Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-06-09 / 23. szám
A pápalátogatás evangélikus szemmel A II. Vatikáni Zsinat Előzmények és következmények -Ez év karácsonyán lesz harminc esztendeje annak, hogy az akkor 77 éves XXIII. János pápa uralkodásának harmadik évében egybehívta, majd 1962. október 11-én ünnepélyesen megnyitotta a II. vatikáni zsinatot. Csaknem száz év telt el azóta, hogy az 1. Vaticanum az 1868-70-es években - mai szemmel bizony kétes értékű - végzéseket hozott a modern ember hitproblémáiról és az egyháznak a világhoz való viszonyáról. A régóta népszerű Roncalli biboros mint Szentatya hamar felismerte, hogy az egyház akkor szolgálhat jobban Istennek, az embereknek és a világnak, ha nem a szigor fegyverével fenyegetőzik, hanem „az irgalmasság olaját nyújtja”. A mintegy 2500 püspök részvételével három éven át tartott zsinat mindvégig kitartott János pápa hármas célkitűzése mellett. Ezek a következők voltak:- az egyház belső életének megújítása- az „elszakadt testvérek” egyházba való visszahívása- a mai világgal folytatott párbeszéd. Hazai evangélikus sajtónk akkoriban egyrészt az Állami Egyházügyi Hivatal szigorú ellenőrzése, másrészt saját öncenzúrázása miatt kezdetben alig reagált e korszakalkotó eseményre. Utóbb a Lelkipásztor, majd 1964-től hetilapunk is óvatosan, mégis rendszeresen tájékoztatta az evangélikusságot arról, hogy mi zajlik a katolikus egyház berkeiben és milyen kihatásai lehetnek reformjainak. A kérdések részleteit és értékelését különösen a Lelkészi Munkaközösségeink dolgozatai tárgyalták, többnyire magas színvonalon és jó teológiai megalapozottsággal. A világ evangélikusságának sajtóját annál is inkább behatóan foglalkoztatta a zsinat, mivel azon hivatalos megfigyelőként prominens evangélikus személyiségek is részt vettek. így a Lutheránus Világszövetség képviseletében Skydsgaard dán rendszeres teológiai professzor, az EKD német protestáns egyházai részéről Schlink heidelbergi dogmatikus, az Egyházak Világtanácsa küldötteként Lukas Vischer. de meghívott vendégként Cullmann és Vajta Vilmos professzorok is. Három évtized távlatából ma úgy látjuk, hogy XXIII. János, századunk nagy karizmatikus pápája történelmi jelentőségű „aggiornamentot" hajtott végre: kitárta a római egyház ablakait egy gyermek naivitásával és egy próféta elszántságával. Mert ami újat hozott a zsinat, az neki volt köszönhető. Nagy veszteséget jelentett egyházának, a protestantizmusnak és az egész világnak, hogy az első ülésszakot már halálos betegség súlya alatt befejező pápa néhány hónappal később meghalt. Utóda, VI. Pál már a kiegyensúlyozás, a lefékezés és a hatalom művészeként a pápai hatalom erősítésének vágányára vitte elődje örökségét. Számos jelentős változást eszközölt a „magasabb tekintély” címén a zsinati szövegeken, elhalasztotta a vallásszabadságról szóló szavazást a konzervatív irányzat érdekében a zsinati többség akarata ellenére, Szűz Máriának pedig olyan címet adott - az Egyház Anyja - amelyet a zsinat János pápa idején megfontolásból került. A kezdetben csaknem forradalminak ígérkező zsinat tehát kompromisszummal zárult 1965. december 8-án. Ennek volt az is a jele, hogy VI. Pál javaslatára egyszerre indult meg századunk leghaladóbb és legkonzervatívabb pápájának, XXIII. Jánosnak és a Pacelli bíboros korából hazánkban is jól ismert XII. Piusnak a boldoggá avatási eljárása. Három évtized egy pillantásnyi idő a történelem óráján. A katolikus egyház két évezredes történelme is feltartóztathatatlanul halad előre. Hogyan értékeli egy magyar evangélikus egyháztörténész mindazt, ami a XX. század pápaságának történetében és két Vaticanum hatásaként a közelgő pápalátogatás fényében nyilvánvaló lett és még nyilvánvalóbb lesz? A lutheri reformáció megindulása 475. évfordulójának előévében világosan látnunk és láttatnunk kell, hogy az Európa vallási térképét oly gyorsan megváltoztató 95 wittenbergi tétel már annak idején is a római katolikus egyház mélyreható belső reformját kívánta elősegíteni. Luther számos irata bizonyítja, hogy kezdetben még bízott a pápaságban és egy X. Leó által összehívandó zsinat reformáló erejében. Ez nem történt meg. Végülis két hónappal Luther halála előtt, 1545 decemberében nyitotta meg III. Pál pápa az utóbb húsz éven át ülésező Tridenti Zsinatot, amely látszólag eltemette a kiátkozott eretnek eszméket. „Non moriar, séd vivam et narrabo opera Domini” - idézte Luther a zsoltárost, és valóban: az Úr munkáját sem az élet, sem a halál nem tudja feltartóztatni. A reformáció szélsőségeit, emberi indulatait lefaragta az idő, mert megítélte az Isten. De az egyedül üdvözitőnek hitt egyház magabiztosságát, türelmetlenségét és erőltetett konzervativizmusát is megítélték és megítélik az elmúlt és eljövendő századok. Hálát adunk Istennek, hogy a mai római katolicizmus már nem azonos az inkvizítorok egyházával, sőt sok „protestáns” értékkel gazdagodott az elmúlt évtizedekben. De mi sem tekinthetjük Rómát többé Antikrisztusnak, sőt a pietás és spiritualitás terén tanítómesterünk lehet a „pápás” egyház. Konvergencia ez? Lehet. De sokkal inkább „synbiósis”: együtt kell élnünk az egész lakott föld színén és nem külön, hanem együtt kell menetelnünk Krisztus zászlaja alatt! Fabiny Tibor 62+1 Pilis, 1991. április 7. 62 gyermek ünnepe. Ennek az eseménynek látványos, élénk külső színei: az autóparkolóvá változott templomkert. a lányok hófehér ruhakölteményei, a fiúk zakós öltözete; a'gyönyörű virágok az oltáron. a videokamera szorgalma, amivel igyekszik megörökíteni az egyszeri alkalmat. Azután a több százas sajnos csak alkalmi gyülekezet. Ami talán kevésbé látványos: az eseményt megelőző két év olykor kemény, ám örömteli munkája. A konfirmációt előkészítő év, ami fokozatosan igyekezett ismeretben és hitben gazdagítani a hatvankettőt. Azután a konfirmációi órák egy éven keresztül a hit, az istenismeret útjára próbálták őket terelgetni. Ezeknek az óráknak emlékei, hangulatai a konfirmandusok és a lelkész közös titkai maradnak és maradjanak is meg. Jó lenne, ha nemcsak szép emlékként, hanem meghatározó időszakként maradnának meg bennük ezek az órák! A mai nap azonban sokak élménye. Túl az egy héttel ez előtti konfirmációi vizsgán, túl egy számukra megrendezett kiránduláson, most az oltár előtt térdelnek. Talán megszeppenve hallgatják a „Jövel Szentlélek Úristen” kezdetű éneket, amit a nagyszámú gyülekezet fennállva énekel. Remélhetőleg „útravalónak” tekintik az egyenként kapott áldó igeverseket! Számukra csupa új, ünnepi mozzanat. Hozott-e új, ünnepi átalakulást ott belül? 62-en az oltár előtt, Isten színe előtt... Előttünk titok marad, hogy ebből a szép számú konfirmandus gyülekezetből vajon hányán álltak valóban Isten színe elé, bünbánattal véve életük első úrvacsoráját? Pilis, 1991. április 28. Egy lány ünnepe. Ilona a faluban lévő nevelőotthon egyik hittanosa. 18 évesen, saját elhatározása eredményeként térdel az oltár előtt. . A gyülekezet számszerűleg szerényebbnek bizonyult. A padokban az intézet igazgatója, nevelők, ismerősök, a gyülekezet ifjúsága egy volt abban, hogy egy lány ünneplé(Folytatás az I. oldalról) egy-másfél órára is. Az istentiszteleteken pedig egy nagyon komoly idegenforgalom lelki szolgálatáról van szó, ami egyházunk egészének szolgálata is. Viszonzásul is azok felé a német és északi testvéreink felé, akiktől már annyi segítséget kaptunk, a finnektől éppen Siófokon is. Szolgálat feléjük jelen lenni nyaralásukban a viszontszeretet gesztusával, igei alkalmakon. Megéreztetni, hogy egyházunkhoz is jöttek, testvérekhez is. Befogadni őket. Alkalmat adni ide látogató finn énekkaroknak a szolgálatra, német egyházi csoportoknak az elcsendesedésre. Ez az épületegyüttes egy kicsit Európa s a világ evangélikusságának is épül. Álmuk egy lelkészházaspár, akik belülről értik vállalják fel ezt a páratlan szolgálatot. Isten fog adni ilyen embert, - bizakodnak a presbiterek. Rengeteg a gond, de ha a templomra néznek, megnyugszanak. Ez ad erőt, hogy a gyülekezeti termet és a lelkészlakást is fel tudják építeni. A gondok valóban erő felettiek. Az idei központi egyházi segélyből megvehettek negyven köbméter faanyagot. Az ács ajánlata 1,1 millió, - az OTP betétállomány 200 ezer. Az asztalos munkákra is kellene 1 millió, erre sincs fedezet. S ha a papiak egy része készül is el, az is legalább 4 millió. A gondoknál csak a reménységük nagyobb. „Isten nem engedi, hogy a reménységünket a pénztárcánkban hordjuk, - a szívünkben kell” - válaszol a 74 éves építő lelkész a helyi TV riporterének, aki már többször is megszólaltatta. S most újra nem érti: „Honnan van Önben ez a hatalmas erő, a legyőzhetetlennek látszó nehézségek ellenére is?!” „Nincs bennem hatalmas erő - hangzik a válasz. Az erő abban a Feltámadottban van, akinek szobra a templomhajó magasában emelkedik. Ha hisszük, hogy Jézus él, félve is félelem nélkül tudunk templomot, lelkészlakást építeni. Félve se félve...” Miközben hallgatom a készülő riportot az épülő falak előtt, arra gondolok, hogy a minap is összeesett az ABC áruházban. De rosszullétei ellenére is mosolyogva remél. Hiszen csodákat is átél. A templomszentclés után az építő kőműves mondta: Maguknak most úgysem lesz pénzük. Vállalom, hogy a gyülekezeti termet és lelkészlakást karácsonyig felépítem, elég lesz '91 júniusig kifizetni... S karácsonyra álltak a falak, az 1 milliót érő munka negyedéért, hitelben. S egy másik: egy tamperei presbiternő 70 éves születésnapja előtt egyházi lapjukban hirdetést adott fel. Barátait, tisztelőit kérte, hogy neki szánt ajándékok helyett a siófoki építkezésre adakozzanak. Az ünnepen kitett dobozt személyesen hozta el: Marci bácsi, sírtam, 20 ezer Márka... Ők építik nekünk, vagy mi építjük 7 nekik? Mindnyájunknak az Úr. Hiszen „ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők” (Zsolt 127,1). Siófokon azonban nem hiába fáradoznak. Zászkaliczky Pcter „A kölcsönzési listát a Biblia vezeti” Néhány gondolat az emberek olvasási kultúrájának változásáról A könyv jóbarát. De valóban az? Napjaink tendenciája nem ezt mutatja. Szinte minden koncepció, amely a jelen válságból való kilábalást hivatott megmutatni, leszűkül a gazdasági szférára. A közművelődés, mint szükséges rossz, a perifériára szorult. Márpedig a szellem, a tudás az, ami egy nemzet felemelkedésének aranytartaléka. Az „aki többet tud, legyőzi a másikat”, ma is érvényes igazság. Ám könyvek nélkül, olvasási kultúra nélkül meglehetősen nehéz ilyen mértékű tudásra szert tenni. Emlékszem, a teológiai akadémián sében (megerősödésében!) osztozhattak. A lelkész zsoltár verssel áldotta meg a konfirmálót: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik..." - Zsolt. 37,5. Az ünneplő gyülekezet gitárszóval és énekkel próbált valamit adni „útravalóul”: ...„Vigyázz a közösségedre, hogy Jézust lássa középen, hisz Ö ad mindennek értelmet, hát vigyázz az üdvösségedre!"... A 62+ 1 cím két időpontra utal. Ez év tavaszán vajon hány időpontban és hányán térdeltek először bünbocsánatért az oltár előtt? Vajon hányán élnek közülük a lehetőséggel, hogy egy-egy gyülekezet tagjaivá váljanak? Vajon tudunk-e értük ismeretlenül is imádkozni? Konfirmáció = Megerősítés. Nem kellene „újrakonfirmálkodnunk”, hogy hordozni tudjuk őket, hogy be tudjuk őket szeretni gyülekezeteinkbe? Vonzza-e majd őket gyülekezeti (egyházi!) életünk?... Krahulcsán Borbála egyik professzor szokta mondani, hogy a lelkész egyik kezében könyv, a másikban újság kdl. hogy legyen. De vajon ma milyen könyveket tudunk kézbe venni? Milyen irodalmi táplálékot kap az olvasni vágyó ember? Mert liberalizálódó korunkban minden mennyiségben, válogatás nélkül, korlátok nélkül, ömlesztve zúdul ránk az írott sajtó és a könyvkiadás számtalan terméke. Tuba László, a mosonmagyaróvári Huszár Gál könyvtár igazgatója vegyes érzelmekkel beszél ezekről a benyomásairól.- Úgy látom, hogy az elmúlt egy-két évben kedvezőtlen változás következett be a könyvkiadás és az emberek olvasási kultúrája terén. Az 1950-1970-es években igaz túl sok szocialista-realista könyvet adtak ki, de mellettük jó és értékes műveket is olvashattunk. Viszont nem jelent meg tömegesen a szennyirodalom. Egyszerűen elkeseritö és szomorú, nekem a könyvtárosnak, hogy mekkora igény van az olvasók részéről az ilyen müvek iránt. Az is szomorú, hogy ebből a fajta irodalomból milyen sokan tudnak nagyon jól megélni. Szomorú, hogy csökken az olvasók száma, és ezen belül leginkább a gyermekolvasók fogynak. Egyrészt az iskolai oktatás nem szorítja a gyermekeket olvasásra, másrészt pedig a TV és a video elveszi az időt az olvasástól. Pedig könyvek nélkül minden téren megszegényedik az ember. A gyenge színvonalú látványkultúra leszoktat a gondolkodásról. Ellenben egy Verne könyv megmozgatja a fantáziát. Egy népmese nyelvi kifejezőkészséget fejleszt. Könyvek nélkül, olvasás nélkül primitívvé válik szókincsünk, beszűkül szemléletünk, világnézetünk. Minden tekintetben károsnak tartom ezeket a negativ változásokat.- Hány könyvet olvas el havi átlagban?- Havonta legalább 2-3 könyvet olvasok, ezenkívül naponta jónéhány folyóiratot. Ezen felül havonta 800-1000 könyveimet böngészek át. hogy a könyvtár számára választani tudjak a kínálatból. Ezt nem minden könyvtáros teszi meg. Egyébként az én véleményem szerint az átlagembernek havi egy könyv és 8-10 újság elolvasása kellene, hogy a minimum legyen.- Mennyire és hogyan változott meg az utóbbi időben az érdeklődés a vallási témájú könyvek iránt?- Ugrásszerűen. Nem dicsekvésként mondom, de ebben a könyvtárban a pártállam idején is megtalálható volt jónéhány egyházi kiadvány. Például a Vigíliára és a Confessióra hosszú ideje előfizető a könyvtár. Mindig azt vallottam, amit a nyugati liberális könyvtárosok, hogy nincs joga senkinek megszűrni az irodalmat. Adja kézbe és az olvasó döntse el, kell vagy sem. Visszatérve a kérdésre: tapasztalatom az, hogy a Bibliát keresik a legtöbben. Azonkívül az olyan jellegű önvallomásokat; „hogy lettem keresztyén hívő ember.” Evangéliumi iratmissziós könyveket szép számmal kölcsönzünk. A félelem oldódásával egyre többen fordulnak a vallásos szépirodalom és az egyéb egyházi kiadású könyvek felé.- A beszélgetés elején elég pesszimista képet festett az emberek olvasási kultúrájának és a könyvkiadásnak negatív változásáról. Ilyen pesszimistán látja a jövőt is?- Nem, pesszimista egyáltalán nem vagyok. Ellenkezőleg! Optimistán tekintek a jövőbe. Minden csoda három napig tart. Az emberek lassan betelnek a pornóval, horrorral, a nívótlan salakkal. A video is lassan elfoglalja megillető helyét. Az emberek nem felejtenek el olvasni. A könyv szeretetét nem tudja semmi kiirtani. A könyv mindig társ, mindig jóbarát marad. Csak még egy kis türelem kell, amíg a kibillent értékrend helyreáll. Akkor újra visszanyeri méltó helyét és rangját a „könyv", az értékes irodalom. Kiss Miklós Ml AZ ÉLET ÉRTELME? Segítség Bangladesnek Bekapcsolom a televíziót, Kupa Mihály pénzügyminiszter elégedetten számol be az Egyesült Államokban tett látogatásáról. Sikerült kieszközölnie több millió dollárt hazánk számára. A külföldi államokban járt üzletemberek előnyös kapcsolatokat teremtenek a magyar ipar fellenditésére. Hazai vállalkozók magánszemélyektől kölcsönöket kérnek 50%-os kamatra. Pénz, pénz, sok pénz a jó szakemberek kezében! Ez volna AZ ÉLET ÉRTELME, CÉLJA? Felteszem a kérdést néhány embernek Salgótarjánban: Középkorú üzletvezetőnő: Nem is tudom, hogy mit mondjak erre. Végzem a munkámat becsületesen. Nem vagyok kapzsi, megelégszem azzal, ami-van. Véleményem az Istenről? Nem gondolkodtam rajta. Talán majd idősebb koromban ... Szerelő szakmunkás: No, jótól kérdez ilyet! miért? - A feleségem szovjet állampolgár ... - De hiszen ez egyáltalán nem baj. - Életünk középpontjában a munka és a család áll. Van egy kis kertünk, sokat dolgozunk. Egy tizenöt és egy hároméves gyermekünk van. Nagyon szeretnénk, ha még a Kárpátalján élő 73 éves nagyszülőknek bemutathatnánk a kisunokát, még nem látták. Ők TSZ-ben dolgoznak, s a háztáji gazdaságban jószágot, tehenet tartanak. Nem vagyunk vallásosak, de a gyermekeket megkereszteltettük. A férj: „Sokat voltam beteg s ilyenkor Istenhez fohászkodtam! Még senkit sem hallottam, hogy betegségében a pártot, vagy Kádár Jánost hívta volna”. Huszonhat éves villanyszerelő: Nem tudjuk, hogy meddig élünk! A környező országokban, s világszerte háborúk! Örüljünk az életnek, használjunk ki minden lehetőséget! A nő és a férfi kapcsolata, a szex jelenti a boldogságot! Ez minden, ez az ÉLET! Főiskolai hallgató: Hivatásomul a pedagógus pályát választottam. Vizsgáim befejezése után férjhez megyek. Szüleim vallásos nevelésben részesítettek. Hiszem, hogy van Isten. Ez a tudat adja életem, cselekedetem mércéjét. Hiszem, hogy a földi lét után az ÖRÖKKÉVALÓSÁG az élet folytatása. Célom a hivatásom gyakorlása, s majdan hitvesi és anyai feladatok végzése az Isten dicsőségére! Vezető óvónő: Értelmes, kiteljesedett emberi életet élni. Amíg szükség van rám másoknak, amíg birtokolom a hitet, becsületességet, tisztességet, átadhatom másoknak, amíg megtalálom az élet gyönyörűségét. Tudjak örülni apró sikereknek ez számomra a BOLDOGSÁG! Idősebb korban az önismeret birtokában megtalálni azokat a módokat amivel a felgyülemlett élettapasztalatokat tovább adjam. Ez tölti ki a vágyam abban, hogy értelmes emberi életet éljek. Lényeg, hogy az ember minden korban tudjon épülni. Kishitűséggel ne tegye tönkre életszemléletét. Ha szeretjük az embereket, azok is szeretnek minket. Szeretet és hit nélkül nem lehet élni. Hiszek az emberben, hiszek önmagámban. A járdaszélen rokkantkocsi. A ragyogó napsütésben vakít a hófehér ing, tiszta zakó. A férfinak 1962-ben baleset következtében a két lábát és a bal karját levágta a vonat. Most ötvenöt éves. - Az élet értelme?? - jobb lakáskörülményeket szeretne. Hatodmagával él egy szoba-konyhás lakásban. Lakáskérelmüket évek óta elutasítják. Szociális segélykérelmét nem veszik figyelembe „nincs rá keret”, ez a válasz. - Szava nyugodt, megfontolt, indulat nélküli. - Mi ád erőt a gondok, nehézségek, nyomorúságok elviseléséhez? Fekete szeme csupa ragyogás, arca átszellemült: Isten! Isten nélkül nem lehet élni: nélküle nem létezik az ember! Egy nyugdíjas: Az élet célja a munka, ez által folyamatos az ember fejlődése. Ehhez pénzre van szükség és müveit emberekre. Fontos a külföldi tőke és technika beáramlása, hogy a jelenlegi helyzetből előbbre jussunk, s felzárkózhassunk Európához. Az emberi boldogsághoz szükség van az Istenbe vetett hitre. Ez határozza meg az emberekhez való viszonyát, amely egy igazságosabb társadalom kibontakozását eredményezi! Kozmetikus: Az élet állandó mozgás. Az élet igazi értelme az örök élet útján járni. Jézus tanait követve. Éljünk vidáman, boldogan, megelégedve. Az egyik legfontosabb dolog az életben a SZERETET. Embertársaink iránt érzett szeretet, a munkához való viszony, mindez ad egy belső nyugalmat, békét! A kérdésemre adott válaszok őszinte, közvetlenül kitörő megnyilvánulások összessége. Egy-két személyt ismertem, de a többség számomra ismeretlen volt. Ennek ellenére szívesen és készségesen mondták el gondolataikat, érzéseiket. Ami közös, a munka szerepe és szeretete az életük egyik központi meghatározója. Az elmúlt évtizedek gátolták a vallás gyakorlását, de nem tudták kiölni az ISTENBEN való hitet! Ez a hit és szeretet adhat új erőt hazánk gazdasági fellendüléséhez, és egy jobb élet kibontakozásához. Fenyvesiné Unatényi Magdolna Újságok, rádió és televízió heteken keresztül adtak hírt a bangladesi katasztrófáról. Megszólalt a világ lelkiismerete és mindenütt szervezik a segítés módjait, küldik az adományokat. Kétszázezer azoknak a száma, akiken már nem tudunk segíteni, akik meghaltak vagy eltűntek a tengerár pusztítása nyomán. Több millió azok száma akik fedél nélkül maradtak. Sikerült elmenekülniük a tengerár elől, életüket megmentették, de amikor vissza akartak térni, falujukba házaiknak csak romjait találták vagy még azt sem, mert a földkunyhókat elmosta a víz. Fedél és élelem nélkül élik keserves életüket. Amikor a világ lelkiismcrcte megmozdult, velük együtt mozdult meg a keresztyéneké is. A különböző egyházi segélyszervezetek gyűjtéseket indítottak. Az elpusztult területen találjuk Hatia szigetét is, leginkább itt élnek Bangladesben keresztyének. A rászorultak segítését a Bangladesi Keresztyén Szolidaritási Bizottság szervezi igen aktívan. Az egyházi segélyszervezetek ennek a helyi bizottságnak a munkáját segítik és ehhez a segítőszolgálathoz csatlakozik a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat is. Kérjük egyének és gyülekezetek hozzájárulását annak a Jézusnak nevében, aki életét adta értünk, hogy mi is tudjunk adni, segíteni másoknak. Offertóriumok, szeretetvendégségek bevétele egyéni felajánlások és adományok útján bárki segíthet, akinek szíve megindult e természeti katasztrófa által sújtott emberek nyomorúságán. Adományok feladhatók a következő csekkszámlára: OTP V. kér. Deák Ferenc u. 7-9. 218-98055 508-41.831-7 Az adományok megérkezéséről és felhasználásáról -, mihelyt arról hírt kapunk - beszámolunk. Legyen Isten áldása Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálatunk ezen a munkáján!
