Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-01-14 / 2. szám

zvangeiiKus Met 1990. január 14. GYERMEKEKNEK AZ ATYA, FIÚ, SZENTLELEK NEVÉBEN «1 1 ­Biztos láttatok már olyan filmeket, amiben a főhős menekül vagy éppen rejtőzik valahol. Azután jön a katonaság 1 általában az ellenség - és elkezdenek dörömbölni az ajtón vagy kapun és ezt kiabálják: A TÖR­VÉNY NEVÉBEN kinyitni. Általában ilyenkor a főhős soha nem nyitja ki az ajtót. Ha mostanábantévét néztek, biztos találkoztok egy-egy olyan hozzá­szólással, amikor valaki nem csak a saját nevében beszél, hanem egy párt vagy minisztérium vagy szervezet nevében. Ez nem azt jelenti, hogy neki nem ez lenne a véleménye, hanem azt, hogy hozzászólásában vagy nyilatkozatában másokat is KÉPVISEL. Ehhez hasonló történik akkor, amikor elkezdődik az istentisztelet. A lelkész - én is legtöbbször - az első ének után kimegy az oltárhoz. Az első szava ez: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ez a pár szó - még, ha gyakran el is szalad a fülünk mellett - nagyon fontos. Jézus egyszer azt ígérte, hogy „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevem­ben: ott vagyok közöttük". Ezt a mondatot Máté evangéliumában megta­lálhatod a 18. részben, a 20. versben. Keresd is ki! Ha tphát egy istentisz­teleten ketten vagy hárman komolyan veszik azt, hogy mindaz, ami ott . történik, Jézus nevében van, akkor igazi csodát élhetnek át. A csoda az, hogy Jézus valóban ott van. Igaz, nem lehet látni. Nincs kijelölt helye a padban, de mindenkinek ott lehet a szívében. Akár a tiedben is. Ez nagy dolog, hiszen így megváltozhat az istentisztelet lényege is. Ha Jézus jelen van az istentiszteleten, akkor a SZÓ, ami elhangzik, könnyen válhat az Ö ÜZENETÉVÉ. Egyszerre el is felejted azt, hogy égy ember beszél. Olyan, mintha egyedül neked szólna ez az üzenet. Az igazat megvallva valóban NEKED SZÓL. Hiszen az istentiszteleten az Isten találkozni szeretne veled. Nem egyszerű vasárnapi programról van tehát szó, hanem talál­kozóról. Voltam már úgy, hogy valakivel megbeszéltem egy találkozót és az nem jött el. Elszomorító érzés. Az ember álldogál, várakozik, aztán szomorúan hazaballag. Az Isten minden héten találkozni szeretne ve-. I lünk. Te is tudod, hányszor okozunk neki szomorúságot azzal, hogy hiába vár. Az Isten jelenlétének Van még egy másik érdekes vonása is. Az isten­tiszteleten nem egyedül vagyok. Legalábbis ritka az olyan istentisztelet. Mellettem a padban ülnek mások is. Olyan korúak, mint én, vagy nálam idősebbek. Egy kicsit mindenki más és máshogy vesz részt az istentiszte­leten is. A felnőttek azon bosszankodnak, ha a gyerekek nem viselked­nek elég rendesen. A gyerekek pedig nem értik, hogy miért szólnak rájuk mindig. Ha az Isten jelen van, akkor nagyon komolyan kell vennünk azt, hogy Ó mindegyikünket egyformán szeret. Azokat is, akikről én el sem tudom képzelni, hogy egyáltalán lehet őket szeretni. Ez a mondat - Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében - azt is jelenti, hogy én is hozzátartozom azokhoz, akik az istentiszteleten részt vesznek. így mondjuk: ők a KE­RESZTYÉN TESTVÉREIM. Csak az Isten jelenléte kapcsolhat össze min­ket. Ez az istentisztelet másik csodája. Természetesen, ha ez kényszer lenne, akkor nem sokat érne. Akik azonban Isten nevében vannak együtt, néha magúk is meglepődve tapasztalják ezt a csodát. Ez a mondat tehát ' két mozdulatra szólít minket: HALLGASD! Az Isten szól neked. NYÚJTSD KEZED! Mert Isten gyer- Ó jelen van. Hozzád szól. Veled mekei vagyunk. Egymásra bízott akar találkozni. minket. Koczor Tamás Várom leveleiteket! Címem: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. A VASÁRNAP IGÉJE Róm»12,6-16 MASZK NÉLKÜLI SZERETET Az álarc, a maszk, a mez a színházak kelléktárából ismert holmi. A színész használja szerepe eljátszásához. Képes vele egy egészen más ember arcát mutatni. Nem a sajátját. Nem az igazit. Megtéveszti vele az őt nézőket. Néha egészen meste­rien. Pál apostol jól ismerte korát s nyilván nem volt ismeret­len előtte sem a színjátszás, sem az ál-arcot viselő színész. A frissen keletkezett keresztyén gyülekezetekben sok embert ismerhetett meg. Előkelő urak, gazdag kereskedők, kispénzű kikötői munkások, értelmiségiek, mesteremberek, férfiak és nők, zsidók és pogányok tartoztak hallgatói közé s kerültek be az első gyülekezetekbe. Örvendetes, de sok lehangoló és elszomorító tapasztalatra tett szert évtizedes missziói útjai során. A féltő szeretet diktálja intiméit, figyelmeztetéseit, amikor levelét írja és elküldi „mindazoknak Rómában, akik Isten szerettei, akiket ő elhívott és megszentelt”. Azt szeretné az apostol, hógy „Isten szerettei”, a római gyülekezet tagjai, akiket a Jézus Krisztusban való hit egy testté fűz össze „kép­mutatás nélküli” szeretettel tudnák egymást szeretni. Mivel az apostol tapasztalta, hogy az igazi, valóságos, képmutatást nem ismerő szeretettel nemcsak Korinthusban, de más gyüle­kezetekben is baj van, ezért fordul most különösen is nagy melegséggel és felelősségérzéssel a Rómában lévőkhöz. Vi­gyázzanak ! A gyülekezet lelki kelléktárából hiányozzék min­den olyan szó, beszéd, mosoly, simogatás, könny, amely nem őszinte, nem valós. Ami csak látszat, maszk, mez, smink. Hosszabb-rövidebb időre meg lehet talán embereket téveszte­ni velük, Istent azonban semmiképpen. Vigyázzanak hát ma­gukra és egymásra. A sátán a legnagyobb maszkmester. Ő az­után igazán érti a mesterségét. Raktáfában sok és sokféle alkalomra megfelelő álarc található. Dörzsöli kezét örömé­ben, ha megtévesztő szándékának álarcát illesztheti valame­lyik keresztyén arca elé. S mint a hálás közönség, még jót kacag is a sikeres alakítás láttán! Vajon időszerű-e ma Pál intése? A mai egyházi, gyülekezeti életünkben hogyan állunk az őszinte, testvéri, képmutatástól távol álló szeretettel? Tekintélyre, elismerésre, bókra, dicsé­retre senki sem tart igényt? Nincsenek-e ma is nagyszerű színészi képességgel „megáldott” álarcot viselő tagjaink gyü­lekezeteinkben? Sajnos vannak. De hála legyen Istennek, sokkal többen azok, akiknél a szeretet nem smink, nem kép­mutatás, nem színpadi alakítás, jól betanult és a megtéveszté­sig hasonlító álarc. Sokkal inkább fáradsággal, odaszánással végzett, dicséretre és elismerésre nein váró - szeretetszolgálat. Szert tehetünk-e erre a szeretetre? És hogyan? Pál kitartó, állhatatos imádságra buzdít bennünket. Aki imádkozik, köz­vetlen kapcsolatba kerül Istennel. Ő az erőforrás. Tőle kap­hatjuk az erőt. Hiszen a mi Istenünk maga a szeretet. A kép­mutatás nélküli szeretet. Zoltán László IMÁDKOZZUNK Szerető mennyei Atyánk! Köszönjük féltő figyelmeztetésedet. Kérünk óvj meg bennünket minden képmutatástól. A csak látszat szeretettől. Vizsgáld meg szívünket s töltsd meg a te szereteteddel, hogy vele másokat is gazdagítani tudjunk. Ámen. Megjelent a Diakonia új száma Úgy hozta a nyomda késése, hogy a Diakonia című evangélikus szemle 1989/2. száma egy időben jelent meg a romániai forradalom győzelmes kitörésével. Benne Schulek Tibor második posztu­musz tanulmánya az erdélyi ma­gyar evangélikus egyházról. A tudós egyháztörténész itt az első . világháború utáni évekkel foglal­kozik, de csatolni kívánta hozzá - a szám megjelenéséig még ez volt az ország hivatalos neve - „A Ro­mán Szocialista Köztársaságban lévő Ágostai Hitvallású Evangéli­kus Szuperintendenciához tartozó gyülekezetek ma” jegyzékét ma­gyar és román helységnevükön. Múlt áprilisban már a kórházból üzent egyik családtagjával, hogy reám bízza a lista ügyét. A névsor összeállítását Deák Ödön nagyvá­radi ny. lelkész és mások segítsé­gével Benczúr László barátom vé­gezte, a romániai diktatúra miatt nem kis akadályok közepette. Most pedig előttünk fekszik a szám 13. oldalán hirtelen megnö­vekedett lehetőségeivel, a megnyílt határokon túl a brassói és aradi evangélikus egyházmegye közel negyven gyülekezetének helye. Bi­zonyára kinyúlnak feléjük ha­zánkból az evangélikus gyülekeze­tek testvérkezei. Szokásunkhoz híven beszámo­lok az új szám további tartalmáról. A meditáció Új kezdet címen ószö­vetségi igéről Madocsai Miklós lel­kész tanúságtétele. Ferdinánd Ist­ván ny. teológiai tanár A mágia kísértése az egyházi gyakorlatban című írásában arra figyelmeztet, hogy a szent cselekményeket is kí­sérheti és a személyes kegyesség­ben is jelentkezhet mágikus képzet, mely idegen hitünktől. Hafenscher Károly ny. lelkész, címzetes teoló­giai tanár azt a kérdőjelet tárgyal­ja, mely a „protestantizmus” fo­galmához kapcsolódik ma: mi a protestantizmus külön sajátossá­ga, jellegzetes értéke a II. Vatikáni Zsinat szellemében megújuló kato­licizmus mellett, hiszen az „egye­dül a Szentírás”, „egyedül a hit”, „egyedül a kegyelem” reformátori felismeréseket már nem csak mi valljuk? Egyértelmű a válasz: az „egyedül Krisztus” vallástétel kap­csolhat össze bennünket, protes­tánsokat. Kabdebó Lóránt iroda­lomtörténész az elhunyt Weöres Sándor költőt mint a magyar lírát meghatározó néhány korszakos egyéniség egyikét és mint az irodal­mi múlt egészének átérzőjét jellem­zi. Az utóbbi részletes megvilágítá­sával foglalkozik esszéjében, mely­hez Jánosy Istvánnak Weöres Sán­dor emlékére írott verse csatlako­zik. A fasori gimnázium tervezésé­nek és építésének történetét Sisa József művészettörténész szaksze­rű dolgozata tárja a mai olvasó elé a század első éveiből, számos egy­korú tervrajz és fotó kíséretében. A magyar evangélikus ébredésről előző két számunkban megjelent cikkek folytatásaként Csepregi Bé­la ny. lelkész eleveníti fel az „evan- gelizáció évtizedét” 1940 és 1950 között, mely időszak e munkaág hőskorát jelentette egyházunkban. A „zsidókérdés” - kétfajta német protestáns megközelítésben cím alatt foglalkozik Donáth László lelkész az evangélikus Bonhoeffer szemléletével és a háború utáni egyházi megnyilatkozásokkal né­met földön. Az előbbi a „zsidókér­dést” állami-társadalmi és egyházi­teológiai problémaként egyaránt szemlélte. Az utóbbiak hallgatnak az egyház aktív felelősségéről és teológiailag erősítik az antijudaiz- must. Elekes Zsuzsanna szocioló­gus a drogproblémával foglalkozik az utóbbi évek Magyarországán. A cikk a kábítószeres helyzet meg­oldatlanságára hívja fel a figyelmet riasztó tényszerű megállapítások­kal. Bízik László lelkész a pluraliz­mus megnyíló lehetőségét tárgyal­ja a hazai társadalmi és egyházi életben. Szellemes elemzése igen hasznos megfontolásokat és taná­csokat ad mindkét vonatkozásban. E sorok írója, a folyóirat szerkesz­tője folytatja Az Újszövetség szín- gazflagsága címen megkezdett so­rozatát. Jelen számban a Pál após-' tollal foglalkozó fejezet befejező részét olvashatjuk. Frenyó Vilmos ny. egyetemi tanár - akinek bioló­giai tárgyú cikkei Halász Kristóf írói-néven jelentek meg folyóira­tunkban (Péter apostol halász volt; a legenda szerint Szent Kris­tóf Jézust vitte át a folyón) - a növények kölcsönhatásáról ír. Fried István egyetemi tanár Szé­kács József arcképéhez nyújt lé­nyegi vonásokat néhány adalék feltárásával, melyek a múlt századi püspök kultúraközvetítő szerepét jelzik szerb és szlovák vonatkozás­ban. A Misszió itt és most? körkér­désre Qserháti Péter orvos és Nyíró Olga gyülekezeti munkatárs vála­szol. A számot Hárs Ernő és Szelé- nyi Marianná versei gazdagítják. A Kulturális Figyelő tekintete tíz különböző irodalmi, filmművésze­ti termékre, ill. egyházi témára hull. Scholz László rövid imádság­fordításai kísérik a számot külön­böző tájakról és korokból. Köszönjük olvasóink hűségét, és köszöntjük új olvasóinkat. Veöreös Imre „írok nektek, ifjak...” IRODALMI KÁVÉHÁZ AZ EGYHÁZBAN? 8® Szokatlan meghívó került ki Bé­késcsaba utcáira: ,„A Szivárvány ‘ Alkotókor szeretettel meghív ba­rátaiddal együtt az IRODALMI KÁVÉHÁZ első rendezvényére. Hely: az Evangélikus Egyház nagyterme.” Úgy gondolom, hogy a nagytermet zsúfolásig megtöltő érdeklődők nagy része nemigen sejtette, hogy mi vár itt rá. Álcá­zott, huncut misszió? Jópofáskodó kultúrprogram? Esetleg valami „független” szellemi csemege egy­házi burokban? Ha misszió, akkor miért nem vállalják, ha pedig sima kultúrprogram, mi köze az egy-1 ! házhoz? - kérdezték a kétkedők és talán te is kedves olvasó. Néhány Hónappal ezelőtt a fel­nőtt ifjúság megalakította a Szi­várvány Alkotókört Szeverényi Mihály vezetésével. így már az if­júsági óra előtt több órával együtt lehetnek a fiatalok. Készítenek szobrokat, festményeket, beszél­getnek egy zsíros deszka (gyengéb­beknek : kenyér), egy bögre tea el­fogyasztása közben, szól magnóról az igényes zene stb... Vagyis egy­szerűen együtt vannak értelmes EMBERI közösségben, keresztyén légkörben. Természetesen egy ilyen fél nap végén Isten igéjét is olvassák, hallgatják. Felismerték azt, hogy a keresztyén is ember, mégpedig teljes ember, akinek nemcsak hitbeli igényei vannak, akinek a lényét nem szabad és nem is lehet különválasztani, aki az egyház életében is teljes személyé­vel akar és tud részt venni, aki tes­tét és pszichéjét is jól és tisztán kívánja tartani, táplálni. Tudom, hogy az egyház legfőbb kincse az evangélium, hogy az egyház csak azt adhatja igazán jól át, ami a sajátja, de ez nem zárja ki, hanem felerősíti az előzőeket. Szerintem szomorú, hogy gyülekezeteink tag­jai szinte kizárólag 1-1 Órára talál­koznak egymással a templomban. Az egészséges, teljes emberi közös­séget így nem lehet megélni. Sőt ez a „vallásos” mentalitás egyenesen akadályozza, hogy embereket elér­jünk és megnyerjünk Isten Orszá­gának. Jézus sem esett neki az em­bereknek vallásos szöveggel. Volt olyan, amikor már órák óta beszél­getett, eszegetett és poharazgatott a kánai lagziban minden bibliázás nélkül, amikor egy váratlan hely­zet csodatételre nem inspirálta: bort csinált. Természetesen Jézus mindent elsöprő célja az ember megtérése volt, de nem mindig szakrális (szent) helyen és eszköz­zel. Ezt értették meg néhányan Bé­késcsabán. Ez a felismerés ihlette az Irodal­mi Kávéházat. Egy november végi hideg, szeles estén Békéscsabán volt egy hely, amelyet egyháznak hívqak és ott sok-sok ember, na­gyon sokféle, meleg, családias lég­körben láthatta, hallhatta a Szé­pet; a Jót: Hevesi Imre a „Névtelen Nulla” volt gitárosa egy szál gitár­ral a kezében, mikrofon nélkül megzenésített verseket adott elő. A közönség együtt énekelt vele. Gyöngyöstakaró címmel Szeveré­nyi Barnabás mondta el zenei és fényeffektusokkal kísért saját és mások verseit az igaz szeretetről, szerelemről. Befejezésül az Énekek énekéből és Pál Szeretethimnuszá- ból idézett. A koronát az estre az ifjúság Spirituálé énekkara tette fel, vezetője Szák Kocsis Péter. Angolul énekeltek, de minden ének előtt elmondták magyarul is a keresztyén énekszöveget. A lég­kört, a hangulatot nehéz érzékel­tetni. Nagyszerű volt. Az Isten mo­solya is benne volt. Szünetekben az ifjúság által készített sütemények, tea és kávé tette családiasabbá az alkalmat. Aki akart, maradhatott a bibliaórára is. Régen voltunk ennyien. Nem akarom túlértékelni az eseményt, hiszen kísérlet volt, amit fejleszteni kell, de mivel mö­götte a leleményes, ülentő szerétét volt, hiszem és tapasztaltam, hogy az áldást megkapta. Folytatása következik. Szeverényi János r \ id. Harmati Béla A FÉBÉHEZ Új csillag a magyar égen!. Arcod vágyakozva nézem. Együtt imádkozom veled, Jézus népe, te kis sereg. • Legyél az Isten Országa, Melynek Jézus a királya, Töltsd be sok szív égő vágyát, Hogy látják Isten Országát! Legyél só, az étel íze! A mennyországot vegyítsd be Ezer szívbe, mi szép szerep, Jézus népe Te kis sereg. Legyél kovász a kenyérbe'! . Vezess lelkeket az égbe! Hirdesd: Jézusnál az erő! Megszégyenül a kétkedő. Legyél hegyen épült város! Vess a sötétbe világot! Sose hunyj a bűnnek szemet! Hol Jézus van, bűn nem lehet. Légy oázis a pusztában! Hol a mélyről forrás buggyan, Vízért annyi vándor eped, Szívéből mond hálát neked. Elmondom az árva népnek, Hogy vége már a sötétnek, Isten népe lesz a népünk, Áldott légy Jézus Vezérünk! A mustár magja bár parány, De ha fává nő, mind ahány Égi madár rajta fészkel, így legyen a magyar néppel!!! (A szerző 1924-ben irta, a Fébé Diakonissza Egyesület megalakulása­kor, előadta az újraalakulás nagygyűlésén 1989. dec. 9-én.) V • __________;________ J i----------------------- 1 I ‘ MEGRENDELŐLAP I * Belépek a Diakonia című folyóirat előfizetői közé. Kérem megkülde- * I ni* az utoljára megjelent, 1989/2. számot'is. Kérem küldeni* a I | folyóiratot a következő, 1990/1. számtól kezdve. Az előfizetési díjat, | I évi 130 forintot (egy szám esetén 65 forintot) a számhoz mellékelendő | csekklapon befizetem. * Kívánt rész aláhúzandó. I Név:..................>................................................................................. I I . - 1 ■ Cím: .............................................. I I A borítékra írandó címzés: Diakonia Kiadóhivatala I I 1088 Budapest, Puskin u. 12. . | I_____________________________________ l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom