Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-03-31 / 13. szám
56. ÉVFOLYAM 13. SZÁM 1991. MÁRCIUS 31. HÚSVÉT A halál birodalmában már hiába keresitek. Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 20 Ft Az ő neve most már „nincs itt." Luther húsvéti gondolatával kívánunk minden kedves Olvasónknak áldott ünnepeket Szerkesztőség ■nuiaa IGAZA VAN... ...FELTÁMADÁSÁBAN Az evangéliumok Jézus nyilvános működése idejéről is említenek természetfeletti jelenségeket: például csodás gyógyításokat, a kenyérszaporítást, a vihar lecsendesítését, a víz borrá változtatását, sőt három halott feltámasztását is. Feltámadása azonban mindezeket felülmúlja. Lehet ezekről a csodákról vitatkozni, sokan próbáltak már rájuk valamilyen ésszerű magyarázatot keresni. Nem felejthetjük el azonban, hogy a csodák szerves részét képezik Jézus igehirdetésének, az evangéliumok elbeszélésének. Ugyanakkor bárkinek bármi is legyen a véleménye ezekről, a döntő, az igazi kérdés: mit tartunk a Csodáról. Húsvét nélkül valószínűleg egyetlen szót sem tudnánk a Názáreti Jézusról. Jézus történetéről, végén a legszégyenletesebb kereszthalállal aligha emlékezett volna meg bárki, ha nem történt volna utána valami, ami egész földi működését más megvilágításba helyezte. Tudunk-e még valakiről a világtörténelemben, akiről az utókor ilyen konkrétan hirdeti feltámadását, ezzel együtt élet- és történelemformáló erejét? A Szentírás tanúsága szerint apostol csak az lehetett, aki a szemtanú élménye alapján tett bizonyságot arról, hogy az Élővel találkozott (ApCsel 1,22; 10,41; lKor 9,1). A mai keresztyén ember azonban időben már nagyon távol van az apostolok korától. Ennek nehézségével, kínjával sokszor azoknak is szembe kell nézniük, akik egyébként nem akarják Jézus feltámadását kétségbe vonni. Ebben segít már János evangéliuma is, amikor így ír: „Boldogok, akik nem látnak és hisznek” (Jn 20,29). Az ige itt nem vak hiszékenységre biztat, hanem üzeni: a tanítványok későbbi nemzedékeinek hite is ugyanolyan értékes: „Aki hisz a Éiúban, örök élete van” (Jn 3,36). ...ÉRTÉKRENDJÉBEN Jézus feltámadásának elfogadása azonban többet jelent, mint a csoda tudomásul vételét. Mai tanítványokként sem elsősorban Jézus feltámadásának a tényében hiszünk. Az evangéliumok sem írják le, hogy a feltámadás hogyan történt. A keresztyén hit nem a csupán képekkel körülírható történésben, hanem magában a Feltámadottban hisz. Ugyanabban, akit nem sokkal feltámadása előtt keresztre feszítettek. Jézusban hinni tegnap, ma és holnap ugyanazt jelenti: hinni Isten által megerősített életében és tanításában, végtelen szeretetében és önfeláldozásában. Ezért élete, cselekedetei, tanítása a legfőbb és leghitelesebb mérték. így tehát- ha tetszik, ha nem - igaza van akkor, mikor egyenes beszédet, őszinteséget követel. Legalább azok között így kell ennek lennie, akik elfogadják feltámadásának valóságát. Igaza van akkor, mikor engem szólít először önvizsgálatra és bűnbánatra (Mt 7,1). Ha elfogadom feltámadásának valóságát, akkor én akarok elsőként alkalmas szolgája lenni. Igaza van akkor is, mikor az aranyszabályt köti a lelkünkre (Mt 7,12). Hogyan fordulhat elő, hogy azok, akik Jézus feltámadását elfogadják, sokszor önzőén, szeretetlenül viselkednek még egymással is? Mennyire igaz, hogy „arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,35). Semmi sem riasztja el jobban a kívülállókat az egyháztól, mint ha azok acsarkodnak egymásra, akik pedig Mesterük feltámadását szavakban nem vonják kétségbe. Igaza van tehát, amikor szelídségre és alázatosságra tanít (Mt 11,29). Aki ebben nem akarja követni, az önmagának is sok - testi és lelki - fájdalmat okoz. Igaza van, amikor új értékrendet állít fel a kisgyermek példájával (Mt 18,1), vagy a szolgálat nagyságával, a szolga elsőségével (Mt 20,26). És igaza van akkor is, amikor az irgalmas samaritánus példázatában (Lk 10,25) nemcsak az egyének, hanem a különböző csoportok, népek közötti gyűlölködést is elveti. Nála a szeretet kettős parancsa mindenre és mindenkire vonatkozik. ...ÍGÉRETEIBEN Ha csak e néhány követelményre figyelünk, azt mondhatjuk: ezeket lehetetlen megtartani, még akkor is, ha igazak és helyesek. Ezt Ő is tudja. „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (Mt 19,26). -Ha az Ő feltámadása lehetséges volt, az azért történt, hogy minden alkalmatlanságunk ellenére a mienk is lehetséges legyen - ebben is csak igaza lehet. Igaza van, amikor azt ígéri: „Veletek vagyok minden napon a világ végéig” (Mt 28,20). Húsvét óta az emberi történelem végérvényesen az új ég és új föld felé halad - ezt a legvéresebb üldöztetés és a későbbi tanítványok méltatlansága sem feledtetheti. Jézusnak igaza van: ez azt jelenti, hogy a keresztyén hit nem valamilyen elmélettel válaszol az ember kérdéseire. A feltámadás nélkül Jézus kereszthalála csak egy lett volna a sorban azok közül, akik elbuktak, és az emberi gonoszság áldozataivá váltak. A Jézus feltámadásában, és a feltámadásban való hit tehát nem valami kiegészítése, toldaléka a keresztyén hitnek, hanem alapja és kiindulópontja. Az újtestamentumi igehirdetés alapján Jézus feltámadásában ezért és ezzel együtt Jézus kereszthalálában és életében látjuk az egyes ember életének és az emberi történelemnek a megoldását. Addig pedig: „ Támadj fel új életre már, Krisztus meglankadt népe! Húsvéti szép hajnalsugár Csillan, siess elébe! Meghátrált régen a halál, s a Győző életet kínál Győzelméből ma néked." (225. ének) Szentpétery Péter Reményik Sándor BÉKESSÉG ISTENTŐL Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív, Amíg ver, mindörökre nyugtalan. De mindörökké nyughatatlanul, Istentől mégis Békessége van. Nyugalma nincs, de Békessége van. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar Örök hullámzás a víz felszíne. De lent a mélyben háborítlanul Pihen a tenger s az ember szíve. Hadd hullámozzék a víz felszíne. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a Nyugtalanság, mint a járvány, ragad. Te sugarazd szét békességedet És szóval, kézfogással másnak add. Az Isten Békessége is ragad. Békesség Istentől. Reggel mondd, délben mondd és este mondd A Feltámadott első, szép szavát. És ragyogóbbá lesz a reggeled És csillaghímesebb az éjszakád. És békességesebb az éjszakád. Békesség Istentől. Békesség Istentől: mi így köszönjünk, Hogy köszöntésünkben lélek legyen - Vihartépett fák - ágainkon mégis Vadgalamb búg és Békesség terem. Békesség: köszöntésünk ez legyen. Békesség Istentől. NE FÉLJETEK! Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt És íme, nagy földrengés volt, az Ur angyala leszállt a mennyből, odament, clliengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy' a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt És menjetek el gyorsan. mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt íme, megmondtam nektek!” Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy' örömmel futottak, hogy' megvigyék a hírt tanítványainak. És íme, Jézus szembejött veiül«, és ezt mondta: „Legyetek üdvözölve!” Ok pedig odamentek hozzá, megragadtál« a lábát, és leborultak előtte. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiáinak, hogy' menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.” (Mt 28,1-10) Húsvét ünnepén szeretettel köszöntjük gyülekezeteinket a bibliai evangéliummal egy régi énekköltő megfogalmazásában: „Krisztus feltámadt, elmúlt kín, gyalázat. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Hallelújah!" (213. ének.) Virágvasárnap, nagypéntek és húsvét ünnepe emlékeztet ebben az évben is Jézus életére, tanítására, halálára és feltámadására. Áldozata indítson tevékeny szeretetre, megbocsátó szeretete tanítson megbocsátani és békessége követeiként éljünk egyetértésben. Ebben az évben különösen is fontos feladatunk egyházi életünk tartalmának és formáinak átgondolása a június 8-ra öszszehívott zsinaton. Missziói küldetésünk és egyházi szervezetünk kérdései áthúzódnak a következő évezredbe, gondos előkészítő és szervező munka nyomán határozhatjuk meg a következő évben vagy években folytatott zsinaton tennivalóinkat és hozhatunk megfelelő egyházi törvényeket. Az elmúlt évtizedek egyházi életet korlátozó rendszeréből megszabadulva, az előttünk kitáruló szabadság lehetőségei fokozott felelősséget jelentenek. Az Evangélikus Élet húsvéti számával szeretettel köszöntjük magyar evangélikus testvéreinket mindenütt a világon. Örülünk annak, hogy egyek lehetünk bibliai reformátori örökségünk magyar nyelven történő megvallásában. Ugyanazon a nyelven hallgatjuk Isten igéjét, énekelünk és imádkozunk. Kölcsönös látogatások, testvérgyülekezeti programok, ökumenikus imaheti alkalmak lehetőségein keresztül kezdtük építeni kapcsolatainkat és kívánjuk bővíteni azokat a jövőben. Isten áldását kérjük életükre és szolgálatukra! Erős vár a mi Istenünk! Szeretettel Dr. Harmati Béla püspök Szebik Imre püspök A MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KAR ÉS A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSÁNAK NYILATKOZATA Hálát adunk Istennek azért, hogy Magyarországon a különböző egyházakban élő, de Krisztusban testvérré lett és egy keresztségben részesült hívek egységtörekvése az elmúlt esztendőkben szép eredményeket ért el. A Magyar Katolikus Püspöki Kar és a Magyar Állam II. János Pál pápát magyarországi látogatásra hívta meg. Ő népünk iránti szeretőből elfogadta a meghívást és lelkipásztori látogatásra jön .1991. augusztus 16-20 között. II. János Pál ökumenikus erőfeszítései világszerte ismertek és nagy visszhangot váltottak ki. Az egységre való törekvésnek kiváló alkalma lesz, ha az Ökumenikus Tanács tagegyházaihoz tartozó hivek és pásztoraik a katolikus egyház híveivel és II. János Pál pápával közös imádkozásban könyörögnek az egyház egységéért, népünk gyógyulásáért, a vajúdó emberiség békességéért és gyermekeink és ifjaink jövendőjéért. Ennek a történelmi eseménynek a legméltóbb helyéül a debreceni református Nagytemplom és az előtte lévő utca és tér szolgál. Ezt a tervet a Pápa örömmel elfogadta. Tervünk szerint ez év augusztus 18-án, vasárnap délután 5 órakor közös ökumenikus istentiszteleten, igeliturgián velünk lesz a Nagytemplomban. A krisztushívők egységét szívügyüknek tartó híveket az ország bármely részéből és a külföldi testvéreket is szeretettel várjuk erre az alkalomra, amelyről hisszük, hogy Istennek tetsző célt szolgál: a hit és szeretet elmélyítését és a Megváltó üdvözítő hatalmáról való közös bizonyságtétel megerősítését. Lapunk mai ünnepi számából kétezer példányt eljuttatunk az Ausztriai Magyar Lelkigondozói szolgálat kérésére ott élő magyar hittestvércinknek. Szeretettel kívánunk Istentől áldott ünneplést Mindnyájuknak! Az Evangélikus Élet Szerkesztősége
