19 pontos:

Zalán Eszter - Bp. Vili.

17 pontos:

Zalán András - Bp. Vili.. Szabó Mihály - Bököd, Oberling Zsanett - Bököd.

16 pontos:

Beledi hittanosok, Jansik Balázs - Pilis. 15 pontos:

Korim Katalin - Békéscsaba, Csillag Gábor- Molnaszecsöd, Dunaegyházi Ifjúsági Kör.

14 pontos:

Maulis Judit - Békéscsaba, Hrabovszky László - Békéscsaba, Hegedűs Márton - Nyíregyháza.

13 pontos:

Bárány Nikoletta - Békéscsaba, Kohuth Jolán - Dabas-Gyón.

12 pontos:

Ördög Zsuzsanna - Békéscsaba, Kisberkes Emilia és Vera - Inke, Rákospalotai hittanosok.

II pontosok:

Fancsali GyBK. Lázár Krisztina - Bököd, Hegedűs Zoltán - Nyíregyháza.

10 pontos:

Molnár Miklós - Békéscsaba, Kovács Orsolya - Ászár.

9 pontos:

Marthon Ildikó - Bököd, Borsos Pál - Békéscsaba, Babinszki Andrea - Békéscsaba, Gyarmati Tibor - Békéscsaba.

7 pontos:

Bánki Renáta - Várpalota.

6 pontos:

Némcthy Kálmán - Bp. XII.

4 pontos:

Sinkó Laura - Tét, Benke Sándor - Ajka. 3 pontos:

Gombár Éva - Kiskörös, Nyisztor Krisztina Békéscsaba.

7. EMBER

1. Férjem tisztességes ember volt. - Mt 1,19

2. Jobban szerettem volna, ha fiam az apja mesterségét folytatta volna. - Mk 3,21

3. Fiam egyik szeretett társa gondoskodott rólam életem végéig. - Jn 19.26-27

4. Férjemmel együtt szívesen betartottuk mindig a mózesi törvényeket, -pl. Lk 2,21-24

5. Egyszer egy olyan lakodalomban voltam, ahol a víz borrá változott. - Jn 2,1

6. Előbb lettem anya, mint feleség. - Lk 1,34

7. Kismama koromban pásztorok és bölcsek látogattak meg. Lk 2,16 - Mt 2,11

8. A nevem: MARIA

1. TÁRGY

1. Szeretem a nagy körforgásokat.

2. Ellenségem leggyakrabban az oroszlán és a medve.

3. Bőröm 5-6 centiméter széles.

4. Köveket hajigálok.

5. Egy gyerek kezében veszedelmessé válhatok.

6. Isten eszköze voltam Góliát legyőzésében.

7. Dávid, a gazdám, bátor fiú volt.

2. TÁRGY

1. Általában tüzelésre használtak.

2. Azelőtt éltem is.

3. Koronaként ritkán kerültem fejre.

4. Testvéreim Pétert is melegítették.

5. Szúrós a természetem.

6. Gonosz játék eszköze voltam.

3. TÁRGY

1. Egyszer egy víz partján álltam meg.

2. Kerekeim bizony nagy utat tettek már meg.

3. Szívesen fölveszek még valakit.

4. Örömmel hallgatom, ha régi írásokat olvasnak fel rajtam.

5. Általában feketéket szállítok.

4. TÁRGY

1. Vizeket mozgattam.

2. Bizonyítani tudtam, hogy az ÚR az Isten,

3. Néha akár vedleni is tudnék.

4. Eredetileg egyszerű pásztorkellék voltam, de fényes pályát futottam be.

5: TÁRGY

1. Engem mindig visznek.

2. Jézus fölöslegessé tett.

3. Én is viszek valakit.

6. TÁRGY

1. Egyszer szép éneklést hallottam, pedig ez ritka nálunk.

2. Majdnem halált okoztam.

7. TÁRGY

I. A tizenkettőből én voltam az egyik.

Az emberek sora ezzel lezárult. A pontozás is újra kezdődik. Jó lenne, ha a nyári időszak sem venné el a kedveteket. így lehet egy kicsit ébren tartanotok a hittantudásotokat. A felbomlott csoportok, hittanórák külön is játszhatnak tovább. írjátok meg, hogy melyik csoport tagjai vagytok és akkor azokat a pontszámokat tovább vihetitek.

A mostani rejtvény megoldásait a lap dátuma utáni keddig kell postára adnotok. A cím: Koczor Tamás, 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14.

Ne felejtsétek ráírni azt, hogy hányadik meghatározás után tippeltek!

Mai számunkban az egyedüllét érzése, a közösség vágya kap hangot. Mindannyian, egyszerű emberek, közösségvezetők vágyunk a másikra, a meghallgatásra és a meghallás jelzésére. Igen, óriási dolog, hogy Krisztussal együtt lehetünk, hogy szavában kontrollt találunk. Igen, vigasztaló heti igénk: Ezs 43,1. De legtöbbünknek szüksége van - s Isten jól tudja ezt - emberi

közösségre.

OLVASÓI LEVELEKRE VÁLASZOLVA

Mielőtt a nyár táborokkal sűrített heteibe jutnék, válaszolni szeretnék néhány nemrég kapott olvasói levélre. Érdekes módon mind a május 12-i számban megjelentekre utal. Az egyik levelet Tóth Sándor református lelkésztől kaptam. Azt kéri, hogy fejtsem ki bővebben a 137. Zsoltárról mondottakat. (Emlékeztetőül: „Ős üvöltés, amely felhangzott a 137. Zsoltárban, Berzsenyi ódájában (Magyarokhoz) és József Attiláéban (Hazám) egyaránt. Ős üvöltés - bárha felszakadna a mi szívünkből is.”)

A 137. Zsoltár - boldog vagyok, hogy olvashatom ezt a Bibliában. Boldog vagyok, mert ez az ének ahogy egyre előrébb jut mondanivalójában, úgy vetkezi le a templomi - ember által létrehozott illemszabályokat, s a végén egészen éles hangot üt meg. Ebből azt olvasom ki, hogy Isten népének, embereinek vannak érzelmei, indulatai (gondoljatok csak Pálra: „ó esztelen galaták!" Gál 3,1. vagy Jánosra, aki Júdást említve mindig tesz valami csípős megjegyzést pl. Jn 12,6, vagy Lutherra, aki ilyet írt a Schmalkaldeni cikkekben: „Mert a zsinaton nem a császár vagy a világi felsőbbség elé állunk majd - mint Augsburgban -, ahová kegyelmes rendelete szólított bennünket és ahol jóindulattal tárgyaltatta az ügyeket. Hanem a pápa és maga az ördög előtt fogunk ott állni, aki nem is gondol arra, hogy meghallgasson, hanem egyszerűen elátkoz, legyilkol és bálványozásra kényszerít bennünket. Ezért nem szabad megcsókolnunk a lábát vagy ezt mondanunk: „Te vagy az én kegyelmes uram!”, hanem ahogyan Zakariásnál az angyal szólt az ördögnek: „Büntessen meg téged az Isten, te Sátán” (Zak 3,2). Pfuj te mocskos!” (Fordította: dr. Pálfy Miklós, Hitvallási iratok II. 24. o. 1957.) S valahol álszentség ezeket elfojtani, lenyelni. Bizonyára egészségtelen is. És van lehetőségünk kimondani ezeket - Isten színe előtt. Üvöltésnek mondom a 137. Zsoltárt, mert ha dal lenne, bármely szomorú is, jelzéserejű is, megállna a 4. versnél. De nem bír megállni, sodródik tovább. Ha belső dolgairól kezd beszélni, kitör belőle gondolatainak mélye, a kevésbé ellenőrzött - és be jó helyen! - Isten színe előtt!

S hadd menjek tovább: egyházunkban egyre többet hallunk meg nem értésről, gyűlöletről, amely egyházunkon belül lenne. A zsinat - amely csak az újságokból látszódhat ünnepélyesnek, valójában nagy küzdelmek helyének kell lennie szükségszerűen

előidéz ilyen indulatokat. Testvéreim! nem lehetne ezeket a megnyilvánulásokat ős-üvöltésnek, Isten színe előtt kiáramlott megnyilvánulásnak tartani, amelyet a féltés hoz elő, és amely nélkül megszűnik a közösség?! S még egy gondolatot engedjetek meg a 137. Zsoltárról! Ez a zsoltár egyértelművé teszi, hogy nem lehet azonosítani a Bibliát Isten szavával. A Biblia hordozza Isten szavát. Sőt elválaszthatatlan az isteni és az emberi benne. De remélem, egyikünk sem mondja Isten igéjének, hogy: „Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához csapja csecsemőidet!”

A másik levelet Marcsek Sárika nénitől kaptam, aki a Tűzpróba c. cikkel kapcsolatban írt. Ebben a cikkben a „maszek lelkész” híre kapcsán az evangélium gyülekezethez kötöttségéről és az igehirdetés ingyenességéről szóltam. A levélíró azt kéri, hogy mi, lelkészek álljunk segítő, figyelő szeretettel a levelező teológiát végzett gyülekezeti munkatársak mellé, nehogy a templom rendjét, az istentisztelet liturgiáját önkényesen megváltoztassák. Segítő és figyelő szeretet. Be hiányzik ez, nemcsak a gyülekezeti munkatársaknak, hanem lelkészeknek is! Kontroll, külső visszajelzés nélkül dolgozni, folyamatosan színvonalas munkát végezni igen nehéz. Ez bizonyára meglátszik ezen a rovaton is: ami jó benne, arra mindig valaki más hívta fői a figyelmem, és ami rossz, azt önnön szétszórtságom után először a hozzászólások, az élő kapcsolat, a bizalom hiányára fogom. S ugyanide - a tapasztalt közönyösséghez érkezem meg édesapám levelét olvasva, aki azt írta, hogy a stóla kérdéséről, a „gratis” munkáról véleményemet bizonyára nem hagyják majd szó nélkül. Én is így gondoltam, mivel a lelkészek fizetésének jelentős részét a szolgálatokért (vagy szolgáltatások ezek inkább?) kapott jövedelem teszi ki. De hallgatunk róla - kár.

Még egy megfigyelés: mindhárom levélíró az idősebb nemzedékhez tartozik. Talán avval veszítettem el bizalmatokul, fiatalok, hogy a leveleket közöltem? Nos, csak azokat, amelyeknek szerzői ezt kérték. A többiekre többnyire levélben válaszoltam. Sajnos nem volt túl sok dolgom. Azt remélve, hogy a nyári több szabad idő és több élmény eredményeként rovatunk is megújulhat, felfrissülhet, búcsúzom tőletek:

Bencze András

8000 Székesfehérvár Pintér Károly u. 31.

Uram,

életem folyamán mindenkit meghallgattam:

szüléimét, ::i _.n,;,í

tanáromat,

főnökömet,

feleségemet,

gyermekeimet...

De, életem folyamán

senki nem hallgatott meg engem.

Senki nem érdeklődött irántam.

Szavaim nem voltak érdemesek a meghallásra és még kevésbé a meghallgatásra.

Mások szemében nincs mondanivalóm.

Mégis, nekem is

szükségem van, hogy meghallgassanak, hogy észre vegyenek.

Szükségem van, hogy az emberek elmondják, hogy amit mondok, jó-e.

Nem szokásom panaszkodni, de ma este ez erősebb volt nálam. Szerencsére Te vagy.

Amikor evangéliumodat olvasom,

észre veszem, hogy T e nagy meghfilfgáíÜ vfllíát.

Te figyeltél

a kánaáni asszonyra,

a házasságtörő nőre,

a leprásokra,

a latorra a kereszten.

Biztos vagyok abban, hogy legalább Te meghallgatsz.

De ha tudnál utamba vezetni valakit, aki meghallgatna, aki figyelne, közel állna hozzám, aki értene, az olyan jó lenne!

Uram, előre is köszönöm neked!

(Jules Beaulac: Je prie comme je peux Edition Paulines)

LENINGRAD

EVANGÉLIZÁCIÓJA

Április 12—14-én Leningrádban 10 keresztyén egyház összefogásával háromnapos evangélizációt tartottak, amelyen közel 95 000 ember hallgatta az igét. Az összejövetel színhelye a Lenin sportstadion volt, amelyben a 20 000 ülőhelyet már egy októberi evangélizáción az utolsóig elfoglalták. Ez bátorította fel a rendezőket, hogy a mostani alkalomra 5000-rel megszaporítsák az ülőhelyek számát, amely ugyan ez alkalommal nem talált gazdára az utolsóig. Ezt azzal is magyarázzák, hogy közben az anyagi helyzet romlása miatt sokan nem tudták mind a három napra megváltani a 3 rubeles ülőhelyet. így itt-ott maradtak üres helyek is.

Az evangélizáció szolgálattevői Kalevi Lehtinen finn evangélikus lelkész és Josh McDowell amerikai evangélista voltak, akiknek az igehirdetés utáni felhívására hitük és jézus melletti döntésük megvallására tízezres tömegek vonultak az előadó emelvények elé, s csak néhány százan maradtak ülőhelyeiken. Az előre vonulók között sokan voltak olyanok, akik először vettek részt ilyen alkalmon.

A szovjet sajtó nagy figyelmet fordított nemcsak a rendezés külső körülményeire, hanem az evangélium üzenete iránt is. Különösen is igenelték az evangélizáció fö témáját: Jézus reménységet ad. Hetekkel előbb a televízió mindennap 2 percnyi időt forditott az evangélizáció hirdetésére. 500 000 orosz nyelvű Újtestamentumot osztottak széjjel és 1 000 000 példányban 16 oldalas evangélizáló traktátust osztottak szét a peremkerületekben. A záróvasárnap igehirdetését videofilmre vették és a moszkvai központi televízió az egész Szovjetunió területére kihatóan sugározta. Leningrád központi városi tanácsa úgy értékelte ezt a vállalkozást, hogy ez új korszakot jelent az egész birodalom kulturális és szellemi életében.

Az evangélizáció összköltsége - magyar pénzben - 30 000 000 forint volt, amelyből mintegy 6 000 000 forint értékben a leningrádi 17. gyermekkórháznak két új inkubátort és más fontos kórházi felszereléseket ajándékoztak.

Kotimaa, 1991. április 16.

DIAKONIA

A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ IDŐSZAKI FOLYÓIRATA

________________TARTALOMJEGYZÉK________________

XIII. évfolyam, 1991. 1. szám

3

7

8

14

15 19

25

26

33

38

45

Túróczy Zoltán

„...És hátulról meglátsz engemet"

Taizéi imádságok (továbbá 13., 18., 32. o.)

Takácsné Kovácsházi Zelma Igen, a Biblia! de hogyan (értsük)?

Kereszlury Dezső

Elköszönóben

Mag(versek)

Fabiny Tibor Zsinat előtt

Fried István

Háromnemzetiségű gyülekezet ünnepe Adalékok a reformkori nemzetiségi kérdéshez

Aklanné Balogh Éva versei

Szépfalusi Istvánnal beszélget Albert Zsuzsa

Vonzódások

Harmincéves a bécsi Bornemissza Péter Társaság

Kovács Bálint Újrainduláskor - a múlt Keresztyén Ifjúsági Egyesület

Fittler Katalin Dallamok vándorútja Bevezető Pernye András két dallamtörténeti kutatásához

Siimeghy József

A soproni evangélikus gimnázium újraindulása

49

Vankó Péter

Fizikusok a transzcendenciáról

CZ Bozóky Éva In memóriám

Két magyar származású diakonissza Auschwitzban

58

Veöreös Imre

Az Újszövetség színgazdagsága Az apostolok cselekedetei

69

Tlwrnay Béla A bizalom zarándoklata

l'l Hafenscher Károly » P:ín;ilátnpat:k Mai

Pápalátogatás Magyarországon

HH Muntag Ildikó • • A Taizéi Közösségről

Kiengesztelödés a demarkációs vonalak mentén

HO Kulturális figyelő: Vajta Vilmos: Hitből ' O fakadó élet (Reuss András)-Karner Károly: Apokalipszis (Cserháti Sándor) - Carl Witte—Szabó József: Jer, örvendjünk keresztyének! (Scholz László) - Terray László: Nem tehetett mást (Fabiny Tibor) - Veöreös Imre: A harmadik egyházi út. 1948-1950. (Tarjáni Gyula) - Takáts Gyula: Szonettek a Styxen túlra (Jánosy István) - Bottá István: Dévai Mátyás, a magyar Luther (Ritoókné Szalay Agnes) - A magyar gyermekkultúra almanachja (Veöreös Imre) - Karl Barth: Ember és embertárs (Benczúr László) - A mai egyházi sajtó kis tükre (Szigeti Jenő)

95

Summary. Aus dem Inhalt

A MEVISZ választmánya a Szövetség költségvetéséből pályázatot ír ki evangélikus ifjúsági közösségek, gyülekezeti ifjúsági körök, MEVISZ-csoportok számára. A pályázat célja a közösségi ifjúsági munka támogatása, feltételeinek javítása.

A pályázatnak tartalmaznia kell a közösség

1. nevét, címét, létszámát;

2. eddigi tevékenységének leírását;

3. terveit;

4. anyagi helyzetének leírását.

Az elbírálásnál előnyben részesülnek azok, akik az alábbi célok valamelyikére kívánják fordítani az elnyert pénzt:

1. Közösség szervezésének elősegítése.

2. Programok szervezése.

3. Tárgyi feltételek biztosítása (vetítő, gitár stb.).

4. Kiadvány megjelentetése.

5. Szociális jellegű munka, vagy annak segítése.

6. Erdélyi, kárpátaljai, felvidéki kapcsolatok tartása.

A szétosztásra kerülő összeg max. 100 000,- Ft. Egy pályázat nagysága legfeljebb 10 000,-Ft lehet.

A pályázatokat a választmány őszi ülésén bíráljuk el.

Beküldési határidő 1991. IX. 30.

Elbírálás és értesítés 1991. X. 31-ig.

Cím: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 51.

MEVISZ

a MEVISZ választmánya

MEGRENDELŐLAP

I Belépek a DIAKONIA cfmú folyóirat előfizetői közé.

Kérem megküldeni* a mostanában megjelent 1991/1. számot Is.

| Kérem küldeni a folyóiratot a következő, 1991/2. szómtól kezdve.

Az előfizetési dijat, évi 160 forintot (egy szám esetén 80 forintot) a szám- I hoz mellékelendő csekklapon befizetem.

*Kfvánt rész aláhúzandó.

| Név:................................................................................................................................

I Cím:...............................................................................................................................

I A borítékra írandó címzés: Dlakonla Kiadóhivatala,

1088 Budapest, Puskin u. 12.