Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-10-27 / 43. szám
Luther zsoltára - a 46. zsoltár „Jöjjetek, lássátok az Űr tetteit” - Zsoltár 46,12 Tűnődés a hierarchiáról Szóhasználatunkban a hierarchia elsősorban a katolikus egyházi hatalom birtokosainak szigorúan megállapított, bizonyos rendfokozatokba osztott összességét jelenti. Ám annak ellenére, hogy a római katolikus hierarchia rangsorolásába beletartozik az alsó fokon lévő klérus, sőt a laikusság is, hierarchián mégis a csúcsokon lévőket értjük. Talán azért, mert polgári értelemben is használjuk a kifejezést, mégpedig amikor egyfajta rangsort akarunk meghatározni, az egymás fölé és alá rendelt hivatalok, tisztségek szigorúan betartott sorát. Ebben az összefüggésben pedig kizárólag a rangsor felső rétegével van dolgunk. A civil társadalom előtt rendkívül bonyolultnak és áttekinthetetlennek tűnik a katolikus egyház hierarchiája, amelyben különösen a csúcson lévők megkülönböztetett külsőségeinek - ruházatának - látványa ragadja meg a szemlélőt. (Tapasztalhattuk ezt a pápa magyarországi látogatás alkalmából.) A pápa, a kardinálisok, érsekek, püspökök serege emelkedik ki ebből az intézményrendszerből, és felsorolni is nehéz lenne a kúria adminisztrációjában részt vevő, vagy a hierarchia klasszikus felépiiettségében szereplő legátusok, apostoli vikáriusok, prefektusok, prelátusok, koadjutorok, segédpüspökök, vikáriusok, apátok, esperesek és még a közöttük lévő hivatali címeket, rangokat. Bevallom őszintén, magam is eltévedek a szubordináció eme bonyolult összefüggéseiben, az egyházi hatalom kialakulásának évszázadok alatt kanonizált rendszerében. Nem kis fellélegzéssel közelítek saját egyházamhoz, amelyben reformátorunk, Luther Márton roppant egyszerűen arra tette a hangsúlyt, hogy az ember Isten előtti megigazulásához, üdvösségéhez nincs szüksége pápára és hierarchiára. Kezdetben úgy ítélte meg ezt a különleges „gúlát”, hogy ez az ún. „látható egyház" kelléke, amely megkülönbözteti a szektáktól. De üdvösségtanában 1520-tól egyre határozottabban fordult szembe a hierarchiával és annak funkciójával. Amint azután az egyetemes papság elvét kezdte hirdetni, a római egyház fundamentumát tette kritika tárgyává. A szakadás így e téren is elodázhatatlanná vált. Viszont kérdés maradt, hogyan fessen az új egyházi berendezkedés pápa és hierarchia nélkül. Vagyis milyen formák és keretek között lesz biztosítható az igehirdetés és a szentségek kiszolgálása? Ragaszkodva a Szentíráshoz, vallotta, hogy lelkésszel, lelkészi hivatallal és az Isten lelke által összegyűjtött gyülekezettel, azaz ezek együttmunkálkodásával megoldható a kérdés. Luther erősen hitte, hogy a gyülekezetnek joga és felelőssége megosztani a lelkésszel a tan tisztaságát, s ennek megfelelően van hatalma a gyülekezetnek a lelkész felett, jogában áll elhívni és elbocsátani tanítóit. Ettől kezdve tehát nem püspökök és klerikusok gyakorolták a reformáció közösségeiben a kinevezés, áthelyezés és elbocsátás jogát, hanem a hívő keresztyének közösségei, a gyülekezetek. Amikor ez az elv gyakorlattá vált, létre kellett hívni az egyház anyagi eszközeinek sáfárait, úgyszintén a szegény- és beteggondozás szervezeteit. Ezeket a feladatokat az új egyházban már laikusok gyakorolták. A reformáció egyházi szervezete így nagyban közeledett az őskeresztyén gyakorlathoz, amelynek szervezeti központja a gyülekezet volt. Hogy azonban atomjaira ne hulljék az új egyház, a reformátor az ún. vizitációkkal, látogatásokkal fűzte egymáshoz a gyülekezeteket, majd pedig a ./elsőbbségre”, laikus hatalomra bízta őket. A felsőbbségnek lett a gondja, hogy döntsön a gyülekezetek és lelkészeik között támadt súrlódásokban, problémákban. Maga a felsőbbség pedig kezdetben a fejedelmekből állt, akik szuperintendenseket neveztek ki. A szuperintendensek gyakorlatban a fejedelmek tisztviselői voltak. Óriási bizalma volt tehát reformátorunknak a laikusokban. így hovatovább az egyházkormányzás a fejedelmek, nemesek, városokban pedig a polgármesterek, elöljáróságok és a polgárság kezébe került. Ezekből az intézményekből alakultak ki a presbitériumok és a felügyelői tisztségek. Nincs helyünk részletezni a lutheri egyház szervezeti fejlődését, röviden anynyit jegyezzünk meg, hogy a skandináv evangélikus egyházak nagyjából átvették a római egyház hierarchikus kereteit, míg a német tartományi egyházak, s mellettük a magyar evangélikus egyház a fentebb vázolt módon fejlesztette ki egyházi szervezetét. Vagyis szigorúan alkalmazkodott a lutheri hagyományokhoz, amelynek lényege, hogy a hierarchiát egyszer s mindenkorra kiiktatta és eltörölte. Hazánkban csak a múlt század második felében jött létre evangélikus egyházukban valami olyan képződmény, amely hasonlított a katolikus struktúrához, de ez is inkább csak a felsőbb szinten. Gyakorlatilag pl. a magyar evangélikus egyház is püspöki egyház lett 1867-től - korábban nem volt joga ezt a címet használni egyházunknak - sőt 1966-tól olyan zsinati törvénnyel alakította át egyházszervezetét, amely szinte megvonta a gyülekezetektől s általában a laikusságtól a reformáció óta kialakult jogokat, s a hatalmat szinte kizárólag a püspökök kezébe tette. Az egyházi hatalom ezidőtől a püspök személyében koncentrálódott, amely gyakorlatnak az idegenségét mind a gyülekezetek, mind a lelkészi kar érezte. S ha nem is szólhatunk katolikus értelemben vett hierarchiáról, a gyakorlatban hierarchikus egyház lett a legbiblikusabb, legdemokratikusabb egyházból, a magyar lutheránus egyházból. Az új zsinati törvényre vár az a feladat, hogy helyreállítsa egyházunk tradicionális rendjét, visszaállítsa a gyülekezetek jogait, a két pilléren - lelkészi és laikus - nyugvó kormányzás gyakorlatát és felszámolja a lappangó hierarchikus törekvéseket. Rédey Pál MÉG EGYSZER AZ „ISTENES VÉN EMBERRŐL” - 400 éve halt meg Károli Gáspár -A reformáció elterjedésével egyre több bibliai részt fordítottak le magyarra; köztük az Újszövetséget (1541) is. Ezek azonban csak részletfordításai a Bibliának. A teljes Biblia lefordításának nagy munkájára vállalkozott Károli Gáspár gönci református lelkész, kassavölgyi esperes. Isten megáldotta, és sikerre vitte sokak küszködését és fáradozását: 1590. július 20-án kiszedték az utolsó betűt is, és augusztus 10-én Károli megláthatta fordításában az első, teljes, magyar nyelvű Bibliát! Ez, az ún. „vizsolyi Biblia” majdnem 300 kiadásban jelent meg 400 év alatt. A legtöbb, későbbi bibliafordító az ő fordítását is figyelembe vette. A kisebb-nagyobb javításokkal kiadott Károli-féle fordítás általánosan elterjedt a hazai protestáns egyházakban: nálunk is, evangélikusoknál. Ez a fordítás sokban felülmúlja másokét: zamatos, magyar nyelve, kifejezései, az eredetihez való ragaszkodása lehetővé tette, hogy az istentiszteleti használat mellett mindennapos olvasmánnyá legyen. Ezen a Biblián tanult meg a magyar nép írni és olvasni. Sok szólásmondás, hasonlat és kifejezés is ebből a fordításból ered. A bibliafordítóról és a bibliafordításról - annak 400. évfordulója kapcsán - hazai protestáns egyházaink, a hazai tudományos és közélet sokféle formában emlékeztek meg. Bibliafordítása mellett még egy müvét ismerjük; címe: „Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjöknek okairól és micsoda jelenségekből ismerhetjük meg, hogy az Istennek ítéleti közel vagyon” (Debrecen, 1563). A Biblia fordítása közben gyakran így sóhajtott fel: Isten csak addig éltessen, amíg ezt a Bibliát kibocsáthatom, kész leszek meghalni, és Krisztushoz költözni!...”. Kérését nemcsak meghallgatta Isten, hanem még fordításának népszerűségét és elterjedését is megláthatta. Károli 1591 végén költözött el „a szentek leikéinek főpásztorához”. Ma már nem ismerjük pontos nyugvóhelyét. (Özvegye Sárközi Tálas János egri, majd debreceni lelkész felesége lett, aki azonban már 1596-ban meghalt; nemsokára felesége is. Árván maradt gyermekét édesapja mostoha testvére, Mednenszkyné Károli Katalin vette magához. További sorsa ismeretlen.) Az utókor, nemzedékről-nemzedékre hálás Istennek, hogy évszázadok óta, magyarul olvassuk, hallgatjuk és hirdetjük az Igét, amely így Károli Gáspártól is kapott, drága örökségünk. B. B. A régen kifejezés, Nagyanyám szájából a századforduló utáni eseményeket jelentette, gyermekem egy órával korábban történtekre utal ezzel a szóval. Sokat - unalomig - emlegetett kifejezés, felgyorsult a világunk. Petőfi kedvesen elmélkedett a négyökrös szekéren, amely lassan ballagott, mi ötödik sebességet kapcsolunk. Száguldásunkkal megnyertük a távolságot, de elveszitettük a mélységet. Sokat tervezünk előre, jól megtervezzük a jövőnket, s ha nem sikerült, gyorsan újra tervezzük. Ugyanakkor nagyon keveset foglalkozunk a múlttal. Ez az ige arra hív bennünket, hogy rohanásunk közben álljunk meg egy pillanatra, s nézzünk a múltba, keressük és lássuk meg Isten cselekedeteit. A zsoltáros Izráel népének történetére utal. Arra hívja a választott népet, hogy a múltukban lássák meg Isten cselekedeteit. Abban a múltba, amely igen nehezen indult. Ábrahám már nem bírta türelemmel a várakozást. Letett róla, hogy Isten beváltja Ígéretét, de az Úr cselekedett akkor, amikor már ember nem remélt. A Mórijjá hegyén is az Úr vitte tovább az ígéretet. Ézsau és Jákob története nem lehet példa, örökségen osztozkodó testvérpárnak, de az Úr vigyázott, hogy a veszekedés közben, a drága kincs el ne vesszen. Az Ő munkája folytatódik József történeteiben. Teljesen reménytelen helyzetek. S a történések között egy-egy kis mondatot olvasunk, amikor József a kútban vagy a börtönben sínylődött, s az Úr vele volt. „Jöjjetek lássátok az Úr tetteit!” Az egyiptomi szárazság után József kimondja az igazságot: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt.” lMóz 50,20. „Nem ti küldtetek ide, hanem Isten.” lMóz 46,8. Egy viszonylag nyugodtabb idő után jött a rabszolga sors, majd a kiszabadulás, a pusztai vándorlás, a honfoglalás. Nem egy erős nép tetteiről szól az írás, az Úr cselekedeteiről, aki vezette ezt a népet. Amikor Saul király siettette az eseményeket (lSám 15) ö cselekedett, s nem várt az Úrra ez lett a veszte. Jöjjetek, és lássátok meg az Úr tetteit. Ne a miénket, az Úrét. Tovább szemlélődve Izráel népének tör-Túrmezei Erzsébet ÖREG BIBLIA Míg élt, betűzött reggel-este, erőt, vigaszt bennem keresve. A kis szobára boldog csend ült. Könnye sárgult lapomra perdült. Mindig a menny felé vezettem, s úgy szerettük egymást mi ketten. Azután elment. Örököltek engem, a régi, kopott könyvet. Az új örökös magatelten nézett körül a házon-kerten, s mit nem ítélt elég becsesnek, eladogatta ószeresnek. Egy darabig megtűrt. Én vártam, Erő volt lapjaimba zártan, élet, vígasztalás, békesség... múltak a nappalok, az esték... de nem nyitott ki... nem kellettem... ott porosodtam elfeledtem Most eladott az ószeresnek. Kik öreg Bibliát keresnek, talán belépnek ma, vagy holnap s szomjú szívvel megvásárolnák. Aztán olvasnak reggel-este erőt, vigaszt bennem keresve, a könnyük lapjaimra perdül, s kis otthonukra boldog csend ül. TESSEDIK SÁMUEL ALAPÍTVÁNY Kedves testvérek! Fogadják szeretettel a Tessedik Sámuel Hogy a gyermekek megszülessenek és felnőjenek Alapítvány köszöntését. Szeretnénk bemutatkozni, s mindenekelőtt azt kérni, hogy azt a szolgálatot amibe belekezdtünk imádságaikkal kisérjék, s ha tehetik járuljanak hozzá anyagi segítséggel is. Legelőször is azt szeretném elmondani, hogy miért Tessedik Sámuelről neveztem el az Alapítványt, hiszen Tessedik elsősorban, mint a magyar mezőgazdaság megujitója, nagy reformere ismert. Igen, hallatlan jelentősége volt - és van ma is annak, amit a mezőgazdaság területén alkotott. Sajnos azt már nem mindenki tudja, hogy Tessedik Sámuel evangélikus lelkész volt Szarvason, ahol áldott tevékenységét folytatta. Rendkívüli érzékenységet mutatott Tessedik a szociális kérdések iránt. Szerette a gyermekeket, nagy családot. Neki is 18 gyermeke született. Különösen is nagy odaadással fordult a szegény, nehéz körülmények között élőkhöz, amit bizonyít pl. az is, hogy 1776-ban létrehozott egy ún. „Kegyadományi kasszát”, mely hosszú ideig a szegények támogatását szolgálta. Alapítványunk Tessedik szellemében szeretne működni, adni valamit ennek a világnak. Működésünk egyik kiemelten fontos célkitűzése és feladata, hogy segítséget nyújtsunk azoknak az asszonyoknak, nőknek, édesanyáknak, akik nem kívánt terhességük miatt nehéz helyzetbe kerültek, s lelki vagy anyagi gondok miatt nem tudják mit tegyenek, nem látják a kiutat, s nem törődik velük talán senki. Szeretnénk meggyőzni minden hozzánk forduló asszonyt, hogy az élet, a gyermek az Isten drága ajándéka, csodálatos öröm forrása. Lehet reménykedni, bízni a jövőben, mert Aki az életet adta, gondoskodik is róla. Alapítványunk sok testvér áldozatos támogatásával az Isten gondoskodó eszköze kíván lenni. Másodszor szeretnénk segíteni, pártolni azokat a családokat, ahol három vagy több gyermeket nevelnek, vagy beteg gyermek miatt nehéz az életük, hogy felnőjenek éspedig minél gondtalanabbá, minél több örömet okozva ennek a világnak - az Isten dicsőségére. Harmadszor pedig kiemelten szeretnénk megcélozni a mai fiatalokat, diákokat, fiatal házasokat, hogy kiadványaink és minden lehetséges eszköz által megismerjék és elkerüljék a szerelem és házasság buktatóit és csapdáit is, hiszen ezen a területen is jobb megelőzni a bajt és tragédiát, mint szenvedve megoldásokat keresni. Első renden számítunk szolgálatunkban a vallásos, hivő ember támogatására, aktív segítésére, az egyházak és egyházközségek áldozatos támogatására. Az Alapítvány munkájában aktív támogatást ad a Kuratórium, melynek tagjai: Tőkés László református püspök, dr. Surján László népjóléti miniszter a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, dr. Gémesi György gödöllői polgármester, sebész és sportorvos, Deme Zoltán evangélikus lelkész, országgyűlési képviselő, Six Edit családsegítő intézeti vezető, Bényi László vállalkozó, s magam, Roszík Gábor, evangélikus lelkész, országgyűlési képviselő, az Alapítvány alapítója. Az Alapítvány vagyonát a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. kezeli, számlaszáma MKB Rt. 203-29794 Az Alapítvány címe: Gödöllő, Kossuth u. 2. 2100 Szeretettel várjuk és kérjük támogatásukat, testvéri szeretettel: Roszík Gáboraz Alapítvány elnöke ténetében Isten megtartotta ígéretét: elküldte a Megváltót. Jöjjetek és lássátok, milyen hatalmasat tett az Úr. Sokan fel sem ismerték, a farizeusok nem értették, hogyan lehet Jézus Dávidnak Fia és Ura is egyszerre. Mt 22,42-46. Urunk megkérdezte a tanítványokat is, „kinek mondanak engem az emberek,” Mt 16,13. S Ti? Erre felelt Péter: Mt 16,16. „Te vagy a Krisztus az élő Isten Fia.” Jöjjetek lássátok meg milyen hatalmas dolgokat tett az Úr. A wittenbergi városi templom oltárképén is erre hív, a szószéken az igehirdető Luther. Az igehallgatók között ott van a családja. Kezében a Biblia és közte és a gyülekezet között ott van Jézus Krisztus a kereszten. Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit. Amikor már reménytelen lesz a megbékélés gyermekemmel, szomszédommal, felnézhetek a keresztre és a bünbocsánat járja át a szívemet. Ady Endre így vall erről: „Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten.” így születik meg szívemben is a csoda, meg vannak bocsátva a bűneid. Bűneim sok következményét talán viselni kell, de megbékéltem Istennel és az emberekkel. Jöjjetek, lássátok Isten cselekedeteit Magyarországon élő népének történetében is. Igen csodálatos kapukat nyitott előttünk. Ezeken a kapukon azonban csak akkor mehetünk át, ha az igére figyelve rendezzük kapcsolatainkat. A legnagyobb kérdések közben is a megfeszített Krisztusra tekintsünk, aki azt hirdeti számunkra meg vannak bocsátva bűneid. Ezt a csodát mondjuk el mindenkinek, hogy így adott Isten új lehetőséget. Nem a bűneink elhallgatásában, hanem a megbocsátásban, amely egymás közötti megbékélésre és új életre hív. Múlt jelen jövő így forr össze Isten kezében. Jöjjetek! ezt lássátok meg a múltunkban, ez adja számunkra a jelent és a jövendőt itt a Földön, s majd az Örökkévalóságban is. Szabónc, Piri Zsuzsánna KÓRUSMUZSIKA FELSŐFOKON Egy énekkar hangzása, fejlődése, a művek kiválasztásának igényessége, a kórus vonzó megjelenése, szereplésének kisugárzása mindenkor a karvezető személyétől függ. Erre az összetett, nehéz feladatra csak a kiválasztottak alkalmasak. Ilyen karizmatikus személyiség Hans Darmstadt, aki kórusa közös életének szinte minden másodpercét maga szervezi és irányítja. Számára a szolgálat szent és végtelenül komoly dolog. A müvek betanításán túl, a beénekléstől kezdve a kórus felvonulásán át a megfelelő felállásig mindent kezében tart. Szuggesztív egyéniség. A művek különböző karakterét nemcsak mozdulataival, tekintetével, de egész lényével sugallja együttesének. Hans Darmstadt 1973 óta áll a Blankeneser Kantoréi élén. Blankenese Hamburg egyik előkelő elővárosa. Evangélikus temploma százéves. A gyülekezeti élet elevenségére vall, hogy egy hónappal ezelőtt szentelték vadonatúj, hárommanuálos orgonájukat. A kórus Hans Darmstadt keze alatt általános elismerést vívott ki. Nevük ismert messze Hamburgon túl is. Külföldön is szolgálnak, az elmúlt években például kétszer voltak Amerikában. Most Magyarországra, s elsőként Budapestre jöttek a Lutheránia vendégeiként, viszonozva a mi kórusunk múlt évi náluk tett látogatását. Első hangversenyüket október 6-án a kelenföldi, másodikat október 7-én a Deák téri templomban tartották. A Deák téren szép számú érdeklődő közönség fogadta a bordó színű, egységes köpenybe öltözött kórust. Énekszóval vonultak be, majd váratlanul, nem maradtak az oltárnál, hanem a gyülekezetei körbe fogva a falak mentén állva folytatták éneklésüket. Az énekelt mü magyarázatot adott a különös felállásra: Gabrieli kétkórusos motettáját, a Jubilate Deot adták elő. így valóban érzékelhetőbb volt a mű szerkezete: az ének hol a templom egyik, hol másik felében zengett, majd meg együtt, mindkét oldalról felemelő hangzásban. Műsorukat ezután már az oltár előtt folytatták, de itt is különféle felállásban a művek szerkezetének megfelelően. Brahms 51. zsoltárra írt hatszólamú motettáját egy modern fuvoladuett, Petrassi: Angyalok dialógusa követte. Külön érdekessége volt a műsornak a nálunk alig hallható evangélikus régi mester, Johann Hermann Schein három ötszólamú motettája. Mendelssohn gyönyörűségesen érzékeny Három vallásos éneke után az est koronájaként Bach második kétkórusos motettája csendült fel. A kimondottan nehéz műsort a legtisztább intonációval és otthonosan mozgó szólamokkal interpretálták. Példája volt ez az igényes kórusvezetésnek és fegyelmezett kóruséneklésnek egyaránt: igazi kórusmüvészet volt felső fokon. Az est központjában a Deák téri hagyománynak megfelelően igehirdetés állt. Az igehirdető Weisz Jenő Hamburg-wedeli lelkész prédikációja erőt adó biztatás volt: Isten előtt valamennyien értékesek, megbecsültek vagyunk. A kórus a Budapesttel való megismerkedés után tovább indult, hogy művészetével Orosháza, Békéscsaba, Kiskőrös, Soltvadkert, Szekszárd és Kötcse gyülekezeteit gazdagítsa. Sokaknak kell ezért a nagy eseményért köszönetét mondani. A blankenesei kórusnak, hogy igényes művészetükkel szolgáltak nekünk. Weisz Jenő lelkésznek, aki a két kórus csereszolgálatát tervezte, vezette és anyagilag támogatta. Gryllus Vilmosnak, a Lutheránia szeniorának, aki a magyarországi szervezőmunka oroszlánrészét lebonyolította. Segítséget kaptunk Harmati Béla püspöktől, valamint a vendéglátó gyülekezetek lelkészeitől és nem utolsó sorban az áldozatkész vendégfogadóktól a gyülekezetekben. De mindenekfölött Istennek legyen hála, hogy a testvéri szíveket egymás gazdagsága által még gazdagabbá tette. Trajtlcr Gábor BONHOEFFER Akárcsak Luther, Bonhoefler is viszolygott a rajongóktól, a hamis pátosztól, a nagy emberek, szentek, mártírok kultuszától. A második világháború végén másfél évet töltött börtönben. Végül a flossenbrüggi internáló táborba vitték. Egy nappal az amerikai csapatok bevonulása előtt kivégezték. A tábori orvos még látta őt, amint a siralomházban térden állva imádkozott. Nem szerette ha sajnálkoznak rajta, ha szenvedését szóbeszéd tárgyává teszik. A Berlin-Tegel-i börtönből írta: „Nem szabad ezeket a dolgokat dramatizálni. Hogy ki szenved többet, én vagy te, vagy általában az emberek, számomra nagyon kérdéses.” Egész magatartására jellemző egy általa is említett régi háborús anekdota., Az ütközetben egy fiatal zászlós megsérült. Színpadiasán kiáltott fel: a hazáért és a császárért. A mellette szintén halálos sebbel vérző tábornok így szólt hozzá: Zászlós!- Itt csendben hal meg az ember. Luther halála után kis cédulát találtak asztalán. Ezt irta rá utolsó szavaként: Bizony koldusok vagyunk... Bonhoefler nemcsak mártír volt, hanem a hitleri idők üldözött Hitvalló Egyházának nagy tanítója, a fiatal lelkésznemzedék hitébresztő nevelője. Erről Lehel Ferenc, magyar tanítványa, többször is tanúskodott. Magát Luther tanítványának vallotta. „Radikális teológus volt,- írja egyik angol életrajzírója, Ervin H. Robertson - de Lutherhez hasonlóan mélyen eresztette gyökereit a Szentírásba." „Luther Márton Írásait kitűnően ismerte s nagyban segítették a Biblia jobb megértéséhez. Sok jó Indítást nyert belőlük a keresztyén életfolytatáshoz. Mindketten nagyra értékelték a józan emberi gondolkodást." Mit tanult Luthertől? - Apróságokat is. Már a börtönből írja barátjának: „Luthernek azt a biztató szavát, hogy reggeli és esti imádságunk alkalmával áldjuk meg magunkat a kereszt jelével, rájöttem, hogy milyen segítséget jelent. Van ebben valami egészen természetes, amire itt olyannyira vágyik az ember. Ne rémüldözz! Egészen biztos, hogy nem valami 'homo religiosus' (kegyeskedő ember)-ként fogok innen kiszabadulni. Ellenkezőleg, a kegyeskedés iránti ellenszenvem és iszonyom csak megnőtt itten. Mindig elgondolkoztam azon, s most mindjobban értem, miért nem ejtették ki soha az izraeliták Isten nevét.” - Ez az idézet nemcsak bizonyítja, hanem jellemzi is Bonhoefler lutheranizmusát. Természetesen nemcsak apróságokat tanult Luthertől. Egyetemi évei során a híres Holl professzor szemináriumában behatóan tanulmányozta műveit. Különös, mégis úgy történt, hogy a református Barth Károly ismertette fel vele Luther rendkívüli aktualitását. Hitler uralomrajutásának válságos időszaka volt ez. A nacionalizmus szellemétől megszállott „német keresztyének” mozgalma széles tömegeket ámított el álkeresztyén jelszavaival. Kiragadott Lutheridézetekkel érveltek az árja-paragrafus bevezetése mellett. Bonhoefler Luther idézetekkel vágott vissza. Hivatkozott például Luther egyik 1523-as nyilatkozatára: „Ha az apostolok, akik valamennyien zsidók voltak, úgy bántak volna velünk pogányokkal, mint ahogyan mi bánunk a zsidókkal, sohase jött volna létre egyház a pogányokból." Érthető töprengése ilyen körülmények között legeli fogságában 1943. október 31-én: „Ma van a reformáció ünnepe. Sok minden elgondolkoztat ezen az ünnepen a mai időkben. Fölvetődött bennem a kérdés, miért következtek Luther fellépéséből olyan dolgok, amelyek szöges ellentétben állnak mindazzal amire ő gondolt. Ő az egyház és a keresztyén népek igaz egységét akarta és mégis az egyház és Európa kettéhasadása következett be... Kierkegaard már 100 évvel ezelőtt megmondta: ha Luther ma élne, mindennek ellenkezőjét mondaná amit annakidején mondott. Ez ugyan túlzás, kicsit mégis igaz.” Bonhoefler az ökumenizmus egyik úttörője és a Hitvalló Egyház elszánt harcosa volt. Komolyan vette az ősi hitvallásokat és a lutheri örökséget. Emiatt - az úrvacsora tanítással kapcsolatban - éppen amikor a Hitvalló Egyház lelkészképző szemináriumának vezetője volt, református részről megnehezteltek rá. A konfliktus tisztázódott. - ő az erős egység híve volt; a Krisztusban való egységé, amely kibírja és kihordja a vitákat, az eltérő nézeteket. Ez más mint a kényszer hatására létesült egyformaság és más mint az igazság kérdését lazán kezelő pluralizmus. Emiatt szálka volt bizonyos lutheránus körök szemében is. „Az utóbbi hónapokban többet olvasom az Ószövetséget mint az Újszövetséget” - írja barátjának. „Aki túl gyorsan, túlságosan közvetlen módon akar keresztyén lenni - nézetem szerint - nem igazán keresztyén. A végső szót nem mondhatjuk ki a végsőt megelőző szavak előtt. A végső előttiben élünk és a végsőben hiszünk. Lutheránusok (persze úgynevezettek!) és pietisták lúdbőrösek lennének ezektől a gondolatoktól, mégis ez az igazság." Hogy a Luther által oly kiemelten emlegetett „sola fide” - „egyedül hit által” mit jelentett számára, híven tükröződik egy fiatal francia lelkésszel folytatott beszélgetésben. „Egész egyszerűen azt a kérdést vetettük fel magunknak, hogy tulajdonképpen mit akarunk kezdeni életünkkel. ő így szólt: én szent ember szeretnék lenni (- és lehetségesnek tartom, hogy azzá lett - ). Mindez mély benyomást keltett bennem. Mégis ellenkezni kényszerültem és valahogy így válaszoltam: én szeretnék megtanulni hinni.” A Szentíráshoz ragaszkodó egyház egyedül Jézus Krisztusba vetett hite - ez volt a reformáció által feladott nagy lecke. Vele foglalkozott élete végéig Luther is, Bonhoefler is. Benczúr László
