Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-08-25 / 34. szám
LEZÁRHATÓ-E A MÚLT? A zsinat mint hitvallás A zsinat júniusi ülésszakának egyik napirendi pontja volt egy zsinati nyilatkozat kiadásának a megvitatása. Már a megnyitó beszédben és az elhangzott köszöntőkben is többféle megvilágításban volt arról szó, lehet-e és szükséges-e, hogy a zsinat a múltba viszszatekintö és azt elemző nyilatkozattal fejezze ki: szakítani kíván a múlt évtizedek bűneivel, s megújult szívvel akar nekikezdeni munkájának. A múltról szóló vita azonban már jóval régebben folyik egyházunkban. Nemcsak néhány csoport fejezte ki elvárását a múlttal való leszámolással, az újat kezdéssel kapcsolatban, hanem az elmúlt néhány év eseményeiben tapasztalhattuk is a változásokat, a megújulást. Ennek jele volt, hogy mindkét egyházkerület nyilatkozatban fejezte ki bünbánatát, kért bocsánatot azoktól, akiket egyházunk cserbenhagyott, vagy igazságtalanul elítélt. Az Északi Egyházkerület püspökének, illetve a Déli Kerület felügyelőjének beiktatása után megfogalmazott, tavaly pünkösdkor megjelent nyilatkozatok egyházunk minden tagját személy szerint kérték, vizsgálják meg önmagukat, tartsanak maguk is bűnbánatot, hiszen nem egyforma a felelősségünk. Közöttünk vannak, akik az állami elnyomás eszközei voltak az egyházban, de a volt áldozatok is. Most egész egyházunk zsinata áll az előtt a kérdés előtt, mit is mondunk az elmúlt évtizedekről, hogyan indulunk neki a jövő új egyházi törvényei megalkotásának. A zsinat azonnali, demonstratív feloszlatásának az elvetésével júniusban a zsinati tagok nem azt nyilvánították ki, hogy minden a legjobban történt az elmúlt évtizedekben, hanem azt, hogy alkalmasnak, képesek tartják ezt a zsinatot a törvényi, szervezeti megújulás elkezdésére. Nem zárja ki természetesen ez annak a lehetőségét, sőt szükségesnek tűnik, hogy egy későbbi időpontban, amikor a zsinat az egyháztagsággal, a gyülekezetekkel kapcsolatos törvények megalkotása után az egyházmegyék, egyházkerület és országos egyház kérdéséig jut, s esetleg új szervezeti kereteket határoz el, akkor sor kerüljön új választásokra, s az azután összeülő új zsinat fejezze be a törvényalkotás munkáját. Lehet, hogy egy nyilatkozatban kifejeződő kollektív bünbánat éppen személytelensége miatt másokra mutogatásnak, és ezért őszintétlennek tűnhet, de sokkal többről van szó. A zsinatnak is, mint törvényalkotó szervnek el kell határolódnia az elmúlt évtizedek törvénytelenségeitől. Azonban, ha a múltba nézünk, s bűneinket vizsgáljuk, nemcsak a törvénytelenségekre, a látványos törvénysértésekre kell gondolnunk. Nemcsak a zsinati tagok, hanem valamennyien, idősebbek és fiatalabbak is, benne éltünk az egyházban. Tapasztaltuk a hibákat, és oly sokszor, megfélemlítettségböl vagy reménytelenségből, szótlanul mentünk el mellettük. Ugyanakkor azt is megtapasztalhattuk, hogy él az egyház, a Szentlélek nem szűnt meg hatni közöttünk. Ha lanyhult a gyülekezeti élet, az nemcsak a külső nyomás miatt volt, hanem mert gyengült a hitünk, magunk is megerőtlenedtünk, eltorzult a teológiánk. Mennyi elmulasztott alkalomra gondolhatunk vissza? Lelkészek és hívek, megragadtunk-e minden adódó lehetőséget az evangélium terjesztésére, az egyházi szolgálat végzésére? Nem hivatkoztunk-e olyankor is a külső körülményekre, amikor csak a fásultságunkon kellett volna erőt vennünk? A múlt lezárása nem azt jelenti, hogy fátylat borítva a múltra, elfeledjük mindazt, ami történt, hanem azt, hogy a bünbánat után a bünbocsánatból erőt merítve igyekszünk másképp élni. A múlttal való ilyen értelmű leszámolás, bűneink megvallása és a bünbocsánat kérése keresztyén életünk mindennapi feladata. Azonban egy olyan sorsfordulón, mint amilyet most megéltünk, közösen is vissza kell tekintenünk a múltba. Nem könnyű feladat, mert őszinte magunkbanézést igényel, de szükséges, ha azt akarjuk, hogy egyházunk minden tagja valóban belsőleg megújulva, testvéri egyetértésben tudja végezni szolgálatát. Ennek látható jele lehetne a zsinati nyilatkozat. Dr. Sólyom Jenő Újra és újra előkerül a zsinattal kapcsolatban, hogy egyházi tanácskozásunk nemcsak törvényhozás, egyházi alkotmányunk újjáalakítása, hanem hitünk megvallásának különleges alkalma, ritka konfesszió. Akik így gondolják, azok számára a zsinat említése olyan egyháztörténeti összefüggéseket hoz elő, mint az első évszázadok zsinatai, ahol például elfogadták a niceai hitvallást. Egy közelebbi példát idézve, a római katolikus egyház napjainkban végbement reformzsinatának, a második vatikáni zsinatnak alapos teológiai munkával és sok vitával formált dokumentumaira is gondolhatunk. Valóban igaza van annak a véleménynek, hogy a zsinat hitvallás is, hiszen egészen egyszerűen szólva arról teszünk tanúbizonyságot, hogy újjáalakítjuk jogi keretünket, mert nem felelnek meg a tegnapi működési szabályok és feltételek a mai körülmények között. Az egyház életét ugyanis végigkíséri az a kettős törekvés, hogy a bibliai, krisztusi hitigazságok összefoglalása először is a feladat. Egyik legrégibb ilyen összefoglalásunk az istentiszteleteken használt Apostoli Hitvallás. A reformáció hitvallásai a maguk kora és a következő nemzedékek számára útmutatást jelentő, a Szentírásból vett és ahhoz kötődő normák. A másik törekvés azután az egyház életében, hogy a tradicionális tanítást, az átadott örökséget minden kornak újra kell fogalmaznia azon környezet számára, ahol él. Ez a feladat különösen is ott fontos, ahol a keresztyénség a megszokott kultúrkörökön kívül más világvallások, más kultúrák népeivel találkozik, a misszió munkájában. A Biblia különböző nyelvekre történt lefordítása egyúttal értelmezési feladatokat is jelentett. Milyen hitvallást jelent a zsinat ma Evangélikus Egyházunk számára? Megmutatja, hogy nem akarjuk többé a régit, az elmúlt negyven évet, mert mai munkánkhoz új struktúrákra van szükség. Ugyanakkor azonban az új struktúrákra való törekvés mögött missziói feladatainkat is újragondoljuk. Elhangzott már javaslatként és a zsinat elhatározhatja majd egyik következő ülésén, hogy hitünk mai kérdéseinek összefoglalása az egyházi alkotmány, a törvénykönyv bevezető szakasza lehetne. Ezt összeál- ! lítani a zsinati tagokból vagy azokon kívüli szakér- 2 tőkből létre lehetne hozni egy olyan bizottságot, teo- 1 lógiai csoportot, amelyik a zsinat tervezett befejezésé- 1 re elkészülhetne a szöveggel. t Erre annál is inkább szükség van, mert a zsinat I mint hitvallás értékelésével kapcsolatban adódott egy I sajnálatosan negatív példa. Újságunk egyik júliusi i számában az ún. „kétlépcsős” zsinat egyik javaslója ifjúsági szervezetünk részéről javaslata zsinati lesza- i vazása feletti csalódásában a zsinatot olyan testület- I ként értékelte, amelyik ezzel hitet tett arról, hogy I számára „1966 szellemisége megfelel 1991-ben is” és i a zsinatot megvádolja az önkontroll hiányával és azzal, hogy ebben a szavazásban „a kommunista környezettel való azonosulást” fogadta el. A zsinat döntésének ilyen félreértelmezését, a zsinat döntése tisztességének megkérdőjelezését vissza kell utasítanunk! Úgy látszik, sokat kell még tanulnia egyházunknak egymás megértését, a többségi vélemény elfogadását, a parlamentáris tárgyalási szabályok alkalmazását. A zsinat a „magnus consensus”, a nagy és az alapvető dolgokban való egyetértés útján kell, hogy lehetővé tegye az egyházi szabályok újrafogalmazását, az új egyházi alkotmány elkészítését. Az a reményem, hogy ebben a munkában számíthatunk egyházunk minden csoportjának, fiataljainak és idősebb nemzedékeinek a szolgálatára, és véglegesen magunk mögött tudhatjuk azt az időszakot, amikor erőszakos kisebbségi diktatúra határozta meg hazánkban az életünket. Egyházunk életének újraformálása, új alkotmányunk kidolgozása és ezzel párhuzamosan hitünknek a mai körülmények között, a mai feladatokra vonatkozó összefoglalása nem olyan munka, amit egyik napról a másikra megoldhatunk. Az új struktúrák, az új törvények a mai feladatokkal való birkózás közben születnek azon az úton, amelyen nem vagyunk egyedül, mert Jézus ígéretét bírjuk, hogy velünk marad minden nap a világ végezetéig. Dr. Harmad Béla A zsinati törvény módosítása Kivonat az 1991. június 8-9-i zsinati ülés jegyzőkönyvéből Előteijesztő: dr. Frenkl Róbert (a napirend szerint). A napirend során további két előteijesztés hangzott el. Szavazásra került az előteijesztés sorrendje: 1. Dr. Cserháti Péter javaslata, 2. Dr. Boleratzky Lóránt (a zsinatelőkészítő bizottság részéről), 3. Dr. Frenkl Róbert javaslata. A szavazás eredménye: igen 61 fő, nem 0 fő, tartózkodás 1 fő. Az általános vitában 25 hozzászólás történt. Az előterjesztések és a vita alapján két ellentétes álláspont alakult ki. 1. Dr. Boleratzky Lóránt által előterjesztett törvényt kezdje el a zsinat tárgyalni, amelynek a választásról szóló fejezetében, illetve az életbe léptetésére vonatkozóan változatként szerepel a dr. Cserháti Péter által tett javaslat lényege. 2. Dr. Frenkl Róbert által előterjesztett módosító indítvány. Ennek elfogadása maga után vonja az új zsinati elnökség azonnali megválasztását, és a Budapesti Evangélikus Gimnázium képviseletét a következő üléseken. A törvények tárgyalási sorrendje ebben az esetben független szempontok alapján állapítható meg. A vita végén javaslat született arra, hogy a zsinati törvény módosításával kapcsolatos szavazás az ebéd után, konzultációk, ill. megfontolás után történjék. Ezzel ellentétel vélemény is elhangzott. Elnök: „Ki ért azzal egyet, hogy most, ebéd előtt szavazzunk?” A szavazás eredménye: igen 45 fő, nem 14 fő, tartózkodás 3 fő. Javaslat hangzott el név szerinti szavazásra. A szavazás eredménye: igen 17 fő. Mivel ez több mint 15 fő, ezért az ügyrend alapján név szerinti szavazás történt. Elnöki megfogalmazás szerint, aki igent ír a szavazólapra, az azt jelenti, hogy elfogadja dr. Frenkl Róbertnek a módosító indítványát. Aki pedig nemet ír, az azt jelenti, hogy elutasítja, s ebből az következik, hogy dr. Boleratzky Lórántnak a javaslatát fogadja el. A szavazás eredménye: igen 43 fő, nem 17 fő, tartózkodás 1 fő, érvénytelen 1 fő. A délutáni ülésen vita alakult ki arról, hogy a törvénymódosítással kapcsolatos szavazás a szóban elhangzott törvényszakaszok, illetve tartalmi elemek szövegének elfogadását is jelenti-e (a teljes módosított törvényszöveg nem hangzott el), vagy annak végső formája még szavazás tárgyát képezi. Elnöki kérdés: „A módosított törvény szövegét szükséges-e még tárgyalni?” A szavazás eredménye: nem - az elnök által megállapított kisebbség az „igen” szavazatnál. A választásokra vonatkozó ügyrend hiánya miatt a napirend előterjesztője két fokozatú választást javasolt, melynek első fordulójában jelölés, a másodikban a legtöbb szavazatot kapott jelöltek közül történik a választás. Egy hozzászólás az elnökök és alelnökök egy listán történő jelölését és választását, és a szavazatok száma szerinti tisztségbetöltést javasolt. Elnöki kérdés: „A választható jelöltek száma kétszer annyi legyen, mint ahány betöltésre kerülő tisztség?” A szavazás eredménye: igen - az elnök által megállapított döntő többség Lelkészi korelnökként dr. Muntag Andort, nem lelkészi korelnökként dr. Boleratzky Lórántot kérték fel a választások levezetésére. Két zsinati ülésszak között a zsinati iroda végzi az adminisztrációs munkát. Az irodát dr. Koczor Miklós, a zsinat gazdája vezeti, vele beszélgetünk az iroda munkájáról. Szerkesztő: Mikor kezdte el munkáját az iroda? K. M.: Az 1990-es év elején a sok helyről érkezett zsinati hozzászólások összegyűjtése, rendszerezése, alapozta meg a zsinati iroda munkáját. Ennek a több mint ötszáz oldalt kitevő anyagnak az előkészítéshez felhasználásra alkalmassá tétele, a zsinati előkészítő bizottságok munkájának a kiszolgálása már a közben létrejött zsinati iroda munkája volt. Nem nagy apparátussal dolgozunk, tulajdonképpen ketten vagyunk Boross Miklóssal és munkánkat jelentősen támogatja az országos egyházi iroda. Konkrét arculatot munkánk 1991. május-júniusában kapott, a megnyitó zsinati ülés előkészítésével. Szerk.: Az előkészítő bizottságok abból az anyagból dogoztak, melyet az iroda bocsátott rendelkezésükre. Munkájuk eredményét mivel támogatta az iroda? K. M.: A zsinati előkészítő bizottságok értékes szellemi munkáját irodánk - természetesen csak adminisztratíve és LUTHER A ZSINATRÓL RÉSZLETEK A SCHMALKALDENI CIKKEK ELŐSZAVÁBÓL TÉTELEK A SZABAD ZSINAT ELÉ III. Pál pápa tavaly pünkösdre zsinatot hirdetett Mantuába. Utóbb eltette Mantuából és a mai napig sem lehet tudni, hová akarja vagy tudja tenni. (408) Nekünk azonban föl kellett készülnünk arra, hogy vagy minket is meghívnak a zsinatra, vagy meghívás nélkül kiátkoznak bennünket. Ezért kaptam azt az utasítást, hogy foglaljam tételekbe tanításunkat, és állítsam össze arra az esetre, ha tárgyalásra kerülne a sor, s hogy így kitűnjék, miben és mennyit engedünk vagy engedhetünk a pápistáknak és mi az, ami mellett mindvégig kitartunk és megmaradunk. Ennek megfelelően állítottam össze ezeket a tételeket és átadtam azokat hitfeleinknek. A mieink elfogadták és egyértelmű vallástétellel elhatározták, hogy nyilvánosan átadjuk és hitünk megvallásaként előterjesztjük. SZÜKSÉG VAN A REFORMÁLÓ ZSINATRA Valóban, igen szeretnék megérni egy igazi zsinatot, mert vele sok ügyön és emberen lehetne segíteni. Nem nekünk van szükségünk reá, hiszen a mi gyülekezeteink Isten kegyelméből már a tiszta ige világosságában, a szentségek helyes használatában, a különböző hivatások és igaz cselekedetek ismeretében élnek. Ezért mi a magunk részéről nem törődünk a zsinattal, mert ilyen dolgokban semmi jobbat a zsinattól nem remélhetünk és nem várhatunk. (412) Ellenben látjuk a püspökségekben mindenfelé a sok megürült és elhagyatott parókiát, hogy az embernek a szíve szakad meg. Sem püspök, sem káptalan nem törődik azzal, hogyan élnek és hogyan halnak meg a szegény emberek, akikért pedig szintén meghalt Krisztus. És ezek mégsem hallgathatják Őt, amint beszél velük, mint az igazi Pásztor juhaival! Megborzadok és félek, hogy egyszer majd Ő küldi el angyalait zsinatot tartani Németország ellen, s valamennyiünket mindenestül elpusztít, mint Sodomát és Gomorát, mert gálád módon csúfot űzünk Belőle a zsinattal. A VILÁGI REND IS REFORMOKRA SZORUL Az ilyen fontos egyházi ügyeken kívül a világi rendben is számtalan nagy dolgot kellene orvosolni. Ilyen az egyenetlenkedés a fejedelmek és a rendek között. Özönvízként áradt el és törvénnyé lett az uzsora és a kapzsiság. Erőszak, paráznaság, divathóbort, dobzódás, szerencsejáték, fényűzés, mindenféle erkölcstelenség és gonoszság, az alattvalók, az alkalmazottak és munkások engedetlensége, az iparosok és parasztok árdrágítása (és ki tudná valamennyit elsorolni?!) - úgy elharapódzott, hogy tíz zsinattal és húsz birodalmi gyűléssel sem lehetne itt rendet teremteni! Ha teljesítenők előbb Isten parancsolatát és parancsát az egyházi és világi rendben, utána még mindig bőven volna időnk az ételek, a ruhák, a tonzúrák és a miseruhák megreformálására. Ha azonban lenyeljük az ilyen tevéket, s közben megszűrjük a szúnyogot (Mt 23,24), nem nyúlunk a gerendához, de megítéljük a szálkát (Mt 7,3-5), akkor a zsinattal is megelégedhetünk. ISTEN ÜGYÉT KOMOLYAN KELL VENNI Ezért kevés tételt állítottam össze. Hiszen egyébként is annyi feladatot ró reánk Isten az egyházban, az államban és a családban, hogy sohasem tudjuk azokat elvégezni. Mire jó akkor, vagy mit segít, ha rengeteg zsinati határozatot és rendeletet hozunk ezekről! Különösen ha nem becsüljük és nem tartjuk meg azokat a fő pontokat, amelyeket Isten parancsolt meg nekünk. Mintha Istennek le kellene borulnia a mi bohóckodásunk előtt, amikor lábbal tiporjuk halálosan komoly parancsolatait! De bűneink reánk nehezednek és nem engedik, hogy Isten kegyelmes legyen hozzánk. Nem térünk meg, sőt mentegetni akarunk minden utálatosságot. (414) Ó, édes Uram, Jézus Krisztusom! Tarts Te magad zsinatot és váltsd meg híveidet dicsőséges eljöveteleddel! Segíts rajtunk szegényeken és nyomorultakon, mert Hozzád sóhajtozunk és Téged keresünk igaz szívvel. Azon kegyelem alapján, amelyet nékünk adtál Szentlelked által, aki Veled és az Atyával él és uralkodik: Őt magasztaljuk örökké! Ámen. (Fenti részleteket D. dr. Proliié Károly: Luther Márton négy hitvallása című munkájából közöljük.) A zsinati irodáról szervezési lépésekkel - támogatta. Az elkészült - kétszáz oldalnál több - szakszerű anyagukat a zsinati iroda küldte szét valamennyi zsinati tagnak és az ülésen részt vevő póttagoknak. Hiszen az egyik bizottság anyagából a Zsinati Törvények tervezetét már az első ülésszakon ismertette dr. Boleratzky Lóránt. Ennek előzetes ismerete tárgyalási feltétel volt. A feladatunk tehát a megszületett eredmény továbbítása volt. Szerk.: A megnyitó ülés és első ülésszak idején az iroda a gimnáziumban működött. Mi volt a feladata? K. M.: Minden felkészülésünk ellenére ez a két nap az izgalom és sok rögtönzés ideje volt. Hála legyen Istennek, hogy színvonalában elérhettük a zsinathoz méltó ügyintézés feltételeit. A megbízólevelek ellenőrzése, az azonosító névkártyák kiosztása, a helyes elhelyezéshez szükséges pontos hely kijelölés, a hangosítás és hangrögzítés színvonala és ehhez hasonló feladatok nagy próbát jelentettek. A résztvevők fegyelmezettsége és testvéri közvetlensége, szeretete azonban átsegített minket pillanatnyi nehézségeinken. Számos kérdésben - pl. a lepecsételt szavazócédulák nagy mennyiségű biztosításában, a jegyzőkönyv reprodukálhatóságának előkészítésében stb. - szeretnénk javítani színvonalunkat. Jól látszik, hogy a kezdeti nehézségek tapasztalatait a mi területünkön is értékesíteni kell. Szerk.: Mi a munkája az irodának két ülésszak között? K. M.: A közbenső időszak egyrészt az első ülés lezárását szolgálja, hiszen a jegyzők munkája a jegyzőkönyv és a napló összeállítása természetesen a zsinati irodára támaszkodik. Másrészt a következő ülés előkészítéséhez kellett felmérni a jelenlévők, jelen nem lévők sorát, a póttagok behívásának szükségességét. A zsinati iroda adott helyet számos olyan előkészítő tárgyalásnak, ahol a zsinat konkrétumait megbeszélték és elemezték. Majd szétküldte azokat az előkészített annyagokut, melyek’ ■> a második ülésszakhoz szükségesek. Szerk.: Zsinati jegyzőkönyvről és naplóról hallottunk. Mi a különbség a kettő között? K. M.: A jegyzőkönyv 10-12 oldalban rögzíti a zsinat eseményeit, szavazások eredményeit, megállapításait. Ezt hatalmas melléklet-anyag teszi teljessé. Ezt olvassák fel mindig a következő ülésszakon és hitelesítik. A napló magnetofonfelvétel alapján szinte mondatról mondatra rögzíti az elhangzottakat. Az egész zsinatról tehát ez ad pontos képet. Szerk.: Hogyan tekinti a zsinati iroda a maga tevékenységét? K. M.: Ezt a munkát csak mint szolgálatot lehet izgalmai között örömmel végezni. Sok tréfával könnyítjük baklövéseinket, a kezdők hibáit. Ugyanakkor reméljük, hogy a zsinati színvonalhoz nem hiábavaló a fáradozásunk. Szerk.: Köszönöm a beszélgetést. tszm így láttam a zsinatot Nem szívesen vállaltam el a főszerkesztő kedves, udvarias őszinte kíváncsisággal teli felkérését, hogy írjam le benyomásaimat zsinatunkról, hiszen végig ott voltam, rendszeresen tudósítottam a Magyar Rádiót a megnyitó és az első két nap eseményeiről. Nem szívesen vállaltam, hiszen az újságíróknak az a dolga, az a munkája, hogy tájékoztasson, hogy tömören és a valóságnak megfelelően adjon hírt arról ami történt. Mégis úgy döntöttem, eleget teszek a kérésnek, hiszen magam is evangélikus vagyok, és személyes ügyemnek is tekintem a zsinat sikerét. Nem tagadom, öröm volt számomra, hogy részese lehetek ennek a nagyjelentőségű eseménynek, öröm volt látni, hogy egyháunk képviseletében ennyi jószándékú, tettrekész terstvérem gyűlt össze. Öröm volt tapasztalni, hogy bárki a választott képviselők közül bármikor szabadon fejthette ki véleményét, s ezt meg is tette. Öröm volt hallani az egymástól eltérő véleményeket, melyek célja, iránya az volt, hogy evangélikus egyházunk megújítsa önmagát, alkalmazkodjék a mai világhoz s egyben megőrizze azt a protestáns szellemiséget, melyre méltán mindannyian büszkék lehetünk. Hiszen alaposan közünk van a szabad szellemiséghez, a szabad gondolkodáshoz, a bátor reformokhoz, a nemzeti nyelv becsben tartásához, a nyelvében élő nemzet összetartásához. Úgy éreztem béketeremtő, egységet, identitást adó zsinaton vagyok, ügy éreztem, ennek a zsinatnak a munkája eredményeként ismét helyére kerül minden és mindenki. Megerősödtem abban a hitemben, hogy az egyház nem politikai intézmény, hogy a mi egyházunk nem politikai érdekek kiszolgálója. Reménységem, hogy a mi egyházunk alapvető feladata, hogy tőlünk evangélikusoktól bárki megtudhassa, örömhír birtokosai vagyunk, s ezt az örömhírt bárkinek elmondjuk... Ez a lényeg, s úgy vettem észre, a zsinati képviselők munkakedvéből, hangulatából, ők ismerik, jól ismerik a örömhírt, s hajlandók annak ismeretében dolgozni. A zsinat, a magyar evangélikusság képviselői két nap alatt is jelentős, kis túlzással történelmi lépéseket tettek. Hangsúlyozom, nem forradalmi lépéseket! Semmi agresszivitás, rombolás, nulláról indulás! Hanem, az egyháztól idegen, ránkkényszerített cikkelyek hatálytalanítása, s ezáltal a ,jó rend" megtartása. Lengyel Anna
