Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-03-25 / 12. szám

Evangélikus Élet 1990. március 25. Piliscsabai remények 1990 böjt keresztje Átadás előtt a Teológus Otthon Hosszú vajúdás után egyházunk pi- liscsabai intézményei végre elindul­tak az újjászületés nehéz útján. A volt gyermekotthon, „Béthel”, és az idős diakonisszáknak hajlékot nyújtó öregotthon, „Siló” belmisz- sziói központtá fejlődhet, melyre ébredés után szomjazó egyházunk­ban égető szükség van. A szervező­dő létesítmény vezetésére januártól Nagyváti Pál, levelező teológiai tanfolyamot végzett testvérünk ka­pott megbízatást. Vele beszélgetünk terveiről, reményeiről. Eddig egyházzenészként, egy­házművészként ismertelek inkább. Otthagyva nyíregyházi kántor- karvezető szolgálatodat, mi vonzott Piliscsabára? Köszönöm a megtisztelő titulu­sokat, még akkor is, ha én csak egy egyszerű „inasnak” éreztem, érzem ma is magamat, aki szolgálni sze­retett volna és szolgálni szeretne ma is Hzzal, amit fentről kapőtt. Nagyon szeretem a szépet, legyen az zene vagy más művészet. Ami­kor először jártam itt és láttam ezt a szép környezetet, éreztem, hogy ez az a hely, ahol csodálatos termé­szeti környezetben összpontosul­hat az ember lelki és testi felüdülé­se. Nagy örömet, de gondot is je­lentett számomra, hogy választani kellett az eddig is csodálatos mun­kám és az új feladat között. Úgy éreztem, hogy itt talán még többet tudok tenni a most induló munká­ért. Itt sok új lehetőséget látok ar­ra, hogy egyházunkban az eddig háttérbe szorult területeken is megújulás induljon el. Gondolok itt - a fő feladat, az evangélizáció szolgálata mellett - a művészetek­re, a zene, a képző és iparművé­szetre, az irodalomra és egyéb másra. A nagy kérdés, hogyan tud­juk ezeket az elképzeléseket reali­zálni. Szétnézve az épületekben, bizony elég nehéz örökséget vettél át. Me­lyek a legégetőbb tennivalók? A legégetőbb tennivaló, hogy megteremtsük a beinduláshoz szükséges anyagi és tárgyi feltétele*,, két. Első ütemben a területen lévő épületek műszaki felmérése szük­séges, majd rövid és hosszútávú tervek készítése esedékes. Ennek az első lépésnek a folyamata már megkezdődött. Elindult a munka! Legszükségesebb a szolgálati lakás rendbehozatala, valamint a terület szennyvíz gondjának megoldása. Ezután a konyha, étkező, foglal­koztatók (kis- és nagytermek) ki­alakítását kell megoldani. Biztosan Neked is vannak ál­maid: milyennek szeretnéd látni mi­nél hamarabb a rád bízott intéz­ményt? Szépnek, kényelmesnek, célsze­rűnek szeretném minél hamarabb látni. Olyan lelki-testi felüdülést adó otthont tervezünk kialakítani, mely a szó igazi értelmében: ott­hon. Otthon a fiataloknak, idősek­nek, családosoknak, magányosok­nak, egészségeseknek és egészsé­gükben megrokkantaknak is. Olyan otthont, hogy aki itt jár majd, mindig visszavággyon. De ugyanakkor gazdaságilag se le­gyen ráfizetéses, hiszen az igazi ott­honhoz hozzátartozik a gazdasá­gosság is. Ez viszont bizonyos fo­kig meghatározza az otthon nagy­ságát is. Szeretnénk, ha 90-100 személyt lehetne itt kulturáltan és nyugodt körülmények között ellát­ni télen-nyáron. Ez azt jelentené, hogy mint üdülő folyamatosan üzemelne és fogadhatná a lélek­ben-testben megfáradtakat. Emel­lett a konferenciázás igényeit is biztosítanánk. Ebből következik, hogy legalább 150-200 főt befoga­dó nagyteremre lenne szükség, mely a templom, a nagyelőadó és hangversenyterem funkcióját töl­tené be. Szeretnénk a lelkiek mel­lett a testi felüdülésre is hangsúlyt tenni, ami magába foglalja a spor­tolási lehetőséget is. Gyönyörű tervek, de reálisan mi­lyenek a megvalósulás esélyei? Hadd kérdezzek vissza: ki gon­dolt volna pár évvel ezelőtt az új Teológiára vagy a Gimnáziumra? Isten folyamatosan új és új lehető­ségeket kínál fel. Ez is ilyen lehető­ség. Ez nem álom, ez reménység! Reménység, és hiszem, hogy nem fogunk csalódni! Nemcsak a kíváncsiság hozott ki Piliscsabára, hanem szívesen segí­tenénk is, hiszen közös érdekünk, hogy minél hamarabb betölthesse Piliscsaba új küldetését. Mit tehet­nénk mindezért a gyülekezetekben, a gyülekezetekkel? Régi keresztyén közmondás: imádkozzál és dolgozzál! Ezt sze­retném gyakorolni és ezt kérem mindenkitől, aki szívén viseli ezt a munkát. Örömmel mondhatom, hogy már eddig is sok ígéretet kap­tam, ,$őt a nagy tárcsái gyülekezet három presbitere már segítségünk­re is volt önkéntes munkájukkal, amit ezúton is köszönök. Elsősor­ban imádságot kérek ezért a mun­kaágért, a hitébresztésért, a hitmé­lyítésért. Ezenkívül ötleteket, munkásokat és adományokat kér­nénk. Remélem, a továbbiakban rendszeresen tájékoztathatjuk a testvéreket, a kedves olvasókat örömeinkről és gondjainkról. Gyermekkorom óta jól ismerem Nagyváti Pált. Olyan hűséges „ina­sa” ő a Mesternek, aki, ha megkap­ja a kért támogatást, akkor pilis­csabai reményeink hamar betelje­sedhetnek! Gáncs Péter Atyám, segíts! Vibráló idegekkel, koordinálat­lan reflexekkel, esetenként darabos szögletességgel kapkodom a fejem más, polgártársammal-, és hitsor- sosommal együtt a záporozó poli­tikai hirdetések, választási kam­pányműsorok, plakát-, és szóróla- pözön tropikus zivatarában. Öm­lik rám, végigcsurog rajtam. Jó, megfűrdök benne - mást nem is tehetek -, mert esernyő sehol. Azt azonban nem tudom, hogy tisz­tább leszek-e általa (ahogy néme­lyek ezt ígérik), vagy mégtöbb pi­szok rakódik rám? - Az omló zu- hatagban néha próbálom kinyitni a szemem. Ám így sem látok töb­bet. Csupán mindez egyre jobban csípi a plakátokra, papírlapokra, újságokra, TV-re meredő szemei­met. .. Atyám, segíts! - Mindeközben ugyanis az a benyomásom (és egy­re jobban), hogy rám (is) vadász­nak. Kellek. Csudára kellek! De kérdem én - úgy mégis és csende­sen - tessék mondani: hogyan és miért lettem én hirtelen üregi nyúl- ból trófeaérett dámvaddá? Eddi- gelé „másodosztályú” (mert hívő) állampolgárból hirtelen a közös társadalmi jövőnk szinte egyetlen hitel-, és reményteljes letéteménye­sévé? Hogyan lettem maradinak, középkorinak deklaráltból az ész, értelem, lélek, logika és bölcsesség, a komplex gondolkodás csoda- gyermekévé? Eddig is azt mond­tam, most is azt mondom: Ne le­gyen más Istened; Ne vedd hiába Isten nevét; Szenteld meg az ün­nepnapot; Tiszteld atyádat és anyádat, s tovább a parancsolato­kat a tizedikig. Azt hirdettem a jézusi összefoglalás jegyében: sze­resd Istent és szeresd felebaráto­dat. Mindezért többnyire (hol el­torzult, hol lemosolygó arc szétfo­lyó ernyője alatt) monoklit kap­tam a szemem alá. Most a válla- mat veregetik. „Jól csináltad” - mondják, s a monokli a fejem fölé emeltetik glóriává magasztosulva. Atyám, segíts! Szándékosan, vagy tudatlanul, de minden összekeveredik. Az öku­menikus az ökologikussal. Az evan­gélikus az evangéliumival, az evan- gélizátor az evangélistával. S fölbo- nílt az egyházi esztendő is. Minden Ádvent (várakozás) és Karácsony (megszületés) nélkül eddig a Böjt­ben éltem, melyet időnként színe­zett csupán - bár elég sűrűn - a Nagypéntek, testben és lélekben ilyen-olyan minősítésű keresztre meg-meg feszittetvén. S most tes­sék: máris itt a Menybemenetel ünnepe, ügyet sem vetve arra, hogy közben talán kellene a Húsvét (a feltámadás), és elengedhetetlenül szükséges lenne a Pünkösd (a Szentlélek kitöltése). Felemeltet­tem, mint annak idején Mesterem, a felhőbe. Ám e felhő - ahogy je­leztem - tropikus zivatarként fog engem körül. Állok benne, hirtelen támadt magas oszlopommal össze- kövülten, mint egy archaikus ko- rül-tisztelt, körülimádott oszlop­szent. Gyanítom, ez így nem a menybemenetel. Nem, Uram, nem Te emeltél így a magad közelébe... Atyám, segíts! Mélység és magasság tátong kö­rülöttem, s mindjobban antenná­nak, de méginkább villámhárító­nak érzem magam oszlopom csú­csán, mely szándékoltan arra hiva­tott, hogy a társadalmi, politikai, emberi nagyfeszültségek kisülései­nek levezetője legyen. Ámde! Én nem vagyok Messiás! A villám, ha belém csap, biztos, hogy elégek a mások által emelt oszlopommal együtt. Tessék elhinni, akárhogyan is igyekeznek sokan a jelenlegi széljárás (orkán) szerint áramvo- nalasitani, az mégiscsak fából ácsolt, archaikus (de mindig újra gondosan felújított) - kereszt! A magaméval együtt Isten, s Jézus Krisztus keresztje! Nem más. Vágy ezen állok, vagy semmin! Akár szenvedésekben, akár dicső­ségben, de csak ezen emeltethetem föl, nem emberek, hanem Isten erejével, segítséget és szeretetet, az Isten segítségét, és az Ő szeretetét közvetítve. Ha nem így történik, csak jobb esetben dísz, rosszabb esetben szégyen lehetek a valódi elhivatásom helyett... Atyám! Te úgy szeretted a vilá­got, hogy egyszülött Fiadat adtad érte. O pedig a vetélkedő tanítvá­nyoknak ezt mondta: „aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen rabszolgá­tok”. Meg azt is mondta: „aki én- utánam akar jönni, vegye föl a ke­resztjét.” Szívesen megfeledkezünk ezekről. Tanítványaidként. A kö­zelmúltban félretoltan, most félre­értetten, félremagyarázva de add, hogy maradjunk azok, akiknek el­hívtál. Add, hogy megtanuljuk a leckét, s fölvállaljuk sorsodat sor­sunkká. Megmaradjunk a keresz­ted és a néped mellett. Atyám, segíts! Nekem, s minden hitsorsosomnak. Hiszen nemcsak böjt, Nagypéntek és kereszt van, hanem Húsvét és feltámadás is... Foltin Brúnó Reményik Sándor KÉTFÉLE FÁJDALOM Én nem bánom a pöröly zuhanását, Ha reá, mint a gránit, felelek, Úgy felelek, hogy szikrákat vetek, Szikrákat, mik telkemből az égig Szökkennek - és aztán ottmaradnak, Elmúlhatatlan fényű csillagoknak. Én nem rettegek kegyetlen kezétől A megtermékenyítő fájdalomnak. Én nem félek a széthulló világtól, Amíg a lelkem erős sziklafészek, Én csak széthulló önmagámtól félek. Attól, hogy sorsom kérdéseire Nem csendül bennem méltó felelet. A terméketlen fájdalomnak kelyhe Múljék el tőlem Uram, ha lehet. v ________ J Sz abó Lajossal lelkésszel, a Teoló­gus Otthon megbízott igazgatójával már korábban szerettem volna be­szélni. A munka azonban oly annyi­ra igénybe veszi idejét, hogy alig tudtunk időpontot egyeztetni. Január elseje óta vette át Szabó Lajos az építkezés felügyeletét és az Otthon irányítását. Mi történt az­óta? Január elseje előtt is folyamatos volt a munka, de úgy, hogy a hall­gatók nem költöztek ki. így nem haladhatott az átalakítás. Január óta üres az épület, így gyorsabban folyhat a munka. Annak azonban, hogy még nem történt meg az át­adás több más oka is van. A kor­szerűsítés közben előre nem látha­tó feladatok adódtak. A konyha teljesen felújult, az épület vízveze­tékrendszere átalakításra kerül. A gáztüzelésű kazánokhoz szüksé­ges vezetéeket biztosítani kell. Tel­jesen kicserélik a villanyvezetéke­ket. Minden szobában hideg­meleg víz lesz. Minden nagy tanári szobából társalgó lesz és kialakíta­nak egy ima-szobát is. Az igazga­tói lakás háromszobás lesz és elké­szül egy másfélszobás gondnoki la­kás is. Igen nagy munka a tetőtéri szobák kialakítása ugyanolyan fel­szereltséggel, mint a többi szinten lévők. És végül az udvar rendezése lesz még a feladatunk. Kik végzik ezt a munkát? Ugyanaz a LAVINA Kft., ame­lyik azAakadémiát építette. Ki- sebb-nagyobb nehézségek voltak, de a döntő problémát mégis az je­lentette, hogy nem tudtak a mun­kával haladni addig amíg a teoló­gusok bentlaktak. Most hol helyezték el a hallgató­kat? Ok hogyan „vészelik” át ezt a helyzetet? Január nyolcadika óta a hallga­tók a Mogyoródi úton egy közép- iskolás kollégiumban laknak. Jól beilleszkedtek, hamar megbarát­koztak az ottaniakkal. Evangelizá- ciót is tartottak és levetítették a Jézus élete c. filmet. A vizsgaidő- szakban persze nehéz volt az, hogy a kollégiumban fél 10-kor közpon­tilag leoltották a villanyt. Mikorra várható az átadás? Hány személyes lesz a Teológus Otthon? Reménység szerint a Kft. tartani tudja a határidőt és akkor a mű­szaki átadás március 31-én lesz. A tervek szerint április közepén a húsvéti szünet után, amikor a hall­gatók visszajönnek elkezdődhet majd a beköltözés. A kollégium hetvenöt fős lesz. Kétágyas szo­bákban helyezzük el a hallgatókat. Mi lesz a többiekkel, hiszen most is nyolcvannyolcan tanulnak itt? Megváltozott az utóbbi időben a tanulók bentlakási igénye. Sokan nem érettségi után jönnek, vannak köztük családosok is és a budapes­tiek otthon lakhatnak. Ez az épületegyüttes több lehető­séget is kínál. Templom, Akadémia épülete és az Otthon sznte kínálja a lehetősé­gét a nyári tudományos konferen­ciáknak. Fontos lenne olyan sze­mélyzet, akik a konferenciák za­vartalanságát is biztosítani tudnák a nyári időszakban. Amikor a fényképek készültek oszloperdő volt még mindenütt az épületben, azóta elkészült a padlás­tér kialakítása és a fölvezetö lépcső is. A munka szépen halad. Ugyan­akkor a teológusok is lassan túljut­nak ezen az időszakon. Szabó Lajos megbízott Otthonigazgató nemcsak az építkezésért, hanem értük is fe­lel. Vezetésével teológus napokon is résztvesznek. Egymásra talált az igazgató és a teológus ifjúság. Kívá­nom, hogy a „nyugodt” időszakban ez a kapcsolat még tovább erősöd­jék. Nagy László Foto. Kinczler Gyula Békéscsaba evangélikus gyülekezete egyházunkban mindig | fontos tényező volt. Lélekszámra a legnagyobb gyülekezet itt J van, a legnagyobb evangélikus templom, a Viharsarok főváro- I sa és nem utolsósorban nemzetiségi, magyar-szlovák összeté- I tele folytán mindig a közvélemény szeme előtt járt. Papjai I megbecsült, tudós férfiak voltak minden időben. A napokban I Békéscsabán jártam, bogy meglátogassam a három évtizeden I át itt szolgált, most már a nyugalom idejét töltő lelkipásztort [ id. Dedinszky Gyulát, aki most tölti be 85. életévét. Otthona | csendességében beszélgettünk vele és feleségével. H - Hogyan indult el 85 éve életútja? Dunagálcson (Glozsan) születtem, ez a falu Dél-Bácská- 9 ban van (ma Jugoszlávia területén). Édesapán itt szlovák f nyelvű gyülekezet papja volt: Dedinszky János, édesanyám I is papleány volt: Stollmann Anna. Családunk kétszáz évre I visszamenően papi család, az én két fiam is lelkész lett. Az I ősök közül az első pap Dedinszky András 1796-tól a Nógrád H megyei Zavadon szolgált. Valamennyien tiszta szlovák gyü- K lekezetben éltek, én már két nyelvű gyülekezetekben voltam V lelkész.- Melyek voltak ezek a gyülekezetek? A Soproni Teológiai Fakultás elvégzése után Kiskőrösön, S Ipolyvecén és Szarvason votam segédlelkész, majd Kiskőrö- !*j sön (1931-42) és Békéscsabán (1942-72) parókus lelkész. ; Előzőleg még ösztöndíjat kaptam Finnországba. Első ma­gyar evangélikus lelkészként jártam a testvérországban. Í A finn ébredéssel ismerkedtem (a Ruotsalainen-féle felébred­tek mozgalmával) és általában tanulmányoztam a finn nép és az egyház életét, történetét. A kegyességi egyházi élet volt ■ rám hatással.- Kiskörösön még ma is emlegetik az idősek ottani szolgá- I larát. Hallhatnánk erről pár emlékező szót? Valamivel több, mint tíz évet töltöttem Kiskőrösön, ahol :\ két lelkészi állás volt, így együtt voltam előbb Hulvej (Rőzse) i Istvánnal, majd távozása után Kiss Györggyel. Nagyon me- : leg, baráti viszonyban voltunk egymással és összehangoltan végeztük a munkát. Különösen sokat látogattunk, az egész I gyülekezetei felölelte ez a személyes kapcsolatfelvétel.- A békéscsabai szolgálat azonos körülmények között folyt vagy volt valami új ebben a gyülekezetben ? Kiskőrösön a kegyességi élet erős volt. Békéscsabán a gyülekezet szinte érintetlen volt, inkább liberális beállítottsá­gú. Új terület, új szellemiség volt számomra. Egy része a gyülekezetnek igen gazdag volt, de nagy létszámú földnélküli földmunkás, proletár réteg volt a nagyobb rész. ID. DEDINSZKY GYULA 85 ÉVES Foto. Zay Pt Az én kerületemben a szegény réteg lakott. Itt sem akar­tam más lenni, mint gyülekezeti lelkész, ezért a szoros kap­csolat építésére törekedtem, folytattam a látogatásokat. Ez különös volt, mert a szegény ember házába nem volt szokás bekopogtatni még a papnak sem. Tanyaterület is tartozott hozzám, 80-120 tanya, itt ún. „tanyai heteket” tartottam. Nappal látogattam, este közös alkalmat tartottam valame­lyik iskolában. Nagyon meghitt, lelkiekben gazdag esték voltak ezek.- E nagy gyülekezet gondja mellett úgy hallottam, elég sok írásbeli munkája is megjelent. Milyen témákkal foglalkozott éS foglakozik még ma is? I Amikor Finnországból hazajöttem, az EMMAUS FELÉ c. lapban Írtam beszámolót ösztöndíjas utamról. Az 1934-37-es zsinat előkészítéséhez írásban szóltam hozzá, különösen a szórvány és az egyházszervezet kérdéseihez. Fordítottam finn elbeszéléseket és ha valami csabai érdekes­ség került elő, abból mindig született egy dolgozat. Ilyenek voltak: Békéscsaba nyelvi és vallási képének alakulása. A csabai szlovák tájnyelv; A csabai envagélikus szlovákok szétrajzása; (Ambrózfalva, Medgyesegyháza, Gerendás, Nyíregyháza és az Arad megyei Antalfalva - mind csabaiak alapítása.) írtam az USÁ-ba kivándoroltakról; Békéscsaba nemzetiségi történetéről; valamint Élet a tanyán címmel hangulatképeket. Ide sorolhatom a Stark Antal békéscsabai szőlőnemesítő c. munkámat, melyet a Kertészeti Egyetem 1980-ban kiadott, A szlovák betű Békéscsabán c. munkámat - mely a csabai egyházi és világi irodalmat ismerteti - a városi tanács adta ki. Békéscsabai tanulmányaim jó része magyarul a Békési élet és az Új Auróra c. megyei folyóira­tokban, szlovákul a Magyarországi szlovákok néprajza c. tanulmánykötetekben jelent meg. Az Új Auróra irodalmi folyóirat Szól a harang c. kötete hat rövidített tanulmányo­mat tartalmazza. Világi témájú írásaim közül megemlíthe­tem még A csabai kolbászról irt dolgozatomat és egy anek­dota gyűjteményt Vidám Csaba címmel, valamint a Békés­csabai családnevekről írt tanulmányomat. Ezek a dolgoza­tok részben megyei vagy országos pályázatokra készültek és többízben díjazták első helyezéssel.- Tudok egy nagyobb munkáról, mely a harmincas években jelent meg és hatása a gyülekezeti határon túllépett. Hallha­tunk erről valamit? Igen. Ez A gyermek vasárnapja c. kétkötetes gyermekpré- dikációs gyűjtemény, melyet két társszerzővel, Wolf (Or- dass) Lajossal és Kiss Györggyel közösen adtunk ki. Ennek finn anyagát fordítottam. Összegyűjtöttem a csabai lelkészek életrajzait és a hiányzókat megírtam. A múlt évben megyei első díjat nyertem a Biblia néprajza c. munkámmal. Ez is bizonyára szélesebb körben találna érdeklődőket. , - Mi lesz a folytatás? Milyen témák vannak előjegyezve? Erre a kérdésre már megszólal a hűséges hitvestárs is, aki eddig csak ritkán hallatta szavát. Egészségi állapota miatt azt ígérte félje, hogy nem ír több dolgozatot. Érthető a féltő' szeretet és aggódás a feleség részéről. Jövőre lesz hatvan éve, hogy a Deák téri templomban egymásnak hűséget fogadtak, szép ajándék lenne Istentől, ezt megérni. De sokszor rakon- cátlankodik a szív... Vigyáznunk kell nekünk is! Azért ab­ban megegyeztünk, hogy néhány finn novella fordítása még nem jelenti az ígéret megszegését.- Kedves, emlékezetes volt az eltöltött idő, a beszélgetés, egy élet kitárulkozása, a nyugdíjas évek aktív irodalmi tevé­kenységének megismerése. Úgy érzem, boldog órát töltöttünk együtt. Kívánjuk a boldogságot, jó egészséget, megelégedett­séget és Isten gazdag áldását a 85. születésnapon (március 24-én) és azután is, amíg Isten kegyelme napot adónapokhoz és erőt a szolgálathoz. Mert egy lelkész szolgálata nem áll meg a nyugdíjaztatás tényével, csak a lehetőséget kell megtalálni kinek-kinek a kapott tálentum szerint. Id. Dedinszky Gyula lelkésztestvérünk megtalálta ezt az utat és forgatta tálentu- mát. Legyen érte hála és dicséret Istenünknek! Tóth-Szöllős Mihály ÜLÉST TARTOTT AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS ELNÖKSÉGE Három fontos kérdés volt az Elnökség előtt. Az egyik a Magyar Televüó átiratában fogalmazódott meg, mely szerint május 1-jétől az egyházuak több tehetséget kapnak, hogy a televízió képernyőjén megjelenjenek. Ez a tagegyházak szá­mára az eddigi istentisztelet közvetítés mellett jelent egy tizenöt perces önnálló műsort vasárnaponként a délutáni kezdés idején, egy péntek délutáni ötperces kérdezz-felelek műsort és évente hatszor ötven perces fórumszerű adást. Az elnökség elvégezte a 15 perces vasárnapi műsorok elosztását, zekeben a műsorokban a református, evangélikus, baptista, metodista, az ortodox és unitárius egyházak osztoznak. Minden egyházban alakítanak egy csoportot, mely a műso­rok tervezésével és elkészítésével foglalkozik és ezeket a csoprtokat az Ökumenikus Tanács koordinálja. A második téma az erdélyi gyűjtés és segély alakulásáról és elszámolásáról szólt. Az eddigi gyűjtés két millió forint felett volt és kis hiánnyal fedezi azt a 2 230 000 Ft értékű biblia-küldeményt, melyet már elküldtünk a romániai egy­házaknak. Lehel László főtitkár bemutatta azt a demonstrá­ciós táblát, melyen nyomon követhető az a koordinációs tevékenység, melyet az ökumenikus Tanács végez a nyugat­ról érkező szállítmányok továbbításával. Hollandiából, Bel­giumból, NSZK-ból és Svájcból, valamint a Johhanita lo­vagrend útján érkeznek a kamionok, melyeket irányít és továbbküld az roda a megfelelő helyekre. A harmadik témát dr. Tóth Károly elnk ismertete arról, hogy több oldalról érkezett felvetés a KBK-ból való kilépés vagy a KBK feloszlatása ügyében. Több oldalról világították meg a témát. 96 ország a tagja, az alapproblémák nem szűntek meg, hatalmas személyi és szellemi tőkét fektettek bele a mozgalomba és a harmadik világnak az a kérése, hogy maradjon a mozgalom. Ugyanakkor meg kell vizsgálnunk azt is, hogy érvényes-e a teológiai alapvetésünk? Részletes tárgyalás után az elnökség arra a javaslatra hajlott, hogy egy-másfél évi haladékot kell adni a mozgalom­nak, ezalatt vagy megújul, vagy akkor születhet döntés a továbbiakról. MM—Iiiiiiirn——niit«H> f-J|. $Q! ifflliiMlli Itu;* 1 : .. VI1» I '«í .* JÜMHTTt t*i‘ M l*!- SUf ItíWtlMI

Next

/
Oldalképek
Tartalom