Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-11-24 / 47. szám
FIATALOKNAK ÖRÖK ÉLET VASÁRNAPJA 1. Milyen állatot áldozott fel Ábrahám Iszák helyett? 1 Kecskét 2 Kost x Szamarat 2. Az ellopott Szövetség ládáját visszaszolgáltatva milyen állatot készítettek el aranyból a filiszteusok engesztelésül? 1 Macskát 2 Egeret x Borjút 3. Volt Joppéban egy nőtanítvány. Mit jelentett a neve magyarul? 1 Zerge 2 Kecsege x Pacsirta 4. Milyen madarak szálltak le a pusztában vándorló nép táborára? 1 Gólyák 2 Fürjek x Harkályok 5. Milyen állatnak a szájából vette ki Péter a templomadót? 1 Egy hal szájából Milyen állat? Bibliai Totó - 3. forduló 2 Egy cet szájából x Egy ló szájából 6. Milyen állatot készített el Mózes rézből? 1 Borjút 2 Kígyót x Semmilyet, Áron készítette el. 7. Milyen állatok nyaldosták Lázár sebeit? 1 Macskák 2 Kutyák x Nem is volt olyan Lázár, akinek sebei lettek volna. 8. Könnyebb ennek az állatnak átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. Milyen állatnak? 1 Tevének 2 Elefántnak x Kígyónak 9. Milyen állat volt milyen állatban Sámson történetében? 1 Kutyában giliszta 2 Vízilóban macska x Oroszlánban méh 10. Milyen állatokat őriz a tékozló fiú? 1 Juhokat 2 Disznókat x Teheneket 11. Milyen állata volt Bálámnak? 1 Szamara 2 Lova x ökre 12. Milyen állat állcsontjával ver agyon Sámson ezer embert? 1 Ilyen gonoszságot nem tett Sámson soha. 2 Szamár állkapcsával, x Ló állkapcsával. 13. Milyen állat nem volt a tíz csapásban? 1 Béka 2 Csiga x Bögöly Beküldési határidő: 1991. december 4. A levelezőlapra írjátok rá: 3. forduló! Cím: Koczor Tamás, 2373 Dabas- Gyón, Luther u. 14. Többször kérdőre vontak, miért beszélek kereszteléseken a halálról. Miért rontom el az ünneplők szája ízét? Nem humánus dolog ez - mondják hiszem, amikor kisgyermekre néz az ember, inkább az élet szépsége és nagyszerűsége jut eszébe. De a valóság, az, amivel kicsinynek és nagynak szembe kell néznie, az, amint Bach is énekli egyik kantátájában: Ez immár ősi rend, hogy meg kell halni. A valóság az, hogy a mi ma még élő csontjaink és az Ezékiel által látott nagyon száraz csontok (Ez 37,1-14) ugyanazok. Csontok. És ha Ezékiel látomásában osztozunk, ha nemcsak olvassuk próféciáját, hanem a Lélek elragadtatásában mi is ott vagyunk abban a völgyben, borzongva látjuk: azok a csontok a mi csontjaink. Mi vagyunk abban a reménytelen helyzetben, mint Izráel volt a babiloni TEOLÓGIAI KISSZÓTÁR fogság alatt. A mi életünk múlik el, a mi szerelmünk hamvad el, a mi becsületünk vész el, a mi barátságaink foszlanak szét, a mi hitünk huny ki. Ez a valóság: a halál. De miért pont keresztelésen beszélek a halálról? Mert a látomás úgy folytatódik, hogy életre kelnek a kiszáradt csontok. S mi már tudjuk, hogy az az életre kelő nép Krisztus népe. Azok, akik az O halálába merítettek bele. Azok kelnek életre, akik rettenve tapasztalják, hogy tehetetlenek önmaguk megtartására, akik csodálattal veszik észre, hogy Krisztus megtartásunkért halt meg, akik így belemerültek az Ő halálába, hogy Általa életre jussanak. A keresztség egyesülés Krisztussal: életével, halálával és feltámadásával. A keresztség igy oltalom a halállal szemben. Nem mentesít attól, hanem átvezet rajta. A keresztség ígéret, amelyben Isten elkötelezte magát. Száraz és élő csontok egyek - nemcsak a halálban, hanem abban is, hogy a keresztség vizével jelöltek életre kelnek hit által. Nehéz értenünk ezt, mert nem az örök életet, hanem inkább az örök halált látjuk. De itt-ott mégis tapasztalhatjuk is - nemcsak hihetjük - Isten életet adó hatalmát. A feltámadó reményt. Hogy életre kelhet az elveszett igazság, megújulhat elvesztett becsület, helyreállhat családok egysége, feléledhet baráti bizalom, fellángolhat elhamvadt szerelem, loboghat újra a hit lángja. Nem mitikus módon, nem tréningekkel vagy szerencsés csillagzat alatt, hanem Isten teremtő szava által. Ezért várjuk ma is ezt a szót. Bencze András HIT - MINT BIZALOM Az egyik nyári ifjúsági, táborban pállottam a talányos történetet a hegymászóról, aki megcsúszott és szakadékba Zuhant. Zuhanás közben hirtelen mozdulattal megkapaszkodott egy kiálló gyökérben, majd lengedezett ég és föld között, míg meg nem jelent mellette egy szárnyával verdeső angyal, szólván: ha hiszel, elengeded a gyökeret. Ez a helyzet sem nem abszurd, sem nem csupán a játékos képzelet szülötte. Kolumbusz Kristóf ugyanezt élte át, amikor tovább hajózott nyugat felé, azután is, hogy elfogyott hajóin az élelmiszer fele, tehát nem érhette már újra el az ismert és biztonságos atlantióceáni partokat. Arra bizta magát, amit nem ismerhetett. „A hit sötétbe ugrás” - mondja Luther is. A hit, mint bizalom, Isten életünkbe való beavatkozásának gyümölcse.-Megkérdőjelezteti velünk életünk alapigazságait, tájékozódási pontjait. Megsejteti, hogy van a miénknél teljesebb igázs'ág’ artiit' Ös'ak akkor közelíthetünk meg, ha nem ragaszkodunk görcsösen kapaszkodóinkhoz. Biztos, hogy közel s távol a kiálló gyökér a legstabilabb pont? Biztos, hogy Gibraltár szikláinál véget ér a világ? Biztos, hogy a tekintélynek mindig igaza van? Nem lehet, hogy a közvetlenül kínálkozó tények mögött van a valóság? A bizalom Istennek az az ajándéka, amely visszaviszi az embert a bűnbeesés előtti állapotba, a Paradicsomba. Bár „minden egész eltörött”, a törmelékek között botorkálva, a törékenység-töredékesség naponkénti fájdalmas tapasztalata ellenére - hitben - övé az Egész. Csepregi András jfts GYERMEKEKNEK A TITOKRA FÉNY DERÜL A döbbenet még ott volt a szemükben, amikor József házához értek. Hogy kerülhetett a serleg éppen Benjámin zsákjába? Számukra megoldhatatlan volt a rejtély. József abban a teremben volt, ahol a nagy lakomát ülték. A testvérek térdre estek előtte. József kemény hangon szólította meg őket:- Hogy tehettetek ilyet? Nem hallottátok, hogy különleges képességemmel meg tudom fejteni a titkokat? Hogy gondolhattátok, hogy sikerül elvinnetek a kedvenc poharamat?- Nem tudom, mit mondhatnánk? - nyögött fel Júda. - Most már rabszolgáid vagyunk valamennyien.- Távol legyen tőlem - felelte József. - Csak az kell nekem, akinél a serleget megtaláltuk. Akkor Júda előlépett és elmesélt mindent. Elmondta, hogy ígérte meg apjának azt, hogy hazaviszi Benjámint. Elmondta, hogy apjának milyen sokat jelent ez a gyerek, hiszen éppen ennek a fiúnak a bátyja veszett el évekkel ezelőtt. Végül ezt mondta:- Hadd maradjak én itt rabszolgának! Hadd menjen a fiú haza! Én úgysem kerülhetek apám színe elé. József némán hallgatta végig az egész történetet. A testvérek - mivel nem mertek ránézni - nem láthatták azt, ami benne végbe ment. Most azonban nem bírta tovább türtőztetni magát. Hirtelen fölkiáltott:- Menjen ki mindenki! Egyedül akarok maradni a rabokkal! A szolgák meglepődve mentek ki a teremből. József egyedül maradt testvéreivel.- Nézzetek rám! - szólt hozzájuk halkan - Én vagyok a testvéretek, József - és könnyek folytak végig az arcán. A testvérek erre felugrottak és rémülten menekülni próbáltak.- Ne féljetek! - szólt hozzájuk József. - Ne is bánkódjatok azért, amit tettetek. Isten kezében volt a sorsunk. Nem a ti gonoszságotok számít, hanem az, hogy Isten így akarta megmenteni a mi népünket. Gondoljátok csak el, hogy bizony elpusztultunk volna mindnyájan, ha ez nem történik velünk. A testvérek erre kicsit megbátorodtak. Látták már, hogy József nem akar bosszút állni rajtuk.- Menjetek haza! - szólt újra József - Hozzátok el apánkat! Itt jó sorunk lesz, amíg az ínség tart.- Sok év után a testvérek újra egymásra találtak. Sírva borultak egymás nyakába feledve minden gonoszságot, fájdalmat és haragot. Érezték azt, hogy Isten jót hozott ki a rosszból is. Szólj, Uram, mert halottak vagyunk. Halottak vagyunk hitetlenségünkben, halottak vagyunk megszokott és megtűrt bűneinkben, halottak kapcsolataink, halott igazságunk, szeretetünk és szerelmünk. Halott reménységünk. Elkeseredünk és félünk háborúk hallatán, a szerelem elmúlásán, betegségek érkezésekor, a temetők gyors megtelésén, és magunk keresünk megoldásokat: fegyverkezünk, hogy' békénk legyen, elválunk új szerelmet remélve, kriptákat építünk az elmúlás ellen, pedig egyedül Te tudsz megtartani. Szólj, Uram, életet adó szavaddal! LŐCSE - 1860. APPEGGI) JÉ/.l S m I KI A/ I CA HÁZ I EJE\ I I ESZI, 1X42 (1791. 200 éve született a magyar tájképfestészet első jelentős iskolát teremtő művésze. Mérnöknek készült, Pesten és Kolozsváron végezte az egyetemet, majd Pesten és a bécsi Akadémián festői tanulmányokat folytatott. Bécsi tartózkodása idején miniatűrökből, szelence- és porcelánfestésből élt. Tehetségét felismerve, a pesti műértő értelmiség, felvidéki főurak és egyházfők támogatták, Magyarországon és Itáliában egyaránt. Bár hivatása a művészi pálya lett, nem mondott búcsút mérnöki pályájának sem, ez rajzaiból is kitűnik, sőt 1845-ben részt vett a pesti Parlament tervezésére kiírt pályázaton. Dr. Bajkay Éva és Hessky Orsolya rendezésében 40 olajfestménye, számos akvarellje, közel 100 papírmunkája került bemutatásra. Láthatók gouche képei az Aggteleki-barlangról és a Vág menti várakról, olyan értékek, amelyek a fénytől védve eddig nem kerültek a látogatók elé. Második hazája Olaszország lett, de valódi hazájával haláláig szoros kapcsolatban volt. Művészetét a reformkori kortársak is elismerték, méltatták. 1840-ben a magyar Tudományos Akadémia tagjává választották, több olasz festőakadémia tiszteletbeli tagja volt. Lőcse, a Felvidék, Kolozsvár és Pest egyaránt megjelennek Itáliában készült munkái között. Kísérletező művész volt. Grafikai gyűjteményén kívül akvarelljei, olajképei gazdag. színes világát tárják elénk. Ezt mutatják olaszországi képei: „Eszményi tájai”, melyekben a valóságos természeti tájakban mitológiai, de főként bibliai tárgyú jeleneteket fest, gyakran Krisztus és az apostolok megjelenítésével. Hazai és külföldi tárlatokon rendszeresen részt vett, számos díjat, kitüntetést kapott. Ő volt az első magyar festő, akinek életében néhány müve már a Magyar Nemzeti Múzeumba került. A krónika feljegyzi, hogy a lőcsei evangélikus gyülekezet vezetője és a szepesváraljai kanonok is vásárolt müveiből. A kiállítást, melyet a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményén kívül az Esztergomi Képtár és más köz- és magángyűjtemény anyagával egészítették ki a rendezők - 1992. január 12-ig tekinthető meg a Budavári Palota C épületében. Említést és dicséretet érdemel a magyar és németnyelvű szép katalógus Bajkay Éva, Bodnár Éva és Szabó Júlia tartalmas ismertetésével. Schelken Pálma KAPI BÉLA PÜSPÖK, BERZSENYI TISZTELŐJE Kapi Béla püspök kiemelkedő szerepet játszott a magyar evangélikus egyház XX. századi történetében. Nemcsak vezetői tevékenysége jelentős. Mint szónok, író és tanulmányok szerzője is beírta nevét a magyar művelődés történetébe. Pályáját Körmenden kezdte. 1917 után lett a dunántúli evangélikus egyházkerület püspöke. Sokoldalú munkásságára már a 30-as években felfigyeltek. Pintér Jenő például Irodalomtörténetében megállapította, hogy Kapi Béla írásai „az evangélikus világszemléletnek irodalmi szempontból is értékes megnyilvánulásai.” Vasi származása is hozzájárult ahhoz, hogy érdeklődjék pátriája neves költője: Berzsenyi Dániel iránt. Verseivel elmélyülten foglalkozott. Később tanulmányokat is irt róla. „Berzsenyi Dániel a magyar gyökérről hajtott irodalom csudás büszkesége” - állapította meg egyik írásában. A püspök természetesen különös figyelemmel kísérte a költő világszemléletét. „Költészetében egy mélyen vallásos lélek lép elénk. Önmagát és egész életét Isten ajándékának tekinti” - írta. 1936-ban ünnepelte az ország Berzsenyi halálának 100. évfordulóját. Kapi Béla püspök ez alkalommal irt tanulmányában ilyen választékos szavakkal értékelte a költőt: „mikor megérkezik művészete dicsőségének bércormára, a világirodalom ódaköltészetének nemes tökéletességű szobrát látják benne, s búgó harsona-szavában egy nemzet gyásza, életösztöne és történelmi elhivatottsága szólal meg.” A püspök komoly részt vállalt a centenáriumi ünnepségeken. Az egyik rendezvény 1936. május 7-én zajlott Sopronban, mikor felavatták két költő: Berzsenyi és Kis János emléktábláit. Kapi Béla ez alkalommal valósággal költői stílusban állapította meg: „Berzsenyi a zsenialitás és nemzeti lélek viharzó ölelkezése, az önmagában kiteljesedő művészi elme és vajúdó nemzeti sors szikrázó összevillanása: magasbaszökkenö, századokba világító tüzoszlop.” Szeptember 13-án újabb ünnepségre került sor Kemenessömjénben. Itt Berzsenyi emlékoszlopát leplezték le. Az avatás fénypontja Kapi Béla püspök beszéde volt. A halott költő hazafiságát és vallásosságát hangsúlyozta. A centenárium során került a püspök kapcsolatba a Berzsenyi Társaság főtitkárával, dr. Merényi Oszkárral. A már ekkor neves irodalomtörténész több Berzsenyitárgyú könyvéből küldött tiszteletpéldányokat Kapi Bélának. Dr. Merényi Öszkár ekkor kismonográfiát is írt Berzsenyi Dánielről. Érthető, hogy a mély irodalmi érdeklődésű Kapi Béla erre a munkára felfigyelt. Dr. Merényitől megkapta a könyv kéziratát. Kapi Béla püspök nemcsak gratulált a jól sikerült munkához, hanem arra is vállalkozott, hogy előszót ír a műhöz. Az említett Berzsenyi-kismonográfia 1938-ban jelent meg. Kapi Béla püspök az előszóban kiemelte: „Merényi Oszkár, a kiváló Berzsenyi forráskutató és esztéta drága kincseket rejtő munkája irodalomtörténeti, irodalmi és nemzetkultúrai szempontból egyaránt értékes... Költészetének mélyreható méltatása meggazdagítja a magyar Horatius költői arcát.” Kapi Béla ebben az előszóban így értékelte Berzsenyi költészetét: „Életfelfogásában isteni igazságok drágakövei a művészet nemes foglalatában jelennek meg s gyönyörködtetésen kívül nemesítik és gazdagítják az olvasó lelkét... az ő lelkében az élet és történet megoldást követelő nagy kérdései elválaszthatatlan egységben találkoznak Isten valóságában, mint megnyugvást kereső, riadt arcú gyermekek édesanyjuk ölében.” 1940-ben Győrött jelent meg Kapi Béla írásainak kétkötetes gyűjteménye „Kegyelem és élet” címmel. Ebben is többször foglalkozott Berzsenyivel. Költészetét frappánsan értékelte: „A nemzet leikéből született s a nemzet lelkét élteti.” Sajnos, később olyan idők jöttek, amikor Kapi Béla püspök már kevesebbet foglalkozhatott irodalommal. Berzsenyivel kapcsolatos írásai azonban örök értékei a magyar esszé-irodalomnak. Találó megállapításai költőien szép stílussal párosulnak. A Berzsenyiirodalom tarka mozaiktablóján Kapi Béla írásai érdekes színfoltot képeznek. dr. Merényi László
