Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-12-30 / 52. szám
Evangélikus Élet 1990. december 30. NAPRÓL NAPRA Az Ige testté lett, itt élt közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét Jn 1,14 VASÁRNAP Ha ítéletet hirdetsz a. mennyben, félni fog a föld, és elcsendesül. Mert ítéletet tart az Isten, szabadulást ad a földön alázatosaknak. Zsolt 76,9-10 (Jn 9,39; Lk 2,22-40; Gál 4,4-7; Zsolt 99) Mai világunkban nagyon sok a felesleges beszéd, olyan, ami az embertársunk ellen szól. Szinte alig lehet hallani a másik melletti kiállásról. Most még megtehetik ezt az emberek; de ha a bíró ítélni fog, akkor bizony mindenki hallgat majd, mert látjuk, hogy mennyire bűnösek vagyunk. HÉTFŐ Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst. Zsolt 33,16 (Mt 6,9; Lk 12,35-40; Rm 8,31-39; Mt 4,12-17) Láttuk már az erősek erejét, rekordok döntögetését. Láttunk másokat összeroppanni óriási súlyok alatt. De láttunk gyengéket, amint túlszárnyalták az erőseket. Istentől nyertek hozzá erőt. KEDD Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Mt 5,16 (IKrón 22,16; Lk 4,16-21; I Jak 4,13-15; Zsolt 8) Isten törvénye nap mint nap lesújt minket, evangéliumával pedig felemel és magához von. Mi I akik folyamatosan megtapasztaljuk az Ő kegyelmét, hálánk jeléül „világítanunk kell” a világban, ahol az emberek r sötétségben élnek. I SZERDA Mindenben azon az úton járjatok, amelyet megparancsolt Istenetek, az Úr, hogy élhessetek, és jó dolgotok legyen, és hosszú ideig lakhassatok azon a földön, amelyet birtokba vesztek! 5Móz 5,33 (Fii 1,9-10; 2Móz 2,1-10; lMóz 1,1-13) Van több út is. Vannak olyan utak, melyek az Istenhez visznek. Vannak olyanok is, melyek tőle visznek el. Mózes ebben az igében világosan felhívja a figyelmet arra, hogy azon az úton kell járnunk, amelyik az Istenhez visz és kerülnünk kell azokat az utakat, amelyeken tőle eltávolodunk. Miért? Azért, mert az Isten szerinti élet az ő kegyelmével jár együtt, ez a kegyelem pedig jelenti mindazt a jót, amit itt a földön kapunk. CSÜTÖRTÖK Áldott a mi Urunk Jézus Istene és Atyja, I aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a I halottak közül való feltámadása által élő reménységre. I lPét 1,3 (Zsolt 18,50; 5Móz 33,26-29; lMóz 1,14-25) I Keresztyén életünk legfontosabb kérdéséről van szó. Szá- I munkra Jézus feltámadása a bizonyosság és a reménység I arról, hogy a halál után élet vár ránk. Teljes szívvel kell I hinnünk, hogy ez számunkra is elkészíttetett. Ez adja meg I keresztyén életünk számára acélt. Adjunk hát mi is mind- I untalan ezért hálát. PÉNTEK Jézus azért halt meg a kereszten, és azért kelt I életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék. I Rm 14,9 (Dán 6,28; 2Kor 6,14-16; 1 Móz 1,26-2,4a) Hiába I van az, hogy Jézust megfeszítették, Ő feltámadása által I továbbra is él, uralkodik és reményt adja a benne bízónak. I Benne kell hát bíznunk: Ő mindnyájunk felett Úr. SZOMBAT Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban I és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéré- T seiteket Isten előtt. Fii 4,6 (Zsolt 62,9; Zsid 6,14-16; I Móz I 2,4b—17) A mi szerető Mennyei Atyánk tudja, hogy mire I van szükségünk és mielőtt kérnénk, megadja azt nekünk. I Legyen tele szívünk Isten iránti hálával. Kulcsoljuk mind- I untalan imára kezeinket és hálát adva az O nevét dicsérjük I nagy szorgalommal. Rátz András j IMAVEZÉRFONAL 4. Karácsonyi zsoltár: Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.” Zsolt 30,5-6. Talán ellentmondásnak, sorrendi hibának érezzük az előbbiek után várakozásról beszélni. Hiszen, a zsoltárban is .megtörtént , a nagy áttörés; a mélység fogságát már megnyitotta a bocsánat csodakulcsa, s a panasz és sírás után a meghallgatott imádság békéjére és örömére is sor került. Mégse múlt el a várakozás ideje? Vajon elvesztheti-e advent azt a legközvetlenebb ünnepi melegét, amit a várakozás jelent? Vagy: lesz-e annak karácsonya, aki nem is várja? Ajándékot lehet, hogy kap, de a királyi Gyermek nem érkezik meg hozzá, nem tér be a szivébe. Talán nem is nyílik neki ajtó, mint a betlehemi vendégfogadóháznál? Mindez persze nem csupán az egyházi esztendő ismétlődésjellegéből folyik, hanem ez a keresztyén hit tartalmi része is. Ha már zsoltárt olvasunk ezen a karácsonyon, akkor emlékezzünk arra, hogy az Ótestamentum kegyeseinél milyen szoros kapcsolatban jelentkezett a bizonyosság és a vágy, az elfogadás és a várás. A zsoltárokban nem kell keresni olyan részeket, melyek középpontjában az Úrra való várás van. Nemcsak azért, mivel ez a könyv Bibliánk ószövetségi részében van. Az Újszövetség gyülekezetét is indokolt volt kitartó, türelmes várásra biztatni. Sok példát mellőzve gondoljunk csak olyan központi jelentőségű fejezetre, mint Rm 8, ahol nemcsak a teremtett világról írja Pál apostol, hogy „Sóvárogva várja Isten fiai megjelenését” 19. v., hanem így folytatja: „de nemcsak a világ, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység,,amelyet már látunk, nem is reménység, hiszen, amit lát valaki, azt miért kell remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.” 23-25. v. A keresztyén hitben mindig gazdagabb a várnivaló annál, amit már birtokolunk. Sőt inkább veszélyt rejtő, megtévesztő, ha egy hívő úgy véli, hogy ő már sokkal rendelkezik, ne adj Isten: mindene megvan. A Jelenések könyve legsúlyosabb ítélete éppen a felett a gyülekezet felett hangzik, amely azt mondja: „Gazdag vagyok, meggazdagodtam, semmire nincs szükségem. De nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas, a szegény, a vak és a mezítelen.” 3,17. Mennyivel szivet melegítőbb volt az üzenet ahhoz, aki azt hallhatta: „bár kevés erőd van, megtartottad az én igémet... Mivel megtartottad az én állhatatosságról szóló igémet, én is megtartlak téged a kísértés órájában, amely el fog jjönni az egész világra.” 3,8.10. Hihetjük, hogy még sokat tartogat számunkra az Úr. A több, a csodálatosabb, a boldogítóbb még előttünk van. Várjuk kitartással és reménységgel. Imádkozzunk: Istenünk, köszönjük a karácsonyi Gyermeket, az elkészített váltságot, a fiúságot, üdvösségünket. Mindazt, amit még tartogatsz számunkra. Segíts jól sáfárkodnunk mindazzal, amit már ránk bíztál. Csepregi Béla DANHAUSER LÁSZLÓ 1906-1990 Készülődtünk közelgő 85. születésnapjára. Egykori konfirmandusai, gyülekezetének hűséges munkatársai alkalomnak, lehetőségnek tartották a nehéz években is, korábbi lelkészük (főként kerek) születésnapjait a közösség megélésére, elkallódott lelkek visszahívására, evangélikus lelkiségük ápolására. Az ünnepelt lelkiségétől mi sem állt volna távolabb, mint valamiféle személyi kultusz, de az alkalom megragadására és felhasználására annál készebb volt, ha a hit ébresztéséről és mélyítéséről volt szó. A volt vallástanár (ma hitoktatónak mondanánk) a háborús években, • 1943 elején, nagy választási harc eredményeként (akkor még sokan pályáztak egy-egy lelkészí állásra) került a Budai Evangélikus Egyházba második lelkészként. Az egyik, Sréter Ferenc már néhány hónapja itt volt, de mindjárt ő lett az igazgató lelkész. Az alig hogy létrejött XII. kerület evangélikusai már öntevékeny énekkart, iskolában istentiszteleteket, vasárnapi iskolát szerveztek (e sorok írója is ilyen vasárnapi iskolás volt) és nagyon akarták a gyülekezetté alakulást. Danhauser László lett a formálódó gyülekezet lelkésze, noha csak 10 év múlva lett jogilag is önálló gyülekezetté Budahegyvidék. Danhauser László lelkész páratlan szervezőkészséggel, nem lankadó energiával hónapok alatt lendületbe hozta a gyülekezetét. Talán legnagyobb adottsága a gyülekezetszervezés voh. Istentisztelet a kiterjedt kerületben több helyszínen is, bibliakörök-gyerekeknek, ifjúságnak, felnőtteknek, férfiaknak, eseményszámba menő szeretetvendégségek, számon- tartott énekkari szolgálatok. Mobilizálni tudta a tanítványságot - a bizonyságtevést vagy a szeretetszolgálatot vállalókat és számottevő szolgáló kör, közösség aktivizálódott körülötte. Ma inkább csak beszélünk arról, amit ő megvalósított, ti. a világiak,a nem klerikusok (ún. laikusok) aktiv részvételét a gyülekezeti munka minden ágában. Alig több mint másfél évtizedes budahegyvidéki szolgálatának gyümölcsei, több mint harminc év után is kitapinthatok, szerényebben, de ma is áldásosak a gyülekezetben, kisugárzónk egyházunkban. Szinte csak szerzeteseknél tapasztalunk hasonló, éjjel-nappali szolgálatot, ónégetést. De Istennek hála, nem égett el idejekorán és nem égett ki haláláig. Danhauser László templomépítő lelkész volt, noha ez a vágya, ambíciója mindvégig beteljesületlen maradt. A lelki, élő templom, a gyülekeban, református imatermekben, kórházi kápolnában tartotta és még most is egy szükségmegoldást jelentő lakásban tartja istentiszteleteit, pedig Danhauser László vezetésével még az első években összegyűjtöttünk majd egy templomravalót, amit a háború és az azt követő infláció vitt el. A háború utáni újrakezdésből pedig egy gyülekezeti házra futotta, melyben kápolna, gyülekezeti terem és lelkészlakás, egyházfi lakás is elfér, de ez nem olyan templom... Mégis szívós kitartásának templomépítési vágyának eredménye a pesthidegkúti filiában, ill. a korábban FÉBÉ anyaházban (ma szeretetotthon) a háború miatt félbemaradt templom befejezése, felszentelése a legnehezebb időkben, az ötvenes években. De templomot újított meg a száműzetése éveiben Bakonycsernyén is, ahol modern parókiát is épített nem magának, hanem a szolgálatot ott folytató lelkészeknek. Missziói, evangélizációs igehirdetö volt, missziós területnek tartotta már akkor is az országot, a magyar társadalmat, amikor még ún. keresztény-kurzusról beszéltek. Az evangélizátorok Baráti Mozgalma segítségével a belmissziói programok egyik motorja, miközben mindig vágyódással, beteljesületlen elkötelezettséggel állt ki a külmisszió ügye mellett. Nem beszélt az ökumenéről, hanem gyakorolta, akkor amikor ez még nem volt divat, amikor a hatalom ezt rossznéven vette. Más felekezetek vendégigehirdetőinek, előadóinak szolgálata segített bennünket mások elfogadásában, értékelésében. A Danhauser László vezette pezsgő egyházközségben talált gyülekezetre az üldöztetések és az elhallgattatások éveiben Ordas püspök és családja is, vagyis nem véletlen, hogy 1956-os rehabilitálása utáni első istentiszteleti szolgálatát ennek a templomnélküli gyülekezetnek a kápolnájában végezte a püspök, aki haláláig ebbe a gyülekezetbe integrálódott. Talán ez is, meg a missziói lendületnek a következménye lett a hatalom rosszallása, amely az 1956-os forradalmat követő leszámolásban Danhauser Lászlót is száműzte gyülekezetéből Bakonycsemyére. A korábban mindig a fővárosban szolgált lelkész nem ijedt meg a falusi gyülekezettől, fáradhatatlanul építette lelkileg és szervezte a másik zilált gyülekezetét. Nyugdíjba menetele után sem vettük zokon, hogy szivét megosztotta Bakonycsernye és Budahegyvidék közt. Mindkét gyülekezetben a szolgálata nyomán beépült élő kövek még évekig tesznek tanúságot ennek a pásztori munkának hatásáról, gyümölcseiről; mindkét gyülekezet hálaadással magasztalja az Egyház lírát, hogy nem bérest, hanem pásztort küldött népéhez éppen a nehéz időkben. KARÁCSONY UTÁNI VASÁRNAP IGÉJE „EGY GYERMEK SZÜLETIK NEKÜNK” Lukács 2,33-40 Súlyos prófécia a gyermekről Elárulom, hogy amikor erre a még karácsonyi ünnepkörhöz tartozó igére készültem, nm néztem meg a pontos kijelölést. Ezt az igét az elejétől, a 21. verstől olvastam el. Később rájöttem a „hibámra”, de most minden kedves olvasónak ajánlom, hogy onnan olvassa el az igét. így lesz teljessé a szép simeoni énekkel és az ige teljes mondanivalójával. így értjük meg, itt „bemutatásról” van szó. A nyolcnapos csecsemőt a törvény szerint be kellett mutatni Istennek egy áldozattal. Ekkor jött a Lélek indítására Simeon is a templomba. így találkoztak, igy vette Simeon karjába a kicsit, és igazából ő mutatta be, de nem Istennek, hanem a szülőknek. ö volt, aki már a csecsemőt látva énekelte: „meglátták szemeim üdvösségedet.” S ha igy nézzük az igét, akkor elmondhatjuk, hogy „bemutatás” - maga Isten mutatja be nekünk is a súlyos prófétai szavakon keresztül a kisgyermeket: kicsoda ő valójában? Mintha ezekben a percekben már a gyermek fölé rajzolódott volna a kereszt árnyéka. Hallgassuk igy Jézus bemutatását. Ő az. aki a megváltási elhozta. Simeon mellett igénk Annát is említi, a prófétanőt, s vele egy kicsinynek tűnő kört: „akik várták Jeruzsálem megváltását.” S Annáról olvassuk: „abban az órában ez is odaállt, hálát adott Istennek és beszélt róla.” Ő is úgy látta Isten indításából, mint Simeon: elérkezett a várvavárt idő. Beteljesedett isten régi ígérete. Voltak hát, ha nem is sokan, akik ezt már Jézus születése táján felismerték. - Ehhez az időhöz tartozott azonban a növekvés, külső és belső fejlődés, felkészülés cSendes ideje, hiszen 30 esztendő telt még el Jézus nyilvános munkájáig. De Isten csendben készítette: „A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel és az Isten kegyelme volt rajta.” így készítette Isten Fiát a földön a megváltás szolgálatára. Nekünk azonban jó tudni, hogy már csecsemőkorában is voltak, akik felismerték. Tanítása és munkája idején is egyre többen, de ez a felismerés igazán feltámadása után kezdődött el, azóta is folyik a világban. Igénk egy kérdés is: elkezdődött a te életedben is? ő a Megváltó, aki érted is megszületett, élt, meghalt és feltámadott. A világ üdvössége a te üdvösséged is. A római katakombákban az üdvözülteket kitágult szemmel ábrázolták : ők azok, akik felismerték és látják az Urat. Isten adja, hogy ezekhez tartozzunk. O az, aki ellen a világ védekezik. Simeon ezt a szót mondja róla: jel. Nemcsak cselekedett és mutatott.jcl?kf(. metlen nagy jel. Jelzés Istentől. Isten hozzánk hajló szereteté- ről. Születése és keresztje, a nyitott sir együtt jel. De Simeon meghökkentő dolgot mond erről a jelről, jel, „amelynek ellene mondanak.” Világunk mindig ellentmond Jézus jelére, nem hiszi, sőt letagadja. Ebben egészen odáig ment, hogy az édesanya életében beteljesedett: „a te lelkedet is éles kard járja majd át.” Előremutatás ez a mondat a kereszt alatt zokogó, összetört édesanyára. A világ ellentmondása azóta sem változott, a nyílt tagadásig is eljutott. Alapjában azonban ma is ilyen ellentmondó világban élünk. De mi nem vagyunk az ellentmondók között? Vagy legalábbis azok között, akik Isten „zöld” jelzését: szabad az út Isten szeretetéhez, nem vesszük észre, vagy nem vesszük komolyan. Igen, Istennek ez a jele, ahogy Simeon mondja, nyilvánvalóvá teszi, ki hogyan gondolkozik: ellenálló kemény szívvel, vagy hittel és engedelmességgel. S talán utal ez a mondat arra is, amikor a jelzés egyszer „pirosra” vált, igazán nyilvánvaló lesz minden, a szív legrejtettebb zuga is. De most még a felismerés lehetőségének idejében vagyunk, van lehetőség az ellenálló szív és gondolat legyőzésére, még „zöld” a jelzés. Őaz, akin eldől, mi lesz belőlünk. Simeon ezt ,a súlyos mondatot is hozzáteszi: „íme, ez sokak elesésére és felemelésére rendeltetett”. Emlékeztet ez a szó Izrael elestére, Jeruzsálem elestére is. De több van ebben a szóban: a lelki elesettség, a bűnbe zuhanás mélysége, sőt az örök halálba elitéltetés lehetősége is. Mindez együtt: elesés. Aki Jézusba „belebotlik”, elesik. De szól a prófétai szó felemelésről is. Tartalmában ez a szó felemeltetés, sőt feltámadás is, a megújulás lehetősége is. Aki őt felismeri, annak életében mindez végbemegy. Elesés, vagy feltámadás. Más nincs, csak ez a két lehetőség. Mindez azonban attól függ, őt hogyan tekintjük. Rajta, szaván, vele dől el életünk, egyházunk élete és a világ élete is. Igen, egyedül ő az, akin eldől, mi lesz belőlünk. „Aki hisz, üdvözül, aki nem hisz el- kárhozik” - röviden összefoglalva. A Jézusban adott jel: a jászol, a kereszt és a nyitott sir döntés elé állít, hiszed-é, vagy nem. De ettől a választól, döntéstől függ életed és örök életed. Szinte a karácsonyhoz nem illő, mégis hozzátartozó félelmes próféciát kaptunk a gyermekről ma, Jézus „bemutatásáról”, ő a Megváltó, de lehet ellene is mondani. Csak vigyázat: ettől függ minden. Ez a súlyos prófécia segitsen minket ellenállásunk legyőzésében, hogy az őt felismerők, vallók és egyszer látók közt lehessünk. Nem látták benned, csak az ács fiát. Űztek vak éjben, árkon bokron át A szakadékhoz, mely mélységbe ránt, Űztek megszállott hitető gyanánt De majd .meglátják, ha órája üt fönyiíoszemmel niíndes mindenütt Irgalmad árja végtelen folyam. Tisztulhat benne bárki boldogan! Keveházi László ISTENTISZTELETI REt j Budapesten, — 1990. december 30-án I. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Balicza i de. 10. német istentisztelet; de. 11. (új Balicza Iván, du. 6. Vigh Ilona. D. Torot tér de. fél 9. Madocsai Miklós, n. Modoii 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor. Pesthidi kút, II. Báthory u. 7. de. fél 11. Benkő 1 renc Csillaghegy, III. Mátyás kir. út 31. d fél 10. Donáth László. Óbuda, III. Dévai Bú , M. tér de. 10. Nagy István. Újpest, IV. Lei Stück Mária u. 36-38. Blázy Lajos. V. De - tér 4. de. 9. (úrv.) Brebovszky Éva, de. 1 (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Zászkaliczky ter. VII. Gorkij fasor 17. de. 11. (úrv.) S. mai Zoltán, du. 6. ifjúsági: Fodor Vikto Vili. ÜUfii út 24. de. fél 11. Kertész Géz ! II Vili. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Ke |Íj tész Géza. Vili. Rákóczi út 56/b. de. 9. szk vák istentisztelet: Cselovszky Ferenc, dé’ 12. magyar istentisztelet: Kertész Géz VIII. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabin Tamás. IX. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rt dey Pál. Kőbánya, X. Kápolna u. 14. de. 1Ó Fabiny Tamás. X. Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Kelenföld, XI. Bocskay u. 10. de. i 8 . (úrv.) Ferenczy Erzsébet, de. 11. (úrv/) j | Ferenczy Erzsébet, du. Missura Tibor. XL i Németvölgyi út 138. de. 9. Budahegyvidék, XII. Tartsay Vilmos n. 11. de. 9. (úrv.) Bö- : röcz Enikő,, du. fél 7. Benkő Ferenc. XIII. Kassák Lajos u. 22. de. 10. Szeverényi János. : XIII. Frangepán u. 43. de. 8. Szeverényi Já- I ; nos. XIV. Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Szabó : Lajos. XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó i' . Lajos. Pestújhely, XV. Maxim Gorkij tér de. : 10. Bizik László. Rákospalota, Nagytemplom, XV. Régifóti út 73. de. 10. Tóth Tibor. ' Rákosszentmihály, XVI. Hősök tere de. 10. , j Kamer Ágoston. Cinkota, XVI. Kultúrház u. de. fél 11. Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI. I Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rákos- 1 hegy, XVII. Tessedik tér 9. Kósa László. ‘ Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Detre János. Rákoskeresztúr, XVII. Pesti út 111. ' i de. fél 11. Kósa László. Rákosliget, XVII. ; Gózon Gy. u. de. 11. Detre János. Pestszent- lőrinc, XVIII. Kossuth tér 4. de. 10. Havasi Kálmán. Pestszentimre, XVIII. Rákóczi út (Református templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX. Bajcsy-Zs. tér ' j de. 10. Széli Bulcsú, du. 5. Széli Bulcsú. XIX. j Kispest, Wekerle-telep de. 8. Széli Bulcsú | Pestszenterzsébet, XX. Ady Endre u. 89. de. ) 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Csepel, XXI. j Katona J. u. de. fél 11. Mezősi György. Be dafok, XXII. Játék u. 16. de.-11. Rőzse Ist- | ván. Karácsony utáni vasárnapon az oltár- térítő színe: fehér. A délelőtti istentisz telet oltári igéje: Gál 4,1-7; az igehirdetés alapigéje: Lk 2,33-40. ' A vasárnap üzenete: a Király és.alati- valói. Az Úr a benne bízókat csodálatos j életújulás erejével ajándékozza meg a. I O szolgálatára. J&HpgéUkus isteatiszíejot.(rádióban Január 6-án, reggel 7.05 órakor az eva géUkus egyház félóráját rközvefíti,a. Pe tőfi Rádió. Igét hirdet: Zászkaliczky Pál lelkész, a Teológus Otthon igazgatója. 1991. szeptember elején nyílik a Soproni Evangélikus Gimnázium! Az első osztályba jelentkezni lehet 1991. január 15-ig, levélben a Berzsenyi Gimnázium (Sopron) igazgatójánál. HAZAI ESEMÉNYEK Helyreigazítás: Lapunk november 4-i számában a vezérckk címe ez volt: A.F.R.A. őszinte szívvel köszönöm annak a testvérnek helyreigazítását, aki ezt írta, hogy az igazi így hangzik: A B.F.R. A. Vagyis a boldog feltámadás reményében. Én sajnos ilyet láttam, és arra emlékeztem, amit írtam. De köszönöm a mondatot és magamévá teszem: „Szeretném, ha e a régi szép rövidítés többet mondó, teljes formájában, nem pedig eltorzulva rögződne gyülekezeteink újságolvasó tagjainak emlékezetében.” Mert igaz, két feltámadás lehetséges, életre, vagy halálra, de mi a boldog feltámadás reménye alatt nyugszunk. Tehát: A B.F.R.A. Keveházi László December 30-án, vasárnap 18 órakor a Deák téri templomban KARÁCSONYI ORGONAMUZSIKA Orgonái: Gergely Ferenc professzor A belépés díjtalan. „ÉLETÜNK HOMOKÓRÁJA” A Budai Evangélikus Szeretetotthon FOTÓPÁLYÁZATOT hirdet.- A pályázat célja, hogy a Gyülekezeteinkben és Szeretetotthonainkban élő idős emberek helyzetéről, életéről kapjunk képeket egy leendő vándorkiállítás anyagához.- Pályázni lehet: 5 db 24 * 30 cm-es, 2 évnél nem régebbi, fekete-fehér, vagy színes, kasírozatlan fényképpel, esetleg sorozattal, ami legfeljebb 5 db megbontható képből állhat.- A pályázatokat a következő címre kéijük beküldeni 1991. szeptember 30-ig: BUDAI EVANGÉLIKUS SZERETETOTTHON Ügyintéző: Igrénvi Sándor 1029 Budapest, Ördögárok u. 9.- Az első négy helyezettet: 5000,3000,- 2000,- és 1000,- forinttal díjazzuk. ■- A pályázaton korhatár nélkül mindenki részt vehet - NEVEZÉSI LAPPAL, - amit a fenti címen lehet kérni a részletes tájékoztatóval együtt. Mindenkinek eredményes felkészülést kiván a Budai Evangélikus Szeretetotthon vezetősége Jubileum ádvent küszöbén December 1-jén, ádvent küszöbén, úrvacsorái istentisztelet keretében emlékeztek vissza a 40 éve, 1950. november 19-én felszentelt 56 Fébé diakonissza és diakónus közül húszán arra a felejthetetlen napra, arra a szolgálatba indulásra, s énekelték el újra: „Á legnagyobb Királynak szavát hallottam én... fmhol vagyok ! - remegve mertem rámondani, S néven szólított erre: Ancilla Domini I" Huszonegyen elköltöztek azóta az örök hazába. Az ő nevük is elhangzott, rájuk is emlékeztünk. S mennyifelől érkeztek a jelenlevők: Budapest, Nyíregyháza, Celldömölk, Sárvár, Bonyhád, Kiskőrös... Hiszen a felszentelést követő évben, 1951-ben már megtörtént a szétszóratás! De a szolgálat azért folytatódott, ha más formában is.!, s megmaradt az élő kapcsolat a szolgálatba hívó Úrral és egymással. Jó volt újra meg ura elénekelni: „Testvérsziv-dobogás milyen nagy kegyelem! Testvérláng-lobogás győz sötét éjjelen!” S most átélhetjük azt az örömöt, hogy a diakonissza és diakónus szolgálat hazánkban újra indulhat, újra vannak fiatalok, akik meghallják Mesterünk szolgálatba hivó szavát, s mi régiek, segíthetünk még az indulásban! Épülhet az új testvérház, „diakonissza-anyaház”! Ádventi öröm ez és ádventi reménység! Legyen érte áldott ap ádventi Király, akinek egyik neve: „Csodálatos!” Jó az ő csodáit átélni és csodáira várni! Túrmezei Erzsébet Kapható a HERMONS legújabb, kazettája, melynek címe: Mindenki ad- ventje. Árai 200 Ft. Tartalma: Barokk korálelőjátékok feldolgozva modem hangszerekre, de nem modem stílusban, továbbá az evangelizációs idők énekei (Pl. Velemf vándorol...), valamint a Ijennons ádventi énekei (Pl. Új reménységnek...).' Megrendelhető: Győri András, 2142 Nagytarcsa, Tessedik u. 4. Tel.: 1185- 866 (gondnokság), hétfőtől péntekig; 7-14 óráig. Megvételre keresem Kovács Károly: Heh lenizmus, Róma, Zsidóság és Karner Károly: A testté lett Ige című könyveket. „Teológus hallgató”. Harangozóautomaták eladók, Orbán Jó; zsef, 5500 Gyomaendrőd, Bocskai u. 31., Tel.: 67/31-840. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő ás kiadó: TÓTH-SZÖLLŐS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (900075/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomés 90.20051 PETŐFI Nyomda RT, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÁS BÉLA elnök-vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivataléban közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Élet Kiadóhivatala útján. Elófizetösi díj: fél évre 220 Ft, egy évre 440 Ft Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem örzünk men és nem adunk yiss&al.™____
