Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-05-05 / 18. szám

EB jfe GYERMEKEKNEK r r AZ UJ NÉV Korábban már kértem tőletek, hogy küldjétek el nekem hozzászólásaitokat egy-egy cikkhez, hasonlóképpen beszámolóitokat valamely ifjúsági eseményről, és ugyanúgy verseiteket, írásaitokat is. Nem dicsekedhetem bizalmatok elnyerésével, hiszen most kaptam az első versgyűjteményt. Költőjük, Dreska Ildikó arra kért, hogy mondjak neki véleményt róluk, ezt személyesen tettem meg. S íme, közülük kettőt közlök is - bátoritóul, hogy mások is küldjenek saját müveikből, és hogy a bennük felvetett gondolatokról elmélkedjetek, beszélgessetek. DRESKA ILDIKÓ: KÖD A MÁSVILÁG SZÜLÖTTE VAGYOK ÉN... Idegen - e táj, Idegen - e sóhaj, mit hoz a szél. Idegenek a fák, Mik hazafelé bólintgatnak felém. Idegen a Nap, Idegen - e lény, mit a csillagok gyújtanak szerteszét, Idegenek a felhők, Idegenek, mert nem foghatom a vajúdó természet kezét. Idegenek az emberek, Idegen szívek dobognak, mikor lopnak, gyilkolnak. Idegen, vad szemek szikráznak felém, ha könyörgő mosolyom küldöm mindenfelé. Idegen a Föld, Idegen az anya, ki gyermeket öl, Idegen az Isten, ha teremtés előtt nem mos kezet, Idegen, íajón idegen a Világ, mert meghalt a szeretet. Izmáéi már tizenhárom éves volt. Ábrámnak pedig még mindig nem született saját feleségétől gyerme­ke. Bizony már nagyon öreg ember volt. Lassan elérkezik az élete vége - gondolta. Isten azonban még min­dig újat akart kezdeni vele. Egy napon így szól Ábrámhoz az UR:- Én vagyok a mindenható Is­ten. Járj énelöttem és légy tiszta. Megajándékozlak szövetségem­mel, és nagyon sok utódod lesz. Ábrám arcra borult. Izmaelre gondolt, aki vad volt és mindig veszekedett valakivel. Gyakran bántotta a környéken lakó ki­sebb gyerekeket. Vajon jó lesz a,z ha az Isten ezt a magatartást pártolja? Szelídségre vágyott in­kább.- Ábrám! - szólt az ÚR. - Nem neveznek téged többé így. Az Áb­rám név helyett új nevet adok ne­ked. Ezentúl Ábrahám lesz a ne­ved. Az öregember arra gondolt, hogy az ÚR mennyire megváltoz­tatta egész életét. Kezdve az indu­lástól, egészen máig. Fiatalon in­dult, nagy lendülettel. Minden tet­tében az ÚRra figyelt. Egész gon­dolkodása átalakult. Majdnem százéves lett már. Tudta, hogy az új név új kezdetet is rejt. Eddig mindenki így hívta: tiszteletre mél­tó atyánk - és tudta, az is volt. Most az Isten ezt a nevet adta ne­ki: népek sokaságának atyja. Még mindig újat kezd vele az ÚR?- Nagyon megszaporítom utó­daidat, népeket támasztok belőled - hallotta ismét az Isten hangját -, királyok származnak majd tőled. Szövetségre lépek veled, sőt utó­daiddal is. Istened leszek, és utó­daidnak is. Neked adom és utó­daidnak a földet, ahol most ven­dégként élsz. Száraj nevét is meg­változtatom. Hadd tudja meg min­denki, hogy ő valóban fejedelem­nő. Legyen a neve Sára. Fiút adok tőle neked. Őt fogom megáldani és népek támadnak belőle. Ábrahám erre nevetni kezdett. Igaz, csak úgy öregemberesen, ma­gában. Nem is nézett fel, nehogy az ÚR meglássa. Nem az Istenen nevetett, hanem saját magán. Le­­het-e százéves embernek gyerme­ke? - gondolta magában. Elkép­zelte a kilencvenéves feleségét, amint gyermeket vár. Újra felneve­tett magában. Hangosan pedig ezt mondta:- Uram, inkább a vad Izmáéit változtasd meg. Mi már túl öregek vagyunk ahhoz, hogy kisbabánk legyen.- Nem. - Szólt az ÚR. - Sára, a feleséged szül neked fiút. Láttam, hogy nevettél. Hogy emlékezz erre, legyen a születendő fiú neve Izsák, azaz nevetés. Megáldom majd a vad Izmáéit is, de szövetségre csak Izsákkal lépek. Bízzál bennem, egy év múlva fiatok lesz. Ábrahám egyszerre ott maradt magában. Az UR elment. Ő azon­ban még sokáig gondolkodott arc­ra borulva. Aztán csendben bebal­lagott a táborba. Sára örömmel fogadta.- Isten hozott, Ábrám! - szólt hozzá kedvesen.- Mától új nevünk van, asszony - szólt Ábrahám. - És mától új életet kezdünk öreg létünkre. em szeretném az irodalmárt megjátsz­va elemezni a verseket. Se azt monda­ni. jók vagy rosszak. Csak az nagyon szo­morúak. Sőt kiábrándultak, reménytelenek. Baj ez? Hiszen a valóságot ábrázolják, a valóság egy részét. És avval a váddal szem­ben, hogy egy egészséges, fiatal, magyaror­szági lány szenvedései eltörpülnek sok más szenvedés mellett, azt vallom Pilinszky­­vei, hogy a kereszt „testünkre és lel­künkre szabott ellentmondás" (Kereszt­ről keresztre). Mégis valahogy bánt ez a látás, hiszen magával ragad, reménytelenné tesz, és min­den örömöt megkérdőjelez. Hát hol a kiút? Talán a kérdések és a félelmek tagadásá­ban? Hogy elfeledkezem a felbillent termé­szeti és politikai egyensúlyról, a háborúvá érett Észak-Dél ellentétről, az ember javít­hatatlan tökéletlenségéről, s arról, hogy a köröttem történt apró sérelmek mind ide vezethetők vissza, azaz nem tudok szembe­szállni velük? Talán apró örömök keresése a kiút? A közösség, a sport, a kultúra, vagy Felhők verejtékében fürdik arcod... minden sejtje, izma. Előtted alaktalan semmikkel kering a levegő. Homály mindenütt, Homály benned is. akár az alkohol öröme? És talán kiút-e egy ilyen vers megírása, a sziszifuszi terhek vál­lalása, hordozása? Igen azt hiszem, ez utób­bi egyedül a kiút. Elismerni és szembenézni a kihívásokkal, kimondani a bennünk élő feszültségeket. S ha ez mégsem tesz remény­telenné, keserűvé, csak azért lehetséges, mert adatott számunkra az imádság lehető­sége. Az a hit, amely a zsoltárírókban meg­volt (pl. 14. és 22. zsoltár), amely a prófé­tákat éltette (Jer 20.), amivel Luther is élt („Magam sem tudom, hová sodortatom, és hol lelek nyugalmat". Imádkozzunk együtt Lutherral - ma is), hogy a kimondott szó nem vész el, hanem eljut mennyei Atyánk figyelmébe. Ha felfedezhetjük ezekben a versekben - és persze önmagunkban is a: imádság lelkét, már nem leszünk reményte­lenek, ha szomorúak vagyunk is, ha el is fáradunk a ránk szabott kereszt alatt, ha­nem megláthatjuk a valóság más részeit is, a megtisztuló lelkiismeretet, a betonon is áttörő rózsatövet, az egymás felé forduló őszinte figyelmet. Bencze András KI VAGYOK ÉN? A játék neve - a sok beérkezett levél után - akár ez is lehetne: NE KAPKODD EL! 1. EMBER 1. Hosszú hajam van. 2. Nyughatatlan természet vagyok. 3. Apám nagy király. 4. Egész Izraelben nincs olyan szép ember, mint én. 5. Megölettem a bátyámat. 2. EMBER 1. Fiatal vagyok még. 2. Anyám is, nagyanyám is hívők voltak. 3. Mesteremet még a fogságába is elkísértem. 4. Nem csak a nevem szerint vagyok Istent tisztelő. 3. EMBER 1. Három fiam van. 2. Elődeim elfordultak Istentől. 3. Két nagy birodalom között őrlődöm. 4. EMBER 1. Fiaim meghaltak. 2. Tíz évig külföldön éltem. 5. EMBER 1. Hasznos ember vagyok. HÍREK AZ IFJÚSÁG ÉLETÉBŐL Április 14-én öt keresztyén ifjúsági szervezet vezetői tartottak meg­beszélést Piliscsabán, az Evangélikus Missziói Központban. A résztve­vők a következők voltak: KIM (Katolikus Ifjúsági Mozgalom), MEK­­DESZ (Magyar Evangéliumi Keresztyén Diák Szövetség), REFISZ (Re­formátus Ifjúsági Szövetség), MEVISZ (Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség) és a KIÉ (Keresztyén Ifjúsági Egyesület). A szervezetek vezetői tájékoztatták egymást az időszerű ügyekről, a folyó munkáról. Sok közös elhatározás született. Ezek közül néhányat szeretnék érinte­ni, hadd vonuljon be a köztudatba: gondolkozzunk, tervezzünk, imád­kozzunk és cselekedjünk közösen. Szeretnénk megszervezni a keresz­tyén színjátszó körök országos találkozóját 1992 elején. Reméljük, idén ősszel megjelenik a KIÉ kiadásában egy jelentős színdarabgyűjte­mény. A MEVISZ felajánlotta ehhez segítségét. 1992-ben szeretnénk egy szintén országos és ökumenikus jellegű sporttalálkozót rendezni. Szerkesztés alatt van egy népdalgyűjtemény, amely keresztyén tar-i talmú dalokat fog össze. Ez is színesíthetné a kicsit elszürkült ifjúsági énekanyagot. Szó volt arról a találkozón, hogy nagy szükségünk lenne egy keresz­tyén ifjúsági könyvkiadóra és nyomdára. Közösen ez is könnyebben megvalósítható. ügy éreztük, hogy ez az együttlét Istentől volt. Sokan még értetle­„A meghökkentés korszaka lejárt.” - írta Pilinszky János egy 1973-as tanulmányában. Napról napra cáfolják meg a hírek, események, filmek, köny­vek egyáltalán a vásárlási, fogyasztási igény ezt a közel húsz éve leírt mondatot. Bizony a meghökkentés korszaka nem múlt el, hanem azt mondhatjuk, még inkább uralkodik. Igen ám, de ekkor megfoghatatlan nyugalmat, biztonságot, szeretetet árasztva, üzenve megszólalnak olyan művek, melyek nem az idegek fólborzolására törekednek, hanem valami egészen másra. Az örök érzések megfogalmazására, azokéra, melyek nél­kül nem tudnánk élni, vagy legalábbis üres, rideg, egyszóval értel­metlen lenne életünk. Ezek közé tartozik a Madách Színházban estéről estére telt ház előtt, kirobbanó sikerrel játszott rockopera, a Mária evangéliuma. Furcsa a jelző, tudom, mégis ezt kell írnom. Hiszen a taps, a siker nemcsak a darabnak szól, nemcsak a kitűnő zeneszerzőnek Tolcsvay Lászlónak és a szövegíró Müller Péternek és fiának Müller Péter Sziáminak, hanem annak az érzésnek, annak az ajándéknak elsősorban, amit kimondták, kimondva megkö­szöntek, fölmutattak: az anyaságban megnyilvánuló csodának. Tradicionális olvasóink közül sokan rákérdeznek most: Mária evangéliuma? Hogyan lehet ez a cím? Ez a cím utal arra, amire a négy evangéliumé: ahogyan az evangélisták látták, ahogyan Mária átélte mindazt, ami fiával, Jézussal történt. És mi lehet hitelesebb az életet adó anyai örömnél, és a fiát sirató anyai fájda­lomnál? Mi lehet fontosabb az anyanyelvnél, a száműzetésben nek, bizalmatlanok az ifjúság ökumenikus törekvéseivel szemben. Saját felekezetűnket és annak értékeit komolyan akarjuk venni és hálásak vagyunk érte, de azt is tudjuk, hogy egyik felekezet sem lehet a teljes igazság letéteményese, sőt felekezeti bűneinkkel is szembe kell néz­nünk. Jézus hangsúlyozta, hogy a misszió egyik döntő feltétele a tanít­ványok egysége! Nem vagyunk hajlandók szentesíteni és dicsőíteni a rácsokat, falakat. Sokat hangoztatják mostanában a felekezetcentri­­kus keresztyének azt az egyébként helyes megállapítást, hogy nem építhet valaki jó ökumenét, csak, ha jó református, evangélikus stb... De ez fordítva is igaz! Nem lehet jó református, evangélikus az, aki NEM GONDOLKODIK ÉS CSELEKSZIK ÖKUMENIKUSÁN! Az Isten nem evangélikus. Hiába próbáltak néhányan feszültséget előidézni az ifjúsági szerve­zetek között. Lásd MEVISZ, REFISZ, KIÉ összefüggések. Nem sike­rült! Lehetséges a kettős tagság is. Ez működik is. Van, aki egyszerre felelős tagja, vagy akár vezetője is a KIM-nek és a KIE-nek, a MEVISZ- nek és a KIE-nek vagy a MEKDESZ-nek és a REFISZ-nek stb... Vége az ördögi, urtiformista politikának és egyházpolitikáhak. Pál 'apostol­nál nem okozott tudathasadást az, hogy egyszerre vallotta magát hívő zsidónak, útazó keresztyen évángélizátomakffőmái álfampmgárhak, iparos embernek stb... Es bizony szívesen szolgált minden embernek és adta életét a zsidókért, keresztyénekért - az összes kegyességi irány­zathoz tartozókkal együtt - a rómaiakért, iparosokért, ugyanis ezt a Mestertől tanulta. Szeverényi János formálódó szavaknál? Mi lehet nagyobb alázat Isten - emberi szemmel nézve szörnyű - tervének elfogadásánál? Mi lehet a világ­ban nagyobb erő az anyai szeretetnél? Erőszak, agresszió, harc, vér, hatalomra törés jellemzi korun­kat. Látszólag a férfierő diadalát váró időszakban élünk. A meg­szokott és az önigazolások, az erőszak által újra és újra alátámasz­tott hamis értékek idején bizony meghökkentő kimondani, hogy az igazi érték ez a közhellyé alacsonyított szó: szeretet. Bizony meghökkentő kimondani, hogy a zsarnoki hatalomnál időtállóbb az áldozat hatalma. Az igazi nagyság hitele, mércéje pedig a szív örömének és fájdalmának az átélése. Mert ami megtartja a világot, az itt fogalmazódik meg ezekben a sokak által közhelynek tartott kifejezésekben, ezekben a sokak által olyannyira lenézett értékek­ben. Itt, ebben a darabban megfogalmazódik Máriának az édes­anyának, az asszonynak nagyságában. Abban a kegyelemben, amit csak ő adhat tovább. Luther Márton Magnificatjában így irt erről: „A nagy dolog nem egyéb, minthogy Isten anyjává lett, amiben emberileg föl nem fogható nagy javak és cselekedetek adattak neki, hiszen ebből következik minden tisztelet és boldog­ság. .. Azért az iránta való tiszteletet egyetlen szóval kifejezhetjük, amikor Isten anyjának nevezzük. Róla ennél nagyobbat senki sem mondhat... Gondoljuk csak át, mit is jelent Isten anyjának lenni! Ezt ő Isten kegyelmének, nem pedig saját érdemének tulajdonít­ja.” A darabból ez mindvégig érezhető. Jézus anyjának, az örömöt és fájdalmat átélő hús-vér asszonynak a drámája ez. Mégis fájdal­mát máshogy éli át, mint ahogyan mi át tudnánk élni azt. Jánossal olyan szépen mondatja a darabban a szerző: „Ketten vesztették el a gyermeküket: Mária és az Isten. S bár asszony volt Mária, törékeny földi ember, veszíteni úgy tudott, mint az Isten.” A színházi előadás, és most már elmondhatjuk, hogy a belőle készült lemez is, különlegesen szép élmény. Mindannak az eredmé­nyét érezhetjük, amiről Tolcsvay László ezt mondta: „Nagyon fontosnak tartom és kötelességemnek érzem, mint művész, hogy a mai világban a szépségre törekedjem. Hiszen ez hiányzik a világ­ból. A szépség, a harmónia, a szeretet.” Nem véletlen, hogy a második főpróbán a nézőtéren ülő olasz producerek már erre a nyárra meghívták fesztiváljukra a darabot. A színészek közül kiemelkedik a még főiskolás Sáfár Mónika, 1 aki igazán telitalálat a széles hangterjedelmű címszerep nem ope­rai, hanem megragadóan egyszerű, tiszta tolmácsolásához. Ez a mű több, mint egy bibliai, vagy dogmatikai adaptáció. Más és több. Isten végtelen kegyelméről, életet adó akaratáról szóló elgondolkodtató mai hitvallás. Ugyanakkor az örök csodá- , nak, az anyaságnak a fölmutatása. A darabot látva, hallgatva, együtt mondhatjuk Jánossal a rockopera utolsó szavait: „Jöjjön el hát az anyák kora végre!” Nagy László A megfejtéseket a lap dátuma utáni keddig kell postára adni. A cím: Koczor Tamás, 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. A lapra írjátok rá azt, hogy melyik emberre gondoltatok és melyik meghatározás után tippeltetek. Pl.: „3. ember, 3 meghatározás után” A játék ideje Olyan jó, Atyánk, hogy vannak játékaim. Szeretem a legót, amit karácsonyra kaptam, a kis autókat és a társasjátékot, amivel Apával szoktunk játszani. Segíts, hogy ne legyek irigy, amikor a testvéreim vagy a barátom akar játszani az én játékaimmal. Köszönöm Neked, hogy vannak olyanok, akik játszanak velem. Add, hogy az életem olyan legyen, hogy egy kis játékra mindig legyen kedvem. Talán Bach egyik legszebb oratorikus műve a János passió oratórium. Természe­tesen nemcsak én vagyok ezen a vélemé­nyen, hanem még sok-sok pápai (és nem pápai) művészetkedvelő és értő is, akik március 24-én meghallgatták e csodálatos zeneművet a pápai Evangélikus templom­ban az oroszlányi Evangélikus Gyülekezet Ének- és Zenekara tolmácsolásában. Az előadás végén feldördült hatalmas taps je­lezte: értékes alkotómunkát, lélekig ható zenei élményt nyújtottak az oroszlányi gyülekezet tagjai. Érdemes róluk megem­lékeznünk. A szoprán szerepét Fülöp Zsu­zsa, az altot Takács Judit, a tenort (evan­gélista) Basky István, a basszust (Jézus) Ötvös Károly, Pilátust (basszus) Egri Sán­dor személyesitette meg - nagy átéléssel. Az orgonakíséretet Tóka Szabolcs látta el, s az egészet összehangolta Nagy Dániel karnagy. S zeng az ének... Mit kell tudnunk a passióról? Már a középkor első századaiban diva­tosak voltak a Krisztus szenvedéseit, elfo­­gatását, halálát és mennybemenetelét kife­jező zenei művek, a passiók. Maga a passió latin szó, kínszenvedést jelent. A négy Evangélium szövege korán megihlette a lelkeket, és az eleinte egyszerű, párbeszé­des, sok tekintetben kötött forma a későb­biekben mind szélesebb lesz. A passió-szer­zők közül ki kell emelnünk Obrecht-et, kinek műve - 1500 körül - már többszóla­mú. Sermisy 1534-ből való Máté-passiója már dramatikus hangú és Lasso négy pas­siója a „mestermű” jelzőt is kiérdemli. A passiószerzök hosszú névsorából emel­jük ki Scandello, Schütz, Händel, Tele­mann nevét. A passió-irodalom - mond­hatjuk - legkiválóbbika J. S. Bach. A Já­­nos-passió líraibb, érzékenyebb és inti­­mebb hatásokra berendezett alkotás, míg a Máté-passió csupa eleven tűz, erő, drá­mai feszültség. A Bach utáni zeneszerzők közül kimagaslik Jommelli, Graun, Haydn, Perosi, Elgar zeneművészete. Az utóbbi két alkotó passiói az avatottaknak misztériumjátékok benyomását és hangu­latát idézik. Rátz Ottó ÖRÖMHÍR címmel jelentkezik egyházunk adása a Televízió 1. programjában május 5-én, vasárnap 16.40-kor. Az anyák napi mű­sorban közreműködik Döbrentey Ildikó, Gryllus Vilmos, Levente Péter, Regősné Zászkaliczky Zsuzsanna, Tolcsvay László. „JÖJJÖN EL HÁT AZ ANYÁK KORA VÉGRE!”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom