Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-04-21 / 16. szám
Evangélikus Élet 1991. április 21. „Az igazgatás akinek küldetett...” EGY XVI-IK SZÁZADI ISKOLAMESTER TANÍTÁSAI n. Az 1549-től 1560-ig Bártfán tanító evangélikus lelkész iskolamester nehéz, de szép mondatokban ismerteti az igazi vezető igazában tekintélyt követelő, de nem könnyű sorsát iskolaszabályzata XIII-ik részében. Azután akkori igen érdekes és biztosan hasznos iskolai, gimnáziumi szokásról tudósít bennünket az iskolaigazgató. A tanulókat a segédtanító vezetésével néha vidéki tanulmányútra küldték, olykor külföldre is. Aztán újra a kiválasztott vezető nehézségeire tér vissza hajdani oktatónk, azaz Radacsin Mihály. „Az igazgatás akinek küldetett, bírsága és nehézségei vannak. Dicséljük, mert rendjével isteni dolgokat terjeszt és tekintélyt, vagy ha akinek hódolat semmi megfelelően és szerencsésen a szolgálatáért nem jut. Nagyobb pedig a gondba a maga belevetése a mesternek, ki számadását majd valamennyi iskolásnak viszszaadni tartozik, mi módon az előrehalad, ha tudatlan kit bárhova és ahogy csak lehet odaállíthat. Ahogy valóban a püspök az egyháznál, vezér a katonáskodásnál, így a mester az iskolánál, minden területen gondviselőnek lenni tartozik. XV. Megítélésünk szerint az iskolásokat kiküldjük. A polgárok fiai mellett a rendelkezés és kiküldés ilyenképpen a városé, ha van elsősorban csapatnyi, bárhova három hónapra ajándékozni tartoznak a segédtanító pénzéül 13-at, ha másodsorban, 7-et...” A 13 ezüst dénár a mai 8000 forinttal lehetett azonos értékű, a 7 pedig 4300 forintot érhetett. - „Lévén ismét határozatában a mesternek, tartanák meg jegyzékét a fiúknak, ha vannak tanulók idágen földön tartózkodásra második csapatként, a segédtanítónak bármely úton három hónapra adnak pénzül 14-et, mivél a javára ezt nem fizették meg nyilvánosan.” Tehát küldöldi útra a fiúkat kísérő segédtanító körülbelül 8600 forint értékű ezüst dénárt kapott a várostól. „Ha valakit ezen küldetésre szántak, azt mindennapi intések terhelik, noha akik ezen a helyen engedelmeskednek, ugyanazok fáradozását gáncsoskodások vigyázzák. Midőn pedig a küldötteket nem csupán kiemelkedő cselekvésre és szolgálatra eresztették el, mindamellett dolgát és az engedelmességet elfogadta: ellentmondóak pedig bámulatosan a büntetések, mivel a küldetés vesszőjét a kiválónak nyújtják. Ezért a jónak tudnia kell a maguktól meg nem jövő kiválóságokat... Egyéb feltételek: A rossz elvesztéséből jó feltételek születnek, így szól Plátó: tanúsítjuk, mivel alkalmazhatják a tanítók, hogy az előbbinek megsemmisítése törvényeket terem. Midőn tehát sokaknak inkább gondoskodó lakoma, ami gimnázium, minden bizonyos összegyülekezést tivornyának okot állító őrködésnek kívánnak, elsősorban valóban annak, és inkább vannak más pazarlók, amilyen származásban végzetteknek és búcsút-vetteknek okán lesznek szokásaik. Jóllehet mivel ezáltal nélkülük is vannak jelentéktelenebbek : éppenúgy a serdülőknek emellett féktelenségüket hagyják ők többnyire, éppúgy azokhoz mint az asztaltársukhoz fordulásuk csapás, midőn különösen nincs senki közöttük, akinek a példamutatásával irányíthatók. Meg sokaknál van tekintélyes embereknek ugyanoda kivételes jóakarata a tudomány összegyűjtéséhez, amennyire, amily módon az élvezetekéhez, akiktől erélyes embereknek a szabadosságot viszszariasztani illenék. Végre is nem részesül a legkiválóbb az effélékből, az ivótársaságok több rossznak mint jónak a feltámasztói volnának. Ha hasonlóképpen lesz, ki az ő becsületességének példamutatását megbecsülné, felszólíthat másokat, hasznára lehet az ő dolgaihoz a mester tekintélye. Az lévén ugyanis leginkább tisztsége szerinti a nevelőnek, amint mindenkinek dolgában a mestertől kormányzást kívánnak. Minden iskolásnak az első osztálytól a leírtat a maga kezességével tanítja az iskola, amint tudja, amennyire és amily módon kívánja szétosztását. És emellett azokról jegyzéket tartsanak és másikat, amiben a másolt írást a mieink összegyűjtik... Arisztotelész így szól: a törvényeket az előre állítja, ez pedig az embereket, a háborúkat. Ide tehát a megállapítás a mi emlékeztetésünk, írásaink a közösségnek egyetértésére a törvényeket közvetítsék, és éppúgy valamely kevésbé hátralévő kiválóbbat, majd megint a fegyelmet, és a bárhol levőkkel leginkább hasonlóképpen a mi iskolánkban, és az igazságnak gyarapítására a közösségnek elsősorban lévén szüksége, szilárdan és hamisítatlanul szolgáljuk. III. Szabály. Amint azután az óra kilencedik, senkinek az iskolán kívüli kóborlás nem engedhető, nem tartózkodhatnak valamely úton nyilvánvaló okkal elszökve. Ki pedig másféle házban lakik, az ugyanazon órától egyenlőképpen és a szokott időben a pihenésnek magát átadja. Ez mivel hagyomány, vele másként sokak hasznot vesznek, akkor leginkább azért, hogy a tanuláshoz a mieink reggel korán a legjobban alkalmazkodjanak. .. Ezeket a szabályokat mind felvéve megegyezésre adjuk, aki tiszteletben tartja, az ezekből hasznosságot ide állít, hogy majd más időben a szolgálatával akár az államnál, akár az egyház terén lesz megszilárdultabb...” Hegedűs László fordítása KÜLFÖLDI HÍREK A NÉMET EGYHÁZI SZERVEZETEK EGYESÜLÉSÉNEK GONDJAI A Németországi Evangélikus Egyház (EKD), amelyhez a 16 nyugatnémet protestáns egyház tartozik, a korábbi NDK-beli Egyházszövetség (Kirchenbund) feloszlatása után annak 8 tagegyházával fog bővülni. Az Egyházszövetséget a júniusban Coburgban ülésező alkotmányozó össznémet „egyházi parlament” után kívánják feloszlatni. A keletberlini titkárság, egyelőre 3 évig a hannoveri központú EKD képviseleteként működik majd. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi 101 munkahelyből 23 marad. Az elbocsátandók többsége a jövőben is egyházi alkalmazottként kíván dolgozni. A nyugatnémet egyházak az idén 350 millió márkával támogatják a keletnémet egyházakat, ami egyházi adóbevételeik körülbelül 5 százaléka. Az öt új keleti tartományban - ahol a lakosságnak körülbelül egyhármada tart kapcsolatot az egyházakkal -, az idei évtől kezdve vezették be az egyházi adórendszert. A 20 ezer keleti egyházi alkalmazott fizetése átlagosan 40 százaléka a nyugatiaknak. Az új EKD- tagegyházak továbbá az épületek renoválása miatt is még jó néhány évig jelentős támogatásra szorulnak. (Iwi-szp) A SZENTÍRÁS 1946 NYELVEN A Bibliatársulatok Világszövetségének az elmúlt évről kiadott statisztikája szerint a Biblia, illetve egyes részei, könyvei 1946 nyelven olvashatók. 1990-ben újabb 18 nyelvre fordítottak legalább egyes részeket. Ma a teljes Szentírás 318, a teljes Újszövetség további 726, ezenkívül egyes könyvek 902 nyelven olvashatók. Az elmúlt évben 4 új teljes fordítást adtak ki, 3 ázsiai, és egy dél-amerikai indián nyelven. - A ma beszélt nyelvek száma 3 ezer körül van. (Iwi-szp) NŐLELKÉSZT IS LEHET PÜSPÖKKÉ VÁLASZTANI FINNORSZÁGBAN A nők lelkésszé szentelésének törvénybe iktatása révén a nőlelkészek püspökké választásának kérdése is természetesen előkerült a finn evangélikus egyházban. A püspöki kar nem javasolta a nők püspökkéválasztását, ennek ellenére a zsinat megszavazta. A zsinati határozatot a finn parlament törvényerőre emelte. Az országgyűlés ülésszakának záró istentiszteletén először végezte női lelkész a liturgiái szolgálatot. A nagytemplomba bevonuló 15 tagú kormány tagjai között 5 nőminiszter van. Kotimaa Évtizedek óta szép tavaszi ünnepe kántorképzésünknek - de egész egyházunknak is - a téli kántorképző tanfolyam záróvizsgája. Március 23-án, Foton erre gyülekeztek össze családtagok, lelkészek és érdeklődők. Tizennyolcán vettek részt ezen a télen. Kántorképző Szolgálatunk rugalmasságát, a helyzethez való alkalmazkodást mutatja az a tény, hogy a téli tanfolyamon is foglalkoztak kezdőkkel, alapfokon indulókkal. Korábban csak a nyári tanfolyamokon tették ezt. Most elfogadták ilyen hallgatók jelentkezését is. Kilencen voltak, ők egy nappal előbb vizsgáztak. A múlthoz képest még egy változtatás történt. Az elsajátítandó ismereteket nem az időhöz kötötték, hanem szinteket állapítottak meg a segédkántori-, a kántori bizonyítvány vagy a tanulmányokat befejező kántori oklevél elnyeréséhez. Aki eléri valamelyik szintet - függetlenül attól, hogy hány tanfolyamon vett részt, - vizsgázhat és elnyeri a megfelelő képesítést. Az idei vizsgán országos egyházunkat ifi. Kendeh György, a diakónia országos ügyvivő-lelkésze képviselte. Kilencen vizsgáztak „magasabb fokon”, közülük ketten segédkántori, ketten kántori bizonyítványt, hárman pedig kántori oklevelet szereztek. A három új oklevelesünk: Ecsedi Klára Sárospatakról, Egyházas Tünde Egyházasdengelegről és Kertész Botond Bpest-JózsefVárosból. A kilenc vizsgázó közül nyolcán már rendszeres kántori szolgálatot végeznek gyülekezetükben. Érde-A kántorképzés ünnepe mes volt végighallgatni orgonajátékukat. Az oklevelesek nehéz Bach-prelúdiumokat és fúgákat játszottak. A kántorképzés minősége is mérhető volt vizsgázásukon. Ugyanakkor hálával gondoltunk azokra, akiknek adományából egy éve új orgona áll rendelkezésünkre a nagyteremben, mert ezen „élvezhető” minőségben hangzottak az előadott darabok. (A Vesztfáliai Tartományi Egyház ajándéka). Elismerés illeti az oktatók gárdáját, akik több hónapon keresztül áldozták a hét végi pihenőjüket a tanítás munkájára. Bohus Imre fóti lelkész és Johann Gyula (hittan, egyházi ének), Demján Sándor (harmonium), Trajtler Gábor (orgona), Horváth István (zongora és partitúraolvasás), Szebik Ildikó és Dalos Márta (szolfézs, zeneelmélet), ifi. Hafenscher Károly (karvezetés). Az áldozat különösen hozzátartozik egész kántorképzésünkhöz, ha arra gondolunk, hogy egész heti iskolai tanulás után szombaton és vasárnap utazni, gyakorolni, tanulni kell, és az útiköltség sem csekély manapság. Mégis vállalták oktatók és hallgatók és nem esett, hanem inkább emelkedett a színvonal. A záró áhítat a 100. zsoltár alapján arra mutatott rá, hogy Isten amikor lezár valamit, mindjárt tovább küld. Isten, az Úr örömmel végzendő szolgálatra küld. Eközben meg kell tanulni úgy nézni a másik emberre, mint egy legelő nyájának tagjára. Ilyen körülmények között szólal meg igazán a hála, szóval és élettel, orgonajátékkal és énekkel. tszm JELENTKEZÉS NYÁRI KÁNTORKÉPZŐ TANFOLYAMOKRA Egyházunk Kántorképző Intézete három nyári tanfolyamot szervez, melyeknek időpontjai: I. június 24—július 13-ig. II. július 15—27-ig, III. augusztus 5-24-ig. A jelentkezéseket május 10-ig kell a Kántorképző Intézet címére (2151 Főt, Berda József u. 3.) beküldeni. A felvételi kérelemhez csatolni kell az illetékes lelkész ajánló levelét és rövid életrajzot, melyben feltünteti a gyülekezetben végzett tevékenységét és az eddigi zenei előképzettséget. A háromhetes tanfolyamok díja 3600, a kétheteseké 2600 Ft. A felvételről minden jelentkezőnek a Lelkészi Hivatalokon keresztül értesítést küldünk. Szeretetttel várjuk a kántorjelöltek jelentkezését. A Kántorképző Intézet Igazgató Tanácsa Halmágytól Marosvásárhelyig Múlt számunkban megemlékeztünk dr. Grépály András marosvásárhelyi tüdőgyógyász főorvos, egyetemi előadó tanárról. 78 éves korában hunyt el Budapesten, távol erdélyi szülőfalujától, Halmágytól. Magyarországon csak orvos kollégái ismerték. Romániában, különösen a magyar nyelvű evangélikusság körében, sokan emlékeznek rá hálával és szeretettel. Most önéletírásából közlünk tömörítve néhány szakaszt. Halmágyon születtem 1912. április 4-én. Szülőfalum a magyar királyság első századában létesült település. Temploma 1160-1190 között épült. A húszas-harmincas évek lakossága 80%-ban magyar, a többi román és cigány volt. Á magyarok mind evangélikusok. A falu lakossága akkor 1200 körül volt. Azóta a nagy elvándorlás következtében felére zsugorodott. Minden ősöm földmíves volt. Elemi iskolai tanulmányaimat a falumban végeztem. Az ötödik osztály elvégzése után szüleim beírattak a fogarasi református polgári iskolába. Egyedül én voltam falusi származású az osztályban. Szüleim lelkemre kötötték, hogy igyekezzem a tanulásban. Az órák közötti szünetben is inkább a leckét olvastam. Társaim elneveztek bús székelynek. A tanév végén 20 lej jutalmat kaptam. A borítékra rá volt írva: az iskola legjobb tanulójának. Vidáman mentünk haza édesanyámmal és mint valamennyi halmágyi gyerek én is részt vettem minden nyári munkában. Az iskola felé se néztünk, csak szeptember 20. előtt néhány nappal, amikor lehajtottunk Fogarasba. Ekkor ért a meglepetés. Be kellett volna iratkozni. Búsan indultunk hazafelé. Útközben összetalálkoztunk egy román pappal. Stoicaneanak hívták. Édesapám jól ismerte. Azt javasolta, írassanak be a fogarasi Radu Negru líceumba, mert érettségizni úgyis románul kell. Szüleim egész éjjel tanakodtak. Végül úgy döntöttek, hogy szerencsét próbálunk a Radu Negruban. Az internátusbán csak én voltam magyar a tanulók között. Ez nagyon elősegítette a román nyelv elsajátítását. A tanulás elég jól ment. A negyedik osztály után jött egy vizsga, amit kis érettséginek neveztek. Amikor ezen túlestem, kértem szüléimét, most már vigyenek magyar tannyelvű iskolába. Ők azonban azt mondták, hogy Fogarasban nem kell pénzt fizetni. Az internátusbán elfogadják természetben a krumplit, búzát, fát. Ha ezt nem vállalom, otthon maradok és túrom a földet, mint ők. A továbbtanulás mellett döntöttem. így aztán 1930-ban Nagyszebenben az akkori szokás szerint leérettségiztem. Középiskolai tanáraim közül legszívesebben emlékezem vissza az igazgatóra, Damian Stefanra, aki Eötvös kollégista volt, a magyar román nyelvi kapcsolatokkal foglalkozott, nagyon szívesen beszélt magyarul is, továbbá Literat Valeriura, aki francia és latin nyelvet tanított. Külön kell megemlékeznem vallástanáraimról. Örökké hálás vagyok nekik azért, amit tőlük tanultam. Érettségi után beiratkoztam a kolozsvári egyetem orvosi karára. Lévén, hogy szegény édesanyám mindig betegeskedett, kisgyerek koromtól fogva erre a pályára készültem, hogy öt gyógyítsam meg. Sajnos, be kell őszintén vallanom, hogy rajta segítettem legkevesebbet, mint orvos. Az 1930-31 tanévben iratkoztam be és hat év alatt le is hallgattam az előadásokat és még egy évbe telt amíg megszereztem az orvosi oklevelet. Szívesen emlékezem vissza tanáraim közül Victor Papilianra (anatómiát tanított) loan Deagoira (szövettant adott elő) és a klinikusok közül Hatiegan Iuliura meg Goia Ioanra, akik a belgyógyászatra tanítottak. Doktori tézisemet Pop Alexandru professzornál írtam „A rekesz traumás szakadásai” címen. Feltétlenül meg kell emlékeznem arról a segítségről, amelyben Járosi Andor és családja részesített egyetemi éveim során. Hat éven át ingyen adtak nekem ebédet. E segítség nélkül az első év után meg kellett volna szakítanom tanulmányaimat. E testi táplálék mellett igen fontos az a lelki, szellemi táplálék is, amiben az évek során részesítettek. Már nem önéletírásából, hanem fiától tudjuk, hogy tüdőorvosi munkásságát 1936-ban Danielu professzor mellett kezdte meg Kolozsvárt, majd rövidebb nagyváradi munkásság után ismét Kolozsvárt dolgozott Hajnal professzor mellett. Frontszolgálatra a kolomeai kórházba került (apja is itt katonáskodott az első világháború idején). A Groza kormány idején hívták meg Marosvásárhelyre a tüdőklinika gyermekosztályára. 1977-ben, 65 éves korában ment nyugdíjba. B. L. MINDIG SZABAD JÖNNI Egykori köztársasági elnök temetésekor embertömegek áramlottak sírjához. Siratták szeretett vezetőjüket. Ugyanakkor siratták önmagukat is, bánatukat, gondjaikat s mindazokat az életterheket, amelyek alatt roskadoztak. Nem kellett erősnek, mindent elhordozni képes embernek mutatkozni. Mások is sírtak. Mindenki. Szabad volt sírni. Megértették a sírókat. Most Juntunen Seppo (neves evangelizátor igehirdetö) érkezvén a gyülekezetekbe, megtelnek a templomok. Az emberek nagy csoportokban várakoznak sorukra. Szorongásaikat, terheiket, betegségüket egy ember által vitetik az Isten elé. Mernek elindulni. Mások is jönnek. Mert szabad jönni. Máskor is szabad sírni, nemcsak köztársasági elnök halálakor. Szabad jönni olyankor is, amikor nem Juntunen prédikál a templomban. A templomok mindig ott állnak a helyükön, úgyszintén a gyülekezeti házak-termek is. Hely is van bennük elég. Mindig szabad oda jönni. A gyülekezeti szolgálattevők is gyakran megfeledkeznek erről. Nekik is szabad ugyanez. Az istentiszteletre és más gyülekezeti alkalmakra szabad menniök olyankor is, amikor nem ők szolgálnak. Senki sem bírja el a terheket, ha másokkal együtt nem folyamodik Istenhez segítségért. Csak tőle kaphatjuk az erőt. Egyedül nem bírjuk, csak a magunk erejével nem boldogulunk. Hétköznapokon is szabad felkeresnünk egymást, együtt énekelni lelki énekeket, lerakni közös terheinket. Hálát adni. Krisztus ott is jelen van. Ő nemcsak a nagy embersokaságban van jelen, hanem ott is, ahol csak ketten-hárman gyűltek egybe. Szabad ott is lennünk. Az ilyen alkalmakról ugyan nem írnak nagy cikkeket az újságokban, de a mennyben ez is örömöt szerez. Jézushoz mindig szabad jönni. Ő nem zavar el senkit. Sem a sírót, sem a szorongót, sem a megnyugvást keresőt. Betegen is a közelében lehetünk. Ő meggyógyíthat, megsegíthet minket bárhol, akár a konyha padlóján is, ha akarja. Az Ő hatalma meghaladja a mi puszta képzeletünket is. Összetört szívet, sebzett lelket, bűnös embereket Jézus mindig szeretettel ápol s bekötözi sebeiket. Közel van hozzájuk mindenütt és minden pillanatban. Hozzá mindig szabad menni, közelében mindig szabad lenni. írta: Eerola Eeva Finnből fordította: Dedinszky Gyula SÍK SÁNDOR MOSOLYGÓ GYERMEK A nyári busz fullasztó melegében, Kék-bóbitás sapkája keretében, Anyja mellére békén odabújva, Szemben velem egy esztendős fiúcska. Szeme azúrját kerekíti tágra, Úgy néz a furcsa idegen világra, Ami én vagyok, aki mostan boldog Gyönyörűséggel arcába mosolygok. Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig, Míg szirom arca gömbölyűre válik, Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán, És édesdeden visszamosolyog rám. Egy új emberke, ki nem is beszél még, Hogyan érti meg mosolyom beszédét? Hogy érzi meg, — hisz csak egy éve ember! - Hogy a szeretet szólítja szememben! Ó milyen titok, milyen csodaszép ez! Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes, A szeretetet már fel tudja fogni S a mosolyra vissza tud mosolyogni! Ó, ha lehetne, hogy az, aki Atyja Minden mosolynak, nekem is megadja, Olyannak lennem, mint ez a csöpp gyermek: Friss antennája minden szeretetnek. „Itt most minden, azután ráadásul a mennyország is!” Május 24-26-án, a pünkösd utáni hétvégen Tamperében rendezi a finn evangélikus egyház országos ifjúsági napjait. Ennek a nagy egyházi rendezvénynek választották jelszavául és témájául a címben foglalt idézetet. Kifejezni törekszenek vele az egyház nagy biztatását, a fiatalkor páratlan ígétetét és lehetőségeit. Ilyen szellemben is igyekeznek elérni a közel 200 000 lakosú város fiatalságának minden rétegét. A rendezvények nemcsak templomokban és gyülekezeti helyiségekben lesznek, hanem minden gyülekező helyen, utcákon, tereken is. A föelőadások színhelye is a jégcsarnok lesz, amely 5000 ember befogadására alkalmas. A kitűzött témának a feldolgozásában már mintegy 300 munkacsoport dolgozik az ifjúkor kérdései, az egyházi munka törekvései és a fiatalon megragadott kegyelem egész életre, sőt azon is túlra kiható javai felismerését és minél szélesebb körben való elterjesztésén. A tamperei Kaleva gyülekezet két sárszentlőrinci fiatalt is meghívott a találkozóra, akik szintén már előre készülnek a konferenciára. Két évvel ezelőtt országos egyházi napokat rendeztek Tamperében, amelyen a sárszentlőrinci gyülekezet 17 tagja vett részt, s ugyancsak előzetes csoportmunkában készültünk a rendezvényre nagy figyelmet és elismerést aratva. És persze sok áldást nyerve. Cseprcgi Béla A VALLÁSI „NOBEL-DÍJ” ANGOL FŐRABBINAK A Templeton díjat, mely a világ legmagasabb pénzbeli jutalomdíja, ebben az évben a Britt Nemzetközösség főrabbijának Lord Jakobitsnak ítélték oda. A kitüntetett vitatott s egyben nagyra értékelt vallási vezető, aki békítő szerepet tölt be Izrael és az arabok között, hidépítő a vallások egymás között, és a hagyományos zsidó értékek értelmezésében sajátos küldetést végez. A Templeton díjat minden évben olyan személy kapja, aki Isten személye és jelentősége megértését segíti elő. 1927-ben alapította John Marks Templeton, amerikai üzletember, akinek a véleménye szerint a Nobel-díjak odaítélésében vallási érdemeket nem vettek figyelembe. A díj nagysága 1 millió dollár. Lord Jakobitsnak a díjat Londonban Fülöp trónörökös adja át május 7-én. Ehhez kapcsolódó ünnepségeket tartanak Torontóban május 27-én és Vancouverben május 29-én. Alapítása óta először kapja a díjat zsidó vallási vezető. Kotimaa