Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-01-27 / 4. szám

Evangélikus Elet 56. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 1991. JANUÁR 27. HETVENED VASÁRNAP _ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Az imádság kulcs, amellyel a reggelt megnyit­juk és este lelkünket lezárjuk. Gandhi ÁRA: 12 Ft mmmmam — HKBZnMBBH A KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE FOGADTA A KERESZTÉNY-ZSIDÓ TANÁCS ELNÖKSÉGÉT Göncz Árpád a Magyar Köztársaság elnöke fogadta a Keresztény-Zsidó Tanács elnökségét. Dr. Kovács Endre címzetes püspök, református ügyvezető elnök, tlr. Domán István főrabbi és Szebik Imre alelnökök és Tamás Bertalan ref. lelkész, főtitkár vett részt a fogadáson. Beszámoltak a Tanács működéséről, a felvetett és megbeszélendő témákról, mint pl. morális és teológiai kérdések vagy az egyházak együttműködésének kérdései, teológiai párbeszédek folytatása. Kérésükre Göncz Árpád örömmel vállalta a Tanács fővédnöki címét. Házunk tája Az ember néha körülnéz a háza tá­ján. Megnézi, mi nincs a helyén, mit kell máshová tenni, hol kell átrendezni. Ezt tette szerkesztőségünk is a múlt év végén. Ketten kiváltak a szerkesztőbi­zottságból: Gáncs Péter, aki nagytar­­csai gyülekezete mellett a kerepestar­­csai szeretetotthont is vezeti, és Fabiny Tamás, aki kőbányai gyülekezete mel­lett hitoktató a fasori gimnáziumban és segít a Tvradások rendezésében. Fájó szívvel vettük tudomásul elhatározásu­kat. de számítunk továbbra is írásaik­ra. Helyükre két fiatal segítőt talál­tunk : Sándor Frigyes egyházasdengelc­­gi h. lelkészt és Szeverényi János ifjúsá­gi lelkészt. Várakozással nézünk új szolgálatuk elé. Kialakult a programunk is az elkö­vetkezendő időszakra. Már jeleztük új, lelkigondozó rovatunk indulását. A LELKI PÁSZTOR rovatban Bod­rog Miklós és Madocsai Miklós lelké­szek fognak válaszolni olvasóink ilyen irányú leveleire, kéréseire. Várjuk a le­veleiket a szerkesztőségbe. Egy másik rovatban a keresztyén család mai kér­déseiről fogunk írni JÉZUS A CSA­LÁDBAN címmel. Egy harmadik so­rozatunkba személyes hangú bizony­ságtételeket kérünk majd lelkészektől és híveinktől, melyben arról vallanak, mit jelentett életükben á Krisztussal való találkozás. Természetesen marad­nak az eddig is közölt cikkek, hírek, tudósítások fontosabb gyülekezeti, közegyházi vagy ökumenikus esemé­nyekről. Végül hírt adunk a legutóbb megje­lent kiadványainkról. Sajnos, nyomdai nehézségek miatt a Naptár és az Útmu­tató közvetlenül karácsony előtt jelónt csak meg. Naptár még kapható a sajtó­­osztályon, az Útmutatóból néhány ezer példány utánnyomása most készül, re­méljük, hogy január végén megérkezik. Mindkettő kapható még február elején. Az év végén jelentek meg a következő kiadványaink: Veöreös Imre: A har­madik egyházi út (1948-1950) - ára 115 Ft. Scholz László: Fények sfelhők alatt (verseskötet) - ára 160 Ft. Ferenczy Zoltán: Gyógyíts meg, Uram (imádsá­gok betegeknek) - ára 40 Ft. Madocsai Miklós: A Miatyánk mondanivalója há­­zassság előtt álló fiataloknak, ára 6 Ft. Az énckcskönyv ötödik kiadása teljes egészében elfogyott. A hatodik kiadás a nyomdában van, azonos lesz formája az ötödikkel'és április hónapban készül el. Kettős Radvánszky-évforduló Érdekes véletlen folytán csaknem egybeesik báró Radvánszky Antal egyetemes egyházi és iskolai felügyelő halálának ez évi 110. évfordulója, dr. Radvánszky Albert ugyancsak egyetemes egyházi és iskolai felügyelő születésének tavaly betöltött ugyancsak 110 éves fordulójával. Illő ezért, hogy mindkettőről röviden megemlékezzünk. Az ősi Radvánszky család a XVIII. századtól kezdve több egyházkerü­leti felügyelőt adott a bányai egyházkerületnek, közöttük Radvánszky Antall is (1807-1881), akinek édesapja és nagyapja is kerületi felügyelő volt, akárcsak ő maga 1873-tól 1879-ig. Kiváló képességei alapján igen korán jut politikai és egyházi szerephez. Egyházi vonalon való tevékenysége főleg akkortól kezdve erősödik, amikor az egyházat egyre jelentősebb sérelmek érik, főleg a vegyesházas­ságok, az áttérések és reverzálisok terén. Az egyház önállóságát meg­szüntető 1859. évi császári pátens elleni tiltakozásul esperességi felügyelői tisztségéről lemond s mivel Zsedényi Edével a pátens törvénytelen voltá­ról levelezésben állt és emiatt a nála tartott házkutatáskor egy röpiratot találtak, ellene büntetőeljárást indítanak és ennek kapcsán egy álló hétig vallatták. Ügyének végül az adott kedvező fordulatot, hogy Benedek táborszernagyot sikerült meggyőznie a pátens törvénytelen voltáról s az ő közreműködésével sor került ennek visszavonására. Az ő bátor fellépésének volt köszönhető, hogy a bécsi kormány belátta az alkotmányossághoz való közeledés szükségességét politikai téren is és rövidesen sor kerülhetett az októberi diploma kibocsátására. Ez lehetővé tette, hogy újra Zólyom megye főispánja legyen. 1879-ben választották meg egyetemes egyházi és iskolai felügyelőnek, Ezt a tisztet 1881-ben bekövetkezett haláláig viselte. Radvánszky Antal határozott, szilárd jellemű férfi volt. Mint kortársai írják, igen széles körű jogi tudását a pátens visszavonásával kapcsolatban eredményesen tudta kamatoztatni. Báró Radvánszky Albert (1880-1963) élete is bővelkedett megpróbálta­tásokban, sok tekintetben Radvánszky Antaléhoz hasonlóan alakult. 1923-ban választják egyetemes egyházi és iskolai felügyelővé és 25 évig töltötte ezt be. Ez a tisztség - az akkor érvényes.Egyházi Alkotmány értelmében - igen kiemelkedő jogállást biztosított a hivatal betöltőjének,, mert egy személyben biztosította számára az evangélikus egyház képvise­letét. Negyedszázados működése alatt az evangélikus egyház intézményei kiépültek. Példás egyházszeretete, önzetlensége, tapintata az egyház te­kintélyét és társadalmi súlyát jelentősen növelte. Ma is érdemes zsinati megnyitóbeszédjéből idézni ezt a megállapítást:,,Az autonómiának nem lehetnek válfajai! Vagy érvényesül az, vagy nem, a maga egyetlen értel­mében”. A zsinat ennek a kívánalomnak maradéktalanul eleget is tett. Közismert, hogy bátran szembehelyezkedett Luther eredeti végrende­letének megszerzésére irányuló német kísérletekkel, de az is, hogy a zsidóságot ért üldöztetések során Ordass püspökkel és másokkal együtt­működve, milyen széles körű segítséget nyújtott az üldözötteknek. A háború befejezése után Kapi Béla püspökkel együtt küzdött a németek kitelepítése ellen, illetve az egyház iskoláinak és autonómiájá­nak a megvédése érdekében. Szélsőséges elemek felsőházi tagságát és koronaőri tisztét hamis beállí­tásba helyezve, hadjáratot kezdtek ellene és ennek folyományaként 1948. aug. 24-én Ordass Lajossal és Varga Sándorral együtt koholt vádak í alapján letartóztatták és rövidesen kényszer hatására lemond. Betegségé­re tekintettel ügyit elkülönítették, majd utóbb megszüntették. A kórház­ból kikerülve, a Fébé hűvösvölgyi anyaházába került és ott élt 1963. febr. 5-én bekövetkezett haláláig. Születésének évfordulóján kegyelettel helyezték el a megemlékezés virágait az evangélikus egyház, valamint tisztelői a farkasréti temetőben levő síron. Gondolatban álljunk meg Radvánszky Antal távoli, a radváni hegyen magasodó sírja előtt is és adjunk hálát Istennek, hogy egyházunk­nak ilyen bölcs vezetőket adott. Dr. Bolcratzky Loránd SZENTFÖLDÖN: BETLEHEM ÉS KÖRNYÉKE ' Szentföld. Nem is szabadna másként nevezni azt a falatnyi országot, amely hazát adott a világ Üdvözítőjének. Nem nagy ország. Néhány óra alatt gépkocsival jószerével kcresztül-kasúl beutazhatnánk. Összezsugorodott vilá­gunkban pedig nem is megvalósíthatat­lan álom odajutni. Adott lehetőség te­hát megérinteni a helyeket, ahol a Mes­ter evangéliumot hirdetett, csodákat tett, ahol született, vagy megfeszítették. A környezet, a természet nem sokat változhatott. A Hermon változatlanul hósipkában feszeng, a Jordán ugyan­úgy tekereg kígyó módján hegyek szab­ta medrében, mint akkor, a Genezáret tava zúg, nyög, ha vibar szakad rá, a hegyek, völgyek, lankák, ösvények, há­gók rendületlenül és mozdulatlanul őr­zik régi idők titokzatos emlékeit. Mint a holt-tengeri tekercseket a barlangok. Az olajfák ugyanúgy kókadoznak ál­mosan, ha a mediterrán nyár hősége rájuk köszönt. Nem veszik észre az idők múlását. Ezért, vagy tán attól tartva, hogy valami varázslatos tüneménnyel lennék szegényebb, nem kívánkoztam különö­sebben a Szentföldre. Maradjon úgy számomra, mint az elveszett paradi­csom, amelyből kiüzettünk. Egy másik világ, ahová kizárólag a hit levett saru­jával léphet az ember. Mégis gyakran járok ebben az országban, otthonosan mozgok benne. Tájékozódásom részle­tes térképét a négy evangélium, irány­tűjét az evangélisták nyújtják. Az egyház története során mindig ez a két érzés dominált. Odazarándokol­ni, leborulni, megérinteni, vagy a szem sugaraival megsimogatni Üdvözítőnk által érintett és megszentelt rögöket, köveket, a szent esetek földrajzi kör­nyezetét. A másik érzés szerint elég a Szentírás segítségével a lélek szárnyaira pattanni s lebegni az események színhe­lyei felett. , Feltűnhet: nem szólnak a krónikák arról, hogy az apostolok és az első szá­zadok keresztyénéi a szent helyeket bújták volna. Űgyannyirá nem esik szó róluk, hogy lassan feledésbe merültek, s alig akad pontosítható hely a térké­pen. Nagy Konstantinus édesanyjá­nak, a szent életű Ilona császárnőnek a IV. században már nagy fáradságot je­lentett megtalálni a barlangistállót, ahol Jézus született, vagy a szent sírt, ahová temették. Ö lelte meg a hagyo­mány szerint a keresztet és a szenvedés más eszközeit, mély üregbe ásva. Baj abból támadt, hogy mindhárom kc­­. resztet egyazon üregbe rejtették és iste­ni jelre volt szükség, hogy melyik ke­reszt tartozott az üdvözítőhöz. A csá­szár azután templomokat építtetett a kegyelet helyei fölé, nevezetesen szüle­tési helye, a szent sír fölé és az Olajfák hegyére. Ettől kezdve szerzetesek és za­rándokok lepték el a Szentföldet, ko­­lostorok, kápolnák és templomok épültek emlékeztetőül arra, hogy itt, vagy ott járt és cselekedett az Üdvö­zítő. Amikor a VII. században Mohamed hívei elözönlötték Izráel országát, ma­guk is hódoltak a prófétaként tisztelt Jézus emlékhelyeinek. Nem úgy a XI. században, amikor Kis-Ázsia hegyei közül viharként zúdultak alá a szel­­dzsuk törökök hódító hadai. Ezek nemcsak hogy lerombolták a zarándo­kok kegyhelyeinek nagy részét, de ke­gyetlenül üldözték az idemerészkedő keresztyéneket. Ebből azután egy szá­zesztendős háborúskodás szakadt az országra. Keresztes hadjáratoknak ne­vezi a történelem azt a kilenc hadjára­tot, amelynek elsőrendű célja volt biz­tosítani a szentföldi zarándoklatok szabadságát. Ám mire lelohadt Euró­pában a lelkesedés a keresztes egyenru­ha felöltésérc, a megerősödő török im­­périum nemcsak a Szentföldről űzte ki a keresztyéneket, de Európa egyik leg­rettegettebb ellenségévé vált. Egyre kockázatosabb vállalkozás lett a Szentföldre zarándokolni. A szent helyek nevei visszahúzódtak az evangéliumokba. Tudott róluk a ke­resztyén világ, de nem közelíthette meg őket. Évszázadoknak kellett eltelnie, mígnem újra megérinthette európai ember az Üdvözítő földjét. S e hosszú idő alatt clsivárosodott, gyér lakossá­gúvá vált az ország. Megváltoztak a települések körülményei, nevei. Fel kel­lett újra fedezni, és egy izgalmas, de sziszifuszi keresés és azonosítás várt a régészekre, akik lényegében a mögöt­tünk lévő 100-150 évben végezték ezt a feltáró munkát. De még napjainkban is szunnyad éppen elég sok minden a romok és törmelékek alatt. Jeruzsálem azonban, halálának és feltámadásának helye, valamint Betle­hem, ahol született, teljes bizonyosság­gal megállapítható. Betlehemet külön is ki szeretném emelni. Ez a városka alig 8 km-re fekszik Jeruzsálemtől Dél­re. A júdeai puszta szélén, mintegy két­órányijárásra a szent várostól. Múltjá­val már az Ószövetség is gyakran fog­lalkozott. Az idevezető úton, a városka határában halt meg Ráchel, Jákob ked­ves felesége. Úgy tűnik, hogy második gyermeke, Benjámin születésébe halt bele. Jákob emlékoszlopot állíttatott a tragikus helyen, s amikor Heródes a gyermekek gyilkosságát végrehajtotta, a jámbor zsidók úgy érezték, hogy a közelben nyugvó ősanya zokog a kis­gyermekek halála felett. Efratának nevezi az Ószövetség, vagyis régebben így hívták. Sámuelt ide küldi az Úr Isaihoz, hogy a fiai közül választott királyt, Dávidot felkenje. Mikeás próféta már összemossa Efra­­tát Betlehemmel, s Máté és Lukács evangélisták már új nevén emlegetik. Ez a júdeai puszta szélén fekvő kis tele­pülés a lexikonok szerint 777 m maga­san, a tenger színe felett sziklás dombo­kon, gyümölcsösökkel és szőlőkkel kö­rülvett környezetben fekszik. Az ószö­vetségi időkben dús gabonaföldek te­rültek el határában, Rúth asszony tör­ténetének második fele itt játszódott le. Jézus születése idejére azonban elkarsz­­tosodott már, s az év bizonyos szaka­szaiban a domboldalakon pusztán le­geltetésre alkalmas füvet találtak. így valós az a történet, hogy pásztorok őrizték nyájukat, amikor az Úr szüle­tett. De vajon jó helyen találta-e meg Ilo­na esászárnö a barlangislállól a hebro­­ni országút mellett fekvő falucskában? Hiszen a falu határában számos ilyen barlang volt, amelyeket a szegények lakásként, az utasok pedig istállóként használtak. Mindenesetre a császár 325-ben az egyik fölé templomot épít­tetett, amely mai napig áll. Valószínű­leg több átépítés után. És most ismét a lexikon leírását idézem: „Az Úr tk-i születési barlangja a szentély alatti sziklaüreg, ahová két oldalról lépcső­kön lehet lejutni. Talapzata, oldala és mennyezete - nem úgy mint egykor - fehér márvánnyal fedett. A barlangnak három oltára is van. Közülük a keleti szélen lévő a legnevesebb, ahol egy márványasztal áll, alatta ezüst lámpák vetnek szelíd fényt egy ezüst csillagra, melynek közepén ez a felirat olvasha­tó : Hic de virgine Maria Jesus Christus natus est. Vagyis: „Itt született Szűz Máriától Jézus Krisztus”. Eddig szól részleteiben a lexikon leírása. A temp­lomot és barlangot katolikus ference­sek, ortodoxok és örmény szerzetesek vigyázzák és gondozzák. De álljon itt még egy adat a történelemből! Az első sikeres keresztes hadjárat után Balduin jcruzsálemi király kérésére a pápa 1209-ben püspökséget alapított Betle­hemben. Ma a városka rendezett, hí­res-neves zarándokhely. Az én hitem számára azonban úgy marad meg Betlehem és környéke, aho­gyan Lukács evangélista megírta, vagy amiképpen Mikeás próféta megjöven­dölte: Te Efratának Betleheme, noha kicsiny vagy Júda ezrei közül, mégis belőled származik, aki uralkodik Izráel felett... így, ősi és patinás mivoltában. A többit jóllehet a kegyelet, tisztelet és imádat hozta létre, mégiscsak az utó­dok műve. Rédey Pál FELVÉTELI AZ ÚJRA NYITÓ SOPRONI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMBAN A nagy múltú Soproni Evangélikus Gimnázium az 1991/92. tanévben újra megkezdi működését. Jelentkezni lehet az első osztályokba felvételre. A Gim­názium megőrzi eddigi tagozatait. Emellett az angol és német nyelvi oktatás kerül előtérbe. Evangélikus jelentkezők előnyt élveznek, de más vallású tanu­lók felvétele is lehetséges. A hitoktatás minden felvételt nyert tanuló számára kötelező. A nem evangé­likus gyermekek felekezetűk szerinti hittanoktatásban részesülnek. Jutányos kollégiumi elhelyezésre elsősorban evangélikus tanulók tarthatnak igényt. A felvételi kérelmet a soproni Berzsenyi Gimnázium Igazgatóságához (Sopron, Széchenyi tér 11. Pf. 77. 9401) kell benyújtani 1991. január 31-ig. BETEG ÜGY Most nem kell a páciens mellé kuporodnom, hogy csak én halljam, amit mond. Egy jelenleg üres szoba áll rendelkezésünkre. A fiatal nő arca igen megviselt. Már több hónapja fennálló, orvosilag tisztázatlan okú, makacs gyomorpanaszokkal került ide. Sóhajt, ahogy leül, s kérdőn rebben a szeme: mivel kezdjük?- Ami most éppen a szivén van, azt a legérdemesebb elmondania.- Borzasztó, hogy milyen agresszív lettem az utóbbi hetekben. Már nemcsak a szüleim, de a munkatársaim is biztosan utálnak. A művezető azt mondta: nem ismer rám. Évekig én voltam az üzem Csendeskéje, ahogy elneveztek. Most meg olyan vagyok, mint egy kifakadt kelés.- És vajon mitől, hogyan gyűlhetett össze, aminek aztán ki kellett fakadnia? Felkapja a fejét, s mintegy megbátorodva „nekihajt” a témájának.- Szabad egy kicsit erős kifejezést használnom?- Ahogy jónak látja.- Hát ez egy gennyes história. Beteg ügy. A családi lapleosztásnál mindig nekem jut a ,jó gyerek”-figura. Nem mondom, szép dolog az alkalmazkodás, főleg ha kölcsönös, és ha az otthon nem szűkül kalitkává. De most már torkig vagyok vele. A két bátyámmal bezzeg nem lehetett ezt megcsinálni. Ők önállóak, családosak, csak én nem terek már ki a madárlak ajtaján. És persze amire beprogramoztak otthon, az megy a munkahelyemen is. Ott mintha kineveztek volna jóságkombájn­nak, de most, hogy meghibásodtam, meg vannak rökönyödve, hogy szervizbe kellett jönnöm. Annyit nyeltem, hogy... Elakad, mint aki meghökkent asaját gondolatától. Rám pillant: én hogy folytatnám? Kibököm hát:- Hogy az már a gyomrára ment?- Hát igen. Kinek mije lesz tele. Keserűséggel, dühvei. Harminchat éves hajadon vagyok, érti?! Minden udvarlót elmar tőlem az anyám. Apám meg kontráz neki. Ha levelet írok: „Már megint kinek irtz? Titok?!” Ha két percnél tovább beszélek azzal, aki felhívott: „Mit locsogsz annyit?!” Anyám folyton szimatol utánam, töviról-hegyire beszámoltat minden negyedóráról. Minek néz engem?! Még az Istent is ellenem vonultatják fel, és szülótisztelelet emlegetve akarnak megtartani túlkoros gyermecskének, a nagy sikerre való tekintettel negyedik évtizedre prolongálva! És persze mindez jóakaratból... S még nekem legyen lelkifurdalásom. Sőt, van is. Tényleg, ronda vagyok. Most is, hogy telebögöm a maga fülét a nyomorúságommal. Ne haragudjon, ki vagyok készülve... Utolsó szavai elcsuklanak, hajába túr, markolássza a fejét, rázza a zokogás, szinte ráterül az asztalra. Megvárom, amíg kissé alábbhagy a vihar. Korábban magam is nehezen tudnék megszólalni. Jól tudom, hogy ez nem színház. Sokadszor hallok ilyen történetet, amelyet az illető gyakran először rpond el teljes nyíltsággal, mert addig benne dohosodott, erjedt, szaglott az egész „elmondhatallan­­ság". Minthogy az ilyesmi tabu...- Jobb, hogy végre kipakolhatott. A kezeletlen gennyedéseket Ézsaiás próféta is igen veszélyesnek tartja. Az eflele kelevényeknek persze megvan a maguk fejlődéstörténete. Mondja, a szülei értékrend­jében számított annyinak egy lány, mint egy fiú?- Á, még mit nem! A fiú, az mehet, a férfi az úr, a lány meg fogja be a száját. Anyám talán azért uralkodik rajtam teljes gőzzel, mert rajta meg apám uralkodik, aki a fiúknak sokkal hamarabb fogta pártját anyánkkal szemben, mint nekem. Mellesleg: a bátyáim kissé lököltnek tartanak, hogy hagyom magam lészekbe szorítani, és nem repülök ki, lesz ami lesz alapon. De hová?- És ha nem várná meg, amíg esetenként felgyülemlik magában a lőpor, hanem előre átgondolva a dolgokat, még aránylag nyugodtan ülne le anyjával vagy apjával, amelyikükkel viszonylag hama­rabb boldogulhat, kezdetnek, s mondjuk azt kérdezné tőle: „Mondd, úgy igazán, hány évesnek tartasz? Mert hogy kiskorúként kezelsz, azt lépten-nyomon érzem.” Ha erre eltökéli magát, s nagyobb túlzásoktól mentesen, kitartóan képviseli álláspontját, lassan talán belátják a szülei, hogy maga egyszerűen nem kezelhető tovább úgy, mint eddig. Esetleg bátyjai vagy mások is segíthetnek egy kicsit. Nem fogja kérvényezni, hogy felnőttnek tekintsék, hanem felnőttként fog viselkedni, a várható ellenállással is megljüzdve. Különben is: az egyik legkomolyabb szülői feladat a gyerekből önálló embert nevelni. Az, hogy „elhagyja a férfi apját, anyját, és feleségéhez ragaszkodik”, termé­szetesen a nőre is értendő. Ahol ennek gátat vetnek, ott csak egyre nagyobb bajok várhatók, mert vétkeztek az élet rendje ellen. A munkahelyén sem köteles mindig csak bólogatni. Beszélünk még egyről-másról, mi hogy volt, hogyan lehetne, s van-e valahol hitbeli bázisa. Egyszer csak somolyogni kezd. Most én nézek rá kérdően.- Fura, hogy mi merült fel bennem. Az Ember tragédiájából az, amikor egy nő azt mondja Péter apostolnak: „Atyám, könnyebbünk". Derű lopakodott közénk. Mindig elkel börtönlégkör után egy kis friss levegő. Bodrog Miklós (Lelkigondozói s hasonló beszélgetésekről szóló Írásokban bizonyos mellékes tényezők módosításá­val kötelességszerűen gondoskodunk arról, hogy a beszélgetőtárs azonosíthatatlan leg)’en.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom