Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-12-22 / 51-52. szám

Evangélikus Élet 1991. december 22. KARÁCSONY 2. NAPJÁNAK IGÉJE ÁRULKODÓ SZERETET Jn 13,34-35 Köztéri karácsonyfák, csillogó kirakatok, zsúfolt üzletek, lázas készülődés - jelzik: közeledik az ünnep. A nagy tolongás után el­néptelenedő utcák, karácsonyfá­kon égő gyertyák, békességre és az otthon melegére vágyódó embe­rek: elérkezett az ünnep. Ennyi lenne csupán karácsony? Nem, en­nél sokkal több. Ezek csak jelei, amelyek utalnak valamire és Vala­kire. Az igazi ismertetőjele mégis ez: az Ige testté lett, itt a Megváltó, itt a szeretet! Az ünnepek azonban gyorsan elmúlnak. Van-e valamilyen jele annak, hogy volt igazi karácso­nyunk? Hogy volt értelme ünne­pelni, életünkben van következmé­nye Jézus közénk jövetelének. Meglátszódik-e, hogy részesültünk az igazi karácsonyi ajándékban: Isten szeretetében? Keresztyén voltunknak sok kül­ső jele van: meghitt ünnepek, szép templomok, kereszt, Luther-rózsa vagy Kálvin-csillag, rendszeres templomba járás, bibliaolvasás - s sorolhatnánk tovább. Jézus szerint azonban a legfontosabb ismertető­jel: arról fogja megtudni minden­ki, hogy énhozzám tartoztok, ha szeretitek egymást. Ezt az ismertetőjelet nem lehet külső jelként magunkra aggatni, mint egy nyakláncot. Jézus ennek megvalósítását parancsként, fel­adatul adta. S összekapcsolta irán­tunk való szeretetével. Jézus szere­­tete számunkra mégsem csupán példa, amelyet egyszerűen utánoz­nunk kellene, hanem szeretetünk forrása. Mert az Ö szeretete tá­masztja és élteti iránta és egymás iránt való szeretetünket. Benne Jé­zus mindenkor velünk és közöt­tünk van. És ebben van parancsá­nak „új” volta. Hiszen a szeretet követelménye megtalálható az Ószövetségben és a világi etikában is. A Jézus által parancsolt szeretet egyedül Őáltala lehetséges és való­sul meg. Ő tudja késszé tenni szí­vünket arra, hogy szeressük egy­mást. Ö azt akarja, hogy törőd­jünk azokkal, akik velünk együtt énekelnek és imádkoznak a gyüle­kezetben és akikkel együtt részese­dünk Isten igéjének áldásában, akikkel egy fedél alatt élünk, akik­kel együtt dolgozunk. Tanuljunk meg több figyelmet fordítani arra, hogy mi van férjünk vagy felesé­günk szívében, nem szenvednek-e a szeretethiány betegsége miatt gyermekeink és unokáink. Jézus által teszi egymás iránti szeretetünk láthatóvá a láthatat­lant, lesz tükröződése Istennek: „ahogyan én szerettelek titeket”. Egymás számára és azok számára is, akiknek még ismeretlen és ide­gen ez a szeretet. Akik mégis - talán csak öntudatlanul - vágya­koznak reá. A természetes emberi szeretet különböztet barát és ellen­ség, szeretetre méltó és arra méltat­lan között. Krisztus szeretete min­den ember felé sugárzik és minden­kit „méltóvá tesz” a szeretetre, mert Isten is szereti őt. Hiszen Is­ten az egész világért adta áldo­zatul a Fiát. És ez már nemcsak valamiféle humanizmus, hanem Isten új világának az ereje és mun­kálkodása közöttünk és bennünk. Ez a szeretet „árulkodó” szere­tet. Elárulja és jelzi, hogy az Ő tanítványai vagyunk, mert szeret­jük egymást. Sárkány Tibor IMÁDKOZZUNK! Urunk, áldunk szeretetedért, amellyel hordozol minket. Töltsd be szívünket Magaddal, hogy úgy tud­juk szeretni egymást, ahogyan Te szeretsz minket. Lehessen életünk Rólad való bizonyságtétellé és jelé­vé annak, hogy a tieid vagyunk. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1991. december 26. I., Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván. de. 10. német istentisztelet; de. 11. (úrv.) Balicza Iván. du. 6. Herczog Csaba. II., To­­rockó tér de. fél 9. Szilas Attila. II., Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor. I’csthideg­­kút, II., Báthory u. 7. de. fél 11. Kőszeghy Tamás. Csillaghegy, III., Mátyás kir. út. 31. de. fél 10. Donáth László. Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. dr. Vámos József. Újpest, IV., Lcibstiick Mária u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos. Deák tér 4. de. 9. német istentisztelet (úrv.) Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 6. Brebovszky Éva. VII., Gorkij fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andorné; du. 6. Fodor Viktor. Vili., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. VIII., Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák istentisztelet: Cselovszky Ferenc; déli 12. magyar istentisztelet: Ker­tész Géza. Vili., Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. IX. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya, X. Kápolna u. 14. de. 10. Fabiny Tamás. Kelenföld, XI., Bocs­­kay u. 10. de. 8. (úrv.) Missura Tibor; de. 11. (úrv.) Missura Tibor; du. 6. Ferenczy Erzsé­bet. Budahegyvidék, XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) Takács József, de. 11. (úrv.) Takács József, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) ifj. Kendeh György. XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Pestújhely, XV., Maxim Gorkij tér de. 10. Bízik László. Rákospalota, Kis­­templom XV., Juhos u. 28. de. 10. (úrv.) Vc­­perdi Zoltán. Rákosszentmihály, XVI., Hő­sök tere de. 10. dr. Kamer Ágoston. Cinkota, XVI., Kultúrház u. de. fél 11. (úrv.) Szalay Tamás. Mátyásíöld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rákoshegy, XVII., Tesse­­dik tér de. 9. Marschalkó Gyula. Rákoscsa­ba, XVII., Péccli út 146. de. 9. Kosa László. Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula. Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László. Pestszent­­lőrinc, XVIII., Kossuth tér 4. de. 10. (úrv.) Havasi Kálmán. Pestszentimre, XVIII., Rá­kóczi út (Református templom) de. háromne­gyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX. Baj­­csy-Zs. tér de. 10. Széli Bulcsú. Pestszcnter­­zsébet, XX. Ady Endre u. 89. de. 10. Csepel, XXL, Katona J. u. de. fél 11. Mezősi György. Budafok, XXII., Játék u. 16. de. II. Rőzsc István. KARÁCSONY 2. NAPJÁN az ol­tárterítő színe: fehér. A délelőtti isten­­tisztelet oltári igéje: ÍJn 4,9-16a; az igehirdetés alapigéje: Jn 13,34-35. MAGYARUL IS ENEKELT KARÁCSONYI DAL A Karácsonyeste kis fények gyúlnak a díszes karácsonyfá­kon. Itt is, ott is felhangzik a Stille Nacht ismert dallama, melyet a Földön milliók énekelnek. Az Osztrák Alpok ősi falvában, Oberndorfban 1818-ban hangzott fel először, s nagy karriert futott be. Generációk követték egymást, és a S'.ille Nacht máig a karácsonyi ünnepség szerves része. Szinte minden nyelven éneklik, de ritkán emlékeznek meg alkotóikról, az országról, ahol alkották. Ausztriában, a Salzbach folyó parti Oberndorfban fontos jelentősége van karácsony ünnepének, mert itt került megal­kotásra az ismert dal. Oberndorf autóval alig félórányira van Salzburgtól, Mo­zart szülővárosától, a nyarankénti salzburgi zenei fesztiválok helyszínétől. Súlyos építésű, kétemeletes házai ékes oromza­tukkal, festett külsejükkel a régi hajóstelepülésről tanúskod­nak. Lakói a sót a halleini bányákból Bécsig és tovább szállították a folyón lefelé. A tetőket és hegycsúcsokat most befedi a hó. A salzburgi táj s a szomszédos bajor vidék csillogó fehér áhítatban pom­pázik. Obemdorfból különös varázs sugárzik szét, amely az utóbbi másfélszáz évben az egész világon elragadja az embe­reket. A Salzbach-hajósok Szent Nikoláról elnevezett obern­­dorfi templomában csendült fel első ízben a Stille Nacht-dal. Hóeséses téli éjszakán a Szent Nikola karácsonyi miséjére mennek a földműves, hajós polgárok. A régi orgona éppen e napokban felmondta a szolgálatot. De a fiatal segédlelkész, Josef Mohr és jó barátja, a szomszédos Arnsdorf kántortaní­tója, Franz Xaver Gruber segíteni tudtak a gondon. Gitárt hoztak és világi hangszer akkordjaival kísérve hangzik fel először az ének: Stille Nacht, heilige Nacht. A hívek feszült figyelemmel hallgatják Mohr lelkész népi ihletésű versét s a szívhez szóló melódiát, amit Gruber e szent estére kompo­nált hozzá. Karácsonyi miséjük szebbé tételére, szükségmegoldásként szerezték közösen ezt a dalt. Örültek, hogy tetszett a hallga­tóknak. Azon az estén, az átszellemült pillanatban, a résztvevők egyikének sem lehetett fogalma arról a népeket összekötő világméretű sikerről, amit ez az ének majd elnyer. Generációk teltek el és a Stille Nacht máig a karácsonyi ünnepségek szerves része maradt. Szinte minden nyelven éneklik, de ritkán emlékeznek meg alkotóikról, az országról, ahol alkották. Joseph Mohr (1792-1848) Salzburgban született. Apja katona volt, muskétás, püspöki szolgálatban. Anyja költő­nő. Gyermekkorától papi pályára szánták. 1815-ben szentel­ték pappá. Lclkipásztori pályafutása Obcrndorfba helyezé­sével bontakozott ki. Ezen a barátságos vidéken mutatko­zott meg először tevékeny lénye. Mohr bizalmas barátai közé tartozott a kántortanító, Franz Xaver Gruber (1787-1863), aki a szomszédos Arns-NAPRÓL NAPRA Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örül­jetek. Az Úr közel! Fii 4,4-5 VASÁRNAP Jézus mondja: „Én vagyok az élő ke­nyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké.” Jn 6,51 (Zsolt 22,27; Lk 1, (39-45) 46-55 (56); Fii 4,4-7; Zsolt 106,1-5). Milyen kimondhatatlan öröm, hogy ve­lünk van minden napon igéjében és az úrvacsora szentségében. - Nem utasítjuk-e vissza sokszor a legdrágább kegyelmi ajándékait? Ő az élő mennyei kenyér, aki értünk emberré lett, értünk szenvedő és értünk halált vállaló Isten Báránya, Aki magára vállalta és elvette a világ bűnét! A tiédet is! Ebben a hitben üdvösséged van! Nyújtsd ki utána kezedet! Élj vele, hogy éhen ne maradj! HÉTFŐ „Tetszett az Úrnak, hogy saját népévé te­gyen benneteket.” lSám 12,22 (Gál 3,26; 2Kor 1,18-22; Ézs 51,1-8). Isten kegyelme abban mutat­kozik meg, hogy változatlanul megtartja szövetségi hűségét. A mi részünkről minden azon múlik, hogy engedelmesek és hűségesek vagyunk-e? Keressük-e az Ő világosságát? KEDD „Él az ÚR, áldott az én kősziklám!” Zsolt 18,47 (2Tim 1,10; Lk 2,1-14; Tit 2,11-14; Ézs 52,7-10) E nap mennyei ajándéka, kell, hogy igazi fénnyel töltse be szívünket, mert Ő az élet forrása! „Kit sok boldog pásztor dicsért, / Hallván angyal égi hírét: Félni többé nincsen miért, / Itt a megtartó Király!” A Megváltó! Aki békességet és örömhírt hoz, szabadulást hirdet: Lehet-e Náía nagyobb ajándék? SZERDA „Az Ige testté lett, itt élt közöttünk, és láttuk az Ő dicsőségét.” Jn 1,14. „Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája.” Zsolt 45,7 (Lk 1,31-33; Lk 2,15-20; Tit 3,4-7; Lk l,46-55).Isten szeretete testté lett a Fiú által és beragyogja az egész világot. Boldog az a szem, amely ezt meglátja a hétköznapokban is, és a szeretet lesz életének vezérfonala. CSÜTÖRTÖK „Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.” lMóz 28,17 (Mt 11,27; Mt 10,6-22; ApCsel 6,8-15; 7,55-59; Lk 2,29-32). Jákob nem érezte magát otthon Isten je­lenlétében: nem is érezheti magát otthon egy szív sem addig, míg teljesen ki nincs üresítve és a kőszí­vűnk össze nincs töretve. Isten - áldott legyen szent neve - otthon érzi magát a megtört szívnél, és az összetört szív is otthonosan érzi magát Istennel! Ha a szív Isten ismeretében alapot nyert, egész biztosan szeretni fogja Isten házát. PÉNTEK „ így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem.” Zsolt 39,8 (Mt 9,22; ÍJn 1.1- 10; Ézs 52,13-53,6) A zsoltáros tudta kiben bízhat, kibe vetheti reménységét. Hát hogyne bíz­hatnánk és reménykedhetnénk abban a Szeretetben, Aki egyszülött Fiát ajándékozza a világ számára, „hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” j SZOMBAT „Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél.” 2Kir 20,5 (ApCsel 10,4; Jel 12.1- 6,13-17; Ézs 53,7-12). A bűnbánó és töredel­mes szív könyörgése meghallgatásra talált Ezékiás király életében. Milyen kiváltság, hogy mi ugyan­ilyen gyermeki bizalommal fordulhatunk Őfelé és Atyánknak szólíthatjuk. Jézus Krisztus által meg fogja adni nekünk is szhünk kérését. Imádkozásban legyünk kitartóak! Vajda István ____________________________/ — NE FÉLJETEK! HALÁLTÓL... Testvérem! Talán úgy érkeztél az ünnephez, hogy egyedül kellett a templomba menned, mert az, akivel az elmúlt karácsonykor vagy évekkel azelőtt még együtt adtatok hálát, már elpihent. A megterített asz­tal mellett kiáltóan üresen maradt egy hely, a gyertya­­gyújtáskor könnyek között születik az imádság, s a számodra drága és pótolhatatlan szeretted hiánya szinte az ünnep fényét is elhalványítja és karácsony üzenetét: velünk az Isten - elfedi előled. Hallod a buzdítást: Ne félj - haláltól, s közben úgy érzed, a halál már kifosztott, csak az maradt hátra, hogy önmagad is szembenézz közeledtével. Betegség, öregség, magány terhét hordozva, sokszor gyötör a kérdés: vajon mi várhat még rám? Jól tudod, hogy legtöbbször, amikor így buzdítjuk egymást: ne félj! - olyan helyzetekben tesszük, amikor reméljük a jobbra fordulást, amikor úgy érezzük, tehetünk még valamit a másik gondjának, bajának enyhüléséért, megoldásá­ért. Csakhogy azt kérdezed: tehetünk e valamit a halál ellen? Egyikünket talán hosszú, gyötrelmes út után, másikunkat egy szempillantás alatt, de mindenképpen elragad. Bizonyára szorongatja szivedet a kérdés: amikor megérkezem a „hosszú sötét alagút bejáratá­hoz”, amikor senki emberfiára már nem támaszkod­­hatom, van-e kéz, mely még ott is tart, és amelyik ezen az alagúton át a fény felé vezet? Testvérem! Krisztusunk emberré születése előtt hangzott már a prófécia: „A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog... mert egy Gyermek szüle­tik nékünk, fiú adatik nekünk... az uralom az ő vállán lesz..-.” (Ézs 9,1-5). A régi öregek találó kifejezése: árnyékvilág, magában foglalja azt a tapasztalást, hogy földi életünkre mindig árnyékot vet a halál, az elmúlás. Ahogyan veröfényes napsütésben is követ bennünket árnyékunk, úgy igaz a bibliai Dávid vallo­mása: „...csak egy lépés választ el a haláltól.” (lSám 20,3) Fény nincs árnyék nélkül, mióta a bűn betört a világba, mióta az ember és Isten közti bizalmas kap­csolat helyébe bizalmatlanság és engedetlenség költö­zött, azóta a bűn zsoldjaként minden embernek szá­molnia kell élete végével. Nem is csupán úgy, ahogyan a költő megfogalmazza: „...a halál csak a nehéz élet egy darabja...”, hanem a bűn büntetéseként kell azt látnunk. STILLE NACHT dóriban tevékenykedett, de Obemdorfban is ellátta az orgo­nista szolgálatot. Ennek a jó baráti kapcsolatnak köszönhet­jük a világ máig legkedvesebb karácsonyi dalát. Nincs a világon még egy zenedarab, mely ily népszerű lenne. Kated­­rálisok és kis templomok valamennyi keresztyén hívője szá­mára énekelhető vallásos ének, mely közismertté válva nép­­dalszerüvé vált, pedig jól ismerjük szerzőit. A Stille Nacht-dal a megbékélés angyali üzenete: az Alpok országa régi karácsonyától. A szeretetre méltó karácsonyi melódia meghódította a világot, s a szívekben visszhangzik, hullámzik tovább. Domonkos János Hírek az Aszódi Gimnáziumról Ott a betlehemi éjszaka sötétjében mégis támadt ragyogó világosság! Hangzott az angyali szózat, s az Úr dicsősége áradt. Nemcsak a pásztorokat bátorítot­ta az éjszaka csöndjét megtörő angyali szó: „ne félje­tek”, hanem minket, halálfélelemtől elnémultakat, gyásztól megriadtakat, elmúlástól rettegöket is talpra­­segít és erősít a jó hír: „született ma néktek a Megtar­tó, aki az Úr Krisztus!”. Isten Fia emberré lett! Vállalta mindenestül az ár­nyékvilág útján járást, fű-virág sorsunkat is Ő a Bün­­telen. A szenvedés és halál lett osztályrésze, sőt az előttünk járókkal együtt azt is valljuk, hogy értünk alászállt még a poklokra is. Eljött, hogy tanúskodjon a hatalom szeretete helyett a szeretet hatalmáról, a halál diadala helyett, a diadalról a halál felett, s így fényt árasszon minden nemzedék útjára. A jászolban fekvő gyermek az urak URA, a királyok Királya. Gerhardt Pál énekszerző, akinek oly sokszor kellett szerettei koporsója mellett megállnia, így zeng az Üd­vözítőről: „A halál éje rámborult, de virradt a te fé­nyed, és messze űzött éjt, borút a béke, üdv és élet. Most ragyog, éltet már a hit. Ó, áldom szép sugáraid, én lelkem napja Jézus!” (161. 3 v.) Karácsonykor Isten szeretete közelít feléd, hogy ha elfeledkezni nem is tudsz önmagad nyomorúságáról, elesettségéről, de nézz fölfelé Jézusra a Betlehemben születettre, a megfeszítettre, de harmadnap Feltáma­­dottra. Karácsonykor békesség hirdettetik s Istennek van hatalma arra, hogy a Te szívedben is békességet teremtsen, vigasztalást adjon s bízó hitet Jézusban, akinek szeretetétől még a halál sem választhat el. Nem félni a haláltól, ez egyedül a hit harcában születhet meg. Mégis győzelmesen lehet megvívni ezt a harcot, hadd említsek erre egy példát. Victor Hugo, ismert francia író, leánya halálakor írja: „...tehozzád fordulok Uram, hiszen Atyánk vagy, s elédbe rakom itt, amelyet összetört kezed, s dicsfényed áthat, szívemnek roncsait... Én azt vallom, hogy a sírok az égbe nyitnak a holtaknak kaput. Azt hisszük idelent, hogy ez a vég, pedig csak itt kezdődik az út.” Legyen Urunk ajándéka karácsonykor szá­munkra a békességet nyert szív, s múlandóság terhét hordozva, küzdelmeink között se felejtkezzünk meg a jézusi Ígéretről: „aki mindvégig kitart, az üdvözül”! (Mt 24,13.) Deme Dávid Pályázat Az 1992. szeptember I-jen megnyíló Nyíregyházi Evangélikus Kosspth Gimnázium ig^gatúÁ.áJI^áw­­pályázatot hirdetünk az alábbi feltételekkel:- egyetemi (tanári) végzettség- öt év gyakorlat- evangélikus gyülekezeti tagság- lclkészi ajánlólevél- életrajz A beküldési határidő: 1992. január 31. A pályázatot az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöki hivatala címére (1085 Budapest, Üllői út 24.) kell beküldeni. Szeptember 8-án, a volt Aszódi Evangélikus Leánynevelő Intézet száz­éves emlékünnepén jelentette be egyházunk szándéknyilatkozatban, hogy a nagy múltú Aszódi Evangélikus Gimnáziumot, amelyik jelenleg állami gimnáziumként és szakközépiskolaként működik, egyházi középiskola­ként kívánjuk működtetni. A városi önkormányzattal folynak a tárgyalá­sok és dr. Harmati Béla püspök az egyházmegye és az aszódi egyházközség vezetőivel együtt találkozott november 18-án a város és a környező közsé­gek önkormányzati és egyházi vezetőivel, valamint november 26-án a gimnázium tanári karával. A gimnázium egyházi iskolaként való újraindulási időpontja a tárgya­lások befejeztével válik ismertté. ÁLDOTT KARÁCSONYT! Uram, a karácsonyi üdvözlő lapok küldése miért tűnik valahogy elégtelennek? Szavaik miért könnyűek, jóformán üresek, pedig valóban azt kívánjuk velük: áldott, boldog, gyönyörű Karácsonyt! Lapjaink és jókívánságaink mit jelentenek azoknak, akik fáradtak, akik csalódtak munkájukban, emberekben, bennem is, az életben, önmagukban is? Mit jelentenek azoknak, akik magányosak, bár nincsenek egyedül, akik észrevétlenek, holott ebben a világban élnek. Békességes Karácsonyt! Mit jelent ez azoknak, akik félelemben és bizonytalanságban élnek? Örömteljes Karácsonyt! Mit jelent ez azoknak, akiknek az élete csupa betegség, szakadatlan szorongás és azoknak, akik leküzdhetetlen anyagi gondok szorításában vergődnek? Vajon csak üres szavak e jókívánságaim, csak értéktelen papirosok c üdvözlő lapjaim? Nem Uram! » Nem, ha Te jelen vagy amikor azokat küldik és kapják, amikor nemes gondolatok cserélődnek az emberek között. És imádságok. És áldáskívánások. Jöjj életünkbe, jöjj ünneplésünkbe Te, élet és Karácsony Ura! Mert akkor lesz szép, boldog, örömteli áldott Karácsonyunk. * * ★ Áldott Karácsonyt kíván: Parkiö Finnből fordította: Dedinszky Gyula ŐRLÁNGOK Lakásomban konvektorok vannak. Ha elmegyünk vala­hova, őrlángra állítjuk őket. Hazatérve, a sötét lakásban, úgy fogadnak minket, mint nyáron éji sötétben a szentjános­bogarak. Kedves, kicsi fények. ígéretei a nagyobbaknak, a meleget sugárzó lángoknak. Egy kicsi mozdulat s máris duruzsolnak s ontják a meleget. Kint tél és hideg, bent barátságos meleg. Sietve érkezel haza a munkahelyedről, vagy az iskolából. Otthon vár egy, vagy talán két kicsi őrláng. Talán a nagyma­ma, vagy a nagypapa, vagy mindketten. Ahogy nyílik az ajtó, nagyobbra állítják a lángot. Munkától terhes, fáradt arcotokba mosolyognak. Feledtetni próbálják a kapott sebe­ket, hántásokat... Ok őrzik a lakást, az otthonodat. Mint a Vesta-szüzek táplálják a tüzet s teszik kedvessé, meghitté, meleggé otthonodat. Jó ide hazajönni! Talán már érzed a vacsora kellemes illatát is. Mcghatottan látod a lakásod tisztaságát, szép rendjét... Őrizzétek! Szeressétek! Élesszétek e kicsiny őrlángokat! Ki ne aludjanak. Szívetek meleg szeretetével lobbantsátok lángra őket. Mert ők tudnak égni, ha kell csonkig égni értetek! Gondolj arra, milyen sötét, milyen hideg lesz ottho­nod, ha ők elhamvadnak! Szeressétek s becsüljétek őket, amíg lehet! Volt parókiám utcája bclctorkollik egy nagy lakótelep első paneles, magas épületekkel teli utcájába. Karácsony táján, ha kimentem az utcára s letekintettem, csodálatos látvány töltött el: sokszáz ablakból kiszűrődött a karácsonyfák tar­kabarka, csillogó fénye. Csupa ragyogás volt minden. Gyö­nyörködtem és szomorkodtam. Arra gondoltam, hogy két hét múlva már eltűnik e ragyogás. Elszáradnak a fenyők s Vízkereszt ünnepére megszűnik a színpompás csillogás. A fény ünnepére megvakulnak az ablakok. Csak mutatóban marad egy-kettő, akik nehezen tudnak tőlük megválni. Eltűnt már rég az augusztusi csillagtábor s a téli rideg éjszakákon csak néhány látszik, az is remeg. Reményik Sán­dorral kérlek titeket, Testvéreket: „Nagy magyar télben picike tüzek, Szikrák, mécsek, lidércek. Mutassatok bár csontváz halmokat, Vagy rejtett aranyércet. Csak égjetek, csak melegítsetek ma, Sohse volt ily szükség a lángotokra!" 1943. január első 10 napján, mint soproni teológus regő­sök, bejártuk nagyrészt sível Kárpátalját. Mindenütt regös­­estet tartottunk, prédikáltunk és vallásosestet rendeztünk. Január 6-án a görögkeletiek karácsonyán sível a Dumcnycn jártunk. Lefelé ereszkedve az alkonyi fényben csillagosokat láttunk. Megrendítő volt a kép. Elöl ment a csapat vezére, hosszú póznán papírcsillagban égett a mécses, mögötte liba­sorban 6-7 társa. Mint nálunk a betlehemesek, úgy mentek a méteres hóban az elszórt házakhoz a hegyen. Szép volt. Vigyük mi is „lélektől lélekig” a szeretet lángját, hitünk fényét, hogy legyen meleg minden szívben, minden házban és e hazában! Hernád Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom