Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-09-15 / 37. szám
Levél a római gyülekezethez % 'tói Kevés apostoli levelet tudunk í;( annyira pontosítani, térben és időben behatárolni, mint Pál Római ,(| levelét. A kutatók helyzetét nagyban megkönnyítette a levél írója, 1 aki számos nyomot hagyott maga után, amelyen elindulva szinte 4 minden körülmény megvilágosodik az olvasó előtt. A szövegkörnyezet egybevetésével azután hal' latlan biztonsággal tájékozódunk c( még magában az „örök városban" n is. Kezdjünk azonban magunk is , nyomozásba, hiszen a korszak . rendkívül izgalmas a világtörténelem, de a keresztyénség számára is, derítsük fel egy nem is jelentéktelen közösség születését, amelynél nem bábáskodtak Krisztus apostolai, de Pál sem, a pogányok apostola. Világra jött magától! S a I világ fővárosában, ahová eljutni legalább úgy vágyakoztak az evangélium kiválasztott hirdetői, mint napjaink turistái. Péter és Pál apostolok szíve csordultig volt a vágytól, hogy el' jussanak ebbe az elképesztően : nagyhírű városba, s természetesen abba a közösségbe is, amely tőlük ■ függetlenül fedezte fel Krisztusban . a Megváltót. Pál levele tehát nem: csak teológiai üzenetével vált példátlan értékűvé, de kortörténeti utalásaival is, hiszen ilymódon tudjuk rekonstruálni vonzalmát az „Urbs” iránt, s egyúttal messzemenő következtetést levonni a római gyülekezetre vonatkozóan. Vágjunk bele a dolgokba! Pál levelét az 56-os év elején fogalmazta Korinthusban. Ekkor vehette hírét, hogy a korinthusi kikötőnek, Kenkreának Fébé nevű diakonisszája Rómába készül. Az alkalom kapóra jött, általa köszöntheti azt a mintegy 25 családot, melynek egyik-másik tagját már korábban megismerte. A köszöntés csupán „apropóvá” vált a levél megírásához, ugyanis Pál most egy elegáns stílusú levélben, kristálytiszta logikával és veretes teológiai üzenettel akart a rómaiakhoz fordulni. Ez önmagában bizonyítja, hogy nem egy falusi, hanem egy fővárosi, magasan képzett közössegét 'leértett megcéloznia. Eébé a^s^ony tehát hajóra szállt s elvitte a levelet Rómába. Magával vitte az apostol olthatatlan vágyát is, ha tervei megvalósulnak és Hispániába utazik, feltétlenül időt szakít a gyülekezet meglátogatására. A Tiberis mellett, a hét halmon épült város vegyes benyomásokkal Fogadta az első század látogatóit. A fényes paloták, a patríciusok, a gazdagok luxus villái, a „domusok” mellett ott éktelenkedtek sűrűn egymásra építetten a plebs bérkaszárnyái, többségükben favázas, vályogtéglás 6-8 emeletes „insulák". S míg egy-egy patríciuscsalád földszintes domusait udvarok, kertek, s bennük tuják, ciprusok, pineák, szökőkutak pazar parkjai vették körül, addig az insulák szorosan egymáshoz tapadó bérkaszárnyái hatalmas tömegeket nyeltek el a város szegényeiből. A háztömböket keresztül-kasul keskeny közök hálózták be, egymást támogatva könyöknyi konsolokkal, a sikátorok oly szűkek voltak, hogy két szamár alig térhetett ki egymásnak. Napfény soha nem érintette a sötét lakásokat, ellenben elviselhetetlen bűz áradt a penészes, nedves odúkból, és éjjelnappal zaj, lárma, gyereksírás és veszekedés, amelytől soha nem lehetett pihenni. Persze a hét dombra épült milliós metropolis nemcsak a domusok és insulák meghökkentő ellentétéből állt. Ne felejtsük el, hogy Kr.e. 33-tól Julius Caesar óta császárvárossá vált Róma, s korábban, a köztársaság idején, de különösen a Julius-Claudius család száz éves uralma alatt valami pazar pompát hívott létre a császári palotákban, templomokban s a Fórumon. Ma a látogató egy romkerttel találkozik a félig leomlott Colosseum tőszomszédságábdn, de kétezer esztendővel ezelőtt a szikrázó, szemet bántó mediterrán fény lenyűgöző látványban részesítette. A cararrai márványból épített templomok, diadalívek, emlékoszlopok erdeje, a császári paloták méretei ámulatba ejtették a látogatót. Ellentétek metropolisza volt a birodalom fővárosa. Elképesztő fényűzés egyfelől, másfelől állandó jelleggel kenyér, hús, tej, zöldséghiány a proletariátus negyedeiben. A császárság idejére egy millióra felduzzadt „hangyaboly” ellátása, igazgatása súlyos 'gondokkal járt.'....... Éppen a' császárság idéje álátl született a Tiberis mellett, az Aventinus tövében egy új városrész. Talán a helyhiány miatt itt. Valaha itt kötöttek ki a gályák, miután Ostiaban átrakták áruikat a tengeri hajókról. Az új városrészt ma Trasteverenek nevezik. Festői szépsége emlékeztet múltjára. A császárság idejében ezt a városrészt lepték el a kikötő munkásai és a Távol-Keletről érkező népek. Mai fogalmak szerint a „vendégmunkások”. Közöttük sok zsidó is, akiknek nagyobb részét Jeruzsálem pusztulása után (70) rabszolgákként hurcoltak Rómába. Ám sokan Szíriából, Görögországból, Afrikából mint kereskedők, kézművesek érkeztek ide. Letelepedésük után itt éltek tovább zsidó hitüket. Létszámuk gyarapodására abból következtethetünk, hogy Claudius császár 49-ben rendeletileg kitiltotta őket a városból. A birodalomban ez lehetett az első zsidóüldözés, melynél azonban figyelembe kell vennünk Suetonius tudósítását, aki szerint „zavargások törtek ki közöttük7’. Esetleg éppen a zsidók és keresztyének között, ezt mi tesszük hozzá. Nos, a zsidóknak ekkor már volt zsinagógájuk, s nyilván érzékenyen érintette őket Claudius rendelete. De ezzel a Suetoniusféle híradással kapcsolatban felvetődik a kérdés, vajon mióta lehettek keresztyének Rómában, s ők is itt húzták meg magukat a Tiberis partján, Trastevereben? Valószínűsíthetjük, hogy kezdetben itt és közös volt a gyülekezetük, és hogy sokan a jámbor. Messiást váró zsidók közül lettek keresztyénekké. Claudius rendelete és Pál levelének keltezése között hét esztendő volt. Ekkor már Néró (54-68) ült a császári trónon, aki sokkalta inkább törődött lantjával és kereste színészkedésével népszerűségét, mintsem, hogy a birodalom égető kérdéseivel foglalkozott volna. Nyilván, amikor az apostol Korinthusban rótta sorait, a deportált zsidók és az esetleg kitiltott keresztyének visszaszivárogtak otthonaikba, s némiképpen szelídebb magatartásukkal nem vonták magukra a hatalom figyelmét. Az azután éppen a levél tartalmát figyelembe véve - egyértelműnek látszik, hogy a keresztyén közösségben zsidók és pogányok is voltak.' S talán már azelso pünkösd óta, hiszen a nagy ünnepre a világ minden tájékáról egybesereglettek a zsidók. Ézek szerint nincs kizárva, hogy a levél fogantatásának pillanatában már 33 éves múltra tekint vissza a római gyülekezet. Rédcy Pál Kórusmuzsika Cinkotán Éneklő egyházunk fiatal kántorai közül többen, akik Foton a 77. nyári kántorképző tanfolyam hallgatói illetve oktatói voltak, augusztus 22-én tartották záróhangversenyüket a cinkotai templomban. A kiváló akusztikájú falak között melynek egy része már a XII. század elején épült -, ezen az estén a zene nyelvén a beteljesedett evangélium hangzott fel. J. S. Bach műveinek sorát a Dór toccata nyitotta meg, mely Gálos Miklós interpretálásában megfelelő módon hangolta rá a jelenlevőket a „vox humana” istendicséretének befogadására. „Sicut locutus est”: Az Ecsedi Zsuzsa, Ecsedi Klára, Molnár Edina, Johann Gyula és Kertész Botond által alkotott kamarakórus a Magnificat-nak azt a részletét szólaltatta meg, melyben a lelke mélyéig megrendült Szűz Máriában tudatosul, hogy az ősatyáknak adott minden ígéret az ő Szentiélektől születendő Fiában fog beteljesedni. A kamarakórus csendes bizonyságtételét felerősítve harsogta ezután a 72 tagú vegyeskar D. Buxtehude feldolgozásában: „Hadd zengjen énekszó, fel égig ujjongó!”, majd Jan Pieters Sweelinck ötszólamú kórusművét: „Hódié Christus natus est.” A karácsonyi evangélium után Jézus földi-emberi életére utaló zenei feldolgozások következtek Bárdos Lajos, Rezessy László, Sulyok Imre és Claudin de Sermisy műveinek megszólaltatásával. Kertész .Géza Bp.-józsefvárosi lelkész igehirdetése IJn 5.1- 5 igeszakaszra építve, napjaink történelmet formáló eseményeire utalva tett bizonyságot arról, hogy a cselekvő krisztushit és megbocsátó szeretet ma is legyőzi a világban fel-feltörő legfélelmetesebb erőszakot is. Az igehirdetés után a megváltás evangéliumát, a feltámadott Úr dicséretét zengte a kórus J. S. Bach két korálfeldolgozásában. Ezt követte az az orgonára komponált korálelőjáték, melyet Bach a halálos ágyán diktált le: „Úristen most eléd lépek...” A zárókórus, D. Buxtehude: „Jézus boldogságom" kezdetű korálkantátája, a Jézus Krisztusban beteljesedett Ígéretek örökéletet adó reménységével töltötte be nem csak a templomot, hanem a jelenlevők szívét is. A kórus tiszta és pontos éneklését segítette Ecsedi Zsuzsa és Kozák Orsolya (hegedű), Asbóth Zsuzsanna (fagott), és Gálos Miklós (continuo) közreműködése. Szólót énekeltek: Häuszer Beáta (szoprán). Hegedűs Éva (mezzo) és Zászkaliczky Pál (basszus). A kórust ifj. Hafenscher Károly vezényelte. A hangverseny közben azon gondolkoztam, hogy miként lehet szűk három hét alatt megszervezni és betanítani egy olyan kórust, melynek tagjai túlnyomórészt tizenévesek, és egymástól távol élnek egyházunk szinte minden gyülekezetében. Nevető arcukat, mosolygó szemüket látva, kérdésemre ők maguk adták meg a választ. Olyan felszabadultan, természetesen énekeltek, amit mi, felnőtt kórusok tagjai már egészen elfelejtettünk. Tanuljunk a fiataloktól igy énekelni, mert az ő bizonyságtételük által teljesedik be Jézus zsoltáridézete: „Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szájából szereztél magadnak dicséretet?” Rezessy Miklós MEGHÍVÓ Az Országos Lelkészi Munkaközösség Elnöksége 1991. szeptember 23-án, hétfőn de. 10 órakor y Budapesti Evangélikus Gimnázium dísztermében (1071 Budapest, Gorkij fasor 17-21.) országos lelkészértekezletet tart. Az ülés rendje: 1. Áhítat 2. Előadás megbeszéléssel A keresztség evangélikus értelmezése és mai gyakorlata (dr. Rcuss András) Szünet 3. Előadás megbeszéléssel A karizmák érvényesítése egyházunk szolgálatában (Pintér Károly) Ebéd 4. Előadás megbeszéléssel Istentiszteleti rend és az Ágenda használata a lelkészi szolgálatban (Fehér Károly) 5. Záró áhítat (Zügn Tamás) Az Evangélikus Lelki Segély Szolgálat legközelebbi csendeshetét PiliscsabÓn a Béthel Evangélikus Missziói Otthonban tartja szeptember 22-től 28- ig. Erre az alkalomra szeretettel hívjuk mindazokat az alkoholizmusból és különböző megkötözöttségekből szabadulni vágyó testvéreinket, akik szabadulásukhoz segítséget szeretnének kapni. Készséggel igyekszünk segíteni a megtérés és új élet útjának megtalálásában. Az együttlét vasárnap délután kezdődik, és a zárónap délelőttjén fejeződik be. Ennek a csendeshétnek a részvételi díja személyenként 1200, Ft. Szeretnénk azonban ennek az összegnek a csökkentését azáltal lehetővé tenni, hogy kérjük és reméljük a szolgálatért felelősséget érző testvéreink adományát. Hálásan köszönjük a szolgálat céljára eddig küldött adományokat, s kérjük továbbra is testvéreink áldozatkészségét. Adományokat az Evangélikus Országos Egyház csekkszámlájára (512-034725-1) vagy címére (1085 Budapest, Üllői út 24.) postautalványon a „Lelki Segély Szolgálat céljára” megjelöléssel lehet küldeni. Csendeshetünk költségeihez egyházi segélyforrásból is kapunk támogatást, de szükségünk van testvéreink adományaira is. mert szeretnénk az alkalmat a részvevők számára költségmentessé tenni. A minden kegyelem Ura áldásának reményében kérjük testvéreink áldozatkészségét és imádságát. jcMingeákhs LWcTaör szgOTEtvffcbH i&. FINN KONFIRMANDUSTÁBOR MAGYARORSZÁGON A barátság megtalálja a közös .nyelvet. Szenzáció volt Magyarországon készülni a konfirmációra. Nagyszerű élmény volt magyar családban lakni. Kézzel-lábbal társalogni. Elképzelhetetlen volt. hogy mennyire másként élnek a magyarok, mint a finnek. A magyarok barátsága és vendéglátása hihetetlen és kifejezhetetlen. Ilyen mondatok röpködnek a tamperei Petri Moilanen és Leena Rantanen visszaemlékezéseiben, amikor kéthetes sárszentlőrinci konfirmációi táborukról beszélnek. Az eseményekben gazdag időszak kitörölhetetlen nyomokat hagyott szívükben. A Kaleva gyülekezetnek több évtizedes kapcsolata van a kis Tolna megyei faluval. Kölcsönösek az egyéni és csoportos látogatások. Egy ilyen együttlét alkalmával született a gondolat, hogy egy konfirmandus csoportot Sárszentlőrincen készít fel a gyülekezet igazgató-lelkésze: Simo Koho. A hirdetésre 59-en jelentkeztek, s nehéz volt közülük kiválasztani azt a szerencsés 25 személyt, akik a táboronkénti felkészítés keretében belefértek. A lelkésszel, Jaana Kanninen ifjúsági munkással és 3 csoportvezetővel együtt 30-an voltak. Az 1200 lakosú község tárt karokkal és szívvel fogadta a tamperei csoportot, és túláradó volt a vendéglátásuk. Annyi változatos programot kínáltak, hogy alig maradt idő a megszabott tanulmányi anyag elvégzésére. A fiatalok családoknál voltak elhelyezve, Petri másodmagával egy idősebb házaspárnál, egyszerű parasztházban, ahol bőségben voltak háziállatok: tyúkok, kacsák, malacok, még szamár is. A vendégeket szamárfogaton vitték ki a szőlőbe, hogy ezt a nagyon érdekes és nagy hozzáértést igénylő termesztési módot is megismerjék, és a hűvös pince nedűjét is megkóstolják. Petri előre készült ismertetésekből és útleírásokból a magyar viszonyokkal való találkozásra, de a valóság mégis csupa meglepetés volt. Leena szerint is minden elképzelést felülmúlt. Televízió ugyan van minden házban, de telefon alig egynéhány az egész faluban. Konfirmáció a Kaleva templomban a felkészülést követő vasárnapon volt. A magyarok sokkal kevesebbel beérik, mint mi, de a kévésükből sokkal többet és szívesebben adnak. A konfirmációi oktatás a papiak gyülekezeti termében folyt, amelyet ők Kaleva-teremnek hívnak, s a tanulásukhoz 15 magyar konfirmandus is csatlakozott. A tolmácsolás nem okozott gondot, mivel a, Csepregi-családnak több tagja jól beszél finnül. A nap mindig a templomban kezdődött istentisztelettel, amit a konfirmandusok tartottak csoportonként, és esténként is ott végződött áhítattal, amit rendszerint a házigazdák tartottak. A tanórák mellé kirándulások is fértek. Voltunk református és katolikus templomban, fürödtünk a Dunában, Balatonban; jártunk Budapesten, Pécsett, ahol a katolikus dómtemplomban ökumenikus áhítatot is tartottunk lelkészünk, Simo Koho szolgálatával. Napi programunk sokszor oly hosszúra nyúlt, hogy tíz óra felé kerültünk szállásainkra, ahol még rendszerint terített asztallal vártak és fogadtak. A szeretet áthidalt minden távolságot, nyelvi nehézséget is. Meleg barátságokat kötöttünk fiatalokkal és vendéglátóinkkal. Sokan könnyezve búcsúztunk egymástól. Reméljük, hogy nem véglegesen. Tamperéén Kirkkosanomat, 1991/6. írta: Raija-Anneli Lindcll Ponicsán Imre evangélikus lelkész 1917-1991 0 Mindennek határa van. A nappalnak az este, az éjszakának a virradat. A munkanapnak az clalvás, az álomnak az ébredés. Ponicsán Imre lelkész elaludt, s nem ébredt fel 1991. augusztus 24-én reggel. Sokan mondják szép halál. Még többen óhajtják - aláírnám! Kiskörös városa nem elmélkedik - gyászol! Úgy emlékezik lelkészére, ahogy elment. Nem volt ideje ebben a sokféle betegséggel küzdő korban „leépülni”, nekünk nem volt időnk bátorítani. A leendő szolgálatokat mindig így jegyezte be naptárjába - Deo volente! Szeptember l-re Soltvadkcrt volt bejegyezve, de hozzátette: „ha Isten engedi és élünk...!” Utolsó szolgálatát is ott végezhette - temetett. 1991. augusztus 27-én mi temettük - Őt. Abból a templomból, ahova 1940. október 1-jén került, mint scgédlelkész, aki Albcrtin született 1917. június 21- én. Tanítócsalád 6. gyermeke; heten voltak testvérek. Anyai nagyapja lelkész. Békéscsabán érettségizik 1936- ban. 1940-ben avatja lelkésszé RalTay Sándor püspök, majd 1943. február 7- én iktatják be kiskőrösi állásába. Kiskőrös egyhangúlag választja meg lelkészének az akkor még scgédlclkészét, akit Raffáy Sándór püspök külön berendel lelkészvizsgára, hogy választható legyen. 51 éven át végezte itt a lelkészi munkát, mint segédlelkész, gyülekezeti lelkész és olyan nyugdíjas lelkész, aki nyugdíjba csak papíron vonult. Mindig 'aktív, szolgálatot készségesen vállaló társunk volt. Rá mindig számíthattunk és számítottunk, mert az utóbbi években egyre több lett a szószék egyházmegyénkben, mint a lelkész. Különös, hogy abban a városban hal meg -.Szeghalom -, ahol megismerkedik Sziráczky Katalin tanítónővel, akivel 1944. február 7-én Orosházán házasságot köt. Négy gyermeket nevelnek és később nyolc unokát szeretnek megkülönböztető nagyszülői gondoskodással és Imre bácsi-féle humorral és hangulattal. E nekrológot egészítse ki mindenki azzal, amit őriz szivében és eszében. Ö annak a lelkész-generációnak tagja, aki 1944-ben bevonul tábori lelkésznek, s 1946. október 16-án tér vissza hadifogságból. 51 éves szolgálata során templomot renovál többször, épít gyülekezeti házat Kiskőrösön és megépíti Erdőtelken az imaházat. Dr. Harmati Béla, az egyházkerület püspöke prédikál koporsója mellett arról az Igéről, amely 47 évvel ezelőtt esketési Igéje volt: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek...” - Róm 13,8. Káposzta Lajos esperes, Szabó Vilmos igazgató lelkész, Roszik Mihály a szülőfalu lelkésze, Bagi László református lelkipásztor - Kiskőrös - és dr. Szenochradszky Béla Kiskőrös polgármestere tett bizonyságot Isten szeretetéről egy-egy Ige alapján és köszönte meg Istennek azokat a talentumokat, amelyekkel sáfárkodott közöttünk Ponicsán Imre lelkész. Hiszem, hogy az eljövendő alkalom a feltámadás, s kérem Istent, hogy legyen az elhunyt Imre bácsinak kegyelmes bírája, nekünk pedig itt e földön őriző pásztorunk. K. L. Bach kurzus a Deák téri templomban A Deák téri templomban folyó több évtizedes zenei munkára és J. S. Bach, életművének hűséges ápolására felfigyelt a Nemzetközi Bach Társaság és a Stuttgarti Nemzetközi Bach Akadémia elnöke. Prof. Helmuth Rilling is. Ennek köszönhetően a világhírű Bach dirigens szeptember 23 30-ig a Deák téri evangélikus templomban, Bach kurzust tart, mely egy ünnepi hangversennyel zárul szeptember 30-án hétfőn 19 órakor a Lutheránia Ének és Zenekarával. Helmuth Rilling a stuttgarti evangélikus Gedächtnis Kirche orgonistája. Ebben a templomban nőtt fel, ahol édesapja, haláláig a gyülekezet kántora volt. Római és New York-i (Leonard Bernstein aszisztense) tanulmányai mellett a schöntali és urachi evangélikus teológia hallgatója. Tanulmányai befejezése után, megalapítja a világszerte ismert Bach Collégium Stuttgart és a Gächinger Kantoréit. A spandaui, frankfurti és berlini főiskolák professzora. Életművének centrumában J. S. Bach vallásos művészete áll, melyről több mint 200 lemezfelvétel, a teljes oratórikus és kantáta anyag tanúskodik. Helmuth Rilling hangversenye a legnagyobb zenei esemény Lutherániánk életében, ezért megkülönböztetett figyelemmel hívom fel minden egyes testvérem figyelmét a szeptember 30-i zenés áhítatunkra, melyre mindenkit szeretettel várunk. Kamp Salamon a Lutheránia Karnagya A DEÁK TÉRI EVANGÉLIKUS TEMPLOM LUTHERÁNIA ÉNEKKARÁNAK FELHÍVÁSA A Nemzetközi Bach Társaság és a Stuttgarti Nemzetközi Bach Akadémia elnöke, a világszerte ismert Bach dirigens, Helmuth Rilling, szeptember 23—30-ig Bach szemináriumot tart a Deák téri evangélikus templomban. A kurzusra jelentkezhetnek: karmesterek, karvezetök, szólisták és kórusénekesek szeptember 1 -töl a Deák téri lelkészi hivatalban, naponta 9-13 h-ig. _ PAPNÉ-TALÁLKOZÓ Kistarcsán, a Papnék Otthonában 1991. évi szeptember 21-én, szombaton de. 10 órai kezdettel. Az Otthon elérhető a gödöllői HÉV-vel a zsófialigeti megállónál. Ebédet előzetes jelentkezés alapján biztosítunk. A papnékat - a nyudíjasokat és aktivokat, az időseket és fiatalokat - szeretettel hívja és várja az Otthon Igazgatótanácsa. Hívták... Én az Úr, elhívtalak az Igazságért, cn fogom a kezedet. Megőrizlek. (Ézs. 42,6) ...és nem jött! Pedig aki hívta, annak szavára figyelt, hiszen 49 éven keresztül volt társa és várta haza szórványútjairól. Július 23-án már hiába hívták. Még látták, hogy dolgozik, rendezi a mátrai kertet. Mire ebédhez hívták már nem jöhetett. Hívták... és ment szó nélkül esőben és napsütésben, biciklivel és gyalog a csépai szórványban és később a Rákoscsaba-Pécel-Isaszegi gyülekezetben. Komolyan vette a rábízottakat és vitte az Úrvacsorát és a tiszta emberi szót, Isten Igéjét. Isten elkötelezett, szigorú szolgája volt egy életen keresztül. Önmagához is, hozzánk is szigorú volt: a felismert, megharcolt igazságaihoz mindig ragaszkodott, mindenkivel szemben. Hivták... Ura hívta és ment szó nélkül. - „Mire elesett már nem élt” - mondta a mentőprvos. Ura hívta arra a nagy vacsorára, melyre az Úr sokakat hívott, hogy „megteljen a ház vendégekkel”. Békés József nyugalmazott evangélikus lelkészt aug. 6-án családja, lelkésztársai, volt gyülekezetei tag-* jainak sokasága kisérte a Rákoskeresztúri temetőben a családi sírhoz. Hisszük, Ézsaiás szava beteljesedik: „Én az Úr, ... Megőrizlek.” Kertész. Géza