Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-09-29 / 39. szám

Evangélikus Élet 56. ÉVFOLYAM 39. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 29. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 18. VASÁRNAP A szeretet nagy dolog; a felebaráti szeretet még nagyobb; de a legnagyobb az, ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ahogy az atya szereti a gyermekét. Buzgó szeretet ez teljes szívből való. ÁRA: 12 Ft Luther e i t \ t & I l í ( k i I A TARTALOMBÓL FASORI ÖREGDIÁKOK KIRÁNDULÁSA RÁKOSKERESZTÚRI IFJÚSÁG A MÁTRÁBAN A SZÉKESFEHÉRVÁRI NEMZETI EMLÉKHELY EVANGÉLIKUS ÓVÓNŐK számára találkozót tartunk október 18-20-i hétvégén PILISCSABÁN (Béthel Evangélikus Missziói Otthon. Széchenyi u. 8.) a budai és pesti egyházmegye ren­dezésében. A találkozó célja: a keresz­tyén óvodai nevelés tapasztalatainak ki­cserélése és lelki megerősödés. Érkezés 18-án, pénteken du. 6-ig, hazautazás va­sárnap du. Részvételi díj: 400, - Ft. Jelentkezés: október 10-ig Bolla Árpád esperesnél, 1152 Budapest, Juhos u. 28. háborúból jövök én...” i Augusztus végén két kedves vendég toppant be hozzánk: ■ Matti és Toula Korpiaho. 1 A találkozás örömébe, a pilla- 1 nat töredéke alatt egy csomó kérdés is belejajdult. Istenem, ti itt, mi van veletek, hogy vagy- 1 tok, na jól van éltek... Magya­rázattal tartozom: Matti és fe­­| lesége finnek, de már hét és fél I éve Jugoszláviában, Eszéken i végzik lelkészi szolgálatukat. Az úgynevezett ötödik finn éb­­' redési mozgalom révén kerül- i tek a 70-es években a külmisz- I szióba Ausztriába, majd Eszékre. ÉIsŐ tanyájuk egy 50 m2-es kis lakás volt. Idén kapták vissza a régi lelkészla­kást, amelyet fel is újítottak. Aztán elkezdődtek a harcok, azon imádkoztak, bárcsak be­fejezhetnék a felújítást. Sike­rült. A majdnem szünet nélküli háborúskodás miatt két hónap alatt öt(!) éjszakát tölthettek az új otthonban. Ki gondolta vol­na néhány éve, hogy az akkor irigyelt Jugoszlávia ilyen tragi­kus sorsot ér meg. A gyűlölkö­dés áldozatai pedig a legártat­lanabbak, gyerekek, asszo­nyok, civilek. Hetek óta váro­sokat bombáznak, Eszékre is akna-eső hullik. Az evangéli­kus templom mellett 50 méter­nyire szakított szét, és borított Eszéki evangélikus templom lángba egy épületet az akna. - Nem mondom, hogy szeren­csénk volt, hanem, hogy Isten óvott bennünket. Ez nem sze­rencse, ez kegyelem. - Mondja Matti. A kávé mellett hossza­san beszélgetünk. A vidéki gyü­lekezetek elérhetetlenné váltak számára. A külvilágtól elzárt falvakkal nagy ritkán telefo­non lehet kapcsolatot tartani. A városban Eszéken is napról napra nehezebb az élet. A vá­rosrészek közötti közlekedés is veszélyessé vált. Késő délután már nem tanácsos az utcákra menni, az orvlövészek senkit sem kímélnek. Sokan elmene­kültek már Magyarországra, Ausztriába, Németországba. A szervezett evangélikus egy­házi élet most egy időre meg­szakadt. Matti bizakodó:- Nemcsak a jelen, hanem a jövő is Isten kezében van. Isten adhat békét! így igaz, de úgy tapasztaljuk, hogy sokat kell még a diploma­táknak tárgyalni, sokat kell imádkoznunk, mire eljön az áhított béke. Addig is jönnek a menekültek száz- és ezerszámra. A déli ha­társzélen, falvakban, városok­ban szerveződnek a segítséget jelentő menekülttáborok, át­meneti otthonok. Beteg öre­gek, csöppnyi apróságok, isko­lások, anyák számára pillanat­nyi megoldást kínálnak ezek a lehetőségek. A Magyar Öku­menikus Szeretetszolgálat is tá­bort vert Nagyharsányban, itt mintegy 30 rászorulót tudnak fogadni, ellátni. Ehhez persze pénz, szeretet, szakértelem kell. Adományokat a Szeretetszoh gálát címére lehet eljuttatni. Most különösen is fontos a páli ige: „Egymás terhét hordozzá­tok!” (Gál 6,2.) Ne feledkezzünk meg az imád­ságról sem: adj békét Uram! Amen. Varsányi Ferenc A BÉKÉSCSABAI HAAN-EMLÉKÜNNEPSÉG KÉPEKBEN Múlt számunkban közöltünk beszámolót a békéscsabai Ha­­an-emlékünnepségről. Most megérkeztek a képek is, melye­ket itt bemutatunk. Az emlék­tábla leleplezése annak a paró­kiának falán melyben Haan La­jos lelkész lakott, a temetőben lévő sírjának megkoszorúzása és az ünnepség elnöksége. Emléktábla-leleplezés Haan Lajos sírjának megkoszorúzása Koren Emil ünnepi megemlékezését tartja ISMÉT VAN SOPRONBAN EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM „Nem a csüggedés lelkét adta nekünk az Isten” A püspöki igehirdetés alapigéjének első fele volt ez. Úgy érezhettük, hogy a textusválasztás ezen az ünnepi alkalmon, egyházunk életében bizonyára történelmi jelentőségű napon nem volt véletlen és esetleges, ha­nem tudatos. Mert a csüggedés lelke lebegett egyhá­zunk babiloni vizei felett is, amikor a Berzsenyi gim­názium-líceum 425 éves jubileumát ünnepelte. Voltak ugyan, akik a vizek felett a reménység fáklyáit emel­gették, de többségükben volt még a vihart jelző, csüg­­gedést tápláló rakéta-figyelmeztetés. Istennek legyen hála, hogy rádöbbenhettünk: a csüggedés lelke nem Tőle való. Hármas nyitás történt a veröfényes szeptember elsejei vasárnapon. Líceumnyitás Homloktérbe került a múlt megbecsülése. Nemcsak azzal, hogy szép köntöst kapott a gimnázium homlok­zata, de az öregdiákok azokra is gondoltak, akik a második világháborúban életüket áldozták. A bejárat falán elhelyezett emléktábla mellett Hollósy Elek öregdiák mondta el avatóbeszédét. Szebik Imre püs­pök áldotta meg és gyülekezetünk nevében Kebelei Ferenc felügyelő és e sorok írója helyezték el a kegye­let koszorúját. Hisszük, hogy ez a bevezető aktus nem a csüggedés lelkét erősítette fiatal licistáinkban, hanem az életüket is feláldozó elődök megbecsülésére vezetett. Templomnyitás Az oltárnál Bárány Gyula esperes, Szebik Imre püspök és Szimon János helyi lelkész Eddig is nyitva volt a templom diákjaink számára, de ennyi gimnazista 40 év óta évnyitó alkalmával nem volt együtt templomunkban. Feszülten és fegyelme­zetten szegezödött figyelmük nemcsak az igehirdetés textusának a már idézett első felére, hanem a hangsú­lyos másodikra, ami Isten adott: „az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Tim 1,7). Szebik Imre püspök miután felvázolta, hogy a múltból, az elődök életéből és szolgálatából sok erő árad, idézett Berzsenyinek, a líceum volt diákjának egyik verséből, mely a megállás alapjaként az erőt jelöli meg. Testünk is csak úgy állhat meg, ha erővel teljes. A szeretet lelkét érezze ifjúságunk, mert igy lehet megtanítani a legszüksége­sebbre. Nem lehet az iskola kínzókamra, hanem a lélek műhelye. Védelmet nyújtsunk nekik, mintegy végvárban. „ A szeretet lelke lakozzék a líceum végvá­rában.” De a józanság, mint bölcsesség, mely az Úr félelmében gyökerezik, adja a tartást, mint a virágnak a váza. Ez jelenti az önuralmat, az önkontrolt, mely nem gátlástalan önmegvalósítás. így akar egyházunk hűséges fiatalokat nevelni ebben az iskolában hazá­nak és egyháznak. Hisszük, hogy gimnazistáink számára is a nyitott templom, a hétfő reggeli áhítatok, vasárnapi istentisz­teletek, meg ifjúsági alkalmak az erőnek, szeretetnek és bölcs józanságnak lelkét élesztik bennük. Tanévnyitás Egy diák „Templom és iskola” c. Reményik-vers el­mondása után a megválasztott új igazgatónak, dr. Lamperth Gyulának, beszéde következett. Kiemelte a Líceum múltjának értékteremtő elődeit Kis Jánostól Gombocz Zoltánig. Személyes bemutatkozása az egy­házmegyénkhöz kötődését (Tét szülötte) és felesége révén a soproni gyökereket tárta fel. Nevelő munkájá­ban, igazgatói szolgálatában döntőnek tartja az élő hit fontosságát, mely az élő Úrba kapaszkodik. Ebből fakadóan nélkülözhetetlen a tiszta erkölcs, a családi élet tisztasága és a hazaszeretet... Az Útmutató évi igéjével - Akik az Úrban bíznak, erejük megújul (Ézs 40,31) - nyitotta meg a tanévet. A még záró oltári szolgálatban hivatali esküjét letett igazgatónak szavai csüggedésmentes erőt árasztottak az igéből fakadóan. Tudjon is erőt kapni naponta és erőt adni tanártársai­nak, diákoknak nehéz helyzetekben Dr. Biszterczky Elemér államtitkár az egyházi iskolá­kat, mint a nemzetet szolgáló központokat értékelte. (Beszédét a múlt számunkban teljes terjedelmében közöltük.) Lukáts Miklós államtitkár felszólalásában a minisz­terelnök köszöntését hozta. Mint fasori presbiter tud-I)r. Lamperth Gyula igazgató ünnepi beszédét mondja ja, milyen nehéz egy ilyen iskola újjászervezése. Jó munkát kívánt pedagógusoknak és diákoknak. Dr. Muntag Andor dékán az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetem testvéri szeretetét tolmácsolta Pál biztatásával: a ti fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. Bizony sok lelkész is áldja az Urat mind­azokért a jótéteményekért, melyeket a Líceumban kapott. Dr. Gyapay Gábor fasori igazgató is azzal kezdi, hogy a fasoriak is sokat kaptak valamikor. Arról beszélt, hogy az egyház megújulásának legfőbb eszközét, az iskolát (Luther szavai) ütőerében vág­ták el hazánkban az elmúlt 40 évben. Most a ma­gyar társadalom egy új érrel gazdagodott. Krisztus igazságának megismerésére hív fel, mely igazi sza­badságot ad. Dr. Gustav Reingrabne szuperintendens a szomszéd szeretetét, segítségét ajánlotta fel azzal, hogy a sopro­ni líceum és a felsőlövői gimnázium kapcsolatainak erősödését javasolta. Sümeghy József lelkész az öregdiákok nevében a líceum pecsétjének jelképes mondanivalóját taglalta, a nappal, szőlőhegyoldallal és hajóval igei alátámasz­tással. Végül Szebik Imre püspök zárta a templomi évnyitót, melyet történelmi jelentőségűnek fémjelzett hazai egy­házunk életében. Feszültségoldó lehet, hogy a keresz­ténység nem kötelező ideológia, amit a világra rá kell kényszeríteni, de felajánljuk az evangélium igazságát, Krisztus szeretetét, mint lehetőséget a mai ifjúság számára is életújító forrásként. Toleranciát hirdetünk - mondta a püspök - ezt tette ez az iskola a múltban, ezért maradt fenn töretlenül 435 éven át hazánk törté­nelmének nehéz szakaszaiban is - sok más iskolával szemben. / Az évnyitót szépen keretezte a gimnáziumi énekkar több énekszáma és a szavalatok. Zárószavalatként hangzott el Kónya Lajos: Sopron c. verse. Utolsó sora: Sopron nekem pihenőkereszt. A Berzsenyi Dá­niel Evangélikus Gimnázium (Líceum) tanáraira és diákjaira az új tanévben kemény munka vár, valószí­nű, hogy kevés pihenéssel. De amint a fáradt vándor felüdül a pihenőkeresztnél, úgy lehet Krisztus kereszt­jénél új erőre kapni. Imádkozzunk azért otthon és gyülekezeti közösség­ben, hogy Urunk áldja meg csüggedetlen szívvel, élő hittel, tiszta értelemmel gyermekeinket és unokáinkat az új tanévben. Szimon János AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA felvételt hirdet az 1991-92-es tanévben kezdődő hittanárképzésre Budapesten tanuló evangélikus tanárképzős hallgatóknak. Jelentkezési kérelem (kézzel írott önéletrajz, tanulmányokról szóló igazolással) f. év szeptember 30-án déli 12 óráig a dékáni hivatalba nyújtandó be. (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel. 1636451; 1834537). A felvételi beszélgetés - külön értesítés nélkül - október 2-án, 14 órakor lesz ugyanott. AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA tanévnyitó ünnepélye 1991. október 4-én, du. 4 órakor lesz. Dr. Muntag Andor dekán

Next

/
Oldalképek
Tartalom