Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-12-23 / 51. szám

»maron ■imícth;-Mimiin t mniii.»»ti i|i i n ' f.; t Tt ’ISUHHi'.MJnilt • I HCrTUM'iH, I IV BMTJ fi l»',WaWTOMWIllWWMIIIII Ev angélikus Élet 1990. december 23. NAPRÓL NAPRA I Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örülje- I tek. Az Úr közel! — Fii 4,4-5. VASÁRNAP Hívj segítségül engem a nyomorúság ide­jén! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. Zsolt 50.15. (Lk 17,15-16; Lk 1,39-56; Fii 4,4-7; Mt 1,1-17.) Mikor jól mennek a dolgaink, általában nem úgy imádkozunk, mint amikor baj ér bennünket. Em­berek vagyunk. Milyen jó érezni, hogy van Valaki, aki­hez bármikor odafordulhatunk és 0 meghallgat min­ket. Segít megoldani a problémáinkat, megerősít gyen­geségünkben és nekünk nem is marad más feladatunk, csak leborulni előtte és dicsőíteni Őt. 5,14. (Ézs 50,4; Mt 10,16-22; ApCsel 6,8-15, 7,55-59 Mt 2,13-23; Jn 1,1-14.) Követnünk kell ezt a tanácsot, de tudnunk kell, hogy egymagunk nem vagyunk képe­sek rá. Szükségünk van Jézusra és vele sikerülni fog. Nagyon fontos ez a mondat, hogy mennyi mindenben szorulunk változásra. A keskeny ösvényt ugyanis nem tudjuk kiszélesíteni. HÉTPÖ - Karácsony este - Sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem. Zsolt 129,2. (2Kor 1,21; Lk 12,1-14; Tit 2,11-14; Mt 1,18-25; Mt 1,1-25.) Izrael­ről. az Úr népéről mondja ezt a zsoltáros, de mondhat­ná rólunk is. Biztosan mindannyian éreztük már, hogy mikor az Úr nevében járunk, cselekszünk, sokkal ma­gától értetődőbb, egyszerűbb minden. Minden ember érzi, hogy vah egy mindenek fölött álló hatalom, de csak a hívő tudja, hogy. az Úr az. Ő az, aki mellettünk áll és nem hagy el minket, mert Ő az Úr. CSÜTÖRTÖK Mária pedig ezt mondta; „Magasztalja lelkent az Urat, irgalma megmarad nemzedékről nem­zedékre az Őt félőkön.” Lk 1,46.50. (Ézs 46,9; 2Krón 24, 19-21; Mt 3,1-12.) Az ember hűtlenné válhat Isten­hez, házastársához, kedvenc állatához. Mi csak emberi mértékkel tudunk gondolkodni, de azt tudjuk, hogy Is­ten pem ember. Őt nem tartják a földi kötelékek. Ő az abszolút igazság, az Ő irgalma megmarad mindig az Ö népén. KEDD _ Karácsony ünnepe - Az Ige testté lett, itt élt közöttünk, és láttuk az Ő dicsőségét. Jn 1,14. - Jézus így imádkozott tanítványaiért: Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. Jn 17,17. (Zsolt 12,7; Lk 2„15-20; Tit 3,4-7; Mt 2,1-12.) Sokszor láttunk már olyan embert, aki ide-oda csapódik, keres valamit (Va­lakit), mint a szélfútta ág a biztos támaszt. A biztos támasz pedig megszületett, az Ige testté lett, és Ő az út az igazság és az élet. Csatlakozzunk hozzá, hogy ne merüljünk el, hanem fennmaradjunk, örök életet nyer­jünk! SZERDA’ - Karácsony 2. napja - Intsétek a tétlenke- dőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenki iránt. IThess PÉNTEK Jézus ezt mondta: Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé az élét világossága. Jn 8,12. (Zsolt 107,10.13.15; Jer 31,15-17; Mt 3,13-17.) A fény és a sötét mindig ellentétben áll egymással. A fény a pozitív, a sötét a negativ a mi fogalmaink szerint. Ezért nagyon találó Jézus szava. Ő az élet világossága. Nem csupán a templomé, a törvényé, nem csak egy népé, ha­nem az'életé. Nekünk pedig ezt a fényt nem néznünk, hanem követnünk kell! SZOMBAT He tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat! Zak 7,10. (Ef 5,9; Ézs 63,7-16; Mt 4,1-11.) Sokszor hisszük azt, hogy elrejthetjük mások elől cselekedeteinket, gondolatainkat. Isten előtt azon­ban nem tudunk titkolni semmit. Ő mindenről tud. Ha azonban a szívünkben nem a szeretet van, ha rosszat gondolunk másról, ha feleslegesen ítélkezünk, akkor megszégyenít bennünket az Úr az emberek előtt is. Igyekezzünk arra, hogy a mintánk Ő legyen! Segíts raj­tunk Urunk! Johann Gyula 32 I j ~jii HMMEBBRE ÉBRESZTŐ IGEHIRDETÉS Csupán néhány szót az ébresztő igehirdetés módjáról. A személyes magatartás rendkívül fontos. Minden igehirdetónek, de különösen az éb­resztőnek két egymással ellentétes vonást kell magatartásában egyesíte­nie: a tehetetlenség érzését, a fellé­pés biztosságát. „Támaszkodjatok a Szentlélek munkájára, s érezzétek, hogy arra van szükségetek I" - taná­csolja egy nagy ébresztési igehirdetó. Az igehirdetés az, amely mederré tud lenni a Szentlélek müve számára. A mederré, transzparenssé tételben pedig részt kell vennie az egész sze­mélyiségnek. Tudom, hogy szolgála­tomtól lelked megmentésé függ; ál­dás és átok egyformán közel van, amellett tudom, hogy a legjobb fel­készülés sem garancia. Mindez a füg­gés állapotában tart. „Szüntelen imádkozzatok!" Kinek szól ez jobban, mint az evangélizáló igehirdetónek! Van itt egy ellentmondás, mint minden nagy dologban. A legna­gyobb objektivitással kell képvisel­ned az igét, az Úr gondolatait, akara­tát, művét, s mégis a legszubjektí- vebb mozzanatokat is igénybe kell venned, hogy igehirdetésed szemé­lyes legyen. A két elvet a szeretet egyesiti. Légy eltelve szeretettel ige­hirdetésed alatt az Úr és a lelkek iránt. Próbáljátok meg ezzel az önel­lenőrzéssel lépni a szószékre: „Szere­tem azokat, akikhez most fogok be­szélni?" Csodálatosat fogtok tapasz­talni... Valamikor nekem úgy tanították, hogy a szónoki beszédben a beveze­tés a fontos. Az ébresztő igehirdetés­nek kulmináló pontja a befejezés. Ott lép elő az igehirdetó, mint az Úr hírnöke és megbízottja a legnyilván­valóbban. Ott kell, megtudnia a hall­gatónak, hogy most magával az Úrral volt és van dolga, az ó kereső szere- tetével, hívó szavával, intésével és biztatásával. Itt kell tudatni az igehir­detónek, mit veszít az, aki nem en­ged, s mit nyer az; aki enged az Úr szavának. A befejezés a beszéd legfé­lelmesebb része. Itt dói el, hogy az igehirdetó lehetett-e meder, vezeték a Szentlélek számára. Befejezésül néhány ellenvéle­ménnyel szemben szeretném hang­súlyozni, hogy az ébresztő igehirde­tést jelen egyházi életrendünk mel­lett is teljesen kivihetőnek tartom tör­téneti egyházainkban is. Nem tartom elégségesnek, hogy erre a célra csak vallásos estek, evangélizáló biblia­órák, konferenciák, előadássorozatok vagy különböző ifjúsági összejövete­lek legyenek lefoglalhatok. Népegy­ház voltunkhoz ragaszkodva sem nélkülözhetjük az ébresztő igehirde­tést liturgikus istentiszteleteinken be­lül sem. Igen ideális módja a gyüleke­zeti ébresztő igehirdetésnek nyílik meg előttünk, ha gyülekezeteinkben évenként egyszer vagy kétszer ren­dezünk evangélizáló hetet, vagy ha ez nem kivihető, a rendes vasárnapi istentiszteletek keretében állítunk be egy ilyen sorozatot. Igen kívánatos lenne, ha ezek a sorozatok esetleg vendégszónokok felkérésével annyi­ra átmennének az egyházi köztudat­ba, hogy az egyházi esztendő nélkü­lözhetetlen alkatrészét látná a közvé­lemény bennük. Nem látom annak sem akadályát, hogy a lelkész bár­mely istentiszteletét miért nem te­hetné igehirdetéssel a legáldottabbá anélkül, hogy ezzel arra biztatnám, hogy minden igehirdetésének ez le­gyen mindenáron az uralkodó jellege. Azzal zárom, amit Hofacker száz éve mondott arra a kérdésre, hogy melyik fontosabb: az ébresztő, vagy az építő igehirdetés: „Bár mindkettő egyforma fontossággal bír, azért én mégis azt mondom, ha valaki kariz­mákat érez magában az ébresztő ige­hirdetésre, akkor képezze magát el­sősorban ebben az irányban. Mert ennek a mi álmos korunknak semmi­re sincs nagyobb szüksége, mint éb­resztő igehirdetókre." t Gáncs Aladár, 1929 IMA VEZÉRFONAL Egy ádventi zsoltár: Ezért volt szükséges „Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor?” Zsolt 130,3 Ma nagyon általános a másokra mutogatás. Sokkaf jobban emlékezünk mások szavaira, tetteire, mint a magunkéira. Azt gondoljuk, hogy ezzel meg lehet téveszteni a nyilvánosságot, félre lehet vezetni a köz­véleményt, és magunkat, lelkiismeretünket is lehet áltatni, elaltatni. Pedig aligha lehet közöttünk valaki is ennyire naiv. Lelepleződünk lépten-nyomon, min­den oldalról, vallásilag, erkölcsileg, politikailag. Egy­máshoz, Istenhez és önmagunkhoz való viszonyulá­sunkban. Ha pedig mégis akadna közöttünk bárki is, aki menthetni vélné magát, akkor olvassa el még egyszer a mélység zsoltárának emberismeretét: „Ha a bűnö­ket számon tartod, Uram, ki marad meg akkor?” Folytathatjuk ezt a tükörbe nézést az elénk tartott apostoli bizonyságtétellel: „...zsidók is, görögök is mind bűnben vannak, amint meg van írva: „Nincs igaz ember egy sem, nincsen, aki érti, nincsen, aki keresi az Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megT romlottak, és nincsen, aki jót tesz, egyetlenegy sincs. Nyitott sír az ő torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyó­méreg az ajkukon; szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár a nyomukban, és a békesség útját nem ismerik: Isten félelmével nem törődnek.” Rm 3,9-18. Egyetemesen, elmarasztaló erkölcsi bizonyítvány ez az ádventi embervilágról. Ha csak egy kivétel akadt volna, akkor már nem lett volna szükség ádventre, az Úr érkezésére. Mert ami sikerülhetett volna egynek, azt el lehetett volna várni a másiktól, a többitől is. Elég lett volna parancsolni, hogy tedd, és jogos lett volna büntet­ni azt. aki nem tette. De ki maradt volna meg akkor?! ____ N It t van a törvényből való igazság csődje, minden naiv önmentés kudarca. Vagy még inkább: itt van a Jézushoz kényszerítő ostor csattanása: kiálts, külön­ben elveszel. Kiáltsatok, különben egy sem menekül meg közületek! Mélybe szálló segítőre van szüksége a mélybe kerültnek. Őt hívjátok, bele kapaszkodja­tok! Egyedül neki van útja felfele is. És ezt az utat veletek együtt kívánja megtenni. Pál apostolnak van egy, a megmenekülés egyetlen útját elénk táró üzenete. (Lehet, hogy éppen egy azok közül, melyeket Péter nehezen érthetőknek ítélt, még­is nagyon tanulságos. 2Pt 3,15-16): „A kegyelem pe­dig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mérté­ke szerint adatott. Ezért mondja az írás: Felment a magasságba, fogságba vitt foglyokat, ajándékokat adott az embereknek. Az pedig hogy ,felment’, mi mást jelentett, hogy ,le is szállt’ a föld alsó részeibe. Aki leszállt, az ,fel is ment’, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindeneket.” Ef .4,7-10. Ember­létünk, bűnünk mélyéig szállt le Jézus értünk, hogy felvihessen bennünket minden égnél magasabbra. Nem érdemes ezért kiáltani, sírni? Sikoltani a Meg- mentőhöz, megmaradásunkra?! Imádkozzunk! Urunk, te ismered mindnyájunk min­den bűnének mélységét. Megjártad értünk a fájdalmak útját, a gyötrelmes keresztet, még az ítéletes poklot is. Hol, máshol találhattál volna meg bennünket? Nagy hálával köszönjük ezt neked, és kérünk, tedd meg sok más sorstársunkkal, bűntársunkkal és testvérünkkel is. Ez az ádvent is a te időd, és a mi meglátogatásunk, megtartatásunk ideje! Csepregi Béla KARÁCSONY MÁSODIK NAPJANAK IGEJE „EGY GYERMEK SZÜLETIK NÉKÜNK” Lukács 2,15-20 Az első gyülekezet a gyermek körül j Tulajdonképpen a karácsonyi történe­tet nem lenne szabad kettéválasztani. Együtt teljes. Vagy legalábbis az első ün­nepen az igehirdetést így lehetett volna befejezni: folytatása következik. Mint a sorozatokban. Igénk valójában folytatás. És jó, hogy van, mert baj lenne, ha ezt a folytatást nem olvasnánk. A mai ige a teg­napi után most az emberekre fordítja in­kább tekintetünket, talán nem túlzás így mondani, az első gyülekezet a gyermek kö­rül. Vagy: pásztorok a leendő jó Pásztor körül. Ez az egyház, a gyülekezet képe persze Máriával és Józseffel együtt. A kö­zéppont ma is a jászolban fekvő gyermek. Hiszen minden érte és körülötte van, az első látogatás és csendes tiszteletadás is. Karácsony második ünnepén nézzük hát, mint szól igénk az első látogatókról, a Jézus köré gyülekezett pásztorokról? Elmentek látni. „Menjünk el... nézzük meg...” - így szóltak egymáshoz. Mond­hatták volna: „szép volt, kár hogy vége, de most már talán aludjunk.” Ők azonban „elmentek nagy sietve és megtaláltak... a kisgyermeket.” Fontos üzenet rejlik ezek­ben a szavakban. így olvastam valakitől: „aki veszteg marad, nem kapja meg, csak aki útnak indul érte.” Minden igehirdetés ezt akarja igazából: mozdulj, indulj, ke­resd magad is. Neked magadnak is keres­ned kell. Nekünk nem Betlehembe kell in­dulnunk. Jézust ma is meg lehet keresni, ha kezembe veszem a Bibliát, keresem az al­kalmakat, és imádkozom hozzá. De kell az elhatározás, indulás, keresés. És meg is le­het őt találni. Személyes megbizonyoso­dást lehet szerezni róla. Mindez együtt rej­lik ebben: „menjünk el - nézzük ipeg”. Legyünk kíváncsibb keresztyének, ne kö­zönnyel hallgassuk a szót. Ne megszokot­tan nyissuk ki a Bibliát, mert abban vele találkozhatunk. Legyen ez az ünnep is in­dulás, vagy újraindulás. Elmondták, amit hallottak. így olva­sunk tovább a pásztorokról. Mint a vízbe dobott kő körül a hullám gyűrűi, úgy ter­jedt a hír, és „aki hallotta, elcsodálko­zott.” Itt egy pillanatra figyeljünk Máriá­ra is, aki „mindezeket a dolgokat megőriz­te és forgatta szivében.” Igen, ez is hozzá­tartozik a gyülekezet életéhez. Gondolkoz­va olvasni és hallgatni, megőrizni. Vissza­térve a pásztorokhoz: híradók lettek ma­guk is. Mi mindennek megy híre percek alatt világunkban. Mi miért hallgatunk? Miért nem adjuk tovább, amit hallottunk, miért csak ezt hallgatjuk el „szemérme­sen”? Ez pedig minden gyülekezeti tagnak feladata a hallgatás után. Talán lenne időnk ünnep másnapján valakit felkeresni, aki egyedül van, aki nem jutott el a hallga­táshoz, elmondani, amit hallottunk Jézus­ról. Ez is hozzátartozna az ünnephez, kez­det-is lehet ilyen szempontból is. Visszatértek énekelve. „Visszatérve” oda, ahonnan indultak. Munkájukhoz, mindennapi életükhöz. A mi utunk sem más. A „fény” után vissza. Krisztussal való találkozás után vissza családunkhoz, mun­kánkhoz, napi életünk gondjaihoz, vagy örömeihez. Éten nem vesz ki bennünket ezekből. Aki azt állítja, hogy Krisztus kö­vetése „kivétel” ebből, nem mond igazat. Otthon és a hétköznapokban kell megélni azt, amit az ünnepen kaptunk, munkánk, feladatunk teljesítése közben. „Elmenni” és „visszatérni” - ez a keresztyén élet két állandó üteme. - De a pásztorok valahogy másképpen tértek vissza: „visszatértek di­csőítve és magasztalva Istent mindazért, amit éppen úgy hallottak és láttak, aho­gyan ő megüzente nekik.” A pásztorok meggyőződve tértek vissza. Ezzel a meg­győződéssel más visszatérni. Ez a meggyő­ződés fakad az őszinte keresésből, kételyek feltárásából, de a hallottak továbbadásá­ból is. Ez az ünnep is ebben a meggyőző­désben akart erősíteni: hallottuk és láttuk. Ez az igehirdetés is Isten meggyőző szava. És a pásztorok abban is másként tértek vissza, hogy Istent magasztalták boldo­gan. Az angyalok énekét a pásztorok foly­tatták a földön. Ez is a mi részünk: ajándé­kunk és feladatunk is: Istentől meggyőzve és Istent magasztalva élni. Azt írtam: folytatása következik. Amit hallottunk, folytatás. Következzék hát a karácsony folytatása életünkben is. Az ajándékok lassan megkopnak, a kará­csonyfa díszeit levesszük és elrakjuk. Ne tegyük ezt karácsony üzenetével is. Isten ajándékozzon meg minket a pásztorok lá­bával és nyelvével, Mária szivével. így le­gyen és lehet karácsonynak áldott folyta­tása, sőt üdvösséges folytatása életünkben. „Fel útra ti hívek Ujjongva vidáman, 0, jertek, ó.jertek, vár Betlehem, Ott született meg angyalok királya: 0, jöjjetek, imádjuk, 0, jöjjetek, imádjuk, 0, jöjjetek, imádjuk az Urat." A karácsonyi igék summája: „egy gyer­mek születik nékünk.” Nem csodagye­rek, nem lángész. Egyszerű, szegény ács­fiú, akinek istállóban egy jászol jutott bölcsőként. De ő a Jézus, akiben Isten világa jött el, aki gyülekezetét gyűjtött és aki „jelként” halt a kereszten. Legyünk mindezt együtt látva hódolói, ünneplői, kővetői és vallói, akik karácsonyból élve vallják - most már múlt idővel fogalmaz­va: „egy gyermek született nékünk.” Keveházi László HAi December 30-án, vasárnap 18 órakor a Deák téri templomban KARÁCSONYI ORGONAMUZSIKA Orgonái: Gergely Ferenc professzor A belépés díjtalan A NAZARETH Ifjúságvédelmi és Keresztyén Ismeretterjesztési alapít­vány evangéliumi családi folyóira­tot indított HÁZUNK NÉPE cím­mel. A szerkesztőség várja a meg­rendeléseket, valamint a lap ter­jesztésére vállalkozók jelentkezését az alábbi címen: Bpest 1116 Alsó­hegy u. 38. nntrims... MEG KAPHATÓ! Fabiny Tamás: „Hogy néki szent házat éj)íts~.” című könyve Józsa Márton életéről és az új siófoki templomról. Ára: 178 Ft. Megren­delhető a Sajtóosztályon vagy a szerzőnél: Budapest 1102 Kápolna ti. 14. Az Országos Onkológiai Intézetben (Bp. XII. Ráth Gy. u. 7-9.) az idén is lesz'ökumenikus karácsonyi ünnepély : december 21-én 2 órakor (amikor a járóképes betegek már nem indulnak1 karácsonyra haza). Dr. Bodrog Miklós kórházlelkész új telefonszáma: 2027-554. (Lelki­gondozói területe: a budai Onkoló­giai Intézet, ORFI, Kútvölgyi és Sportkórház.) Karácsonyra kapható a HERMONS legújabb kazettája, melynek címe: Mindenki ádventje. Ára: 200 Ft. Tartalma: Barokk korálelöjátékok feldolgozva modem hangszerekre, de nem modem stílusban, továbbá az evangelizációs idők énekei (pl. Velem vándorol...), valamint a Hermons ád­venti énekei (pl. Új reménységnek...). Megrendelhető: Győri András, 2142 Nagytarcsa, Tessedik u. 4. Tel.: 1185- 866 (gondnokság) hétfőtől péntekig: 7-14 óráig. A Keresztyén Orvosok Magyarorszá­gi Társasága nemzetközi konferenciát rendez 1991. május 2-5-ig Balatonali- gán, „Keresztény orvosok a mai társa­dalomban” címen. Neves hazai és kül­földi előadók lesznek. Jelentkezni lehet 1990. december 31-ig: dr. Böszörményi Katalin 1113 Budapest, Ábel Jenő u. 5. cimen. SAJTÓOSZTÁLYUNK AJÁNLATA Kamer Károly: APOKALIPSZIS A Jelenések könyvének magyarázata Ára: 170-, Ft / D. Carl Witte-Szabó József: JER ÖRVENDJÜNK KERESZTYÉNEK Luther Írásaiból mindennapi áhítatra Ára: 150-, Ft Karácsonyi ajándékozásra igen alkalmas. Veöreös Imre: A harmadik egyházi út (1948-1950) Ára: 130-, Ft Konfirmációi Káté Ára: 40-, Ft Scholz László: Fények s felhők alatt (versek) Ára: 160-, Ft Rövidesen megjelenik: Ferenczy Zoltán: Gyógyíts meg Istenem (Imádságok betegség idején) Megrendelhető és megvásárolható a Sajtóosztályon. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1990. december 26-án I. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. 10. német istentisztelet, de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du.. 6. Bozóky Éva. II. Torockó tér de. fél 9. Szilás Attila. II. Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor. Pesthidegkút, II. Báthory u. 7. de. fél 11. Kőszeghy Ta­más. Csillaghegy, III. Mátyás király út 31. de. fél 10. Donáth László. Óbuda, III. Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) dr. Vámos József. Újpest, IV. Leibstück Mária u. 36-38. Blázy Lajos. V. Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Brebovszky Éva. de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter, du. 6. Brebovszky Éva. VII. Gorkij fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andomé, du. 6. Fodor Viktor. VIII. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. VIII. Karácsony Sán­dor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. VIII. Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák isten- tisztelet: Cselovszky Ferenc. VHI. Vaj­da Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Ta­más. IX. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya, X. Kápolna u. 14. de. 10. Fabiny Tamás. Kelenföld, XI. Bocskay u. 10. de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Budahegyvidék, XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) Ta­kács József, de. 11. (úrv.) Takács Jó­zsef, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. XIII. Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Szeve- rényi János. XIV. Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mát­rai Marianna. Pestújhely, XV. Maxim Gorkij tér de. 10. Bízik László. Rákos­palota, Nagytemplom, XV. Régifóti út 73. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmi­hály, XVI. Hősök tere de. 10. Cinkota, XVI. Kultúrház u. de. fél 11. Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI. Prodám u. 24. de.‘9. Szalay Tamás. Rákoshegy, XVI. Tessedik tér 9. Marschalkó Gyu­la. Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László. Rákoskeresztúr, XVII. Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula. Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László. Pestszentlőrinc, XVII. Kossuth tér 4. de. 10. Havasi Kálmán. Pestszentimre, XVIII. Rákó­czi út (Református templom) de. három­negyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX. Bajcsy-Zs. tér de. 10.' (úrv.) Széli Bulcsú. Pestszenterzsébet, XX. Ady Endre u. 89. de. 10. Pintémé Nagy Er­zsébet. Csepel, XXI. Katona J. u. de. fél 11. Mezősi György. Budafok, XXII. Játék u. 16. de. 11. Rőzse István. Karácsony második napján az oltárte­rítő színé fehér, a délelőtti istentisztelet oltári igéje: 3,4-8; az igehirdetés alap­igéje: Lk 2,15-20. Amióta ünnepli az egyház a mennyei király földi születését, megemlékezik az újszülött Király első vértanú követőjé­nek, István vértanúnak mennyei születé­séről (haláláról). A jászolbölcső felett megjelenik már a kereszt. ESEMENYE s Születés Bencze András székesfehérvári evan­gélikus lelkésznek és feleségének Varga Tímeának 1990. szeptember 22-én VE­RŐNK A nevű második gyermekük született. Isten áldása legyén az újszü­löttön és családján! Halálozás A bakonyszombathelyi gyülekezet volt lelkészének özvegye Molnár Gyu- láné, Vali néni, 1990. november 18-án, 94 éves korában elhunyt. Három szerény dolgozó leány szolid albér­letet keres. Lehetőleg belső kerületekben. Jelige: Megbízható. HARMÓNIUMOT, még javíthatót kere­sünk hitoktatáshoz .megvételre. Jelige: „Oki. hitoktató” Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLŐS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (900074/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 90.20050 PETŐFI Nyomda RT, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÁS BÉLA elnök-vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 220 Ft, egy évre 440 Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza I I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom