Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-10-27 / 43. szám
Evangélikus Élet 1991. október 27. iftS GYERMEKEKNEK á. FIATALOKNAK KEMEK VAGYTOK! Hosszú évek után József ismét találkozott testvéreivel. Az egyiptomi ruhát viselő nagyúrban bátyjai nem fedezték a kútba dobott fiút. József elhatáro hogy próbára teszi testvéreit. A testvérek megdöbbenve meg a vádat József szájából:- Kémek vagytok! Azért hogy az ország gyenge pontjai pezzétek.- Nem azok vagyunk, ur; zett Rúben élelmet szeret rolni itt.- Ráadásul egy ember lai toldotta meg Júda. - Ki a:, a hogy az összes fia az életét 1 ockázTÜssa? Ez is bizonyítja, hogy nem kéi ikedni jöttünk. Kétségbeesetten védekeztek, de nagyon meg voltak rémülve. Tudtak, hogy az ország egyik leghatalmasabbWangú embere vádolja őket. Védekezve elbeszélték azt is, hogy egy kisebb testvérük mégopta József kapott ezen a szón.- Csak akkor bizonyíthatja! lanságotokat, ha elhozzátok azt a legkisebbet. Egy menjen el érte, a többi addig itt marad. A testvérek nem tudtak dönteni, ki indiljon el. Nem annyira az út rémiszhanem inkább az apjukkal való dták, hogy nem fogja elengedni bjfiát, Benjámint. Három na a börtönben, amikor Józsefifelvet: dolkoztam a dolgon. Vigj-e' ázatok éhező népének. Egyiföan maradjon itt túszként. Ha a legkisebb testvéreteket.\ak(Hküle ne jöjjetek iV' k a börtönből. Lass ódni bennük az, am; beszélgettek egymá Megmondtam nektek, hogy ne vét; lyerek ellen\szólalt meg Rú az a régi dolojKbosszulja m< estvérek nem szóitok semmi egyiki k ugyanerre gondollNjózse . Látta a megszeppent tes be lábadt a szemgjffire izom; a napra, újra a régi volt mar. - Az az alacsony maradjon itt! - szólt keményen. Simeon kilépett a sorból. A testvérek összenéztek. Annak idején éppen Simeon volt az. aki leginkább meg akarta ölni Józsefet. Simeont megkötözték. Lodobogás hallatszott. Felmálházott állatokat vezettek elő. Mindegyik állat .hátán két hatalmas zsák gabona volt. -József rendelte ezt így. Még azt is megarancsolta a szolgáknak, hogy a gaboáért hozott pénzt tegyék vissza a zsákba. A testvérek elindultak visszafelé, amarosan rájuk esteledett. Leteleped. Meglepődve látták, hogy a zsákjuk újához mindegyiküknek útravaló is lett ■szítve. Aztán ahogy egyikük az ételhez ült, valami lenyes hullik ki. Megdöbve látják, hogy pénz. Mindegyikük reve bontogatja a zsák száját. Bizony ott In az összes pénz. Mi lesz velünk?- Talán most majd rablóknak vagy toljoknak gondolnak minket? MitiíTNűílünk az Isten? gertették. hogy Isten előtt kell ügyüket rendezniük. Az évtizedek óta nyomasztó rossztettük napvilágra került. KÍSÉRLET LEHET-E ILYET JÁTSZANI EGY ÚJSÁGON KERESZTÜL? Kísérletünk a csődhöz közelít. Igaz. hogy érke- jók. Tehát már tudod, hogy mire nem gondoltam, zett egy tökéletes megoldás az egész feladványra és Próbáld meg kitalálni, hogy mire igen! Tehát nem két másik kísérlet, de ez a tőletek megszokott tömött postaládához képest nevetséges. így azt fogom tenni, hogy még ennek a fordulónak a megjelenését megvárom az újságban, aztán bejelentjük. hogy ez bizony sajnos nem sikerült. Természetesen csak akkor, ha addig nem küldtök megfejtéseket. Nem nagy baj ez, hiszen csak kísérlet, amit teszünk. Nézzük tehát a játékot! Ott tartunk, hogy az öt szó segítő szavát már tudjátok: 1. SÍP 2. LEJTÉS 3. BŐGETÉS 4. DALOLÁS 5. TEMETÉS Az első szóval kapcsolatban érkeztek ötletek. Ezek közül a „rosszakat” közlöm. ORGONA FUVOLA Ők erre gondoltak. Ezek nem HAZAFELÉ MENET Hányszor és hányszor teszem meg ugyanezeket a lépéseket. Naponta elmegyek itt az iskolából jövet. Ugyanazok a kövek, ugyanazok a házak és autók, ugyanazok a fák. Ugyanaz minden, de naponta mégis más. Hiszen én magam más és más vagyok naponta. Egyszer szomorú, egyszer vidám, egyszer fáradt, egyszer felszabadult. A szemem valahol belül teszi boldoggá vagy boldogtalanná a körülöttem levő világot. Istenem, költözz hozzám - a szemembe, a szívembe -, hogy a világot szépnek lássam, amilyenre Te teremtetted. síp, nem orgona és nem fuvola. Adok még egy segitö szót. Ez nem tartalmilag, hanem formailag hasonlít a gondolt szóra: SARUJA Volt egy tökéletes megfejtés. SINKÓ LAURA Tétről megküldte az öt szót jól, ezért ötször három pontot kapott, tizenöt pontot és a mondatot is. amiért még jár neki öt pont. Gratulálok a húsz pontjához! Ugyanakkor igaz az, hogy nem kell ilyen káprázatos teljesítményt nyújtani. Elég, ha egyenként találjátok ki a szavakat. Bármelyik szóra lehet tippelni. Nem feltétlenül fontos, hogy az első körben jó legyen a tipped, látod, újabb segítség érkezik. A mondatra pedig elég a vége felé tippelni. A címem: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Koczor Tamás Mielőtt belefognánk emlékek és elmélkedések olvasásába, álljunk meg egy kicsit egy ünnepnél: Reformáció. Szívesen feltenném a kérdést: mit jelent neked, de elriasztott egy minap látott TV-riport. Mit jelent neked október 6. - kérdezték a járókelőket. Az egyik: A mi korosztályunknak már semmit, legföljebb tananyagot. A másik: Hát, Nagy Imrét, igen, őt. A harmadik: Megállítasz itt egy almával a kezemben, most mit mandjak? Nem szeretném, ha a Reformációról is ilyen siralmas visszhangot kapnánk. Inkább elmondom, mit jelent számomra. Nem azért teszem, mintha többet tudnék róla nálatok, sem nem azért, mert már megértettem a Reformáció lényegét. Hanem azért, mert valamit belőle megtapasztaltam. Azt ugyanis, hogy tehetetlen vagyok. Szeretnék jót tenni, de ha a kéregető már másodszor visszajön, erélyesen elküldöm. Szeretnék türelmes lenni, de egyszer ccsak elfogy a kitartás, és rácsapok a lányom fenekére. Aztán azt is tapasztaltam, hogy a lányom mégis azt mondja: Apával alszom - azaz lehet, hogy én tehetetlen vagyok, Valaki mégis cselekszik, Valaki mégis eljuttat oda, amire én képtelen lennék. Nekem a Reformáció Isten aktivitását jelenti. Végzem a magam munkáját esetlenül, sok hibával, néha gépiesen - és közben bennem, és olykor rajtam keresztül is az Atya is végzi a maga munkáját tökéletesen, hozzáértőn, szeretettel telten. Isten cselekszik -„A hitben mindig tan tatami emberi szavukkal kimondhatatlan.” (Sörén Kierkegaard) A nyárutói szárszói konferenciák témája egyetlen szó volt: egy, a türelmetlenséggel sokszor meggyalázott, gyengeségből sokszor megtagadott, frázisokkal olcsóvá silányitott szó; egy szó, amely mégis kiirthatatlan, amely cserepeiben is ragyog, morzsáiban is eledel, mással nem pótolható ; megbicsakló reményünk végső éltetője, örök íoltámasztója: - „Hiszek...” A végén megkértünk mindenkit: próbálja megfogalmazni, mit jelent számára a hit. Közös olvasásra, töprengésre bocsátjuk most ezeket a vallomásokat, mert szépek, igazak, olykor gyermekien naivak, botorkálok - egyszóval: emberiek. „Az embernek szüksége van valamilyen szilárd pontra az életében, ami segíti elviselni, megérteni és értékelni a világot. Az Istenbe vetett hit szerintem biztosítja ezt.” „A hit: kapaszkodó, remény, bizalom. A hit által tudom, hogy van egy társam, Uram - örömben, bánatban egyaránt.” „A hitem a levegőm: létszükséglet. A hitem ajándék és energiaforrás. Isten mentőkötele számomra, hogy ne érezzem magam egyedül. Végül is ugyanúgy nem tudom felmérni a jelentőségét, mint a vizét: éltető, és minden elpusztul nélküle...” „'Könnyű' dolgom van, mert beleszülettem a hívő környezetbe. Nem tudnám az életemet hit nélkül elképzelni, bár néha van bennem bizonytalanság és kétség. Mégis nagyon klassz, hogy van hova fordulnom, a jó és a rossz napokban egyaránt.” „Számomra a hit nem fejezhető ki, sem szóban, sem írásban.” „A hit: erdei forrás. Fölé kell hajolni. Nem lehet belőle úgy inni, hogy ne legyen az ember orra is vizes. Felbukkan, és folyik tisztán, kiapadhatatlanul. A hit Jézus és Isten szeretetére való válasz. Jézus a megváltó, de ő lesz a bíró is.” „Olyan megfogalmazhatatlan .dolgot’ GONDOLATOK jelent, ami csakis Istentől jöhet, és amihez inkább a szívnek van köze, mint a tudásnak. A hit az, ami összekapcsol Istennel, fogékonnyá tesz mások bajai iránt, nyitottá a világ iránt... és a hit az, ami... Egyszerűen képtelen vagyok szavakba önteni, azt hiszem ezt csak érezni lehet.” „A hit Isten keresése, önmagam formálása Isten erejével; emberek felfedezése.” „A hit talán bizalmat jelent, vagy erőt ahhoz, hogy bízzunk Istenben.” „A hit: reménység, öröm, bizalom mindenkivel szemben, szeretet, erő, békesség, nyugalom, minden.” „Igazán nem tudom megfogalmazni. Attól lelek, hogy egyszerű megszokás. Lehet, hogy megszokásból hiszek, mert ezt láttam kicsi korom óta a környezetemben. Nem tudom. Remélem, azért nem csupán ennyi. Talán csak nem fogalmazódott még meg bennem...?” „A hit az, ami embert összeköti Istennel : létrehozza az ember és Isten kapcsolatát, ami a szeretetben és a bizalomban teljesül meg.” „A hit az Istenbe vetett bizalom, lelki megnyugvás. Kizárja a leielmet (szerintem csak az az ember fél mindentől, amelyik hitetlen).” „Lelkiállapot, amit csak érezni lehet, megmagyarázni nem, vagy csak nagyon nehezen. Hittel élni nagyon nehéz, nélküle viszont lehetetlen.” „A biztos kőszikla-alapot jelenti az életemben, a körülményektől, élethelyzetemtől, állapotomtól nem függő változatlanul biztos alapot. Persze olykor keményen megkísértett a hitetlenség által, de a .gyökere’ kikezdhetetlen.” „Szeretem Jézust, azért amit tett értem. Sokszor megpróbáltam értelmezni a hitet, de azt hiszem az előbbi mondat mindent megmagyaráz.” A HITRŐL „A hit számomra biztonságot jelent, azt, hogy mindig van velem valaki. De egyúttal azt is jelenti, hogy tartozom Istennek azzal, hogy elfogadom az Ő akaratát, még ha számomra kedvezőtlen, akkor is.” „Helyet ad - értelmet a világban. Talán biztonságot ad, amivel én néha visszaélek. Talán ezt hívják bűnnek, hogy visszaélek Isten bizalmával. Nincs más reménységem.” „A hit - bizalom, menekvés egy olyan lényhez, .felsőbb intelligenciához’, aki megfoghatatlan és örök; biztos támasz, mankó, melyre mindig szükségem van, akkor is, amikor valahol elvesztem.” „A hit nem fejezhető ki szavakkal, de úgy érzem, hogy itt mélyült és tágult a hitem... Úgy érzem, sokkal jobb, hogy nem a hit misztikus oldalát boncolgattuk, hanem emberi módon beszélgettünk Istenről. Biztos vagyok, hogy ebben Neki is öröme telt.” „A hit talán egy láncot képez, amely - mint minden lánc - láncszemekből áll. Újabb és újabb láncszemekkel gazdagítjuk, én vagy mások, akik egymáshoz kapcsolódunk. Talán Isten előtt egy egész lánchálózat sokkal kedvesebb, mint egy egyedüli láncszem...” „A hitet leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor megy valaki az úton, és az út kanyarog. Néha kifejezetten eltérünk a cél irányától, de az úton maradunk.” „Nem ti választottatok engem...”. „Hű lenni ahhoz, aki választott engem. Bizalom, szeretet, csönd, mosoly, türelem. .. ezekben találom meg azt, aki engem választott.” Közreadják a tábor vezetői: Kovácsné Tóth Márta, Csepregi András, Kovács Imre, Ócsai Zoltán ÉS HOVÁ LETT A LUTHER SZOBOR? - Kérdezte Ata Kandó „Vizuálisan akartam megismertetni az embereket más országok lakóival, kultúrájával, eseményeivel. Azt akartam, legyenek képesek foglalkozni egymás problémáival. Reméltem és remélem, képeim arra ösztönzik az embereket, segítsék egymást. ” A Magyar Nemzeti Galériában a „sajtókávéház" szokásos összejövetele után - melyen Ata Kandó, a kaliforniai Sacramentóban élő fotóművész is megjelent átmentünk az A épületbe, a Legújabbkori Történeti Múzeumba, ahol másnap nyíló kiállításának képanyagát személyesen mutatta be. Az első fényképek egyike előtt megtorpantam: Luther Márton leiig kész szobra (Lux Elek alkotása) a Százados-úti műteremben. „Ez éppen a maga témája, írhatna róla az Evangélikus Életben” mondta mellettem álló kollégám. Látva meglepetésemet.- Hová lett a Luther szobor? Ez engem nagyon érdekel, kérlek, segíts a keresésében - fordult felém - előbbi beszélgetésünkre felfigyelve Ata Kandó, a világhírű fotóművész, a magyar származású Görög Etelka. - Nagyon tetszett nekem ez a szobor, a romos Budapesten és tudom Lux Elek egész alakúnak tervezte. Mi lett a szoborral, elkészült? Ugye utána nézel, mert nekem nem sikerült... Ez volt Ata Kandó első kérdése beszélgetésünk - és talán barátságunk - kezdetén. Másnap átadtam néki a sajtóosztályunkon kapott - kiegészített és Búza Barna ma élő szobrászművészünk áltat befejezett egész alakú szobor fényképét. Nagyon örült. Nézte, nézte az Evangélikus Teológiai Akadémia előtt álló szobor kevésbé jól sikerült felvételét és mosolyogva csak anynyit mondott:- Jövőre, ha ismét hazarepülök, én készítek erről felvételt! Megdöbbenve hallgatta, hogy a szobor eredeti kőtalapzatát és a kész darabokat, lábakat, ami a műteremben a szobor körül volt összeállításra, befejezésre várva, a „hivatalos béke” első idejében idegen katonák teherautóra rakták és elvitték, hogy a Szabadság-téri szovjet emlékmű építéséhez felhasználják (egyesek szerint a gellérthegyi Szabadság-szobor talapzatába építették be). Ata Kandó korát meghazudtoló csodálatos lendülettel, munkaszeretettel, hivatástudattal mutatta be felvételeit, mondta el létrejöttük történetét. Az itthoni gyermekkortól, a szigligeti kedves családi képektől, hazája számos vidékének szép képei után Párizs, Itália, Hollandia következett, majd a dél-amerikai felvételek, az általa felfedezett indián törzs életképeivel, s unokái játszi, kedves képei. Egy szerény, sokat dolgozó, a világhírig eljutott magyar művész szép életpályáját ismertük meg. Képeibe mindig belehelyezte az embert és saját kis világát, családját, gyermekeit. Ki is ez a művészasszony? 1913-ban született Budapesten, itt nevelkedett és végezte fotóművészi és grafikai tanulmányait. 18 éves korában Kandó Gyula festőművész felesége lett. Párizsba mentek, onnan 1940-ben, a német megszálláskor hazatértek: itt született három gyermeke. 1947-ben mentek vissza Párizsba. Két év múlva férje hazatért, elváltak. 1954-ben Hollandiába költözött, második férje révén holland állampolgár lett. A fényképezést középiskolában, majd a Képzőművészeti Akadémián tanította. Hosszú délamerikai utazásai során a dzsungel-lakó indián törzsek között készített felvételei kiállítások, albumok alapjai lettek. Eddig ötven kiállítása volt a világ különböző nagyvárosaiban. Dél-amerikai indiánokról készített színes fotóiból sorozatot őriz a British Múzeum is. Vázlatosan, lapunk lehetőségei mellett ennyit életéről, gazdag munkásságáról. - Nem lehet azonban elhallgatni, amit 1956-ban tett. ”1956 őszén éppen egyik legromantikusabb, a mai napig egyik kedvenc munkám feldolgozásával voltam elfoglalva. Még munka közben is abban a romantikus hangulatban voltam, amit három serdülőkorú gyermekemmel tett itáliai utam és különösen a görög templomairól híres Paestumban töltött napok jelentettek. Ekkor jutottak el hozzánk a szörnyűséges magyarországi hírek...” - írta egyik emlékezésében. Aggódottt Budapesten élő szüleiért és közben egyre arra gondolt, hogyan segíthetne legalább egy kicsit a menekülőknek. Akkor még Hollandiában élt. Sok keresés után a Violette nevű fotográfus személyében talált egy holland partnert, aki vállalkozott arra, hogy elkíséri az osztrák-magyar határra. Nem emlékszik, hogy indultak, de másnap már a határon voltak az andaui híd közvetlen közelében; térdig érő sáros lucsokban, vállon lógó fotó felszereléssel botorkáltak és fotóztak. Egyre csak arra gondoltam, hogy azok, akik az andaui híd felől jönnek, vagy az Elnser-csatornán át, Budapesttől gyalog, mocsárban, iszapban, árkon-bokron át. hátukon gyerekkel, azok hogy bírják. A nedves hideg munkánkat is nehezítette, a lencse bepárásodott, de a képek készültek, mert célom egy fotós album kiadása volt, hogy ennek jövedelméből is segítsük a magyar menekülteket... Mentünk mindenhova. ahol hallottuk, hogy menekült magyar gyerekek vannak. Még a kémkedés gyanúsítást is el kellett viselnünk. Nagy nehézségek árán, de elkészültek a fotók. Holland nyomdász, könyvkötő éjjelnappal és ingyen dolgozott. A könyv, amelyhez az utolsó felvételek Ausztriában november 20-án készültek. 1956 karácsonyán már megjelent. Hollandia egyik leg-TEOLÓGIAI KISSZÓTÁR GONOSZ Egyszer egy folyóirat feltette a kérdést: „Hisz abban, hogy van pokol, ahol az ördög uralkodik?” Stockholm püspöke így válaszolt: „Nem hiszem - látom.” Későbbi korok felvilágosult gondolkodói gúnyosan emlegetik Luther Márton „primitív ördöghitét”: Pedig Luther Istenben hitt; az ördögöt - látta. A huszadik század történelme nem sok illúziót enged meg a radikális gonosz létezésével kapcsolatban. Arra sem ad lehetőséget, hogy a gonosz működését pusztán a barbár, civilizálatlan társadalmak betegségének tekintsük, amelyet a haladás majd kiküszöböl. A század legkegyetlenebb pusztításait európai, keresztyén kultúrában nevelkedett emberek követték el. Honnan ered a gonosz? Mi hajtotta azokat, akik ártatlan gyerekeket, öregeket küldtek a gázhalálba? Mi mozgatja a szülőket, akik kisebbik fiúknak azt a fegyvert adják karácsonyi ajándékul, amellyel a nagyobbik véget vetett az életének? Nem hiszem, hogy erre a kérdésre valaha megnyugtató választ kapunk. Sokan próbáltak mitológiai vagy racionális magyarázatot adni a gonosz keletkezésére és hatalmára, ám a gonosszal való szembesüléskor egyik magyarázat sem igazi segítség. Amíg csupán „objektív”, filozófiai síkon érdekel minket ez a probléma, óhatatlanul rosszul kérdezünk. Amíg az emberi kegyetlenség feletti borzadásunkat nem kíséri a sokkal borzasztóbb felismerés: „csak Isten kegyelme, hogy nem én tettem”, még semmit sem tudunk a gonosz valódi erejéről. De ha erre rádöbbenünk, azt is megértjük, hogy amire múlhatatlan szükségünk van, az nem a magyarázat, hanem a megoldás. A keresztyénség nemcsak tud a radikális rosszról, hanem egyenesen „e világ urának” nevezi azt. De üzenetének lényege nem ez a diagnózis, hanem az a jó hír, hogy - C. S. Lewis szavaival - ezen az ellenség 1 által megszállt területen partra szállt az álruhás igazi király, hogy a megszálló rendelkezéseit meghiúsítsa. S minket is hív, hogy részt vegyünk ebben a szabotázsakcióban. Krisztus nem azért jött, hogy megmagyarázza a gonoszt, hanem hogy legyőzze. S bár a gonosz továbbra is működik körülöttünk és bennünk, ha Krisztushoz ragaszkodunk, a miénk is lehet ez a győzelem Cserháti Márta népszerűbb színésze minden este, mielőtt felment a függöny, beszélt a magyarokról, a könyvről, a menekült gyermekekről, így hivta fel a figyelmet a segítségnyújtásra. Félmillió holland forintot hozott a menekültek javára - mondta Ata Kandó, akinek számos nagysikerű könyve is megjelent és kiállításán bemutatták. Lapozgatom az 56-os könyvét. Szövege nincs csak ennyi: „Cím nélkül...” és nyolc-kilenc oldalanként az alábbi négy soros írás mindig más nyelven: Gyenge violának eltörött a szára Az én bánatomnak nincs vigasztalása Zúg a vihar Késmárk felett Édes hazám, Isten veled. Az ötletet az adta, hogy egyik este menekült kis cigánygyerek játszotta törött hegedűjén. A kiállítás láttán ezt is el kellett mondanom Ata Kandó művészasszonyról, aki jövő évi hazalátogatásakor Luther Márton szobráról akar „jó” felvételt készíteni. Szeretettel várunk Ata! Sebeiken Pálma 1990. OKTÓBER 30ÁN ESTE 7 ÓRAKOR A REFORMÁCIÓ ÉVFORDULÓJÁN LESSING: BÖLCS NÁTHÁN c. drámája kerül bemutatásra Az előadás színhelye: a Kőbányai Evangélikus Gyülekezet terme X. kér. Kápolna u. 14. Szereplők: Szaladin szultán ................................Bitskey Tibor Szittah, a húga......................Sunyovszky Szilvia Náthán, a gazdag jeruzsálemi zsidó Darvas Iván Recha, a fogadott lánya .....................Fehér Anna Dájan, Recha társalkodónője..........Venczel Vera Ifjú templomos lovag.......................Rubold Ödön Jeruzsálemi patriarcha ......................Pataky Jenő Dervis ..............................................Szokolay Ottó Szerzetes barát............................Horváth Sándor A darabot fordította Lator László Rendező: UDVAROS BÉLA
