Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-06-16 / 24. szám

Evangélikus Élet 1991. június 16. I*0 ifts GYERMEKEKNEK iá ÜL FIATALOKNAK MEGHAL SZEGÉNY SÁRA Ábrahám is, Sára is nagyon idős volt már. Tudták, hogy az életükből nincs sok hátra. Ábrahámot mégis nagy csapásként érte a hír, hogy felesége, Sára meghalt. Ábrahám hosszasan siratta fele­ségét. Végiggondolta az évtizede­ket, amiket együtt éltek meg. Hány boldogság és hány szomorúság volt, amit együtt viseltek. Nagy uta­zások és Isten üzenetei töltötték be életüket. Milyen jó asszony is volt Sára! Azután felkelt a halott mellől és így szólt az ott lakó hettitákhoz:- Jövevény és idegen vagyok köztetek. Bár évek óta itt lakom, nincs egy olyan föld, amit maga­ménak mondhatnék. Adjatok most nekem egy olyan helyet, ahol eltemethetném a feleségemet.- Istentől való fejedelem vagy te - felelték azok. - A legszebb sírhe­lyünkön temesd el halottadat! Senki sem akadályoz meg abban, hogy szabadon válassz.- Ábrahám mélyen meghajolt a föld tulajdonosai előtt:- Ha ilyen szívvel vagytok hoz­zám, bírjátok rá Efrónt, hogy adja el nekem makpélai barlangját, amely a szántóföldje végén van. Természetesen a rendes árát megfi­zetem. Efrón is ott volt a hettiták kö­zött. Ravasz ember hírében állt.- Hallgassatpk meg, emberek! - szólt Efrón - Ábrahámnak adom a szántóföldet is és a barlangot is. Hadd temesse el ott halottját. Ábrahám ismét meghajolt.- Nem kérem ingyen, kifizetem az árát.- Hallgass ide, uram! - szólt új­ra Efrón. - Négyszáz sekelt ér az a föld. Mi az ilyen emberek közt, mint mi vagyunk? Temesd csak el halottadat! Többen összesúgtak. A négy­száz sekel rengeteg pénz volt. A föld a felét sem érte. Ábra­hám azonban nem alkudozott. Kimérte az ezüstdarabokból a négyszáz sekelnyi súlyt. írást ké­szítettek: „Efrón makpélai szán­tóföldje, amely Mamréval szem­ben van. a mai napon a barlang­gal és a szántóföld körüli fákkal együtt átment Ábrahám birtoká­ba a hettitáknak és mindazok­nak a szeme láttára, akik a ka­puban összegyűltek.” Az érde­keltek aláírták. Efrón vígan dör­zsölte a markát, jó üzletet csi­nált. Ábrahámot annyira letörte feleségének halála, hogy a pénz­zel nem is törődött. Sárát elhelyez­te a barlangba, nagy követ henge­­rített a sír bejáratához. Csak na­pok múlva döbbent rá, hogy az ígéret földjének első darabja most már jog szerint is az övé lett. KI VAGYOK ÉN? - MI VAGYOK ÉN? A második ember utáni pontszámok már összeadódnak az első pontokkal. Termé­szetesen még mindig vannak olyan pályá­zók, akiknek a neve nem szerepel a felso­rolásban. Ez azt jelenti, hogy az első két emberre való találatuk nem sikerült. A játéknak azonban még nincs vége! 11 pontosok: Aradszki Tímea - Békéscsaba, Bele­­di hittanosok, Maulis Judit - Békéscsa­ba. Hegyi Emőke - Soltvadkert, Hra­­bovszky László - Békéscsaba, Szabó Mihály - Bököd, Csillag Gábor - Mol­­naszecsöd. Oberling Zsanett - Bököd, Lázár Krisztina - Bököd. ■ 10 pontosok: Kovács Orsolya - Ászár, Donáth Ferkó - Ózd. 9 pontosok: Borsos Pál - Békéscsaba, Hegedűs Zoltán - Nyíregyháza, Hegedűs Már­ton - Nyíregyháza, Marthon Ildikó - Bököd. 8 pontosok: Kisberkes Emília és Vera - Inke. 7 pontosok: Bárány Nikoletta - Békéscsaba. Bánki Renáta - Várpalota, Jansik Ba­lázs - Pilis. Kohul Jolán - Dabas- Gyón, Zalán Eszter - Budapest VIII. 6 pontosok: Fancsali GYBK, Gyarmati Tibor - Békéscsaba. 5 pontosok: < Dunaegyházi Ifjúsági Kör, Zalán András - Bp. VIII., Korim Katalin - Békéscsaba. 3 ppntosok: Ördög Zsuzsanna - Békéscsaba, Sin­­kó Laura - Tét. 4. ember 1. Fiaim meghaltak - Rúth 1.5 2. Tíz évig külföldön éltem - 1.4 3. Volt idő, amikor csak a mózesi tör­vényeknek köszönhettük, hogy nem haltunk éhen. - 2.15-17 és 3Móz. 23.22 4. Jó anyós vagyok. 5. Unokám unokája híres király lesz -4.22 6. A menyem nem is olyan rút - Boáz­­nak tetszett. 7. A történet elején még keserű voltam, de a végére megvigasztalódtam. - 1.20 8. A nevem: NAÓMI. 5. ember 1. Hasznos ember vagyok. 2. Semmi jogom sincs. 3. Egy rövid levelet írtak velem kap­csolatban. 4. Kolosséból Rómába menekültem. 5. Egy nagy apostol kelt védelmemre. 6. Gazdám talán már nem csak uram, hanem testvérem is lesz. 7. Filemon tulajdona vagyok. 6. ember 1. A hegyekben lakunk. 2. Papi családból származom. 3. Férjem az utóbbi időben nem valami beszédes. 4. A rokonom fia, bár később születik, mégis nagyobb lesz, mint az enyém. 5. Fiunk kora szerint akár unokánk is lehetett volna. 6. Angyali hír volt, hogy gyermekünk születik majd. 7. ember 1. A férjem tisztességes ember volt. 2. Jobban szerettem volna, ha fiam az apja mesterségét folytatta volna. 3. Fiam egyik szeretett társa gondos­kodott rólam életem végéig. 4. Férjemmel együtt szívesen betartot­tuk mindig a mózesi törvényeket. 5. Egyszer egy olyan lakodalomban voltam, ahol a viz borrá változott. 1. tárgy 1. Szeretem a nagy körforgásokat. 2. Ellenségem leggyakrabban az orosz­lán és a medve. 3. A bőröm 5-6 centiméter széles. 4. Köveket hajigálok. 2. tárgy 1. Általában tüzelésre használtak. 2. Azelőtt éltem is. 3. Koronaként ritkán kerültem fejre. 3. tárgy 1. Egyszer egy víz partján álltam meg. 2. Kerekeim bizony nagy utat tettek már meg. 4. tárgy 1. Vizeket mozgattam. Segítségképpen a tárgyakkal kapcso­latban annyit, hogy minden tárgy egy­­egy történetből kiválasztott eszköz, és mindig valakihez kapcsolódik. A beküldési határidő a lap dátuma utáni kedd. Tehát keddig kerüljön pos­tára. A dm a régi: Koczor Tamás. 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. A megfejté­sen legyen rajta, hogy melyik meghatá­rozás után tippeltél. ÉRETTSÉGIZETTEK TALÁLKOZÓJA A Deák téri Evangélikus Leányiskolák - polgári, kollégium, gimnázium - volt növendékei hagyomá­nyos évi találkozójukat egykori iskolájukban, május 17-én délután tartották. A találkozás az evangélikus templomban kezdődött Zászkaliczky Péter igehirde­tésével, majd az iskola zsúfolásig megtelt szép díszter­mében folytatódott. Jánky Zsuzsa (Költő Lászlóné) az iskola volt növendéke, a találkozó háziasszonya köszöntötte a megjelenteket és külön a gimnázium 50 éve érettségizett diákjait, valamint a gimnázium előd­jének, az Evangélikus Leánykollégiumnak 10 évvel korábban érettségizett első növendékeit. Mint minden esztendőben egy tudományos, emlé­kező előadás is elhangzik: volt diák számol be életé­ről, munkásságáról. Idén dr. Baumann Piroskái hall­gattuk meg; színesen számolt be munkássága során szerzett gazdag tapasztalatairól. Parlagi Virág, a faso­ri gimnázium IV. osztályos növendéke nagyon szépen fuvolázott. Az esős, viharos nap ellenére is szép dél­után „sztárja” a 93 éves Sebestyén Andorné, Frici néni volt. Csaknem egyórás színes felszólalásában emléke­zett meg tanárairól, tanárainkról, élénken, szabad előadásban, idézve tudást, emberséget adó iskolai éve­ket, s amikor befejezésül a Himnusz éneklésére került sor. a zongora mellé ült és 93 évének minden lelkese­désével kísérte a „nagy kórus” énekét (mint a kelen­földi református lelkész hitvese, évtizedekig a temp­lom orgonistája is volt). Helyes volt a rendezők elgon­dolása, hogy lehetővé tették az együttmaradást a mű­sor után is és az egykori diáktársak között hosszantar­tó beszélgetés alakulhatott ki. Schelken Pálma KIEGÉSZÍTÉS A Magyar Nemzet 1991. április 11-i Mécsvilág ro­vatában Beke György író, az Erdélyi Szövetség orszá­gos elnöke meleg szavakkal méltatta dr. Ádám Sán­dor: Taneszközök Magyarországon c. könyvét, mely több más egyéb között külön fejezetben tárgyalja a különböző egyházfelekezeteknek az elmúlt évszáza­dok során a magyar művelődésben betöltött szerepét. A cikk idézte a történelmi egyházak iskoláinak szá­mát, amelyek közül sajnálatos módon kihagyta a je- 4enleginél háromszor nagyobb Magyarország terüle­teit levő evangélikus iskolákét; ezek száma 1907-ben 1319 volt. Ez a hiányosság nemcsak azért sajnálatos, mert a nálunk jóval kisebb egyházakét is fölsorolja, vagy mert az igen adathüen megírt könyv szerzője is evangélikus, hanem azért is, mert az országban levő egyházak közül egyedid az evangélikus egyház volt az, mely - dr. Harmati Béla püspök előzetes megrendelé­sével és későbbi gondoskodásával - elősegítette, anya­gilag és erkölcsileg támogatta e könyv megjelenését és terjesztését. A szóban forgó cikk nem utalt rá, hogy az egykor Európa-hírü fasori Evangélikus Gimná­zium méltatása mellett a könyv tartalmazza az egyik legnagyobb vidéki, a kiskőrösi evangélikus elemi né­piskola fényképét is, mely a harangtoronnyal és gó­lyafészekkel ma már több ezer példányban számos országba és távoli földrészekre is eljutott. Ez a műve­lődéstörténeti dokumentumkönyv is fényt villant ar­ra, hogy a magyarság és ezen belül az evangélikus egyház jóval nagyobb szerepet töltött be a kultúra terjesztésében, mint amennyire nagysága és létszáma alapján gondolni lehetne: „Királyi nemzet vagy, noha csak kicsiny vagy...” Budapest, 1991. május 14. Á. S. Íme, a nyár, végre itt a szabadság! De vajon szabadság-e mindenkinek? S most nem azokra gondolok, akik még vizsgáznak, kötelező gyakorlaton vesznek részt, hanem azokra, akik úgy érzik, nem urai életüknek, mások döntenek felettük: szülők, az Isten, a betegség vagy a nemet mondó lány... A mai számunk az életről szól, erősítse ez azokat, akik valami miatt csonkítottnak érzik életüket, és vezessen jó irányba, akik kiszabadultok most a „szabadságra”! TEOLÓGIAI KISSZÓTÁR Könyvtárnyi közhely közül válogathatnék néhány mondatot. Bibliai idézetek tucatjait sorolhatnám, me­lyek egytől-egyig az élet lényegét igyekeznek megra­gadni. A végtelennek Ígérkező sor helyett hadd szorít­kozzunk egyetlen szikár mondatra: egy valaki élt va­lódi életet, a názáreti Jézus, aki Krisztussá lett; s egy kiegészítésre: minden élet annyiban valódi, amennyiben az Krisztus élete. Dietrich Bonhoeffer élte, és költőként is megfogal­mazta e tényt Állomások a szabadságra vivő úton című versében. A szabadság nála azt jelenti: szabad vagyok önmagámtól a másik szeretetére és az Istennel való zavartalan együttlétre. íme az állomások - Scholz László fordításában: FEGYELEM Kezdd a szabadság fölkutatását a fegyelemmel, tested, lelked is őrizd jól, zabolázzad a vágyat, hogy ne húzzon-vonjon majd ide, majd oda téged. Biztosan uralkodjál a tagjaidon s elméden, csak ha engedelmesek, akkor visznek a célig. Ily fegyelemben nyiladoz ím a szabadság titka. TETT A helyeset tedd bátran és ne az óhajtottat. Miért lesed a lehetőt? A valót kell megragadnod. Gondolat árja sodor? Csak tettben él a szabadság! Törj ki tétovaságodból, események zúgnak, Isten igéje, hited hordoz, megtart a viharban, és a szabadság ujjongásra készteti lelked. SZENVEDÉS Fordulat áll be. Serény kezeid megkötve. Árván, bús tehetetlen nézed tetteid estét - hulltát. Ámde föleszmélsz s jobbodat ejted nálad erősebb Kéz tenyerébe csöndesen, állhatatos lélekkel. Lám egy pillanatig tiéd lehetett a szabadság, s máris nyújtod odább: fénnyel koszorúzza meg Isten! HALÁL Ünnep, jöjj, amidőn a szabadság fénylik örökre! Jöjj te, halál - múlandó testnek oldva bilincsét, döntve falát vakká homályosuló léleknek, hadd lássuk, amit te eddig elirigyelt a sorsunk! Tett, fegyelem, kín - mind utadon, szabadság, Végül halván, Isten színe előtt igazán miénk vagy! Csepregi András ÉLEK A bori notesz versei borzasztóan szépek. Borzasztóan, mert míg gyönyörködöm, ho­gyan engedelmeskednek a szavak Radnótinak, megborzongok a félelemtől, hogy mindez bárki­vel közülünk megeshetik. Erőltetett menet - volt a címe annak az ameri­kai-magyar TV-filmnek, amely miatt újra elő­vettem ezt a füzetet. Erőltetett menet. Film a filmről, hiszen nem­csak azt láthattuk, milyen körülmények közt születtek azok a versek, hogyan élt Radnóti, hanem azt is, hogyan lett Radnótivá a filmsztár, miként azonosult szerepével: lassan elmaradtak a szokott mulatságok, hiszen ő is részese - mint zsidó származású - az üldöztetésnek, s végül éjszakáit is magányosan a bori barakk priccsén töltötte. Erőltetett menet - hiszen nemcsak az alakított figurát hajtották egykor, hanem a színészt is a rendező, aki átvette a rabtartó tiszt szerepét: szorosabbra húzatta a kötelet, meztelenre vet­­kőztette a statisztákat, csakhogy a film hiteles legyen. Erőltetett menet ez végül a nézőnek is, mert nem kerülheti el, hogy részesévé váljék a filmnek, nemcsak abban az értelemben, hogy egy lesz a tehetetlennek bizonyult barátok közül, hanem abban az értelemben is, hogy eszünkbe jut minden értelmetlen halál: a repülőgép ellen elkövetett merénylet, a 8-as úton történt karam­bol, a betegség, mely gonoszul leteper... Erőltetett menet ez, de hiszem, minket nem Abdáig hajt, hanem - mint a Radnótit megjele­nítő színészt is a csodálkozásig, a hálaadásig: Élek. Bencze András KI KORÁN KEL... RADNÓTI MIKLÓS TAJTÉKOS ÉG Tajtékos égen ring a hold, csodálkozom, hogy élek. Szorgos halál kutatja ezt a kort s akikre rálel, mind olyan fehérek. Körülnéz néha s felsikolt az év, körülnéz, aztán elalél. Micsoda ősz lapul mögöttem újra s micsoda fájdalomtól tompa tél! Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. Nagy és sötétlő számokat irkáit a szél a hóra. Megértem azt is, ezt is, súlyosnak érzem a levegőt, neszekkel teljes, langyos csönd ölel, mint születésem előtt. Megállók itt a fal tövében, lombját zúgatja mérgesen. Lenyúl egy ág. Nyakonragad? nem vagyok gyáva, gyönge sem, csak fáradt. Hallgatok. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. Feledni kellene, de én soha még semmit sem feledtem. A holdra tajték zúdul, az égen sötétzöld sávot von a méreg. Cigarettát sodrok magamnak, lassan, gondosan. Élek. Gyermekeink általában nem szí­vesen kelnek fel korán szombaton. Nincs tanítás. Jól esik egy kissé tovább maradni az ágyban. Pedig érdemes nyolc óra előtt öt perccel kinyitni a televízió első csatorná­ját. Mindössze ötperces adás lát­ható. Már címfelirata is érdekes: „Jó reggelt, Istenem". Csatlakozik a fél nyolckor kezdődő ifjúsági adáshoz. Jól csatlakozik. Aki meg­nézi: aranyat lel. Győri János Sá­muel sorozata mindenféleképpen figyelmet érdemel. „Vigyázat! - nagyon jó.” írhatnám így is. Még felnőttek számára is. Az ötperces, vallásos adás evangéliumot, öröm­hírt közvetít örömteli módon, a televíziózás módján. Legutóbb a május 25-it néztem. Egy néger spirituálé dallama kísér­te végig magyar szöveggel az „Illés szekerén” utazó gyermekeket. „In­dulj szép égi szekér...” A látvány (szerepe meghatározó a tévéadás­ban) egy egyszerű parasztszekér. Ló nincs elébe fogva. Kerekei még­is forognak. Gyermekek pörgetik az ének ritmusára. Gyermekek ül­nek a szekéren is. Ketten-hárman papírból kivágott bárányfelhő foszlányokat tartanak magasba. Ők is az „égi szekérről” énekelnek. Milyen jó kedvvel. Győri János Sámuel, szakállasán is fiatal barát­juk, csak néhány kérdést tesz fel. Az egyik gyermek Ady ismert ver­sét idézi. A másik röviden, saját szavaival Illés próféta történetét mondja el. Természetesen, nem úgy, mintha leckét mondana fel. Miért „égi szekér”? Istenhez visz. Az élet nem összevissza bolyongás. Célja van. Mit visz magával? Bá­natunkat, bűneinket. Indulj égi szekér... Ennyi az egész. A fantázia, ötletesség, találé­konyság összeszövődését ma krea­tivitásnak szokták nevezni. Ez jel­lemzi Győri János Sámuel mun­kásságát. Adottság és adomány is. Karizma. Úgy tud kapcsolódni va­lami hétköznapi látványhoz, hogy az látomássá, vízióvá válik. Virág­vasárnapján a váci híres diadalíves kapu, húsvétkor az ősagárdi teme­tő falusi sírkertje nyújtotta a lát­ványt. Mindig az evangélium vala­mely egyszerű, világos üzenetéhez kapcsolódik a látvány. Ettől lesz vízióvá. Mindig gyermekcsapat körében. Ezek a gyermekek vi­szont nem statiszták. Nem beta­nult szerepet játszanak el. A ripor­ter játszótársai. Látszik, hogy gyakran vannak együtt máskor is. Nemcsak a felvevő kamera lencsé­je, hanem mindig Isten színe előtt is. Csupán öt perc. Ez az öt perc azonban sok előzetes munkát igé­nyel és nem kevés pénzt. Saját sza­kállára vállalja mindkettőt Győri János Sámuel? Nem tudom. Mun­káját mindenképpen folytatnia kell. Anyagi feltételeit bitosítani, további kibontakoztatását elősegí­teni és lehetővé tenni nemcsak egy­házi közérdek. Benczúr László A Teológiai Akadémia június 21- én, pénteken du. 4 órakor tartja évzáró istentiszteletét és ünnepé­lyét a zuglói evangélikus temp­lomban (XIV. Lőcsei u. 32.) Az évzáró ünnepélyen tiszteletbeli doktorrá avatják dr. Gerhard Strauss bajor egyházfőtanácsost, Scholz László és Veöreös Imre ny. lelkészt. Erre az alkalomra szere­tettel várjuk az érdeklődőket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom