Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-06-03 / 22. szám
Evangélikus Élet 1990. június 3. AZ ÉSZAKI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLET 1990. MÁJUS 17-1 KÖZGYŰLÉSÉNEK NYILATKOZATA Súlyos eseményekkel megterhelt 40 esztendő van mögöttünk. Istennek köszönjük meg, hogy gyülekezeteinket, híveinket és presbitereinket, lelkészeinket és munkatársainkat a kiszolgáltatottság, a szellemi-lelki elnyomás, a keresztyén hit felszámolására törekvés fájdalmas időszakában megőrizte. Istennek köszönjük meg, hogy ezernyi megaláztatás, méltánytalanság és szenvedés, közepette is hangzott az evangélium, együtt ünnepeltük a szentségeket és nem szűnt meg az egyház imádsága. Istennek köszönjük most meg, hogy új korszak örvendetes kezdetével ajándékozott még. Bűnbánattal tekintünk vissza a közel fél évszázadra. Erre kötelez egyházunk megújulásáért hordozott felelősségünk, és az 1948-ban a Magyar Köztársaság és Egyházunk között létrejött Egyezmény felbontása is alkalom a számadásra. Megrepedt nádszálhitünk félelmek és megfélemlítések között gyakran megingott. Emberekre néztünk, amikor Urunkra kellett volna jobban figyelni. Ezért egyes teológiai állásfoglalásaink politikai érdekek kiszolgálóivá lettek. Szóltunk, amikor hallgatni kellett volna. A zsarnokokat dicsőítők kórusában az egyház hangja is megszólalt. Hallgattunk, amikor szólni kellett volna. Egyházunk néma maradt, amikor a kor szám- űzöttjei, kitelepítettjei, megbélyegzettjei védelmei vártak volna tőlünk. Gyakran panaszra nyílt az ajkunk, amikor imádkozni kellett volna. Pislogó gyertyabél hitünk nem világított -s egymás iránt sem sugárzott mindig együttérző krisztusi szeretet. Urunk, irgalmazz nekünk! A történelmi változások istenadta új korszakának kezdetén nem vádolunk senkit és nem ítélkezünk mások felett. Egyedül Istené az igazságtétel joga. Mégis Isten előtt megállva valljuk, hogy a múltért felelősségünk nem egyenlő mértékű. Voltak, akik haszonélvezőkként, mások mártírként vagy háttérbe szorítottakként élték meg ezt az időszakot. A személyes önvizsgálatra mégis mindnyájan kötelezettek vagyunk. Most egyet teszünk : ami mögöttünk van, azt elfelejtve, ami pedig előttünk van, annak nekifeszülve futunk egyenest a cél felé. (Filippi 3,14) Egyházunk, benne Északi Egyház- kerületünk újragondolja szolgálatát hazánkban. Jézusi küldetése alapján tartozik az evangéliummal minden embernek. Elvilágiasodott emberek kopogtatnak újra templomaink ajtaján. Új kapuk nyílnak előttünk a szolgálatra kórházakban, börtönökben, iskolai hitoktatásban, korábban kényszerítő körülmények között államosított iskoláink fokozatos visszaállításában. Az 1991-ben összeülő zsinat új egyházi alkotmány létrehozására vállalkozik. Fokozott elvárások és egyre növekvő feladatok megújulást sürgetnek sorainkban. Csak teológiai gondolkodásában, hitében és sze- retetében megújult egyház tudja betölteni Urától kapott megbízatását, melyet egyedül Isten Szentlelke végezhet el közöttünk. Kérjük gyülekezeteinket és lelkészeinket, továbbra is hprdozzák imádságban az evangélium szolgálatát, és összpontosítva erőnket a jövő feladatokra - a lutheri józan megfontoltság alapján -, lássák az evangélium szolgálatának elsőbbségét. Minden vélt vagy jogos sérelem elszenvedésével szemben az Istentől nyert bűnbocsánat és az egymás iránti kölcsönös megbocsátás alapján végezzék munkájukat a gyülekezetekben előremutató missziói lendülettel, új munkatársak szolgálatba állításával, hűségesen. Isten Szentlelke vezesse Északi Egyházkerületünket az erőnek, szeretetnek és bölcsességnek útján. r ■ Az Északi Evangélikus Egyházkerület 1990. május 17-én megválasztott tisztségviselői és bizottsági tagjai, valamint zsinati képviselői névsora: Egyházkerületi felügyelőhelyettes, világi főjegyző: Póttagok: Dr. Conrád Zoltán Puskás János Dr. Dely Lászlóné Püspökhelyettes, jegyházkerületi egyházi főjegyző: Szimon János Sztruhár András Lábossá Lajos Egyházi jegyző: Fehér Károly Világi jegyző: Dr. Grynaeus Tamás Kerületi jogtanácsos: Dr. Török Gábor Kerületi számvevőszéki elnök: Egyházkerületi törvényszék: Választott bírák: (lelkészek) Bárány Gyula Fehér Károly Missura Tibor Sárkány Tibor Varga György (világiak) Dr. Conrád Zoltán Dr. Garami László Joób Árpád Dr. Kovács Ilona Petőcz György Sárkány Tibor Egyházkerületi Tanács Választott Zsinati képviselők: (lelkészek) Balicza Iván Bálint László Bödecs Barnabás Magyar László tagok: (világiak) ifj. Benczúr László Benkő Imre Bozóky Éva Dr. Garami László Rendes tagok: Dr. Boleratzky Loránd Fehér Károly Lábossá Lajos Dr. Török Gábor Póttagok: Balicza Iván Bálint László Dr. Garami László Sárkány Tibor Fasoriak Aszódon Egész napos kirándulás Gödöllőre és Aszód környékére - hirdette a Fasori Öregdiákok Baráti Körének útiterve, de hogy mit rejtett, mit adott ez a szűkszavú mondat, arról nehéz röviden beszámolni. A látottakat - a műemlékeket és emlékhelyeket - könnyű felsorolni, annál nehezebb a kirándulás adta belső tartótomról, a szívvel és szeretettel teli első találkozásokról, beszélgetésekről, az összetartozás felvillanó érzéséről írni. A rideg papír nem adja vissza azt a melegséget, az emberi kapcsolatok oly ritkán tapasztalható összefűző erejét, amely a látogatók és a fogadók, a házigazdák között pillanatok alatt kialakult. A gödöllői Agrártudományi Egyetem patinás épületétől vitt az egyetem* autóbusza Aszódra. Az útvonal hazánk egyik jellegzetes táján . vezetett a célállomásig. Aszód nagyközség, volt járási székhely emlékei elválaszthatatlanok a Podmaniczky család 200 éves múltjától: ők építették az evangélikus templomot, iskolát. Műemlékké lett udvarházuk, kastélyuk, a dombtetőn álló homlokzati tornyos templom, melynek karzatából kiemelkedik a szép orgona. A művészi egyházi alkotások nagy értékű emléke a XVIII. század elejéről a kolozsvári mesterek faragta, fából készített, festett ás Hiícan aranvn7r>tt nitár A PaH. maniczky-Széchényi Kastély tosz- kán oszloppal tagolt, szobordiszes kapuja előtt is sokszor kattogott a fényképezőgép. Az épület az elmúlt évtizedekben középiskolai kollégium lett. A kastély középső részében 1891-től a Bányai Evangélikus Egyházkerület leánynevelő intézete talált otthonra. 1945-től általános iskola. Az épületegyüttesben volt 1931-ig az aszódi evangélikus gimnázium, . amelynek 1835-től 38-ig diákja volt Petőfi. A Galga völgyében meglátogattuk a domonyi, Koren Istvánról elnevezett általános iskolát, megnP7tiilf 9 lfptg7i'ntpc mnHAm óniilol Fotó. Dr. Pallérdy Lászlóné jól felszerelt tantermeit; voltunk az ikladi iskolában is. Oktató-nevelő munkájában bármely nagy városunk iskolájával versenyre kelhetne. Fehér blúzos, fekete szoknyás diáklányai már a bejárati kaputól kísérőink lettek az iskolát bemutató igazgatónővel és tanáraival. (ízlésesén terített asztaloknál az óvodai konyhások által készített kitűnő túrós és káposztás rétes várta az „öregdiákokat'’.) Váckisújfalun az iskola és szépen gondozott környezetének megtekintése után kerti virágokkal és a kis óvodások rajzaival köszöntötték a vendégeiket. /(/»ciÁm O éniUtli» <»n w/In w „Hiszem... az egyetemes anyaszentegyházat” „Hiszek Istenben - hiszek Jézus Krisztusban - hiszek a Szentiélekben.” Megszoktuk a régi fordítású hitvallásban a „hiszek” e három helyét. Az új fordításban is háromszor hangzik a „hiszek” hitvallása, de m^s elrendezésben. A második hitágazatnál elmarad, a harmadikban kétszer is elhangzik. Lehet vitatni. Mégis, maga az a tény, hogy a Lélek munkájával kapcsolatban többször is mondjuk, pozitívum is. Hiszem a Lélek munkáját, hiszem, hogy a Szentlélek üdvösségre segítő munkája és útja: az egyház, a bocsánat, a feltámadás. Fontos ez, mert valljuk meg, itt a legtöbb bizonytalanság bennünk. Hogy Isten felettünk munkálkodik, hbgy Jézus értünk cselekedett, ide talán még eljutunk hitünkben, de hogy Isten bennünk hogyan munkálkodik, itt bizonytalanokká leszünk. Pedig döntő, hogy éppen ezen a ponton is őszintén, szívből is hittel el tudjuk mondani: hiszek. Mostani feladatunk ezen belül ezzel a kicsiny, de fontos hitvallási résszel szembenézni: „hiszem az egyetemes anyaszentegyházat”. Voltaképpen két szó, a hitvallás két kifejezése, amiről el kell gondolkoznunk és magunkba is néznünk. Egyetemes egyházat hiszünk. Az eredeti latin és görög szövegben a „katholikosz” megfelelő alakja áll. Azt jelenti ez, hogy a „katolikus” egyház az igazi? Semmiképpen. A szó jelentését így lehetne visszaadni : az egészre kiterjedő, az egészet átfogó, a teljesség irányában élő, az oszthatatlan. Kezdetben ez a kifejezés arra figyelmeztetett, hogy az egész egyház tanítására kell figyelni a kisebbségi, eretnek tanításokkal szemben. Ma pedig ez a kifejezés arra tanít: Istennek mindenütt van népe, ahol hivő népe él. Senki nem mondhatja, hogy a „miénk” az igazi másokkal szemben. Ahol az ige igazán hangzik, ahol a szentségeket helyesen nyújtják, ahol a Lélek munkálkodik, ott mindenütt Isten népe él, bárhol a világon. Mi emelhetünk falakat, elválaszthatnak egymástól nemcsak 'rácsok, hanem előítéletek is. De Isten Lelkének munkáját nem lehet behatárolni, nem lehet eléje falat emelni, mindenütt munkálkodik a világban, s van egy nép, ahol nincsenek fajok, nemzetiségek és társadalmi határok, Isten népe világot átfogó, mindenütt élő nép. „Más juhaim is vannak nékem” - mondja Urunk. Neki valóban sokféle juha van, de egyetlen, oszthatatlan és világot átfogó nyája. Az anyaszentegyházat valljuk. Talán nem mindenki tudja, hogy ebben a kifejezésben egy magyar „specialitásról” van szó. Az eredeti szöveg így szól: „hiszek egy egyetemes szent egyházat”. A német fordításban : „hiszek egy szent keresztyén egyházat”. Az anya és az egyház szó ilyen összetétele egyedül a mi magyar nyelvünkben fordul elő. Miért éppen* anya-szentegy- ház? Nincs arra hely és idő, hogy kifejtsük, hogyan és mi módon került ez hitvallásunkba, s hogyan terjedt el ez a kifejezés nálunk. De figyeljünk csak Luther Mártonra, aki a Nagykátéban így ír: „a világban mindenekelőtt van egy sajátos közösség, amely - mint az édesanya - szül és hordoz minden egyes keresztyént Isten igéje által, melyet a Szentlélek nyilatkoztat ki és hirdet, aki a sziveket is megvilágosítja és lángra gyújtja, hogy azt megragadják, elfogadják, hozzá ragaszkodjanak és benne megmaradjanak.” - „Mielőtt tagjaivá lettünk ennek a közösségnek, az ördögé voltunk...” Van tehát egy közösség, egyetlen közösség e világon, amelyik úgy szül bennünket újjá, mint az édesanya gyermekeit, úgy hordoz és erősít, táplál, mint az édesanya sajátjait, ez az egyház. Voltaképpen erről ír Pál apostol is: „De a mennyei Jeruzsálem szabad, ez a mi anyánk. - Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, vigadj és örvendj, aki nem vajúdtál, mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak” (Gál. 4,26 kk). Igaz, hogy ez az „anya” nagyon elhagyottnak tűnik sokszor, Isten mégis gyümölcsözővé, „sok- gyermekessé” ^udja tenni a Lélek által. Igaz, hogy kevesen fedezik fel és születnek újjá benne, de ez az „anya” erős arra, hogy tartson, tápláljon, erősítsen és növekedést adjon az üdvösségre. Boldog, aki erre az anyaszentegyházra rátalált, benne él újjászületve és táplálkozva. Hiszünk az egyház csodájában. Mert csoda, hogy létezik évszázadokon át, próbákon keresztül, sokszor rostára téve. Csoda, hogy létezik, hiszen sokszor mi magunk is rontjuk, deformáljuk. így volt ez mindig, így volt az elmúlt évtizedekben is. Mégis van egyház. Van Istennek népe. „Hiszem az egyetemes anya- szentegyhäzat” ez végül Krisztus Urunkban való hitet jelent, s annak csodálatát, őszinte ámulatát, hogy külső és belső rontás ellenére van népe, van egy közösség, amely anya módjára hordoz, amely minden rontás ellenére újra meg újra képes megújulni, mert Urunké és nem a miénk. S mert az egyházat teremtő Lélek ma is kész munkálkodni, közöttünk is. És erre van szükségünk ma is. Pünkösdre van szüksége az egész egyháznak, evangélikus egyházunknak, s benne nekünk mindnyájunknak. A „hiszem az egyetemes anyaszentegyházat” - hitvallása indítson éppen ezért együttesen kitartó és komoly imádságra az idén.” Jövel Szentlélek Úristen.” Keveházi László A DÉLI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLET PRESBITÉRIUMÁNAK NYILATKOZATA A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének 1989 végén megválasztott presbitériuma, attól az óhajtól vezéreltetve, hogy egyházi életünk megújulását és ezzel kapcsolatban a múltunk terheivel való leszámolást elősegítse, első ülésein Isten előtt megalázkodva, bűnbánó szívvel tekint vissza az elmúlt negyven év egyházi eseményeire, a Déli Egyházkerület vonatkozásában is. Ezt a számvetést időszerűvé teszi az állam és az egyház között népművészeti és népviseleti bemutatója és Vankóné Dudás Juli népművész állandó kiállítása jelentett qem mindennapi élményt. Innen hazai tájaink egyik szép vidékén, Vácegres, Erdőkertes, Veresegyház, Szada útvonalon tértünk visz- sza Gödöllőre. Az egyetem gondozott belső területét autóbusszal körüljárva, az egyetem étkezőjében várt a terített asztal. Délután folytatódott hazánk egyik legrangosabb felsőoktatási intézményének megtekintése és kitűnő tájékoztatást kaptunk dr. Cselőtei László professzortól, az egyetem volt rektorától az egyetem történetéről, jelenéről és jövő terveiről. Cselőtei professzor volt tanulságos utunk vezetője, a sokak előtt ismeretlen táj történeti emlékeinek magyarázója. Egész nap kísérőnk Volt Ba- gyin József, az Aszód nagyközségi közös tanács elnöke és Tóth András galgamácsai tanácselnök, bizonyítva az iskoláik pedagógusaival való jó együttműködésüket. A „tanulmány út” nagy értéke, hogy felhívta figyelmünket a vidék pedagógusainak sokoldalú - sok nehézséggel is megbirkózó, de jó szívvel, összefogással végzett és végül is eredményes - munkájára. Csöndben, szerényen végzett munkájukra ideje felfigyelnünk: érdemes időnként a főváros és nagyvárosok „határát" átlépni! 1948. december 14-én megkötött Egyezmény közelmúltban történt felbontása is. Egy korszak zárult le ezzel. Ez is kényszerít arra, hogy szembenézzünk mindazzal, ami bennünket ezzel a korral összeköt, s amiért felelősek vagyunk Isten, egyházunk és önmagunk előtt. Érezzük, hogy az események túl közeliek még, s összetettebbek annál, hogy tárgyilagosak lehetnénk. E korszak átfogó elemzése és értékelése kellő távlatból történhet majd meg, egy széles körű egyetértés eredményeként is. Ugyanakkor egyházunk mulasztásai, bűnei olyan tehertétel rajtunk, amelyekkel szembenézve meg kell vallanunk azokat, hogy Isten és egymás bocsánatát elnyerhessük. A múlt most lezáruló szakaszában egyházunk egy totalitárius állam keretei között élt, amelyik szétrombolta intézményrendszerünket, megbénította missziónkat, elvette szabadságunkat, korlátozta életünket, még az Egyezmény adta kereteken belül is. Ebben a rendszerben egyházunk a prófétai küldetés helyett a rendszer kiszolgálója lett, nem vállalva a társadalom lelkiismeretének szerepét. Azokat, akik azt vállalni merték, s amiatt a kor mártíijai lettek, egyházunk hivatalos hangja is elítélte. Cserbenhagytuk a politika áldozatait is, az elhurcoltakat, a kitelepítetteket, a kulákoknak minősített testvéreinket, az 1956 utáni megtorlás áldozatait. Közben fennmaradt egy látszat: mintha minden rendben lenne, sőt teológiailag is igazolt. S miközben a magasztalás hangján szólt egyházunk a rendszer mellett a kor diktátorairól is, vezetési módszerük az egyházba is betört, és eluralkodott a félelem légköre. Ez meghatározó maradt a diktatúra enyhülésével is, amikor az állam és az egyház között egy látszólagos jó viszony alakult ki. Néhány területen új lehetőségek nyílhattak voltésére, de a bennünk élő reflexek és a tovább élő félelem miatt sokszor nem használtuk ki azokat. Óvakodnunk kell az egyoldalú szemlélettől. Isten Szentlelke ebben az időben is működött népe között, erőt adott sokaknak a hitben való megmaradásra és a helytállásra. De ez a hűség és egyházmentő szeretet nem menti a vétkeket. A múlt bűneiért nem mindenki egyformán felelős. Egyesek a hatalom kiszolgálói voltak, mások áldozatai. Egyesek karriervágytól hajtva követtek el erőszakot lelki- ismeretükön, míg mások félelemtől hajtva, maguk, családjuk vagy gyülekezetük sorsának féltése miatt. Sokan nem mertek ellenállni gonosz követeléseknek, jutalmak, anyagi és egyéb előnyök kisértéseinek. Míg egyesek aktív közreműködésükkel szolgálták ki a kort és önmaguk érdekeit, mások hallgatásukkal lettek kényszerű, de tényleges cinkosok. Mindezért a közös bűnvallásban is maradjon meg a személyesség. Mindenkinek magának is meg kell vizsgálnia felelősségét és elismernie, hogy miben és milyen mértékben vétkezett. Ugyanakkor a Déli Egyházkerület Presbitériumát és annak elnökségét tisztségük miatt is terheli a múlt öröksége, hiszen e testületek nevében számtalan igazságtalan, az egyházi életet károsító döntés született. Egy, az egyházunktól idegen világi és egyházi önkény- uralmi rendszer kiszolgálásában játszott szerepükkel, püspök és lelkészek eltávolításával vagy elítélésével sok méltánytalanságot követtek el, s hoztak szégyent egyházunkra. Vállalva a kontinuitást, mint a Déli Egyházkerület Presbitériuma bűnbánatot tartunk ezekért a bűnökért. Kérjük a lelkészeket és a gyülekezeteket, tegyék meg ugyanezt. Kérjük Isten irgalmát a bűnöket elkövetőkre,-az egyházkerületre és egész egyházunkra.