Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-02-18 / 7. szám

Evangélikus Élet 1990. február 18.- Sikerült szertefoszlatni a bukásmentes iskola illúzióját - így tájékoztatott Gyapay Gábor dr. igazgató, az újraindult Evangélikus Gimnázium első félévének befejezése után. Nem öröm, még kevésbé felhőtlen öröm ez, hiszen a tudás megszerzése a cél, a buktatás legfeljebb a nem rokonszenves eszközök egyike az ismeretek megszerzéséhez vezető rögös úton. De nem olyan távoliak még azok az idők, amikor diák és tanár egyaránt megfogadta, hogy „a mi iskolánkban nem lesz bukás”. Az ehhez hasonló „fogadalmak” is szerepet játszottak a gimnáziumunk újraindulását kísérő általános bizalomban. Lesz ismét még egy olyan nagy múltú gimnázium - hiszen azért mindig voltak, csak sajnos kevesen, jó iskolák —J amelyik következetesen vállalja a minőség igényét. Nos, akik aggódtak, hogy iskolánk nem lesz képes megfelelni tradícióinak, megnyugodhatnak. Főként a matematika jóvoltából átlagosan tizennégy az osztályonként egy-egy tárgyból elégtelennek minősült tanulók száma. De él a remény, év végére többségük felveszi a ritmust, javítani fognak. Azért is józan várakozás ez - no meg a jelenséget tekintve valódi öröm -, mert a tanulók visszajelzései alapján elmondható, hogy túlnyomó többségük boldogan jár, a magas követelmények ellenére, vagy talán ezért is, ebbe az iskolába. Természetesen nem konfliktusmentes itt sem az élet - nem is lenne emberi, ha az lenne -, de már az első félév után, az építkezés befejezte előtt, tanárok és diákok „belakták” az iskolát, felfedezhetők a nyomai az evangélikus értelmiségivé válás bonyolult szocializációs folyamatának. Persze még a kezdeteknél tartunk.

Változatlanul első számú gond a kollégium ügye. Pillanatnyilag a 32 kollégista számára Fót, a Mandák- villa kedves megoldást jelent, de ha a létszám valamennyire még növelhető is, mindenképpen átmeneti állapotról van szó. Folyamatos a tárgyalás a Művelődési Minisztériummal egy végleges, megfelelő megoldásról. Gondot okoz az is, hogy most szembesülnek a családok azzal, hogy amíg a kollégisták a Mogyoródi úti állami kollégiumban laktak, ez irreálisan olcsó volt, a taníttatás egyéb költségeivel együtt sem haladta meg az egy főre jutó összeg a 2.500,- Fot-ot. Foton a költség csaknem a duplája, hiszen itt az egyháznak, az iskolának kell az intézményt fenntartania, de hát nem lesz ez másként a végleges megoldás esetében sem. Először az volt a terv, hogy egyházunk egy összeggel járul hozzá a költségekhez, azonosan csökkentve minden tanuló fizetési kötelezettségét. Végleges megoldáskor nyilván ez a meFasori

chanizmus is szükséges lesz. Jelenleg az az elképzelés, hogy a szociális helyzetet, tanulmányi eredményt is figyelembe véve járul hozzá az egyház a tanulók kollégiumi költségeihez, differenciáltan mérséklést engedélyezve.

Napirenden van a „református osztály” kérdése. Ismeretes, hogy ötven református tanuló, illetve szüleik kötelezettséget vállaltak arra, hogy a tanulók a következő tanévtől az induló Református Gimnáziumban folytatják tanulmányaikat. Ez sem egyszerűen adminisztratív kérdés. A két testvér gimnázium vezetőinek és az érintetteknek érzékeny, nyitott együttműködésében születhet meg a legjobb megoldás.

Sokakat érdekelt, sokan imádkoztak azért, hogy hitbeli tekintetben is valóban egyházi legyen a gimnázium. Az eredmény - nemcsak a néhány hónap miatt - nehezen mérhető le. A hétfő reggeli közös templomi áhítatok látogatottsága mindenesetre biztató. Ezeken öt hitoktató lelkészünk, valamint a református és az új római katolikus lelkipásztor szolgált. (A korábbi idős rk. hitoktató enyhén szólva nem volt ökumenikus beállítottságú. Utódja nemcsak tanítványai számára hozott örömet.)

A félév befejezte után a legnagyobb figyelem a felvételi beszélgetések lezárását követő döntést kíséri. Kik lesznek az 1990/91-es tanévben a gimnázium első osztályos tanulói. A végső szó kimondása az igazgató hatásköre, ő azonban - vállalva a teljes felelősséget - „hagyományosan” megosztja a mérlegelés terhét az iskolai intézőbizottsággal. A tavalyi nagy érdeklődést is felülmúlva, 791-en jelentkeztek 120 helyre. Ismételten nagy hangsúlyt kapott az ország minden részéből jelentkező igény, az iskola, a tanulók vallását tekintve is, legyen valóban evangélikus gimnázium. Ennek az igénynek a mai különleges jogosultsága nem szorul bővebb magyarázatra. Közismert ez, még is több százan jelentkeztek nem evangélikusok is, eleve tudva, hogy esélyük minimális.

Az úgynevezett felvételi vizsgák - felvételi beszélgetések - már novemberben megkezdődtek, de csak január végén fejeződtek be. Ez arra figyelmeztet, hogy a módszeren, bármennyire színvonalas, egyúttal tisztességes is, változtatni kell. Tavaly ez ném derült ki, hiszen még nem volt tanítás, jutott idő a felvételire. December végén már megvolt a döntés, akik nem nyertek felvételt, jelentkezhettek januárban máshová. Idén ezt nem sikerült tartani, hátrány senkit nem ért

Ökumenikus imahét Balassagyarmaton

„Összeforrva szeretetben...”

Vendrey Gábor lelkész, Garami Lajos ig. lelkész, Kalácska Béla esperes, Réka Lajos református lelkész, Sághy Ferenc főesperes, Sudár János esperes Fotó: Janák Mária

Sok száz, esetleg több ezer balassagyarmati élt egy héten át az ökumenikus-egyetemes imahét (január 14-21.) keresztyén erkölcsiséget hirdető-erősítő alkalmaival. Olyan kipróbált régi-új utakon járva közösen ezúttal is, amelyek éppen a ma teljességgel elbizonytalanodó, egymásnak forduló korban járhatók szinte maradéktalan örömmel.

Népes városi keresztény-keresztyén közösséget fog össze a tavaly ősszel, ugyanitt az országban elsőként! megalakított azonos célú és nevű ökumenikus szövetség. A KÖSZ volt egyben első alkalommal a rendezője is az imahét január 14-diki régi megyeházabeli ökumenikus istentiszteletnek, amelyre a város egésze megmozdult.

Testet öltött egység

Szépen rendezett színpad, alkalmi oltár, hét égő gyertya a teljességet sugározva, kétoldalt magyar és román nemzeti zászlót, trikolort tartó fiatalok - ez a harmonikus kép fogadta az ökumenikus istentisztelet katolikus, evangélikus, református hívőkből álló népes gyülekezetét, amely színükig megtöltötte a valamikori megyeháza (ma katonai kollégium) dísztermét. Az alkalom egyben a jótékonykodás, a romániai testvérek megsegítésének alkalma is volt - Kovács Miklós kollégiumi igazgató történelmi visszatekintésében a rendezvény elején éppen erre utalva elevenítette fel a romániai forradalom drámai eseményeit.

Testet öltött az a városi egység, ami ma szinte példa nélkül állóan meggyőző erejű, amelyben alkalma volt sok száz gyarmatinak három helyszínen háromszor találkozni: Igét hallgatni, együtt imádkozni, együtt énekelni erősödve a szeretet által. Éppen a romániai forradalomban megnyilvánuló közös akarat is az összetartozás érzését mélyíthette a hívőkben s mindazokban, akik az ökumené jegyében imádkoztak ezúttal valóban első alkalommal egy profán helyet, a dísztermet avatva rövid időre szakrálissá. Ahogy ezt Kalácska Béla külön is kiemelte az imahét zárótalálkozóján az elmúlt héten vasárnap az evangélikusok templomában a zsúfolt padsorok előtt búcsúzó gondolatokat mondva.

Csikász István versmondása (Illyés

híradás

emiatt, mégsem jó így. Az igazi ellenérv igazgató és tanárok túlterheltsége. Okulni kell és jövőre a módszer értékeinek megtartásával, kevésbé idő- és energiaigényesen bonyolítani le a felvételi vizsgákat.

Elsősorban logikát igénylő matematikai feladatok, a megértést, a fogalmazási készséget, a stílust, a helyesírást... minősítő dolgozat, melyet egy szöveg kétszeri meghallgatását követően kellett megírni, végül a beszélgetés, ahol az igazgató kérdezett, hitoktató, humán és reál tanár értékelt, ezek voltak a felvételi elemei. A beszélgetés nem ismereteket firtatott, hanem családi, egyházi hátteret, szokásokat, szórakozásokat, kedvenc írókat... - A tanulók számmal vizsgáztak, az értékelést végző pedagógusok neveket nem tudtak. Minden tanuló minden pedagógustól egy betűt kapott, de írtak szöveges értékelést is. A betűk: M = mindenképpen javaslom felvételét. L = lehetséges a felvétel. S = semmiképpen sem javaslom. - Az esetek többségében, de nem mindig, egyöntetű volt a javaslat, így ritkán fordult elő egy tanulónál mindhárom betű.

A végeredmény: felvételt nyert 125 tanuló (öttel több, mint az engedélyezett létszám, gondolva egy- egy lemorzsolódásra, illetve osztályonként plusz egy-egy főre. Három osztály indul.)

A teljes statisztika készül, miután a döntés lapzártakor született, a legfontosabb adatokat közöljük. A felvettek közül 109 az evangélikus tanuló. 53-an budapestiek, 56-an vidékiek. Az idei felvételi egyik nagy öröme a vidékiek tavalyinál jobb szereplése, helytállása. 8 római katolikus, 4 református (a tavalyihoz képest egyik nagy különbség, indul a református gimnázium), 2 izraelita, 1 unitárius es 1 görög katolikus tanuló nyert még felvételt.

Minden evangélikus gyerek be-' került, aki négy M minősítést, illetve ML minősítést kapott. Többen - lelkészek, gyülekezeti munkások gyerekei - bekerültek négy L minősítéssel is. S minősítéssel nem lehetett bekerülni. A 16 nem evangélikus gyerek a kiválóak mezőnyéből került be, többségükben olyanok, akiknek a felvételét más egyházak vezetői, lelkészei szorgalmazták.

Nincs tökéletes, igazságos felvételi szisztéma. Az adott értékelési mód alapján, feltétlenül rátermett evangélikus gyermek nem maradt ki. Nem zárható ki természetesen, hogy néhány arra érdemes mégis kimaradt. A má^- vallásúak közül a kiválók túlnyomó többségének a felvételére sem volt mód. Reméljük, hogy a felvételt nyert tanulók jövőre igazolják majd a bizalmat, más erkölcsi és szakmai alapon akár felcsillantva a bukásmentes iskola illúzióját is.

Frenkl Róbert

Rolla Margit

„EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK"

(Gál. 6,2.)

ff

„Őrizd meg hitedet és becsüld meg a más

hitét”

Beszélgetés Ludvik Novak esperessel, a szlovén evangélikus egyház vezetőjével

Kolozsváron, egyszer nyáron, kint jártam a nagy vásáron. Bámultam egy székely bácsit, ki módosán farigcsált itt.

Kicsi bicska, kicsi tábla.

Mi is lehet írva rája?

Ott sorjázott fényezetten a bordázott szőtteseken, mi már kész volt. Olvasgattam, a betűket rakosgattam egymás mellé, ahogy tüdtam. ' Egynél aztán megmaradtam.

Ezt szeretném, Édesapám! Legyen ez a vásárfiám. Édesapám kifizette, a kezembe odatette.

Leveles ág futott rajta, szép, faragott, székely-fajta.

Csak örültem, csak ámultam s a rávésett sort bámultam.

Ez állt rajta, hallgassátok: „Egymást terhét hordozzátok." Ez lett az én jelmondatom, ez kisért el nagy utamon.

A segítség örömével jártam. Boldog kegyelmével. Néha bizony roskadoztam, míg más terhét elhordoztam. öszförizöriiTétt és végzetem, így, éltem le életem. „

Megőriztem, el nem hagyom. Most is itt néz rám a falon. „Mihály János" volt; Ki véste, „Körösfőn" e táblát szépre, (így írta fel hátlapjára.)

Járjon áldás a nyomába.- Az evangélium tanítása: őrizd meg a magad hitét, másét pedig becsüld meg és mi ennek jegyében tevékenykedünk. Ma az egyházak az ökumenizmus elve szerint a világ összes keresztyén egyházainak egyesítésére törekednek. Itt elsősorban ki szeretném emelni a kálvinista vallásúakkal való együttműködést, tekintettel arra, hogy a papjaik az ország más részein élnek és mi végezünk bizonyos szertartásokat a számukra. A többi vallási közösséggel való viszonyaink is kielégítőek. Muraszombatban és más vidéki plébániákon úgynevezett ökumenikus találkozókat szervezünk a római katolikusok, az evangélikusok, valamint a többi vallási felekezetek számára. A maribori Teológiai Kar évente szervezi meg a keresztyén fiatalok találkozóját Muravidéken, felváltva katolikus vagy evangélikus környezetben.- A jövő a fiataloké, az egyház jövője is bennük van: milyen a fiatalok viszonya a vallás iránt és nem utolsósorban vállalják-e a fiatalok a papi hivatást?- A teológia iránt a fiatalok körében nincs nagy érdeklődés, bár az anyagi feltételek megfelelőek és a jelen pillanatban egy papnövendékünk van. A tényleges okot elsősorban a társadalomnak a valláshoz való viszonyulásában látjuk, másrészt pedig azt is el kell mondani, hogy a Teológiai Kar nagy követelményeket támaszt. Egyetemeink' Bécsben, Pozsonyban és Zágrábban vannak, ezenkívül pedig még a Német Szövetségi Köztársaságban is vannak megfelelő iskolák. Ami pedig a fiatalok valláshoz való viszonyát illeti, nagyon változó. Az utóbbi évek során mintha növekedne a templomba járó fiatalok száma, de nem olyan mértékben, amint ez kívánatos lenne.- Az evangéükus egyháznak valamikor iskolái voltak, ha a társadalmi-politikai körülmények megengednék, a számos új keletű oktatási szervezet példájára a Muravidéki evangélikus közösség érdekelve van iskolák alapításában?- Erről még nem beszéltünk, de úgy vélem, hogy nem vagyunk számbelileg sem elég erősek ilyen nagy feladatra. Már a múltban is az evangélikus iskolákban állami oktatás folyt, bár az épületek a mi tulajdonunkban voltak.- A templomok és a plébánia épületein kívül milyen vagyona van még az evangélikus közösségnek?- A plébániák bizonyos mennyiségű földdel rendelkeztek, amelyeknél a maximumot meghaladó többletet állandósították, így néhol sok tíz raktár van, másutt még ennyi sincs. Ezeket vagy mi műveljük meg, vagy bérbe adjuk.- Milyen a szlovén evangélikus ■egyház jövője?- Nehéz nagy szavakkal méltatni a jövőt, de bízom a reformokban, a változásokban, amelyek megváltoztatják a vallási közösség iránti viszonyokat.- A Szlovén Kommunista Szövetség már megtette az első lépést, hiszen az ideológiailag legzártabb szervezet lemondott ateista minősítéséről és soraiba hívja a hívőket!?- Én ebben nem látok semmi rosszat, hiszen ha a párt nem áll ki szilárdan az ateizmus ideológiája mellett, akkor a hívők, ha a párt elveit magukénak vallják, beléphetnek a soraiba.- Milyen az együttműködés a helyi társadalmi-politikai szervezettel?- Különös okunk nem volt a szűkebb együttműködésre, a kapcsolatunk annyira terjedt, ameny- nyire ez a szervezeteknek érdeke volt. A vallásügyi bizottságon át azonosítjuk, terjesztjük elő érdekeinket a község területén, magasabb fokú instanció pedig a köz- társasági bizottság volt.

Pivar Ella

(A beszélgetés karácsony előtt volt. A testvéregyház életére vonatkozó tájékoztatást utólag közöljük az MTI közlése alapján. Szerk.)

VÁLTOZÁS A TEOLÓGUSOTTHON VEZETESEBEN

1990. január 1-jétől a Teológusotthon vezetésére ideiglenes jelleggel SZABÓ LAJOS, a budapest-zuglói gyülekezet lelkésze kapott megbízást. Ő intézi a szupplikációs szolgálatok szervezését is. Kérjük a lelkésztestvéreket, hogy támogassák ebben a munkában.

MEGSZAVAZTA AZ ORSZÁGGYŰLÉS A LELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁGRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYT

Gyula: Egy mondat a zsarnokságról) után Sághy Ferenc főesperes hirdetett igét az ökumenikus gyülekezetnek a textusból azt a gondolatot emelve ki: soha nem hiábavaló imádkozni a hősökért, a halottakért, hogy feloldozást nyerjenek! Ezzel kezdte szentbeszédét a főesperes, aki a zsarnoki, másokat eltipró embertelen magatartás elítélését helyezte beszédének középpontjába. A soha nem hiába hozott áldozat példájáról szólva s egyúttal elvetve a bosz- szúállás szándékát. A keresztyén magatartás, szerint - Jézust idézve elénk „nagyobb szeretete nincs senkinek annál, minPaki életét áldozza felebarátaiért”.

„Merte merte tekel..."

Kalácska Béla esperes igehirdetésében megragadó igazságot tárt fel. Párhuzamba állítva a zsidókat Babilóniában nyomorgató és szent eszközeiket is meggyalázó Bélsaccárt, a hamis „királyt” a román Condukátorral.

Róka Lajos lelkipásztor igehirdetésében a Zsoltárok könyvéből vett idézettel szólt: „akik könnyesen vetettek, ujjongva arassanak, aki sírva indul, amikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha a kévét hozza...”

Erőt adó vigaszok voltak ezek a beszédek a régi megyeházán, ahol több mint negyven éve nem volt ilyen találkozó, alkalom, ahol egyetemes érzéssel ökumenikus szeretettel közel került egymáshoz a romániai forradalom hőseire emlékezve minden felekezet és mindenki más is.

Ima a szalézieknél

A következő alkalom január 17-én volt, amikor az ökumenikus istentiszteletet a város felekezeteinek képviseletében a Szent Boscóról elnevezett szalézi templomban rendezték meg. Ezen első ízben vett részt a római katolikus templom (a főutcán lévő) Szent Felicián kórusa Varga János kántor-karnagy vezényletével. Ott Vendrey Gábor hirdetett igét, a szaléziek igazgató lelkésze. Az imával végzett szolgálatban részt vettek ott is mind a többiek: Kalácska Béla esperes, Sághy Ferenc főesperes, Garami Lajos igazgató lelkész, Róka Lajos református lelkipásztor.

Január 21-én vasárnap, az ökumeqi- kus imahét zárótalálkozóján immáron harmadik alkalommal gyűlt össze a hívők tábora az evangélikusok templomában. Ott Garami Lajos igazgató lelkész köszöntötte az egyházak vezetőit és üdvözölte meleg szavakkal az egyetemes imahét Valamennyi résztvevőjét. Sághy Ferenc főesperes mondott bevezető imát az oltár előtt, kérve a Teremtő segítségét abban, hogy megismerjük az igazságot, s hogy ez a találkozó békével, szeretettel töltsön el mindenkit.

Vendrey Gábor hirdetett igét elsőként a szószékről. Szent János könyvéből véve a sorokat, amelyben Krisztus új parancsot adva figyelmeztette tanítványait, hogy úgy szeressék egymást, amint O,szerette valamennyiüket. Szeretni mindenekelőtt! A közös útmutatás erejét az itt is látható örök jelképpel, a kereszttel példázta, amelyről miként ő is, az is azonnal tudhatja, hogy testvérei között van, aki először jár az evangélikusok templomában.

A ma esetleg újra emberi atomjaira hullani kész világban az alkotó szeretet volt a textusválasztás szempontja mind a többieknél is - Róka Lajosnál, aki a Zsoltárok könyvéből idézve szólt a hit emberét újra helyreállító erejéről, kegyelméről, ami ezt mindig lehetővé teszi, s arról a szeretetről, ami tettekben, hétköznapjainkban jelenik majd meg az örömmel együtt a megbocsátás fényében. „Az ember megújul, mert többre képes...”

Ugyanígy Garami igazgató lelkész is a szeretetet választotta, aki meggyőző erővel szólt arról az igazi szeretetről, ami adni is tud és akar is! Szeretet nélkül nincs élet. A szeretet nagyobb mint valami érzelgősség, a szeretet cselekedet, tett a keresztyén hitben mindé« nütt jelenlévő tanítás szerint.

Ezen az alkalmon közreműködött az evangélikus énekkar, a hívők, katolikusok, reformátusok, evangélikusok és az érdeklődők együtt énekelték: „Ösz- szeforrva szeretetben / Egy közös test tagjai / Tudjuk egymásért szívesen / Minden terhet hordani”.

Kalácska Béla esperes mondott búcsúszavakat kifejezve azt a közös óhajt, hogy a városban nem régóta létező ökumenikus szövetség munkájával sokoldalúan hozzájárul a jövőben is az egyetemes keresztyén hit tanítása nagy és sürgető feladatainak teljesítéséhez.

T. Pataki László

(Folytatás az 1. oldalról)

azok kinyilvánítása ill. gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet és semmiféle előny nem illet meg.

Vita volt a törvény azon pontjáról, hogy miként lehet alapítani egyházat ill. vallásfelekezetet. Eredetileg 10 fő alapíthatott volna ilyen közösséget, dr. Tóth Károly református püspök javaslatára ezt a komolytalannak tűnő számot 100 főre emelték fel. Bejelentési kötelezettség a megyei ill. fővárosi bíróság előtt szükséges, mert ezzel válik jogi személyiséggé a megalakult egyház.

Egyik legizgalmasabb kérdés éppen az elmúlt évtizedekre visszanézve az állam és az egyházak kap- csplata. A törvény kimondja: az egyházak olyan autonóm szervezetek, amelyek belügyeibe az állam nem ávatkozik, belső törvényei se szorulnak természetesen állami megerősítésre, a különböző egyhá- * zakat azonos jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik és semmilyen belső egyházi szabály végrehajtásához nem nyújt segítséget kényszerítő eszközeivel. Az állam az egyházat nem irányítja és nem felügyeli. Nem tartalmaz a törvény az egyházi vezetők kinevezéséhez való állami hozzájárulásról és az állami esküjükről szóló előírást sem.

A törvényjavaslat ismertetése közben az igazságügyminiszter fontos kijelentést tett az egyházak társadalmi fontosságú tevékenységéről is. „A kormány nem csupán az oktatással, az egészségüggyel és a szociális gondozással, hasonló tevékenységekkel kapcsolatos területet tekinti társadalmi fontosságúnak. Az egyházak szerepe jóval jelentősebb ezeknél. Pusztán a hitélet fenntartása is olyan kedvező hatással van a társadalom egészére - gondolok itt pl. az évezredes és az egyházak által őrzött emberi értékek fenntartására, érvényesülésük elősegítésére, vagy éppen a kis közösségek megőrzésére - amely a társadalom egésze erkölcsi állapotának javítását mozdítja elő. Érezhetjük ennek hiányát ma is mindazon értékek és közösségek négy évtizedes megkérdőjelezése után, amelyet az egyház fenntarthatott volna.” A fent felsorolt tevékenységeket az állam normatív módon meghatározott költségvetési támogatással is segíti. Vita támadt az oktatási intézmények támogatásáról is, melyet a javaslat 50%-ban ajánlott. Többen szólaltak fel és a művelődésügyi miniszter ígéretére és kijelentésére is hivatkozva az állami intézményekkel azonos támogatást javasolták, amit az ország- gyűlés meg is szavazott.

A törvény nem szól az egyházi tulajdonok kártalanításáról. Többen vetették fel ennek megoldását is. „A kormány megítélése szerint az ingatlánrendezésnek, visszaadásnak fokozatosan kell megtörténnie, jogszabály alapján, az egyes konkrét ügyekben való külön megállapodással.” Ennek az ígéretnek a beteljesedését figyelemmel fogjuk kísérni és tájékoztatni fogjuk olvasóinkat.

A törvényt az országgyűlés 304 igen, 1 nem szavazattal és 11 tartózkodással fogadta el.

Az országgyűlés a kormány feladatává tette, hogy a korábban az egyházakkal kötött egyezményeket kölcsönös megállapodásokkal felmondja. W M't’ffll.nHWMf W. ill ílffl í!MSI® iflüB HBBfi SI> HSWHP^tTTiU:IHÍH?S£fíBEEIiBLlS