Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-02-24 / 8. szám

Evangélikus Elet 1991. február 24. E3 jftS GYERMEKEKNEK I 231 MEGFEJTÉS A BIBLIAI TOTÓRA Az elmúlt hetekben mindig dugig volt a postaládánk leveleitekkel. Több mint száz feladótól érkeztek a megfej­tések. Voltak magányos küzdők és csoportban verseny­zők. Lássuk tehát a megoldásokat elsőként. 1. forduló - Keresztelő János születése (Mivel a válaszok nagy része Lukács evangéliumának első fejezetében van, ezért csak a versszámot jelölöm.) 1. A papokat sorsolással jelölték ki szolgálatra. (9. vers) 2. Az angyal az oltár jobb oldalán jelent meg. (11.) 3. Illést említi az angyal. (17.) 4. Az angyalnak Gábriel volt a neve. (19.) 5. Erzsébet a hatodik hónapja várta már gyermekét. (36.) 6. A látogatásnál a magzat megmozdult. (41.) 7. Erzsébet és Mária rokonok voltak. (36.) 8. Erzsébet Júda egyik hegyvidéki városában lakott. (39.) 9. A kérdés kicsit félreérthető volt. Természetesen az első szándékra gondoltam, hiszen végül tényleg Jánosnak nevezték és ezt akkor biztos akarták is. Először azonban Zakariásnak akarták nevezni. (59.) 10. Nem (61.) 11. A némaság az áldozat bemutatásától a fia születé­séig tartott. (20. és 64. vers) 12. Keresztelő János elsószülött fiú volt, nem voltak nővérei. 13. Csak Lukács ír Keresztelő János születéséről. + 1. Keresztelő János készítette elő Jézus érkezését. A végső jó megoldás: x22 x12 xx2 21x x1 2. forduló - Emlékezzünk a karácsonyi történetre 1. Mátéban van angyal. Márknál nincs semmi. Jánosnál pedig a karácsonyi történet ez: „Az Ige testté lett".( Jn 1.14) 2. Márk 3. Augusztus volt a császár (Lk 2.1) 4. Mérd meg a térképen! 135 km 5. Názárettól Betlehem délre van. 6. Cirénius Szíriában volt helytartó (Lk 2.2) 7. Máté szerint József (Mt 1.21), Lukács szerint Mária (Lk 1.31). 8. Mátéban nincsenek pásztorok. 9. Királyokról nem szól a leírás, csak bölcsekről. (Mt 2.1) 10. A próféta neve Mikeás. (Mt 2.5 vő. Mik 5.1-3) 11. A szabad ég alatt. (Lk 2.8) 12. Az angyal már csak Józsefnek jelent meg Jézus születése után. 13. Menekülniük kellett Heródes elől. (Mt 2.13) + 1. József ács volt (Mt 13.55) 3. forduló - Jézus elkezdi munkáját 1. Az egyik leírásban csak hasonlít hozzá, a másikban valóságos galambot láttak. (Mt 3.13-17 és Mk 1.9-11 pl.) 2. Negyven napig böjtölt Jézus. (Mt 4.2) 3. Galileába ment Jézus megkísértése után. (Lk 4.14-16) 4. János evangéliuma ír a kánai mennyegzóról. (Jn 2.11) 5. Andrást. (Jn 1.40-41) 6. Jézus harminc éves volt. (Lk 3.23) 7. Lukács (Lk 5.10) 8. A nagy halfogás (Lk 5.1-11) 9. A harmadik forma nem szerepel sehol. (Mt 4.17 - Mk 1.15) 10. A násznagy (Jn 2.8) 11. Nátánael fügefa alatt ült. [Jn 1.48-50) 12. fC Kéfás név ugyanazt jelenti, mint Péter, azaz kőszikla. (Jn 1.42) 13. Péter halász volt. (Lk 5.1-11) + 1. Kapernaumban. (Mt 4.13) Az egyik hibaforrás az volt munkáitokban, hogy nem az új fordítási szerint néztétek a szöveget. A futóverseny­ben ajánlom, hogy inkább azt használjátok, hogy ne legyen félreértés. A mostani pontozásban azonban nincs túl nagy jelentősége ennek, hiszen a pontszámokban ez minimálisan számított. Helyhiány miatt csak a legjobb megfejtők neveit tudjuk itt felsorolni. A legalább negyven jó feleletet adók kapnak jutalmat. 42 pontosok: Nádasdi GVBK - Bakii Mária, Domony - Varga Ferenc, Bakonytamási - Szemenyei Krisztina, Nádasd -41 pontosok: Dunaegyházi ifjúsági kör-Galambos Ádám, Györköny - Beledi GYBK - Cöllner Zsófi és Juli, Bp. XIV. 40 pontosok: Hegedűs Márton, Nyíregyháza - Kovács Orsolya, Ászár- Havjár János, Erdókürt - Nagy Márta, Bp. XIV. - Dre­­nyovszki Mária, Vácegres - Cserni Péter, Vácegres - Wurm Tamás, Györköny 33 pont felett voltak még: Pintér Zsuzsa, Pilis - Zoltai Sándor, Bp. XI. - Pityer Katalin és Gabi, Sopron - Zoltai Ágnes, Bp. III. - Schell Ferenc, Regöly - Zalán Eszter és András, Bp. Vili. - Benke Sándor, Ajka - Zimmermann Dani és Erna, Szügy - Ki­­szely Eszter és András, Csővár - Szügyi konfirmandusok- Szabadszállási Annamária, Kiskőrös - Kohuth Jolán, Dabas-Gyón - Leszák Gábor, Csesztve - Fischl Anna Tuóvi, Aszód - Donáth Ferkó, Ózd - Greguss Gergő, Bp. XIV. - Marthon Ildikó, Bököd - Forgács Gábor, Bock Anita, Rajki Hortenzia, Bajczi Andrea, Krämer Róbert, Györköny- Karsai Balázs, Debrecen - Hugyecz Kornél, Balassagyar­mat - Tótok Ádám, Balassagyarmat - Falta Gábor, Szirák- Kohut Pál, Mezóberény - Jansik Balázs, Pilis - Hamza Kinga Dalma, Nyíregyháza - Hufnagel Éva, Szombathely Bánki Renáta, Várpalota - Bató Edina, Tápiószentmárton- Illés Adél, Egyházasdengeleg. Mindnyájatoknak gratulálok! ÚGY FUSSATOK, HOGY ELNYERJÉTEK! - 1 Kor 9.24 4. sorozat 1. Ami a Prédikátor öregjének eltörik a forrásnál, az Rebeka szolgálatkészségének eszköze. (7 méter) 2. Ki volt a citerások és fuvolások ősatyja? (6 méter) 3. Olyan színű kövecskét kap a győztes, amilyenek a mezők az aratásra. (5 méter) 4. Hogy hívták a templomot renováló kancellárt Jósiás idejében? (4 méter) 5. Egy nagy próféta elesége és egy csapás szereplője. (3 méter) 6. Mi az efód? (2 méter) 7. Ki rázta a kígyót a kezéről a tűzbe? (1 méter) Lassan jönnek már a megoldások az első sorozatra. Kicsit túl könnyűnek tűntek a kérdések számotokra. A ver­senyfutás játékban ezentúl nincsenek büntető pontok, csak az eddig kialakult rendszer szerinti jutalmazás. Kö­szönöm levélbeli segítségteket. A helyhiány miatt a meg­oldásokat a következő számban hozzuk. A beküldési határideje ennek a rejtvénynek az újság dátuma utáni 8. nap. Kérlek, hogy inkább levelezőlapot küldjétek, mert a sok megfejtést így könnyebb értékelni. írjátok rá: 4. sorozat. Címem: Koczor Tamás 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Ebben a számban két riportot olvashattok, melyeket Kadlecsik Tibor készített nem keresztyén, szakközépiskolás ismerőseivel. Kértem ha­sonló jellegű írást egyik barátomtól is, aki ezt válaszolta: „Kerestem a kérésednek megfelelő embert az Evangélikus Életbe szánt cikkhez, de nem találtam. Ugyanis, aki valóban kívülálló, azt nemigen izgatja ez a téma, nincs értelmes mondanivalója róla.” Ezek a rövid beszélgetések mintha alátámasztanák barátom véle­ményét. Vagy mégsem? Mindenesetre a riportok mellé ezt a képet is oda kell helyezni. Most befejezzük azt a sorozatunkat, hogy mit várnak tőlünk az embe­rek. Persze kellene még róla beszélgetni! Záróakkordként a mai témánkhoz kapcsolódva küldök egy verset Kányádi Sándor tollából. Címem: Bencze András, Székesfehérvár 8000 Pintér Károly u. 31-33. MIT VÁRNAK TŐLÜNK A NEM KERESZTYÉNEK?- Milyennek látod a keresztyéneket?- Én ugyanolyan embereknek tartom őket, mint bárki mást. Mindenkinek joga van abban hinni, amiben akar. így vannak embe­rek, akik Istenben hisznek, és vannak, akik nem hisznek benne. Én ez utóbbiak közé tar­tozom, de nem ítélem el azokat, akik hisznek Istenben és valóban érte munkálkodnak.- Vársz-e valamit a keresztyénektől? Pl. itt van az Öböl-válság. Van-e valami­lyen különleges szerepük ebben?- Most itt az Öböl-válság ügyében sze­rintem ugyanúgy kell tevékenykednie min­den embernek, akármilyen a vallása, vagy akármiben hisz is, hogy elkerüljük a har­madik világháborút.- Az „ ug)anúgy" alatt mit értesz?- Szerintem szükséges az erőszak is, mert vannak emberek, akiket másként nem lehet meggyőzni. De, ha egy mód van rá, akkor inkább béketárgyalások kellenének.- Neked van-e saját hited? Te miben hiszel?- A nindzsutiban.- És ez mi?- A nindzsák élete. Olyan, mint a sza­murájoknak a busito volt.- Ez is ilyen elcsendesedés, meditálás fé­le?- Igen.- Köszönöm a beszélgetést!- Kiket tartasz keresztyénnek?- Semmiképpen sem azokat, akik eljár­nak a templomba. Talán akik hisznek Jé­zusban. A keresztyénség alapfeltétele sze­rintem a hit.- Mit gondolsz a keresztyénekről?- Nem különböztetem meg őket más emberektől. Minden embernek vannak jó és rossz tulajdonságai. A keresztyénség nem ezen múlik. Nem tudom... Nincsen külön jellemző rájuk.- És mit vársz el tőlük ? Mondjuk itt ez az Öböl-válság.- Szerintem az Öböl-válság ügyében egy embert kéne megbízniuk - mondjuk a pápát -, aki föláll és nyilatkozatokat tesz az araboknak, hogy ez nem vallási háború, ezt nem ellenük indították, nem az iszlám ellen.- Neked van saját hited? Hiszel-e vala­miben?- Az emberi gondolkodásban hiszek. Az ember egy úgy megalkotott lény, hogy a maga agyával, tapasztalataival - szerin­tem - el tudja hárítani a veszélyeket.- Köszönöm a beszélgetést! Kányádi Sándor EGY ZARÁNDOK NAPLÓJÁBÓL megcsodáltam a nagyvilág csodálnivalóan szép katedrálisait de imádkozni csak itthon gyermekkorom öreg templomában tudnék ha tudnék A legújabb és legdrágább divat szerint öltözni. „Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez ért kés az Isten előtt." (1 Pt 3,3-4) „Rolls-Royce kocsi sofőrrel” (nagystíl megjelenés) „Öllsetek tehát magatokra könyörülett szívet, jóságot, szelídséget, türelmet."(Ki 3,12) „Semmit ne tegyetek önzésből, se hí dicsőségvágyból. ” (Fii 2,3) Mert az Emberfia sem azért jött, hog neki szolgáljanak, hanem, hogy Ö szolgál jón, és életét adja váltságul sokakért." (M 10,45) Ezt a szembeállítást a Rockzene és ke resztyén életvitel - szerzője Walter Kohl - című könyvből kölcsönöztem. A könnyűzenei világot is ez a felületes kiüresedett világ jellemzi. Nem mindé irónia nélkül jegyzem meg: szerencsére diszkókat látogató magyar fiatalok leg többször nem is értik meg az angol nyelve énekelt „dalok” provokáló, nemegysze undorító „szövegét”. Természetesen a könnyűzene is tártál máz szépnek nevezhető, értékes elemeket A kevés számú kivétel közé tartozik a köl tői hangvételű szövegeket szép zenével ki sért dalokká formáló Simon and Garfun kel nevezetű duó. Bob Dylan pályája pedi a legfényesebb példa arra, hogy lázadó fa natikusból hogyan teremt az Ur kegyeim hívő zenészt, kinek szövegei elfogadhatóa a keresztyén ember számára is. (Bibliku témájú felvételeire gondolok.) Keresztényi Istvá Százhalombatta ,. - ..o-i-r..;-.j-'m • I Ki a keresztyén ? „Ki a magyar?” - tették fel sokszor, különféle szándékkal ezt a kérdést. Volt, hogy becsületes vizsgálódás, volt, hogy sanda szándék húzódott mögötte, kire­­kesztési kísérlet vagy felsőbbrendűségi tu­dat. Illyés Gyula volt az, aki a legnehezebb és legtisztább módon válaszolt erre. „Ma­gyar az, aki vállalja”. „Ki a keresztyén?” - tesszük fel gyak­ran mi magunk is ezt a kérdést. Emögött is húzódhat becsületes szándék, de tapasz­talom, hogy sajnos nem ritka a gőg, és a kizárólagossági igény. Az ifjúsági rovat némely írásában, olvasói levélben is han­got kapott, bár más szavakkal, ez a kérdés, sőt ilyen-olyan válasz is megfogalmazó­dott. Illyés Gyula válaszát felhasználva, de azt mégis megfordítva, a magam részéről így felelnék: akit Krisztus vállal. Több bibliai történettel szeretném ezt megindo­kolni. A farizeus és a vámszedő példázata. Büszkélkedik és kérkedik az egyik, szemét lesüti és mellét veri a másik. Jézus őt vállal­ja. Pedig tudjuk jól, hogy a farizeusok nagyon nemes szándékkal, sokszor való­ban önfeláldozóan éltek és cselekedtek né­pükért, a vámszedő pedig aligha volt tiszta kezű. Mégis. Ha ma hangozna el ez a pél­dázat, akkor farizeus helyett talán egy jó templomjáró szerepelne, aki rendesen fize­ti az egyházfenntartói járulékot, még a Fasori Gimnáziumra is ad, elsőnek érkezik biblia- és imaórára, utolsónak megy el on­nan - de ha kérkedik vele, „semmi haszna abból” (1 Korintus 13, a szeretet himnu­sza). A vámszedőt viszont vállalta Jézus, mert ő semminek tekintette magát. „Isten szeme a mélységbe tekint, a magas nem állhat meg előtte”, mondja Luther. Jézus vállalta továbbá a latort is aki pedig, ha lehet, még nagyobb gazember volt, mint a vámszedő. „Ma velem leszel a paradicsom­ban” - ő volt az egyetlen, akinek üdvössé­get ígért a Mester. Micsoda botrány... Vagy a tékozló fiú. A másik testvér, embe­rileg, joggal háborog, hiszen ő mindenben hűségesen az apa mellett maradt. Ez a gaz­fickó meg még a nyomorúságából is hasz­not húz... Nem akart ő abból hasznot húz­ni ! Nem azzal a tudattal indult haza, hogy otthon majd ilyen fejedelmi lakoma fogad­ja. Végső nyomorúságában vonszolta ma­gát hazafelé, mert belátta, semmit sem ér már önmagában. A példákat lehet még so rolni, a Jézus lábát megkenő bűnös nőtó kezdve - a szemforgatók megintcsak fel kellett hogy háborodjanak ezen - magá nak Pál apostolnak a megtéréséig. Kriszj tus vállalta őket. S minden, amivel addij! dicsekedhetett volna, kárnak és szemétne^ bizonyult. Jézus nem azért szeret valakit, mert aj jó, kiváló, értékes, erkölcsös, hanem azért hogy azzá váljon. Mert akit igazából meg', ragad ez a jézusi szeretet, az nem tud neki ellenállni, s hálából, felszabadultan cselek­­szí a jót. A mi szándékaink általában értékkeret sók, Jézusé azonban értékteremtő. Ki a keresztyén? Vigyázzunk ezzel a kérdéssel. Legyünk nagyon halkak éj visszafogottak. Nehogy a képmutatás éj a szemforgatás bűnébe essünk, sorolvi saját érdemeinket, vagy borzadva nézvj mások bűnlajstromát. Ne úgy imádkoz zunk, hogy „köszönöm, hogy én nem vagyok olyan, mint a bűnösök”, hanem úgy, hogy „irgalmazz nekem, bűnös-i nek”. Fabiny Tamás Gondolatok egy kiállításon A budapesti Vigadó Galériában február 3-án nyílt meg az a pályá­zati emlékkiállítás, melyet a száz éve született Ferenczy testvérek, Béni és Noémi tiszteletére állítot­tak össze a művészek tanítványai, tisztelői saját műveikből. Két alkotásukkal ők is jelen van­nak. Ez a két alkotás nemcsak egy szellemi, de valamiféle materiális je­lenlét is a tanítványok között. Ferenczy Béni szobra 1959-ben készült és Hubay Miklós Vergilius •nyomán Aranykornak keresztelte el. „Egy felszabadult, a faágak közt egyensúlyt kereső kis siheder alakja, nyílt formákkal jelezve, akiben mintegy megtestesül a né­ma és béna Ferenczy Béni legfőbb vágya: a szabadon lebegés.” (Tol­­nay Károly) Igen, ekkor már né­mán és félig bénán alkot a művész. És tanít. Hiszen ahogyan Cs. Sza­bó László írta róla: „Hősiessége is tanítás. 1956-ban megbénult fél ol­dala; az irigy istenek a nemzet egyik gyászpillanatában zúzták szét a jobb kéz alkotóképességét, szívták el nyelvéről az emberséges, vigasztaló szavakat. Ferenczy megtanult bal kézzel mintázni, bal kézzel beszélni. Nem mindenkihez. A barátaihoz és tanítványaihoz.” Mert azon a végzetes november elején a szívéből kiindult parányi vérrög az agyába jutva, jobb olda­lát teljesen lebénította. Olvasni még tudott egy darabig, aztán csak a francia szöveget ismerte fel, az­tán két szó maradt csak: igen és nem. Bal kézzel megtanult festeni, akvarelleket. Tizenegy évig élt igy, hogy tizenegy napos haláltusa után végetérjen a hosszú szenve­dés. Akkor, ott, a János-kórházbe­­li szobában a század egyik legna­gyobb, leginkább megpróbált ma­gyar alkotója hunyt el. Erről az utolsó tizenegy évről írta Zelk Zoltán: „Két szó a lerom­bolt szavak / közül mégis csak megmaradt. Két szó, ezer szín és ezer / árnyalat, gondolat.” Bernáth Aurél pedig így fogal­mazott: „Béni sohasem viselte ár­­cán érzelmeit. És életműve is azt sugározza, hogy óvatos a kitárul­kozásban... De mostanában, a bal kéz bizonytalan vonalai mögött át­­meg átcsillan valami évszázados mély emberi Paradicsom, amely fölbontja szivünk kérgét és vonzó­dást támaszt bennünk.” A kiállított „Aranykor” tehát a már lebénult művész alkotása. Eszembe jut az 1913-ban készült Sárkányt legyőző Szent-György c. szobra. A mozdulat, a szobor biz­tonsága, a győztes kezében lévő kalapács, ahogyan bal kezével a sárkány fejét fogja, hogy jobbjával az utolsó ütést mérje rá. Mindeb­ből sugárzik az erő, a győztes biz­tonsága. A test győzelme a test fe­lett. Es ez, az 1959-ben készült szo­bor? Számomra egymás mellett van most ez a két alkotás. A pályá­ja kezdetén lévő 23 éves és a jobb oldalára megbénult beteg művé­szé. Mennyire más az érzés, a cél, a vágy. A küzdelemmel kivívott szabadság győzelme helyett a ke­gyelem állapota. Egyfajta, anyag­hoz nem köthető időtlen lebegés. A gyermeki tisztaságban megka­pott öröm. A faág íve, mint a sár­kányé. A bal kéz fogja a fát. De nem azért, hogy legyőzze, hanem, hogy érezze az érkezés és az indulás örömét. Úgy érzem, hogy a fájda­lomban megfogalmazódó időtlen öröm vágya ez a Ferenczy szobor. Sorolhatnám a nagy alkotáso­kat, a művész korszakait. Most mégis az „Aranykor” és az akva­­rellek azok, melyek leginkább megragadnak vagy úgy is mond­hatnám, hogy elgondolkodtatnak és megrendítenek. Ferenczy Béni szobra mellett a középső falon ott van az ikertest­vér, Noémi egy fontos, korszakot kezdő gobelinje. Az „Ásó ember.” 1922-ben készült. Egyetlen profil­ból ábrázolt alak tölti ki az egész síkot. Ferenczy Noémiről az első jelentős tanulmányt író Tolnay Ká­rolyt idézem: „Az emberi lélek ön­magában sohasem elég: Hogy koz­mosszá záruljon, idegen médiumra van szüksége. A lélek teljesedésé­nek médiumát Ferenczy Noémi a munkában fedezte fel.” Ugyaneb­ben a tanulmányában írja erről az alkotásról: „Az Ásó ember-ben re­dukálja a színek számát, de intenzi­­válja őket. A színek nem kívülről borítják a formák felületét... hanem a dolgok mélyén fészkelnek, legben­­sejüknek megnyilatkozásai.” A gobelin műfajából lényegénél fogva hiányoznak az alkotó spon­taneitás jegyei. A hosszú előkészü­letekben a véletlenszerű vonások eltűnnek. Fegyelmezettség, a „mesterségbeliség” középkori tisz­telete kell, hogy jellemezze a gobe­linek készítőit. Újra Tolnay Ká­rolyt idézem: „A haldokló műfajt csak olyan nagy művész kelthette új életre, aki a gobelin kötött tech­nikájához belső vonzalomból nyúl, aki csak általa tudja hiányta­lanul kifejezni magát. Ez volt Fe­renczy Noémi történeti küldetése.” Huszonkét évesen ismerkedik meg a gobelin technikájával és rá egy évre már elkészül a művészettörté­nészek szerint is tökéletes alkotás, 1913-ban, a Teremtés. Cseh Miklós írta utolsó éveiről: „Komoly volt és fáradt, csak kes-j kény kezei mozgásán látszott belső elevensége. Egyedülvalósága, ke­serű magánya megdöbbentő mére-j tű volt.” Ezeket a sorokat olvasva értettem meg igazán Polgár Rózsá­nak első díjat nyert alkotását a „Tisztelet Ferenczy Noéminek” c. gobelint. Barna, zöld, kék hullá­mok közül földerengő arc, szomo­rú tekintet. Mintha a testvér, Fe­renczy Béni, portréját látnám Kof­­fán Károly fotójáról. Az arc egy része itt is beleolvad a háttérbe, a; hullámokba. Egy hajtincs azonban kinyúlva a képről, szinte él. És a! két kéz... Igen a keskeny kéz moz-; gása, a belső feszültség, elevenség, mely a szomorú tekintet mögötti világból valamit megéreztet. Búcsúzóul egy másik gobelin. Katona Szabó Erzsébeté. Könny­csepp a címe. És ebben a könny­cseppben benne van számomra mindaz a fájdalom, amit megélhe­tett századunknak ez a két párat­lan zsenije: Ferenczy Béni és Fe­renczy Noémi. Nagy László

Next

/
Oldalképek
Tartalom