Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-06-09 / 23. szám

Az Evangélikus Élet 56. évf. 1991. JÚNIUS 9. KÖSZÖNTJÜK TÖRVÉNYALKOTÓ ZSINATUNKAT Egyházunk népe hálaadással és könyörgő imádsággal köszönti törvényalkotó zsi­natunkat. 1991. június 8, szombat, ez a nap számunkra beletartozik az egyház­­történetbe, ahol az Apostolok Cselekedeteiről szóló újszövetségi könyv -15. fejezetétől fogva számtalan kisebb és nagyobb egyházi tanácsko­zás, zsinat foglalkozott már a keresztyén hit és élet dolgaival. Magyarországi Evangélikus Egy­házunk gyülekezetei, egyházmegyéi és kerületei, az országos egyház bizottságai a zsinatot az új­rakezdés, a megújítás és megújulás örömével üdvözlik. A megújulás és megújítás öröme hálaadásra hív, hiszen olyan történelmi adottságok között hív­hattuk össze a zsinatot, amikor az 1990. évi IV. törvény végett vetett a nagykonstantinuszi ál­lam-egyház kapcsolatnak és először rendezhet­jük helyzetünket a „szabad egyház a szabad ál­lamban” elv alapján. Külső befolyás, állami kényszer nélkül, evangéliumi küldetésünkre és missziói feladatainkra figyelve alkothatjuk meg azt a keretet, amelyben egyházunk él és dolgozik majd a jövőben. Nagy a feladata a zsinatnak, óriási a kihívás, hiszen egyházunké a felelősség, milyen törvények születnek a tanácskozás ered­ményeként. A zsinatra való készülődés folyamán, zsinati területi fórumok és ismertetések, sajtóbeszámo­lók kapcsán újra és újra előkerült, hogy az egy­házi Szervezet, a külső rend önmagában meg nem biztosítja gyülekezeteink életét. Az egyház igazi kincse Isten evangéliuma, ebből és ennek segítségével kell megújulnia életünknek, a gyüle­kezeteknek. A struktúrák adják a medret, ame­lyikben az élet vizének folynia kell, azaz az egy­házi jó rend nem öncélú, hanem a szolgálat, küldetésünk biztosítására való. Óvakodnunk kell mindkét szélsőségtől, attól is, amelyik az egyházi szervezetet, a külső rendet és beosztást, a törvényeket tartja a legfontosabbnak és attól is, amelyik lebecsüli a minden gyülekezetét egységbe foglaló sza­bályozást és gyülekezeti vagy csoportos külön utakat akar járni. A zsinat feladata nem lehet más, mint annak a, missziói parancsnak az egyházi törvényekre le­bontott alkalmazása, amit Máté evangéliuma végén olvasunk: „Menjetek el, tegyetek tanít­vánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek" - mondja Jézus. Ennek a missziói parancsnak a mondanivalójából kiin­dulva kell megvizsgálni jelenlegi egyházi rendün­ket, mit kell megváltoztatni, mit és hogyan kell megszervezni, hogy Krisztus küldetése teljesül­jön. Bizonyos, hogy az ezredforduló körül arra is gondolhatunk, hogy a tradicionális népegyhá­zi keretek, amikor az egyház népe beleszületett az egyházba, eltűnőben vannak. Ezen keretek helyett olyan struktúrákra van szükségünk, amelyekben hitvalló egyházzá, tudatos keresz­tyénné nőhetünk föl. A hitvalló egyház rendjéhez az tartozik, hogy annak minden tagja feladatot vállal a gyülekeze­tek és az egyházi munkaágak területén, képessé­ge, addottsága és körülményei mértékében. A mostani lelkészhiány, hitoktatóhiány csak úgy küzdhető le, ha a bibliai-reformátori egyetemes papság tanítását komolyan vesszük. A nem­lelkészek, az ún. laikusok bevonása nélkül, aktiv gyülekezeti szolgálata nélkül hiába alkotnánk a legjobb törvényeket is, mert alig akadna valaki, aki végrehajtaná azokat. Végül hadd húzzam alá, hogy mostani zsinatunk a megújulást és megújítást, a törvényalkotást a nyilvánosság előtt, az egyházi közvélemény bevo­násával kívánja végezni. Nem magától értetődik az előző évtizedek után ez a nyilvánosság! Hi­szen már az elmúlt három évet is az jellemezte, hogy egyházunk ügyeit nem szűk kör, hanem a presbitériumok és közgyűlések szélesebb és egy­re jobban tájékoztatott nyilvánossága előtt tár­gyaltuk. Mindenkinek alkalma volt személyes vagy csoportos hozzászólást készíteni a zsinatra. Egyházmegyei bizottságok és zsinati területi fó­rumok beszélték végig az egyháztagság, az egy­házigazgatás, az állam és egyház, az anyagiak helyzete egyházunkban, egyházi iskolák és egy­házi ingatlanok, stb. kérdéskörét. A nyilvánossághoz hozzátartozik, hogy nincs többé tabutéma az egyházban. Az egyháztagok száma, az egyház anyagi kérdései, a személyi kérdések is nyilvánosság elé kerülhetnek. A zsi­nat feladata olyan egyházi belső rendet alkotni, amelyikhez hozzátartozik a nyilvánosság örö­me, a közvélemény bevonása. Tervezzük, hogy a megszövegezett törvényjavaslatokat még egy körben elküldjük majd az egyházmegyei zsinati bizottságoknak és a gyülekezeteknek. Vajon mennyi időbe kerül mindez? Hány évig fog tartani a zsinat? Biztos feleletet nem tudunk adni erre a kérdésre. Hiba volna elsietni a tör­vényalkotást, de ugyanilyen hiba lenne túlszabá­lyozni és túlkomplikálni. A jelenlegi törvény leg­feljebb hat évről tud. Az a reményem, hogy két-három év elég lesz új törvénykönyvünk meg­alkotására. Dr. Harmati Béla A zsinati tagok jogai és kötelességei Az 1966-os törvény erről külön nem intézkedik. A most összeülő zsinat elé az alábbi tervezet készült. Ezt a zsinat megvitatja és utána emelkedik törvényerőre. A tervezetet ezért adjuk közre, hogy a zsinati tagok előre megismerjék és minden olvasónknak legyen róla tudomása. Minden zsinati tagnak mint a Magyarországi Evangélikus Egy­ház tagjának, de úgy is mint az Ur Jézus Krisztus tanítványának arra kell törekednie, hogy a tárgyalá­sok az egymás iránti gyengéd test­vérszeretet, az egymást megelőző tisztelet és a megértés légkörében, fáradhatatlan szolgálatkészség­ben, lelki buzgósággal, az Úrnak szolgálva (Rm 12,10—11) történje­nek. Egymás mégoly eltérő vagy esetleg ellentétes véleményének szí­ves meghallgatása, jóra magyará­zása és eltűrése, eközben még a kár és sérelem elszenvedésének készsé­ge is (lKor 6,7) olyan magatartás, melyre Krisztus nemcsak példát adott, hanem el is hívott (lPt 2,21). Minden vita, véleménynyilvánítás és tanácskozás tárgyszerűen és ér­vekkel alátámasztva folyjék. A zsinati tagot a következő jo­gok illetik meg:- minden zsinat elé terjesztett kérdésben szavazati joga van;- választható a zsinat tisztségei­re (zsinati jegyző, zsinati gaz­da, bizottsági tagság);-jelölteket javasolhat a külön­böző zsinati tisztségekre;- felszólalhat a tárgyalásokon vagy azok előtt, ha és amikor az elnök megadja a szót;- a jegyzőkönyv tartalmával vagy szerkesztésével kapcsola­tosan kifogást tehet;- betekinthet a zsinat összes anyagába, a zsinathoz érke­zett összes javaslatba;- más zsinati tagokkal együtt kezdeményezheti zárt - zsinati ülés (vagy rendkívüli zsinati ülés) tartását;- napirendre vagy napirend mó­dosítására vonatkozó javasla­tot tehet;- határozati javaslatot tehet beterjeszthet törvényterveze­tet, arra vonatkozó szövegva­riánst, módosító vagy ellen­indítványt;- beadványt nyújthat be a zsinat elnökségénél;- szavazás előtt kérheti az indít­ványok és módosítások újbóli felolvasását; MEGHÍVÓ A Magyarországi Evangélikus Egyház összehívott törvényalkotó zsinatának megnyitó istentisztelete 1991. június 8-án, szombaton délelőtt 11 órakor kezdődik a Budapest-Fasori Egyházközség templomában (1071 Budapest, Gorkij fasor 17-21). Az istentisztelet után a templomban kerül sor a zsinat megnyitó nyilvános ülésére. Ezekre az alkalmakra egyházunk tagjait szeretettel hívjuk és várjuk. Szebik Imre Dr. Frenkl Róbert Dr. Harmati Béla püspök országos felügyelő püspök-elnök- szavazás előtt indítványozhat­ja az elnöki kérdés-feltevés megvitatását;- jogosult költségtérítésre és ke­resetveszteség esetén a zsinati költségvetésből fizetésének pótlása illeti meg;- megkapja a zsinat jegyzőköny­veinek és minden nyomtatvá­nyának egy-egy példányát. A zsinati tag kötelessége:- Isten igéjéhez kötött lelkiisme­rettel, minden tudásával és odaadással hozzájárulni a zsi­nat munkájához; az általa elvállalt munkákat elvégezni, megbízatásának lel­kiismeretesen megfelelni; a plenáris üléseken és az őt érintő bizottsági üléseken részt venni; távolmaradását megfelelően igazolni; lakó- ill. tartózkodási helyét és ennek minden változását a zsi­nati gazdánál bejelenteni; zsinati munkájában jelen ta­nácskozási és ügyrendet betar­tani. (Készítette a 11. előkészítő bizottság.) A zsinati póttagságról Sokan kérdezik, mi a zsinati póttagok feladata, jogköre. Erről sem rendelkezik a jelenlegi tör­vény. Az bizonyos, hogy olyan gyakorlat nem képzelhető el, ami­kor egyik ülésen a rendes tag, má­sikon a póttag vesz részt. Az ter­mészetesen kívánatos, hogy a pót­tagok kísérjék figyelemmel a zsinat munkáját, lehetőség szerint legye­nek például jelen a nyilvános ülése­ken, vagy szakértőként segítsék a rendes tagot. A zsinati előkészitő bizottság ja­vaslata az új törvénykönyv számá­ra a zsinati tagság megszűnéséről, is a témához tartozik. „(1) A zsinati tagság megszűnik: (a) zsinati tag elhalálozásával, (b) lemondással, amit a zsinati tagnak a küldő szervvel és a zsi­nat elnökségével egyidejűleg írásban közölnie kell, (c) a küldő szerv által történt visszahívással. (2) A zsinati tag tartós (legalább hathónapi) akadályoztatása vagy halála esetén a külső szerv behívja a póttagot. (3) A zsinati tag háromszori igazo­latlan távolmaradása esetén a zsinat a küldött tagságát meg­szüntetheti és behívja a pótta­got. (4) A póttag a zsinati tag jogköré­be lép.” Természetesen ha a póttagból rendes tag lesz, el kell rendelni új póttag megválasztását, hiszen a zsinati ciklus hat évig tart.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom