Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-03-17 / 11. szám

i^vungtiijhUiS' uiei iaái. mahüiüöT/.' A TEMPLOMOK GYÓGYÍTÓJA Paradicsomnak te szép élő fája...” (365. ének) Gyermek- és ifjúkoromat Békés­csabán töltöttem. így ragadt rám valami a szlovák nyelvből. Emlé­kezetes, hogy egy alkalommal kis húgom előtt a szomszédasszony­nak jelezni akartam, hogy már megvettük a karácsonyfát. Hogy húgom ne értse, így mondtam: „Már megvettük a ,drevo’-t. A szomszédasszony mindjárt kija­vított: „Az nem drevo, hanem strom!” Valóban, a nyelvek különbséget tesznek az élő és holt, az ipari vagy tűzifa között. Pl. németül a Baum és a. Holz, a görögben a dendron és a xylon jelzi ezt a feltűnő megkü­lönböztetést. (A magyarban is megvan ez, de nem olyan élesen, inkább jelzősen. Pl. gyümölcs-fa, fenyőfa-gerenda stb.) Aki tehát csak kissé is járatos valamely nyelvben, egész biztos, hogy nem keveri össze a két kifejezést. Pl. a kereskedelemben is a különféle „­­dendron” összetétel jelzi a gyü­mölcs-fa ápolószereket, vagy a ze­nében a xylofon a kis falemezekből összeállított hangszert jelenti.) A Szentírás szövegezésében sem tarthatjuk nyelvi hibának, figyel­metlenségnek, ha valahol a két ki­fejezést felcserélik. A felcserélés szándékos, tudatos lehet. Pl. Krisztus keresztfáját csak „xylon”­­nal fejezhetjük ki, de nem „dend­­ron”-nal. Ezért feltűnő, hogy pl. Jel 22. részében a paradicsombeli élő fá­ról szólva az ige, nem az elvárá­sunk szerinti dendron kifejezést, hanem a xylon szót használja. Pe­dig ott egy élőfáról van szó amely­nek „levelei”vannak. így a „Para­dicsom szép élőfája” alatt Krisztus Keresztjét értjük. Sőt a Kereszt át­vitt értelemben magát Krisztust is jelentheti, mint erre az idézett 365. szép énekünk többi versszakai is utalnak. Az ószövetségi Éden­­kert „életfája” az általános ószö­vetségi használattal egyezően egy­szerűen csak a héber „ÉC” szóval van kifejezve, mint mindenütt, akár élő, akár holt fáról van szó, (Pl. 1. Zsolt.) Nyelvi elvárásaink, szabályaink ellenében szinte „újszövetségi spe­cialitás”, hogy Isten csodás kinyi­latkoztatása az új paradicsom, a mennyei Jeruzsálem életfolyóvizé­nek életfáját a Krisztus Keresztfá­jával azonosítja - sőt mint ének­íróink megsejtették, magával Krisztussal... Az ÚR Jézus fájdalomútján egyesítette a kettőt önmagában, sőt keresztjében - amikor különb­séget tett a szárazfa és a zöldellö (élő) fa között. Lk. 23,27-31-ben: „A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte Őt, akik jajgattak és siratták őt. Jézus pedig feléjük fordulva azt mondta nékik: Jeruzsálem leányai, ne engem si­rassatok, hanem magatokat és a ti gyermekeiteket sirassátok. Mert ha a zöldellö fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?” Drága Testvérem, ez az újszö­vetségi csodálatos nyelvi, „nyelvta­ni képtelenség” számodra is lehet - Isten Szentlelke által - éltető üze­net. Kiszikkadt, halott, reményte­len életedet, magad és gyermekeid földi vergődő éltét, igazi örökéletté formálhatja! A Te „pogány” szíve­det is új élettel töltheti meg. „Testedpiros vérrel virágzott értem, ki száraz ág vagyok. Szemed sűrű könnyektől ázott, Értem aki meghervadok. Szelíd olajfa, ó segíts. Olts magadba és üdvözíts!" (415. ének) Győri János A gyülekezeti szolgálatot végző lelkészek munkájának egyik legnehe­zebb területét, a gyülekezetükben található leromlott állapotban lévő egyházi épületek javítása, tatarozása, helyreállítása jelenti. A sok egyéb szolgálat mellett az iparosokkal való tárgyalások, a tatarozáshoz szüksé­ges pénz előteremtése, a munkák zökkenőmentes lebonyolítása, a szervezés ezernyi gondja sokszor erőt meghaladó feladat elé állítja a lelkészeket. Ezért nagy segítséget jelent, ha van a lelkész mellett valaki, aki az ilyen jellegű terheket felvállalja. Mint egy szakácskönyv receptje, úgy kezdődik a lelkész tatarozási munkája is: „Végy... egy jó építészt és műszaki ellenőrt.” Nos, ilyen támaszt és segítséget nyújt Mosonmagyaróvár lelkészeinek Looser Imre építész, aki immáron 35 éve munkálkodik a városban és környékén.- Kérem, néhány szóban beszéljen magáról!- Mosonmagyaróváron születtem. Családi örökségként kaptam az épí­tészi pálya iránti elkötelezettségemet. Családom egyik ága építész volt. A skálá széles: Ybl-díjas építésztől a kontárig minden fokozat megtalálha­tó őseim között. Magamat, tervezómérnöki besorolás ellenére, építésznek tartom. Magántervezőként végzem lakóházak, középületek, szolgáltató épületek tervezését. Tizenöt éve kezdtem el foglalkozni a helyi műemlékek felújításával és ezen keresztül kapcsolódtam be a város és környéke templo­. mainak, kápolnáinak, parókiáinak tatarozási, renoválási munkáiba is. A családi tradíció folytatódik, mert lányom, fiam, de még a vöm is építész­ié mérnök.-A tizenöt esztendő alatt hány egyházi épület felújításánál segített? e. - Hat templom, abból három evangélikus, körülbelül tíz kápolna és l ugyanannyi lelkészlakás viseli kezem munkáját. Talán a legszebb és legérdekesebb munkám az egykori rajkai evangéli­kus parókia, az ún. Starhemberg kúria felújítása volt, ami ma panzióként a és vendéglőként működik. l- 1766-ban Mária Terézia lányának, Mária Krisztinának ajándékozta az )S egész magyaróvári uradalmat, a területén lévő Starhemberg vadászkas­­, téllyal együtt, aki 1768-ban az épületet a megye rendjeinek átengedte, ’ akik 1773-ban börtönné alakították át. Az ellenreformációt követően, a rajkai evangélikus gyülekezet élete is -‘1 kibontakozik, aminek eredményeként Major Pál evangélikus gondnok - a megyei alispán - közbenjárásával az épület a gyülekezet tulajdonába |. került, papiak és egyéb egyházi rendeltetésű céllal. Zimmerman János evangélikus lelkész tevékenysége alatt 1914-38 között a papiakban jelen­tős kulturális élet folyt. Az evangélikus gyülekezettől aztán szinte romos ERŐS mVÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 57 Évfolyam iwi februAr________________ i szAm Szerkesztő változás az amerikai magyar evangélikusok lapjánál Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia kéthavonta megjelenő lapja az ERŐS VÁR. Szerkesztője, Juhász Imre cleve­landi magyar lelkész, harminchárom évi szolgálat után visszavo­nult ez év elején a lap szerkesztésétől. A Konferencia Bernhardt Bélát, a clevelandi Szent Tamás gyülekezet lelkészét bízta meg a lap szerkesztésével, aki múlt évben járt idehaza és interjút is adott lapunknak. (1990. nov. 11-i számban.) D. Brachna Gábor főespe­res méltatta Juhász Imre szerkesztői szolgálatát és többek között ezt írja a lap most érkezett februári számában: „Isten szolgájaként vonul vissza most az ,Erős Vár’ szerkesztői, s néhány hónap múlva a gyülekezeti szolgálat felelősségétől. Mint a magyar élet legtöbb munkása, nem kap más jutalmat, mint hálánkat és köszönetünket. De bizonyos vagyok abban, hogy ez nem is aggasztja ót;.; Minde­zeken túl az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia kívánja megköszönni Juhász Imre munkáját, aki nemcsak .a Konferencia hivatalos lapjának volt szerkesztője, hanem a Konferencia gyűlé­seinek a jegyzői tisztét is betölti. A kettő együtt tükrözi az ameri­kai magyar evangélikusok életének rövid történetét, mely a jövő számára megbízható kútforrás lehet.” Meleg szavakkal köszönti az új szerkesztőt is a föesperes. „Meg­nyugtató biztatást nyújt a jövőre nézve az, hogy a nyugdíjba menő és az új szerkesztő ugyanannak a fasori iskolának a lelki és szellemi örökösei. így hát a pozitív evangéliumi hit, az Isten gondolataival harmonikus hazaszeretet, s a népünk iránti hűség lelkülete to­vábbra is megmarad az ,Erős Vár’ szolgálati irányának.” Szeretettel köszöntjük mindkettőjüket. Adjon Isten nyugodt pihenő éveket a távozónak, erőt, bölcsességet az új szerkesztőnek, és jó együttműködést lapjainknak. Tóth-Szöllős Mihály állapotban vásárolta meg a Starhemberg vadászkastélyt jelenlegi tulajdo­nosa. Jórészt ennek az épületnek eladásából tudta finanszírozni a rajkai gyülekezet templomának renoválását, aminek terveit jómagam készítettem.- Mennyiben más egy templom renoválási munkája, mint bármely más épületé?- Új irányzat napjainkban, hogy minden templom védett legyen. Az Országos Műemléki Felügyelőség is ebben a szellemben, felfogásban tevé­kenykedik. A cél mindigaz, hogy a templom visszanyerje eredeti állapotát. Ehhez sokszor levéltári kutatások szükségesek. Nagy önképzés kell hozzá, mert ismerni kell a kor sajátságait. Például egy, a Türelmi Rendelet után épített templom helyreállításához meg kellett tanulni, mit jelentett a Tü­relmi Rendelet a protestáns egyházak számára templomaikkal kapcsolat­ban. El kellett jutnom addig a szintig, hogy egy templom számomra az első ránézés után elmondja történetét. Azonkívül egy műemlék épületnél más anyagokkal, más szerkezetekkel kell dolgozni. Nehezebb, bonyolultabb, ezért szebb egy templom renová­lási terveit elkészíteni.- Mi lelkészek, sokszor panaszkodunk, hogy milyen sok a leromlott állagú épület. Hogy látja ezt a kérdést?- A magam szűkebb környezetéről beszélve azt kell mondanom, hogy meglepően jó állapotban, vagy inkább kijavított állapotban van a legtöbb egyházi épület. Például a környék evangélikus templomainak jó része az 1780-90-es években épült. Azóta szinte minden generáció javított, átépí­tett, tornyot épített templomához. Az első, az építési hullámot így követte a második hullám az 1840-es években, amikor bővítették a templomokat, azután a századforduló táján jött a harmadik hullám. A következő ilyen hullám az 1940-50-es évek lettek volna, de az ismert körülmények miatt akkor az épületek renoválása elmaradt. Ennek köszön­hető, hogy az épületek állaga olyan mértékben leromlott, mint amiről a lelkészek beszélnek. Mindezzel együtt úgy látom, hogy az utóbbi években sokat javult a helyzet ezen a téren.- Harmincöt év ezen a pályán. Nem lehet elfásulni? Tud még ez a munka örömöt adni?- Nem lehet belefásulni, mert nincs két egyforma munka, minden fel­adat más és új kihívást jelent. Amikor pedig lassan egy régi, romos épület terveim alapján szemem láttára nyeri vissza egykori fényét, szépségét, ez a látvány harmincöt év után is mindig új örömmel tölt el.- Munkájához további sikereket és Isten áldását kérem. Köszönöm a beszélgetést. Kiss Miklós ZULAUF HENRIK 1893-1956 Elhunyt vezetőinkről való megemlékezést kötelességként rója ránk az apostol. Nem feledhetjük azokat, akik hűséggel hirdették Isten beszédét és életükkel is igazolták hitüket. Ok már nem beszélnek. Szólni dolgaikról a mi feladatunk. Ne­künk kell ezt megtennünk. Nekünk, akik ma élünk. Nekünk, akik személyesen is ismertük őket, tanultunk tőlük s akiknek életében maradandó nyomot hagyott szavuk, szolgálatuk. Isten iránti hálával emlékezünk halála 35. évfordulóján Zulauf Henrikre, aki húsz esztendőn keresztül állt a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület élén, mint annak vezető lelkésze. S akit e diakonissza intézményünk 1951-ben történt feloszlatása után 58 évesen, tehát jóval a korhatár előtt kényszerített Dezséry László nyugdíjba és teljes elnémulásra. Zulauf Henrik sokoldalú teológiai és diakóniai tevékenysé­géért egész magyarországi evangélikus egyházunk hálával és elismeréssel tartozik. Ezt az eltelt három és félévtized sem feledtetheti velünk. Zulauf Henrik a Tolna megyei Majoson született. Az elemi iskolát Kétyen, a gimnáziumot Bonyhádon végezte. A Sopronban töltött négy teológia-akadémiai esztendő után 1916. október 1-jén avatta lelkésszé Gyurátz Ferenc püspök. Teológiai tanulmányait Lipcsében folytatta. Hazatérve, 1917-ben Beyer Teofil esperes mellett káplán Felsőlövőn. A következő évben a volt somogyi evangélikus egyházme­gyéhez tartozó Hrastovac segédlclkésze, majd parókusa. 1920-ban nősül. Nem tesz esküt I. Sándor szerb királyra s így el kell jönnie Hrastovacról. Kisegítő szolgálatok után 1922- ben Kalaznó hívja meg papjának, ahol 9 esztendőn át műkö­dik. Közben újabb két szemesztert végez Lipcsében. Dogma- és egyháztörténet mellett filozófiát is hallgat. Mint kalaznói lelkész kerül kapcsolatba a Fébévcl. Előadásokat tart a klo­­tildligeti lelkész-teológus konferenciákon. Az egyesület veze­tőségének hívására cseréli fel 1931-ben a kalaznói gyülekeze­tét, már özvegyen, négy kisgyermekkel, a Fébé lelkészi szol­gálatával. 1932-ben újra megnősül. Ebből a házasságból 5 gyermek születik. Tízévi itteni lelkészi szolgálata után 1941- ben a Budapest-Deák-téri német evangélikus egyházközség ajánlja fel számára a nyugdíjba vonult Broschkó G. A. esperes örökét. Válaszúira kerül. Megmarad a Fébé lelkészé­nek. Szíve vágya volt, hogy „a Fébé, amely alapjában nem az egyházból, hanem úgynevezett .közösségből’ nőtt ki és természetszerűleg autonóm egyesület kereté­ben állt, az evangélikus egy­házba épüljön bele, mint az egyház életmegnyilvánulása élje életét s végezze szolgála­tát. Legyen az egyház diakó­­niája, mert másképpen nem lehet diakónia. Nincsen más, csak egyházi diakó­nia. .. Célhoz értünk a Fébé­­vel ebben a vonatkozásban, amikor hajója 1948 végén befutott az egyházegyetem kikötő­jébe...” (Fébé tört. 273. 1.) Nyugdíjaztatása után a buda­­hegyvidéki gyülekezet pénztárosi teendőit látja el. Közbcn­­közben Danhauser László felelősségére szószékhez jut s örömmel tesz bizonyságot Uráról, Krisztusáról. A nyugdíjas évek sem jelentettek tétlenséget számára. Fiatal korától kísé­rő betegségek ellenére is kitartó munkát végez. Hatalmas anyag összcválogatásával feldolgozza a Fébé egyesület törté­netét, annak megalakulásától egészen kényszerű megszűné­séig. Zulauf Henrik kitűnő lutheri teológus, igehirdető és me­legszívű lelkigondozó volt. Az egyházról, az egyház diakóniájáról, az egyházak egysé­géről, a keresztségről tanulmányai jelentek meg. Mint igehirdető, mélységes Krisztus-hitéről tett minden prédikációjában bizonyságot. Mélységes alázat Ura előtt tette bátorrá az igaz megtérés és a megszentelt élet megköve­telésében. Hitelesen hirdette az evangéliumi örömhírt az anyaház kicsiny templomában, a klotildligcti evangclizáló konferenciák sokszázra menő hallgatósága előtt a fasátor alatt, vagy a József utcai férfi bibliaórákon. Bizalommal lehetett gondokkal, nehézségekkel, lelki ba­jokkal hozzá fordulni. Lelkipásztori adottsága talán itt mu­tatkozott meg legeredményesebben. A segítőkész érdeklő­dés, a felelősségérzésből fakadó tanács s a hit mélységeiből felfakadó imádságai sokak számára jelentettek életreszóló újulást s váltottak ki és őrzik ma is az iránta érzett őszinte hálát. A magamét is. Végül emlékeztessenek bennünket Zulauf Henrikre Or­­dass Lajos püspök szavai is. A Budapest-farkasréti temető­ben Zulauf Henrik sírköve felavatása alkalmával, 1958. már­cius 13-án igehirdetésben ezeket mondotta: „...Örülhetünk annak, hogy Zulauf Henrik neve ide van vésve erre a szép márványkőre. Hiszen ez sokaknak a vágya volt és mára íme, valósággá lett. Örülünk neki. De ez a név nemcsak a már­ványba van belevésve, hanem emberek szívébe is. Hozzátar­tozók szívébe, elfelejthetetlen emlékkel egybekapcsolva, és azoknak a szívébe is, aki lelkigondozó szolgálata során taní­tó-széke alatt ültek és akiket örökkévaló értékkel gazdagított meg szolgálata által. És úgy hiszem, ezt az örömöt máig is sokan érzik át. Bele van írva Zulauf Henrik neve anyaszent­­egyházunk történelmébe is. Az egyház szeretetszolgálatának lapjaira is és az egyház teológiai tudományos munkájának a lapjaira is. A múló világban nemzedékek váltogathatják egymást és a múló idő igen sok mindent eltakarhat. Még ennek a síremléknek a betűit is mohásodó réteg takarhatja el, de meggyőződésem, hogy Zulauf Henrik nevével az egy­­háztörténelembcn találkozni fognak késői nemzedékek is, amikor egyházunk tanításába, vagy szeretetmunkájának em­lékeibe mélyednek el". Zoltán László FÉBÉ konferenciák Bételben A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület május 24-26. és augusztus 30-szeptember 1-ig rendez 1991-ben Piliscsa­­bán, Bételben hitmélyítő konferenciát nők, férfiak és ifjúság részére. Jelentkezési határidő május 1., illetve augusztus 1., az alábbi címre: Madocsai Miklós lelkész, 1015 Budapest, Ost­rom u. 15. Újból folyik a diakonissza-képzés Győrben Hívő fiatalok! Élethivatásszerü szeretetszolgálatra hív benneteket a győri Evangélikus Diakonissza-Anyaház Dia­konisszaképző Intézete. A jelentkezni kívánók részletes tájékoztatást kaphatnak a következő címen: Lupták Gyula lelkész, 9081 Győrújbarát, Tanácsház u. 3. Tel.: 96/49-006. EERO SAARINEN ÚJJÁSZÜLETÉS „Szükség néktek újonnan születnetek.” (Jn 3,7) A háború utáni finn-magyar kapcsolatoknak egyik legbuzgóbb zászlóvivője és leggyakrabban volt vendégünk Eeró Saarinen helsinki esperes nyugalomba vonult. A hatvanas évek elején, amikor a külföldi turistautak fogadására megnyílt az alkalom, a finn Lel­készegyesület titkáraként csopor­tot szervezett s hozott hazánkba, amit számtalan hasonló lelkész­csoport követett, a mai napig oly­kor évente több is. A legnehezebb időkben is meglepőn bővült finn egyházi kapcsolataink ezen terüle­tének kezdeményezője és lebonyo­lítója volt éveken át. Ezek sorában az első, 1965-ben, lelkészkonferen­ciával is párosult, s olyan bő or­szágjáró kéthetes programmal, amilyen méretű találkozásunk azóta sem volt Magyarországon. Remek diplomáciai érzéke volt po­litikai nehézségek között is bővíte­ni és tartalmasítani az ilyen látoga­tásokat. Ezt a diplomáciai érzékét bőven kamatoztatta később a közép- és kelet-európai államokban. Len­gyelországban, Észtországban, sőt Szovjetunióban is. Bár személyében igyekezett háttérben maradni, de a petroszkoji (Kelet-Karjala) és a le­­ningrádi finn gyülekezetek szerve­zésében, templomhoz juttatásában, Inkeriben (Ladoga vidéke) a finnek előtt ismert az építő háttérszerepe. Észtországban legutóbb egye­dülálló kitüntetésben részesült. Az észt egyház érseke észt espe­­resi címmel ruházta fel, s azzal a joggal, hogy a püspöki tiszthez hasonló keresztet viseljen (kaula­­risti). Szeretettel emlékezünk nyuga­lomba vonulása alkalmából Eero Saarinenre, a Helsinki-Munkivuo­­ri gyülekezet lelkészére, a töölöi egyházmegye esperesére, több finn egyházi országos szervezet elnöké­re, tagjára, az észt egyház megtisz­telt esperesére, s legfőképpen igaz barátunkra. Bőven termő nyugdí­jas éveket kívánunk neki és szeret­teinek. Korén Emil JÉZUSSAL ÉLEK Arra a kérdésre: van-e valamire szükséged? - valószínű, senki nem válaszolná azt, hogy nincs. Ha csak címszavakat írok: pénz, mun­kahely, lakás, szociális ellátás, egészség, normális emberi kapcso­latok, családi élet,' biztonság - mindjárt látszik, nincs olyan terü­lete az életnek, ahol ne szenved­nénk több-kevesebb szükséget. Ezek néha elviselhető, máskor tes­tet, lelket megnyomorító szüksé­gek. Jézus mégsem nevezi annak! Sőt minderről azt mondja: „Ne ag­godalmaskodjatok a ti életetek fe­lől. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szüksé­getek van.” (Mt 6,25 ;32.) Jézus emberi életünk összes nyomorúsá­gát lesepri ezzel az asztalról? Nem sepri le, hiszen éppen arra biztat, hogy számíthatunk az Atya gon­doskodó szeretetére. De ugyanak­kor beszél egy olyan égbekiáltó szükségről, amely kivétel nélkül minden embert érint: „Szükség néktek újonnan születnetek!” És ezzel azt mondja: nem igaz, hogy jó az Isten számára az életed úgy, ahogy van; nem igaz, hogy elég az örök élethez az az igyekezet, tudás, vallásos gyakorlat, emberektől nyert elismerés, tekintély, amivel bírsz; feltétlenül szükséged van ar­ra, hogy rendezd a kapcsolatodat Istennel! Erről beszél Jézus Niko­­démussal, Izráel bölcs, a miénknél talán sok tekintetben tisztább életű tanítójával, és erről beszélni akar személy szerint mindannyiunkkal. Sok ember válasza erre a felszó­lításra, hogy az újjászületés, a meg­térés, az örök élet, meg más ilyen kegyes dolgok éppen olyan kérdé­sek, amikkel foglalkozni nekem se erőm, se időm, se kedvem nincs. Az Isten Igéje soha nem vitatkozik az emberrel, kijelentéseivel mint tényekkel kell szembenéznünk. Fi­gyeljünk néhány ilyen kijelentésre az életünkkel kapcsolatban:- „Ha valaki újonnan nem szü­letik, nem láthatja az Isten orszá­gát.” (Jn 3,3.)-„Aki nem hisz, immár elkárho­­zott.” (Jn 3,18.)- „Aki nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten ha­ragja marad rajta. (Jn 3,36.)- „Akié a Fiú, azé az élet, aki­ben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1 Jn 5,12.) Ha ezekről az igékről gondol­kozni nincs erőnk, időnk, ked­vünk, akkor az életre nincs időnk! Élet-halál kérdésről van szó! A legnagyobb szükségről a vilá­gon! Miért nincs élet újjászületés nél­kül ? Mert az élő ember halott Isten nélkül! Az Isten a vele való kap­csolatra teremtette az embert. Ezt a kapcsolatot egy dologhoz, az en­gedelmességhez kötötte: „Amely napon eszel arról a fáról, meg­halsz.” (lMóz. 2,17.) Az ember evett, és nem halt meg? Élt tovább test szerint, de nem élt tovább lelki értelemben, az Istennel való kap­csolata meghalt, elkárhozott! Eb­ből a lelki halálból kell, szükség, mindennél fontosabb feltámadni, új életre születni! Mit jelent ez az új életre szüle­tés? Több ez, mint szimpátia a vallá­si dolgok iránt, több mint vallásos gyakorlat, több mint ismeret, több mint érzelmek sokasága - biztos meggyőződés arról, hogy Jézusé vagyok, hozzá tartozom, Jézus Krisztusért újra van kapcsolatom Istennel, semmi sem szakíthat el tőle! Hogyan lehet az enyém az új élet ajándéka? Az Ige és hit által. Nem lehet örökölni, nem lehet cseleke­detekkel kiérdemelni, nem elég megkeresztelkedni, nem elég vala­milyen felekezethez tartozni. Az egyetlen lehetőség, hogy „aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16.) Hiszek benne, mint értem megfeszített Megváltómban, aki magára vette bűneim büntetését, eltörölte az el­lenem szóló adóslevelet. Ez a hit nem beképzelt önteltség, sokkal in­kább a bűneim vállalása, a világos­ságra jövés (Jn 3,19.), elveszettsé­­gem tudata, de ugyanakkor annak a bizonyossága, hogy Jézusért meg vannak bocsátva a bűneim. Ezt a hitet Isten Szentlelke ébreszti ben­nünk az Ige által: „A halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.” (Jn 5,25.) Hallottad-e már a bűneidet elítélő, de meg is bocsátó Isten Fia szemé­lyesen hozzád szóló szavát? Meny­nyivel több az újjászületés, mint a megtérés? Többféle megfogalmazás van: a megtérés a múltam rendezése, az újjászületés a jövőm rábízása; a megtérés odafordulás Istenhez, az újjászületés Isten elfogadó kegyel­mének a pecsétje; az örök élet bi­zonyosságának elnyerése. Nem a pontos határvonal, nem a megfo­galmazás, hanem a következmény a fontos. Ha egy kis gyermek meg­születik, nem kell bizonygatni, hogy él. Életjelei vannak: eszik, sír, mozog. Az újjászületett embernek is vannak életjelei: imádkozik, igét olvas, keresi és cselekszi az Isten akaratát, szereti a Jézus népével való közösséget. Nem lesz bűn nél­küli, - amíg e testben élünk, sajnos újra és újra vétkezünk - de megta­lálja a megbánás helyét. „Szükség néktek újonnan szület­netek” - egy olyan szükség, amit ha átél az ember, a helyére kerül az élete ezen a földön, és az örökké­valóságban. Az Istennel való kap­csolatában valóság lesz az, amit egyszer az ideális házasságról hal­lottam: minél inkább ismerem, an­nál inkább szeretem. t Balicza Ivánné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom