Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-06-03 / 22. szám
bvangeliKus Jblet 1990. június 3. GYERMEKEKNEK Jí A FIAT ALOKN AK BIBLIAI TOTÓ 3. - AZ ELSŐ GYÜLEKEZET K Csendesnap? 1. Mi volt Anániás és Szafira búne? 1 Nem akartak gyülekezeti tagok lenni 2 Nem vittek adományt a gyülekezetbe x Félretettek az odaszánt pénzből 2. Ki mondta a védőbeszédet István diakónus ügyében 1 Ő maga 2 A tizenkét apostol x A nagytanács által kijelölt ügyvéd 3. Milyen módon halt meg István? 1 Felakasztották 2 Megkövezték x Keresztre feszítették 5. Ki halt meg Péter szavára? 1 Anániás és Szafira 2 Simon mágus x Senki 7. Hol van Etiópia? 1 Közel-Keleten 2 Afrikában x Ázsiában 4. Ki vigyázott a kivégzést végzők ruháira? 1 Egy Camáliel nevű farizeus 2 Saul, aki később Pál apostol lett x Volt egy ruhatáros 6. Mi volt Simon mágus bűne? 1 Békává változtatta az embereket 2 Pénzért akart a Szentlélek erejéhez jutni x Nem adakozott a gyülekezetnek tiszta szívből 8. Mivel utazott az etióp férfi? 1 Hintón 2 Lóháton 3 Szamárháton 9. Milyen állat szerepel abban az ézsaiási képben, amiről az etióp olvasott? 1 Bárány 2 Veréb x Kígyó 11. Milyen utcában lakott Saul Damaszkuszban? 1 Kossuth utcában 2 Damaszkuszi úton x Egyenes utcában 13. Hogy fogadták a tanítványok Sault? 1 Tárt karokkal , 2 Mindenki félt tőle,, . , « . ~ , . x Gyűrűt húztak az üjjára 10. Mi történt Saullal, miután Jézus megszólította? 1 Megbénult 2 Megvakult x Megsűketült 12. Ki volt az, aki elvitte Saulhoz az Úr üzenetét? 1 Nátán 2 Anániás x Fülöp 13 + 1. Hogy menekítették meg a tanítványok Sault a zsidók merénylete elől? « vjl I Egy kosárban«« „ «j ■ 4 * e•2 Nőnek öltöztették . x Egy ládábaj^jtyte>,^~ ^ „ __ A harmadik forduló beküldési határideje: 1990. június 17. A levelezőlapra vagy levélre írjátok rá: HARMADIK FORDULÓ! Koczor Tamás Csendesnap. Alkalom arra, hogy a valódi, a belső csendben a lélek elcsitított hangjai hallhatóvá váljanak. Vendégelőadónk a Fasori Gimnázium májusi csendesnapján Jelet nits István tanár úr, piarista rend- főnők volt. Előadásában a keresz- tyénség és a tudomány kapcsolatáról szólt. Egyebek mellett megkérdőjelezte a vadon élő farkas szabadságát, akit kötnek az életben maradás szigorú törvényei. A gazdájának önként szolgáló megszelídített kutya ellenben élhet a gazdájától megtanult tudással. Éppen ez teszi valóban szabaddá. Olyan kérdés ez, amely bennünket, egyházi iskolába járókat különösen érdekel. Bizonyára csalódás volt az iskoláért, azaz értünk dolgozó tanárainknak, hogy háborgó lelkünk éppen a csendesnapon, a csoportos beszélgetéseket követő plenáris együttléten kért szót magának. A piarista rendfőnök úr kedves lázadásnak nevezte érzelmektől fűtött szavainkat. Ebben a „kedves lázadásban” benne volt a diákság akaratos és örökös szembenállása, valamint tökéletességre törekvése, de benne voltak sérelemként megélt esetek is, amelyeket azonban feltehetően éppen a bizalom engedett kimondani. Mi, fasori diákok pontosan tudjuk, mire kötelez minket, hogy ide járhatunk. Ismerjük és magunkban hordozzuk az iskola újramegnyitásához vezető út gyötrelmeit, amelyeket tanáraink nemzedéke, nagyszüleink, szüléink éltek meg. Lehetetlen, hogy ez ne éljen bennünk tovább, hiszen részt kér érzéseinkben, álmainkban. Hálátlanságnak tetszik tehát, hogy még több szeretetet kívánnánk? (Vajon nem kellene megvitatnunk, mi is a szeretet?)' Biztos vagyok benne, tanáraink megértik, hogy nem rosszul kendőzött bírálat, hanem a fiatalság talán nyers, de annál őszintébb megnyilvánulása volt ez a csendesnap. Emlékezzünk a kezdetekre, amikor még nem őrölték fel a „mester-tanítvány” mindig feszültségekkel terhes, de épp ettől emberi kapcsolatát a mindennapok apró gondjai és a fáradtság. Időre van szükségünk ahhoz, hogy a százféle iskolából jött diáksereg folytassa a hajdani fasori tanárok és öregdiákok útját: a kellő tiszteletet megtartva, társként dolgozzunk a közös célért. A szeretet vezessen-segítsen bennünket! Bruhács Kinga III. osztályos tanuló Gáncs Péter hitoktató Úrvacsorát oszt Fotók: Mastnyik Gábor Az ünnep margójára Ünnep ez a mai nap. A Húsvét (utáni ötvenedik napon egyházunk a Pünkösdöt, a Szentlélek eljövetelét ünnepli. Azon elmélkedem, hogy mit jelent számomra - egy teológus szemszögéből nézve - ez a tény. Jelen írásban az „egy teológus” nem határozatlan, hanem határozott számnévvel szerepel. Ez azt jelenti, hogy kizárólag a saját véleményemet írom le röviden. Komoly probléma, hogy egyházunk hitvallási iratai nagyon kis terjedelemben vallanak a Szentlé- lekről. Mivel a Lélek valami megfoghatatlan valóság, nagyon nehéz beszélni róla. Ez gondot jelent, mert így nem alakulhat ki bennünk egységes kép erről a harmadik isteni személyről. Az egész világ evan- gélikusságára vonatkozik ez. Tudom jól, hogy nagy titokkal állunk szemben, és az örökkévaló Istenről csak annyit tudhatunk, amennyit engedett magából megismerni. Hitvallásszerűen kellene megfogalmazni mindenki számára amit a ßiblia elmond. Egységes véleményre lenne szükség. Nehéz róla beszélni. Az a tapasztalatom, hogy amikor a Szentlélek jelen van, olyan egyértelmű a személye és a munkája, hogy alig mer az ember beszélni róla. Amikor pedig nincsen jelen, akkor annyira homályos, hogy nem is lehet beszélni róla. Talán ezért szól egyértelmű szűkszavúsággal az Apostoli Hitvallás is így: „Hiszek Szentiélekben”. A megfogalmazható, megfogható az ember számára az, ha valami látható, ha pedig nem látható, akkor önmagáról beszél. A Szentlélek viszont sohasem önmagáról beszél, hanem az Atyáról és a Fiúról. Ezenkívül az is zavaró lehet a Szentlélek megismerésében, hogy az ember a Szentlélekről szólva könnyedén átsiklik a tényekről az átélésekre, és nem tudhatjuk, mi- némű „lélek” cselekszi ezt. A lelki dolgokban legalább olyan mértékben kiszolgáltatottak vagyunk, mint a testiekben, s talán még nagyobb szükségünk van a hitre és arra, hogy a Szentháromságot egységben lássuk és ismerjük. Ahogyan azt mondjuk, hogy az ábrándozás az élet megrontója, ugyanígy igaz az, hogy a rajongó lelkűiét, az élmények és érzések sodra a teológia és az igaz hit megrontója, ugyanis nekünk a bizonyosságot kell mindig keresnünk az átélt dolgokban, és nem az átélést önmagában. Hogyan érhetjük el azt, hogy a jó szándékunk ne ellenkezzék a Szentlélek vezetésével? Úgy, hogy a mi teremtményi lelkünket nem próbáljuk meg Isten Szendéikével azonosítani. A lelkünk öröme és lelkesedése, valamint átélt élményei teremtményi érzések és élmények, s nem az Isten kinyilatkoztatásai. A Lélek a mi lelkűnkkel együtt csak akkor tesz arról bizonyságot, hogy Isten gyermekei vagyunk, ha 0 birtokba veszi a lelkünket és nem akkor, ha mi DUKAITAKÁCH JUDIT KÖLTŐNŐ EMLÉKTÁBLÁJÁNAK LELEPLEZÉSE Kedves eseménye volt Sopronnak, amikor egy esős áprilisi szombaton a Várkerület 63. számú házra, ahol a költőnő lakott, rákerült a képen látható emléktáblája. A Soproni Városszépítő Egyesület és a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság rendezésében történt az ünnepi aktus. A költőnő életművéről beszámolót dr. Fenyő István egyetemi tanár tartott. A Berzsenyi Gimnázium - a volt evangélikus Líceum utódja - növendékei Dukai Ta- kách Judit-verseket mondtak. Ki volt 0? Van, aki első magyar költőnőnek mondja. Mindenesetre régi tőzsgyökeres evangélikus család sarja. Édesapja a kissomlyói evangélikus gyülekezet buzgó inspektora, édesanyja, muzsaji Wittnyédy Terézia pedig egyik leszármazottja annak^a családnak, amely a nagy Wittnyédy Istvánt adta hazánknak és egyházunknak. A kemenesaljai föld talajából üdén, frissen, mezei virágként kinőtt költészetének próbálkozásait édesatyja „édes atyai csókok között bátorította és sokféle ajándékokkal serkentette még többeknek az írására”. Egy olyan közszellem közepette, amikor a verselő nőket bolondnak tartották. így költői pályafutásának egyik legnagyobb jelentőségét abban láthatjuk, hogy a magyar nők figyelmét az irodalom és a vele való foglalkozás felé fordította. Műveltségének elmélyülésében közrejátszott, hogy több ízben hosszabb időt töltött Sopronban. Először német szóra küldték a városba, majd művelődési élmények során eljutott Kis János püspök-költőhöz, Kazinczy barátjához. Az evangélikus püspök háza „valóságos mágnes” volt, amely idevonzotta az ország íróit és irodalompártolóit. Ö vette védőszárnyai alá a tanulni vágyó leányt. Judit számára a legnagyobb kulturális értéket az evangélikus líceumban 1790 óta folyamatosan működő Soproni Magyar Társaság jelentette, melyet a költőnő pártfogója, Kis János alapított, aki kieszközölte számára, hogy használhassa a líceum tizenegyezer kötetes könyvtárát. Hogy mivel gazdagította őt Sopron, azt Kazinczy fogalmazta meg, ill. érzékelteti 1793-ban Kis Jánoshoz küldött levelében : . .ti vagytok azok, és tágosabban a Soproni Társaság az, amiből mindent várok. Minden kétségen kívül vagyon az, hogy a Lutheránusok Oskoláiból jönnek ki azok az Ifjak, akik Aesthezis- sel dicsekedhetnek...” Nagy hatással volt a költőnőre Berzsenyi Dániel költészete, melynek tükrében megjelenik a melankólia, a múlandóság élmény. Hozzá közeli rokonság és meleg barátság is fűzi. Legnagyobb sikerét a keszthelyi helikon ünnepségeken való részvételével aratta, mintegy központ lett, megtestesítője a múzsának. Legjobb verseit akkor úja, ha saját falusi magányát énekli. A lelke mélyén idegennek érzi magát abban a világban, amelybe beleszületett. Menekülést a természet csendes magányában keres. Die Hoffnung című versében erről így vall: Dort werde ich auch einst finden Den Wunsch, den ich hier nicht fand; Dort wird meinen Bund auflösen Eine göttlichere Hand. Lírai leikéből lépten-nyomon kicsendül az Istenbe vetett hit. Első házasságából négy leánya született. Férjének nem volt érzéke a költészet magasságaihoz. S ahogyan gyermekei világra jöttek, úgy apadt el költészete. Megözvegyül, majd ismét férjhez megy. Az ágfalvi evangélikus templomban köt házasságot első férje jó barátjával, felsőeőri Patthy Istvánnal, Sopron vármegye tiszti főügyészével, kinek féltő szeretete lesz vigasza a nehéz betegségében, melyből nem volt kiút: tüdővészben halt meg Sopronban 1836. április 15-én, Szabó József líceumi tanár házában. Dukán temette Magassy Dávid kissomlyói prédikátor: „Eszter alázatosságával, Abigail okosságával, Mártha gondosságával is ugyan, de még inkább Mária kegyességével... bírt és fénylett.” Sopron nemcsak egy emléktáblával gazdagodott, hanem a múltból felénk áradó, hitből és evangélikus gyökerekből fakadó költészet Dukai Takách Ju- diton keresztül arról tanúskodik, hogy ezekből nőhet friss hajtás a mai fiatalok között is, lehet inspiráló hatása. Ennek munkálói lehetnek Kazinczy megfogalmazásával azok a „Lutheránus Oskolák", melyekben felnőhetne minden műveltségre fogékony, művészetekre érzékeny, hitben szilárd és etikailag megalapozott ifjúság! Ha ilyen ifjúságot hazának-egyház- nak adó iskola lesz a terv szerint 1991 őszén újra megnyíló soproni evangélikus //ceum-gimnázium, akkor Berzsenyi volt iskolája új korszak nyitánya lehet! Szimon János akarjuk a lelkűnkkel birtokolni Őt. Az Isten Szentlelke erőnek, szeretetnek és józanságnak Lelke, jelenléte az Atyának és a Fiúnak. A Szentlélek munkája mindig az Atyát és a Fiút dicsőíti. Gyakran énekeljük a „Jövel, Szentlélek Úristen” kezdetű énekünket. Mikor vesszük már észre, hogy mi vagyunk máshol...!? Menyes Gyula DIÁKISTENTISZTELET Tanévzáró diákistentiszteletet tartunk június 5-én, kedden este 7 órakor az Üllői út 24. alatti evangélikus templomban. Igét hirdet Fabiny Tamás. HELYESBÍTÉS Tévesen jelent meg, a riportot kézbesítő hibájából május 20-i számunkban a Nógrádban megrendezésre kerülő ifjúsági konferencia időpontja. A beharangozó cikkben és a hírben is téves dátum szerepelt. Az ifjúsági konferencia időpontja : június 15.-jűnius 17.
