Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-04-21 / 16. szám

Evangélikus Élet 1991. április 21. „Az igazgatás akinek küldetett...” EGY XVI-IK SZÁZADI ISKOLAMESTER TANÍTÁSAI n. Az 1549-től 1560-ig Bártfán tanító evangélikus lel­kész iskolamester nehéz, de szép mondatokban ismer­teti az igazi vezető igazában tekintélyt követelő, de nem könnyű sorsát iskolaszabályzata XIII-ik részé­ben. Azután akkori igen érdekes és biztosan hasznos iskolai, gimnáziumi szokásról tudósít bennünket az iskolaigazgató. A tanulókat a segédtanító vezetésével néha vidéki tanulmányútra küldték, olykor külföldre is. Aztán újra a kiválasztott vezető nehézségeire tér vissza hajdani oktatónk, azaz Radacsin Mihály. „Az igazgatás akinek küldetett, bírsága és nehézsé­gei vannak. Dicséljük, mert rendjével isteni dolgokat terjeszt és tekintélyt, vagy ha akinek hódolat semmi megfelelően és szerencsésen a szolgálatáért nem jut. Nagyobb pedig a gondba a maga belevetése a mester­nek, ki számadását majd valamennyi iskolásnak visz­­szaadni tartozik, mi módon az előrehalad, ha tudatlan kit bárhova és ahogy csak lehet odaállíthat. Ahogy valóban a püspök az egyháznál, vezér a katonásko­dásnál, így a mester az iskolánál, minden területen gondviselőnek lenni tartozik. XV. Megítélésünk szerint az iskolásokat kiküldjük. A polgárok fiai mellett a rendelkezés és kiküldés ilyen­képpen a városé, ha van elsősorban csapatnyi, bárho­va három hónapra ajándékozni tartoznak a segédta­nító pénzéül 13-at, ha másodsorban, 7-et...” A 13 ezüst dénár a mai 8000 forinttal lehetett azonos érté­kű, a 7 pedig 4300 forintot érhetett. - „Lévén ismét határozatában a mesternek, tartanák meg jegyzékét a fiúknak, ha vannak tanulók idágen földön tartózko­dásra második csapatként, a segédtanítónak bármely úton három hónapra adnak pénzül 14-et, mivél a javára ezt nem fizették meg nyilvánosan.” Tehát kül­­döldi útra a fiúkat kísérő segédtanító körülbelül 8600 forint értékű ezüst dénárt kapott a várostól. „Ha valakit ezen küldetésre szántak, azt mindenna­pi intések terhelik, noha akik ezen a helyen engedel­meskednek, ugyanazok fáradozását gáncsoskodások vigyázzák. Midőn pedig a küldötteket nem csupán ki­emelkedő cselekvésre és szolgálatra eresztették el, mindamellett dolgát és az engedelmességet elfogadta: ellentmondóak pedig bámulatosan a büntetések, mi­vel a küldetés vesszőjét a kiválónak nyújtják. Ezért a jónak tudnia kell a maguktól meg nem jövő kiválósá­gokat... Egyéb feltételek: A rossz elvesztéséből jó feltételek születnek, így szól Plátó: tanúsítjuk, mivel alkalmazhatják a tanítók, hogy az előbbinek megsemmisítése törvényeket terem. Midőn tehát so­kaknak inkább gondoskodó lakoma, ami gimnázium, minden bizonyos összegyülekezést tivornyának okot állító őrködésnek kívánnak, elsősorban valóban an­nak, és inkább vannak más pazarlók, amilyen szár­mazásban végzetteknek és búcsút-vetteknek okán lesznek szokásaik. Jóllehet mivel ezáltal nélkülük is vannak jelentékte­lenebbek : éppenúgy a serdülőknek emellett féktelen­ségüket hagyják ők többnyire, éppúgy azokhoz mint az asztaltársukhoz fordulásuk csapás, midőn különö­sen nincs senki közöttük, akinek a példamutatásával irányíthatók. Meg sokaknál van tekintélyes emberek­nek ugyanoda kivételes jóakarata a tudomány össze­gyűjtéséhez, amennyire, amily módon az élvezeteké­hez, akiktől erélyes embereknek a szabadosságot visz­­szariasztani illenék. Végre is nem részesül a legkivá­lóbb az effélékből, az ivótársaságok több rossznak mint jónak a feltámasztói volnának. Ha hasonlókép­pen lesz, ki az ő becsületességének példamutatását megbecsülné, felszólíthat másokat, hasznára lehet az ő dolgaihoz a mester tekintélye. Az lévén ugyanis leginkább tisztsége szerinti a nevelőnek, amint minden­kinek dolgában a mestertől kormányzást kívánnak. Minden iskolásnak az első osztálytól a leírtat a maga kezességével tanítja az iskola, amint tudja, amennyire és amily módon kívánja szétosztását. És emellett azokról jegyzéket tartsanak és másikat, ami­ben a másolt írást a mieink összegyűjtik... Arisz­totelész így szól: a törvényeket az előre állítja, ez pedig az embereket, a háborúkat. Ide tehát a megálla­pítás a mi emlékeztetésünk, írásaink a közösségnek egyetértésére a törvényeket közvetítsék, és éppúgy valamely kevésbé hátralévő kiválóbbat, majd megint a fegyelmet, és a bárhol levőkkel leginkább hasonló­képpen a mi iskolánkban, és az igazságnak gyarapítá­sára a közösségnek elsősorban lévén szüksége, szilár­dan és hamisítatlanul szolgáljuk. III. Szabály. Amint azután az óra kilencedik, senki­nek az iskolán kívüli kóborlás nem engedhető, nem tartózkodhatnak valamely úton nyilvánvaló okkal elszökve. Ki pedig másféle házban lakik, az ugyanazon órától egyenlőképpen és a szokott időben a pihenésnek ma­gát átadja. Ez mivel hagyomány, vele másként sokak hasznot vesznek, akkor leginkább azért, hogy a tanu­láshoz a mieink reggel korán a legjobban alkalmaz­kodjanak. .. Ezeket a szabályokat mind felvéve meg­egyezésre adjuk, aki tiszteletben tartja, az ezekből hasznosságot ide állít, hogy majd más időben a szol­gálatával akár az államnál, akár az egyház terén lesz megszilárdultabb...” Hegedűs László fordítása KÜLFÖLDI HÍREK A NÉMET EGYHÁZI SZERVEZETEK EGYESÜLÉSÉNEK GONDJAI A Németországi Evangélikus Egyház (EKD), amelyhez a 16 nyugatnémet protestáns egyház tartozik, a korábbi NDK-beli Egyházszövetség (Kirchenbund) feloszlatása után annak 8 tagegyházával fog bővülni. Az Egyházszövetséget a júniusban Coburgban ülésező alkotmányozó össznémet „egyházi parlament” után kívánják feloszlatni. A kelet­berlini titkárság, egyelőre 3 évig a hannoveri központú EKD képviseleteként működik majd. Ez azt jelenti, hogy a jelenle­gi 101 munkahelyből 23 marad. Az elbocsátandók többsége a jövőben is egyházi alkalmazottként kíván dolgozni. A nyugatnémet egyházak az idén 350 millió márkával támogatják a keletnémet egyházakat, ami egyházi adóbevé­teleik körülbelül 5 százaléka. Az öt új keleti tartományban - ahol a lakosságnak körülbelül egyhármada tart kapcsola­tot az egyházakkal -, az idei évtől kezdve vezették be az egyházi adórendszert. A 20 ezer keleti egyházi alkalmazott fizetése átlagosan 40 százaléka a nyugatiaknak. Az új EKD- tagegyházak továbbá az épületek renoválása miatt is még jó néhány évig jelentős támogatásra szorulnak. (Iwi-szp) A SZENTÍRÁS 1946 NYELVEN A Bibliatársulatok Világszövetségének az elmúlt évről ki­adott statisztikája szerint a Biblia, illetve egyes részei, köny­vei 1946 nyelven olvashatók. 1990-ben újabb 18 nyelvre fordítottak legalább egyes részeket. Ma a teljes Szentírás 318, a teljes Újszövetség további 726, ezenkívül egyes köny­vek 902 nyelven olvashatók. Az elmúlt évben 4 új teljes fordítást adtak ki, 3 ázsiai, és egy dél-amerikai indián nyel­ven. - A ma beszélt nyelvek száma 3 ezer körül van. (Iwi-szp) NŐLELKÉSZT IS LEHET PÜSPÖKKÉ VÁLASZTANI FINNORSZÁGBAN A nők lelkésszé szentelésének törvénybe iktatása révén a nőlelkészek püspökké választásának kérdése is természete­sen előkerült a finn evangélikus egyházban. A püspöki kar nem javasolta a nők püspökkéválasztását, ennek ellenére a zsinat megszavazta. A zsinati határozatot a finn parlament törvényerőre emelte. Az országgyűlés ülésszakának záró is­tentiszteletén először végezte női lelkész a liturgiái szolgála­tot. A nagytemplomba bevonuló 15 tagú kormány tagjai között 5 nőminiszter van. Kotimaa Évtizedek óta szép tavaszi ünnepe kán­torképzésünknek - de egész egyházunknak is - a téli kántorképző tanfolyam záróvizs­gája. Március 23-án, Foton erre gyülekez­tek össze családtagok, lelkészek és érdeklő­dők. Tizennyolcán vettek részt ezen a té­len. Kántorképző Szolgálatunk rugalmas­ságát, a helyzethez való alkalmazkodást mutatja az a tény, hogy a téli tanfolyamon is foglalkoztak kezdőkkel, alapfokon in­dulókkal. Korábban csak a nyári tanfolya­mokon tették ezt. Most elfogadták ilyen hallgatók jelentkezését is. Kilencen vol­tak, ők egy nappal előbb vizsgáztak. A múlthoz képest még egy változtatás történt. Az elsajátítandó ismereteket nem az időhöz kötötték, hanem szinteket álla­pítottak meg a segédkántori-, a kántori bizonyítvány vagy a tanulmányokat befe­jező kántori oklevél elnyeréséhez. Aki eléri valamelyik szintet - függetlenül attól, hogy hány tanfolyamon vett részt, - vizs­gázhat és elnyeri a megfelelő képesítést. Az idei vizsgán országos egyházunkat ifi. Kendeh György, a diakónia országos ügyvivő-lelkésze képviselte. Kilencen vizs­gáztak „magasabb fokon”, közülük ketten segédkántori, ketten kántori bizonyít­ványt, hárman pedig kántori oklevelet sze­reztek. A három új oklevelesünk: Ecsedi Klára Sárospatakról, Egyházas Tünde Egyházasdengelegről és Kertész Botond Bpest-JózsefVárosból. A kilenc vizsgázó közül nyolcán már rendszeres kántori szol­gálatot végeznek gyülekezetükben. Érde-A kántorképzés ünnepe mes volt végighallgatni orgonajátékukat. Az oklevelesek nehéz Bach-prelúdiumokat és fúgákat játszottak. A kántorképzés mi­nősége is mérhető volt vizsgázásukon. Ugyanakkor hálával gondoltunk azokra, akiknek adományából egy éve új orgona áll rendelkezésünkre a nagyteremben, mert ezen „élvezhető” minőségben hang­zottak az előadott darabok. (A Vesztfáliai Tartományi Egyház ajándéka). Elismerés illeti az oktatók gárdáját, akik több hónapon keresztül áldozták a hét végi pihenőjüket a tanítás munkájára. Bohus Imre fóti lelkész és Johann Gyula (hittan, egyházi ének), Demján Sándor (harmonium), Trajtler Gábor (orgona), Horváth István (zongora és partitúraolva­sás), Szebik Ildikó és Dalos Márta (szolfézs, zeneelmélet), ifi. Hafenscher Károly (kar­vezetés). Az áldozat különösen hozzátarto­zik egész kántorképzésünkhöz, ha arra gondolunk, hogy egész heti iskolai tanulás után szombaton és vasárnap utazni, gya­korolni, tanulni kell, és az útiköltség sem csekély manapság. Mégis vállalták okta­tók és hallgatók és nem esett, hanem in­kább emelkedett a színvonal. A záró áhítat a 100. zsoltár alapján arra mutatott rá, hogy Isten amikor lezár valamit, mindjárt tovább küld. Isten, az Úr örömmel végzendő szolgálatra küld. Eközben meg kell tanulni úgy nézni a má­sik emberre, mint egy legelő nyájának tag­jára. Ilyen körülmények között szólal meg igazán a hála, szóval és élettel, orgonajá­tékkal és énekkel. tszm JELENTKEZÉS NYÁRI KÁNTORKÉPZŐ TANFOLYAMOKRA Egyházunk Kántorképző Intézete három nyári tanfolyamot szervez, melyeknek időpontjai: I. június 24—július 13-ig. II. július 15—27-ig, III. augusztus 5-24-ig. A jelentkezéseket május 10-ig kell a Kántorképző Intézet címére (2151 Főt, Berda József u. 3.) beküldeni. A felvételi kérelemhez csatolni kell az illetékes lelkész ajánló levelét és rövid életrajzot, melyben feltünteti a gyülekezetben végzett tevékenységét és az eddigi zenei előképzettséget. A háromhetes tanfolyamok díja 3600, a kétheteseké 2600 Ft. A felvételről minden jelentkezőnek a Lelkészi Hivatalokon keresztül értesítést küldünk. Szeretetttel várjuk a kántorjelöltek jelentkezését. A Kántorképző Intézet Igazgató Tanácsa Halmágytól Marosvásárhelyig Múlt számunkban megemlékez­tünk dr. Grépály András marosvá­sárhelyi tüdőgyógyász főorvos, egyetemi előadó tanárról. 78 éves korában hunyt el Budapesten, tá­vol erdélyi szülőfalujától, Hal­mágytól. Magyarországon csak orvos kollégái ismerték. Romániá­ban, különösen a magyar nyelvű evangélikusság körében, sokan emlékeznek rá hálával és szeretet­tel. Most önéletírásából közlünk tömörítve néhány szakaszt. Halmágyon születtem 1912. áp­rilis 4-én. Szülőfalum a magyar ki­rályság első századában létesült te­lepülés. Temploma 1160-1190 kö­zött épült. A húszas-harmincas évek lakossága 80%-ban magyar, a többi román és cigány volt. Á ma­gyarok mind evangélikusok. A fa­lu lakossága akkor 1200 körül volt. Azóta a nagy elvándorlás kö­vetkeztében felére zsugorodott. Minden ősöm földmíves volt. Elemi iskolai tanulmányaimat a falumban végeztem. Az ötödik osztály elvégzése után szüleim be­írattak a fogarasi református pol­gári iskolába. Egyedül én voltam falusi származású az osztályban. Szüleim lelkemre kötötték, hogy igyekezzem a tanulásban. Az órák közötti szünetben is inkább a lec­két olvastam. Társaim elneveztek bús székelynek. A tanév végén 20 lej jutalmat kaptam. A boríték­ra rá volt írva: az iskola legjobb tanulójának. Vidáman mentünk haza édesanyámmal és mint vala­mennyi halmágyi gyerek én is részt vettem minden nyári munkában. Az iskola felé se néztünk, csak szeptember 20. előtt néhány nap­pal, amikor lehajtottunk Fogaras­ba. Ekkor ért a meglepetés. Be kel­lett volna iratkozni. Búsan indul­tunk hazafelé. Útközben összeta­lálkoztunk egy román pappal. Stoicaneanak hívták. Édesapám jól ismerte. Azt javasolta, írassa­nak be a fogarasi Radu Negru líce­umba, mert érettségizni úgyis ro­mánul kell. Szüleim egész éjjel ta­nakodtak. Végül úgy döntöttek, hogy szerencsét próbálunk a Radu Negruban. Az internátusbán csak én voltam magyar a tanulók kö­zött. Ez nagyon elősegítette a ro­mán nyelv elsajátítását. A tanulás elég jól ment. A negyedik osztály után jött egy vizsga, amit kis érett­séginek neveztek. Amikor ezen tú­lestem, kértem szüléimét, most már vigyenek magyar tannyelvű iskolába. Ők azonban azt mond­ták, hogy Fogarasban nem kell pénzt fizetni. Az internátusbán el­fogadják természetben a krumplit, búzát, fát. Ha ezt nem vállalom, otthon maradok és túrom a földet, mint ők. A továbbtanulás mellett döntöttem. így aztán 1930-ban Nagyszebenben az akkori szokás szerint leérettségiztem. Középisko­lai tanáraim közül legszívesebben emlékezem vissza az igazgatóra, Damian Stefanra, aki Eötvös kol­légista volt, a magyar román nyel­vi kapcsolatokkal foglalkozott, nagyon szívesen beszélt magyarul is, továbbá Literat Valeriura, aki francia és latin nyelvet tanított. Külön kell megemlékeznem vallás­tanáraimról. Örökké hálás vagyok nekik azért, amit tőlük tanultam. Érettségi után beiratkoztam a kolozsvári egyetem orvosi karára. Lévén, hogy szegény édesanyám mindig betegeskedett, kisgyerek koromtól fogva erre a pályára ké­szültem, hogy öt gyógyítsam meg. Sajnos, be kell őszintén vallanom, hogy rajta segítettem legkeveseb­bet, mint orvos. Az 1930-31 tanévben iratkoz­tam be és hat év alatt le is hallgat­tam az előadásokat és még egy év­be telt amíg megszereztem az orvo­si oklevelet. Szívesen emlékezem vissza tanáraim közül Victor Papi­­lianra (anatómiát tanított) loan Deagoira (szövettant adott elő) és a klinikusok közül Hatiegan Iuliu­­ra meg Goia Ioanra, akik a belgyó­gyászatra tanítottak. Doktori tézi­semet Pop Alexandru professzor­nál írtam „A rekesz traumás sza­kadásai” címen. Feltétlenül meg kell emlékeznem arról a segítségről, amelyben Járo­­si Andor és családja részesített egyetemi éveim során. Hat éven át ingyen adtak nekem ebédet. E se­gítség nélkül az első év után meg kellett volna szakítanom tanulmá­nyaimat. E testi táplálék mellett igen fontos az a lelki, szellemi táp­lálék is, amiben az évek során ré­szesítettek. Már nem önéletírásából, hanem fiától tudjuk, hogy tüdőorvosi munkásságát 1936-ban Danielu professzor mellett kezdte meg Ko­lozsvárt, majd rövidebb nagyvára­di munkásság után ismét Kolozs­várt dolgozott Hajnal professzor mellett. Frontszolgálatra a kolo­­meai kórházba került (apja is itt katonáskodott az első világháború idején). A Groza kormány idején hívták meg Marosvásárhelyre a tü­dőklinika gyermekosztályára. 1977-ben, 65 éves korában ment nyugdíjba. B. L. MINDIG SZABAD JÖNNI Egykori köztársasági elnök temetésekor em­bertömegek áramlottak sírjához. Siratták szere­tett vezetőjüket. Ugyanakkor siratták önmagu­kat is, bánatukat, gondjaikat s mindazokat az életterheket, amelyek alatt roskadoztak. Nem kellett erősnek, mindent elhordozni ké­pes embernek mutatkozni. Mások is sírtak. Min­denki. Szabad volt sírni. Megértették a sírókat. Most Juntunen Seppo (neves evangelizátor igehirdetö) érkezvén a gyülekezetekbe, megtel­nek a templomok. Az emberek nagy csoportok­ban várakoznak sorukra. Szorongásaikat, ter­heiket, betegségüket egy ember által vitetik az Isten elé. Mernek elindulni. Mások is jönnek. Mert sza­bad jönni. Máskor is szabad sírni, nemcsak köztársasági elnök halálakor. Szabad jönni olyankor is, ami­kor nem Juntunen prédikál a templomban. A templomok mindig ott állnak a helyükön, úgyszintén a gyülekezeti házak-termek is. Hely is van bennük elég. Mindig szabad oda jönni. A gyülekezeti szolgálattevők is gyakran meg­feledkeznek erről. Nekik is szabad ugyanez. Az istentiszteletre és más gyülekezeti alkalmakra szabad menniök olyankor is, amikor nem ők szolgálnak. Senki sem bírja el a terheket, ha másokkal együtt nem folyamodik Istenhez segítségért. Csak tőle kaphatjuk az erőt. Egyedül nem bír­juk, csak a magunk erejével nem boldogulunk. Hétköznapokon is szabad felkeresnünk egy­mást, együtt énekelni lelki énekeket, lerakni kö­zös terheinket. Hálát adni. Krisztus ott is jelen van. Ő nemcsak a nagy embersokaságban van jelen, hanem ott is, ahol csak ketten-hárman gyűltek egybe. Szabad ott is lennünk. Az ilyen alkalmakról ugyan nem írnak nagy cikkeket az újságokban, de a mennyben ez is örömöt szerez. Jézushoz mindig szabad jönni. Ő nem zavar el senkit. Sem a sírót, sem a szorongót, sem a megnyugvást keresőt. Betegen is a közelében lehetünk. Ő meggyógyíthat, megsegíthet minket bárhol, akár a konyha padlóján is, ha akarja. Az Ő hatalma meghaladja a mi puszta képzeletün­ket is. Összetört szívet, sebzett lelket, bűnös embere­ket Jézus mindig szeretettel ápol s bekötözi se­beiket. Közel van hozzájuk mindenütt és minden pillanatban. Hozzá mindig szabad menni, köze­lében mindig szabad lenni. írta: Eerola Eeva Finnből fordította: Dedinszky Gyula SÍK SÁNDOR MOSOLYGÓ GYERMEK A nyári busz fullasztó melegében, Kék-bóbitás sapkája keretében, Anyja mellére békén odabújva, Szemben velem egy esztendős fiúcska. Szeme azúrját kerekíti tágra, Úgy néz a furcsa idegen világra, Ami én vagyok, aki mostan boldog Gyönyörűséggel arcába mosolygok. Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig, Míg szirom arca gömbölyűre válik, Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán, És édesdeden visszamosolyog rám. Egy új emberke, ki nem is beszél még, Hogyan érti meg mosolyom beszédét? Hogy érzi meg, — hisz csak egy éve ember! - Hogy a szeretet szólítja szememben! Ó milyen titok, milyen csodaszép ez! Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes, A szeretetet már fel tudja fogni S a mosolyra vissza tud mosolyogni! Ó, ha lehetne, hogy az, aki Atyja Minden mosolynak, nekem is megadja, Olyannak lennem, mint ez a csöpp gyermek: Friss antennája minden szeretetnek. „Itt most minden, azután ráadásul a mennyország is!” Május 24-26-án, a pünkösd utáni hétvégen Tamperében ren­dezi a finn evangélikus egyház országos ifjúsági napjait. Ennek a nagy egyházi rendezvénynek választották jelszavául és témájául a címben foglalt idézetet. Kifejezni törekszenek vele az egyház nagy biztatását, a fiatalkor páratlan ígétetét és lehetőségeit. Ilyen szel­lemben is igyekeznek elérni a közel 200 000 lakosú város fiatalsá­gának minden rétegét. A rendezvények nemcsak templomokban és gyülekezeti helyiségekben lesznek, hanem minden gyülekező he­lyen, utcákon, tereken is. A föelőadások színhelye is a jégcsarnok lesz, amely 5000 ember befogadására alkalmas. A kitűzött témának a feldolgozásában már mintegy 300 mun­kacsoport dolgozik az ifjúkor kérdései, az egyházi munka törek­vései és a fiatalon megragadott kegyelem egész életre, sőt azon is túlra kiható javai felismerését és minél szélesebb körben való elterjesztésén. A tamperei Kaleva gyülekezet két sárszentlőrinci fiatalt is meghívott a találkozóra, akik szintén már előre készül­nek a konferenciára. Két évvel ezelőtt országos egyházi napokat rendeztek Tamperé­ben, amelyen a sárszentlőrinci gyülekezet 17 tagja vett részt, s ugyancsak előzetes csoportmunkában készültünk a rendezvényre nagy figyelmet és elismerést aratva. És persze sok áldást nyerve. Cseprcgi Béla A VALLÁSI „NOBEL-DÍJ” ANGOL FŐRABBINAK A Templeton díjat, mely a világ legmagasabb pénzbeli jutalomdí­ja, ebben az évben a Britt Nemzetközösség főrabbijának Lord Jakobitsnak ítélték oda. A kitüntetett vitatott s egyben nagyra értékelt vallási vezető, aki békítő szerepet tölt be Izrael és az arabok között, hidépítő a vallások egymás között, és a hagyomá­nyos zsidó értékek értelmezésében sajátos küldetést végez. A Templeton díjat minden évben olyan személy kapja, aki Isten személye és jelentősége megértését segíti elő. 1927-ben alapította John Marks Templeton, amerikai üzletember, akinek a véleménye szerint a Nobel-díjak odaítélésében vallási érdemeket nem vettek figyelembe. A díj nagysága 1 millió dollár. Lord Jakobitsnak a díjat Londonban Fülöp trónörökös adja át május 7-én. Ehhez kapcsolódó ünnepségeket tartanak Torontó­ban május 27-én és Vancouverben május 29-én. Alapítása óta először kapja a díjat zsidó vallási vezető. Kotimaa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom