Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-09-29 / 39. szám
Evangélikus Élet 1991. szeptember 29. NAPRÓL NAPRA Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a testvérét is. IJn 4,21. VASÁRNAP Isten minden teremtménye jó, és egy sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele. lTim 4,4 (Mk 12,28-34 Róm 14, 17-19; Zsolt 119, 126-136) Igazán boldog ember az, akinek tele van hálával a szíve. Bármerre jár, bármi történik vele, mindenütt látja Isten ajándékozó szeretetét. A hálás szívű ember nem azért boldog, mert nem vesz tudomást az élet visszásságairól, hanem azért, mert jól látja a gondokon túl a gondviselő szeretetet is. HÉTFŐ Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tördöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít. Péld 12,18 (Jak 2,12; Ef 5,15-21; Mt 19,16-30) A fecsegés gyakori és kellemes időtöltésünk. Élvezzük a beszédkészségünk határtalan lehetőségeit - úgy hisszük, minden felelősség nélkül, hiszen a kimondott szó a születése pillanatában elhal. Tévedés! A szó maradandó nyomot hagy, mint a tőrdöfés. Oly könnyű sebet ejteni, de milyen nehéz gyógyítani. Ez utóbbi a mi feladatunk az Úr Szolgáját követve: „Az ÚR megtanított beszélni, hogy tudjam szólni az elfáradtaknak az ő igéjét.’’ (Ézs 50,4) KEDD Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással! Zak 7,9 (Mt 7,2 lTim 1,5—9a Mt 20.1-16) Ez a mondat nem választható két részre, mindkét mondanivalója egyszerre érvényes: igazságos ítélet és szeretetteljes bánásmód. Az igazság nem lehet részrehajló, a szeretet viszont nem lehet pártatlan, elfogulatlan. Ez a feszültség Krisztusban oldódik fel, aki maga az igazság és a szeretet. Igazságával elítéli a bűnt, de szeretete által életét adja a bűnös emberért. Őt kövessük a mindennapi élet döntéseiben! SZERDA Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, öt hallgassátok! Mt 17,5 (Zsolt 118,26; Ef 6,1-9; Mt 20,17-28) Sokaknak gondot okoz a kialakult sokszínűség, mely vallási téren is jelentkezik. Melyik az igazi, kire hallgassunk? Az Atya döntése egyértelmű: „Őt hallgassátok!” A szeretett Fiút állítja elénk. Ő nem egy jelszó, nem egy pártprogram meghirdetője; maga indul el a dicsőség hegyéről a Golgota felé, a halálba. Szónoklat helyett megváltás! Te melyiket tartod többre? CSÜTÖRTÖK olyan felséges, mint Te vagy szentségedben? Dicső tetteiben félelmetes, csodákat cselekvő. 2Móz 15,11 (Júd 25; ApCsel 5,1-11; Mt 20,29-34) Földi hatalmasságok előtt hízelegve zeng a talpnyalók hada, remélve, hogy a koncból nekik is juttat valamit a nagy úr. Mózes Isten szabadításának örvendezve zengi énekét. Mekkora különbség! Alamizsnáért, emberi kegyekért versenyt hízelegni, vagy csodálatos szabadulás után szívből hálát adni. PÉNTEK • kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg.. ,2Thessz 2,16-17; (Ézs. 52,9 IThessz 4,9-12; Mt 21,1-11) Bajban, gyászban sokat jelent az együttérző emberi szó, de kevés. Olyan, mint a fájdalomcsillapító tabletta, melynek hatása lassan elmúlik. A „Fogadja részvétem” üres gesztussá vált, nem jelent igazi vigaszt. Isten vigasztalása örökérvényű, hiszen magát az örök életet kínálja, mely már most jó reménységgel töltheti el a szívünket. SZOMBAT Jó szívvel, önként adakoztak az ÚRnak. IKrón 29,9 (2 Kor 9,8; Mk 10,17-27; Mt 21,12-17) A cél, melyre Dávid király a gyűjtést meghirdette: templomépítés. Nem kötelező adó formájában, nem külső segélyekből gyűlt össze a szükségesnél jóval nagyobb összeg, hanem jó szívvel, önként. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy előbb fel kell épülnie az élő kövekből való templomnak. Ahol a lelki kérdések megoldottak, ott nincsenek megoldhatatlan anyagi gondok sem. Győri Gábor A VASARNAP 1GEJE ELŐ VIZ „VIGYÉL HAZA!" „Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket.” Rm 15,7 Karit egy születésnapra menet láttam. Az árok szélén feküdt az előtt a virágkereskedés előtt, amelybe szándékoztam is bemenni, hogy az ünnepeltnek néhány szál virágot vásároljak. Mielőtt a boltba benyitottam volna, odamentem Karihoz, aki porosán, piszkosan hevert az útfélen öntudatlanul. Törött biciklije mellette volt. A boltba belépve kérdeztem: „Nem kellene mentőt hívni, hiszen eszméletlen ember fekszik az útszélen?” - „Kari az - mondta a boltos alaposan be van szíva. Már telefonáltam taxiért. Hamarosan jön, és hazaviszi.” A csokor megvétele után odamentem az öntudatlan emberhez. Fölé hajoltam. „Vigyél haza!” - mondta eszmélkedve. Tényleg Kari volt. Én is ismertem. Még abból az időből is, amikor jóházból való fiatalként iskolába járt. De valahogy megbicsaklott az élete. A tanulással nem boldogult, vagy családi kapcsolata futott zátonyra - nem tudom -, de megindult a társadalom pereme felé. Abbahagyta a tanulást, csavargón, rossz társaságba került, hányódott, mint sokan, akik alól kicsúszik a talaj, s eltűnik mellőle az óvó, megtartó otthon. Ital, testi-lelki lerongyolódás a folytatás, szabad zsákmánya mindenféle rossznak. A jó rend és a törvények szabályozta körhöz nem akart tartozni, e helyett éjjeli menedékhelyek, elvonó intézmények jó szándékú törekvései gondjaira maradt. S közben sodródott egyre lejjebb. Nem volt megállás. Közben a taxi is megjött. A sofőr is ismerte Karit. Ketten nagy nehezen beemeltük az autó első ülésére. Az autó elindult vele haza. „Haza?” - tűnődtem, a tervbe vett születésnapi ünnepségről meg is feledkezve. Mennyi otthontalan lehet körülöttünk, aki kimondatlanul is haza vágyik. Igazi otthonba, az Atyához és testvérek közé. Nem is csak az árokpartról, az élet pereméről, hanem a világ napsugaras oldaláról is, ami még nagyon messzire lehet az otthontól. Karinak is szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy a forgalmas úton imbolygó biciklijével az autó csak az árokszélre lökte, s nem került a kerekek alá. Emberséget gyakorolt irányában a virágárus azzal, hogy taxiért telefonált. A taxisofőr is felebarátnak bizonyult azzal, hogy hazavitte - bizonyára valami szánalmas zugba, amely mindennek nevezhető volt, csak otthonnak nem. Hogy Kari elő tudta-e kotorni zsebéből a viteldíjat vagy nem, azt nem tudom. De Kari öntudatlanul is kimondott, s talán igazi mélységből feltörő vágya ezzel még nem teljesedett. Nem került haza. Pál apostol fenti szava: „Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket” nagyon felelős, súlyos, de mégis rendkívül kiváltságos szolgálatra hív fel bennünket: elfogadni a másikat olyanként, amilyen - ezt megtették a történetben Karival kapcsolatba került emberek is! - és szerető szolgálatunkkal elsegíteni oda, ahová Krisztus kegyelméből mi már elkerülhettünk. A mennyei Atya házába, ahol sok lakóhely van, és nemcsak a mi számunkra. Cs. B. SZERETETBEN Mt 22,34-46 Szeress, és tégy, amit akarsz! Ha komolyan tudnánk venni ezt a több évszázados tanácsot, aligha vétenénk oly gyakran szavainkkal és cselekedeteinkkel Isten és ember ellen, sőt egyre igazabb és teljesebb életet élnénk. Erre a gazdagabb, kiteljesedett életre valamilyen formában mindnyájan vágyakozunk és törekszünk. Jézus ehhez adja meg a szilárd alapot a szeretet kettős parancsolatában. Ő maga is így élt, és élete teljes élet volt, mert „betöltötte” a törvényt. Megtestesült benne a szeretet. Maradéktalanul szerette mennyei Atyját és embertestvéreit. A szeretet apostolává formált János pedig így adja tovább Jézus üzenetét a gyülekezeteknek : „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a testvérét is.” Az életünk függ attól, hogy mennyire érvényesül bennünk a szeretet jézusi öröksége. Urunk maga mondta másutt, hogy az ember életét nem a vagyon tartja meg. Nem az, amink van, nem a külső vagy belső értékek, javak - tudás, ismeret, akarat - a döntő, hanem az, amilyenek vagyunk az Istennel és a felebarátunkkal való kapcsolatunkban. Szeresd Istenedet és szeresd embertársadat! E kettős parancsolatot Jézus elválaszthatatlanul és egyenrangúan emeli az összes parancsolat fölé. Régi hasonlat szerint „mint két sarokvas” együtt tartják életünket. Nem szeretjük igazán Istent, ha nem szeretjük felebarátainkat, akiken Isten segíteni akar, akiket mind megváltott. Nem lehet az ember rovására szeretni az Istent. (IJn 4,20!) Ha pedig berzenkedik énünk azért, hogy a szeretetet parancsolni nem lehet, hát vegyük úgy, hogy szabad szeretnünk. Szabad szeretnünk Teremtőnket és Gondviselőnket. aki maga is féltékenyen szeret bennünket. Szabad szeretnünk Őt teljes szívből a felszívű, felületes szeretet sérti Őt. Szerethetjük Őt teljes lélekből és teljes erőnkből. Hódolat és imádat illeti a mindenség Urát. Erre hív közismert énekünk is: „Jer, dicsérjük Istent szívvel, szájjal, lélekkel!” - vagy ahogyan egyik lelkésztársam következetesen énekli a sor végét „élettel”. És ezzel máris itt vagyunk a felebaráti szeretet kötelezésénél. Mi emberek mindnyájan a legkülönfélébb módon egymásrautaltan éljük életünket. Embertársunknak szüksége van ránk, várja a szeretetünket. Nekünk is szükségünk van mások szeretetére. Nem élhetünk igazi életet másoktól elkülönülve, Robinzonként. Ezért járat bennünket Urunk „szeretetiskolába”. A családban és a gyülekezetben akar bennünket felkészíteni arra, hogy tágabb körben is szeretni tudjunk : népünket, népeket, az utunkba kerülő ismeretleneket. Néha a legközelebb állókat bízza ránk Isten: a család betegeit, öregjeit, utcánk magáramaradott lakóját, hogy legyünk felebarátaikká. S ha Isten szemével nézzük a felebarátot, akkor talán valóban tudjuk szeretni, mégpedig úgy, mint Urunkat: teljes odaszánással. Ne engedjük magunkat megcsalni a régi szólás-mondás által: a szeretet megvakít. Ellenkezőleg! A szeretet lát! Látja a hiányt, hogy kipótolja. Látja a rosszat, hogy feddjen és neveljen. Látja a hiányt, hogy kipótolja. Látja a rosszat, hogy feddjen és neveljen. Látja a bűnt is, hogy felfedje és Jézus elé segítse. Látja a szakadásokat, hogy összekössön. Korunknak mégoly nagyszilárdságú új anyagai és terápiái mellett is igaz a régi megállapítás: A világ minden kötőanyaga között a szeretetnek van a legnagyobb kötőképessége és a legnagyobb teherbíróképessége. De ha be is látjuk, hogy jobb a szeretet, mint a gyűlölet, üdvösebb a békesség, mint a háborúskodás, fontosabb a kiengesztelődés, mint az igazunkhoz mindenáron való ragaszkodás, itt van még a kérdés: hogyan jutok a jobbakhoz, a mindent elhordozó szeretethez? A választ igénk második része adja meg: ha Krisztus Úr lesz az életünkön, mert nekünk is van valamilyen ismeretünk krisztusról, amelyet otthon a családban, a gyülekezetben vagy máshol szereztünk. Talán tapasztalatok erősítették ismeretünket; Ő meggyógyitott. De szeretetünk kiapadhatatlan forrása akkor lesz Krisztus, ha személyesen tudom vallani róla: én Uram és én Istenem. Bárdossy Tibor Imádkozzunk! „Te vagy a szeretetnek remeke, ó, Uram! E földön minden elvész, éltünk is elrohan. De örök a szeretet, halál ellen paizs; A szeretet átnyúlik a (násvilágba is.” Dt 446,5. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1991. szeptember 29. I., Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván, de. 10. német istentisztelet; de. II. (úrv.) Balicza Iván, du. 6. Herzog Csaba. II., Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. D Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor! Pcsthidegkút II., Báthory u. 7. de. fél u! Csizmazia Sándor. Csillaghegy III., Mátyás kir. út 31. de. fél 10. Donáth László. Óbuda HL, Dévai Bíró M. tér. de. 10. Nagy István. Újpest IV., Leibstück Mária u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos. V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Brcbovszky Éva, de. 11. (úrv.) Olavi Túrja, du. 6. (orgonazenés) Tuula Ponjalainen- Vinko. VII., Gorkij fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán du. 6. (ifj.) Fodor Viktor. VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. VIII., Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák istentisztelet: Cselovszky Ferenc, déli 12. magyar istentisztelet: Kertész Géza VIII., Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya X., Kápolna u. 14. de. 10. Fabiny Tamás. X., Kerepesi út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Kelenföld XI., Bocskay u. 10. de. 8. (úrv.) Ferenczy Erzsébet, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Ferenczy Erzsébet. XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Budahegyvidék XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) Széchey Béla, de. 11. (úrv.) Széchey Béla, du. fél 7. XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György. XIII., Frangcpán u. 43. de. 8. ifj. Kendeh György. XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Pestújhely XV., Maxim Gorkij tér de. 10. Bízik László. Újpalota, XV. Hártyán köz du. 5. ökumenikus istentisztelet. Rákospalota Nagytemplom XV., Régifóti út. 73. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály XVI., Hősök tere de. 10. Karner Ágoston. Cinkota XVI. , Kultúrház u. de. fél 11. Szalay Tamás. Mátyásföld XVI., Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rákoshegy XVII., Tesscdik tér de. 9. Kosa László. Rákoscsaba XVII., Péceli út 146. de. 9. Detre János. Rákoskeresztúr XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László. Rákosliget XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Detre János. Pestszentlőrinc XVIII., Kossuth tér 4. de. 10. Havasi Kálmán. Pestszentimre XVIII. , Rákóczi út (Református templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest XIX. , Bajcsy Zs. tér de. 10. Széli Bulcsú. Kispest XIX., Wekerle-telep, de. 8. Széli Bulcsú. Pestszenterzsébet XX., Ady Endre u. 89. de. 10. Vető Béla. Csepel XXL, Katona J. u. de. fél 11. Mezősi György. Budafok XXII., Játék u. 16. de. 11. Rőzse István. Budaörs Rcf. Imaház de. 9. Rőzse István. Budakeszi de. 8. Törökbálint Szt. István út. de. 9. Szentháromság ünnepe után 18. vasárnap, az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje lKor 1,4-9; az igehirdetés alapigéje Mt 22,34-46. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A MAGYAR RÁDIÓBAN: Szeptember 29-én reggel 7.05-kor egyházunk félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet: ZÜGN TAMÁS körmendi lelkész. dirtYél.'Tgét hirdet: SZABÓNÉ.MÁT? RAI MARIANNA zuglói lelkész. HAZAI ESEMENYEK Az Evangélikus Gerontológiai Egyesület felvételt hirdet Érden épülő Öregek Otthonába. Az otthon 60 db egyszemélyes lakrészből és igényes közös helyiségekből áll, a belépőknek életük végéig nyújt mindenre kiterjedő testi-lelki gondoskodást és ellátást. Idős emberek jelentkezését várjuk, akik ingatlannal, vagy készpénzfedezettel rendelkeznek és gondozást, nyugalmat igényelnek. Beköltözés várhatóan 1992. június. Jelentkezési határidő: 1991. október 10. Levélcím: Evangélikus Gerontológiai Egyesület Napfény Otthon, 1506 Budapest, 116-os Postahivatal, Postafiók: 141. Telefon: Budapest: 1-150-538; Érd: 06-23-45-734 DEÁK TERI ORGONAZENÉS ÁHÍTAT szeptember 29-én, vasárnap 18 órakor CLARINO ENSEMBLE (Bréma) Bach, Haydn, Mozart, Donizetti és kortárs zeneszerzők müveiből játszik A belépés díjtalan IMAVEZÉRFONAL BUZDÍTÁS IMÁDSÁGRA „Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágattatok. ”Ézs 51,1 Egy lelkész nagyon találó példákkal tudta indokolni mondanivalóját. A kérdésre: honnan veszi ezeket a szemléletes példákat, azt felelte: „Az ember mindig a saját szemetjében találja a csalétekül legalkalmasabb gilisztákat.” A példát - kicsit áttételesen - az imádság indítékaira is tudom alkalmazni. Különösen is a másokért való imádság bátorítására. Közbenjáró imádságunknál - gondolom - leginkább a bátorság hiányzik. Felelősség ébred bennünk emberekért, imádkoznunk kellene értük, de olyan reménytelenül megkeményedetteknek, elutasítóknak ítéljük őket, hogy elmarad az imádkozás. Isten se tud velük mit kezdeni - gondoljuk. Nagyon sok közbenjáró imádság gyengül meg, szakad félbe, mert áttörhetetlennek véljük az ellenállást. Ha előbb azt olvastuk, hogy Isten magára fordítja tekintetünket imádságra buzdításul, most folytaásul a magunk állapotát helyezi a izemünk elé. Ki merné azt mondan, hogy én könnyű eset voltam isten számára? Velem ő egyszerű eszközökkel is boldogult. Nem hasonlít-e legtöbbünk a formátlan kődarabhoz, az ormótlan sziklához, amiből Istennek vésővel, kalapáccsal kellett kifaragnia a lelki embert, az uralma alá vont új embert? Különben miért illenék Isten szavára, hogy az olyan mint „a sziklazúzó pöröly” (Jer 23,29). Bátorítson bennünket imádságra a magunk példája, a mi ellenállásunkat is megtörő, hűséges, alkotó, újjá teremtő isteni szeretet. Imádkozzunk! Valljuk meg imádságaink gyengeségét és gyávaságát. Nem tételezzük fel Istenről, hogy neki valóban minden lehetséges. Emberek, ügyek, evangélizáció, amiért mi nem merünk imádkozni, mindig az evangélium megszégyenítése, pedig arról azt állítjuk, hogy Isten ereje. Hány kilátástalannak tetsző emberből lett lelkész? Hát akkor hogyne lehetne sok lelkészből, minden lelkészből a Szentlélek által alkalmassá tett eszköz Isten kezében? A magunk szívének kődarab-voltára emlékezve könyörögjünk az ökumenikus lelkészevangélizációért (nov. 11-13). Neves hindu evangéliumhirdető, dr. Kamalesen vállalta a szolgálatát. Csepregi Béla CSABA TIVADARRA EMLÉKEZÜNK... Rövid ideig ismerhettük mi, Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) tagjai. A rövid idő alatt világos lett együvé tartozásunk. Szolgálatkész, vidám, szorgalmas gyermeke volt Istennek. Az idei nyári EKÉ-s csendesheteken Piliscsabán Béthelben imádságban együtt hordozhattuk az igeszolgálatokat, a résztvevők és szolgálók életét. A csendeshetekért való hálaadónapunk Kispesten volt július 27-én. Az ott elhangzott vallomását idézem: „Alázattal tölt el, hogy az Úr kegyelméből a búzatáblának egy kalásza lehetek. Amikor itt járt Stewart Jakab, elmondta, hogy Prágában látott egy felvonulást. Elöl mentek a fiatalok büszkén, utánuk a világháborúban megszenvedett veteránok lehajtott fővel. Áldott az Úr, hogy rajtunk is megmutathatja megváltoztató (emelt főt meghajtó) kegyelmét. Már 16 éves koromban úgy éreztem, hogy életemmel az Urat. kell szolgálnom. Jelentkeztem a Fébébe diakónusnak. 18 éves koromra elvégeztem a diakónusképzőt. Gyermekmunkában és a kertészetben szolgáltam a Fébében. Azután a frontra kerültem. A Donnál, a tűzvonalban az ezredparancsnok által engedélyt kaptam az igeszolgálatra. Páncélos hadosztályunk a front elvonulása után visszajöhetett. Itthon visszamentem a Fébébe. 1949-ben megszűnt a Fébé. Azután az Úr bányába vitt. Ott műszaki vonalon dolgoztam, s közben szolgáltam. Az Úr áldása volt azon, amit dolgoztam, és örülhettem annak, hogy* munkám az ország hasznára volt. Ha pressziót gyakoroltak volna rám, mint hívő emberre, kikértem volna a munkakönyvemet. De nem így volt. 1979-ben nyugdíjba mentem. 1937 óta lakom Piliscsabán. Ismerős vagyok a körülményekkel. Jelenleg egy kis biokertészetem van. Ez év július l-jével megbíztak a Béthel-i gondnoki teendőkkel. Örömmel vállaltam, s most örülök annak, hogy itt is otthon érezhetem magam, a testvérek között. A Fébés testvérek nevében mondom: Hálás szívvel vettük, hogy az EKE megrendezte ez év nyarán a Béthel-i csendesheteket, és nemcsak a Mária, hanem a Márta szolgálatot is elvégezte. Igazán csak a portörlés maradt nekünk. Keresik a Fébés testvérek az alkalmat, a lehetőséget az EKÉ-sek megismerésére, és ha lehetséges a jövőben közösen végezhető szolgálatokra.” Csaba Tivadar testvérre emlékezve Példabeszédek 10, 7. vers jut eszünkbe: „Az igaznak emlékezete áldott.” Klucsik Jánosné Szeptember 30-án, hétfőn 19 órakor a Deák téri templomban HELMUTH RILLING BACH-KURZUSÁNAK ZÁRÓHANGVERSENYE Műsor: F-dúr mise Liebster Jesu, mein Verlangen - 32. kantáta Ein feste Burg ist unser Gott - 80. kantáta Közreműködnek: Kertesi Ingrid - szoprán Németh Judit - alt Kállai Gábor - tenor Szűcs Ferenc - basszus a LUTHERÁNIA ÉNEKKAR ÉS A SONORA HUNGARICA KAMARAZENEKAR Vezényel: HELMUTH RILLING Megnyitót mond: LUKÁTS MIKLÓS államtitkár Igét hirdet: PINTÉR KÁROLY JELENTKEZÉS TÉLI KÁNTORKÉPZŐ TANFOLYAMRA A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Intézete várja fiatalok jelentkezését, akik elhivatottságot éreznek gyülekezetük kántori szolgálatának ellátására. Az oktatás szombatonként történik. Évnyitó október 12-én 11 órakor lesz. A tanfolyam díja 3000 Ft. A jelentkezéseket október 1-ig lehet beküldeni az Intézet címére: 2151, Berda József u. 3. Jelentkezéshez mellékelni kell a gyülekezet lelkészének ajánlólevelét és rövid életrajzot, amely tartalmazza a zenei előképzettséget és a gyülekezeti életben való eddigi részvételét. A felvételi értesítésben részletes információt adunk a tudnivalókról. A Kántorképző Intézet Igazgató Tanácsa Keresztelés Vajda István lelkész és Vajdáné Vörös Orsolya pedagógus házasságából született JOHANNA nevű gyermeküket július 28-án keresztelték. „Légy hű mindhalálig és néked adom az élet koronáját." (Jel 2,10b). A kercsztclés szolgálatát az édesapa végezte. Szabó László esztergomi lelkésznek és Sárkány Erika tanárnőnek 1991. augusztus 3-án RÚBEN nevű ötödik gyermekük született. Isten áldása kísérje a kisgyermeket és szüleit egyaránt. Halálozás Sümegi István ny. evangélikus lelkész 1991. szeptember 4-én, életének 80. évében elhunyt. Temetése szeptember 10-én volt a zalaegerszegi Új temetőben. „Az Úrhoz ragaszkodott és cl nem hajlott tőle és megőrizte az Ö parancsolatait.” (2Kir 18,6). Október 6-án, vasárnap 18 órai kezdettel a Deák téri templomban áhítat keretében a HAMBURG-BLANKENESE-I GYÜLEKEZETI KÓRUS hangversenyt tart. Műsoron Gabrieli, Schein, Schütz, Bach és Brahms 4-8 szólamé motettái. Vezényel: HANS DARMSTADT Igét hirdet: WEISS JENŐ Hamburg-Wedel-i lelkész Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fónyszedó Központ Kft. (910062/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 91.20039 PETŐFI Nyomda RT,' Kecskemét Felelős vezető: SEBESVARI LÁSZLÓ vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Élet Kiadóhivatala útján. Előfizetési dij: fél évre 300 Ft, egy évre 600 Ft. Csekkszámlaszám: 515-20412 Beküldött kéziratokat nem örzünk meg és nem adunk visszat
