Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-11-18 / 46. szám

A SZENT FÖLDÖN 1990 ŐSZÉN 1 Felfokozott várakozással készül min­denki Izraelbe, aki először lép Jézus földi otthonának földjére. Közismert, hogy ép­pen a palesztinai vidék az a terület, ahol a természet csekély átalakításával meg is ma­radtak a Jézus korabeli viszonyok. Bár fal­vak és városok pusztultak el véres háborúk következtében, de a táj szépsége, a termé­szet harmóniája vagy éppen félelmet keltő zordon hatása érintetlen maradt. Jeruzsálem - éppen megérkezésünk utá­ni napon—húsz percig tartó véres tragédia színhelyévé vált. A templom szent hegyén, ahol egykor a Kr. u. 70-ben lerombolt második zsidó templom állt, a Messiást e mostani időben visszaváró zsidók egy cso­portja a harmadik felépítendő templom alapjait akarta elhelyezni. Ez a szándékuk azonban az arab lakosság mohamedán hitű tagjainak heves ellenállásába ütközött, akik a templom szenthegyét éppúgy magu­kénak vallják, mint a választott nép. Ezen a templomhegyen ugyanis most az iszlám követőinek két szent imahelye, az Omar és El-aksa mecsete áll. A arabok kövekkel kívántak érvényt szerezni igazuknak. Izra­eli részről sortűz volt a válasz. Huszonkét arab vesztette életét, százon felüli volt a sérültek, sebesültek száma. Ez a súlyos - sajnos vallási hátterű - tragédiába torkol­ló esemény Jeruzsálem városát feszült lég­körű színhellyé változtatta. Kapuinál állig felfegyverzett, többségükben női katonák ellenőrizték a város falain belülre érkező­ket. Mégis, a városban lehetett közlekedni, az üzletek ugyan zárva tartottak, a törté­nelmi helyek megtekintése nem ütközött akadályba. A Siratófal, a zsidók közismert imádkozóhelye (egyetlen maradvány a Sa­lamon által felépített templomból) ezek­ben a napokban gyéren láiögatott, mert életveszélyessé vált az ott tartózkodás. Jól­lehet a zsidók lombsátor ünnepe és tóra­emlékezése éppen erre az időre esett. Keresztyén szempontból bizonyos, hogy a Szent sír templom tesz legmélyebb benyomást a látogatóra, amelyet Jézus sír­ja fölé emeltek a 4. században. Állandó istentisztelet-tartás szent sorozata jellemzi a templom hangulatát, hiszen egyes részein osztoznak szír és kopt orthodoxok, római és örmény katolikusok) sőt a templom-leg- mélyén még egy Habsburg kápolna is ta­lálható. Amikor ott jártunk, fegyveres ka­tona őrizte a templom bejáratát, mint egy­kor Jézus sírját. Áhítatra indító ének szű­rődött ki a templom távoli részéből, szer­zetesek zsoltár-antifónákat énekeltek. A Szent sír templom közelében van a német evangélikus egyház Megváltás temploma, ahová 2000 evangélikus testvé­rünk tartozik, s a turista-vendégek gondo­zásával külön e célra állított lelkész foglal­kozik. A gyülekezetnek kórháza, szállodá­ja, énekkara s kiterjedt szociális tevékeny­sége van, segíti a Betlehem mellett működő Talita Kumi iskolaintézményt, ahol első­sorban arab keresztyének gyermekei tanul­nak. Nem lehet meghatódottság nélkül vé­giggyalogolni a Via dolorsa lépcsőin. A ma járókelőjének csendes emelkedőt je­lent üzletek tarka sokaságában végigjárni a fájdalmas utat. Jézus számára a keresztre vezető lépcsőzet, a halálba torkolló ösvény volt, megváltásunk újta. Jeruzsálemben a Olajfák hegye, a Getse- máné a legtöbb látnivalót kínáló kirándu­ló hely. Templomok sokaságából reám a Nemzetek temploma, amely Jézus haláltu­sájára emlékeztető Isten-hajlék, a Domi­nus flevit (az Úr sír) templom és a Szent Anna templom gyakoroltak a legmélyebb benyomást. A próféták emléksírjai, Dávid király (feltételezett) sírja, Mária vagy Ab- solon síremléke a történelem távoli évszá­zadaira utal s mutatja a hagyományőrzés fontosságát. Jeruzsálemben napjainkban 21 keresz­tyén tudományos intézet működik, ame­lyek a Szentföld megismerésével, archeoló­giái ásatásokkal, a leletek értékelésével és a Szentírás jobb megértésével foglalkoz­nak. Evangélikus vonatkozásban külön említésre méltó a svéd éj norvég egyház ilyen jellegű fáradozása. Jeruzsálem, de egész Izrael szellemi-lelki arculatához tar­tozik az a mintegy 90 Messiás-hívő zsidó közösség, akik lényegében keresztyének, elfogadják Jézust a megígért és elérkezett Messiásnak, de a zsidó kultúrkörben az ószövetségi hagyományok egy részét is gyakorolják. A munkaszüneti nap Izrael­ben a szombat. Vasárnap minden üzlet nyitva, szinte valamennyi munkahely üze- mel, Természetesen a Messiás-hívők is szombaton tartják istentiszteleteiket. Sok­kal nagyobb bécsülete van a szövetségkö­tést tartalmában is meghatározó Törvény­nek, a Tórának, mintsem csupán vallásos előírások sokaságát látnák benne, amelyet nem lehet betartani. A Tóra azért adatott, hogy rend legyen az életünkben, útmuta­tást kapjunk döntéseinkhez, mederbe szo­rítsa indulatainkat, fékezze ösztöneinket, megzabolázza érzelmeinket, s első helyre tegyük életünkben Istent, miként ő önma­gát, erejét és kegyelmét kínálja fel nekünk, bármit is követelne tőlünk. A Messiás-hívők komolyan veszik az ünnep megszentelését igahallgatással, egy­szerre értik a páska- és úrvacsora ünnep tartalmát, pontosan tudatosul bennük az, ami egybekapcsol és elválaszt bennünket a zsidó vallástól - amint erről dr. Sálom Ben-Chorin professzor a gyökerekig visz- szanyúló, nagyszerű előadást tartott. Jeruzsálem ma negyedekre tagolt. Zsi­dó, arab, örmény, keresztyén negyed ér­dekellentét feszültségében él. A békességet nevében is viselő város szuronyos katonák és rohamsisakos rendőrök állandó készen­létében tud csak biztosítékot adni a nor­mális életre. Időszerű a 122. zsoltár 6. ver­se: Kívánjatok békét Jeruzsálemnek. Modern negyedeiben sziklára épített bérházak tömegei épülnek. Szükség is van erre, mivel az Európából bevándorló zsi­dók várnak otthont adó hajlékra. Ma Izra­elben a második legtöbbet használt nyelv az orosz. Amíg az új hébert megtanulják, néhány esztendő eltelik életükben. Míg ta­nult szakmájukban elhelyezkedhetnek, tü­relemre és szerényebb életmód vállalására van szükségük. Jeruzsálem ma hivatalosan Izrael fővá­rosa, bár szomszéd államai ezt vitatják. A kormány itt székel, a követségek Tel Avivban, a tengerparton működnek. A szent föld áhítatát kerestem Jeruzsá­lemben. Helyette a 20. század feloldhatat­lannak tűnő feszültsége, megismétlődő vé­res tragédia fogadott. Mégis jártam az Olajfák hegyén és a Golgothán. Jézus imádsága újra fogalmazódik bennem: Atyám, bocsáss meg nekik... és felhívása is időszerű: szeressétek ellenségeiteket! - Hogy milyen ma Galilea élete, arról a cikk folytatása számol be. Szebik Imre DIAKÓNIAI KONFERENCIA SOLTVADKERTEN A most már hagyományosnak mondható diakóniai konferenciát ebben az évben Soltvadkert evan­gélikus gyülekezete fogadta és lát­ta vendégül nagy szeretettel. Ez is diakónia volt, ahogyan a gyüleke­zet lelkésze és tagjai részt vettek a konferencia előkészítésében, meg­rendezésében. Vendéglátóink a legmesszebbmenőkig gondoskod­tak rólunk. Melegszívű emberek otthonai nyíltak meg, hogy ne csak szállást és ellátást biztosítsanak az ország különböző részeiből érkező szeretetotthoni vezetőknek, egy­házmegyei diakóniai előadóknak, espereseknek és országos diakó­niai munkaágak irányítóinak, ha­nem az otthon melegét is biztosít­sák számukra az október végi hi­deg napokon. Illő, hogy itt is he­lyet kapjon a köszönet szava a hát­térnek ezért a szeretetteljes és gon­dos megszervezéséért. Jól vizsgáz­tak diakóniából! Két és fél napon át szeretetszol­gálatunk napi kérdéseiről hangzot­tak el előadások és folytak megbe­szélések. Az igehirdetések is az elé a Jézus elé állítottak, aki a szolgá­lat Ura, s minket is szolgálatba állít, de egyben az az erős Úr is, aki erejét nekünk is adja. A konferen­cián jelen volt Szebik Imrp püspök, akinek feladata az országos diakó­niai munka szemmel tartása, segí­tése, irányítása. Ő tartotta a meg­nyitó istentiszteletet és az egyik na­pon a mai magyar társadalmat és az egyházi szeretetszolgálat lehető­ségeit bemutató előadást. Társa­dalmunk betegségei között emli- tette az elöregedés, az öngyilkos­ság, az alkoholizmus, a válás, a munkanélküliség, a magányosság, csalódottság és az urbanizáció ál­tal okozott problémákat. Ezekhez kétségkívül oda sorolhatók még a sérültek, az elszegényedők, az ott­hontalanok problémái is. Bizonyá­ra még tovább szélesíthető ez a sötét tónusú színeket mutató pa­letta. E súlyos és nehéz körülmé­nyek között kell az egyháznak egy­re fokozódó feladatait ellátni. Nem kis nehézséget jelent ez, ami­kor nem korlátlanok, hanem na­gyon is korlátozottak a személyi feltételek, és az anyagi bázis is bi­zonytalan. Szomorú, ha az egyház erőtlen szolgálata csalódást okoz az embereknek. Hitben kell erő­södnie az egyház népének, hogy megteremjen a diakónia a hit gyü­mölcseként. Lehetőségeink mégis egyaránt vannak a társadalmi, az intézményes és a gyülekezeti dia­kónia területén. Űj intézmények vannak megvalósulóban Nyíregy­házán, Orosházán, Kiskőrösön, Lajoskomáromban. Egyre több gyülekezetben kezdik el a szegé­nyek, betegek, öregek rendszeres gondozását, gondolkoznak in­gyenkonyhák felállításáról. Szo­ciális feladatok ellátását is célul tű­zik maguk elé a most újra elkezdett diakonissza- és diak’ónusmunka területén. Lelkisegély-szolgála- tunknak is fejlődnie kell az alko­holisták, drogosok mentése terén. Házassági tanácsadás és telefonos segítőszolgálat megszervezése is fontos feladat. Mindezek egyúttal lehetőségek is az egyház számára a szeretetszolgálat kiszélesítésére. Nagyszerű előadást tartott dr. Kövesdy Gyula, a kiskunhalasi kórház főorvosa az idősek orvosi ellátásáról. Sok gyakorlati taná­csot adott a különböző érzékszervi s egyéb szervi megbetegedések, il­letve romlások eseteire. Különösen a szeretetotthonaink dolgozói kap­tak nagyon hasznos segítséget az előadás révén. Az öregek gondozá­sával kapcsolatosan tartott elő­adást Wolfgang Schoenauer nürn­bergi szociálpedagógus is. Az ő té­mája inkább a személyes gondozá­son túl a szociális problémák feltá­rása, gondozásba vétele volt idős emberek közösségf elhelyezése ese­tében. A két előadás jól kiegészí­tette egymást az idős kor változá­sait megélő testvéreink gondozását illető kérdésekben. Érdekes tájékoztatót tartott Végh Agnes, az Ergonosoft kft. ügyvezető igazgatója. Ez a cég munkaerő- és szervezetfejlesztéssel foglalkozik. Munkaerőket képez­nek különböző feladatok ellátásá­ra. Feladataik közé tartozik mun­kanélküliek átképzése is. Egyházi szociális intézmények gondozói­nak képzésére is vállalkoznak. így ez adott esetben szeretetottho­naink részére is segítséget jelenthet szakképzetlen munkaerők képzése vonatkozásában. - Eljött egyik na­pon a Népjóléti Minisztérium Tár­sadalompolitikai Osztályának képviseletében Gere Ilona osztály- vezető, hogy tájékoztassa intézmé­nyeink vezetőit a minisztérium társadalompolitikájának szem­pontjairól és anyagi lehetőségei­ről. Hasznos információkat jelentett mindenki számára az egyes intéz­ményeink vezetőinek beszámolója a vezetésük alatt lévő otthonok, illetve munkaágak szolgálatáról, gondjairól és örömeiről. Itt el­hangzott a két diakónus- és diako­nissza intézmény lelkészi vezetői­nek tájékoztatója is. Az egyik a Győri Evangélikus Gyülekezet ke­belében működik. Ez év őszén dia­konisszaképző tanfolyamot is indí­tottak, egyelőre három jelentkező részére. A másik intézmény a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesü­let, amely most van szerveződő­ben. A kezdeti nehézségek után mindkét intézmény reméli, hogy megfelelő épületekhez jut, és így szolgálatuk a régi diakonisszák munkáján túl is tovább fejlődhet és kiszélesedhet azokon a területe­ken, ahol nagyon is szükség van tevékenységükre. A konferencia első napján a részvevők közül többen különbö­ző gyülekezetekben végeztek ven­dégszolgálatokat. így a környező gyülekezetek tagjai is részesedtek azokban az ajándékokban, amiket Isten az egyes szolgálattevőkön ke­resztül nyújtott. A záróalkalom a konferencia tagjainak és a soltvad- kerti gyülekezet tagjainak közös úrvacsoravétele volt. Ez volt Isten iránti hálaadásunk az elvett áldá­sokért, s további erő kérése. Vető Béla Még javában tartott a nyári aszály, amikor újsá­gunkban megjelent a felszólítás: „Építsünk együtt templomot!” Fabiny Tamás a velem ké­szített interjú után kérte ezt evangélikus né­pünktől. Fontos volt a felhívás, hiszen a tavasz- szal a Nürtingen-Enzenhart német gyülekezet­ből ajándékba kapott fatemplomot, ha a tél előtt nem építjük föl, jövőre tönkremegy. Kér­tünk mi időben kivitelezőktől ajánlatot, de a munka elvégzéséért a kettő millió forintot nem tudtuk előteremteni. A Piliscsabai Bétel Evan­gélikus Missziói Otthonnak viszont égetően szüksége van erre a templomra. Végül a házila­gos kivitelezés mellett döntöttünk. Csakhogy nem akadt egyetlen evangélikus sem, aki jelent­kezett volna erre a munkára, adományok pedig erre a célra még csak nem is csöpögtek. Végső elkeseredésemben erdélyi menekültekhez fordul­tam. Akad közöttük mindenféle szakember. Ök, akik egyházunk menekültügyi szolgálatánál többször megfordultak, jöttek és felépítették a templomot. Egyik erdélyi építész, Szász István tornyot is tervezett hozzá. Számomra Istennek ez a legszebb ajándéka ebben az évben. Van azonban még mit tenni Piliscsabán. Jól látták ezt a nagytarcsai gyülekezet tagjai, akik a fel­épült templomot az időjárás viszontagságai el­len lenolaj kencével lekenték. Hátra van még néhány szakipari és segédmunka. Jó lenne a templom környékét is nagyobb össze­fogással rendbehozni. Tavasszal várjuk a Nür- tingenieket a templomszentelésre. Addig Isten segítségével s templom belső berendezése is elké­szül, amihez a székeket a Johanniták Ígérték. A templom elkészült, de úgy érzem, az Úristen megítéli gyülekezeteinket, mert ugyan sok a szó, de kevés a tett. Van kritika, de kevés az önkriti­ka. PUiscsaba legyen mindenkié. így gondolta ezt egy éve az egyik helyszíni szemlén a püspök, az építész és egy lelkész. Az elmúlt évben igyekez­tünk mindent megtenni azért, hogy ez megvaló­suljon. Talán tévedtünk és nem kell senkinek? Nem kellenek ebben a zavaros időben egyhá­zunk tagjainak csendes órák, napok, ahol az ige fölé hajolhatünk választ keresve súlyos kérdé­seinkre? Azt gondoljuk még mindig a „berlini falunkat” bontjuk? Nem vesszük észre, hogy már a temp­lomot és az otthonunkat? Reformációi soroza­tunkon egy baptista lelkésztestvérünk mondta: „Nem a szó a fontos, hanem az út.” Milyen az utad? Jézus is veled jár vagy csak beszélsz Róla? Bolla Árpád LUTHER LESZÁRMAZOTTAI A svájci „Die Weltwoche” című hetilap a közelmúltban közölte: Luther Mártonnak és testvérének Jakabnak mintegy háromezer le­származottja ismert. Azok száma, akik ma is a Luther nevet viselik, természetesen sokkal kevesebb: 196-an az Egyesült Államokban, 176-an a volt NDK-ban, 17-en az NSZK korábbi területén, és 6-6- an Finnországban és Olaszország­ban. Berlin-Wilmersdorfban találha­tó a Luther-leszármazottak egye­sülete, Günter Luther nyugdíjas üzemgazdász vezetésével. Az ame­rikai leszármazottak felkérésére az egykori keleti tömb (Ostblock) or­szágaiban kíván továbbiakat fel­kutatni. (A tizenharmadik nemze­dékhez tartozik a hamburgi terro­ristanő, Angela Luther is.) Egyéb­ként a legtöbben orvosok, gazdál­kodók, kisiparosok és tudósok, (lwi - pzp) NYILATKOZAT A Fasori Öregdiákok Baráti Körének vezetősége, akik az ágostai hitval­lású Evangélikus gimnáziumban a hazánk és egyházunk iránti tiszteletben és szeretetben növekedtünk és nevelődtünk, megdöbbenéssel és aggoda­lommal észleljük az egyházunkban zajló, illetve egyházunkat éritő vitákat éa elkeseredve tapasztaljuk, hogy egyes körökben teljesen megfeledkeznek az evangéliumi magatartásról. Természetes és egészséges dolog, hogy egy élő közösségben rendszeresen vannak viták, amelyek bizonyos kérdéseket a közösség érdekében tisztázni akarnak. Ugyanakkor megengedhetetlen, hogy elvi viták személyeskedás- be csapjanak át és a segíteni akaró szeretet helyett a gyűlölet és vádaskodás legyen úrrá. Jelenlegi egyházi vezetőségünk megválasztása óta kemény munkát végez az egyházépítés terén. Rengeteg új feladattal találja megát szemben és természetesen vállaja a feladatokat. Következetesen harcolt az elmúlt korszak sértettjeinek rehabilitálásáért, a régen ütött sebek begyógyításáért. Hozzáfogott - nem kis eredménnyel - intézményeink újjáépítéséhez, kibővítéséhez. Felépült az új Teológiai Akadémia, megkezdhette működését 37 évi szünet után gimnáziumunk - amelynek egyébként Harmati Béla püspök is növendéke volt. Kibővült az egyház szeretetszolgálata, az evangélizációs munka elmélyül. Egyházunk egyre szorosabban kapcsolódik az ökumenikus mozgalmakhoz és a külföl­di egyházakkal is elmélyül és kibővül az együttműködés. Tény, hogy bizonyos tisztségek betöltéséhez az elmúlt időszakban állami hozzájárulás kellett, de ha világi területen a megértés és tolerancia a jellem­ző, akkor az egyház ügyeiben méginkább a keresztyény szeretet és türelem az egyetlen követhető erkölcsi parancs. Nagyon kérünk mindenkit egyházunkon belül és kivül, hogy szűnjön meg a méltatlan harc, hogy ne lehessen más becsületébe felelőtlenül belegá­zolni. Legyen végre úrrá a valódi megértés, és a szeretet ne csak szólamok­ban nyilvánuljon meg, hanem tettekben is. Bízunk Istenben, aki megengedte, hogy új életet kezdhettünk, és bízunk abban, hogy mi emberek is végre méltók leszünk az isteni kegyelemre FASORI ÖREGDIÁKOK BARÁTI KÖRÉNEK VEZETŐSÉGE­■ s g L í I f 1 EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A TELEVÍZIÓBAN A soproni gyülekezet fennállá­sának 425 éves jubileuma alkal­mából tartandó ünnepi isten­tiszteleten, december 2-án Sze­bik Imre püspök végzi az igehir­detés szolgálatát. Az istentiszte­letet a TV1 közvetíti. Kezdési időpont: 9.55. RÁTZ OTTÓ: Pain of the chatedral A katedrális fájdalma Kicsiny vagyok. Hallgatlak. Rám dől a magányod. Agyonnyom. Fényben úszol, üvegszentek ballagnak. Glória cseppje ragyog nagyon, felkapom, kristályoddá változom, hagyom. I’m the pain, I’m the chatedral, hallgatag, könnyes szemek ragyognak rád. Orgonahangverseny ózdon Október 6-án az Ózdi Evangélikus Templomban csodálatos élményben volt része a komoly zenét szerető kö­zönségnek. A Liszt Ferenc Művelődési Központ szervezésében ALAN SUTTON (Ang­lia) orgonaművész játékában gyönyör­ködhettünk. Mendelsson-, Wesley-, Buxtehude-, Bach-, Vaughan-Willi- ams-, Widor-műveket hallhattunk. Az előadás befejezése után a hallgatóság meg sem mozdult, várta és meg is kapta a fáradhatatlan művésztől a ráadást. Alan Sutton orgonaművész szerénysé­gével beférkőzött a hallgatóság szivébe, sokáig fogunk e szép estét betöltő or­gonahangversenyre emlékezni. Burghardt Eta „TESTVÉRI ELŐZÉKENYSÉGÉVEL.. ”- Tallózó a Pápai Hírlap 1925. novemberi számaiból - \ Van úgy az ember, hogy szívesen elidőz a múlt emlékei között, legyenek ezek akár épületek, kisebb tárgyak... vagy szellemi táplálék. Igen, akár könyvek között is szívesen , elüldögél az ember, s kedvére mélázhat egy-egy sor, mondat, passzus fölött... De ne csak könyveket említsünk, hanem az apróbb híreknek szánt folyóiratokról sem feledkezzünk meg. A múlt - a hatvanöt évvel ezelőtti múlt - tanúja az a Pápai Hírlap is, amely ökumenikus szellemiségével híven szolgálta a megbékélés, a szeretet-közvetítés s ugyanak­kor a művelődés gondolatát is a „Dunántúl Athénjében”. Olvassunk bele a Pápai Hírlap novemberi számaiba! „Az evangélikus gyülekezet Nagyacsádon az I. világháború során elrekvirált harang helyébe újat kapott s november 8-án (vasárnap) felszentelték. A harangszentelési ünnepély a reformátusok testvéri előzé­kenységével felajánlott templomában folyt le, ahol dr. Mohácsy Lajos ehm. főjegyző mondott lelket emelő alkalmi szentbeszédet.” A szentbeszéd szövege - sajnos - nem maradt fönn, de e kis hír így is példaértékű: az együvé-tartozás, az összetartozás szellemiségét, a testvériség gondolatát hirdeti s erősíti. „Testvéri előzékenység...” - tán megszívlelendő gondolat ma is! (Pápai Hírlap, nov. 29.) „A pápai evangélikus gyülekezet f. hó 29-én 5 órakor a templomban dr. Hermann László városi főjegyző rendezése mellett orgonahangversenyt rendez offertóriummal a szegénysorsú gyermekek karácsonyi felruházására.” Pápán napjainkban is előszeretettel rendeznek orgonahpgversenyt s nemcsak a „szegénysorsú" gyermekeknek, hanem min­denkinek, kinek lelke „szegény”, s áhítozik az „örömhírre”. (Pápai Hírlap, december 5.) „A nemskéri evangélikus egyházgyülekezet december 2-án lelkészválasztó közgyűlést tartott, amikor is a szavazatok kétharmadával GÖTZE GYULA p. segédlelkészt válasz­tották lelkészükké.” E cselekedet önmagában is „evangélium" volt, s örülne e cikk szerzője - s minden bizonnyal a Kedves Olvasók is - ha napjainkban is egyre több hasonló eseményről számolhatna be... * Rátz Ottó PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az Evangélikus Sajtóosztály pályázatot hirdet a DIAKÓNIA című Evangélikus szemle helyettes szerkesztői munkakörének betöltésére. Pályázhatnak teológiai végzettséggel rendelkezők vagy aktív evangélikus egyház­tagok. Feltételek:- korszerű teológiai és kulturális tájékozottság,- jártasság a sajtómunkában vagy készség a szükséges ismeretek gyors elsajátítá­sára,- a mai helyesírás ismerete,- pontos nyelvtani tudás,- jó fogalmazási adottság,- írógépelési gyakorlat,- budapesti lakóhely és telefonközelség. A munkakör ellátása alkalmi munkaidőt igényel a folyóirat szerkesztési és kiadási munkafolyamatához alkalmazkodva. A helyettes szerkesztő a szerkesztő munkatársa. Tiszteletdíj megegyezés szerint. A folyóirat félévenként jelenik meg 96 oldalon. A pályázat tartalmazza a pályázó szükséges személyi adatait és a feltételekkel kapcsolatos felvilágosításait. A pályázatot december 15-ig lehet benyújtani. A borítékon kérjük feltüntetni a „Pályázat” megjelölést. Cím: Evangélikus Sajtóosztály, 1088 Bp. Puskin u. 12. I. em. Vártunk, de nem jöttél Evangélikus Élet 1990. november 18. KÜLFÖLDI HÍREK

Next

/
Oldalképek
Tartalom