Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-06-10 / 23. szám
Evangélikus Élet 1990. június 10. jftS GYERMEKEKNEK Jt á. AZ ISTENTISZTELET FIATALOKNA Elfödött lábnyom (Új sorozatunk elé) K Hétről hétre próbáltunk nektek valamit megmutatni abból a ■különleges eseményből, amit így neveznek összefoglaló névvel: istentisztelet. Végighaladtunk állomásokon, érzéseken és élményeken. Most a sorozat végen úgy látom, hogy csupán morzsákat kaptatok, A nagyobb baj az, hogy evangélikus egyházunkban is csupán morzsáit éljük meg a gyülekezeti istentisztelet lehetőségeinek. Az istentiszteleteink inkább hasonlítanak egy mozizáshoz. Beülünk, megnézzük, elmegyünk. Vannak, akik még ki is értékelik utána, milyen volt a „film". Hasonlíthat esetleg egy laza iskolai órához. Még jó, hogy legalább felelni nem kell. Nagyon jó lenne, ha az istentisztelet egy jó családi együttléthez hasonlítana inkább. Jó lenne, ha ebben az együttlét- ben a legkisebb is szerepet kaphatna. A családi együttléten sem csak a családfő beszél. Fontos lenne az is, ha mindenki jól érez- né magát, hiszen akkor vágyna arra, hogy újra összeüljön a család. így van ez az istentiszteleten is. A mi templomunk hatalmas fák között áll. A templom előtti udvar csendes és árnyékos. Amikor a gyülekezet kijön az istentiszteletről, akkor még sokáig nem megyünk haza, hanem ezen az udvaron szoktunk beszélgetni. Néha komolyan, néha tréfálkozva. Jó lenne, ha az Isten dolgairól is így tudnánk ilyen közösségben beszélgetni. Jó lenne, ha az istentiszteleten idősek és fiatalok is együtt lehetnének. A fiatalok nem húznák a szájukat, hogy milyen lassan megy az ének, hanem tapintatosan segítenének az éneklés fel- gyorsításában. Az idősebbek pedig nem néznék gúnyosan azt, hogy a fiatalok sokféle szokást nem ismernek, hanem segítenének nekik a jó szokásokat megtanulni. Vágyom arra is, hogy az istentiszteleten a gyerekek szabadon, fegyelmezés nélkül, otthonosan vehessenek részt. Jó lenne, ha az istentisztelet gazdag lenne eseményekben. A keresztelés valóban az egész gyülekezet ünnepe lehetne. Az istentiszteleten akár verssel is köszönthetnék a gyerekek a megkeresztelt kisbabát. Jó lenne, ha az úrvacsorán az egész család ottmaradhatna és a lelkész a gyerekeket is odaengedné az oltárhoz és megáldaná őket. Mennyivel otthonosabban élne az a gyerek később az úrvacsorával. Jó lenne, ha lehetne hálát adni az istentiszteleten egy tanév végéért, vagy kezdetéért. Nálunk minden ósz- szel az oltárra elhelyezzük a föld termésének legszebbjét. így adunk hálát Istennek. Fontos lenne az, hogy a gyülekezet tagjai egy-egy imádságot vagy bibliai szakaszt olvashatnának. Jó lenne, ha az istentisztelet ragyogó, örömteli vagy éppen szomorko- dókat vigasztaló, kedves, vidám vagy komoly lehetne. Jó lenne..., de miért ne lehetne így? Természetesen sok függ azoktól, akik felelősek az istentisztelet megtartásáért. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy nagyon sok múlik azokon, akik eddig csak hallgatói voltak az istentiszteletnek. Egy gyerekbibliakör is kezdeményezhet, adhat ötleteket. Ha nem érezted jól magad az istentiszteleten, ne menj el! Mondd el lelkészednek, mit változtatnál. Vállalkozz olvasásra, vagy éneklésre! Csak így változik a rossz. — Még egyet... Az Isten jelenléte viszont nem külsőségeken múlik. Csak Órajta és rajtad. Ó szeretne veled találkozni. Akkor már csak rajtad múlik. Csak a Vele való találkozásban válhat a külsőség is értékéssé. Az istentisztelet erre való. Koczor Tamás A PINGPONGLABDA VÁLTOZATAI 2. Az előző részben a pingponglabda fújós játék alapjaival ismerkedtünk. Most egy bonyolultabb formáját ajánlom ennek a játéknak. Két csapatot alkotunk. Az A és B csapat tagjai a következőképpen ülnek az asztal köré: Ha nyolc játékosnál többen vagytok, akkor lehet a hosszú oldalakon két játékos egymás mellett. így: Esetleg lehet három csapatot csinálni és felváltva játszani. A két térfél közepére egy-egy „kaput" teszünk. Mi általában erre a célra egy-egy tintásüveget használunk, de lehet pohár vagy valami más is. Fontos, hogy a két „kapu" egyforma legyen. Cél az, hogy a kaput az ellenfél játékosai - bármelyik oldaláról - eltalálják. '0' ^ 0) o) A „kapuk" elhelyezése nyilvánvalóvá teszi, hogy a csapat tagjai közül vannak kimondottan védő és kimondottan támadó játékosok. Érdemes a nagytüdejűeket védelmi posztokra helyezni. A kezdésre ugyanaz érvényes, mint az előző alkalommal leírt játékban. A szabadfújásoknál különösen veszélyes a rövid, hiszen ez azt jelenti, hogy a támadó játékos közvetlenül a „kapura" fújhat. Ebben az esetben a másik csapatnak csak a támadó mellett ülő védője akadályozhatja meg a gólt. A hosszú szabadfújásra is érvényes az, hogy a labdát a kapura lehet fújni. Hosszú: c° A C° Rövid: 'o' J itLfi / 0 0 o' 1 vfí/ Ö) 0) c° 0> 1 3 esc ka f ó)fi <0 £/ & Rövid szabad jár azért, ha a labda lemegy az ellenfél játékosának szakaszán. A rossz kezdésért, a testtel való érintésért pedig hosszú szabad jár. A csata 10 gólig megy, de két pont különbséggel lehet győzni. Úttalan utakon járunk. Mi az, ami segíthet a tájékozódásban? Talán egy torony, talán egy jellegzetes hegycsúcs, talán egy vándor által hagyott nyom. De - bár tudjuk, hogy járt előttünk valaki, nyomait eltakarta a por, elmosta az eső, befújta a szél. Pedig szükségünk lenne a hátrahagyott, irányt adó nyomokra. Arra, hogy valami jelezze, merre kell és érdemes továbblépni, melyik ösvény vezet célba? S mivel nem megyünk egyedül, ezért több ötlet is van: Erre menjünk! Arra jobb lesz? - Van aki sopánkodik: Nem találjuk az utat, eltévedtünk! Mi lesz velünk? S bénultan áll. Egy letörött ág, egy elvesztett zsebkendő, egy megmaradt, el nem takart nyom jelzést ad. Indulhatunk tovább, egy ideig dilemmák nélkül mehetünk. El nem födött lábnyomok nélkül könnyebb lenne a dolgunk. Pedig biztosak lehetünk abban, hogy előttünk járt valaki. S aki előttünk járt, megmutatta az utat! megmutatta magát. Ő maga az út! De ki látja, ki tudja merre lépjünk. Mert az utat szemünk elől gaz takarja: magunk és mások érdekei, bűnei, botlásai, vétkei, önigazolásai, áltatásai. S nekünk mennünk kellene, hisz fiatalok vagyunk, előttünk az a nagybetűsnek nyilvánított élet, s akiknek nyomába léphetnénk, csak bizonytalanság jeleit hagyták hátra. Azt mondják: lavírozniuk kellett, hogy életben maradhassanak, vagy belerokkantak a tövisek marta sebekbe, mert nem a legjárhatóbb irányba indultak, hanem a cél felé. Vannak vidáman lépők, akiknek látszólag nincs semmi dilemmájuk, de gondtalannak tűnő menetelésükkel mintha nem a cél felé haladnának. Merre menjünk? Keressük az elfödött lábnyomokat, és a járható utat együtt! ifj. Bence Imre DIÁK-ISTENTISZTELETEK A MEVISZ RENDEZÉSÉBEN Baranyay Csaba, Réthelyi Szilvia és Aradi András kíséri az éneket Sokszor tapasztalt szomorú jelenség, hogy a vidékről Budapestre kerülő középiskolások és egyetemisták elkallódnak a fővárosi forgatagban. Nemcsak a szülőktől, régi barátaiktól kell elszakadniuk, hanem korábbi megtartó közösségeiktől, így gyülekezetüktől is. Sok fiatal számára bénítólag hat a budapesti lüktető élet, a sok kísértés, a kapcsolatok gyakori felszínessége és elszemélytelenedése. A gyülekezetbe való beépülést nehezíti egyrészt az, hogy az egyházak nem mindig állnak készen újonnan érkezettek befogadására, támogatására, másrészt pedig az a tény, hogy ezek a főiskolások a hétvégekre általában hazautaznak. Ezért is gondoltak a Mevisz fiataljai arra, hogy rendszeresen diák-istentiszteletet szerveznek--- szetesen nemcsak a vidékről felkerültek számára. Ezek az alkalmak lelki megerősödést és találkozási lehetőséget kínálnak a budapesti ifjúsági körök tagjainak is, továbbá nyitottak az iskolák gyülekezetekhez nem tartozó diákjai előtt is. Az istentiszteleteket alkalomról alkalomra munka- közösség készíti elő. Az ő feladatuk a plakátok elhelyezése az iskolákban, a szolgálók felkérése és a liturgia összeállítása. Feltűnő az istentiszteletek formai gazdagsága, sokszínűsége. A modern elemeket keverik a tradicionális vonásokkal. Az átlagos ifjúsági énekeknél lényegesen igényesebb dalok az Új ének című füzetből mind ismertebbé válnak. Különösen széppé teszi ezeket, hogy gitár mellett fuvolával és csellóval is kísérik őket. Igényes az imádságok válogatása is, felhasználva kétezer év sokféle kincsét. A jelképes cselekedetekre, a szavak nélküli prédikációra szép példát adott a nagyheti istentisztelet. Az igehirdetések többnyire evangeüzáló jellegűek. A szolgálatokat sorrendben Tekusné Szabó Izabella, Koczor Tamás, Gáncs Péter, Nagy László, Bolla Árpád és Győri János Sámuel végezték. Jó érzés, hogy nemcsak diákok, hanem fiatal dolgozók is lelkesen részt vesznek az alkalmakon, tehát semmiféle „intellektuális gőg” nem lebegi át az istentiszteleteket. Teológusok, középiskolások és .egyetemisták rendszeres találkozási helyévé vált a Józsefvárosi gyülekezet Üllői út 24. alatti temploma, ahol a következő tanévben folytatódnak ezek az alkalmak. Az istentiszteletek után tea és zsíros kenyér mellett sokáig együtt maradnak még a fiatalok. Nagyon jó, hogy a zaklatott metropolisban akad egy hely, ahol diákok csendben együtt tudnak lenni, Jézus Krisztus nevében, egymás hite által is erősödve. Győri János Sámuel A szervezők reménysége, hogy az ifjúság, a diákság körében határozottan megnövekedett érdeklődés a lelki kérdések iránt nem múló divatjelenség, hanem tartós megújulás jele. Sok érdeklődő, de tájékozatlan fiatal kerül szekták és zavaros nézetek vallóinak hálójába. Egyházunk, a klasszikus biblikus és lutheri tanításával a korábbinál nyitottabb kell hogy legyen az érdeklődők, a fiatalabb felnőttek előtt. E nyitottság szép jele a Mevisz diákistentisztelete. A vizsgaidőszak és nyári szünet után ismét vár mindenkit a józsefvárosiak temploma. Fabiny Tamás BALATONSZÁRSZÓ Egyházunk idén nyáron két konferenciát rendez Balatonszárszón, az evangélikus üdülőben az érettebb ifjúság számára (18 és 30 év között). Időpontok: augusztus 19-24. és augusztus 25,-szep- tember 1. Részvételi díj: 900,- Ft. Jelentkezés: Fabiny Tamásnál - 1102 Budapest, Kápolna u. 14., 1990. június 20-ig. Szeretettel várjuk a jelentkezéseket! IFJÚSÁGI KONFERENCIA „HOL VAN A TI HÍJETEK?” címmel ökumenikus ifjúsági konferencia lesz június 15-17-ig Nógrádban. Szeretettel hívjuk és várjuk a fiatalokat. KERESZTÉNY ROCKMÜSOR lesz a Pataky István Művelődési Központban (Bp. X., Pataky tér 7-14.) június 15-én 18 órakor. Belépőjegyek: 90,- Ft (14 éves korig 60,- Ft). Hat-e a könyvhét Mire e sorok megjelennek, megkezdődött, jószerivel véget is ér az ünnepi könyvhét. Hányadik is? Ha az elsőtől - vagyis 1929-től - számolja valaki, akkor ez már túl volt a hatvanon; de mondhatni ezt a szép kerek számot is, mert egyszer, ráadásul 1957-ben, hatalmi tiltás miatt, nem ülhette meg az ország a könyv ünnepét. Pedig ez az egyik legnagyobb ünnepe, ha ugyan nem a legnagyobb ünnepe a társadalomnak, ahogyan újabban gyakran nevezikt a civil társadalomnak; ez a kifejezés azonban az önállóságot jelzi a hatalom alá vetettséggel szemben, én pedig azért írtam le, hogy az ünnep világi, s nem egyházi jellegére utaljak. Mert a - mondjuk így - hétköznapi ünnepek között a könyvé a legfontosabb: a könyv, az irodalom, a költészet életadó, életszépítő erő. Ne tudnák ezt az egyházban, amelynek létalapja s életformája is a Könyvek Könyve? Tudják bizonyára. Hiszen azt is tudják, s örömmel vallják, hogy e szent írásnak mindmáig legnevezetesebb magyar fordítása a magyar irodalmi nyelv létrejöttében, pallérozódásában, fejlődésében is mérföldkő: a protestáns Károli Gáspár (és munkatársi köre) munkája, amely ebben az esztendőben négyszáz éves. / Amióta alábbhagyott sokféle kérkedés, azt is tudni szabad és lehet, hogy sajnos az olvasás terén sincsen minden rendjén Magyarországon. Büszkélkedni kellett sokáig, hogy megszűnt az írástudatlanság; mígnem fény derült arra - fény? árnyék esett hogy meglehetősen sokan szinte csak a nevüket tudják leírni, könyvet pedig kezükbe se vesznek; a rendszeresen olvasók száma, ha jól tudom, a lakosságnak mintegy harmadrésze. A könyvünnep egyik hivatása épp az, hogy olvasókat toborozzon. Tudtuk, írtuk, mondogattuk eddig is, de kevés volt a foganatja. Lesz-e több az idén? Hat-e a könyvhét? Hat-e a könyvhét, amely egyébként öt nap; de a hatása nem ezen áll vagy bukik. A választékon talán? Még mindig csaknem száz könyv jelent meg az ünnepre (közülük bár egy-kettő még e napokban fog megjelenni), s bizonyára jócskán jut a boltokba és a sátrakba más kiadvány is épp ez időben, noha nem az ünnepi listán. Sokallanám, miközben azt szeretném, hogy minél több könyv leljen gazdára, szerető kézre, olvasó tekintetre? Dehogy: csak épp a kiemelésben kellene talán szűkmarkúbbnak lenni. Csak azt ne kérdezze tőlem senki, mit kellene, mit kellett volna elhagyni az ünnepi könyvjegyzékből! Nem sorolom föl mindazokat a műveket, amelyek az Ünnepi újdonságok című jegyzékben találhatók, s amelyek közül egy-kettő talán már el is fogyott. Akit csakugyan érdekel, minden boltban, minden sátorban hozzájut a fölsoroláshoz, sőt: ajánló füzetben veheti szemügyre, mit válasszon ki a sokból. Említeném mégis, szemelgetve a kiadók kínálatában, Márai Sándornak két művét: századunk e legjobb magyar prózaírójaj csak mert külföldön élt, nem juthatott eddig szóhoz. Ő maga is ahhoz kötötte a megjelenést, hogy Magyarország szabad ország legyen. Most egy szép regénye jelenik meg ízelítőül, A gyertyák csonkig égnek', és világhírű Naplójának 1943-44-es kötete. Aztán idejegyzem Vándor Györgyi emlékezését A rémület éjszakáira', őt a Rajk-pörben vetették börtönbe. Bibliai vagy vallásos tárgyú(nak látszik) Stefan Heym regénye, az Ahasvérus: hiszen a címadó férfiú elkergette küszöbéről a kereszthordozó Jézust, s ezért vándorlásra, bolyongásra kárhoztatja őt az emlékezet. A német író művében az évszázadonként megfiatalodó, újraéledő jeruzsálemi varga több alakban is szerepel, majdnem azt írtam: vendégszerepei - ezúttal az NDK-ban. Hosszabb méltatást érdemelne Szolzsenyicin, akinek a könyvünnepre Rákosztály című regénye jelent meg; csak röviddel követte egy másik könyvét, amelynek címe: A pokol tornáca. Itt-ott még kapható az engedély nélkül megjelent Gulag szigetcsoport (a büntetőtáborokról és más törvénytelenségekről). Csupán emlékeztetőül : az író, akit sajátos módon száműztek (titkosrendőrök föltuszkolták egy épp induló repülőgépre), a sztálini önkényt leleplező nagyszerű kisregényével, az Ivan Gyenyiszovics egy napjával lett világhírű. Jócskán idézhetnék még címeket s ajánlhatnám Fa- ludy György verseit, Esterházy Péter különös regényét, Károlyi Amy verseit, a Londonban élő Határ Győző műveit, Cseres Tiborét Erdélyről s az erdélyi Szőcs Géza „drámai szövegét”, Mészöly Miklós novelláit, Szabó Magda regényét, vagy épp a Huszárik breviáriumot, amely a nagyszerű művésznek állít emléket, Sütő András életmű-sorozatának második kötetét, Bibó Istvánnak eddig Magyarországon nyilvánosan ki nem adott műveit, vagy a Jelképtárat (egyházi és vallásos szimbólumok is találhatók benne), és... Szenzáció volt valaha, hogy évente egy-egy hétre sátrat vert a könyv az utcákon, a tereken s úgy kínálkozott nemes olvasmányul. Manapság ez már nem ritkaság, városokban, Budapesten a Belvárosban egymást érik az utcákon a könyvárusító asztalok. Még Biblia is kapható egynémejyiken - a legtöbb asztalkán persze emlitésre alig érdemes nyomtatványok (nem sorolom az érdemtelenek közé a közelmúlt emlékeit idéző sok-sok könyvet és könyvecskét, mert ezeket még akkor is tanulságos tanulmányozni, ha személyes jellegük miatt, vagy más okból kisebb pontatlanságok ugyancsak föllelhetők bennük). , Sokkal inkább szenzációnak mondanám (furcsa: jövő időben írnám, s reménnyel; mire megjelenik, múlt, s szeretném: valóság lesz), hogy a Vörösmarty téren sátrat üt az Európai Protestáns Magyar Szabad- egyetem, amelynek éveken át nevét még suttogni sem volt szabad; amely azonban ezt igazmondó voltával, sok föltáró mű megjelentetésével érdemelte ki (e kiadó gondozásában jelentek meg Ordass Lajos önéletrajzi és válogatott írásai Szépfalusi István kezével sajtó alá rendezve, s az ő tanulmány-értékű utószavaival). A könyvhét elmúlhatott, a könyvek hatása múlhatatlan. Maradandó az is, ha csak a könyvespolcra jutnak el most, mert akkor onnét kínálkoznak kézbe, olvasásra. Legyen ilyen hatása nemcsak a könyvhétnek, a jó könyvnek is. Zay László
